2017. március 28., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 28 - KEDD - Zsoltárok 148

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezet 625. nap

"Menj - parancsolta az Úr Illésnek -, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábélmehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a magad helyébe! És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg."

Illés azt gondolta, hogy Izráelben egyedül csak ő imádja az igaz Istent. De az Úr, aki olvas mindenkinek a szívében, elárulta a prófétának, hogy sokan vannak még, akik a hitehagyás hosszú évei alatt hűségesek maradtak Hozzá. "De meghagyok Izráelben hétezer embert - mondta Isten -, minden térdet, mely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt."

Sok tanulságot vonhatunk le abból, amit Illés a csüggedés és látszólagos kudarc napjaiban tapasztalt. Felbecsülhetetlen tanulságok ezek Isten szolgái számára korunkban is, az igazságtól való általános elfordulás korában. Napjaink hitehagyása hasonló ahhoz, ami a próféta korát jellemezte Izráelben. Az emberinek az isteni fölé értékelésével, a népszerű vezetők dicsőítésével, a mammon imádásával és a tudománynak a kinyilatkoztatás fölé helyezésével tömegek követik ma a Baált. Kétely és hitetlenség árasztja végzetes befolyását az emberek értelmére és szívére. Sokan az emberi elméleteket Isten kinyilatkoztatásai helyére teszik. Nyíltan tanítják, hogy eljutottunk abba a korba, amikor az emberi értelmet az Ige tanításai fölé kell emelni. Kimondják, hogy érvénytelen Isten törvénye, az igaz élet mennyei normája. Az igazság ellenségének munkamódszere a megtévesztés. Ilyen eszközzel akarja rávenni az embert, hogy emberi rendelkezéseket állítson az isteni helyére, és felejtse el azt, amit Isten az ember boldogsága és üdvössége érdekében rendelt el.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 148

Ebben a zsoltárban minden teremtmény – beleértve a mennyeieket és Isten gyermekeit a Földön – mind Őt dicséri.

Először az angyalok és angyalseregek dicsőítik Istent. Utána a teremtés időrendi sorrendje szerint, amit Mózes első könyve részletez, minden elem és teremtmény felemeli a hangját Istenhez. A gyümölcsfákon és szálló madarakon keresztül a dicsőítéshez végül az ember, a teremtés koronája is csatlakozik, a leghatalmasabb királytól a legkisebb gyermekig – mind a Halleluja kórusban énekelnek.

Mégis, ez a kozmikus szimfónia egy meghitt megjegyzéssel ér véget: Istennek van egy „hozzá közel való népe” és amíg Isten a legmagasabb helyet érdemelné meg, Ő mégis az emberiséggel keresi a közelséget. Közel emeli népét a szívéhez.

Ez egyedül Jézus kereszthalála által lett lehetséges. Ez az áldozat és minden más, ami ez által megvalósult, örök hálaénekre indít bennünket a Halleluja kórusban.

Thandi Klingbeil



2017. március 27., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 27 - HÉTFŐ - Zsoltárok 147

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezet 624. nap

Az angyal kihívta a prófétát a barlangból, hogy álljon az Úr elé a hegyen és figyeljen szavára: "És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.

Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?"
Nem isteni hatalmának óriási megmutatkozásával, hanem "halk és szelíd hang"-on akarta Isten kinyilatkoztatni önmagát szolgája előtt. Meg akarta Illést tanítani arra, hogy nem mindig a leglátványosabb munkával lehet a legeredményesebben véghezvinni szándékát. Miközben Illés várt az Úr kinyilatkoztatására, zengett az orkán, villámok cikáztak, pusztító tűz sepert el mellette; de Isten ezekben nem volt jelen. Azután egy halk hangot hallott a próféta, és befedezte fejét az Úr jelenlétében. Nem volt már ingerült. Szelíden és legyőzötten állt ott. Most már tudta, hogy ha csendesen bízik és állhatatosan Istenre hagyatkozik, a szükség idején mindig segítségre talál.
Isten igazságának nem mindig a legcsiszoltabb formában való feltárása győzi meg és téríti meg az embereket. Nem az ékes vagy a logikus beszéd érinti szívüket, hanem a Szentlélek szelíd befolyása, amely csendben, de biztosan alakítja és építi a jellemet. Isten Lelkének halk és szelíd hangja meg tudja változtatni szívünket.

"Mit csinálsz itt Illés?" - kérdezte a hang; és a próféta újra csak ezt válaszolta: "Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni."
Az Úr azt felelte Illésnek, a törvénysértők nem maradhatnak büntetés nélkül Izráelben. Különös szükség volt olyan emberekre, akik végrehajtják azt, amit Isten rendelt a bálványimádó országok megbüntetésére. Szigorúan kellett eljárni, hogy mindenkinek alkalma legyen állást foglalnia az igaz Isten mellett. Illésnek vissza kellett térnie Izráelbe, és másokkal osztoznia a reformáció megvalósításával járó terhekben..

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 147

Milyen bátorító zsoltár! Isten, aki létrehozta a csillagokat, egyesével elnevezte őket a hatalmas világegyetemben. Ő az egyetlen, aki segít és meggyógyít minket: az egyetlen, aki gondoskodik a szükségleteinkről, az egyetlen, aki az Igét adta.

Ő az Egyetlen, aki segít és meggyógyít minket: Idősebb Testvérünk az örök trónnál áll. Minden lélekre letekint, aki Felé, mint Üdvözítő felé fordítja arcát. Tapasztalatból ismeri az emberiség gyengéit, szükségleteit, kísértéseinek erejét, mert Ő minden tekintetben hozzánk hasonlóan megkísértetett, kivéve a bűnt. Ő őrködik feletted, Isten remegő gyermeke. Megkísérttettél? Ő megszabadít. Gyenge vagy? Ő megerősít. Tudatlan vagy? Ő megvilágosít. Megsebesültél? Ő meggyógyít. Az Úr „elrendeli a csillagok számát”, ugyancsak „meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi sebeiket.” (Zsolt 147:4, 3) (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 272. oldal.)

Az egyetlen, aki gondoskodik a szükségleteinkről: Isten örvendezik, amikor elétárjuk az összes szükségletünket. Ahogy Dávid mondja a 11. versben: „Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reménykednek.” Helyezd magad az ő kegyelmébe még ma!

Az egyetlen, aki az Igéjét adta: Milyen csodálatos, hogy vannak törvények és rendeletek Isten Igéjében, amelyek bemutatják Őt nekünk! Mikor az Ő szavát követjük, akkor megmutatjuk a világnak, hogy Istennek akarunk engedelmeskedni, és vele szeretnénk kapcsolatba kerülni. Mekkora kiváltság számunkra, hogy be tudjuk Istent mutatni a körülöttünk levőknek azáltal, hogy az Igéje szerint élünk!

Thandi Klingbeil



2017. március 26., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 26 - VASÁRNAP- Zsoltárok 146

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezet 623. nap

13. "Mit csinálsz itt, Illés?"

Illés ugyan titokban menekült a Hóreb hegyére, de Isten tudott róla. A sötétség hatalmai szorongatták, de a fáradt és csüggedt próféta nem maradt magára a velük vívott küzdelemben. A barlang bejáratánál, amelyben Illés menedéket talált, Isten találkozott vele, nagy hatalmú angyalt küldött, hogy szükségleteiről érdeklődjék, és megértesse, mi a menny szándéka Izráellel.

Amíg Illés nem tanult meg teljesen Istenben bízni, addig nem tudta elvégezni munkáját azokért, akiket rávettek Baál imádására. A Kármel-hegyi emlékezetes győzelem utat nyitott még nagyobb győzelmek felé. Illés azonban Jézabel fenyegetése miatt elfordult az előtte megnyílt csodálatos lehetőségektől. Isten emberének meg kellett látnia, hogy pillanatnyilag milyen gyenge annak a feladatnak a nagyságához mérten, amellyel Isten meg akarja bízni.

Isten megkérdezte megpróbált szolgáját: "Mit csinálsz itt, Illés?" Én küldtelek a Kérith patakjához, azután a sareptai özvegyhez. Majd megbíztalak, hogy térj vissza Izráelbe és állj a bálványimádó papok elé a Kármelen. Én öveztelek fel erővel, hogy vezetni tudd a király hintóját Jezréel kapujáig. De ki mondta neked, hogy sietve menekülj a pusztába? Mi dolgod van itt?

És lelke keserűségében Illés elsírta panaszát: "Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.".

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 146

Özvegy édesanyám 74 éves. Még csak öt éves voltam, amikor édesapám veserákban meghalt. Anyukám nem ment férjhez újra. Nem könnyű egy gyermekeit egyedül nevelő szülő élete három kiskorú gyermekkel, de anya mindig azt mondta, hogy Isten különös gonddal és szeretettel hordoz bennünket a szívében.

Az olyan igék, mint a 9. vers: „Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja”, megadták neki azt az erőt, amire szüksége volt ahhoz, hogy felneveljen három gyermeket az Úr iránti igaz tiszteletben és engedelmességben. Emlékszem, hogy olykor nem voltam hálás a körülményeinkért, de minden helyzetet átvészeltünk, áldásainkat számlálva. Az 5. vers is arról biztosít, hogyha Istenben bízol és remélsz, áldott vagy.
Ellen White arra bátorít, hogy az áldásokat számoljuk, és kiáltsunk gyakran „Halleluját”. Azt írja, hogy „Reménységünk, bátorságunk és hitünk egyre fokozódna, ha többet dicsőítenénk Istent.” (Próféták és Királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 127. oldal). Igen, mindannyiunknak több reménységre, bátorságra és hitre van szüksége ezekben az utolsó napokban. Magasztaljuk Isten többet, és adjunk Neki dicsőséget, mert méltó rá! Ámen.

Thandi Klingbeil



2017. március 25., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 25 - SZOMBAT - Zsoltárok 145

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezet 622. nap

Van biztos orvosság a csüggedtek számára: a hit, az ima és a munka. A hit és tevékenység napról napra növekvő biztonságérzetet és megelégedést ad. Kísért-e az a gondolat, hogy átengedd magad a nyugtalanító balsejtelmeknek és a teljes csüggedésnek? A legsötétebb napokban se félj! Akkor sem, ha a látszat nagyon ijesztő. Higgy Istenben! Ő tudja, mire van szükséged. Nála van minden hatalom. Szeretete és könyörülete végtelen, kimeríthetetlen. Ne félj attól, hogy ígéretét nem váltja be! Ő az örök igazság. Soha nem változtatja meg szövetségét, amelyet az Őt szeretőkkel kötött. Szükségletük szerinti erőt ad szolgáinak. Pál apostol tanúsította: "De ő ezt mondta nekem: ,Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz'... Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12:9-10).

Elhagyta-e Isten Illést a megpróbáltatás órájában, amikor prófétája úgy érezte, hogy Isten és ember elhagyta? Ó dehogy! Most sem szerette kevésbé, mint akkor, amikor imájára válaszként tűz lobbant az égből és fénnyel árasztotta el a hegytetőt. Most pedig, amikor Illés ott aludt, szelíd érintés és kedves hang ébresztette fel. Rémülten felugrott, mintha menekülni akarna. Megijedt, hogy az ellenség rátalált. De a fölébe hajló szánakozó arc nem ellenség arca volt, hanem baráté. Isten angyalt küldött a mennyből, hogy táplálékot hozzon szolgájának. "Kelj föl, egyél" - mondta az angyal. "Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van."

Illés fogyasztott az erősítő ételből és italból, amit Isten küldött neki. Majd újra elaludt. Az angyal másodszor is jött. Megérintette a kimerült embert, és szánakozó szeretettel szólt: "Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted. Ő fölkelt, evett és ivott." Attól az ételtől megerősödve tudott menni "negyven nap és negyven éjjel, az Isten hegyéig, a Hórebig", ahol menedéket talált egy barlangban.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 145

A zsidó gyakorlatban ezt az akrosztichonos zsoltárt, amely Istent, mint királyt dicsőítette, a reggeli és az esti áldozat idején énekelték. Az, hogy valaki a dicsőítés hangjaival kezdi meg és fejezi be napját, meghosszabbíthatja az életét, és segít megőrizni az egészségét. A tudósok nincsenek egy véleményen arról, hogyan történhet ez meg, de tudjuk azt, hogy a pozitív beállítottságú és hálás emberek jobban ellenállnak a közönséges betegségeknek, jobb mentális és fizikai egészségnek örvendenek, és kisebb az esélyük a szívbetegségek okozta halálra. Salamon, a világ legbölcsebb embere ezt mondta: „A vidám elme jó orvosságul szolgál” (Péld 17:22).  

A keresztény ember számára Isten a dicsőítés tárgya. Isten „irgalmas és könyörületes Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű”, és „könyörületes minden teremtményéhez”. Nem érdemeink szerint bánik velünk, hanem szeret minket, mint teremtményeit.

Ez nem csupán rólunk és Istenről szól. Gondoljunk arra, milyen csodálatos példát adunk gyermekeinknek és a következő nemzedéknek azzal, ha együtt ünnepeljük Isten hűséges voltát és uralmát az életünkben! Isten dicsőítése legyen ott napirendünkben, bármilyen körülmények között vagyunk is! Isten nem változik; kegyelme, bocsánata, szeretete és hűsége irántunk végtelen! Dicsőség Neki! Dicsőség nevének!

Thandi Klingbeil

86. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezetéhez (március 19-25.).

Ezeket a sorokat majdnem napra pontosan egy évvel az után írom, hogy édesanyám nyolcvan éves korában eltávozott közülünk. Idén nyáron negyven éves lettem. Ha az Úr alkalmasnak lát, hogy még legalább negyven évvel megáldjon, milyenek lesznek ezek az elkövetkezendő évek? Évről évre egyre többet gondolok arra, amit ez idáig képes voltam elérni, és amit remélem, hogy még képes leszek elérni, mielőtt meghalok.

„Amikor Jób megragadott egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát, és a porban, hamuban bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete legszebb időszakává tette.” (164. o., kiemelés a szerzőtől) Én azért kezdtem imádkozni, hogy az Úr ugyanezt tegye velem.

Nem sokkal Kármel hegyi tapasztalata után Illés mély depresszióban találta magát, az életét megfenyegető Jézabel miatt. Egy pillanatra elvesztette a célját. Meggyőződése lett, hogy hiábavaló volt a szolgálata. Nem volt tudatában annak, hogy a legjobb rész még csak ezután jön el. És mégis, még abban a percben sem hagyta el a Teremtője. És Jóbhoz hasonlóan Illésre is az várt, hogy megragadjon egy halvány sugarat Teremtője fényéből. Nem a hatalmas szélben, sem a földrengésben, sem a tűzben, hanem a halk és szelíd hangban.

