Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 16. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2016&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2016&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Könnyű nekünk, olvasóknak, Szárait és Ábrámot türelmetlenségükért kritizálni. Végül is tudjuk, hogy öt fejezet múlva megszületik Izsák, és akkor a házaspár megkapja azt, amire nagyon vágyott. Saját életünkben gyakran mi is küzdünk a keresztényi élet ugyanazon kihívásával, a várakozással.
Az Isten ígéreteinek beteljesedésére való várakozást életünk egyik legnehezebb időszakának érezhetjük. A mi szemszögünkből nézve a várakozás hosszúnak tűnik, és az ígéret beteljesedését a magunk módján értelmezzük. Azt gondoljuk, talán Isten azt akarja, hogy tegyünk valamit annak érdekében, hogy a dolgok megtörténjenek. Azonban, amikor nem bízunk Isten időzítésében, ártunk magunknak, és elkerülhetetlenül hatással vagyunk a körülöttünk élők életére is. A jó hír viszont az, hogy egy olyan Istent szolgálunk, aki nem hagy el minket elhamarkodott döntéseink miatt.
Isten nem szépítette Hágárnak, hogy milyenek lesznek Ismáel jövőbeli kapcsolatai a szülei és a saját döntései következtében. Ugyanakkor azt is megígérte, hogy Ábrám fiaként sok leszármazottal áldja meg őt. Isten meghallgatja nyomorúságos kiáltásainkat, akár saját magunk, akár mások okozzák bajainkat. Kiáltásunk nem talál Nála süket fülekre.
Kathlyn Mayer
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, te nem hagyod el akkor sem, amikor saját magának okoz problémát és akkor sem, amikor mások okozzák neki, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 2. fejezet
2. fejezet – A TEREMTÉS (6. rész)
Isten az Éden lakóira bízta a kert gondozását; az emberre bízta, "hogy mívelje és őrizze azt" (1Móz 2:15). Elfoglaltságuk nem volt fárasztó, hanem kellemes és felüdítő. Isten a munkát áldásul adta az embernek, hogy elfoglalja értelmét, erősítse testét és fejlessze képességeit. Ádám a szellemi és fizikai tevékenységben szent létének egyik legnagyobb örömét találta. Amikor engedetlensége következményeként el kellett hagynia gyönyörű otthonát, és mindennapi kenyerének megszerzésére kénytelen volt a kemény talajjal küzdeni, az a munka, bár nagyon különbözött a kertben végzett kellemes foglalatosságtól, a kísértés elleni védelem és az öröm egyik forrása volt. Tévednek azok, akik a munkát átoknak tartják, jóllehet az fáradságos és fájdalmas. Sok gazdag lenézi a munkásokat, de ez teljesen ellentétben áll azzal, ami Isten szándéka volt az ember megteremtésekor. Hogyan is hasonlítható még a leggazdagabbak vagyona is a nemes Ádám örökségéhez? De Ádám nem tétlenségre volt teremtve. Teremtőnk, aki tudja, mi szolgálja az ember boldogságát, munkát adott Ádámnak. Csak a dolgozó férfiak és nők találják meg az élet örömét. Az angyalok szorgalmas munkások; Isten szolgái, akik az emberek fiainak szolgálnak. A Teremtőnél nincs helye a tespedtségnek és a tunyaságnak.
Amíg Ádám és társa hű volt Istenhez, ők voltak az egész föld urai. Korlátlan uralmat kaptak minden élő dolog felett. A bárány és az oroszlán békésen játszadozott közelükben, vagy együtt feküdtek lábuknál. A vidám madarak körülöttük röpködtek, és nem féltek. Boldogan zengtek dicséretet Teremtőjüknek. Ádám és Éva is velük együtt adott hálát az Atyának és a Fiúnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése