Higgyetek az Ő prófétáinak - június 18 - SZERDA - Mózes második könyve 13. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes második könyve 13. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2013&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

„Az ÚR pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton…” (21. vers – új prot. ford.).

Azt tudjuk meg erről a titokzatos „felhőről” (héberül: anan), hogy Isten jelenlétét testesíti meg. Később, Mózes harmadik könyvében azt látjuk, hogy ez a felhőoszlop nemcsak hogy az újonnan épült szent sátor fölött, hanem benne áll meg. „Ezt mondta az ÚR Mózesnek: Mondd meg a testvérednek, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szentélybe a kárpiton belül, a ládán levő födél elé, hogy meg ne haljon, mert a födél fölött jelenek meg felhőben.” (3Móz 16:2 – új prot. ford.)

Ez a titokzatos felhő később is többször előfordul a Szentírásban. Mózes negyedik könyve 9. fejezetének 15. versében ez a felhő a Dániel könyve 7. fejezetében olvasható „estétől reggelig” tartó időegységgel is összekapcsolódik, ahol is az „emberfiához hasonlót” kíséri, amint az az öregkorúhoz közelít.

A legmegdöbbentőbb azonban mind közül, amikor a Názáreti Jézus a főpap, Kajafás előtt áll, és ezt mondja: „meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben” (Mk 14:62 - új prot. ford.).

Kajafás pontosan tudta, mit állít Jézus: egyenlővé tette magát Jahvéval, aki az „ég felhőiben” átvezette Izraelt a sivatagon. Erre Kajafás olyasmit tett, amit egy főpapnak soha nem volt szabad tennie (ld. 3Móz 21:6): megszaggatta a ruháit. Ezzel a tettével gyakorlatilag hatályon kívül helyezte a papságot, utat engedve az új főpapnak, aki előtte állt.

Ugyanez a főpap fog egy napon visszatérni a Földre: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték…” (Jel. 1:7 – új prot. ford.)

Andy Nash

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a felhőn eljövendő Emberfia érte is jöjjön, amikor hazaviszi az Övéit, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezet

12. fejezet – ÁBRAHÁM KÁNAÁNBAN (4. rész)

Az emberrel kötött szövetségének biztosítékaként Isten egy füstölgő kemencét és egy égő fáklyát vonultatott el - mint jelenlétének szimbólumait - a kettévágott áldozatok között, teljesen megemésztve azokat. Ábrahám ismét hangot hallott, amely megerősítette azt az ígéretet, hogy "[...] Egyiptomnak folyóvizétől fogva, az Eufrátes folyóvízig" (1Móz 15:18) leszármazottai ajándékba kapják Kánaán földjét.

Ábrahám már közel huszonöt éve volt Kánaánban, amikor az Úr megjelent neki, és így szólt: "[...] Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes" (1Móz 17:1). A pátriárka megilletődve arcra borult. Az üzenet folytatódott: "[...] ímhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz" (1Móz 17:4). E szövetség teljesedésének jeleként neve, amely eddig Ábrám volt, Ábrahámra változott; jelentése "sokaság atyja". Szárai neve Sára - "fejedelemasszony" - lett, mert - mondta a mennyei hang - "[...] nemzetek királyai származzanak ő tőle"(1Móz 17:16).

Ekkor kapta Ábrahám a körülmetélkedés rítusát "[...] körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül" (Róm 4:11). A pátriárkának és ivadékainak ezt annak jeleként kellett gyakorolnia, hogy elkülönülve a bálványimádóktól Isten szolgálatára szentelődjenek, és Isten különleges kincsévé fogadja őket. E rítussal elkötelezték magukat arra, hogy teljesítik az Ábrahámmal kötött szövetség feltételeit. Nem volt szabad pogányokkal házasságot kötniük, mert ezzel elvesztik Isten és szent törvénye iránti tiszteletüket és beleesnek abba a kísértésbe, hogy más nemzetek bűnös szokásait gyakorolják, és bálványaikat imádják.

Isten megbecsülte Ábrahámot. Mennyei angyalok látogatták meg őt és beszélgettek vele, mint barát a baráttal. Amikor Sodoma megítélése közeledett, Isten nem titkolta el Ábrahám elől, és a pátriárka közbenjárt Istennél a bűnösökért. Az angyalokkal való találkozása a vendégszeretetnek is szép példája.

Egy forró nyári napon, délidőben a pátriárka sátra ajtajában ült a csendes tájat szemlélve, amikor a távolból három vándort látott közeledni. Az idegenek, mielőtt a sátorhoz értek, megálltak, mintha azt beszélték volna meg, hogy merre menjenek. Nem várva, hogy szívességet kérjenek, Ábrahám gyorsan felállt, és amikor úgy tűnt, hogy az idegenek más irányba térnek, utánuk sietett és udvariasan kérte őket, tiszteljék meg és pihenjenek meg nála. Saját maga hozott vizet, hogy lemoshassák lábukról az út porát, ő maga választott nekik ételt, és amíg az árnyékban pihentek, az étel el is készült. Tisztelettel állt mellettük, amíg vendégszeretetében részesültek. Ezt az udvarias tettet Isten olyan fontosnak tartotta, hogy feljegyeztette Igéjében, és ezer évvel később az ihletett apostol így utalt rá: "A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg" (Zsid 13:2).

Ábrahám először csak három fáradt vándort látott vendégeiben. Nem is sejtette, hogy közöttük van az, akinek imádatával nem vétkezik. De a mennyei követek most felfedték kilétüket. Bár a harag szolgáiként indultak útnak, először Ábrahámnak, a hit emberének áldást hirdettek. Isten szigorúan elítéli a gonoszságot és bünteti a törvényszegést, de nem gyönyörködik a bosszúállásban. Neki, akinek szeretete végtelen, "szokatlan" a pusztítás munkája.

"Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz" (Zsolt 25:14). Ábrahám tisztelte Istent, és az Úr tisztelte őt. Bevonta tanácskozásába, és kinyilatkoztatta neki szándékát. "[...] Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, amit tenni akarok?" - mondta az Úr - "[...] Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett: alámegyek azért és meglátom, vajon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom" (1Móz 18:17.20-21). Isten tudta jól, milyen nagy Sodoma vétke, de emberi módon fejezte ki magát, hogy megértsék bánásmódjának igazságos voltát. Mielőtt megbünteti a törvényszegőket, ő maga elmegy, hogy megvizsgálja életüket. Ha még nem lépték át kegyelmének határát, időt ad nekik a megtérésre.