Mi magunk is tarthatunk szünetet egy pillanatra most azonnal, és kereshetjük, hogy megragadjunk egy halvány sugarat Teremtőnk fényéből. Emlékeztessük magunkat arra, hogy Krisztusban a legjobb még hátra van!

Fernando Villegas
Lelkész/Fiatal felnőttek Szolgálatának Osztálytitkára
Texico egyházterület

 Fordította: Gősi Csaba

2017. március 24., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 24 - PÉNTEK - Zsoltárok 144

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezet 621. nap

Jób a csüggedés és reménytelenség mélységéből az Isten kegyelmébe és megmentő hatalmába vetett feltétlen bizalom magaslatára emelkedett. Diadalmasan vallotta:

"Hiszen megölhet engem!
Nem is reménykedem!
Csak utaimat akarom védeni előtte.
Már az is segítség nekem..."

"Mert én tudom,
hogy az én megváltóm él,
és utoljára megáll a por fölött,
s ha ez a bőröm lefoszlik is,
testemben látom meg az Istent.
Saját magam látom meg őt..."
(Jób 13:15-16; 19:25-27).

"Ekkor megszólalt az Úr a viharban" (Jób 38:1), és kinyilatkoztatta szolgájának hatalma nagyságát. Amikor Jób megragadott egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát és a porban és hamuban bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete legszebb időszakává tette.

Elengedhetetlenül szükségünk van reménységre és bátorságra, hogy tökéletesen tudjunk szolgálni Istennek. Ezek a hit gyümölcsei. A csüggedés bűnös és ésszerűtlen dolog. Isten képes és kész "teljesebben" adni szolgáinak az erőt, amelyre szükségük van a próbatétel és megpróbáltatás idején. Talán úgy tűnik, hogy az Úr művének ellenségei jó és biztos alapokra fektették le terveiket.

Isten azonban megdöntheti a legbiztosabb terveket is. Meg is dönti, amikor és ahogyan jónak látja - ha szolgái hitét már eléggé megpróbálta.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 144

Ebben a zsoltárban Dávid elismeri, hogy egész lényét és minden képességét Istennek és az Ő jóságának köszönheti. Isten az, aki sikeres harcossá és királlyá tette őt. Isten az, aki megnyerte a csatáit.

Mi ma talán nem vívunk olyan háborúkat, mint Dávid, de a lelki harcmezőn igenis csatázunk a gonoszság hatalmasságai és erői ellen. Ebben a végidei küzdelemben el kell ismernünk Őt, aki a mi Menedékünk, Kősziklánk, Megváltónk és Pajzsunk. Bátorító a tudat, hogy bár mulandó teremtmények vagyunk, és a földi életünk csak lélegzet vagy tűnő árnyék az idő végtelenségében, Istennek mégis gondja van ránk. Isten, aki a Sínai-hegynél füstben, villámlásban és földrengésben jelentette ki magát, a mi harcainkban is meg akar mutatkozni ugyanazzal a megkérdőjelezhetetlen erővel, amit a hegy tetején tanúsított.

Dáviddal együtt egy új dicsőítő éneket énekelhetünk Isten áldásaiért. Talán nem mindnyájunk esetében jelentkezik Isten áldása az anyagi jólét, szép és egészséges gyermekek vagy katasztrófáktól és vereségektől mentes élet formájában, de ahogy az utolsó vers összefoglalja: ha Isten az életünk Ura, mindenképp’ boldogok vagyunk.

Thandi Klingbeil

86. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezetéhez (március 19-25.).

Ezeket a sorokat majdnem napra pontosan egy évvel az után írom, hogy édesanyám nyolcvan éves korában eltávozott közülünk. Idén nyáron negyven éves lettem. Ha az Úr alkalmasnak lát, hogy még legalább negyven évvel megáldjon, milyenek lesznek ezek az elkövetkezendő évek? Évről évre egyre többet gondolok arra, amit ez idáig képes voltam elérni, és amit remélem, hogy még képes leszek elérni, mielőtt meghalok.

„Amikor Jób megragadott egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát, és a porban, hamuban bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete legszebb időszakává tette.” (164. o., kiemelés a szerzőtől) Én azért kezdtem imádkozni, hogy az Úr ugyanezt tegye velem.

Nem sokkal Kármel hegyi tapasztalata után Illés mély depresszióban találta magát, az életét megfenyegető Jézabel miatt. Egy pillanatra elvesztette a célját. Meggyőződése lett, hogy hiábavaló volt a szolgálata. Nem volt tudatában annak, hogy a legjobb rész még csak ezután jön el. És mégis, még abban a percben sem hagyta el a Teremtője. És Jóbhoz hasonlóan Illésre is az várt, hogy megragadjon egy halvány sugarat Teremtője fényéből. Nem a hatalmas szélben, sem a földrengésben, sem a tűzben, hanem a halk és szelíd hangban.

Mi magunk is tarthatunk szünetet egy pillanatra most azonnal, és kereshetjük, hogy megragadjunk egy halvány sugarat Teremtőnk fényéből. Emlékeztessük magunkat arra, hogy Krisztusban a legjobb még hátra van!

Fernando Villegas
Lelkész/Fiatal felnőttek Szolgálatának Osztálytitkára
Texico egyházterület

 Fordította: Gősi Csaba

2017. március 23., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 23 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 143

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezet 620. nap

Mindenkit érnek keserű csalódások, és olykor mindenkit hatalmába kerít a csüggedés; amikor fájdalom az ember sorsa, és nehéz hinnie, hogy Isten még mindig jóságos segítője földi gyermekeinek; amikor annyira gyötrik a bajok, hogy inkább kívánja a halált, mint az életet. Ilyenkor sokan elengedik Isten kezét, és a kétely rabságába, a hitetlenség fogságába esnek. Ha ekkor megnyílna lelki szemük, és felfognák Isten intézkedéseit, megmentésükön fáradozó angyalokat látnának, akik lábukat az örök hegyeknél is erősebb alapra helyezik. És akkor új hit, új élet ébredne bennük.

A hívő Jób a szenvedés és a homály napján ezt mondta:

"Vesszen el a nap, melyen születtem...
Bárcsak igazán mérnék meg elkeseredésemet,
szenvedésemmel együtt tennék mérlegre!...
Bárcsak teljesülne kívánságom,
és beteljesítené Isten reménységemet!
Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz,
kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!
Akkor még lenne vigaszom...

Nem is tartóztatom meg a számat,
beszélni fogok szorongó lélekkel,
panaszkodni fogok keserű szívvel...
Inkább választom a fulladást,

inkább a halált, mint e csontvázat.
Megvetem az életemet,
nem kell tovább!"
(Jób 3:3; 6:2, 8-10; 7:11, 15-16).
Ellen G. White Próféták és Királyok
73

Jób belefáradt az életbe, de Isten nem engedte meghalni. Feltárult előtte a jövő lehetősége, és a reménység üzenetét kapta:

"...erős leszel és nem kell félned.
Elfelejted a nyomorúságot,
úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.
Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél,
a homály is olyan lesz, mintha reggel volna.
Akkor majd bízol,
mert lesz reménységed,
körülnézel és nyugodtan lefekszel.
Ha heversz, senki sem riaszt föl,
sőt sokan hízelegnek neked.
De a bűnösök szemei elsorvadnak,
menedékük elvész;
reménységük csak az,
hogy majd kilehelik lelküket"
(Jób 11:15-20).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 143

Ebben az imában a zsoltáros bocsánatért könyörög. Bűnei tudatában jön Istenhez – és annak tudatában, hogy Isten igazsága el tudja ezeket fedezni. Ellen White így írja: „Ha a Hatalmasban bízol, a tapasztalatod nem kölcsönvett, hanem a sajátod” (Lift Him Up, 185. oldal).

Istennek nincsenek unokái, csupán gyermekei. Mindnyájunknak szüksége van a trónhoz közeledés és a bűnbocsánat elfogadásának személyes tapasztalatára. A Mindenhatóval való tapasztalatunk nem lehet másodkézből származó kapcsolat. Az Isten mély, személyes megismerésére való vágyakozás egy belső szomjúságból alakul ki, amelyet csak Isten tud csillapítani. Ez a vágyakozás olyan nagy, hogy a zsoltáros eső után szomjazó száraz földhöz hasonlítja magát. Meglátni, hogy mire képes az eső a száraz és sivár földdel, és hogyan születik új élet a porból, maga a csoda.

Egy csodálatos ígéretünk van Ézsaiás 55:10-11-ben, az, hogy Isten Igéje olyan számunkra, mint az eső a földnek, amely a felfrissülés és új élet idejét hozza el. „Isten szeretné, ha tudomást szereznénk Róla…” (Lift Him Up, 185. oldal). Alig várja, hogy készségesen betölthesse az iránta való vágyakozást a szívünkben. Bárcsak bűnbánó szívvel jönnénk Hozzá, Igéjét olvasva, és hűségét és megbocsátását mély, személyes szinten megtapasztalva!

Thandi Klingbeil

86. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezetéhez (március 19-25.).

Ezeket a sorokat majdnem napra pontosan egy évvel az után írom, hogy édesanyám nyolcvan éves korában eltávozott közülünk. Idén nyáron negyven éves lettem. Ha az Úr alkalmasnak lát, hogy még legalább negyven évvel megáldjon, milyenek lesznek ezek az elkövetkezendő évek? Évről évre egyre többet gondolok arra, amit ez idáig képes voltam elérni, és amit remélem, hogy még képes leszek elérni, mielőtt meghalok.

„Amikor Jób megragadott egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát, és a porban, hamuban bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete legszebb időszakává tette.” (164. o., kiemelés a szerzőtől) Én azért kezdtem imádkozni, hogy az Úr ugyanezt tegye velem.

Nem sokkal Kármel hegyi tapasztalata után Illés mély depresszióban találta magát, az életét megfenyegető Jézabel miatt. Egy pillanatra elvesztette a célját. Meggyőződése lett, hogy hiábavaló volt a szolgálata. Nem volt tudatában annak, hogy a legjobb rész még csak ezután jön el. És mégis, még abban a percben sem hagyta el a Teremtője. És Jóbhoz hasonlóan Illésre is az várt, hogy megragadjon egy halvány sugarat Teremtője fényéből. Nem a hatalmas szélben, sem a földrengésben, sem a tűzben, hanem a halk és szelíd hangban.

Mi magunk is tarthatunk szünetet egy pillanatra most azonnal, és kereshetjük, hogy megragadjunk egy halvány sugarat Teremtőnk fényéből. Emlékeztessük magunkat arra, hogy Krisztusban a legjobb még hátra van!

Fernando Villegas
Lelkész/Fiatal felnőttek Szolgálatának Osztálytitkára
Texico egyházterület

 Fordította: Gősi Csaba

2017. március 22., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 21 - SZERDA - Zsoltárok 142

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezet 619. nap

Illésnek nem lett volna szabad a kötelesség helyéről elmenekülnie. Jézabel fenyegetésének hallatára oltalomért kellett volna fordulnia ahhoz, aki megbízta Jahve becsületének megvédésével. Azt kellett volna mondania a követnek, az Isten, akiben bízik, meg fogja oltalmazni a királyné gyűlöletével szemben. Tudnia kellett volna, hogy Isten nem hagyja el. Hiszen csak néhány óra telt el azóta, hogy látta Isten hatalma csodálatos megnyilatkozását. Ha ott marad, és Isten erejével, benne elrejtőzve, rendíthetetlenül kitart az igazság mellett, senki sem árthat neki. Az Úr megbünteti Jézabelt, és ez újabb csodálatos győzelmet jelent Illés számára. Ennek a királyra és a népre gyakorolt hatása nagy reformációt eredményezett volna.

Illés sokat várt a Kármelen végrehajtott csodától. Azt remélte, Isten hatalmának e megmutatkozása után Jézabelnek nem lesz többé befolyása Akhábra, és egész Izráelben rohamos reformáció megy végbe. Kármel hegyén egész nap étlen keményen dolgozott. Mégis - a fizikai megterhelés ellenére - nagyon bátor volt, amikor Akháb hintóját Jezréel kapujához vezette.

Attól az ellenhatástól, ami gyakran jár a nagy hit és fényes eredmények nyomában, Illés sem volt mentes. Attól félt, hogy nem lesz tartós a Kármelen elkezdődött reformáció, és erőt vett rajta a csüggedés. Korábban a Pisga csúcsáig emelkedett, most pedig lent volt a völgyben. Amíg a Mindenható ihlette, kiállta a hit legkeményebb próbáját. Most pedig, amikor elcsüggedt, elengedte Isten kezét. Jézabel fenyegetése csengett fülében, és úgy látszott, Sátán még mindig diadalmaskodik a gonosz asszony ármánykodása által. Illés végtelen magasra emelkedett, és a visszahatás rettenetes volt. Istent elfelejtve menekült. Addig ment, amíg egy kietlen pusztában nem találta magát - egyedül. Teljesen kimerülve ült le egy fenyőfa alá pihenni. Amint ott ült, kérte Istent, hadd haljon meg. "Elég most már, Uram! - mondta. Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!" A keserű csalódástól összetört és minden emberlakta helytől messzire vetődött, menekülő, nem akart többé emberek szemébe nézni. Végül teljesen kimerülten elaludt.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 142

2012-ben Észak-Amerikában több mint 44 millió ember szenvedett a magányosságtól. A statisztikák szerint évtizedről évtizedre növekszik világszerte a magánytól szenvedők száma. A magányosság meghatározása a következő: „összetett és általában kellemetlen érzelmi reakció az elszigeteltségre.” A magányosság igen összetett lehet, mert oka is sokféle. Egy emberekkel teli teremben is érezheted magányosnak magad, tehát az elszigeteltség nem mindig földrajzi, vagy fizikai.

Dávid magányos ebben a zsoltárban. Saul üldözi őt, és éppen egy barlangban bujkál, valószínűleg Adullámban (1Sám 22:1-4), vagy Engediben (1Sám 22:1-22). Kimerült, rosszkedvű, búskomor (3., 4., 6. vers) és bizonyos értelemben rabságban van (7. vers). Reménytelenül egyedül érzi magát: „senki sem tudakozódik felőlem.” (5. vers) Ő, az Isten szíve szerinti ember, életének mélypontjára került. Nincsen ebben semmi szégyellnivaló, mindnyájunk életében vannak reménytelen, rosszkedvű, magányos, sőt depressziós időszakok.

Mit tesz Dávid életének ebben a látszólag sötét és reménytelen időszakában? Istenhez fordul? Igen! Ám ennél többről van itt szó. Bizonyossággal fordul Istenhez. Dávid tudja, hogy életében bármi másban kételkedhet, de Isten ismeri az útjait (4. vers), és Ő kormányozza az életét.
Istenhez fordul megvallva, hogy Ő az egyetlen oltalom a menekülők számára (6. vers), az egyetlen hely, ahol Dávid biztonságban van. Mi is csak Isten jelenlétében lehetünk biztonságban az ellenségtől.

Közvetlenül Istenhez fordul, elismerve az Ő elsőbbségét. Dávid tudja, hogy Isten az ő öröksége (6. vers.). Az örökség szó az Izrael törzseinek kiosztott földekre utal. A léviták nem kaptak földet, az Úr volt az ő örökségük (4Móz 18:20). Dávid ugyanakkor megvallja Istennek, hogy a javak birtoklása nem fontosabb, hiszen Isten szeretete és jelenléte az ő legbecsesebb tulajdona.

Thandi Klingbeil

86. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezetéhez (március 19-25.).

Ezeket a sorokat majdnem napra pontosan egy évvel az után írom, hogy édesanyám nyolcvan éves korában eltávozott közülünk. Idén nyáron negyven éves lettem. Ha az Úr alkalmasnak lát, hogy még legalább negyven évvel megáldjon, milyenek lesznek ezek az elkövetkezendő évek? Évről évre egyre többet gondolok arra, amit ez idáig képes voltam elérni, és amit remélem, hogy még képes leszek elérni, mielőtt meghalok.

„Amikor Jób megragadott egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát, és a porban, hamuban bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete legszebb időszakává tette.” (164. o., kiemelés a szerzőtől) Én azért kezdtem imádkozni, hogy az Úr ugyanezt tegye velem.

Nem sokkal Kármel hegyi tapasztalata után Illés mély depresszióban találta magát, az életét megfenyegető Jézabel miatt. Egy pillanatra elvesztette a célját. Meggyőződése lett, hogy hiábavaló volt a szolgálata. Nem volt tudatában annak, hogy a legjobb rész még csak ezután jön el. És mégis, még abban a percben sem hagyta el a Teremtője. És Jóbhoz hasonlóan Illésre is az várt, hogy megragadjon egy halvány sugarat Teremtője fényéből. Nem a hatalmas szélben, sem a földrengésben, sem a tűzben, hanem a halk és szelíd hangban.

Mi magunk is tarthatunk szünetet egy pillanatra most azonnal, és kereshetjük, hogy megragadjunk egy halvány sugarat Teremtőnk fényéből. Emlékeztessük magunkat arra, hogy Krisztusban a legjobb még hátra van!

Fernando Villegas
Lelkész/Fiatal felnőttek Szolgálatának Osztálytitkára
Texico egyházterület

 Fordította: Gősi Csaba

2017. március 21., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 21 - KEDD - Zsoltárok 141

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezet 618. nap

Az az előzékeny magatartás, amelyet Isten követe tanúsított a gonosz király iránt, tanítást rejt magában mindazok számára, akik, miközben Isten szolgáinak vallják magukat, nagyra értékelik önmagukat. Vannak, akik úgy érzik, hogy az általuk közönségesnek tartott munka végzésénél többre hivatottak. Még olyan feladatoktól is húzódnak, amelyeket feltétlenül el kell látniuk. Attól félnek, hogy mások szemében szolgai munkát végeznek. Ezeknek az embereknek sokat kell tanulniuk Illés példájából. Szavára az ég három évig visszatartotta kincseit a földtől. Isten különlegesen megtisztelte, amikor a Kármelen imájára tűz lobbant az égből, és elhamvasztotta az áldozatot. Keze végrehajtotta Isten ítéletét, amikor megölte a bálványozó papokat. Amikor esőért könyörgött, imája meghallgatásra talált. Mégis a szemmel látható diadal után, amellyel Isten Illés nyilvános szolgálatát megtisztelte, kész volt ellátni a szolga munkáját.

Jezréel kapujában Illés és Akháb elvált egymástól. A próféta a falakon kívül akart maradni. Köpenyébe burkolózott és lefeküdt a puszta földre aludni. A király pedig bement a városba és nemsokára palotája védelmét élvezte. Elmondta feleségének a nap eseményeit. Beszámolt Isten hatalmának csodálatos megnyilatkozásáról, amely bebizonyította Izráelnek, hogy Jahve az igaz Isten, Illés pedig kiválasztott szolgája. Amikor a király elmondta a királynénak, hogy megölték a bálványimádó prófétákat, a megátalkodott, konok Jézabel bőszült haragra gerjedt. Nem volt hajlandó a Kármel-hegyi eseményekben meglátni Isten intézkedését. Hajthatatlan maradt. Vakmerően kijelentette: Illésnek meg kell halnia.

Azon az éjszakán hírnök zavarta fel álmából az elcsigázott prófétát. Átadta néki Jézabel üzenetét: "Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt."

Azt gondolná az ember, hogy, miután Illés olyan rettenthetetlenül bátor volt és olyan tökéletesen győzött királyon, papokon és népen, többé már nem vehet erőt rajta a csüggedés, és senki nem tudja őt megfélemlíteni. De ő - aki Isten szerető gondoskodásának sok bizonyságát tapasztalta - nem volt mentes az emberi gyengeségektől és ebben a sötét órában hite és bátorsága elhagyta. Rémülten rezzent fel szendergéséből. Szakadt az eső. Mindenütt sötét volt, és Illés elfelejtve, hogy három évvel ezelőtt Isten olyan helyre vezette, ahol menedéket talált Jézabel gyűlölete és Akháb nyomozása elől, most megfutamodott, hogy mentse életét. Amikor eljutott Beersebába, "...legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre".

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 141

Jézus így tanít minket imádkozni: „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól” (Mt 6:13 – új prot. ford.). Dávid is ugyanezért imádkozik ebben a zsoltárban: szabadítsa meg Isten a gonosz emberektől, és őrizze meg a kísértésektől. Imádsága kétségbeesett segélykiáltás, ugyanakkor az istentisztelet kifejezése is, mivel imádságát a füstölőhöz hasonlítja, amit az ószövetségi szentélyszolgálat során égettek. Ellen White írja: „Mindennapi foglalatosságaink közben imádságban kell felemelnünk lelkünket a Mennybe. Ezek a csendes fohászok jó illatú tömjénként szállnak fel a kegyelem trónjához, és eltérítik az ellenséget. A keresztényt, akinek szíve ekképpen Istenben marad, nem lehet legyőzni. Semmilyen gonosz mesterkedés nem rendíti meg békességét. Isten szavának minden ígérete, az isteni kegyelem minden ereje és Jahve minden erőforrása az ő biztonságát és szabadulását szolgálja (Gospel Workers 254. oldal.)

Dávid tisztában van azzal, hogy szabadításra van szüksége ellenségeitől és a kísértéstől (4. vers).  Folyamatosan Istenre emeli szemét (8. vers), tudja hová kell segítségért fordulnia. Dávid még a kimondott szavai miatt is aggódik (3. vers). Időnként mi is kísértésbe esünk, hogy oktalan, tapintatlan, barátságtalan, sőt néha még tisztességtelen szavakat is szóljunk. Úgy kell imádkoznunk, mint Dávid, hogy Isten őrizze meg szívünket a gonosztól. „Mert a szívnek teljességéből szól a száj” (Mt 12:34).

Egy másik szép érzelem is kibontakozik ebben a zsoltárban. Dávid nagyra értékeli az igaz barátságot (5. vers). Az igaz barátok segítenek nekünk az egyenes és keskeny úton maradni, és van bátorságuk figyelmeztetni minket, ha rossz irányba fordultunk. A Pátriárkák és próféták című könyvének 620-621. oldalán Ellen White leírja, mennyire áldotta Dávid Abigailt, amiért megdorgálta őt, amikor oktalanul Nábál ellen indult (1Sám 25).

Bárcsak mi is értékelnénk az igaz barátokat, és áldanánk őket, amikor bölcs, Isten szerinti tanácsokat adnak nekünk!

Thandi Klingbeil

86. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezetéhez (március 19-25.).

Ezeket a sorokat majdnem napra pontosan egy évvel az után írom, hogy édesanyám nyolcvan éves korában eltávozott közülünk. Idén nyáron negyven éves lettem. Ha az Úr alkalmasnak lát, hogy még legalább negyven évvel megáldjon, milyenek lesznek ezek az elkövetkezendő évek? Évről évre egyre többet gondolok arra, amit ez idáig képes voltam elérni, és amit remélem, hogy még képes leszek elérni, mielőtt meghalok.

„Amikor Jób megragadott egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát, és a porban, hamuban bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete legszebb időszakává tette.” (164. o., kiemelés a szerzőtől) Én azért kezdtem imádkozni, hogy az Úr ugyanezt tegye velem.

Nem sokkal Kármel hegyi tapasztalata után Illés mély depresszióban találta magát, az életét megfenyegető Jézabel miatt. Egy pillanatra elvesztette a célját. Meggyőződése lett, hogy hiábavaló volt a szolgálata. Nem volt tudatában annak, hogy a legjobb rész még csak ezután jön el. És mégis, még abban a percben sem hagyta el a Teremtője. És Jóbhoz hasonlóan Illésre is az várt, hogy megragadjon egy halvány sugarat Teremtője fényéből. Nem a hatalmas szélben, sem a földrengésben, sem a tűzben, hanem a halk és szelíd hangban.

Mi magunk is tarthatunk szünetet egy pillanatra most azonnal, és kereshetjük, hogy megragadjunk egy halvány sugarat Teremtőnk fényéből. Emlékeztessük magunkat arra, hogy Krisztusban a legjobb még hátra van!

Fernando Villegas
Lelkész/Fiatal felnőttek Szolgálatának Osztálytitkára
Texico egyházterület

 Fordította: Gősi Csaba