2017. április 30., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 30 - VASÁRNAP - Példabeszédek 31

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 18. és 19. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. fejezet 658. nap

18. A vizek meggyógyítása

A patriarkális korban a Jordán völgye, a folyó "egész környéke bővizű föld" volt, olyan, "mint az Úr kertje". Ezt a gyönyörű völgyet választotta otthonául Lót, amikor "egészen Sodomáig sátorozott" (1Móz 13:10, 12). Amikor a síkság városai megsemmisültek, a vidék körös-körül elhagyott pusztasággá lett, és azóta Júda pusztájához tartozott.

A gyönyörű völgy egy része megmaradt életadó forrásaival és vízfolyásaival az emberek örömére. Ebben a gabonamezőkben, datolyapálma erdőkben és más gyümölcstermő fákban gazdag völgyben ütött tábort Izráel serege, miután átkelt a Jordánon. Ekkor ettek először az ígéret földjének gyümölcséből. Előttük állt Jerikó, a pogány erődítmény fala. Jerikó a kanaánita bálványimádás legutálatosabb és legerkölcstelenebb formájának, az Astoret-imádásának központja volt. Falai nemsokára leomlottak, és lakóit megölték. Pusztulásakor ez az ünnepélyes nyilatkozat hangzott el egész Izráel jelenlétében: "Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit!" (Józs 6:26).

Elmúlt öt évszázad. A hely kihalt, Istentől átkozott volt. A pusztító átok a forrásokra is kihatott, amelyek pedig azelőtt nagyon kívánatos lakóhellyé tették a völgynek ezt a részét. Akháb hitehagyása idején azonban, amikor Jézabel befolyására újjáéledt az Astoret-imádás, Jerikó, ennek a vallásnak ősi székhelye, újra felépült; de az építő rettenetes árat fizetett érte. A bétheli Hiel "elsőszülött fián, Abirámon vetette meg annak alapját, és legkisebb fián, Szegúbon állította fel a kapuját, az Úr szava szerint" (1Kir 16:34).

Jerikótól nem messze, bőven termő ligetek között volt az egyik prófétaiskola. Odament Elizeus, miután Illés mennybe szállt. Ott-tartózkodása alatt a város férfiai eljöttek hozzá és ezt mondták: "Uram, magad is látod, hogy ez a város jó lakóhely, de a vize rossz, és a földje terméketlen". Az egykor tiszta és életadó forrás, amely a város és környéke vízellátását jórészt biztosította, most használhatatlan volt.

Jerikó férfiai panaszára Elizeus ezt válaszolta: "Hozzatok ide egy új tálat, és tegyetek bele sót!" Miután megkapta, "...kiment a víz forrásához, sót dobott bele és ezt mondta: Így szól az Úr: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget" (2Kir 2:19-21).

Elizeus nem emberi bölcsességgel gyógyította meg Jerikó vizeit, hanem Isten csodát művelő beavatkozásával. Akik a várost újra felépítették, nem érdemelték meg a menny kegyét. De "aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak" (Mt 5:45), jónak látta könyörületének e jeléből megmutatni, kész Izráelt lelki betegségéből is kigyógyítani.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 31

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A Példabeszédek könyvének ezen fejezete Lemuel király, Massa uralkodójának tollából származik, aki azt mondja, el, hogy mit tanított neki az édesanyja a jó fiakról és erkölcsös férjekről. Az erkölcsös szó annyit jelent: „erkölcsileg kiváló.” Érdekes, mert én ugyanígy tudom a feleségemet is jellemezni. Mikor iskolába jártunk, akkor tagja volt egy iskolán kívüli munkacsoportnak, ahogy én is, és ott időt szántak Krisztusra, a szolgálatra, az egység és egyenlőség megteremtésére. A munkacsoportot „Erkölcs”-nek nevezte el, és az elveket élete is tükrözte.

Az első főiskolai éveim alatt rettegtem a házasságnak még a gondolatától is. Néhányan a házasságot „életfogytiglani börtönbüntetésnek” hívták. