Higgyetek az Ő prófétáinak - május 1 - CSÜTÖRTÖK - Mózes első könyve könyve 15. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes első könyve 15. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2015&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2015&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Ábrám pontosan olyan volt, mint mi. Amikor a bibliai ígéreteket olvassuk, mi is azon tűnődünk, honnan tudhatjuk, hogy azok beteljesednek. Ha megvizsgáljuk Isten válaszát Ábrám kérdéseire, Isten türelmét látjuk. Isten leereszkedett, az ő szintjén közeledett Ábrámhoz. Amikor Isten konkrét állatokat kért áldozatul, Ábrám megértette, hogy Isten mit tesz. Isten követte az Ábrám korabeli két személy közötti szerződés kulturális hagyományait. Vérszerződést kötött. Isten lángja, amely az állatok között áthaladt, Isten ígérete volt arra, hogy teljesíteni fogja az ígéretét Ábrámnak. Amikor Ábrám aludt, Isten kinyilatkoztatta neki leszármazottainak jövőjét. Azt mondta neki, hogy évszázadokba fog telni, mire az ígéret megvalósul. Isten úgy döntött, hogy barátként bevonja Ábrámot az Ő ismeretségi körébe.

Ábrám Istene ugyanaz az Isten, mint a mienk ma. Jézus kereszthalála által mi is vérszerződést kötöttünk Vele. Az ő feltámadása a mi biztosítékunk arra, hogy Isten él és megváltott minket. A Szentíráson keresztül Isten végig vezeti az emberi faj jövőjét. Ez abban az ígéretben csúcsosodik ki, hogy Ő visszajön, hogy hazavigyen minket az Ő országába.

Kathlyn Mayer

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy értékelje azt, hogy Ábrámhoz hasonlóan hozzá is leereszkedsz, az ő szintjén beszélsz vele és szövetségre lépsz vele, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 2. fejezet

2. fejezet – A TEREMTÉS (5. rész)

Isten az embert igaznak teremtette. Nemes jellemvonásokkal ruházta fel a bűnre való hajlam nélkül. Megáldotta kiváló értelmi képességekkel, és elé tárta a hűség és engedelmesség lehető legsúlyosabb indokait. Tökéletes és állandó engedelmesség volt az örök boldogság feltétele. Csak ezzel a feltétellel járulhattak az élet fájához.

Ősszüleink otthonának példaképül kellett szolgálnia gyermekeiknek a föld benépesítésekor. Az az otthon, amelyet Isten keze tett széppé, nem volt fényűző hely. A büszke ember pompás és drága építményekben talál gyönyörűséget és saját keze munkájával kérkedik; Isten azonban egy kertbe helyezte Ádámot. Ez a kert volt a lakása. A kék ég volt a boltozata; a pompás virágokkal, élő zöld szőnyeggel díszített föld a padlózata, és a gyönyörű fák levéldíszes ágai vontak mennyezetet az ágy fölé. Falain a legpompásabb díszek függtek - a legnagyobb művész keze munkái. A szent párt körülvevő dolgok örökérvényű tanulságul szolgálnak - arra tanítanak, hogy az igazi boldogság nem a pompában és fényűzésben található, hanem az Istennel való közösségben, amely teremtett munkáin keresztül ápolható. Ha az ember kevesebb figyelmet szentelne a mesterséges dolgoknak, és egyszerűbben élne, sokkal jobban megfelelne teremtése mennyei céljának. A büszkeséget és becsvágyat soha nem lehet kielégíteni, de az igazán bölcsek bensőséges és felemelő örömet találnak azokban az örömforrásokban, amelyeket Isten elérhetővé tett mindenki számára.