Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 42. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2042&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2042&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Elérkeztünk József történetének végső klimatikus mozzanataihoz. Ez magába foglalja Mózes első könyvének 42-44. fejezeteit, amely után Jákób újra belép a képbe, és József már nem lesz annyira központi szereplő. Számomra ez a három fejezet a Szentírás legnagyszerűbb iróniáját mutatja be, de most összpontosítsunk a 42. fejezetre.
Az író nagyszerű drámai és ironikus módon bontja ki a történetet, amint József régi álmai arról, hogy a családja leborul előtte, kezdenek beteljesedni. Jákób a tizenegy testvér közül tízet küld el Egyiptomba élelemért. Az a taktika, hogy Jákób nem küldi Benjámint, plusz az a tény, hogy Benjámin Rákhel fia volt és Józsefnek édes testvére, azt sejteti, hogy Benjámin az új kivételezett, aki József szerepébe lép. Jákób mindent megtesz azért, hogy Benjámin épségét megvédje, hisz' ő örökli majd az elsőszülöttséggel járó jogokat. És természetesen a tíz testvér, akik elrabolták és eladták Józsefet, most tudtukon kívül megjelennek előtte.
Nem kétség, hogy öltözete, és a fizikai változások miatt, amely József külső megjelenésében végbement, miközben teljes felnőtt korúvá vált a távollétükben, testvérei nem ismerték fel őt, de azt hiszem, hogy a testvérek úgy vélték: az elkapatott kistestvér nem élte túl a rabszolgaság borzalmait. Mózes első könyve 44. fejezetének 20. versében Júda világosan hangot ad meggyőződésének, hogy József meghalt. Mivel halottnak hitték, eszükbe sem jutott, hogy találkozhatnak vele Egyiptomban. Ennek tudható be tudatlanságuk.
József ahelyett, hogy erőt alkalmazott volna, hogy bosszút álljon rajtuk, egy játékba kezd velük azzal, hogy három napra bebörtönzi őket. Aztán istenfélelmet mutatva szabadon bocsátja őket, de Simeont továbbra is börtönben tartja. József nem akar erkölcsi felelősséget magára venni azzal, hogy elpusztítja családjaikat – és saját rokonait. A testvéreknek szigorúan megparancsolja, hogy ne térjenek vissza legkisebb testvérük nélkül – mintegy próbájaként annak, hogy nem kémek. Aztán titokban visszaadja ezüstjüket, amit a hazavezető úton felfedeznek, ezzel is növelve megdöbbenésüket. A József vélt halála miatti bűntudatuk, még mindig üldözi őket, és azon vitatkoznak egymással, hogy milyen kegyetlenül bántak vele. Úgy érzik, hogy Isten számonkéri rajtuk az ő vérét (ez egy másik jele annak, hogy Józsefet halottnak gondolták).
Józsefnek ezek a tettei egy bizonyítási sorozat első mozzanatai, amelyek arról árulkodnak neki, hogy mivé váltak testvérei. József egy szabadítási tervet készít, hogy helyreállítsa családja egységét, de a testvérek semmit sem gyanítanak ebből.
Stephen Bauer
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudatában legyen annak, hogy Te egy szabadítási tervet készítesz az ő megmentésére és szerettei megmentésére, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 7. fejezet
7. fejezet – AZ ÖZÖNVÍZ (4. rész)
Ha az özönvíz előtti emberek hitelt adva az intésnek, megtértek volna gonosz cselekedeteikből, az Úr nem haragudott volna többé rájuk, mint ahogy később Ninivére sem. De mivel makacsul ellenálltak a lelkiismeret feddő szavának és Isten prófétája intéseinek, az a nemzedék betöltötte gonoszságának mértékét és megérett a pusztulásra.
Kegyelmi idejük lejáróban volt. Noé hűségesen követte Isten utasításait. A bárka elkészült minden részletében úgy, ahogy az Úr parancsolta, és élelmet tárolt embernek és állatnak. Most utoljára hangzott az emberekhez Isten szolgájának ünnepélyes kérlelése. Szavakkal nem kifejezhető epekedő vágyakozással könyörgött nekik, hogy meneküljenek, amíg nem késő. Újra elutasították szavait, és tréfálkoztak, gúnyolódtak. De a gúnyolódó tömeg hirtelen elnémult. Különféle állatok - a legvadabbak és a legszelídebbek egyaránt - jöttek a hegyekről és az erdőkből, és csendben meneteltek a bárka felé. Szélrohamhoz hasonló zaj volt hallható, és íme, minden irányból tömegével sereglettek a madarak, elsötétítve az eget, és tökéletes rendben vonultak be a bárkába. Az állatok engedelmeskedtek Isten parancsának, az emberek pedig nem. Szent angyaloktól vezetve "kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába" (1Móz 7:9), a tiszta állatokból pedig hét-hét. A világ csodálkozva, egyesek félelemmel nézték ezt. Filozófusokat kértek, hogy magyarázzák meg ezt, de hiába. Ez olyan titok volt, amit nem tudtak megfejteni. Az emberek szíve annyira megkeményedett a világosság csökönyös elvetése következtében, hogy ennek a jelenetnek is csak pillanatnyi hatása volt. Amint a halálra szánt emberiség szemlélte a dicsőségben fénylő napot és a csaknem édeni szépségbe öltözött földet, féktelen vigadozással űzte el félelmét, és úgy tűnt, hogy erőszakos tetteivel magára akarja vonni Isten már feltámadt haragját.
Isten megparancsolta Noénak "[...] Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben" (1Móz 7:1). A világ elvetette Noé figyelmeztetését, de befolyása és intése saját családjára áldást hozott. Lelkiismeretességének és becsületességének jutalmaként Isten megmentette vele együtt családjának minden tagját. Micsoda bátorítás ez a hűséges szülőknek!
Az irgalom már nem járt közbe a bűnös emberiség érdekében. A mező vadjai és a levegőben röpködő madarak bevonultak a menekülés helyére. Noé és családja a bárkán belül volt, "[...] és az Úr bezárá utána az ajtót" (1Móz 7:16). Vakító fény lobbant. Villámlásnál ragyogóbb és fényesebb felhő szállt alá a mennyből, és a bárka bejárata előtt lebegett. A súlyos ajtót, amelyet a bent levők nem tudtak becsukni, láthatatlan kezek lassan a helyére fordították. Noé be volt zárva; Isten kegyelmének elutasítói pedig ki voltak zárva. A menny pecsétje volt azon az ajtón. Isten zárta be azt, és csak Isten nyithatta ki. Mielőtt Krisztus eljön az ég felhőiben, a bűnös emberért való közbenjárása megszűnik és ugyanígy fog a kegyelem ajtaja bezáródni. Isten kegyelme nem fékezi többé a gonoszokat és Sátán fogja teljesen uralni a kegyelem elutasítóit. Megkísérlik elpusztítani Isten népét, de miként Isten bezárta Noét a bárkába, akként az igazakat hatalma fogja oltalmazni.
Noé és családja bement a bárkába, de hét napig semmi jele nem volt a közelgő viharnak. Ezalatt hitük próbára lett téve. A kinti világnak ez az örvendezés ideje volt. A látszólagos késedelem megerősítette őket abban a hitben, hogy Noé üzenete csalás, és hogy soha nem lesz özönvíz. Az általuk látott ünnepélyes jelenetek ellenére - hogy a szárazföldi állatok és a madarak bementek a bárkába; hogy Isten angyala bezárta az ajtót - tovább tréfálkoztak és tivornyáztak. Még Isten e feltűnő megnyilatkozásaiból is tréfát űztek. Csoportokba verődtek a bárka körül, és olyan vakmerő hévvel gúnyolták lakóit, amilyenre soha azelőtt nem merészkedtek.
A nyolcadik napon azonban sötét felhők lepték el az eget. Majd mennydörgött és villámlott. Nemsokára nagy cseppekben kezdett esni az eső. A világ soha nem látott ilyet, és az emberek szívét félelem töltötte el. Mindnyájan titokban ezt kérdezték: "Lehetséges, hogy Noénak igaza volt, és a világ pusztulásra van ítélve?" Az ég egyre sötétebb lett, és egyre sűrűbben esett az eső. Az állatok vad rémülettel kószáltak, üvöltéseikkel mintha az ember sorsát siratták volna. Majd "[...] felfakadának [...] a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának" (1Móz 7:11). A felhők hatalmas zuhatagokban öntötték a vizet. A folyók kiléptek medrükből és elárasztották a völgyeket. A földből leírhatatlan erővel törtek fel a vízsugarak, többszáz méternyire a levegőbe dobva súlyos sziklákat, amelyek visszahullva a föld mélyébe temetődtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése