Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes második könyve 17. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2017&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2017&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Miután Isten a mannával gondoskodott az izraeliták napi eledeléről, egy másik hitpróbához érkezünk, ami nem más volt, mint a víz. Ebben a két fejezetben Isten az élet két legelemibb szükségletét - víz és manna - használja fel arra, hogy gyermekeit a Tőle való teljes függőségre tanítsa. A világ sok táján, ahol az alapszükségletek hiányoznak, Mózes válasza példaértékű: „Mit tegyek?” – kérdezi Istent. Egyiptomból való száműzetésének negyven éve alatt Mózes megtanulta, hogy feltétlen bizalommal legyen Istene iránt, Aki legelőről legelőre vezette őt nyájával együtt. Ebben az időszakban elfelejtette azt a sok bölcselkedést, amelyet magába szívott, miközben az egyiptomi luxus körülmények között nevelkedett. Az Úrnak feltett kérdése bizonyítja, hogy alkalmas Isten népének a vezetésére. Ahelyett, hogy saját képességeiben bízna, ezt kérdezi: „Mit cselekedjek?” Amikor Isten segítségét kérjük, Ő odaáll mellénk, és közbelép. Azzal, hogy Isten a sziklából vizet fakaszt Refidimben, bizonyítja mindenek felett valóságát Izrael vezetői előtt, hogy ők is bizonyságok lehessenek a nép előtt.
Az amélekitákkal, Ézsau leszármazottaival való háború olyan viszálykodást indított el, amely generációkon át tartott, egészen a Saul vezetése alatt megalakult monarchiáig (1Sám 15:2-3). Ez volt az első háború, amelyet Izrael egy másik nemzettel vívott, és ami az Istenben való bizalmuknak egy másik próbáját jelentette. Az amálekiták gerilla módszereket alkalmaztak, amikor hátulról támadták meg Izraelt, ahol a gyengék és az erőtlenek könnyen prédául estek. Józsué itt jelenik meg elsőkét, és a hadsereget vezeti az ellenség ellen, miközben Mózes a hegyen áll Isten botját magasra emelve. Azzal, hogy az ég felé emeli a kezeit, testhelyzetével újra az Istenre való teljes hagyatkozást jeleníti meg. Ám erre nem volt képes egyedül. Ebben rejlik még egy tanulság számunkra. Egyedül nem tudunk megállni az élet küzdelmeiben. Megbízható társakra van szükségünk, akik mellénk állnak, hogy támogassanak. Mózes buzgón imádkozott Izrael győzelméért, Áron és Húr pedig támogatták őt ebben. Adjon Isten olyan bizalmat nekünk, amelynek segítségével szembe tudunk nézni az élet minden küzdelmével!
Michael Hasel
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy mindig Tőled kérdezze meg, hogy mit cselekedjen, Adjad, hogy mindig legyen valaki, aki a próbákban felemeli a kezét, és ő is felmeli másokét, amikor azok bajban vannak, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezet
12. fejezet – A HIT PRÓBÁJA (1. rész)
1 Mózes 16; 17:18-20; 21:1-14; 22:1-19.
Ábrahám nem kérdőjelezte meg a fiúra vonatkozó ígéretet, de nem várt Istenre, hogy teljesítse szavát saját elgondolása szerinti időben és módon. A megígért fiú azért késett, hogy a pátriárka Isten hatalmába vetett hite próbára legyen téve, és Ábrahám nem állta ki a próbát. Sára lehetetlennek tartotta, hogy idős korában gyermeke szülessen, ezért tervként javasolta - amely által Isten szándéka teljesedhet -, hogy egyik szolgálóját Ábrahám vegye el második feleségként. A többnejűség annyira elterjedt, hogy már nem tekintették bűnnek, de akkor is Isten törvényének áthágása volt, és végzetesen kihatott a családi viszony szentségére és békéjére. Ábrahám Hágárral kötött házassága nemcsak saját családjára hozott bajt, hanem a jövő nemzedékeire is.
Hágár számára hízelgő volt az a tisztelet, ami új rangjában Ábrahám feleségeként megillette. Remélve, hogy az Ábrahámtól származó nagy nemzet anyjává lesz, büszke, kérkedő lett, és megvetéssel bánt úrnőjével. A kölcsönös féltékenykedés megzavarta az egykor boldog otthon békéjét. Ábrahám kénytelen volt meghallgatni mindkettőjük panaszát, és eredménytelenül próbálta helyreállítani a harmóniát. Sára Ábrahámot hibáztatta, pedig az ő kifejezett kívánságára vette a pátriárka feleségül Hágárt. Sára el akarta űzni vetélytársnőjét, de Ábrahám ezt nem engedte, mert Hágár volt születendő gyermekének - ahogy szívből remélte - az ígéret fiának anyja. Ennek ellenére Hágár Sára szolgálója volt, akit úrnőjének hatalmában hagyott Ábrahám. Hágár gőgje nem tűrte el azt a durvaságot, amelyet az ő arcátlansága váltott ki. "[...] Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta őelőle" (1Móz 16:6).
Hágár a puszta felé vette útját, és amikor magányosan, barátok nélkül megpihent egy forrás mellett, az Úr angyala emberi alakban jelent meg neki. Hágárt "Szárai szolgálója"-ként szólítva meg, emlékeztette helyzetére és kötelességére, és megparancsolta neki: "[...] Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő kezei alatt". De dorgálásába vigasztaló szavak is vegyültek. "[...] meghallá Isten a te nyomorúságodat". "Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen" (1Móz 16:9.11.10). Az angyal még azt is mondta, hogy az Isten irgalmára való állandó emlékeztetésül nevezze a gyermeket Ismáelnek, ami azt jelenti, hogy: "Isten meghallgat".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése