Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 3. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%203&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Mózes első könyvének 3. fejezete erőteljesen mondja el mindannyiunk számára, hogy döntéseinknek örök következményei vannak. Ősszüleink ott a kertben, annál a bizonyos fánál végzetes döntést hoztak, aminek következményeit még évezredek után is érzi világunk. Személyes döntéseink nemcsak ránk vannak hatással, hanem a családunkra, barátainkra, munkatársainkra és még a következő nemzedékekre is. Érdekes azt is megfigyelnünk, hogy amikor Ádám és Éva vétkeztek, fügefaleveleket aggattak össze, és körülkötőket készítettek maguknak (7. vers). Hamar meg kellett tanulniuk, hogy a pótcselekvés nem működik. Csak egy orvosság van a bűnre: Jézus, a megöletett Bárány.
A bűn mentegetőzést és vádaskodást szül. Minden jelentőségteljes változás a választásunkon alapul. A mentegetőzés nem idéz elő pozitív változást. A vádaskodás bezár bennünket romboló szokásainkba. A változás akkor áll be, amikor engedünk a Szentlélek késztetésének, és válaszolunk Isten kezdeményezésére, hogy megváltson bennünket. Az Édenkertben Isten kezdeményezett. Megkereste a bukott emberpárt és kegyelmesen visszaédesgette őket szerető szívéhez. Ezt tette értük, és ezt fogja tenni értünk is.
Mark Finley
Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy tudja, bűnére csak egy orvosság van, a Bárány vére. Adjad, hogy ne mentségeket keressen bűnére, hanem bocsánatot és orvosságot, Jézus nevében. Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 13. fejezet
13. fejezet – Öröm az Úrban (7. rész)
Az előttünk levő küzdelemben újabb, nem sejtett akadályokra számíthatunk; azonban akár a múltra, akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: "Mindeddig megsegített minket az Úr!" - "És életeden át tartson erőd!" (5Móz 33:25). A ránk várakozó megpróbáltatások nem fogják erőnket felülmúlni. Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában kapunk erőt.
Így majd annak idején megnyílnak az egek kapui, hogy bevonulhassanak rajtuk Isten gyermekei s a dicsőség Királyának ajkairól, mint legszebb zene érinti füleiket: "Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett!"(Mt 25:34).
Ezután üdvözölni fogják a megváltottakat abban a hazában, melyet Jézus készít számukra. Ott majd más társaságban élnek, mint a bűnös földön; ott többé nem találkoznak hazugokkal, bálványimádókkal, tisztátalanokkal, hitetlenekkel, hanem kizárólag azokkal, akik a bűnt és Sátánt legyőzték, és Isten kegyelme által tökéletes jellemekké alakultak át. Krisztus vére lemosott róluk minden bűnös hajlamot, minden tökéletlenséget, és rájuk ragyog a dicsőség fénye, mely a nap fényességét jóval felülmúlja. Az erkölcsi szépség, Krisztus jellembeli tökéletessége sugárzik le róluk, mely sokkal becsesebb az őket körülvevő külső fénynél. Mint bűntelenek állják körül a nagy fehér trónt, s részt vesznek az angyalok dicsőségében és kiváltságaiban.
Tekintve azt a dicső örökséget, mely Krisztus követőire vár, "micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?" (Mt 16:26). Bár szegény lehet, mégis oly kincse és méltósága van, melyet a világ nem adhat. A megváltott, bűntől megtisztított, s összes nemes képességeit Isten szolgálatára szentelő lélek mindent felülmúló kincs. Isten és a szent angyalok színe előtt örvend a menny minden egyes megváltott léleknek; ezt az örömet szent, győzelmi énekek visszhangozzák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése