Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 6. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%206&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%206&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Mózes első könyvének 6. fejezete az egész világra kiterjedő vízözön történetét jegyzi fel. Képzeld magad Nóé helyébe! Milyen mély bizalomra volt szüksége Isten iránt, hogy elkezdje a bárka építését annak ellenére, hogy minden körülmény teljesen ellentmondott addigi tapasztalatának! Nóé nemcsak elkezdte a munkát, de kitartóan építette is a bárkát százhúsz éven át. Gondolj a gúnyolódásra, amit el kellett viselnie! Előtte soha nem esett eső. Vajon őrült volt? Hihetetlen vállalkozásba kezdett: a bárka hossza 140 méter, szélessége 25 méter, magassága pedig 14 méter. Íme egy hajó, amely másfélszer akkora, mint egy rögbipálya. Micsoda munka volt a faanyag előkészítése és beépítése ebbe az óriási hajóba! Az Írás azt mondja: „Nóé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki” (22. vers – új prot. ford.). Micsoda hit! Micsoda bátorság! Azért imádkozom, hogy Isten adjon nekünk is ilyen hitet és bátorságot, hogy életünk minden vonatkozásában azt tegyük, amit Isten parancsol!
Van egy másik, különösen fontos üzenete is ennek a történetnek. Isten kijelenti, hogy szövetséget fog kötni az Ő népével. Isten szövetsége az Ő hűségének és a megváltásnak az ígérete. A vihar közepette Isten egy mentőbárkát biztosított. Jézus a mi oltalmunk a vihar idején, mentőbárkánk, menedékünk a bajok idején. Micsoda jó hír! Isten szövetsége örök garancia arra, hogy biztonságban vagyunk kegyelmének bárkájában.
Mark Finley
Ima éretted: Istenem, köszönöm, hogy az olvasót is örök életre teremtetted, köszönöm, hogy életerővel ajándékozod meg őt, hogy Neked éljen és ugyanakkor sok ember áldására is.
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet
1. fejezet – Miért engedte meg Isten a bűnt? (3. rész)
Ez az angyalfejedelem el akarta vitatni Krisztus felsőbbségét, és ezzel megkérdőjelezte Isten bölcsességét és szeretetét. E cél érdekében ez a mesteri elme, aki Isten seregeiben első volt Krisztus után, kész volt erejét latba vetni. De ő, aki szabad akaratot adott minden teremtményének, senkit sem hagyott védtelenül e megzavaró álokoskodással szemben, amellyel a lázadás megpróbálta igazolni önmagát. A nagy küzdelem elindulása előtt mindenkinek világosan kellett látnia annak akaratát, akinek a bölcsessége és jósága minden örömük forrása volt.
A Világegyetem Királya összehívta a menny seregeit, hogy jelenlétükben mondja el, milyen helyet tölt be valójában Fia, és hogy milyen viszonyban van a teremtett lényekkel. Isten megosztotta trónját Fiával, és az örökkévaló, önmagában létező Lény dicsősége körülövezte mindkettőjüket. A szent angyalok a trón köré gyűltek - egy hatalmas, megszámlálhatatlan sokaság -, "tízezerszer tízezer és ezerszer ezer" (Jel 5:11); a legdicsőbb angyalok mint szolgák és alattvalók, akik örvendeztek az Istenségtől reájuk hulló fényben. A Király a menny egybesereglett lakói előtt kijelentette, hogy senki más, csak Krisztus, Isten egyszülöttje értheti meg teljes szándékait. És az Atya őt bízta meg akaratának végrehajtásával. Isten Fia a menny összes seregének teremtésével megvalósította az Atya akaratát. Őt és Istent illeti meg hódolatuk és hűségük. Krisztus később is - a föld és lakói megteremtésében is - gyakorolta isteni hatalmát. De soha nem akart saját magának hatalmat vagy felmagasztalást Isten terve ellenében, hanem az Atya dicsőségét magasztalta fel, és az ő jóságos és szeretetteljes szándékát hajtotta végre.
Az angyalok örömmel ismerték el Krisztus felsőbbségét, és leborulva előtte szabad folyást engedtek szeretetüknek és imádatuknak. Lucifer is meghajolt velük, de szívében valami furcsa, vad küzdelem dúlt. Igazság, méltányosság és hűség küzdött az irigység és féltékenység ellen. Mintha a szent angyalok egy ideig magukkal ragadták volna befolyásukkal. Amikor a dicsőítő ének dallamos melódiája sokezer boldog hangtól felerősödve szárnyra kelt, mintha elfojtotta volna a gonoszság szellemét. Kimondhatatlan szeretet vibrált át egész lényén; szíve együtt dobbant Isten bűntelen tisztelői szívével, ő is szerette és imádta az Atyát és a Fiút. De saját dicsősége újra gőggel töltötte el. Felsőbbség utáni vágya visszatért, és féltékenysége újra feltámadt Krisztussal szemben. A nagy megbecsülést, amelyben részesült, nem Isten különleges ajándékaként értékelte, és ezért az nem keltett benne hálát Teremtője iránt. Sütkérezett szépségének és dicsőségének fényében, és Istennel egyenlő méltóságra pályázott. A mennyei sereg szerette és tisztelte Lucifert. Az angyalok örömmel hajtották végre parancsait. Ő mindegyiknél bölcsebb és dicsőbb volt. De Isten Fia az Atyával azonos hatalmával és tekintélyével felette állt. Osztozott az Atya szándékaiban, míg Lucifer nem volt ennyire beavatva terveibe. "Miért Krisztus a felsőbbrendű - kérdezte ez a hatalmas angyal – „Miért tünteti ki Isten őt jobban, mint Lucifert?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése