2016. január 31., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 31 - VASÁRNAP - Józsué 17

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 6. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet 203. nap

6. Séth és Énókh

Isten adott Ádámnak egy másik fiút, hogy ő örökölje Isten ígéreteit, a lelki elsőszülöttséget. Ez a fiú a Séth nevet kapta, jelezve, hogy ő "elrendelt" vagy "kárpótolt", mert ezt mondta az anya: "[...] adott ... énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain" (1Móz 4:25). Séth még szebb volt, mint Kain vagy Ábel, és jobban hasonlított Ádámra, mint a két másik fiú. Szép jellemű volt; Ábel nyomdokába lépett, de nem volt több öröklött jó tulajdonsága, mint Kainnak. Ádám teremtéséről ezt olvassuk: "[...] Isten képére teremté őt" (1Móz 1:27), de a bukás után az ember "nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára" (1Móz 5:3). Míg Ádámot Isten bűntelennek teremtette a saját képére, Séth, akárcsak Kain, örökölte szülei bukott természetét. ő is tudott a Megváltóról és tanulta azt, hogyan kell igaz életet élni. Isten kegyelme által szolgálta és tisztelte Istent; igyekezett, ahogy Ábel is tette volna, ha életben marad, hogy a bűnös embereket megtanítsa tiszteletet adni és engedelmeskedni Teremtőjüknek. "Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. [...] Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét" (1Móz 4:26). A hűségesek már ezt megelőzőleg imádták Istent, de amint az emberek szaporodtak, feltűnőbb lett a két osztály közötti különbség. Az egyik osztály nyíltan hűséget fogadott Istennek, a másik semmibe vette őt és engedetlen volt.

A bukás előtt ősszüleink megtartották a szombatot, amelyet Isten az Édenben létesített. A Paradicsomból való kiűzetésük után is megünnepelték. Megkóstolták az engedetlenség keserű gyümölcseit, és megtanulták - amit mindenki, aki lábbal tiporja Isten parancsolatait, előbb vagy utóbb megtanul -, hogy a mennyei előírások szentek és változhatatlanok; és hogy a vétkezőt elkerülhetetlenül büntetés sújtja. Ádámnak azok a gyermekei, akik hűek voltak Istenhez, mind tisztelték a szombatot. De Kain és ivadékai nem tisztelték azt a napot, amelyen Isten megpihent. ők választották meg, mikor dolgoznak és mikor pihennek, tekintet nélkül Jahve határozott parancsára.

Isten átkának meghallása után Kain eltávozott családjától. Először a földművelést választotta foglalkozásául, és várost alapított, amelyet legidősebb fiáról nevezett el. Kain elment az Úr színe elől, és eldobva az Éden helyreállításának ígéretét, a föld átkával sújtott földön keresett javakat és örömöket. Így állt annak a sokaságnak az élére, amely e világ istenét imádja. Ivadékai anyagiasságukkal tűntek ki. Nem voltak tekintettel Istenre, és nem akarták azt, amit ő akart az embernek. A gyilkosság bűnét, amelyben Kain járt az élen, Lámekh, az ötödik leszármazott, a többnejűség bűnével tetézte. Kihívó kérkedéssel hivatkozott ugyan Istenre, de csak azért, hogy a Kaint sújtó bosszú ellen védelmet kapjon. Ábel a pásztor életét élte, és sátorban lakott. Séth leszármazottai ugyanezt tették. Magukat idegennek és vándornak tartották a földön, akik "[...] jobb után vágyódnak, tudniillik a mennyei után" (Zsid 11:13.16).

Mai Bibliai szakasz: Józsué 17

Ez a fejezet Mákirral, Manassé fiával kezdődik, akinek öt lánya volt, de fia egy sem. Ez azt jelentette, hogy örökölhették apjuk vagyonát azzal a feltétellel, hogy a törzsön belül mentek férjhez, amit meg is tettek. Tehát Isten Mózes által adott parancsolata szerint Eliézer a pap, kiutalta nekik az örökséget.  

Manassé többi fiának Gileád földjét osztották, de ők nem űzték ki a városok lakóit és a kánaániták továbbra is ott éltek. Amikor Manassé leszármazottai megerősödtek, ahelyett, hogy kiűzték volna őket, a kívánságuk erőt vett rajtuk, és úgy döntötték, hagyják, hogy ott maradjanak, és adót szedtek tőlük. Manassé leszármazottait a pénz jobban érdekelte, mint az Úrnak való engedelmesség és a helyes tettek.

Történt azután, hogy József fiai több földet kértek és Józsué arra bátorította őket, hogy nyomuljanak előre a hegyvidékre és irtsanak maguknak földet. Vonakodva ezt mondták: „De ott laknak a kananaeusok és vasszekereik vannak.” Józsué így válaszolt: „Erős nép vagytok, és földre van szükségetek, tiétek a hegyvidék, és ha vasszekerei vannak a kananeusoknak, az Úr segítségével ki tudjátok űzni őket.”

Isten népe ma is gyakran tekint így az elvégzendő feladatra, arra, hogy elvigyék az evangéliumot a világnak, és vonakodnak hittel előre lépni; pedig biztosan tudhatják azt, hogy a Szentlélek utat nyit és lehetőségeket teremt az utolsó üzenet számára, hogy legyőzzön minden akadályt és mindenhová eljusson.

Ralph Neall

27. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezetéhez (január 31- feb. 6).

Énok, Ádám és Éva hatodik leszármazottja, egyike azoknak, akik Istennek szentelték életüket és készen lesznek Jézus második eljövetelekor. Ahogyan Énok életén elmélkedem, azon tűnődöm, vajon mi tette lehetővé, hogy felvitessen a mennybe. Megértem, hogy Énok olyasvalaki volt, akinek életének középpontjában „örök kincsek” (87. o.) voltak. Életének mindennapjai ezt a célt tükrözték vissza: Isten jelenlétében élni. Énok naponta bensőségesen társalgott Istennel, imában és elmerengve. Istennel járt szívében és értelmével. Időnként elvonult a társadalomtól, hogy Isten kinyilatkoztatásán és ígéretein elmélkedjen, és nem hagyta, hogy a bűnös világ körülötte befolyásolja az Úrral való kapcsolatát. Legbensőbb vágya volt, hogy Isten dicsőségére élje életét, és így az élete Isten szeretetének és igazságának tanúbizonysága lett.

Énok példája az Isten iránti odaadás lelki életét mutatja be számunkra. Micsoda kihívás mindannyiunk számára! Saját életünkben gyakran szembesülünk nagy próbákkal és nehézségekkel, időnként pedig nagyon elfoglaltak vagyunk. Az összes időnket és energiánkat arra fordítjuk, hogy túléljünk és keresztülvergődjük a napot, és néha elhanyagoljuk az odaszánás és a lelki elmélyülés perceit. Énok példája arra ösztönöz minket, hogy ápoljuk az Istennel való kapcsolatunkat. Mások szeme rajtunk van, és látják, hogy micsoda áldás lehet az Istennek odaszánt élet.

Denis Fortin
Andrews University Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba


2016. január 30., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 30 - SZOMBAT - Józsué 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezet 202. nap

Más világok szent lakói a legmélyebb érdeklődéssel figyelték a földön történő eseményeket. Az özönvíz előtti világ állapotában szemléltetve látták annak a kormányzásnak a következményeit, amelyet Lucifer Krisztus tekintélyének elvetésével és Isten törvényének mellűzésével megpróbált a mennyben bevezetni. Az özönvíz előtti világnak azokban az erőszakos bűnöseiben Sátán alattvalóit látták, akiket ó tartott uralma alatt. Az emberi szív gondolatai folyton csak gonoszak voltak (1Móz 6:5). Minden indulat, indíték és elképzelés harcban állt a tisztaság, béke és szeretet mennyei alapelvével. Ez azt a rettenetes romlottságot példázta, amely Sátán politikájából következett - hogy Isten teremtményeit meg kell szabadítani szent törvényének korlátaitól.

A nagy küzdelem folyamán kibontakozó tények által Isten bemutatja kormányzatának elveit és szabályait, amelyeket Sátán és az általa becsapottak meghazudtoltak. Végül az egész világ el fogja ismerni Isten igazságosságát, bár ez az elismerés túl késűn lesz ahhoz, hogy megmentse a lázadókat. Az egész világegyetem egyetértéssel és helyesléssel kíséri Istent, amint csodálatos terve lépésről lépésre halad a teljes megvalósulás felé. Egyetért vele a lázadás végső megsemmisítésében is. Látható lesz, hogy mindazok, akik elfordultak a mennyei elvektől, Sátán oldalára álltak a Krisztus elleni harcban. Amikor Isten megítéli e világ fejedelmét, mindazok, akik hozzá csatlakoztak, osztoznak sorsában, és az egész világegyetem, mint az ítélet tanúja, ezt hirdeti: "Igazságosak és igazak a te útaid, ó! szentek Királya!" (Jel 15:3).

Mai Bibliai szakasz: Józsué 16

Amint azt már az előző fejezetben is láthattuk, és most, Józsué könyve 16. fejezetében szintén, Józsué és Káleb voltak az egyetlenek azon felnőttek közül, akik egykor megszabadultak Egyiptomból, átkeltek a Vörös-tengeren, és negyven éven keresztül vándoroltak Izrael népével a pusztában. Józsué most Kálebnek adta Hebront, azt a várost, amelytől annak idején oly’ nagyon megrettentek a kémek, hiszen Anák hatalmas fiai éltek ott. A 85 éves Káleb – Istenben bízva – kiűzte onnan az óriásokat, majd felvonult Kirjáth-Széfer ellen. A várost Othniél, unokaöccse foglalta el, és ezért a hőstettéért Káleb leányát, Akszát kérte feleségül.

Sajnos Izraelben sokan voltak, akiknek szívében nem élt ott Káleb hite. Júda fiai nem tudták kiűzni Jeruzsálemből a jebuzeusokat; a 16. fejezet 10. verse pedig megemlíti, hogy Efraim fiai sem űzték ki földjükről a kananeusokat. Azzal, hogy meghagyták maguk között ezeket az idegeneket, az efraimiták önmagukat sodorták lelki veszélybe. Jövőbeni történelmük azt mutatja, hogy bálványimádásba süllyedtek, mégpedig olyan mértékben, hogy az Úr ezt kellett, hogy mondja prófétáján keresztül: „Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd hát magára!” (Hós 4:17). A következő fejezetekben azt olvassuk, hogy Manassé fiai sem tudták elfoglalni néhány városukat, és „sikerült a Kananeusoknak ott maradni azon a földön” (17:12); valamint Dán nemzetségének is sok nehézsége támadt a kapott földterület elfoglalása során.

Ha hittek volna, és hitüket tettekkel is bizonyították volna, az Úr ugyanúgy megadta volna nekik is a győzelmet, mint ahogy Kálebnek megadta. Így kövezték ki a jövendő hitehagyás útját. Vajon a mi hitünk ellenáll a bennünket körülvevő világ nyomásának?

Ralph Neall

26. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezetéhez (január 24-30).

Bár tragikus és erőszakos történet ez, mégis fontos leckéket tartogat számunkra, ami a megváltási tervet illeti. Kain és Ábel szülei számára Isten felfedte a megváltási tervet és azon igyekezetét, hogy az emberiséget kiváltsa engedetlenségének iszonyatos következménye alól (1Móz 3:15). Ebben a tervben benne foglaltatott az „asszony magvának” áldozati halála, ahogyan ezt ábrázolta a bőr ruha, amelyet Isten adott Ádámnak és Évának (1Móz 3:21). Kain és Ábel ennek megfelelő utasításokat kapott, és meg lett nekik tanítva, Isten milyen fajta áldozatokat fogadhat el.

Mindemellett, ahogyan Ádám és Éva tették, Kain is félremagyarázta és félreértette Isten szavát. Fejben Kain olyan megváltási tervet készített, amelyben nem volt szükség az „asszony magvának” áldozati halálára. Ábel viszont engedelmeskedett a kapott utasításoknak és hit által követte azokat.

E történet tematikus bevezetés a rákövetkező bibliai történetekbe. Az emberi bűn tragédiája szörnyen nagy hatása, amelyet az összes generációra tesz. És valamennyi bűn gyökerénél ez a tragikus történet található: annak visszautasítása, hogy Istent az ő utasításai szerint imádjuk. Nem ezért adta Isten a Tízparancsolat első négy parancsolatát? A nagy küzdelem először is az imádatról szól. Az igaz hit az Isten igaz tiszteletéhez vezet, nem pedig az én imádatához.


Denis Fortin
Andrews University Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba


2016. január 29., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 29 - PÉNTEK - Józsué 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezet 201. nap

Habár Kain kiérdemelte bűnével a halálos ítéletet, az irgalmas Teremtő még megkímélte életét, és alkalmat adott neki a megtérésre. De Kain csak arra használta életét, hogy megkeményítse szívét; másokat az Isten tekintélye elleni lázadásra biztasson, és hogy arcátlan, romlott bűnös ivadékainak a feje legyen. Ez az egy hitehagyó, Sátántól vezetett ember kísértője lett másoknak. Példája és befolyása addig fejtette ki rontó hatását, amíg a föld olyan romlott lett és úgy megtelt erőszakkal, hogy el kellett pusztítani.

Az első gyilkos életének megkímélésével Isten az egész világegyetemnek olyan leckét adott, amely kihat a nagy küzdelemre. Kainnak és ivadékainak sötét történelme azt szemléltette, hogy milyen következménnyel járna, ha a bűnös örökké élhetne és folytathatná Isten elleni lázadását. Isten türelme csak még vakmerőbbé és arcátlanabbá tenné a gonoszt a romlottságban. Tizenöt évszázaddal a Kain feletti ítélet kimondása után a világegyetem tanúja volt befolyása és példája gyümölcsének a földet elárasztó bűnben és szennyben. Nyilvánvaló lett, hogy igazságos és irgalmas az a halálos ítélet, amelyet Isten a törvény áthágásáért kimondott. Az ember minél tovább élt a bűnben, annál romlottabb lett. Isten ítélete, amely a zabolátlan életet rövidre metszette, és megszabadította a világot a lázadásban megkeményedett emberek befolyásától, inkább áldás volt, mint átok.

Sátán folytonosan megfeszített erűvel és ezer álarccal azon dolgozik, hogy hamis színben tüntesse fel Isten jellemét és kormányzását. Alapos, jól szervezett tervekkel és csodálatos erűvel igyekszik tévedésben tartani a világ lakóit. Isten, aki végtelen és mindentudó, látja kezdettől a véget, és a bűnt nagy horderejű és átfogó tervek szerint kezeli. Nemcsak el akarta fojtani a lázadást, hanem a lázadás jellegét be is akarta mutatni az egész világegyetemnek. Istennek az volt a szándéka, hogy megmutassa igazságosságát, irgalmasságát, valamint azt, hogy bölcsen és igazságosan kezeli a bűnt.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 15

Izrael már elég területet hódított meg Kánaán földjéből ahhoz, hogy Józsué fel tudja osztani a többi kilenc és fél törzs között. Ruben, Gád és Manassé fél törzse már megkapta jussát a Jordántól keletre. Józsué a föld szétosztását szent feladatnak tekintette, mert abban Isten Ábrahámnak tett ígéretének a teljesedését látta, amely 430 évvel korábban hangzott el (1Móz 12:3).

Ábrahám, Izsák és Jákób azt várták, hogy örökölni fogják Kánaánt az Egyiptom folyójától egészen az Eufráteszig, de 1 Móz 13:14-17 azt jelzi, hogy Istennek sokkal nagyobb terve volt velük. Azt mondta Ábrahámnak, hogy tekintsen északra, délre, keletre és nyugatra, mert neki adja mindazt, amit lát. Ábrahámnak gondot jelentett volna kerítéssel körbevenni a területet, mivel bármely irányba indult volna el addig míg ellátott, egyre tovább látott volna el! Pál azt mondta (Róm 4:13), hogy Isten terve az volt, hogy az egész világ örököse legyen.

Nekünk is szól az ígéret: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal 3:29). Köszönet Istennek ígéretéért!

Ralph Neall 
nyugdíjas tanár, misszionárius

26. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezetéhez (január 24-30).

Bár tragikus és erőszakos történet ez, mégis fontos leckéket tartogat számunkra, ami a megváltási tervet illeti. Kain és Ábel szülei számára Isten felfedte a megváltási tervet és azon igyekezetét, hogy az emberiséget kiváltsa engedetlenségének iszonyatos következménye alól (1Móz 3:15). Ebben a tervben benne foglaltatott az „asszony magvának” áldozati halála, ahogyan ezt ábrázolta a bőr ruha, amelyet Isten adott Ádámnak és Évának (1Móz 3:21). Kain és Ábel ennek megfelelő utasításokat kapott, és meg lett nekik tanítva, Isten milyen fajta áldozatokat fogadhat el.

Mindemellett, ahogyan Ádám és Éva tették, Kain is félremagyarázta és félreértette Isten szavát. Fejben Kain olyan megváltási tervet készített, amelyben nem volt szükség az „asszony magvának” áldozati halálára. Ábel viszont engedelmeskedett a kapott utasításoknak és hit által követte azokat.

E történet tematikus bevezetés a rákövetkező bibliai történetekbe. Az emberi bűn tragédiája szörnyen nagy hatása, amelyet az összes generációra tesz. És valamennyi bűn gyökerénél ez a tragikus történet található: annak visszautasítása, hogy Istent az ő utasításai szerint imádjuk. Nem ezért adta Isten a Tízparancsolat első négy parancsolatát? A nagy küzdelem először is az imádatról szól. Az igaz hit az Isten igaz tiszteletéhez vezet, nem pedig az én imádatához.


Denis Fortin
Andrews University Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba


2016. január 28., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 28 - CSÜTÖRTÖK - Józsué 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezet 200. nap

Ábel meggyilkolása volt az első példa arra az ellenségeskedésre, amelyet Isten a kígyó és az asszony magva között meghirdetett. Az egyik oldalon áll Sátán az alattvalóival, a másikon pedig Krisztus a követőivel. Az ember bűnén keresztül Sátán hatalomra tett szert az emberiség felett, de Krisztus erejével le tudják igáját rázni. Valahányszor egy ember az Isten Bárányába vetett hit által felhagy a bűn szolgálatával, Sátán haragja fellángol. Ábel szent élete cáfolta Sátánnak azt az állítását, hogy az ember képtelen megtartani Isten törvényét. Amikor Kain a gonosz lélek befolyására rájött arra, hogy nem tudja Ábelt irányítani, annyira felbőszült, hogy megölte. Ha valaki Isten törvényének igazságosságos volta mellett lándzsát tör, bárhol legyen is az, ugyanez a lelkület jut kifejezésre. Mindig ez a lelkület állította fel és gyújtotta meg a máglyát Krisztus tanítványai alatt. Sátán és seregei azért szítanak halmozott kegyetlenkedéseket Jézus követői ellen, mert nem tudják őket hatalmuk előtt meghódoltatni. Ez egy legyőzött ellenség dühe. Jézus minden mártírja győzőként halt meg. Ezt mondja a próféta: "ők legyőzték azt ('ama régi kígyót, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak') a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mindhalálig" (Jel 12:11.9).

Kainnak, a gyilkosnak csakhamar felelnie kellett bűnös tettéért. "És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?" (1Móz 4:9). Kain nagyon messzire ment a vétkezésben. Már nem is volt tudatában annak, hogy Isten állandóan jelen van, és hogy ő hatalmas és mindentudó. Ezért hazugsághoz folyamodott, hogy leplezze bűnét.

Az Úr ismét szólt Kainhoz: "Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről" (1Móz 4:10). Isten alkalmat adott Kainnak arra, hogy bevallja bűnét. Volt ideje gondolkozni. Tudta, milyen borzalmas az a dolog, amit cselekedett, és az a hazugság, amellyel leplezni akarta tettét. De még mindig lázadt. Isten nem halogatta tovább az ítéletet. Hangja, amely kérlelt és intett, most kimondta a rettenetes szavakat: "Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön" (1Móz 4:11-12).

Mai Bibliai szakasz: Józsué 14

Józsué és a törzsek vezetői sorsvetéssel szétosztották a földet, ahogyan Isten Mózest utasította – kilenc és fél törzs a Jordántól nyugatra, két és fél törzs pedig a Jordántól keletre helyezkedett el. Káleb emlékeztette Józsuét, hogy negyvenöt évvel korábban ők ketten követték Istent és álltak ki a tíz kém ellenében, és ezek alatt az évek alatt az Úr életben tartotta őket. Ennyi ideig várt Isten, hogy beteljesíthesse ígéretét Izraellel kapcsolatban, és nekik adhassa Kánaánt.

Ezután Káleb, aki Júda törzséhez tartozott, Hebront kérte örökségül. Ez volt az a hely ahol Ábrahám, Izsák és Jákób is éltek egy bizonyos ideig, évekkel korábban, és amely az anákok főhadiszállása volt, az óriásoké, akik annyira megrémítették az izraelitákat, amikor először közelítették meg Kánaánt. Káleb még 85 évesen is egészséges és erős volt. Korából, tapasztalataiból és a nép tiszteletéből nem kovácsolt előnyt magának, nem használta ki azokat önző érdekei hajszolására. Hite pontosan olyan volt, mint amikor szembeszállt a kémek csüggesztő beszámolóival. Káleb nem telepedett le, hogy élvezze örökségét, hanem a bátor öreg harcos eldöntötte, hogy olyan példát ad a népnek, amely felmagasztalja Istent és bátorítja a törzseket, hogy hitben lépjenek előre és elfoglalják a megmaradt területeket Izrael javára és Isten dicsőségére (lásd Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 476. oldal).

Gyakran úgy tűnik, hogy az álmok megvalósítására egy örökkévalóságig kell várnunk, de Isten ígéretei soha nem maradnak teljesületlenül, még akkor sem, ha várnunk kell Isten időzítésére.

Willie Edward Hucks II

26. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezetéhez (január 24-30).

Bár tragikus és erőszakos történet ez, mégis fontos leckéket tartogat számunkra, ami a megváltási tervet illeti. Kain és Ábel szülei számára Isten felfedte a megváltási tervet és azon igyekezetét, hogy az emberiséget kiváltsa engedetlenségének iszonyatos következménye alól (1Móz 3:15). Ebben a tervben benne foglaltatott az „asszony magvának” áldozati halála, ahogyan ezt ábrázolta a bőr ruha, amelyet Isten adott Ádámnak és Évának (1Móz 3:21). Kain és Ábel ennek megfelelő utasításokat kapott, és meg lett nekik tanítva, Isten milyen fajta áldozatokat fogadhat el.

Mindemellett, ahogyan Ádám és Éva tették, Kain is félremagyarázta és félreértette Isten szavát. Fejben Kain olyan megváltási tervet készített, amelyben nem volt szükség az „asszony magvának” áldozati halálára. Ábel viszont engedelmeskedett a kapott utasításoknak és hit által követte azokat.

E történet tematikus bevezetés a rákövetkező bibliai történetekbe. Az emberi bűn tragédiája szörnyen nagy hatása, amelyet az összes generációra tesz. És valamennyi bűn gyökerénél ez a tragikus történet található: annak visszautasítása, hogy Istent az ő utasításai szerint imádjuk. Nem ezért adta Isten a Tízparancsolat első négy parancsolatát? A nagy küzdelem először is az imádatról szól. Az igaz hit az Isten igaz tiszteletéhez vezet, nem pedig az én imádatához.


Denis Fortin
Andrews University Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba


2016. január 27., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 27 - SZERDA - Józsué 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezet 199. nap

Amikor Kain látta, hogy Isten nem fogadja el áldozatát, megharagudott az Úrra és Ábelre. Azért volt mérges, mert Isten nem fogadta el az ember pótlékát az Isten által elrendelt áldozat helyett, és dühös volt testvérére, amiért ő engedelmeskedett és nem lázadt vele együtt Isten ellen. Bár Kain megszegte Isten parancsát, Isten nem hagyta őt magára, hanem hajlandó volt érvelni az oktalan emberrel. Az Úr így szólt Kainhoz: "Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?" Egy követként küldött angyalon keresztül hangzott az üzenet: "[...] ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik" (1Móz 4:6.7). Kainnak kell dönteni. Ha bízik a megígért Megváltó érdemeiben, és engedelmeskedik Isten kívánalmainak, élvezheti a menny kegyét. Ha pedig továbbra is hitetlenkedik és vétkezik, nem panaszolhatja fel, hogy az Úr elvetette.

Bűnének beismerése helyett Kain továbbra is igazságtalansággal vádolta Istent. Féltékenykedett Ábelre, és gyűlölte testvérét. Dühösen gyalázta, és megpróbálta vele megvitatni azt, ahogy Isten bánt velük. Ábel szelíden, de bátran és határozottan védte Isten igazságosságát és jóságát. Megmondta Kainnak, miben tévedett, és megpróbálta meggyőzni arról, hogy a hiba benne van. Azzal bizonyította Isten könyörületességét, hogy megkímélte szüleik életét, pedig azonnali halállal büntethette volna őket. Ábel hangoztatta, hogy Isten szereti őket, különben nem áldozná fel szent és ártatlan Fiát, hogy ő szenvedje el azt a büntetést, amit ők érdemeltek meg. Ez csak még jobban felbőszítette Kaint. Az esze és a lelkiismerete azt mondta, hogy Ábelnek van igaza; de feldühödött azon, hogy az, aki meg szokta fogadni az ő tanácsát, most ellenkezni merészel vele, és nem osztozik lázadásában. Tomboló haragjában megölte testvérét.

Kain gyűlölte és meggyilkolta testvérét, nem valami hibáért, amit Ábel elkövetett volna, hanem "[...] Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéréi pedig igazak" (1Jn 3:12). Minden korszakban, a gonoszok gyűlölték azokat, akik jobbak voltak, mint ők. Ábel engedelmes élete és rendíthetetlen hite Kainnak állandó dorgálásként hatott. "Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek" (Jn 3:20). Minél tisztább az a fény, amely Isten hű szolgáinak jelleméből tükröződik, annál feltűnőbbek a gonoszok bűnei, és ők annál eltökéltebben próbálják elpusztítani azokat, akik megzavarják nyugalmukat.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 13

Józsué bátor harcosként szolgált sok éven keresztül Mózes irányítása alatt, és úgy is mint Izrael legfőbb vezetője. Az Úr ezt mondta neki: „idős vagy, korban előrehaladott, és még sok a meghódítandó terület.” Aztán az Úr felsorolta az elfoglalandó területeket.

Nem kétséges, hogy Józsuét – vezetőként és harcosként eltöltött –  fáradságos élete, különösen pedig az utóbbi évek, Kánaán meghódításának évei, megöregítették. Az energiája bizonyára fogytán volt már, és örömmel hallgatta, ahogyan Isten a harcban való megállásra szólította fel, és arra kérte őt, hogy ossza el a területet a törzsek között, és engedje, hogy mindenki a saját területén fejezze be a feladatot. Isten szolgájaként Józsué kész volt arra, hogy feláldozza magát az Úrért. Ebben az időben 92 éves lehetett, és felszabadítóan hatott rá az a tudat, hogy a további feladatokat a törzsek fogják elvégezni. Ezután még 18 évet élt és 110 éves korában halt meg (Bír 2:8). Fontos megértenünk a különbséget a Józsué által elvégzett munka és az Izraelre hagyott munka között (SDA Bible Commentary [Hetednapi Adventista Bibliakommentár]. 2. kötet, 240. oldal).

Józsué esetéhez hasonlóan, jó arra gondolnunk, hogy egy bizonyos feladatot Izraelre kellett hagyni. Isten soha sem engedi meg egy embernek, hogy a vezetésben minden feladatot maga teljesítsen, mert ez oda vezetne, hogy azt hinné, saját erejének köszönhető a siker. Ez igaz lelki életünkre is. Minden lelki teljesítmény és egyéb siker a csapatmunka eredménye: a Szentlélek által, a mi közreműködésünkkel valósulhat meg.

Willie Edward Hucks II

26. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezetéhez (január 24-30).

Bár tragikus és erőszakos történet ez, mégis fontos leckéket tartogat számunkra, ami a megváltási tervet illeti. Kain és Ábel szülei számára Isten felfedte a megváltási tervet és azon igyekezetét, hogy az emberiséget kiváltsa engedetlenségének iszonyatos következménye alól (1Móz 3:15). Ebben a tervben benne foglaltatott az „asszony magvának” áldozati halála, ahogyan ezt ábrázolta a bőr ruha, amelyet Isten adott Ádámnak és Évának (1Móz 3:21). Kain és Ábel ennek megfelelő utasításokat kapott, és meg lett nekik tanítva, Isten milyen fajta áldozatokat fogadhat el.

Mindemellett, ahogyan Ádám és Éva tették, Kain is félremagyarázta és félreértette Isten szavát. Fejben Kain olyan megváltási tervet készített, amelyben nem volt szükség az „asszony magvának” áldozati halálára. Ábel viszont engedelmeskedett a kapott utasításoknak és hit által követte azokat.

E történet tematikus bevezetés a rákövetkező bibliai történetekbe. Az emberi bűn tragédiája szörnyen nagy hatása, amelyet az összes generációra tesz. És valamennyi bűn gyökerénél ez a tragikus történet található: annak visszautasítása, hogy Istent az ő utasításai szerint imádjuk. Nem ezért adta Isten a Tízparancsolat első négy parancsolatát? A nagy küzdelem először is az imádatról szól. Az igaz hit az Isten igaz tiszteletéhez vezet, nem pedig az én imádatához.


Denis Fortin
Andrews University Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba


2016. január 26., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 26 - KEDD - Józsué 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezet 198. nap

Kainnak is, akárcsak Ábelnek, alkalma volt arra, hogy megismerje és elfogadja ezeket az igazságokat. Nem volt önkényes akarat áldozata. Nem Istenen múlt, hogy az egyik testvért elfogadhatta, a másikat pedig el kellett utasítania. Ábel úgy döntött, hogy hisz és engedelmeskedik; Kain pedig úgy, hogy nem hisz, hanem lázad. Ezen múlt az egész dolog.

Kain és Ábel két olyan osztályt képvisel, amely az idők végéig meg lesz a világon. Az egyik osztály elfogadja a bűnért kijelölt áldozatot; a másik merészkedik saját érdemeiben bízni. Ez utóbbi áldozata nélkülözi Krisztus közbenjárását és érdemeit, ezért nem teheti az embert Isten előtt kedvessé. Bűneink csak Jézus érdemei által bocsáthatók meg. Akik nem érzik, hogy szükségük van Krisztus vérére, akik úgy érzik, hogy Isteni kegyelme nélkül, saját cselekedeteik által elnyerhetik Isten jóváhagyását - ugyanazt a hibát követik el, mint Kain. Akik nem fogadják el a megtisztító vért, azok kárhozatra vannak ítélve. Semmi más úton-módon nem lehet a bűn rabságából kiszabadulni!

A vallásos emberek nagy többsége Kain példáját követi, mert majdnem minden hamis vallás egy és ugyanazon elven alapszik - hogy az ember saját igyekezete árán üdvözülhet. Egyesek azt állítják, hogy az emberiségnek nem megváltásra, hanem fejlődésre van szüksége - saját maga csiszolására, javítására és megújítására. Kain azt gondolta, hogy vér nélküli áldozattal elnyeri Isten kegyét. Ugyanígy remélik ezek az emberek is, hogy az engesztelő áldozattól függetlenül el lehet érni a mennyei normát. Kain története tanúsítja, hogy mi ennek a következménye. Megmutatja, mivé lesz az ember Krisztus nélkül. Az emberiség képtelen önmagát megújítani. Nem felfelé ível, a mennyei felé, hanem lefelé tart, a sátáni felé. Krisztus a mi egyedüli reménységünk. "[...] mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk" "És nincsen senkiben másban idvesség" (ApCsel 4:12).

Mai Bibliai szakasz: Józsué 12

Ez a fejezet összefoglalja Izrael népe minden vívmányát, amelyet megvalósítottak először Mózes, majd Józsué vezetése alatt. Józsué hőstetteit követve arra kell emlékeznünk, hogy nem ő volt az egyetlen harcos, aki által Isten a győzelmet adta. Mielőtt Józsué lett, volt egy Mózes.

Ez a fejezet nem csak a legyőzött királyokat és az elfoglalt területeket sorolja fel, hanem azoknak a végét is látjuk, akik ellenálltak Istennek, és Izrael ellen harcoltak. Az engedelmesség nem volt mindig könnyű. A továbblépést jelentette a nagy akadályok ellenére is, tudva azt, hogy a vonakodás bukást és veszteséget eredményezhet. De Izrael történetét ebben az időben hosszútűrés és a rendületlen kitartás fémjelezte. Másrészről, a kánaániták megkeményítették magukat Istennek Izrael általi önkinyilatkoztatásával szemben, és ezt mondták: „kicsoda uralkodik fölöttünk?” és keservesen harcoltak egészen a végletekig, Isten és remény nélkül (SDA Bible Commentary [Hetednapi Adventista Bibliakommentár]. 2. kötet 236. oldal).

Mindig jó, ha arra gondolunk, hogy Izrael sikere nem nekik, hanem Istennek volt tulajdonítható, ugyanígy a mi sikereink sem a mieink, hanem az Istené, és azoknak a hátán és vállán épülnek fel, akik előttünk jártak; s akik utánunk jönnek, még nagyobb dolgokat tesznek majd, mint mi.

Willie Edward Hucks II

26. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezetéhez (január 24-30).

Bár tragikus és erőszakos történet ez, mégis fontos leckéket tartogat számunkra, ami a megváltási tervet illeti. Kain és Ábel szülei számára Isten felfedte a megváltási tervet és azon igyekezetét, hogy az emberiséget kiváltsa engedetlenségének iszonyatos következménye alól (1Móz 3:15). Ebben a tervben benne foglaltatott az „asszony magvának” áldozati halála, ahogyan ezt ábrázolta a bőr ruha, amelyet Isten adott Ádámnak és Évának (1Móz 3:21). Kain és Ábel ennek megfelelő utasításokat kapott, és meg lett nekik tanítva, Isten milyen fajta áldozatokat fogadhat el.

Mindemellett, ahogyan Ádám és Éva tették, Kain is félremagyarázta és félreértette Isten szavát. Fejben Kain olyan megváltási tervet készített, amelyben nem volt szükség az „asszony magvának” áldozati halálára. Ábel viszont engedelmeskedett a kapott utasításoknak és hit által követte azokat.

E történet tematikus bevezetés a rákövetkező bibliai történetekbe. Az emberi bűn tragédiája szörnyen nagy hatása, amelyet az összes generációra tesz. És valamennyi bűn gyökerénél ez a tragikus történet található: annak visszautasítása, hogy Istent az ő utasításai szerint imádjuk. Nem ezért adta Isten a Tízparancsolat első négy parancsolatát? A nagy küzdelem először is az imádatról szól. Az igaz hit az Isten igaz tiszteletéhez vezet, nem pedig az én imádatához.


Denis Fortin
Andrews University Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba


2016. január 25., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 25 - HÉTFŐ - Józsué 11

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 5. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezet 197. nap

Kain zúgolódva lépett Isten elé. Nem hitt a megígért áldozatban, és abban, hogy szükség volna áldozatok bemutatására. Ajándéka semmiféle bűnbánatot nem fejezett ki. Úgy érezte, mint ahogy most is sokan, hogy Isten tervének pontos követésével elismerné gyengeségét, és azt, hogy megváltását teljesen a megígért Megváltó engesztelésétől várja. A függetlenség útját választotta. Saját érdemeivel jött. Nem akart bárányt hozni, és vérét az áldozatba keverni, hanem a saját gyümölcseit, saját munkájának eredményeit mutatta be; mintha áldozatával szívességet tenne Istennek, ami által elnyerheti jóváhagyását. Kain engedelmeskedett abban, hogy oltárt épített; abban, hogy áldozatot hozott, de csak részben engedelmeskedett. A lényeges részt - annak elismerését, hogy szüksége van Megváltóra - kihagyta.

Ami születésüket és neveltetésüket illeti, ezek a testvérek egyformák voltak. Mindkettő bűnös volt, és mindketten elismerték Isten igényét - hogy őt tisztelniük és imádniuk kell. Vallásuk egyformának látszott egy bizonyos pontig, de azon túl nagy volt a kettő között a különbség.

"Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain" (Zsid 11:4). Ábel felfogta a megváltás nagyszerű alapelveit. Tudta, hogy bűnös. Látta, hogy Isten és közte ott van a bűn és büntetése: a halál. Bemutatta a megölt áldozatot, a feláldozott életet. Így ismerte el a törvény követelményeit, amelyet áthágott. A kiontott véren keresztül az eljövendő áldozatra, a Golgotán haldokló Krisztusra tekintett. Bízva az ott történő engesztelésben, tudta, hogy Isten őt igaznak tartja és elfogadta áldozatát.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 11

Amit Isten ígér, azt be is teljesíti. Tőlünk annyit vár, hogy együttműködjünk Vele. Ahogy Józsué előrehaladt Kánaán elfoglalásában, az északi városok királyai összefogtak, hogy megtámadják az izraelitákat. Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkorra mindnyájukat átdöfötten vetem az Izráel elé” (6. vers). Józsué hallgatott az Úrra, továbbhaladt hitben és engedelmességben. Tudta, hogy bármit is parancsol Isten, utat nyit népe számára, hogy kivitelezhesse.

Az izraelitáknak nem lovakban és harci szekerekben kellett bízniuk, hanem az Úrban, amit meg is tettek. Az Úr sikert adott Józsuénak, és a fejezet így ér véget: „Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, amint az Úr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségül Izráelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a harctól” (23. vers). Ez azt jelentette, hogy nem volt további ellenség, ami egységes erőt képviselt volna, így a földet feloszthatták a törzsek között. Mindazonáltal minden törzsnek le kellett még győznie a kánaániakat a számukra kisorsolt területeken.

Sok esetben úgy tűnik, hogy az ellenségeink, legyenek azok lelki, tanulmányi, szociális, fizikai vagy szakmai gondok, túl sokan vannak, és túl erősek ahhoz, hogy legyőzzük őket. De emlékeznünk kell arra, hogy Isten képes nekünk segíteni, ahogyan megsegítette Józsuét, és Ő maga fogadta, hogy segít nekünk felülkerekedni az előttünk lévő akadályokon személyes életünkben, és az Ő győzelmét adja nekünk!

Willie Edward Hucks II

26. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezetéhez (január 24-30).

Bár tragikus és erőszakos történet ez, mégis fontos leckéket tartogat számunkra, ami a megváltási tervet illeti. Kain és Ábel szülei számára Isten felfedte a megváltási tervet és azon igyekezetét, hogy az emberiséget kiváltsa engedetlenségének iszonyatos következménye alól (1Móz 3:15). Ebben a tervben benne foglaltatott az „asszony magvának” áldozati halála, ahogyan ezt ábrázolta a bőr ruha, amelyet Isten adott Ádámnak és Évának (1Móz 3:21). Kain és Ábel ennek megfelelő utasításokat kapott, és meg lett nekik tanítva, Isten milyen fajta áldozatokat fogadhat el.

Mindemellett, ahogyan Ádám és Éva tették, Kain is félremagyarázta és félreértette Isten szavát. Fejben Kain olyan megváltási tervet készített, amelyben nem volt szükség az „asszony magvának” áldozati halálára. Ábel viszont engedelmeskedett a kapott utasításoknak és hit által követte azokat.

E történet tematikus bevezetés a rákövetkező bibliai történetekbe. Az emberi bűn tragédiája szörnyen nagy hatása, amelyet az összes generációra tesz. És valamennyi bűn gyökerénél ez a tragikus történet található: annak visszautasítása, hogy Istent az ő utasításai szerint imádjuk. Nem ezért adta Isten a Tízparancsolat első négy parancsolatát? A nagy küzdelem először is az imádatról szól. Az igaz hit az Isten igaz tiszteletéhez vezet, nem pedig az én imádatához.


Denis Fortin
Andrews University Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba


2016. január 24., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 24 - VASÁRNAP - Józsué 10

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 5. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezet 196. nap

5. Kain és Ábel

Ádám két fiának, Kainnak és Ábelnek a jelleme merőben különbözött egymástól. Ábel hű volt Istenhez. Igazságosnak és irgalmasnak látta azt, ahogy a Teremtő az elbukott emberrel bánik, és hálás volt az üdvösség lehetőségéért. Kain pedig lázongott, zúgolódott Isten ellen, amiért Ádám bűnéért megátkozta a földet és az emberiséget. Kain engedte, hogy gondolatai abba a mederbe terelődjenek, amely Sátán bukásához is vezetett. Magát akarta felmagasztalni, és ő is megkérdőjelezte Isten igazságosságát és tekintélyét.

Isten ezt a két testvért is próbára tette, miként korábban Ádámot is, hogy bebizonyosodjék, hiszik-e és követik-e szavát. Isten közölte velük, hogy miként gondoskodott az ember megváltásáról, és ők megértették az Isten által elrendelt áldozati rendszert. Tudták, hogy ezekkel az áldozatokkal kell kifejezniük a Megváltóba vetett hitüket. Őt jelképezték az áldozatok. Bemutatásukkal azt is elismerték, hogy csak Ő bocsáthat meg nekik. Tudták, hogy ha így beleilleszkednek Isten tervébe, amelyet megváltásuk érdekében gondolt ki, bizonyságát adják Isten akarata iránti engedelmességüknek. Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Nyájuk elsőszülöttei feláldozásával tanúsíthatták, hogy hisznek Krisztusnak, mint a megígért engesztelő áldozatnak a vérében. Ezenkívül a föld első zsengéjét is be kellett hálaáldozatként mutatniuk az Úrnak.

A két testvér egyaránt felépítette oltárát és mindegyik hozott áldozatot. Ábel - az Úr parancsa szerint - a nyájból mutatott be áldozatot. "[...] És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára" (1Móz 4:4). Tűz lobbant a mennyből és elhamvasztotta az áldozatot. Kain pedig, nem törődve az Úr egyenes és kifejezett parancsával, csak gyümölcsöt hozott áldozatként. Semmilyen mennyei jel nem mutatta, hogy Isten azt elfogadta. Ábel könyörgött bátyjának, hogy a menny által előírt módon közeledjék Istenhez, de kérlelése csak arra volt jó, hogy Kain még eltökéltebben kövesse saját akaratát. Mint idősebb, rangján alulinak érezte, hogy testvére intését elfogadja. És semmibe vette tanácsát.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 10

Annak ellenére, hogy Izrael gyermekei nem egyeztettek Istenükkel, mielőtt szövetségre léptek volna Gibeon lakosaival, Ő később mégis fölhasználta ezt az átgondolatlan döntést, hogy nagy győzelmeket vigyen véghez. A Gibeonnal fennálló szövetség számos további városállam legyőzéséhez vezetett.
Mi is gyakran hozunk nem túl bölcs döntéseket az életünkben, amik végül szerencsés kimenetelűnek bizonyulnak. Ezen következmények azonban nem a bennünk lévő bölcsességből erednek, hanem sokkal inkább Isten mindenható erejéből, ami a bolondságunkat is az Ő nevét dicsőítő eredményekké változtatja. Ez lehet egy kapcsolat, amibe imádság nélkül vágtunk bele, vagy egy elfogadott állásajánlat, ami nem egyezett Isten akaratával. Mindegy, miről is van szó; Isten – az Ő tervében eredetileg nem szereplő kihívások ellenére –  gondoskodik arról, hogy végül elnyerje az Őt megillető dicsőséget.
Willie Edward Hucks II

26. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 5. fejezetéhez (január 24-30).

Bár tragikus és erőszakos történet ez, mégis fontos leckéket tartogat számunkra, ami a megváltási tervet illeti. Kain és Ábel szülei számára Isten felfedte a megváltási tervet és azon igyekezetét, hogy az emberiséget kiváltsa engedetlenségének iszonyatos következménye alól (1Móz 3:15). Ebben a tervben benne foglaltatott az „asszony magvának” áldozati halála, ahogyan ezt ábrázolta a bőr ruha, amelyet Isten adott Ádámnak és Évának (1Móz 3:21). Kain és Ábel ennek megfelelő utasításokat kapott, és meg lett nekik tanítva, Isten milyen fajta áldozatokat fogadhat el.

Mindemellett, ahogyan Ádám és Éva tették, Kain is félremagyarázta és félreértette Isten szavát. Fejben Kain olyan megváltási tervet készített, amelyben nem volt szükség az „asszony magvának” áldozati halálára. Ábel viszont engedelmeskedett a kapott utasításoknak és hit által követte azokat.

E történet tematikus bevezetés a rákövetkező bibliai történetekbe. Az emberi bűn tragédiája szörnyen nagy hatása, amelyet az összes generációra tesz. És valamennyi bűn gyökerénél ez a tragikus történet található: annak visszautasítása, hogy Istent az ő utasításai szerint imádjuk. Nem ezért adta Isten a Tízparancsolat első négy parancsolatát? A nagy küzdelem először is az imádatról szól. Az igaz hit az Isten igaz tiszteletéhez vezet, nem pedig az én imádatához.


Denis Fortin
Andrews University Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba


2016. január 23., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 23 - SZOMBAT - Józsué 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 4. fejezet 195. nap

Az áldozati rendtartást Isten azért rendelte el, hogy az embert folytonosan emlékeztesse bűnére; hogy általa ismerje el vétkességét, és vallja meg hitét a megígért Megváltóba. E rendtartásnak tudatosítani kellett az elbukott emberiséggel azt az ünnepélyes igazságot, hogy a bűn okoztak a halált. Az első áldozat bemutatása végtelen fájdalmasan érintette Ádámot. Fel kellett emelnie kezét egy olyan élet kioltására, amit csak Isten adhatott. Ekkor látott először halált. Ha engedelmeskedett volna Istennek, nem halt volna meg sem ember, sem állat. Amikor megölte az ártatlan áldozatot, megremegett arra a gondolatra, hogy bűne miatt fog Isten szeplőtlen Bárányának vére hullani. E kép láttán mélységesebben és elevenebben tudatosul benne, hogy milyen súlyos a bűne, amit csakis Isten drága Fiának a halála tehet jóvá. Csodálta azt a végtelen jóságot, amely ilyen váltságdíjat ad a bűnös megmentéséért. Egy reménycsillag fénylett fel a sötét és rettenetes jövőn, és ez nem volt már teljesen vigasztalan.

A megváltás tervének az ember megváltásán túl volt egy tágabb és mélyebb célja. Krisztus nemcsak ezért jött a földre; nem csupán azért, hogy e kis világ lakói úgy tekintsék isten törvényét, ahogy kell. Krisztus azért is jött, hogy a világegyetem előtt igazolja Isten jellemét. Nagy áldozatának ezt az eredményét - és hatását más világok értelmes lényeire, csakúgy mint az emberre - a Megváltó előre látta, amikor közvetlenül keresztre feszítése előtt így szólt: "Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok" (Jn 12:31-32). Krisztus cselekedete - hogy meghalt az ember megváltásért - nemcsak elérhetővé tette az embernek a mennyet, hanem az egész világegyetem előtt igazolta, hogy miért bánt Isten és Fia a lázadó Sátánnal úgy, ahogy bánt; valamint biztosította Isten törvényének örök érvényűségét, és bemutatta a bűn lényegét és következményeit.

A nagy küzdelem kezdettől fogva Isten törvénye körül folyt. Sátán azt akarta bebizonyítani, hogy Isten igazságtalan, hogy törvénye hibás és hogy a világegyetem érdekében azt meg kell változtatni. A törvény támadásával az volt a célja, hogy megdöntse szerzőjének tekintélyét. Ebben a küzdelemben ki kellett derülnie, hogy Isten törvényei tökéletlenek-e, és változásra szorulnak-e, vagy tökéletesek és változhatatlanok.

Sátán, amikor el kellett hagynia a mennyet, elhatározta, a földet teszi birodalmává. Amikor megkísértette és legyőzte Ádámot és Évát, azt gondolta, hogy övé lett ez a világ: "mert - mondta - engem választottak uralkodójukká. Lehetetlen az - állította -, hogy a bűnös bocsánatot kapjon. Ezért az elbukott ember jogosan alattvalója, és a világ az övé." De Isten feláldozta Fiát - aki egyenlő az Atyával -, hogy Ő viselje a törvényszegés büntetését. Ezen az úton, amelyet Isten nyitott, juthat az ember vissza Isten kegyeibe és édeni otthonába. Krisztus vállalta, hogy megváltja az embert, és hogy kimenti a világot Sátán markából. A mennyben elkezdődött nagy küzdelemnek abban a világban, azon a terepen kellett eldőlnie, amelyet Sátán magának követelt.

A világegyetem álmélkodott azon, hogy krisztus megalázza magát az ember megmentéséért. Hogy az, aki az általa alkotott hatalmas teremtettség mindenféle lényeinek szükségleteiről gondoskodva járt csillagról csillagra, egyik világból a másikba, és igazgatta mind, kész elhagyni dicsőségét és magára venni az ember természetét - ez olyan titok, amelyet más világok bűntelen értelmes lényei vágytak megérteni. Amikor Krisztus emberi formában eljött világunkba, vérfoltos útját feszült érdeklődéssel követték lépésről lépésre - a jászoltól a Golgotáig. A menny figyelte, hogyan bántalmazzák és gúnyolják, és tudta, hogy ez Sátán késztetésére történt. Figyelte, hogy miként nyomul előre az a hatalom, amely Krisztus ellensége. Sátán állandóan sötétséget, fájdalmat és szenvedést zúdított az emberiségre, Krisztus pedig elhárította. Figyelték a világosság és a sötétség közötti harc erősödését. És amikor Krisztus a kereszten haláltusája közben felkiáltott : "Elvégeztetett!" (Jn 19:30), örömujjongás zengett végig a világokon és a mennyen is. Az oly régóta vívott harc most eldőlt. Krisztus győzött. Halála volt a válasz arra a kérdésre, hogy szereti-e az Atya és a Fiú az embert annyira, hogy önmagát megtagadva áldozatot hozzon. Sátán megmutatta valódi jellemét - azt, hogy hazug és gyilkos. Nyilvánvaló lett, hogy ugyanazzal a szellemmel, amellyel a hatalmába került embereket uralta, irányítaná a menny értelmes lényeit is, ha tehetné. A hűséges világegyetem egyként dicsőítette a mennyei kormányzást.

Ha a törvényt meg lehetett volna változtatni, az ember üdvözülhetett volna Krisztus áldozata nélkül. Isten törvénye nem oldja fel a bűnöst a követelmények alól. Ezt a tényt bizonyítja az, hogy krisztusnak fel kellett áldoznia életét az elbukott emberiségért. Bebizonyosodott, hogy a bűn zsoldja a halál. Amikor Krisztus meghalt, biztossá vált sátán pusztulása. Ha pedig a törvény megszűnt volna a keresztnél - ahogy sokan állítják -, akkor Isten drága Fia csak azért viselte el a gyötrelmes halált, hogy Sátán megkapja azt, amit kért: akkor a gonoszság fejedelme diadalmaskodott volna, és jogosan vádolta volna Isten kormányzását. Az a tény, hogy Krisztus viselte a bűnös ember büntetését, minden értelmes teremtmény előtt súlyos érv amellett, hogy a törvény megváltozhatatlan, hogy Isten igazságos, irgalmas és önmegtagadó; hogy Isten kormányzatának igazgatásában a végtelen igazság egyesül a végtelen irgalommal.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 9

„… de az Úr tanácsát nem keresték” (14. vers). Ezek Józsué könyve 9. fejezetének legszomorúbb szavai. Miért nem igyekeztek megtudni Isten akaratát? Teljesen elbizakodtak, azt gondolva, hogy saját erejükkel győzték le Ait? Teljesen természetesnek vették Isten jelenlétét a táborban, és hatalmát, amely Izraelt támogatta?
Nem számít, hogy milyen bölcsnek tűnünk a magunk szemében, élnek körülöttünk olyanok, akik még bölcsebb gondolatokkal bírnak, és még ravaszabb terveket eszelnek ki. Nekünk mindig Isten bölcsességét kell keresnünk, hogy megtudjuk, hogyan járjunk el, még az élet „apróbb” dolgaiban is. Minden döntésnek megvan a fény- és árnyoldala, ami hatással van mind ránk, mind pedig másokra, és bizony döntéseink némely vetületének igen hosszú távú hatása lehetnek.
Mindig maradjon fontos számukra, hogy folytonosan Isten akaratának keretein belül éljünk!
Willie Edward Hucks II

25. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 3-4. fejezetéhez (január 17-23).

Gyakran tűnődöm 1 Mózes 3 történetén és azon ahogyan Ádám és Éva bukása megtörtént. Megkérdezem magam, hogy miért szegték meg Isten parancsát, hogy ne egyenek a jó és gonosz tudásának fájáról. Ez a tilalom egy olyan egyértelmű követelmény volt, amely nem igényelt további magyarázatot. Azon is tűnődöm, hogy milyen lenne az élet ma, ha ők nem estek volna bűnbe. Istennek azonban volt egy terve a teremtéskor arra az esetre, ha a dolgok nem történnek az Ő akarata szerint. Jézus elkötelezte magát, hogy a Megváltónk lesz, ha az ember fellázad ellene. Ellen White elmondja nekünk, hogy ez a terv érvénybe lépett, mert Isten annyira szerette az embert, hogy kész volt meghalni helyettünk. Ez egy hihetetlen áldozat érettünk.

Jézus kereszthalála ennek a szeretetnek a bizonyítéka. Halála nem csupán engesztelés a bűnömre és biztosítja a megbocsátást, hanem azt is bizonyítja, hogy a bűn egy szörnyű dolog, amely kimondhatatlan fájdalmat, szomorúságot és halált eredményez. Az én javamat és személyes beteljesedésemet szolgálja az, ha követem Isten útmutatását az életemre, úgy, ahogy az a Szentírásban megtalálható. A megváltási terv Isten jellemének a tükrözése. Minél többet elmélkedem ezen a terven, annál inkább megértem azt, hogy Isten milyen csodálatosan gondoskodik rólam.

Denis Fortin
Andrews University Theological Seminary