FIGYELEM!!! ÚJ ELLEN WHITE KÖNYVET KEZDTÜNK EL OLVASNI
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 12 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2012&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2012&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten nem felejt. Isten számon tartja népe győzelmeit és megörökíti a Bibliában. Isten ezzel emlékeztetni népét, hogy honnan jönnek, honnan van az országuk, ki az, aki nekik adta, ki az, aki gondoskodik róluk. Úgy tudnak hittel előre tekinteni, ha emlékeznek Isten múltbeli hatalmas cselekedeteire. Ahogy Ellen White mondja: „Nem kell félnünk a jövőtől, csak abban az esetben, ha elfelejtjük, hogyan vezetett Isten a múltban.”
2. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,
a. aki pontos útmutatást ad népének a megszerzett ország felosztására
Olvasmány – E.G. White HIT ÉS CSELEKEDETEK 1. fejezet
1. fejezet – Ellen White tisztázza a kérdéseket (1. rész)
Az alábbiakban egy általános kéziratot közlünk 1890-ből, a Battle Creek-i prédikátori értekezletek idejéből, mely “36-os számú kézirat, 1890” címmel szerepel a nyilvántartásban, és a Review and Herald 1877. február 24-i és március 3-i számában jelent meg. Ez a fontos tisztázó értekezés megfelelő bevezetőként szolgál ahhoz a tizennyolc előadáshoz, mely időrendi sorrendben következik majd egymás után.
Pál apostol ezt írja: “Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által” (1Kor 6,9-11). Az elkötelezettség, a kegyesség, és a külső ember megszentelődésének hiánya annak eredménye, ha nem fogadjuk el Jézus Krisztust, mint a mi igazságunkat. Isten iránti szeretetünket folyamatosan kell táplálni önmagunkban…
Míg az egyik osztály azzal ferdíti el a hit általi megigazulást, hogy elhanyagolja azt, hogy megfeleljen az Isten Igéjében lefektetett feltételeknek – “Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat” -; ugyanakkor hibát követ el az a csoport is, mely állítja ugyan, hogy hisz, és megtartja Isten parancsolatait, mégis ellentétbe kerül azokkal a – számukra újnak tűnő – drága fénysugarakkal, melyek a Golgota keresztjéről tükröződnek vissza. Az első csoport nem látja azokat a csodálatos dolgokat, melyeket Isten törvénye rejt azok számára, akik cselekszik az Ő Szavát, a többiek viszont jelentéktelen dolgok miatt akadékoskodnak, s közben figyelmen kívül hagyják a hangsúlyosabb dolgokat: Isten kegyelmét és szeretetét.
Sokan rengeteget veszítettek azzal, hogy nem nyitották meg értelmüket, hogy felfedezzék azokat a csodálatos dolgokat, melyeket Isten törvénye tartogat számukra. Egyrészről a valláskutatók általában elválasztották egymástól a törvényt és az evangéliumot, másrészről pedig mi is majdnem ugyanezt tettük, csak éppen másik szempontból. Nem emeltük magasra az emberek előtt Krisztus igazságosságát, s a nagy megváltási terv teljes jelentőségét. Figyelmen kívül hagytuk Krisztust, s az Ő páratlan szeretetét, s helyette behoztunk elméleteket és érveléseket, amikor vitázó előadásokat tartottunk.
Megtéretlen emberek álltak a szószékeken, és prédikáltak. Az ő szívük sohasem tapasztalta meg élő, Istenbe kapaszkodó, bizakodó hit által, hogy milyen édes a bűnbocsánat bizonyossága. Hogyan prédikálhatnak így Isten együttérzéséről és minden bűnt megbocsátó szeretetéről? Hogyan mondhatják akkor, hogy “Nézz fel, és élsz”? Ha felnézünk a Golgota keresztjére, akkor vágy támad bennünk, hogy mi is hordozzuk a keresztet. A világ Üdvözítője függött ott a kereszten. Íme a világ Megváltója, akiben ott lakozott az istenség egész teljessége testileg. Szemlélheti-e bárki is úgy Isten drága Fiának áldozatát, hogy közben szíve ne olvadjon meg, és törjön össze, készen arra, hogy átadja szívét és lelkét Istennek?
Szeretném mindenki előtt erőteljesen leszögezni a következőt: Ha elfogadjuk Krisztust, mint Üdvözítőnket, akkor el kell fogadnunk Őt úgy is, mint Törvényadónkat, és Urunkat. Nem lehet addig bizonyosságunk, és tökéletes bizalmunk Krisztusban, mint Megváltónkban, amíg el nem ismerjük Őt Királyunknak, s nem engedelmeskedünk az Ő parancsolatainak. Így bizonyíthatjuk Isten iránti hűségünket. Ekkor fog őszintén csengeni hitvallásunk, mert hitünk cselekvő hit lesz, mely szeretet által munkálkodik. Mondjuk el szívből a következőt: “Uram, hiszem azt, hogy Te meghaltál értem, hogy megmentsd lelkemet. Ami engem illet, válaszolok szeretetedre. Gyengeségem teljes tudatában a te kezedbe teszem le egész életemet, és annak minden lehetőségét.”
Akaratunkat teljes összhangba kell hoznunk Isten akaratával. Ha ezt megtesszük, akkor nem fogunk visszautasítani egyetlen fénysugarat sem, mely bevilágít szívünkbe, és eljut értelmünk zugaiba. Lelkünkben nem képez majd akadályt az előítélet, mely világosságnak nevezi a sötétséget, és sötétségnek a világosságot. Örömmel fogadjuk majd a mennyei fényt, mely betölti szívünk kamráit. Ezzel okozhatunk örömet és boldogságot Istenünknek.
Forrás: Hit, remény, cselekvő szeretet – Heted7világ Kiadó, 2001
Olvasmány Ellen White HIT ÉS CSELEKEDETEK című könyve 1. fejezetéhez (július 31 – augusztus 7.).
A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk
