Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 8. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%208&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%208&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Gondolj bele, milyen lehetett az a bárkában töltött negyven nap és negyven éjjel, miközben tombolt a vihar, zengett az ég, cikáztak a villámok, és a hullámok ide-oda dobálták a bárkát! Nóénak és családtagjainak bizonyára hevesen vert a szíve, és összeszorult a gyomra a félelemtől. Szorongásuk ellenére azonban hitük által nyugalmat találtak Isten oltalmazó karjaiban. Nyugodt bizodalommal voltak még a vihar közepette is. Tudták, hogy Isten nem feledkezett meg róluk. Biztosak voltak abban, hogy vigyázó szemét rajtuk tartja, miközben a bárkát a viharos hullámok dobálják.
1 Mózes 8 első versében a bizonyosság visszhangzik: „Megemlékezék pedig az Isten Noéról” (1. vers). Az élet viharaiban Isten nem feledkezik meg rólunk. A próbákban nem hagy magunkra. Az élet legnagyobb kihívásai közepette nem vagyunk kozmikus árvák. Próbáinkban az Ő jelenléte ad erőt. Ugyanaz az Isten, aki bevezette Nóét és családját a bárkába, mindvégig oltalmazta őket, majd kivezette őket egy derűs, új jövőbe. Amikor Isten szavát hittel fogadjuk, engedelmeskedünk parancsainak, és cselekedjük akaratát, akkor bennünket is egy reményteljes jövő felé vezet.
Mark Finley
Ima éretted: Istenem, kérlek, emlékezzél meg az olvasóról is! Adjad, hogy élete kihívásaiban mindig tudatában legyen annak, hogy te nem feledkezel meg róla, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 1. fejezet
1. fejezet – Miért engedte meg Isten a bűnt? (5. rész)
Az elégedetlenség ily módon felszított szelleme elvégezte a maga átkos munkáját. Jóllehet nem volt nyílt zendülés, a megosztó érzések észrevétlenül kialakultak az angyalok között. Egyeseknek tetszettek Lucifer célozgatásai Isten kormányzata ellen. Bár mindeddig tökéletes összhangban éltek az Isten által létrehozott renddel, most elégedetlenek és boldogtalanok voltak, mert nem tudták átlátni Isten kikutathatatlan szándékait. Kifogásolták, hogy felmagasztalja Krisztust. Készek voltak Lucifert támogatni, amikor Isten fiáéval azonos hatalmat követelt magának. De a hűséges és igaz angyalok Isten rendelkezéseit bölcseknek és igazságosaknak tartották, és a hűtlen lényt igyekeztek Isten akaratára ráhangolni. Krisztus Isten Fia volt; egy volt vele már az angyalok életre hívása előtt is. Örökké az Atya jobbján volt; eddig soha senki nem kérdőjelezte meg elsőbbségét, ami annyi áldást jelentett mindenkinek, aki jóságos uralma alá került. A menny harmóniáját soha nem zavarta meg semmi. Miért lenne most viszály? A hű angyalok ennek a viszálynak csak a rettenetes következményeit látták, és könyörögve tanácsolták az elégedetleneknek, hogy mondjanak le szándékukról, és a menny kormányzatához való ragaszkodásukkal tegyenek bizonyságot Isten iránti hűségükről.
Jelleméhez méltó nagy irgalmában Isten sokáig eltűrte Lucifert és követőit. Mindeddig ismeretlen volt a mennyben az elégedetlenség és lázadás szelleme. Ez új dolog volt - furcsa, titokzatos, megmagyarázhatatlan. Lucifer maga sem ismerte fel először érzéseinek valódi jellegét. Egy ideig félt is kifejezni képzelődéseit, és azt ami lelkében végbement. Mégsem hessegette el. Nem látta, merre sodródik. Isten pedig mindazt megtette, amit a végtelen szeretet és bölcsesség csak ki tud gondolni, hogy meggyőzze őt tévedéséről. Bebizonyosodott, hogy elégedetlenségének nincs semmi oka, és Isten megláttatta vele, mi lesz a következménye, ha kitart a lázadásban. Lucifer meggyőződött arról, hogy nincs igaza. Látta, hogy "igaz az Úr minden ő utában, és minden dolgában kegyelmes" (Zsolt 145:17); hogy az isteni törvények igazságosak, és tudta, hogy ezt az egész menny előtt el kell ismernie. Ha ezt megtette volna, megmenthette volna önmagát, és megmenthetett volna sok angyalt. Ekkor még nem dobta el teljesen Isten iránti hűségét. Habár elhagyta oltalmazó kérubként elfoglalt helyét, de ha kész lett volna visszatérni Istenhez, elismerve a Teremtő bölcsességét, és megelégedett volna azzal a hellyel, amelyet Isten a maga csodálatos tervében neki szánt, visszakapta volna hivatalát. Eljött a végső döntés ideje: vagy teljesen meghódol Isten korlátlan uralma előtt, vagy nyíltan lázad. Már-már majdnem úgy döntött, hogy visszatér, de büszkesége nem engedte. Annak, akit Isten oly nagyon kitüntetett, túl nagy áldozat lett volna beismerni, hogy tévedett, hogy csak képzelgett. Túl nagy áldozat lett volna meghódolnia egy olyan tekintély előtt, akiről azt akarta bebizonyítani, hogy igazságtalan.
A könyörületes Teremtő Lucifert és követőit irántuk érzett szeretetében és szánalmában vissza akarta rántani a pusztulás szakadékától, amelybe már-már belebuktak. De irgalmát félremagyarázták. Lucifer Isten türelmére a saját felsőbbségének bizonyítékaként mutatott rá, annak jeleként, hogy a világegyetem Királya még teljesíteni fogja az ő kikötéseit. Ha az angyalok szilárdan kitartanak mellette - mondotta - még megkaphatják mindazt, amire vágynak. Lucifer makacsul védte saját álláspontját, és teljesen belevetette magát az alkotója elleni nagy küzdelembe. Így történt, hogy Lucifer, "a fényhordozó", Isten dicsőségének részese, trónjának őre, törvényszegés által Sátánná, Isten és a szent lények "ellenségévé", és azok megrontójává lett, akiket Isten az ő irányítása és védelme alá helyezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése