Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 5. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%205&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
A nemzetségi táblázatok talán nem tartoznak a Biblia legizgalmasabb fejezetei közé, de tele vannak lelki tanulságokkal a Szentírás szorgalmas kutatója számára. Mózes első könyvének 5. fejezetében nyilvánvaló tény, hogy Ádám leszármazottai hosszú évszázadokig éltek. A pátriárkák esetében általános volt az, hogy kilencszáz évig éljenek. Ha valaki ma száz évig él, nagy teljesítményként megünnepeljük. Ádám 930 évet élt, fia Séth 912 esztendőt; Methusélah pedig megdöntötte a 969-es csúcsot. Ez egy lényeges igazságot mond el nekünk Istenről. Teremtőnk örök életre tervezte az embert. Olyan életerővel ruházta fel, amely még a bűn betörése után is évszázadokig megmaradt. Micsoda hatalmas Isten Ő!
Íme egy másik lelki drágagyöngy ebből a fejezetből: Énok hatvanöt évet élt, amikor felesége fiút szült neki, akit Methuséláhnak neveztek el. A Biblia világosan kijelenti, hogy „Énok Istennel járt, minekutána Methuséláht nemzette” (22. vers).
Énok gyermeke iránti szeretetében tükröződött az Isten iránta való mély szeretete. Isten igazi szeretetét a bennünket összekapcsoló erős és mély kapcsolatok teszik nyilvánvalóvá.
Milyen lelki kincseket találtál ebben a fejezetben? Miért ne osztanád meg másokkal is ebben a blogban?
Mark Finley
Ima éretted: Istenem, köszönöm, hogy az olvasót is örök életre teremtetted, köszönöm, hogy életerővel ajándékozod meg őt, hogy Neked éljen és ugyanakkor sok ember áldására is.
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet
1. fejezet – Miért engedte meg Isten a bűnt? (2. rész)
Mivel Isten kormányzásának alapja a szeretet törvénye, az értelmes lények csak akkor lehetnek boldogok, ha tökéletes összhangban élnek a törvény, az igaz élet nagyszerű elveivel. Isten minden teremtményétől azt kívánja, hogy szeretetből szolgálja - amely szolgálat jellemének értékeléséből fakad. Nem örül a kikényszerített szolgálatnak. ő mindenkinek szabad akaratot ad, hogy önként szolgálhassa Őt.
Ameddig minden teremtett lény szeretetből engedelmeskedett, mert szerette Istent, az egész világegyetemben tökéletes összhang uralkodott. A mennyei sereg boldogan teljesítette Teremtője akaratát. Örültek, hogy dicsőségét tükrözhették és őt dicsőíthették. És amíg az Isten iránti szeretet mindennél fontosabb volt, az egymás iránti szeretetet bizalom és önzetlenség jellemezte. Semmiféle disszonáns hang nem zavarta meg a menny harmóniáját. De ez a boldog állapot megváltozott. Volt valaki, aki visszaélt azzal a szabadsággal, amelyet Isten adott teremtményeinek. Tőle származik a bűn, aki Krisztus után az első volt, akit Isten a legjobban kitüntetett, és aki a leghatalmasabb és legdicsőségesebb volt a menny lakói között. Lucifer, a "hajnal fia", a szent és makulátlan, volt az első oltalmazó kérub. A hatalmas Teremtő mellett volt, és az örökkévaló Istent elborító dicsőség szakadatlanul hulló fénysugarai megnyugodtak rajta. "Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel [...] Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned" (Ez 28:12-15).
Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának. A Szentírás ezt mondja: "Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben" (Ez 28:17)."Ezt mondád szívedben: [...] hasonló leszek a Magasságoshoz" (Ésa 14:13-14). Ez a hatalmas angyal, aki minden dicsőségét Istentől kapta, eljutott oda, hogy ezt magának tulajdonította. Nem volt megelégedve pozíciójával, pedig nagyobb megbecsülésben részesült, mint a mennyei sereg. Merészkedett a csakis a Teremtőnek kijáró hódolatot magának kívánni. Nem arra tanította a teremtett lényeket, hogy mindenek felett Istent szeressék, és neki engedelmeskedjenek. Szolgálatukat és hűségüket inkább magának akarta biztosítani. Megkívánta azt a dicsőséget, amellyel a végtelen Atya a Fiát ruházta fel, ez az angyalfejedelem arra a hatalomra pályázott, amelyre egyedül Krisztusnak volt joga.
Ekkor megbomlott a menny tökéletes harmóniája. Lucifer a Teremtő helyett önmagát akarta szolgálni. Ezt látva, balsejtelem támadt azokban, akik Isten dicsőségét a legfontosabbnak tartották. A mennyei tanácsban az angyalok kérlelték Lucifert. Isten Fia felhívta figyelmét a Teremtő nagyságára, jóságára és igazságos voltára, törvényének szentségére és változhatatlanságára. Isten maga hozta létre a menny rendjét; és ha Lucifer eltér attól, meggyalázza alkotóját, és romlást hoz önmagára. De a végtelen szeretettel és irgalommal adott figyelmeztetés csak ellenállást váltott ki Luciferből. Engedte, hogy a Krisztussal szembeni féltékenysége eluralkodjék benne, és még elszántabb lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése