Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 17. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2017&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2017&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Miközben Ábrám kételkedett Isten ígéretében, Isten folyamatosan emlékeztette őt szövetségére. Nevét Ábrámról Ábrahámra változtatta, jelezve azt, hogyan válik sok nemzet atyjává. Szárai nevét Sárára változtatta, előre jelezve az ő szerepét is a jövőt illetően. Isten azt akarta, hogy a nevük, a személyazonosságuk is az Ő csodálatos ígéretébe burkolózzék. Isten akkor is látja bennünk azt, akivé válni fogunk, amikor mi magunk nem látjuk.
A megerősítésnek ebben a bensőséges pillanatában Isten utasításokat ad Ábrahámnak a szövetség rá eső részének teljesítésére. A körülmetélés testileg megváltoztató elkötelezettségén keresztül minden férfi leszármazott és családtag viselni fogja az ígéret jelét. Ábrahám nem kérdőjelezte meg ezt a parancsot, viszont abban már kételkedett, hogy Sára teherbe fog esni. Ábrahám nem tudta felfogni Isten ígéretének beteljesedését, és bemutatta a saját áldozatát, kérve, hogy ez legyen elég. Bár Isten kegyesen megáldotta Ismáelt, világossá tette, hogy a szövetség Sára leendő fiának, Izsáknak szólt. Isten kitartott azon állítása mellett, hogy képes megtenni a lehetetlennek tűnő dolgokat is.
Túl gyakran küzdünk Isten messze ható ígéreteinek elfogadásával, és bár bizonyos szintig korrigálja hibáinkat, soha nem felejti el az eredeti ígéretet, amit nekünk tett.
Kathlyn Mayer
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, te nem hagyod el akkor sem, amikor saját magának okoz problémát és akkor sem, amikor mások okozzák neki, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 2. fejezet
2. fejezet – A TEREMTÉS (7. rész)
Ádám és Éva nemcsak Isten atyai gondoskodását élvező gyermekek voltak, hanem tanulók is a végtelen bölcs Isten iskolájában. Élvezték az angyalok látogatásait, és beszélgethettek Alkotójukkal Őt eltakaró fátyol nélkül. Tele voltak az élet fájától áradó erővel; értelmi képességeik csak kevéssel maradtak el az angyalokéi mögött. A látható világegyetem titkai - "a tökéletes tudásnak csudái" (Jób 37:15) - az eligazítás és öröm kimeríthetetlen forrását kínálták nekik. A természet törvényeit és műveit, amelyek hatezer éven át témát adtak az embernek a kutatásra, feltárta előttük a mindenség végtelen Tervezője és Fenntartója. Tanulmányozták a leveleket, a virágokat és a fákat, életük titkairól faggatva őket. Ádám jól ismert minden élő teremtményt a vízben játszadozó hatalmas leviatántól a napsugárban lebegő porszemnyi bogárig. Mindegyiknek ő adott nevet; ismerte természetüket és szokásaikat. Isten dicsőségét az egekben, a rendben keringő megszámlálhatatlan világot, azt, hogy "miként lebegnek a felhők", a fény és a hang, a nappal és az éjszaka titkai - ősszüleink mind tanulmányozhatták. Az erdő minden levele, a hegyek minden köve, minden fénylő csillag, a föld, a levegő és az égbolt Isten nevét hordta magán. A teremtés rendje és harmóniája végtelen bölcsességről és hatalomról beszélt. Mindig feledzhettek valamilyen szépséget, amely még jobban elmélyítette szívükben a szeretet, és hálájuk újabb kifejezésére indította őket.
Ameddig híven követték Isten törvényét, egyre jobban tudtak ismeretet szerezni, örülni és szeretni. Tudásuk állandóan új kincsekkel gazdagodott, a boldogság új forrásait fedezték fel, és egyre tisztább fogalmakat kaptak Isten felmérhetetlen, kiapadhatatlan szeretetéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése