Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 32. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2032&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2032&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Amikor Isten beavatkozik az általunk tapasztalható világba, az ritkán történik úgy, ahogy mi arra számítunk. Kezdve Ádám és Éva Istennel való találkozásával a bűnbeesés után, Káin Istennel való beszélgetésén, Mózes és az égő csipkebokor esetén, Jeremiás szolgálatra való elhívásán át, Jónás, Hóseás, Zakariás és Keresztelő János apjának találkozásáig Istennel, megfigyelhetjük, hogy Isten megjelenései általában meglepik, sőt esetenként meg is rémítik azt, aki mindennapi élete során találkozik az Úrral. Természetesen a legfőbb példa erre Jézus születése és élete. Amikor Isten szegény munkások csecsemőjeként belépett a világunkba, alig néhányan vették egyáltalán észre. Ahogy férfivá növekedett, nem ismerte fel, megvetette és ellene szegült annak a népnek a legnagyobb része, amelynek jó oka lett volna merőben máshogy fogadni Őt. Amikor Isten belép a mi életünkbe, az ritkán olyan, amilyenre számítunk.
Jákob már találkozott Istennel, húsz évvel ezelőtt, a létráról szóló álmában. A következő húsz évet Lábánnal és az igen boldogtalan feleségei gondjaival küzdve töltötte. Most pedig a felbőszült testvére, Ézsau bizonyos megtorlásával nézett szembe. Ha valamikor, akkor most volt itt annak az ideje, hogy Isten vígasszal és bátorítással jelenjen meg. Ugyan ki gondolta volna, hogy Isten ebben a pillanatban küzdőpartnerként lép be Jákob életébe? Jákob minden bizonnyal nem. Igazság szerint Jákobnak az egész éjszakás küzdelem nagy részében fogalma sem volt róla, hogy Istennel tusakodik. Csak pirkadatkor, mikor már teljesen kimerült és kész volt Isten kegyelmébe ajánlani magát, vette észre, hogy (azon az éjszaka, és egész életében) nem Ézsau, sem nem Lábán, sem nem valaki más emberi ellenfél ellen, hanem maga Isten ellen küzdött. Élete összes küzdelme egy pillanatra a középpontba került, majd véget ért azon a reggelen. Megérett egy új névre.
Mi a helyzet veled? Hogyan mutatkozott meg Isten a te életedben? Mennyire egyértelműen ismerted fel Őt? Mennyire fogtad fel, hogy mivel is küzdöttél valójában az egész életedben vagy épp ezekben az utóbbi nehéz időkben?
Douglas Tilstra
Ima éretted: Istenem, kérlek, mutatkozz meg az olvasó életében és adjad, hogy a küzdelmeiből győztesen kerüljön ki, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet
6. fejezet – SÉTH ÉS ÉNÓKH (1. rész)
1 Mózes 4:25-6:2
Isten adott Ádámnak egy másik fiút, hogy ő örökölje Isten ígéreteit, a lelki elsőszülöttséget. Ez a fiú a Séth nevet kapta, jelezve, hogy ő "elrendelt" vagy "kárpótolt", mert ezt mondta az anya: "[...] adott ... énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain" (1Móz 4:25). Séth még szebb volt, mint Kain vagy Ábel, és jobban hasonlított Ádámra, mint a két másik fiú. Szép jellemű volt; Ábel nyomdokába lépett, de nem volt több öröklött jó tulajdonsága, mint Kainnak. Ádám teremtéséről ezt olvassuk: "[...] Isten képére teremté őt" (1Móz 1:27), de a bukás után az ember "nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára" (1Móz 5:3). Míg Ádámot Isten bűntelennek teremtette a saját képére, Séth, akárcsak Kain, örökölte szülei bukott természetét. ő is tudott a Megváltóról és tanulta azt, hogyan kell igaz életet élni. Isten kegyelme által szolgálta és tisztelte Istent; igyekezett, ahogy Ábel is tette volna, ha életben marad, hogy a bűnös embereket megtanítsa tiszteletet adni és engedelmeskedni Teremtőjüknek.
Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. [...] Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét (1Móz 4:26). A hűségesek már ezt megelőzőleg imádták Istent, de amint az emberek szaporodtak, feltűnőbb lett a két osztály közötti különbség. Az egyik osztály nyíltan hűséget fogadott Istennek, a másik semmibe vette őt és engedetlen volt.
A bukás előtt ősszüleink megtartották a szombatot, amelyet Isten az Édenben létesített. A Paradicsomból való kiűzetésük után is megünnepelték. Megkóstolták az engedetlenség keserű gyümölcseit, és megtanulták - amit mindenki, aki lábbal tiporja Isten parancsolatait, előbb vagy utóbb megtanul -, hogy a mennyei előírások szentek és változhatatlanok; és hogy a vétkezőt elkerülhetetlenül büntetés sújtja. Ádámnak azok a gyermekei, akik hűek voltak Istenhez, mind tisztelték a szombatot. De Kain és ivadékai nem tisztelték azt a napot, amelyen Isten megpihent. ők választották meg, mikor dolgoznak és mikor pihennek, tekintet nélkül Jahve határozott parancsára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése