Higgyetek az Ő prófétáinak - február 6 - CSÜTÖRTÖK - Timóteushoz írt első levél 1. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Timóteusnak írt első levél 1. fejezete bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teushoz%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teus%201&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Az egyház vezetőit Isten hívja el. Pál ezt nagyon szépen fogalmazza meg. Kijelenti, hogy nem önjelölt apostol, hanem „a mi megtartó Istenünknek, és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből Krisztus Jézus apostola.” Minden, ami ettől eltér, nem egyezik meg Isten akaratával.          

2.    Isten a békesség, az irgalom és a kegyelem forrása. Pál megszokott köszöntése kibővül egy elemmel, az irgalommal. A kegyelem a bűnök megbocsátásával kapcsolatos, az irgalom pedig az, amikor valakinek megesik a szíve valakin, aki bajban van, szenved, hiányzik neki valami, ami létfontosságúnak számít.     

3.    Isten komolyan veszi a tévtanítókat. Pál nagyon toleráns mindenkivel, kivéve a tévtanítókat. Megparancsolja Timóteusnak, hogy akadályozza meg a távtanítások terjedését a gyülekezetben. A tévtanítások nagyon alattomosak, szépnek és igaznak hangzanak és még a jószándék sem kizárt, de veszélyesek, mert Isten művét veszélyeztetik és az emberek üdvösségét kockáztatják.

4.    Isten meg akarja tartani a bűnösöket. Ezért küldte el Fiát a földre. Pál saját magát jó példának találja, mert bűnös volt, nagyon bűnös, de Jézus pont az ilyenek megmentéséért jött. Pál azt mondja, hogy Isten az ő esete által mutatta meg hosszútűrését másoknak, ezzel bátorítva őket, hogy az ő esetük sem reménytelen.   

5.    Isten méltó a dicsőítésünkre. Nemcsak engedelmesség illeti meg Őt, hanem a dicsőítés és tiszteletadás is, mert méltó erre. Pál tudja ezt és nem fukarkodik a dicsőítő szavakkal: „Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen”    

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki megtartó Isten

b.    aki nem szeretné, hogy értelmetlen dolgokon vitatkozzunk

c.    aki a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet fogadja szívesen

d.    aki a rossz elleni védelemként adta törvényét

e.    aki boldog Isten

f.      akinek az üzenete a „boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium”

g.    aki megerősít bennünket

h.    aki megbízhatónak tart bennünket

i.       akinek a kegyelme bőségesen kiárad

j.       aki örökkévaló Király, láthatatlan, halhatatlan Isten

Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy megértse, Te őt is meg akarod menteni és üdvözíteni akarod, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 3. fejezet

3. fejezet – BŰNBÁNAT (5. rész)

Ti, akik teljes szívetekből jobb után vágyakoztok, mint amit e világ nyújthat, ismerjétek fel ebben a vágyban Istennek hívó szavát! Imádkozzatok igazi bűnbánatért, és kérjétek, hogy Krisztust az Ő végtelen szeretetében és tisztaságában nyilatkoztassa ki néktek. Üdvözítőnk élete tökéletes példája az isteni törvény alapelveinek: Isten és ember iránti szeretetnek. Jóságban és önzetlen szeretetben telt el élete. Csak ha Őreá nézünk, és csak ha a Megváltónak isteni fénye sugárzik ránk, ismerjük be igazán szívünk bűnös voltát.

Lehet, hogy Nikodémushoz hasonlóan mi is azzal áltatjuk magunkat, hogy erkölcsös és szennytelen életmódot folytattunk, s azt hisszük, nem szükséges Isten előtt - közönséges bűnöshöz hasonlóan - megalázkodnunk. Azonban, ha Krisztus bevilágít lelkünkbe, akkor felismerjük szívünk bűnös voltát, önző szándékainkat és Isten iránti ellenségeskedésünket, melyek életünk minden egyes cselekedetét beszennyezték. Akkor tudatára jutunk annak, hogy minden mi igazságunk olyan, mint a szennyes ruha (Ésa 64:5), hogy egyedül Krisztus vére az, amely megtisztíthat bennünket összes bűneinktől és amely szívünket az Ő képmására alakíthatja át.

Isten dicsőségének egyetlen sugara, Krisztus tisztaságának egyetlen visszfénye, amely lelkünkön áthatol, kimutat minden szennyes foltot, és feltárja az emberi jellem fogyatékosságait és elfajulásait. Feltűnteti a mi emberi hibáinkat és gyengeségeinket, szentségtelen kívánságainkat és vágyainkat, szívünk hűtlenségét és ajkunk tisztátalanságát. Napfényre kerül a bűnös hűtlensége, hogy áthágta Isten szent törvényét. Isten Lelkének intő befolyása megtöri büszkeségét és megalázza. A bűnös megutálja önmagát, ha Krisztus szeplőtlen, tiszta jellemét szemléli.

Midőn Dániel próféta látta Isten dicsőségét, mely a mennyei küldöttet körülvette, saját gyengeségének és tökéletlenségének érzete leigázta őt. Hogy milyen hatással volt rá ez a csodálatos jelenet, azt a következő szavakkal írja le: "És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orcám eltorzula, és odalőn minden erőm" (Dán 10:8). Az ily módon érintet szív meggyűlöli az önzést, az önimádatot, és Krisztus igazságának segedelmével olyan szívbeli tisztaságra törekszik, amely Isten törvényeivel és Krisztus jellemével összhangban van.

Pál apostol mondja: "A törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam" (Fil 3:6), amennyire természetesen külső cselekedetek tekintetbe jöhettek. Azonban mikor a törvény lelki jellegét és benső jelentőségét is megértette, tudatára ébredt bűnös voltának. A törvény betűit tekintve, ahogy ezt az emberek általában teszik, az apostol tartózkodott a bűntől; azonban mikor bepillantott a törvény szent tanításainak mélységébe, és önmagát is meglátta, úgy, ahogy Isten ismerte őt, mélyen megalázkodott, és beismerte bűneit: "Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, én pedig meghalék" (Róm 7:9-10). Mikor a törvény lelki lényegét helyesen felismerte, a bűn valódi félelmetességében mutatkozott előtte, és büszkesége eltűnt.

Isten nem tekint minden bűnt egyenlően nagynak, hanem fokozatuk szerint, miként az emberek is, megkülönbözteti azokat; azonban ha valamelyik bűn még oly jelentéktelennek látszik is az emberek szemében, Isten szemében egyetlen bűn sem csekély. Az emberi ítélet tökéletlen és részrehajló; Isten azonban a valóságnak megfelelően mérlegeli a dolgokat. Az iszákost például megvetik, és azt mondják, hogy bűnei kizárják az égből; azonban mily sokszor dorgálás nélkül hagyják a büszkeséget, az önzést, a kapzsiságot és az irigységet. Holott Isten szemében ezek a bűnök különösen bántóak, mert ezek a legélesebb ellentétben állnak irgalmas jellemével és azzal az önzetlen szeretettel, amely az el nem bukott világ légköre. Aki durva bűnbe esett, érzi annak gyalázatát és szégyenét, és érzi, hogy Krisztus kegyelmére szorul, de a fennhéjázó és gőgös ember semmi szükséget nem érez, és elzárja szívét Krisztus és azon végtelen áldások elől, melyeket egyedül ő adhat.