Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Timóteusnak írt második levél 1. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Tim%C3%B3teushoz%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Tim%C3%B3teus%201&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten gyermekei úgy becsülik egymást, ahogyan Isten is bennünket. Pál nagyon szépen beszél Timóteusról, az ő munkatársáról. Timóteus nem csupán egy munkás Pál szemében, hanem „szeretett fia”, akinek kegyelmet, irgalmat és békességet kíván Istentől, akiért hálát ad, akire éjjel-nappal gondol és könyörög érte, akit kíván látni, és akiről szép emlékei vannak. Ezt írja: „Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit.” Így kell nekünk is egymáshoz viszonyulnunk a gyülekezetben hittestvérként és szolgatársként egyaránt.
2. Az Istenben való igaz bizalom „ragályos.” Nem a génjeinkben örököljük, hanem a példa nyomán ragad ránk és rólunk másokra. Timóteus nagymamájában és édesanyjában is ott volt a képmutatás nélküli hit, ami Timóteusra is ráragadt. Nem a génjeiben örökölte, hanem látta és megtapasztalta, tovább vitte és rajta keresztül sok emberre elhatott és mély hatást gyakorolt ez a képmutatás nélküli hit.
3. Isten kegyelmi ajándékot ad, de ránk is számít. Pál ezt tanácsolja Timóteusnak: „Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned.” Isten kegyelmi ajándékot adott Timóteusnak, viszont neki fel kellett gerjeszteni ezt önmagában. Dolgoznia kellett rajta, táplálnia kellett önmagában az isteni megbízást, enélkül az isteni elhívás gyümölcstelen maradt volna életében.
4. Isten megőrzi a Rábízott kincset. Pál így vall: „ismerem Jézust, akiben hiszek. Meg vagyok győződve, hogy az ő kezében biztonságban van a rám bízott kincs, amíg elérkezik az a Nap.” Majd Timóteust is bátorítja a rábízott kinccsel kapcsolatosan: „A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.” Mi lehet ez a kincs? A Vele való üdvözítő kapcsolat. Ha ezt elveszítjük, mindent elveszítettünk.
5. Isten kezelésbe veszi a félelmeinket. Isten nélkül sok mindentől félhetünk, viszont Pál azt mondja, hogy „nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki kegyelmi ajándékokat ad gyermekeinek
b. aki megszabadít és szent hívással hív el bennünket a szolgálatra
c. aki az idők kezdete előtt már nekünk ajándékozta Fiát, Jézust
d. aki megtörte a halál erejét az evangélium által
e. aki világosságra hozta az elmúlhatatlan életet
f. akiben érdemes hinni – Pál azt mondja, hogy ő tudja, hogy Kiben hisz
g. aki könyörületes azokhoz, akik könyörületesek másokhoz
h. akinél irgalomra találunk
Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy a Te kezedbe tegye le élete kincsét, és Te őrizd azt meg Jézus Krisztus eljövetelére, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 4. fejezet
4. fejezet – BŰNVALLOMÁS (4. rész)
Bűnvallomást, őszinte bűnbánat és javulás nélkül Isten nem fogad el. Egész életünknek át kell alakulnia, és mindazt, ami Istent sérti, el kell hagynunk. Ez lesz az eredménye a bűneink felett érzett őszinte bánatunknak. A következő szavak tisztán és érthetően mutatják kötelességeinket: "Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni; tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét" (Ésa 1:16-17). "...a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz... Az én parancsolatimban jár és törvényemet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él" (Ez 18:7-9). Pál apostol így írja le a bűnbánat munkáját: "Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett tibennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban"(2Kor 7:11).
Ha a bűn kiöli az erkölcsi érzéket, az illető nem képes többé jellemének fogyatkozásait felismerni; nem látja be vétkeinek rettenetes horderejét. Ha nem enged a Szentlélek befolyásának, úgy sok tekintetben elvakult bűneivel szemben. Beismerései nem őszinték, nem komolyak. Minden bűnét mentegetni igyekszik, mindig bizonyos fennforgó, kényszerítő körülményekre hivatkozik, ha dorgálás éri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése