Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 5. fejezetéből
A
fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli
Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%205&version=KAR
Új
protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%205&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
A nemzetségi táblázatok talán nem
tartoznak a Biblia legizgalmasabb fejezetei közé, de tele vannak lelki
tanulságokkal a Szentírás szorgalmas kutatója számára. Mózes első könyvének 5.
fejezetében nyilvánvaló tény, hogy Ádám leszármazottai hosszú évszázadokig
éltek. A pátriárkák esetében általános volt az, hogy kilencszáz évig éljenek.
Ha valaki ma száz évig él, nagy teljesítményként megünnepeljük. Ádám 930 évet
élt, fia Séth 912 esztendőt; Methusélah pedig megdöntötte a 969-es csúcsot. Ez
egy lényeges igazságot mond el nekünk Istenről. Teremtőnk örök életre tervezte
az embert. Olyan életerővel ruházta fel, amely még a bűn betörése után is
évszázadokig megmaradt. Micsoda hatalmas Isten Ő!
Íme egy másik lelki drágagyöngy ebből a
fejezetből: Énok hatvanöt évet élt, amikor felesége fiút szült neki, akit
Methuséláhnak neveztek el. A Biblia világosan kijelenti, hogy „Énok Istennel járt, minekutána Methuséláht
nemzette” (22. vers).
Énok gyermeke iránti szeretetében
tükröződött az Isten iránta való mély szeretete. Isten igazi szeretetét a
bennünket összekapcsoló erős és mély kapcsolatok teszik nyilvánvalóvá.
Milyen lelki kincseket találtál ebben a
fejezetben? Miért ne osztanád meg másokkal is ebben a blogban?
Mark Finley
Ima éretted: Istenem, köszönöm,
hogy az olvasót is örök életre teremtetted, köszönöm, hogy életerővel
ajándékozod meg őt, hogy Neked éljen és ugyanakkor sok ember áldására is.
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet
1. fejezet – Miért engedte meg Isten a bűnt? (2. rész)
Mivel Isten kormányzásának alapja a szeretet törvénye, az
értelmes lények csak akkor lehetnek boldogok, ha tökéletes összhangban élnek a
törvény, az igaz élet nagyszerű elveivel. Isten minden teremtményétől azt
kívánja, hogy szeretetből szolgálja - amely szolgálat jellemének értékeléséből
fakad. Nem örül a kikényszerített szolgálatnak. ő mindenkinek szabad akaratot
ad, hogy önként szolgálhassa Őt.
Ameddig minden teremtett lény szeretetből engedelmeskedett, mert
szerette Istent, az egész világegyetemben tökéletes összhang uralkodott. A
mennyei sereg boldogan teljesítette Teremtője akaratát. Örültek, hogy
dicsőségét tükrözhették és őt dicsőíthették. És amíg az Isten iránti szeretet
mindennél fontosabb volt, az egymás iránti szeretetet bizalom és önzetlenség
jellemezte. Semmiféle disszonáns hang nem zavarta meg a menny harmóniáját. De
ez a boldog állapot megváltozott. Volt valaki, aki visszaélt azzal a szabadsággal,
amelyet Isten adott teremtményeinek. Tőle származik a bűn, aki Krisztus után az
első volt, akit Isten a legjobban kitüntetett, és aki a leghatalmasabb és
legdicsőségesebb volt a menny lakói között. Lucifer, a "hajnal fia",
a szent és makulátlan, volt az első oltalmazó kérub. A hatalmas Teremtő mellett
volt, és az örökkévaló Istent elborító dicsőség szakadatlanul hulló fénysugarai
megnyugodtak rajta. "Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság
pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten
kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel [...] Valál felkent
oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes
kövek közt jártál. Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen
teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned" (Ez 28:12-15).
Lucifer lassanként helyt adott az önfelmagasztalás vágyának. A
Szentírás ezt mondja: "Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad
bölcsességedet fényességedben" (Ez 28:17)."Ezt mondád szívedben:
[...] hasonló leszek a Magasságoshoz" (Ésa 14:13-14). Ez a hatalmas
angyal, aki minden dicsőségét Istentől kapta, eljutott oda, hogy ezt magának
tulajdonította. Nem volt megelégedve pozíciójával, pedig nagyobb megbecsülésben
részesült, mint a mennyei sereg. Merészkedett a csakis a Teremtőnek kijáró
hódolatot magának kívánni. Nem arra tanította a teremtett lényeket, hogy
mindenek felett Istent szeressék, és neki engedelmeskedjenek. Szolgálatukat és
hűségüket inkább magának akarta biztosítani. Megkívánta azt a dicsőséget,
amellyel a végtelen Atya a Fiát ruházta fel, ez az angyalfejedelem arra a
hatalomra pályázott, amelyre egyedül Krisztusnak volt joga.
Ekkor megbomlott a menny tökéletes harmóniája. Lucifer a Teremtő
helyett önmagát akarta szolgálni. Ezt látva, balsejtelem támadt azokban, akik
Isten dicsőségét a legfontosabbnak tartották. A mennyei tanácsban az angyalok
kérlelték Lucifert. Isten Fia felhívta figyelmét a Teremtő nagyságára, jóságára
és igazságos voltára, törvényének szentségére és változhatatlanságára. Isten
maga hozta létre a menny rendjét; és ha Lucifer eltér attól, meggyalázza
alkotóját, és romlást hoz önmagára. De a végtelen szeretettel és irgalommal
adott figyelmeztetés csak ellenállást váltott ki Luciferből. Engedte, hogy a
Krisztussal szembeni féltékenysége eluralkodjék benne, és még elszántabb lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése