Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 33. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2033&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2033&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
„És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12:7-10).
Miután Isten megküzdött Jákóbbal a Jabbok patakjánál, egy új nevet adott neki és egy tövist a testébe. Jákób egy olyan fogyatékossággal vonszolja el magát az Istennel való találkozás helyszínéről, amely emlékeztetni fogja őt arra, hogy élete hátralévő részében Izraelként éljen (aki megküzdött Istennel) és ne Jákóbként (csaló). Jákóbnak szüksége lesz erre az emlékezetőre. Az elkövetkező négy vagy öt évtized sokkal nagyobb kihívásokat tartogat számára, mint az elmúlt kettő. Úgy, ahogy Pálnak szüksége volt a saját „tövisére”, hogy emlékeztesse arra, hogy bízzon Istenben, úgy Jákóbnak is szüksége lesz a magáéra.
A Jabbok révénél szerzett tapasztalat nem törölte ki Jákób minden régi hajlamát. Ahogyan mi is új irányba indulunk el keresztségünk vagy házasságkötésünk alkalmával tett fogadalmunkkal, és aztán egész életünkön át tanuljuk, hogy hogyan kell megvalósítani ezeket az ünnepélyes ígéreteket, úgy Jákóbnak is egy egész élet állt rendelkezésére, hogy megélje az Istennel szerzett névváltoztató tapasztalat újdonságát. A jelenlegi és a következő fejezet ennek a folyamatnak a hullámhegyeiről és hullámvölgyeiről számol be.
Mint új ember, megalázza magát Ézsau előtt (3. vers), visszaadja azt, amit húsz évvel korábban ellopott (8-11. vers); beszámol az Istennel való harcáról (10. vers); gyöngéd odafigyelést tanúsít családja irányába, és védelmezi azt (13-14. vers); felállít egy oltárt, és Istent a saját Isteneként megvallja: „Isten, Izráel Istene" (20. vers). Azonban idős korában újra előbukkannak a régen berögződött minták. Személyválogatást tanúsít családjában (1-2. vers), ajándékokat ad Ézsaunak, de nem vallja meg az ellene elkövetett bűnét (8-11. vers); megígéri Ézsaunak, hogy találkoznak Szeirben, de ő az ellenkező irányba indul Sekhem felé (14, 18-19 vers). A régen beidegződött minták nehezen halnak meg. Jákóbnak szüksége van Isten megnyomorító ajándékára, a tövisre, hogy emlékezzen arra, hogy Istenben bízzon. A következő tragikus történet a 34. fejezetben jelzi azt, hogy Jákób megfeledkezik fogyatékáról és ezért drágán megfizet
Douglas Tilstra
Ima éretted: Istenem, kérlek, adj olyan tapasztalatot az olvasónak, amely meghatározza további életét, és segítségére lesz, amikor nehéz kihívások előtt találja magát, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet
6. fejezet – SÉTH ÉS ÉNÓKH (2. rész)
Isten átkának meghallása után Kain eltávozott családjától. Először a földművelést választotta foglalkozásául, és várost alapított, amelyet legidősebb fiáról nevezett el. Kain elment az Úr színe elől, és eldobva az Éden helyreállításának ígéretét, a föld átkával sújtott földön keresett javakat és örömöket. Így állt annak a sokaságnak az élére, amely e világ istenét imádja. Ivadékai anyagiasságukkal tűntek ki. Nem voltak tekintettel Istenre, és nem akarták azt, amit ő akart az embernek. A gyilkosság bűnét, amelyben Kain járt az élen, Lámekh, az ötödik leszármazott, a többnejűség bűnével tetézte. Kihívó kérkedéssel hivatkozott ugyan Istenre, de csak azért, hogy a Kaint sújtó bosszú ellen védelmet kapjon. Ábel a pásztor életét élte, és sátorban lakott. Séth leszármazottai ugyanezt tették. Magukat idegennek és vándornak tartották a földön, akik "[...] jobb után vágyódnak, tudniillik a mennyei után" (Zsid 11:13.16).
A két osztály egy ideig külön maradt. Kain családja első településüktől elszéledve szétszóródott azokon a síkságokon és völgyekben, amelyeket akkor már Séth gyermekei laktak. Az utóbbiak, hogy elmeneküljenek a kainiták szennyező befolyásától, a hegyekbe húzódtak, és ott telepedtek le. Amíg ez az elkülönültség tartott, istentiszteletük megőrizte tisztaságát. De az idő múlásával lassanként arra merészkedtek, hogy összekeveredjenek a völgyek lakóival. Ez a társulás a legrosszabb következményekkel járt. "És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok..." (1Móz 6:2). Séth gyermekeit lebilincselte a Kain utódaitól született lányok szépsége, és velük kötött házasságukkal megharagították az Urat. Isten számos hívő gyermekét bűnre csábították az őket állandóan kísértő hatások, és különleges, szent jellegük eltorzult. Összekeveredtek az erkölcsileg romlott emberekkel, lelkületük és cselekedeteik az övékéhez hasonult. Nem vették figyelembe a hetedik parancsolatot, "[...] és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek" (1Móz 6:2). Séth gyermekei "[...] a Kain útján indultak el" (Júd 11). Világi jólétre és élvezetekre összpontosították figyelmüket, és mellőzték az Úr parancsolatait. "[...] nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák" (Róm 1:28); "[...] okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett" (Róm 1:21). Ezért "[...] odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra" (28.v.). A bűn halálos lepraként terjedt szét az egész földön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése