2017. január 31., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 31 - KEDD - Zsoltárok 92

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 5. fejezet 569. nap

Salamon beismerte, hogy "...az emberek szíve tele van gonoszsággal, és esztelenség van bennük..." (Préd 9:3). Továbbá kijelentette: "Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel, úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át. De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert Őt félik. A bűnösöknek azonban nem lesz jó dolga, és élete nem nyúlik hosszúra, mint az árnyék, mivel nem féli az Istent" (Préd 8:11-13).

Isten Lelkének sugallatára a király írásba foglalta eltékozolt éveinek történetét és a benne rejlő elrettentő tanulságokat a későbbi nemzedékek számára. És így - bár népe learatta Salamon vetésnek gonosz gyümölcseit - a király életműve nem veszett el teljesen. Későbbi éveiben szelíden és alázatosan "...a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett. Igyekezett... arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat. A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók. Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést..." (Préd 12:9-12).

"Mindezt hallva a végső tanulság ez; Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az" (Préd 12:13-14).
Salamon későbbi írásai tanúsítják, hogy amint egyre jobban ráébredt élete gonoszságára, különös gonddal intette az ifjúságot, hogy ne essen azokba a hibákba, amelyek következtében ő eltékozolta a menny legnagyszerűbb ajándékait. Szomorúan és szégyenkezve vallotta meg, hogy férfikora teljében, amikor Istenben kellett volna megtalálnia vigaszát, támaszát és életét, elfordult a menny világosságától, Isten bölcsességétől, és Jahve tiszteletét bálványimádással cserélte fel. És most, miután szomorú tapasztalatok árán megtanulta, mily oktalan dolog így élni, sóvárogva vágyott arra, hogy másokat megóvjon a maga keserű tapasztalataitól..

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 92

Kétféle embert mutat be ez a zsoltár: a gonoszt és az igazat. De kik a gonoszok és kik az igazak?

A természetes tulajdonságoktól és viselkedéstől függetlenül, azok számítanak igaznak, akik bűnbánattal térnek Istenhez. Azonban azok, akik nem jönnek Istenhez, nem szakítanak saját cselekedeteikkel, és nem fogadják el az Isten által felkínált igazságát, ők a gonoszok. A “Sabbath” (Szombat) szó a „megszűnik”, „megpihen” szavakból ered, amikor Isten befejezett művét élvezhetjük.

Az ige azt mondja, hogy a bűnösök minden bizonnyal el fognak kárhozni: Isten igazsága, igaz ítélete végül be fog teljesedni. Ez egyben figyelmezteti is az olvasót, hogy aki gonosz úton jár, térjen meg és éljen.

Amikor azt olvassuk, hogy látni fogjuk a bűnösöket bűnhődni, szétszórtatni és elpusztulni, az nem azt jelenti, hogy buzgón várjuk, hogy végre láthassuk a  bűnhődésüket.

Inkább imádkozzunk értük! Dolgozzunk keményen értük, hogy megismerjék a mi Istenünk szeretetét és kedvességét!

A szeretet és a hűség Isten két olyan kiemelkedő tulajdonsága, amit ez a fejezet bemutat. A Felséges mélységes gondolatai táplálnak minden élőt. Ezért azok, akik az Ő kertjébe vannak átültetve, növekedni és virulni fognak, mint a zöld pálmafa. Felmagasztaltatnak. Ezt ígéri Isten.

Mivel Isten igazságos, ha átadod a szívedet, olyan leszel, mint a libanoni cédrus: örökké gyümölcsözni fogsz. Ha messze estél Tőle, vagy elfordultál, térj vissza Hozzá!

Sook-Young Kim

79. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 5. fejezetéhez (január 29- feb 4.).

Ez a fejezet, amely Salamon bűnbánatáról szól, szemet felnyitó élmény volt számomra – bár nagyon is ismerősnek tűnt. Annak ellenére, hogy soha nem voltam igazán hatalom birtokában, együtt érzek Salamonnal. Néha azt veszem észre magamon, hogy az aktuális pozíciómat az életben magától értetődőnek tartom, és azt gondolom, hogy a saját terveim segítségével jobbá tudom tenni azt. Még amikor a földi sikereim tetőpontján voltam is, többre vágytam. Sürgető vágyat éreztem arra a szeretetre, amit igazán csak Isten tud nyújtani: az az Isten, aki a sikert mennyei mértében méri, nem pusztán földi fogalmakkal. Ha engedjük, Istennek tervei vannak arra, hogy rendkívüli módon feljavítsa az életminőségünket.

Salamon élete, az összes tudásával és hatalmával együtt is, semmi nem volt anélkül a Valaki nélkül, akitől a sok áldást kapta. Rendszeres időközönként személye életemben le kell mondanom „mindenről”, ahogy Salamon végül tette, hogy folytatódhasson Isten végtelenül jobb terve a mennyei siker érdekében. Megértettem, hogy Isten szeretete sosem hagy cserben, sem nem mond le rólunk, még akkor sem, amikor elutasítjuk Őt. Élete legvégén Salamon rendszeresen eltűnődött azokon a károkon, amiket cselekedeteivel másoknak okozott a múltban. Én is bánom, hogy másoknak bajt okoztam a múltamban, de ezek a szavak reményt adnak nekem:

„Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” 1Mózes 50:20

Kasey Thomason
Palmer Hetednapi Adventista Gyülekezet, Alaszka
Truth Link bibliamunkás/evangelizátor

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 30., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 30 - HÉTFŐ - Zsoltárok 91

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 5. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 5. fejezet 568. nap

Az Úr azonban nem hagyta el. Dorgáló üzenetekkel és szigorú büntetésekkel akarta ráébreszteni bűnös útjára. Megvonta tőle védelmét. Hagyta, hogy ellenség zaklassa és gyöngítse birodalmát. "Azután ellenfelet támasztott az Úr Salamonnak, az edómi Hadadot, aki királyi ivadék volt Edómban... Támasztott Isten másik ellenfelet is, Rezónt... ellenfele volt Izráelnek Salamon egész életében... Jeroboám... föllázadt a király ellen" (1Kir 11:14-26).

Végül az Úr ezt a megdöbbentő üzenetet küldte Salamonnak egy prófétával: "Mivel ez történt veled, és nem tartottad meg a velem kötött szövetséget, sem rendelkezéseimet, amelyeket adtam neked, azért én ki fogom szakítani kezedből az országot, és a szolgádnak adom. De apádért, Dávidért nem a te napjaidban teszem ezt. A fiad kezéből fogom kiszakítani" (1Kir 11:11-12).

Mintha álomból ébresztette volna fel Salamont az ítélet, amelyet Isten ellene és családja ellen mondott ki! Lelkiismerete felébredt, és igazi megvilágításban kezdte látni oktalanságát. Kiábrándultan, testben és lélekben elerőtlenedve, elfáradva és megszomjazva fordult el a föld repedezett kútjaitól, hogy újra ihasson az élet forrásából. A szenvedés fegyelmezése elvégezte munkáját. Már hosszú ideje nyugtalanította az a gondolat, hogy végleg elvész, mert képtelen megszabadulni oktalanságától. De most a kapott üzenetben felcsillant előtte a remény sugara. Isten nem vetette el teljesen, kész volt megszabadítani a sírnál is kegyetlenebb rabságából, melyből önmaga nem tudott szabadulni.

Salamon hálás szívvel ismerte el annak hatalmát és szeretetét, aki felsőbbrendű a legfelsőbbrendűeknél is. Bűnbánattal indult el, hogy visszajusson a tisztaságnak és szentségnek arra a magaslatára, amelytől oly messzire eltávozott. Nem remélte, hogy megmenekül a bűn rontó következményeitől, de soha nem tudta kitörölni lelkéből annak az életnek emlékeit, amelyben mindent megengedett magának, de komolyan igyekezett másokat lebeszélni a hiábavalóság követéséről. Alázatosan megvallotta, hogy téves utakon járt. Felemelte intő szavát, nehogy mások elvesszenek régebbi rossz befolyása következtében.

Aki őszintén megbánja bűneit, az nem feledkezik el arról, hogy mit vétett. Amikor békesség költözik szívébe, nem válik közömbössé hibáival szemben. Azokra gondol, akiket élete példájával bűnre vitt, és minden lehetőt megpróbál, hogy visszavezesse őket az igaz útra. Minél nagyobb világosság veszi körül, annál jobban vágyik másokat a helyes útra téríteni. Nem szépítgeti helytelen életvitelét, és nem veszi könnyen tévedéseit; megszólaltatja a vészjelet, hogy mások óvakodjanak.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 91

A 91. zsoltár kijelenti, hogy a mi Istenünk a leghatalmasabb. Ismeri a valós helyzetünket. Látja a szívünket, és hallja kiáltásunkat.  Ez a zsoltár Mindenhatónak nevezi Őt. Bármilyen nehéz és bonyolult helyzetből ki tud vezetni minket. Ezért ne hagyjuk el Őt.

Gondolkoztál már azon, hogy otthagyd a munkahelyedet, gyülekezetedet, vagy elhagyod a házastársadat? Talán a főnököd túl kemény, a munkatársaid rágalmaznak, vagy kiközösítenek. A gyülekezeti színvonal egyre lejjebb kerül, amitől legszívesebben sírva fakadnál. Néha erős összetűzésbe kerülsz a házastársaddal. És ehhez még anyagi problémák is hozzáadódnak. Ilyenkor ezt mondod magadnak: „Bárcsak elmenekülhetnék, és mindent elölről kezdhetnék.” 

Isten megígérte, hogy meg fog védeni. Angyalokat küld majd, hogy átsegítsenek a nehézségeken. A katasztrófák és problémák jönnek, de nem léphetik át az Isten által megszabott határán.  A zsoltár három alkalommal biztosít arról, hogy Ő megszabadít téged (3, 14, 15, versek). Bízz Benne! Az oroszlán és a kígyó fejét is el fogja taposni.  Bár Sátán az ellenségünk, de már egy legyőzött ellenség.

Isten ígérete biztos: Ő felemel, megvéd, sajátjának tekint, és felmagasztal! Maradj mellette, és meg fogod látni az Ő szabadítását.

A zsoltár utolsó szava a héber „Yeshuah” szó, ami azt jelenti, hogy „szabadulás”. Joshua/Jézus azt jelenti, hogy “az Úr a Szabadulás.” Igen, Ő a Szabadulás. Ezért menekülj Jézushoz!

Sook-Young Kim

79. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 5. fejezetéhez (január 29- feb 4.).

Ez a fejezet, amely Salamon bűnbánatáról szól, szemet felnyitó élmény volt számomra – bár nagyon is ismerősnek tűnt. Annak ellenére, hogy soha nem voltam igazán hatalom birtokában, együtt érzek Salamonnal. Néha azt veszem észre magamon, hogy az aktuális pozíciómat az életben magától értetődőnek tartom, és azt gondolom, hogy a saját terveim segítségével jobbá tudom tenni azt. Még amikor a földi sikereim tetőpontján voltam is, többre vágytam. Sürgető vágyat éreztem arra a szeretetre, amit igazán csak Isten tud nyújtani: az az Isten, aki a sikert mennyei mértében méri, nem pusztán földi fogalmakkal. Ha engedjük, Istennek tervei vannak arra, hogy rendkívüli módon feljavítsa az életminőségünket.

Salamon élete, az összes tudásával és hatalmával együtt is, semmi nem volt anélkül a Valaki nélkül, akitől a sok áldást kapta. Rendszeres időközönként személye életemben le kell mondanom „mindenről”, ahogy Salamon végül tette, hogy folytatódhasson Isten végtelenül jobb terve a mennyei siker érdekében. Megértettem, hogy Isten szeretete sosem hagy cserben, sem nem mond le rólunk, még akkor sem, amikor elutasítjuk Őt. Élete legvégén Salamon rendszeresen eltűnődött azokon a károkon, amiket cselekedeteivel másoknak okozott a múltban. Én is bánom, hogy másoknak bajt okoztam a múltamban, de ezek a szavak reményt adnak nekem:

„Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” 1Mózes 50:20

Kasey Thomason
Palmer Hetednapi Adventista Gyülekezet, Alaszka
Truth Link bibliamunkás/evangelizátor

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 29., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 29 - VASÁRNAP - Zsoltárok 90

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 5. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 5. fejezet 567. nap

5. Salamon megtérése

Uralkodása alatt Salamonnak kétszer jelent meg az Úr jóváhagyó és tanácsadó szavakkal: először éjszakai látásban Gibeonban, amikor a bölcsesség, gazdagság és dicsőség ígéretén kívül figyelmeztette, hogy maradjon alázatos és engedelmes; majd a templom felszentelése után, amikor ismét elvhűségre buzdította. Világos figyelmeztetéseket és csodálatos ígéreteket kapott. Aki körülményeinél, jelleménél és életvitelénél fogva alkalmasnak tűnt a megbízatásra és megfelelt a mennyei elvárásoknak, mégis azt olvassuk róla: "nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt". "...elhajolt szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, és erre nézve azt parancsolta neki, hogy ne kövessen más isteneket..." (1Kir 11:9-10). Oly messzire távolodott el Istentől, szívét annyira megkeményítette a bűn, hogy helyzete szinte reménytelennek látszott.

Salamon az Istennel való lelki közösség örömétől az érzéki örömökhöz fordult. E tapasztalatáról mondja:

"Nagyszerű dolgokat alkottam: házakat építettem, szőlőket ültettem, kerteket és ligeteket létesítettem, és beültettem azokat mindenféle gyümölcsfával. Csináltattam víztárolókat, hogy öntözni lehessen belőlük az erdőben sarjadó fákat. Szereztem szolgákat és szolgálókat, voltak házamnál született szolgáim is. Marhacsordám és juhnyájam is több volt, mint mindazoknak, akik elődeim voltak Jeruzsálemben...

Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem... De amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt.

Azután arra törekedtem, hogy meglássam: mit ér a bölcsesség, meg az esztelenség és az oktalanság, és hogy mit tesz az az ember, aki a király után következik. Csak azt, amit azelőtt is tett... Meggyűlöltem az életet... Meggyűlöltem mindazt, amit fáradsággal szereztem, míg fáradoztam a nap alatt..." (Préd 2:4-18).

Salamon saját keserves tapasztalataiból tanulta meg, hogy milyen üres az az élet, amely a földi dolgokban keresi a legfőbb jót. Pogány isteneknek emelt oltárokat, de meg kellett látnia, mennyire üres ama ígéretük, hogy nyugalmat adnak a léleknek. Nyomasztó gondolatok nyugtalanították éjjel és nappal. Nem tudott már semminek sem örülni az életben. Lelke békéjét elvesztette, és a jövőt kétségbeejtően sötétnek látta.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 90

A 90. zsoltárnak ez a címe: „Mózesnek, az Isten emberének imádsága.” Amint ezt a jellemzést olvassuk, hogy „Isten embere”, szinte látjuk magunk előtt Mózes életének főbb eseményeit: a Midiánban töltött éveket, a 40 éves pusztai vándorlást, ahogy Izrael népét vezeti.

Vezetőként sok komoly szenvedést él át a nép makacssága miatt. Gondoljuk csak végig: lázadás, bálványimádás, hitetlenség, panaszkodás és ő mindezek közepette jobban megismeri Istent. Vagy inkább az az igazság, hogy mivel Ismeri az Urat, képes elviselni mindezt.

Úgy ismerte Őt, mint Teremtőt, akit nem korlátoz tér és idő. Ismerte szentséges hatalmát és nagyságát. Mindez bátorságot kölcsönzött neki ahhoz, hogy ne féljen a néptől, hanem erősen álljon, és Isten igazságához terelje őket.

Ugyanakkor megértette az ember gyarlóságát is, tehetetlenségével és bűnösségével együtt. Azt is jól tudta, hogy ő egy közülük. „Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orcádnak világa elé.” Pusztai vándorlása közben felkiált: „Térj vissza Uram! meddig késel?”

Kora reggel kereste az Úr szeretetét és kedvességét, azt a forrást, amely egyedül képes megelégíteni őt. Bízott abban, hogy az Úr majd kárpótolja őt a Tőle származó örömmel.

Keressük mi is minden reggel az Urat, és tapasztaljuk meg az Ő szerető jóságát!

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem,
Sangju, Dél-Korea

79. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 5. fejezetéhez (január 29- feb 4.).

Ez a fejezet, amely Salamon bűnbánatáról szól, szemet felnyitó élmény volt számomra – bár nagyon is ismerősnek tűnt. Annak ellenére, hogy soha nem voltam igazán hatalom birtokában, együtt érzek Salamonnal. Néha azt veszem észre magamon, hogy az aktuális pozíciómat az életben magától értetődőnek tartom, és azt gondolom, hogy a saját terveim segítségével jobbá tudom tenni azt. Még amikor a földi sikereim tetőpontján voltam is, többre vágytam. Sürgető vágyat éreztem arra a szeretetre, amit igazán csak Isten tud nyújtani: az az Isten, aki a sikert mennyei mértében méri, nem pusztán földi fogalmakkal. Ha engedjük, Istennek tervei vannak arra, hogy rendkívüli módon feljavítsa az életminőségünket.

Salamon élete, az összes tudásával és hatalmával együtt is, semmi nem volt anélkül a Valaki nélkül, akitől a sok áldást kapta. Rendszeres időközönként személye életemben le kell mondanom „mindenről”, ahogy Salamon végül tette, hogy folytatódhasson Isten végtelenül jobb terve a mennyei siker érdekében. Megértettem, hogy Isten szeretete sosem hagy cserben, sem nem mond le rólunk, még akkor sem, amikor elutasítjuk Őt. Élete legvégén Salamon rendszeresen eltűnődött azokon a károkon, amiket cselekedeteivel másoknak okozott a múltban. Én is bánom, hogy másoknak bajt okoztam a múltamban, de ezek a szavak reményt adnak nekem:

„Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” 1Mózes 50:20

Kasey Thomason
Palmer Hetednapi Adventista Gyülekezet, Alaszka
Truth Link bibliamunkás/evangelizátor

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 28., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 28 - SZOMBAT - Zsoltárok 89

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezet 566. nap

Útja közben időnként megállt Kapernaumban, amelyet "a maga városa"-ként ismertek (Mt 9:1). Damaszkuszból Jeruzsálembe, Egyiptomba és a Földközitengerhez vezető főútvonal mentén helyezkedett el, ezért nagyon alkalmas volt arra, hogy a Megváltó munkájának központja legyen. Sokfelől jöttek emberek és megpihentek a városban, vagy áthaladtak rajta. Jézus ott mindenféle nemzetiségű és rangú emberrel találkozott. Tanításait más országokba és sok családhoz elvitték. Érdeklődés támadt a Messiásra mutató próféciák iránt. Az emberek figyelme a Megváltóra irányult, és a világ megismerte küldetését. 

Korunkban sokkal több alkalom van minden rendű-rangú és sokféle nemzetiségű emberrel való kapcsolat teremtésére, mint amennyi Izráelnek volt. Ezerszerte nagyobb az utazási lehetőség. 

Krisztushoz hasonlóan a magasságos Isten követeinek is el kell helyezkedniük azokon a nagy forgalmú utakon, ahol találkozhatnak a világ minden részéből jövő, arra elhaladó tömeggel. És hozzá hasonlóan - az ént Istenbe rejtve -, vetniük kell az evangélium magját, feltárva másoknak a Szentírás drága igazságait. A mag aztán mély gyökeret ver az emberek szívében, és kikel, hogy örök életet teremjen. 

Súlyos az a lecke, amelyre Izráelnek ezekben az években elszenvedett kudarca tanít, amikor sem az uralkodó, sem a nép nem töltötte be azt a szent célt, amelyre Isten elhívta. Amiben ők gyengék voltak - annyira gyengék, hogy elbuktak -, abban Isten Izráelének, a menny képviselőinek, akik ma Krisztus igaz egyházát alkotják, erőseknek kell lenniük. Feladatuk, hogy befejezzék azt a munkát, amelyet Isten az emberre bízott, és meghirdessék: a végső ítélet napja közeleg. Nekünk is meg kell küzdenünk azokkal a hatásokkal, amelyek Salamon uralkodása idején Izráel bukását okozták. Azok az erők, amelyek minden igazságosság ellenségei, erős sánc mögé rejtőznek. Csak Isten erejével győzhetünk. A reánk váró küzdelem önmegtagadást kíván. Arra szólít: ne bízzunk önmagunkban, hanem egyedül Istenre támaszkodjunk, hogy bölcsen használjunk ki minden alkalmat a lelkek megmentésére. Isten áldása kíséri egyházát, amikor egységben halad előre, és bemutatja a tévelygés sötétségében veszteglő világnak a szent élet szépségét. Ez a szentség kifejezésre jut az önfeláldozás krisztusi lelkületében, az ember helyett Isten felmagasztalásában, és szerető, fáradhatatlan szolgálatban azokért, akik a megváltás igazságának áldásait annyira nélkülözik.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 89

Babilonban, a 70 évig tartó fogság idején az ezrahita Étán felidézi Isten Dáviddal kötött lenyűgöző szövetségét. A Mindenható azt ígérte: „Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat!” (5. vers – új prot. ford.).

Étán ékesszólóan írja le Isten hűségét, nagyságát és erejét a föld, a menny, a tenger és a hegyek felett (1-14. vers). Gondolatai Isten trónja felé szállnak, a mennyei gyülekezet és a szentek elébe. Isten kijelentette számukra, hogy Dávidot választja népe vezetőjének. De a Dávidról szóló leírása olyan emelkedett hangvételű, mintha nem is egy emberről szólna.

„Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között. Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele. Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég (28-30. vers). Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap, megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú” (37-38. vers – új prot. ford.).

Mikor Étán ezeket a sorokat írja, a Nap és a Hold fénylenek a magasságban, de Dávid trónja üres, fiai csatában estek el (2Krón 36). Jeruzsálem romokban hever, és lakosai foglyok Babilon pogány országában.

Miután bizonyságot tesz Isten szövetségének hűséges voltáról, Étán nem fél panaszkodni sem: „Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját” (39-46. vers). A nép, amelynek Isten felemelkedést szánt, és az ellenség felett aratott győzelmek, amelyeket Dávidnak ígért, visszájukra fordultak: „Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban. Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted” (44-45. vers).

Mi történt Isten ígéreteivel? Többé már nem lenne hűséges? Ezentúl nem törődik Dáviddal? Már nem szereti népét? Két lehetséges válasz világosan látszik: (1) Izrael nem tartotta meg a szövetséget, így Étán ékesszóló leírása róluk már nem állja meg a helyét. A nép nem járt az Ő pártfogásának világosságában (16. vers), még Júda királya sem volt hűséges az Úrhoz. (2) Nem örvendeztek az Úrban és az Ő igazságában, ahogyan tenniük kellett volna (17. vers).

De Étán felidézi, hogy Isten látta előre ezeket, és mégis áldást ígért: „Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint, ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat… De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok. Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött nem fogok hazudni Dávidnak: Örökké lesz neki utódja” (31-37. vers)

Hogyan ígérhetne Isten örökkévalóságot Dávidnak és a trónjának, ha nem egy nagyobb Dávidról beszél, a Messiásról, Urunk Jézus Krisztusról, aki egy nap uralkodni fog örökkön örökké?  „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké” (Jel 11:15) „Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké” (Dán 12:3 – új prot. ford.).

Úr Jézus, köszönjük, hogy biztosítasz arról, Te megnyered a harcot gonosz erői ellen, és egy nap Veled uralkodhatunk. Jöjjön el az a nap minél hamarabb!

Beatrice Neall

78. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezetéhez (január 22-28.).

Kémiából tanultunk az oxidációról (amikor egy anyag elektronokat veszít) és redukcióról (amikor egy anyag elektronokat szerez). Ezek mindig együttesen történnek: amikor valami elektronokat szerez, akkor valami más elektronokat veszít. Figyelmesen meg szoktuk állapítani, hogy melyik anyag szerzett elektronokat és melyik veszítette el őket.

Időnként ezeket a folyamatokat különbözőképpen írjuk le: ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, hogy mi szerzett elektronokat és mi veszítette el őket, arra összpontosítunk, hogy milyen hatása van az egyik anyagnak a másikra. Oxidálószerről (ami a másik anyag elektronveszteségét okozza) beszélünk, és redukálószerről (ami a másik anyag elektronnyereségét okozza). Akár az anyagra magára összpontosítunk, vagy a hatásra, amit az anyag gyakorol a másik anyagra, a kémiai reakció ugyanaz marad.

Az emberek különböznek a kémiai reakcióktól. A nyereségeinkre és veszteségeinkre fordított fokozott figyelem mindig azt eredményezi, hogy kevésbé figyelünk mások szükségleteire, és a csökkenő figyelem mások szükségleteire mindig oda vezet, hogy kevesebbet szolgálunk másoknak. Ugyanakkor, ha a másokra gyakorolt hatásunkra összpontosítunk, figyelmesebbek leszünk szükségleteikre, ami a mások felé megnövekedett szolgálathoz vezet.

Mivel arra lettünk teremtve, hogy szolgáljuk Istent, a többi embert és teremtményt, ezzel a céllal összhangban kell gondolkodnunk és cselekednünk. A saját magunknak tett szolgálat megtagadja azt, akik vagyunk. Mi haszna van az életnek, ha az a célja, hogy megszerezzük az általunk vágyott vagyont és státuszt, csak hogy elveszítsük az önazonosságunkat és örökkévaló rendeltetésünket ennek során? Jézus még most is ezt kérdezi tőlünk. Hogyan fogunk válaszolni rá?

Brent Hamstra
Southern Adventist University
Vegyi Karának dékánja
Tennessee USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 27., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 27 - PÉNTEK - Zsoltárok 88

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezet 565. nap

Annak a nemzetnek élén állva, amelyet Isten világító toronyként adott a környező népeknek, Salamonnak - Istentől kapott bölcsességét és befolyását latba vetve - nagy mozgalmat kellett volna szerveznie és irányítania az Istent és igazságát nem ismerők felvilágosítására. Tömegeket hódoltathatott volna meg a mennyei elvek előtt. Izráel védelmet talált volna a pogányok szokásaival szemben, és a dicsőség Urát nagy tisztelet övezte volna. De Salamon szem elől tévesztette ezt a szent célt.  Nem használta ki nagyszerű lehetőségeit, amelyek a birodalmán állandóan áthaladók, illetve a fontosabb városokban időzök felvilágosítására kínálkoztak. 

Azt az önzetlen lelkületet, amelyet Isten Salamon és minden igaz zsidó szívébe plántált, kiszorította az üzleti szellem. A sok nemzettel való kapcsolat kínálta alkalmakat egyéni gazdagodásra használták ki. Salamon úgy akarta politikai helyzetét erősíteni, hogy erődített városokat építtetett a kereskedelmi utak csomópontjainál. Újjáépítette Joppé közelében lévő Gézert. Ez a város az, amely Egyiptomot Szíriával összekötő útvonalon helyezkedett el. Újjáépítette: a Jeruzsálemtől nyugatra fekvő Bethhoront, ahonnan kilátás nyílt azokra a hegyszorosokra, amelyeken a Júda szívéből Gézerbe és a tengerpartra vezető út áthaladt; Megiddót, amely a Damaszkuszból Egyiptomba és Jeruzsálemtől észak felé vezető karavánúton helyezkedett el; és "Tadmort a pusztában" (2Krón 8:4) a keletről jövő karavánok útvonala mentén. Ezek mind jól megerősített városok voltak. Salamon kiaknázta a Vörös-tenger felső kijárójának előnyös kereskedelmi helyzetét. Ugyanis hajókat építtetett Esiongáberben... a Vörös-tenger partján, az Edom "földén". "Salamon szolgáival együtt" gyakorlott tírusi hajósok alkották ezeknek az Ofir felé átkelő hajóknak a legénységét. Elmentek "Ofirig... és hozának onnét... aranyat" és "ébenfát... nagy bőséggel és drágaköveket" (2Krón 8:18; 1Kir 9:26; 10:11). 

A királynak és alattvalói közül sok embernek a jövedelme igen megnőtt. De milyen áron! Azoknak a kapzsisága és rövidlátása miatt, akikre Isten kinyilatkoztatásait bízta, a főutakat elárasztó megszámlálhatatlan tömeg nem ismerte meg Jahvét. 

Salamon élete éles ellentétben állt azzal az életprogrammal, amelyet Krisztus követett a földön. A Megváltó - bár övé volt "minden hatalom" - soha nem vette igénybe hatalmát önmaga felmagasztalására. Nem álmodott földi győzelemről, sem világi nagyságról. Ilyen ábrándok nem ejtettek foltot az emberiségért végzett tökéletes szolgálatán. "A rókának barlangja van és az égi madárnak fészke - mondta -, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania" (Mt 8:20). Akik az idő szavára hallgatva a Mester szolgálatába lépnek, tanulmányozzák tüzetesen munkamódszerét. Ő kihasználta a forgalmas utak kínálta kedvező alkalmakat.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 88

Az ezrahita Hémánt félelem tölti el, mikor a halálra gondol. Teljesen egyedül érzi magát, őt támogató emberi társ nélkül (9. és 19. vers). Talán az is eszébe jut, hogyan nyelte el a föld ősapját, Kórét, amikor Isten ellen lázadt (4Móz 16). Így kiált fel: „Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz…” (5. vers). Olyasvalaki elkeseredését érzi, akit élve temetnek a holtak közé. Ehhez a félelemhez társul az Isten haragjától való rettegés (17. vers).

Ezekben az elkeseredett szavakban Jézus haláltusájának kínjait érezzük, amikor Isten haragját szenvedte el a vétkekért, és így kiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Egy időre Jézus „nem volt képes átlátni a sír kapuján” és úgy érezte, az életét örökre egy lázadó népért adja. Baráti is elhagyták a kereszten elszenvedett, végső szenvedése idején.

Hémán nagyon is szeretné Istent újra az élők földjén dicsőíteni, ezért is emlékezteti Teremtőjét, hogy a holtak nem dicsőítik az Urat, sem azok, akik a némaságba szálltak alá (lásd 11. vers). Teljes félelmében emlékeznie kell arra, hogy Isten „kegyelmes és hűséges”, haragja csupán rövid ideig tart.

Mindazoknak, akik pánikba esnek, mikor a halál közelít, emlékezniük kell arra, hogy hit által el tudjuk fogadni megváltásunk bizonyosságát. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm 8:1-2).

Imádság: Uram, nem szeretnék addig várni, hogy elrendezzem a dolgaim Veled, míg haldoklom. Köszönöm Neked a megváltás csodáját és a bizonyosságot, hogy megbocsátottad a bűneimet és a Te igazságosságod ruhájába öltöztettél!

Beatrice Neall

78. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezetéhez (január 22-28.).

Kémiából tanultunk az oxidációról (amikor egy anyag elektronokat veszít) és redukcióról (amikor egy anyag elektronokat szerez). Ezek mindig együttesen történnek: amikor valami elektronokat szerez, akkor valami más elektronokat veszít. Figyelmesen meg szoktuk állapítani, hogy melyik anyag szerzett elektronokat és melyik veszítette el őket.

Időnként ezeket a folyamatokat különbözőképpen írjuk le: ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, hogy mi szerzett elektronokat és mi veszítette el őket, arra összpontosítunk, hogy milyen hatása van az egyik anyagnak a másikra. Oxidálószerről (ami a másik anyag elektronveszteségét okozza) beszélünk, és redukálószerről (ami a másik anyag elektronnyereségét okozza). Akár az anyagra magára összpontosítunk, vagy a hatásra, amit az anyag gyakorol a másik anyagra, a kémiai reakció ugyanaz marad.

Az emberek különböznek a kémiai reakcióktól. A nyereségeinkre és veszteségeinkre fordított fokozott figyelem mindig azt eredményezi, hogy kevésbé figyelünk mások szükségleteire, és a csökkenő figyelem mások szükségleteire mindig oda vezet, hogy kevesebbet szolgálunk másoknak. Ugyanakkor, ha a másokra gyakorolt hatásunkra összpontosítunk, figyelmesebbek leszünk szükségleteikre, ami a mások felé megnövekedett szolgálathoz vezet.

Mivel arra lettünk teremtve, hogy szolgáljuk Istent, a többi embert és teremtményt, ezzel a céllal összhangban kell gondolkodnunk és cselekednünk. A saját magunknak tett szolgálat megtagadja azt, akik vagyunk. Mi haszna van az életnek, ha az a célja, hogy megszerezzük az általunk vágyott vagyont és státuszt, csak hogy elveszítsük az önazonosságunkat és örökkévaló rendeltetésünket ennek során? Jézus még most is ezt kérdezi tőlünk. Hogyan fogunk válaszolni rá?

Brent Hamstra
Southern Adventist University
Vegyi Karának dékánja
Tennessee USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 26., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 26 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 87

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezet 564. nap

Jézus, a mennyei Mester mindig mennyei Atyja nevét dicsőítette. Tanítványait oktatta, hogy így imádkozzanak: "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved" (Mt 6:9). Nem felejthették el megvallani, hogy "tied... a dicsőség" (Mt 6:13). A nagy Gyógyító olyan gonddal igyekezett az emberek figyelmét önmagáról erejének Forrására irányítani, hogy "a sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét" (Mt 15:31). Abban a csodálatos imában, amelyet Krisztus közvetlen keresztre feszítése előtt mondott, kijelentette: "Én megdicsőítettelek téged a földön... most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel - könyörgött -, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett" (Jn 17:1, 4, 25-26). 

"Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem - így szól az Úr!" (Jer 9:23). 

"Isten nevét dicsérem énekkel,  magasztalom hálaadással." 

"Méltó vagy, Urunk és Istenünk,  hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom." 

"Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből,  és tisztelem nevedet örökké. " 

"Hirdessétek velem az Úr nagyságát,  magasztaljuk együtt az ő nevét!"  (Zsolt 69:31; Jel 4:11; Zsolt 86:12; 34:4) 

Azoknak az elveknek az alkalmazásán kívül, amelyek megfosztották Izráelt az áldozatos lelkülettől, és öndicsőítésre késztették, még valami erősen megnyirbálta Istennek Izráellel kapcsolatos tervét. Isten azt akarta, hogy népe a világ világossága legyen. Törvénye dicsőségét kellett volna sugározniuk, életükkel kinyilatkoztatniuk. Hogy ezt az elgondolását megvalósítsa, a föld népei között kulcsfontosságú helyre telepítette le a választott népet. 

Salamon idejében Izráel országa a Földközi-tengertől az Eufrátesz folyóig, észak-déli irányban pedig Hamathtól Egyiptomig terjedt. Ezen a területen a világ kereskedelmének számos természet alkotta útvonala vezetett át. Távoli országok karavánjai rendszeresen áthaladtak rajta. Ez lehetőséget kínált Salamonnak és népének arra, hogy bemutassák a királyok Királyának jellemét minden nemzetiségű ember előtt, és megtanítsák őket Isten iránti tiszteletre, engedelmességre. Isten az egész világnak adta ezt az ismeretet. Az áldozati szertartások tanításai útján magasra kellett volna emelniük Krisztust a nemzetek előtt, hogy mindenki, aki akar, üdvösséghez jusson.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 87

Dicsőséges dolgokat beszélnek rólad, ó, Sion, Isten városa!

Csodálatos himnuszában John Newton arról elmélkedett, hogy micsoda öröm Sion városához tartozni!  Az utolsó versszak különösen megindító:

Ó, Megváltóm, ha kegyelemből
Sion városának lakója lehetek,
Gúnyoljon vagy sajnáljon a világ,
dicsőíteni fogom nevedet.
Elhalványul a világi öröm,
minden hivalkodó pompájával és látványosságával együtt.
Az igazi örömöt és tartós kincseket
Csakis Sion gyermekei ismerik.

Ebben a zsoltárban Dávid kifejezi, biztos abban, hogy az Úr különös figyelemben részesíti azokat, akik Sionban születtek. Mennyire örül az Úr, amikor emberek az ellenséges nemzetekből, mint Egyiptom, Babilon (Izráel legfőbb ellensége), Filisztea és Tírusz, Sionba jönnek, és ott „újjászületnek” Isten királyságába! Figyelembe veszi az emberek születési helyét, és örömét leli abban, hogy befogadja őket az örökkévaló királyságába.

Uram, köszönöm neked a te királyságodba való újjászületés ajándékát! Életemre visszatekintve láthatom, hogyan munkálkodtál a szívemben egészen gyermekkorom óta. Életem során mindig velem voltál, egészen időskoromig.

Beatrice Neall

78. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezetéhez (január 22-28.).

Kémiából tanultunk az oxidációról (amikor egy anyag elektronokat veszít) és redukcióról (amikor egy anyag elektronokat szerez). Ezek mindig együttesen történnek: amikor valami elektronokat szerez, akkor valami más elektronokat veszít. Figyelmesen meg szoktuk állapítani, hogy melyik anyag szerzett elektronokat és melyik veszítette el őket.

Időnként ezeket a folyamatokat különbözőképpen írjuk le: ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, hogy mi szerzett elektronokat és mi veszítette el őket, arra összpontosítunk, hogy milyen hatása van az egyik anyagnak a másikra. Oxidálószerről (ami a másik anyag elektronveszteségét okozza) beszélünk, és redukálószerről (ami a másik anyag elektronnyereségét okozza). Akár az anyagra magára összpontosítunk, vagy a hatásra, amit az anyag gyakorol a másik anyagra, a kémiai reakció ugyanaz marad.

Az emberek különböznek a kémiai reakcióktól. A nyereségeinkre és veszteségeinkre fordított fokozott figyelem mindig azt eredményezi, hogy kevésbé figyelünk mások szükségleteire, és a csökkenő figyelem mások szükségleteire mindig oda vezet, hogy kevesebbet szolgálunk másoknak. Ugyanakkor, ha a másokra gyakorolt hatásunkra összpontosítunk, figyelmesebbek leszünk szükségleteikre, ami a mások felé megnövekedett szolgálathoz vezet.

Mivel arra lettünk teremtve, hogy szolgáljuk Istent, a többi embert és teremtményt, ezzel a céllal összhangban kell gondolkodnunk és cselekednünk. A saját magunknak tett szolgálat megtagadja azt, akik vagyunk. Mi haszna van az életnek, ha az a célja, hogy megszerezzük az általunk vágyott vagyont és státuszt, csak hogy elveszítsük az önazonosságunkat és örökkévaló rendeltetésünket ennek során? Jézus még most is ezt kérdezi tőlünk. Hogyan fogunk válaszolni rá?

Brent Hamstra
Southern Adventist University
Vegyi Karának dékánja
Tennessee USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 25., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 25 - SZERDA - Zsoltárok 86

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezet 563. nap

Mire a látogatás véget ért, a királyné megtanulta Salamontól, hogy kinek köszönheti bölcsességét és gazdagságát. Nem az embert dicsőítette, amikor így kiáltott fel: "Áldott legyen Istened, az Úr, aki kedvét lelte benned, és Izráel trónjára ültetett! Mivel az Úr szereti Izráelt örökké, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass" (1Kir 10:9). Isten ilyen benyomást akar kelteni minden emberben. És amikor "a föld minden királya igyekezett Salamonhoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét, amelyet Isten adott a szívébe" (2Krón 9:23), Salamon egy ideig megdicsőítve Istent tiszteletteljesen a menny és föld Teremtőjéhez, a világegyetem Urához, a bölcsek Bölcséhez irányította őket. 

Ha Salamon az emberek figyelmét továbbra is alázatos lelkülettel önmagáról arra a valakire irányította volna, akitől a bölcsességet, gazdagságot és megtisztelő helyet kapta, micsoda történet szólna róla! De míg az ihletett feljegyzés beszél erényeiről, pontosan tanúskodik bukásáról is. A nagyság csúcsára emelkedett és a jólét ajándékaival körülvett Salamon megszédült, elvesztette egyensúlyát, és elbukott. A világ folyton dicsőítette, és végül képtelen volt ellenállni a hízelgésnek. A bölcsesség, amelyet Isten azért adott neki, hogy azzal az ajándékozót dicsőítse meg, büszkeséggel töltötte el. Végül hagyta, hogy az emberek úgy beszéljenek róla, mint aki legméltóbb a dicsőítésre annak az épületnek a páratlan nagyszerűségéért, amelyet "az Úrnak, Izráel Istenének" dicsőségére terveztek és építettek. 

Így történt, hogy Jahve temploma a nemzetek között mindenütt "Salamon temploma"-ként lett ismertté. Az emberi eszköz magának tulajdonította azt a dicsőséget, amely a magas rangúaknál is a "magasabb rangú"-t (Préd 5:7) illeti meg. A mai napig azt a templomot, amelyről Salamon kijelentette: "...a te nevedről nevezték el ezt a házat, amelyet építettem" (2Krón 6:33), többnyire nem Jahve, hanem "Salamon temploma"-ként emlegetik. 

Az ember akkor a leggyengébb, amikor hagyja, hogy a menny ajándékaiért őt dicsőítsék. Az igazi hívőnek mindenben Isten az első és a legnagyobb. Semmilyen becsvágyó indíték nem csökkenti Isten iránti szeretetét. Szilárdan, kitartóan visszahárítja a dicsőséget mennyei Atyjára. Ha hűségesen megdicsőítjük Isten nevét, indítékainkat a menny irányítja, lelki és értelmi képességeink pedig fejlődnek.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 86

Kórah zsoltárai közé ékelve találhatjuk ezt az imádságot, amit maga Dávid király írt. Bepillantást nyerhetünk egy hős lelkébe, akit a bátorságáért és merészségéért csodáltunk. Dávid szüntelenül vágyakozik Isten után. Bemutatja nagy szükségét, és Isten nagy kegyelmét, mint annak biztosítékát, hogy Isten segíteni fog neki (1-5. vers). Kegyesnek tartja magát, mert Istenben bízik (2. vers). Az Úrhoz kiált segítségért a megpróbáltatás, viszály és veszély idején. Isten kegyelme és jósága végtelen (5. és 15. vers).

Dávid nem keresi a pogány isteneket. „Nincsen, Uram, hozzád hasonló az istenek között.” Sem a pogány isteneket, sem az emberi kormányzatok bíráit és vezetőit nem keresi. Felismeri, hogy egyik sem olyan nagyszerű, mint Isten. A legmagasabb szintre fordul segítségért (8-10. vers). Alig várja az időt, amikor majd minden nemzet leborul az Úr előtt (9. vers). Pál apostol így fejezi ki ezt a Jézusnak szóló hódolatot: „… hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és a föld alattiaké” (Fil 2:10 - ÚRK). János apostol, A jelenések könyvének írója kibővíti ennek értelmezését. „…Minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta. A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztesség, dicsőség és hatalom örökkön-örökké” (Jel 5:13 - ÚRK).

Az Isten parancsnoksága alatt álló hatalmas erő szemszögéből nézve Dávid ellenfelei eltörpülnek; legyen az az óriás Góliát, a féltékeny Saul király, vagy akár saját lázadó gyermekei. Dávid gondja nem szűnt meg (14-17. vers), de bizonyosságot kért, hogy Isten az ő oldalán áll.

Uram, Istenem, egyedül rád tekintek segítségért és vigasztalásért a megpróbáltatásom közepette.

Beatrice Neall

78. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezetéhez (január 22-28.).

Kémiából tanultunk az oxidációról (amikor egy anyag elektronokat veszít) és redukcióról (amikor egy anyag elektronokat szerez). Ezek mindig együttesen történnek: amikor valami elektronokat szerez, akkor valami más elektronokat veszít. Figyelmesen meg szoktuk állapítani, hogy melyik anyag szerzett elektronokat és melyik veszítette el őket.

Időnként ezeket a folyamatokat különbözőképpen írjuk le: ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, hogy mi szerzett elektronokat és mi veszítette el őket, arra összpontosítunk, hogy milyen hatása van az egyik anyagnak a másikra. Oxidálószerről (ami a másik anyag elektronveszteségét okozza) beszélünk, és redukálószerről (ami a másik anyag elektronnyereségét okozza). Akár az anyagra magára összpontosítunk, vagy a hatásra, amit az anyag gyakorol a másik anyagra, a kémiai reakció ugyanaz marad.

Az emberek különböznek a kémiai reakcióktól. A nyereségeinkre és veszteségeinkre fordított fokozott figyelem mindig azt eredményezi, hogy kevésbé figyelünk mások szükségleteire, és a csökkenő figyelem mások szükségleteire mindig oda vezet, hogy kevesebbet szolgálunk másoknak. Ugyanakkor, ha a másokra gyakorolt hatásunkra összpontosítunk, figyelmesebbek leszünk szükségleteikre, ami a mások felé megnövekedett szolgálathoz vezet.

Mivel arra lettünk teremtve, hogy szolgáljuk Istent, a többi embert és teremtményt, ezzel a céllal összhangban kell gondolkodnunk és cselekednünk. A saját magunknak tett szolgálat megtagadja azt, akik vagyunk. Mi haszna van az életnek, ha az a célja, hogy megszerezzük az általunk vágyott vagyont és státuszt, csak hogy elveszítsük az önazonosságunkat és örökkévaló rendeltetésünket ennek során? Jézus még most is ezt kérdezi tőlünk. Hogyan fogunk válaszolni rá?

Brent Hamstra
Southern Adventist University
Vegyi Karának dékánja
Tennessee USA

Fordította: Gősi Csaba