Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 35. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2035&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2035&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Annak ellenére, hogy Jákób története folytatódik Mózes első könyvének hátralévő részében (temetésének története képezi az utolsó fejezet majdnem tejes egészét), a fókusz átirányul fiára, Józsefre. Ám mielőtt ez megtörténne, három nagy veszteségéről és az Istennel való két jelentős találkozásról olvashatunk. Az első veszteség Debóra halála, aki egész életén át Jákób családjának szeretett tagja volt (8. vers). Az utolsó veszteség Izsák halála (28-29 versek). E kettő között található Jákób legnagyobb veszteségéről szóló beszámoló: Rákhel meghal, miközben életet ad Benjáminnak (16-20 versek). Ezen kívül jön még az a szívfájdalma, hogy Ruben megerőszakolja Bilhát. A mai istenhívő emberekhez hasonlóan, Jákób azokat a csapásokat kapja, amelyek sajnos általánosak e bukott bolygó minden lakójának életében.
Azonban a szenvedések és veszteségek közepette Isten emlékezteti Jákóbot (és bennünket is) arra, hogy nem feledkezik meg gyermekéről. Isten a bétheli létrával emlékezteti Jákóbot az Ő jelenlétére, és arra hívja, hogy térjen vissza álmának színhelyére (1. vers). Útközben Jákób természetfeletti védelmet kap (5. vers), és a 34. fejezet eseményei után nem kétséges, hogy erre szüksége is van. Amikor Béthelbe érkezik, Isten újra megjelenik neki, megerősíti a családjának tett ígéreteket, és emlékezteti őt új nevére - az Izrael névre (9-12 vers).
Isten hűséges hozzánk az élet bizonytalanságai, az elszenvedett veszteségek és még bűneink ellenére is, amelyekkel fájdalmat okozunk önmagunknak és családunknak.
Douglas Tilstra
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy meg tudja szakítani a rossz folyamatát és életében olyan dolgok történjenek, amelyek szépek, igazak és jók, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet
6. fejezet – SÉTH ÉS ÉNÓKH (4. rész)
Az igaz, hogy korunk népe élvezheti elődei tudásának áldásait, a kiváló koponyák, akik terveztek, tanultak és írtak, visszahagyták művüket az utánuk jövőknek. Ami az emberi tudást illeti, még így is sokkal kedvezőbb helyzetben voltak azok a régi időkben élt emberek! Évszázadokon át köztük volt az, akit Isten a maga képére formált; akit Isten tanított meg az anyagi világra vonatkozó mindenféle bölcsességre. Ádám a Teremtőtől tudta meg a teremtés történetét. ő maga tanúja volt kilenc évszázad eseményének; és átadta tudását leszármazottainak. Az özönvíz előtt élő embereknek nem voltak könyveik, írott feljegyzéseik, de nagy fizikai és szellemi képességeik folytán jó volt a memóriájuk. Fel tudták fogni és észben tudták tartani azt, amit hallottak, és torzítás nélkül továbbadni utódaiknak. Évszázadokon át egyidejűleg hét generáció élt a földön. Alkalmuk volt együtt tanácskozni, és mindenki hasznosíthatta a többiek tudását és tapasztalatait.
Azóta sem volt az embernek olyan alkalma Istent művein keresztül megismerni, mint abban a korban. Az egyáltalán nem a vallási sötétség korszaka volt, hanem a világosságé. Az egész világnak alkalma nyílt arra, hogy tanuljon, és azokat, akik Istent félték, Krisztus és az angyalok is oktatták. Az igazság néma tanújaként Isten kertje velük volt, és századokon át az emberek között is maradt. A Paradicsom kéruboktól őrzött kapujában látható volt Isten dicsősége, és ide jöttek az első istenimádók. Itt állították fel oltárukat, és mutatták be áldozataikat. Ide hozta áldozatát Kain és Ábel, és Isten alászállt, hogy találkozzon velük.
A kétkedők nem tagadhatták le, hogy van egy Éden, amíg az ott volt a szemük előtt a kapuját elzáró őrző angyalokkal. A teremtés rendje, a kert célja, az ember sorsával oly szoros kapcsolatban levő két fa története vitathatatlan tények voltak. Isten létezése és mindenek fölötti hatalma, törvényének kötelező volta olyan igazságok, amelyeket az emberek nem kérdőjelezhettek meg egykönnyen, amíg Ádám közöttük volt.
Az eluralkodó gonoszság ellenére számos szent ember, az Istennel való közösség által megjobbultan és nemesülten úgy élt, mintha a menny társaságában lenne. Nagy koponyák, csodálatos képességekkel megáldott emberek voltak. Nagy és szent küldetésük volt, hogy igaz jellemet alakítsanak ki; hogy a kegyesség leckéit tanítsák nemcsak koruk emberei, de a későbbi nemzedékek számára is. A Szentírás csak néhány kiemelkedő személyiséget említ, de a korszakokon át végig voltak Istennek tanúi, őszinte imádói.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése