Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 13. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2013&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2013&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Mózes első könyvének 13. fejezete azzal kezdődik, hogy Ábrahám egy oltárnál imádkozik (4. vers), és azzal fejeződik be, hogy egy másik oltárnál imádkozik (18. vers). Annak ellenére, hogy Ábrahám – emberi természetéből adódóan – hitének hiányáról tett bizonyságot egyiptomi tartózkodásának idején, mégsem adta fel a hitét. Hűséges maradt Istenhez. Voltak gyengeségei, mint ahogy nekünk is vannak, de szíve elkötelezett volt Isten iránt. Hibái nem csüggesztették el annyira, hogy feladja hitét. Bennünket se csüggesszenek el sajátjaink! Ábrahám az Egyiptomban tanúsított hitetlensége arra vezette, hogy Béthelben komolyabban hagyatkozzon Istenre.
Amikor a földterület és vízforrások miatt konfliktusa támadt, ezt mondta unokaöccsének, Lótnak: „Ne legyen versengés közöttem és közötted” (8. vers). Aztán nagylelkűen Lótra bízta, hogy kiválassza a neki tetsző területet. Ábrahám önzetlenül választotta a számára hátrányos helyzetet a béke kedvéért. Sodoma és Gomora közelében Lót azt a területet választotta ki, amiről azt hitte, hogy a legjobb, de ez a döntés végül katasztrófának bizonyult családja számára. Ábrahámot kedves, nagylelkű magatartása felkészítette Isten gazdag áldásainak elfogadására. Az adakozó szívű emberekre a menny leggazdagabb áldásai áradnak.
Mark Finley
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy emberi gyengeségei ne csügesszék el, hanem elkötelezett legyen Irántad és teljesen Rád hagyatkozzon, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 2. fejezet
2. fejezet – A TEREMTÉS (3. rész)
Isten adta össze az első házaspárt. Ennek az intézménynek a szerzője tehát a világegyetem Teremtője. "Tisztességes [...] a házasság" (Zsid 13:4). Ez volt Isten egyik első ajándéka az embernek, és ez egyike annak a két intézménynek, amelyet Ádám a bukás után magával vitt az Éden kapuin túlra. Amikor az ember felismeri és követi a mennyei elveket ebben a kapcsolatban, a házasság áldás; őrzi az emberiség tisztaságát és boldogságát, kielégíti az ember társas igényét, nemesíti fizikai, értelmi és erkölcsi természetét.
"És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala" (1Móz 2:8). Minden, amit Isten teremtett, tökéletesen szép volt, és úgy tűnt, hogy semmi sem hiányzik a szent pár boldogságához; de Isten még további jelét adta szeretetének. Egy kertet készített elsősorban otthonukként. Ebben a kertben volt mindenféle fa, közülük sok megrakottan illatos, ízletes gyümölccsel. Voltak ott szőlőtövek, nagyon kellemesek a szemnek, a legváltozatosabb színű, csábító gyümölcsöktől roskadozó ágaikkal. Ádámnak és Évának kellett a szőlővesszőkből lugast alakítani, így készítve maguknak lakást a gyümölccsel borított élő lombozatból. Voltak ott pazar színekben tündöklő illatos virágok is. A kert közepén állt az élet fája, amely pompásabb volt az összes többi fánál. Gyümölcse arany és ezüst almának tűnt, és állandósítani tudta az életet.
A teremtés most teljes volt. "Elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege" (1Móz 2:1). "És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó" (1Móz 1:31). Éden virágzott a földön. Ádám és Éva szabadon oda mehetett az élet fájához. A bűn szennye és a halál árnyéka nem csúfította el a gyönyörű teremtettséget. "Együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadoznak" (Jób 38:7).
A hatalmas Jahve lefektette a föld alapjait; az egész világot szépségbe öltöztette, és az ember számára hasznos dolgokkal töltötte meg; megteremtette a szárazföld és a tenger csodáit. A teremtés hatalmas munkája hat nap alatt befejeződött. És Isten "[...] megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten" (1Móz 2:2-3). Isten elégedetten nézte keze munkáját. Minden tökéletes volt, méltó isteni szerzőjéhez. És Isten megpihent, nem mintha elfáradt volna, hanem mint aki nagyon meg van elégedve bölcsessége és jósága gyümölcsével, dicsősége megmutatkozásával.
Isten, miután megpihent a hetedik napon, megszentelte azt a napot, illetve elkülönítette az ember számára nyugalomnapként. A Teremtő példáját követve az embernek is meg kell pihennie ezen a szent napon, hogy amint az égre és a földre néz, elgondolkozzék Isten csodálatos teremtési munkájáról; és amint látja Isten bölcsességének és jóságának bizonyítékait, szíve megteljék Alkotója iránti szeretettel és hódolattal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése