Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 2. fejezet 1882. nap
AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS
2. fejezet (4. rész) – A szolgálat napjai
"Karjára gyűjti a bárányokat"
Amikor Jézus a városok utcáin szolgált, anyák - karjukon beteg vagy haldokló kicsinyeikkel - furakodtak át a tömegen, hogy Jézus figyelmét magukra vonják.
Nézzük csak ezeket a sápadt, elcsigázott, a kétségbeesés határán álló, de eltökélt és állhatatos anyákat! A szenvedés terheit hordozva keresik a Megváltót. És amikor a kavargó tömeg visszaszorítja őket, Krisztus feléjük indul, és lépésről lépésre haladva melléjük kerül. Reménység fakad szívükben, örömkönnyek peregnek szemükből, amikor elkapják Jézus tekintetét, és belenéznek azokba a szánalmat és szeretetet kifejező szemekbe.
A Megváltó kiválaszt a csoportból egy anyát, és ezekkel a szavakkal kelti fel bizalmát: "Mit tegyek érted?" És az asszony elzokogja nagy óhaját: "Mester, gyógyítsd meg a gyermekem!" Krisztus kiveszi a kicsit az anya karjából, és érintésére elszökik a betegség. A halálos sápadtságnak nyoma sincs már, a vér életadó keringése megindul az erekben, az izmok erőre kapnak. Elhangzik még néhány vigasztaló, megnyugtató szó az anyához, és máris egy másik, éppen olyan sürgős eset jelentkezik. Krisztus ismét gyakorolja életadó hatalmát, és mindnyájan dicsérik és magasztalják Őt, aki csodálatos dolgokat művel.
Sokat foglalkozunk Krisztus életének nagy voltával. Beszélünk csodáiról, rendkívüli cselekedeteiről. Pedig a kicsinynek tartott dolgok iránt tanúsított figyelme még jobban bizonyítja nagyságát.
A zsidók szokás szerint bemutatták kisgyermekeiket valamelyik rabbinak, hogy kezét rájuk téve megáldja őket. A tanítványok azonban sokkal fontosabbnak tartották a Megváltó munkáját annál, mintsem hogy ilyesmivel megzavarják. Amikor az anyák Jézushoz jöttek, arra vágyva, hogy Jézus megáldja kicsinyeiket, a tanítványok rosszallóan néztek végig rajtuk. Ezeket a gyermekeket túl kicsiknek tartották ahhoz, hogy hasznos lehetett volna számukra Jézus közelsége, és úgy gondolták, hogy Jézus nem örülne nekik. De a Megváltó megértette az anyákat, akik nagy gonddal igyekeztek gyermekeiket Isten Igéje szerint nevelni. Hallotta imáikat. Ő vonzotta őket. önmagához.
Egy anya elindult gyermekével, hogy megkeresse Jézust. Az úton elmondta egy szomszédnak, hogy mi járatban van, és a szomszéd is szerette volna, ha Jézus megáldja gyermekeit. Így anyák és gyermekek egész csapata verődött össze. Voltak köztük nagyobbacska, sőt serdülő korú gyermekek is. Amikor az anyák elmondták kívánságukat, Jézus megértéssel hallgatta könnyekkel kísért félénk kérésüket. De várt, hogy meglássa, miként bánnak velük a tanítványok. Amikor látta, hogy a tanítványok korholják és elküldik az anyákat, azt gondolva, hogy ezzel szívességet tesznek Jézusnak, rámutatott tévedésükre. Így szólt: "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa" (Mk 10:14). Karjába vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket. Hiszen ezért jöttek.
Az anyák megvigasztalódtak. A Krisztus szavaiból merített erővel és áldással tértek vissza otthonukba, és felbátorodva, újult örömmel vették fel terhüket, hogy bizakodva munkálkodjanak gyermekeikért.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 19
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2019&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2019&version=NT-HU
Ézsaiás itt Egyiptommal kapcsolatos eseményekről ír. Amit említ, az mégsem kapcsolható közvetlenül egy bizonyos történelmi eseményhez, vagy az egyiptomi dinasztiákra vonatkozó bármely tényhez. A történelemben nem fordult elő, hogy „az Úr könnyű felhőre ül és bemegy Egyiptomba” (1. vers). Mózes sem mondta soha, hogy az izraelita nép és az üldöző egyiptomiak között elterülő sötét felhőn Isten lovagolna. A felhőn lovaglás képe általában Krisztus második eljöveteléhez kapcsolódik. Az eredeti szöveg így szól: „és bemegy Egyiptomba”, nem „bemenni készül”. Ez egy látomás, és Ézsaiás azt írja le, amit látott.
Krisztus második eljövetelekor és előtte az Úr számtalan dolgot cselekszik. Ézsaiás felsorolja az Úr tetteit: „És adom az egyiptomiakat kemény úr kezébe” (4. vers) „az Úr végzése” (12c, 17. vers) hogy, „Az Úr beléje önté a szédelgés lelkét” (14a vers). „Az Úr kezének felemelésétől” (16. vers) „oltára lesz az Úrnak” (19. vers), „És lesz jegyül és bizonyságul a seregek Urának” (20. vers), „És ,megismerteti magát az Úr Egyiptommal” (21. vers). Megveri és meggyógyítja őket (22. vers), és megáldja őket a seregeknek Ura (25. vers). Ezek az események nem egy történelmi időszakot mutatnak be nekünk, mint sokan gondolnák, hanem az idők végét, Krisztus második eljövetelét.
A vég idején egyiptomi támad egyiptomira, város a város ellen (2. vers), és a társadalmi osztályok is egymás ellen. A spiritizmushoz fordulnak (3. vers), és Isten sátán kezébe adja az egyiptomiakat, aki kegyetlen, kemény úr (4. vers), erős király. A tenger vize és a folyók kiszáradnak, (5. vers), a csatornák bűzt árasztanak (6. vers – a Szuezi-csatorna?), és Egyiptom patakjai is kiszáradnak. A halászok keseregni fognak (8. vers), a textiliparban dolgozók is panaszkodnak (9. vers), a hatalmas történelmi emlékművek oszlopai porrá törnek, és „a napszámosok bánkódnak lelkökben” (10. vers). A dicsőséges fejedelmek teljesen bolondok (11. vers), ami azt jelenti, hogy Egyiptom minden bölcsessége hiábavaló, és sehol sem található (12. vers).
Ezek nem történelmi események, nem rivális hatalmak emberi összecsapásai. Ezek a seregek Urának végzései (12c vers). Az „ura (gazdája)” azt jelenti, hogy angyalai alkotják a felhőt, amin eljön. Egyiptomot sátán vezette tévútra földi „segítővel” együttmunkálkodva (13-14. vers). „Ama napon olyan lesz Egyiptom, … retteg és fél a seregek Ura kezének felemelésétől” (16. vers).
Ézsaiás előtt ezután megjelenik az az idő, amikor az Úrnak Lelke kiárad és Júda földje félelmetes lesz az egyiptomiaknak, mert az Úr így határozott (17. vers). Egyiptomban válaszolnak az Úr utolsó hívására, de egyötödük még mindig sátánhoz ragaszkodik (18. vers). Akik válaszolnak a Szentlélek hívására, segítségért fognak kiáltani az Úrhoz, mert új hitükért elnyomottak lesznek (20. vers). Ő pedig megtartót és fejedelmet küld szabadításukra (20. vers). Mindezek csúcspontján jön el Mihály és angyalserege, hogy megmentse őket.
„És megismerteti magát az Úr Egyiptommal, és megismeri Egyiptom az Urat ama napon (21. vers). Megveri és meggyógyítja az Úr Egyiptomot, „és megtérnek az Úrhoz” (22. vers). „Ama napon” (23. vers) kapcsolatok és kommunikáció útja nyílik Egyiptom és Asszíria között, harmadiknak pedig a lelki Izrael csatlakozik az újonnan megtértekhez és „áldás lesz a földnek közepette” (24. vers). Az e két térségből frissen megtértek és a már hűséges hívők egy néppé lesznek. Az „Ő népe” lesznek, és Isten áldása nyugszik rajtuk.
Drága Istenünk! Add, hogy mindnyájan örvendezzünk mások
megtérésének és üdvözítésének szépségén a történelem végidei eseményei
közepette! Engedd, hogy velük együtt, kézen fogva tehessünk meg mindent a Te
célodért, minden kultúráért és az egész emberiségért! Ámen
Koot van Wyk
266. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 2. fejezetéhez (szeptember 6-12.).
A mi Megváltónk jó mintája volt a könyörületességnek, gyengédségnek és alázatosságnak, miközben önzetlenül szolgálta az emberiséget. Jézus mennyei Atyja dicsőségének jelképe volt, nem pedig a sajátjának. Amikor a kereszten szenvedett, egyszer sem tett csodát, hogy kedvezzen magának, és enyhítse kínszenvedéseit. Ez a fejezet egy régi fiatal, önkéntes misszionárius dalra emlékeztet: „ÖRÖM – Jézus elsőként, a többiek utána, te magad utoljára.” (Az angolban a kezdőbetűk az ÖRÖM szót adják ki.)
Amikor Jézus az emberek között élt, az emberiség iránt érzett szeretetet testesítette meg, amely nem, kor, faj és nyelv felett áll. Nemcsak testi és mentális betegségeket gyógyított, hanem enni adott az éhezőknek, és lehetővé tette, hogy a megfáradtak megpihenhessenek. Péter anyósának meggyógyítása során egy érintésre azonnal visszatért annak egészsége. Frissen szerzett elevenségével a Gyógyítóját és tanítványait szolgálta.
Krisztus szolgálatait egyszerűséggel teljesítette. Minthogy természetfeletti hatalommal rendelkezett, megsokszorozhatta volna a kenyeret levelekkel és kövekkel. Ő azonban a gyermek öt kenyerét és két halát választotta. Ő volt az élet kenyere; ők pedig emberek halászai lettek. Megparancsolta, hogy etessék meg a tömeget, és azzal látta el őket, ami már ott volt.
Krisztus elhordozta minden gyengeségünket. Az ő sebeivel gyógyulánk meg. Hát mi ne keljünk-e fel teljes erőbedobással, hogy a gyógyítónkat és Megváltónkat szolgáljuk? Mikor együttműködünk vele, ahogyan Ő tette az Atyjával, minden dicsőség Ő rá száll, hiszen mi csak az Ő keze és lába vagyunk.
Ruth Haamankuli
Egészségügyi szolgálatok igazgatója és gyülekezeti
vén, Minnetonka Hetednapi Adventista Egyház, Minnesota
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés