Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Zsidókhoz írt levél 9. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsid%C3%B3khoz%209&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsid%C3%B3k%209&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten megkülönbözteti a célt az eszköztől. Az ószövetségi szentély és áldozatrendszer eszköz volt Isten kezében, amellyel szemléltette és előre jelezte a célt, a megoldást, Jézus Krisztus tökéletes áldozatát. Miután Jézus beteljesítette a Rá mutató szolgálatokat, azok elveszítették szerepüket és jelentőségüket. Sok zsidóból lett keresztény azonban továbbra is ragaszkodott ezekhez a szolgálatokhoz, amelyek olyanok voltak, mint az állvány az épülő ház mellett, amelyet elbontanak, miután a ház felépült. A zsidók azt akarták, hogy a szép új épület mellett ottmaradjon az állvány is. Pál meg akarta értetni velük, hogy ez milyen értelmetlen és mennyire rontja a képet.
2. Isten ott keresi meg az embert, ahol van. A Zsidókhoz írt levélben ír Pál a szentéllyel kapcsolatos dolgokról, mert a zsidók értették. Amikor lépésről lépésre leírja a szentsátor helyiségeit és berendezéseit, a zsidók tudták, hogy miről van szó, mert ők ezt tanulták és ezt gyakorolták évezredeken át. A pogányoknak Pál más személtető eszközök segítségével mondja el, hogy Isten mit tett az ember megváltásáért, mint a zsidóknak. Mindenkinek olyan módon, ahogyan megértheti. Isten megtalálja annak a módját, hogy velünk is megértesse nagy művét, mert olyan nyelvezetet és eszközöket használ, amelyeket mi is értünk.
3. Isten a lelkiismeretünket szeretné megtisztítani. Az ószövetségi áldozatok és tisztasági ceremóniák elméletileg tették tisztává az embert. Ha valaki tisztátalanná vált, és elvégezte az áldozatot, tisztának minősítették, függetlenül attól, hogy mi ment végbe a lelkében. Jézus áldozata azonban a szívünket, a lelkiismeretünket, a jellemünket tisztítja meg. Így olvassuk: „Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”
4. Isten végleg megoldja a bűn problémáját. Az ószövetségi papoknak újból és újból áldozni kellett egy-egy ember bűneiért. Jézus áldozata azért különb, mert Ő egyetlen áldozatával minden ember bűnét egyszer és mindekorra megoldja. Így olvassuk: „Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt… Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.”
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki nem csupán külső tetteket vár el tőlünk
b. akinek a Fia, a jövendő javak Főpapja
c. aki megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől
d. akinek a Fia meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét
e. aki a mennyei dolgokat különb áldozattal tisztítja meg
f. aki elküldi Fiát értünk, hogy hazavigyen bennünket
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy engedje meg neked, hogy megtisztítsd a lelkiismeretét, szívét, lelkét, jellemét, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 6. fejezet
6. fejezet – HIT ÉS ELFOGADÁS (6. rész)
"Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!"(Ez 18:32). Sátán mindig készen áll arra, hogy megfosszon bennünket a remény és a világosság utolsó sugaraitól is, de ezt ne engedd meg néki. Ne hallgass a kísértőre, hanem kiáltsd feléje: Jézus meghalt értem, hogy éljek! Szeret engem és nem akarja, hogy elvesszek. Mennyei Atyám irgalmas; s bár szeretetével visszaéltem, áldását eltékozoltam, mégis hozzámegyek, és ezt mondom neki: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!" (Lk 15:18-19). A példázat megmutatja nekünk a visszatérő tékozló fiú fogadtatását is: "Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt"(Lk 15:20).
Ez a rendkívül megható példázat megközelítőleg sem fejezi ki mennyei Atyánk végtelen irgalmasságát. Az Úr kijelenti prófétája által:"...mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat"(Jer 31:3). Mialatt a bűnös még távol van az atyai háztól, miközben még a bűnök országában pazarolja el javait, az atyai szív már feltárul előtte. Az Istenhez való visszatérés minden ébredező vágya: a Szentlélek gyengéd, figyelmeztető szava, amely az elveszett vándort az Atya szerető szívéhez vonja.
