Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 11. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2011&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Mózes első könyvének 11. fejezete legkevesebb három lényeges igazságot mutat be. Az első így hangzik: az ellenőrizetlen emberi büszkeség lelki katasztrófához vezet. A Bábel tornyának építői nevet akartak szerezni maguknak (4. vers). Ahelyett, hogy Istent, és csakis Istent dicsőítették volna, magukat akarták felmagasztalni. Másodszor: Bábel építői elutasították Isten világos Szavát. Ő megígérte, hogy többé nem fogja vízözönnel elpusztítani a Földet. Amikor Isten összezavarta beszédüket, az emberiség elvesztette egyik összetartó tényezőjét – a közös nyelvet. Az engedetlenség megoszlást okoz. Az egység alapja az Isten iránti engedelmesség, nem pedig parancsainak mellőzése!
Van még egy fontos igazság ebben a fejezetben, ami Sém nemzetségi táblázatában található. A 11. fejezet végigvezeti Nóé fiainak leszármazási vonalát és végül Sémre összpontosít. Ábrahám Sém vonalán születik. Izrael Ábrahám családfájából származik, és történetesen a Messiás is ezen a vonalon születik. Istennek már évszázadokkal korábban volt egy terve Ábrahámmal és leszármazottaival. Istent sosem érik meglepetések. A te jövődet is már ma tervezi!
Mark Finley
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudatában legyen annak, hogy neked öröktől fogva terved van vele. Téged nem érnek meglepetések, Te az ő jövőjét is tervezed, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 2. fejezet
2. fejezet – A TEREMTÉS (1. rész)
1 Mózes 1 és 2.
"Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök. "Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott" (Zsolt 33:6,9). " Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké" (Zsolt 104:5).
A föld rendkívül szép volt úgy, ahogy Alkotója kezéből kikerült. Felszínét hegyek, dombok és síkságok tették változatossá; elragadó folyók és gyönyörű tavak tarkították. De azok nem meredek, zord dombok és hegyek voltak, tele félelmetes lejtőkkel és ijesztő szakadékokkal, mint a mostaniak. A föld sziklás vázának éles, érdes peremeit betemette a termékeny talaj, amely mindenütt gazdag növényzettől zöldellt. Nem voltak visszataszító mocsarak és sivár pusztaságok. Mindenütt bájos cserjék és pompás virágok köszöntötték az embert. A magaslatokat fák koronázták, fenségesebbek, mint a mostaniak. A levegő tiszta és egészséges volt, mentes káros kigőzölgéstől. A táj szépsége túlszárnyalta a legpompásabb palota díszes parkját. Az angyalsereg gyönyörködve nézte ezt a képet, és örvendezett Isten csodálatos művének.
Miután Isten létrehozta az állatoktól nyüzsgő és növényektől bővölködő földet, művének koronájaként megteremtette az embert, akinek a gyönyörű földet berendezte. Úrrá tette minden felett, amit szemével át tudott fogni; mert "monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék [...] mind az egész földön [...] Teremté tehát Isten az embert az ő képére, [...] férfiúvá és asszonnyá teremté őket" (1Móz 1:26-27). Itt világosan feltárul az emberiség eredete. Az isteni feljegyzés olyan világos, hogy téves következtetéseknek nincs alapja. Isten az embert a saját képmására teremtette. Ebben nincs semmi titokzatos. Alaptalan az a feltevés, hogy az ember lassú, fokozatos fejlődéssel alakult ki az alsóbbrendű állat- vagy növényvilágból. Ez a tanítás a Teremtő csodálatos munkáját az ember szűk, földi fogalmaihoz alacsonyítja le. Az ember olyan eltökélten tagadja Istent mint a világegyetem korlátlan urát, hogy lefokozza saját magát, és megfosztja eredetének méltóságától. Aki a magasba helyezte a csillagvilágokat, és nagy hozzáértéssel színezte ki a mező virágait, aki betöltötte a földet és az eget hatalmának csodáival, amikor dicsőséges művének bekoronázása következett - hogy a gyönyörű föld uraként valakit a középpontba helyezzen -, olyan lényt teremtett, aki méltó a neki életet adó kézhez. Az emberiség családfája, ahogy azt az ihletett Ige megadja, nem valami fejlődő csírákig, puhatestű állatokig és négylábúakig követi nyomon eredetét, hanem a hatalmas Teremtőig. Ádám a földből formálva is "Isten fia" volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése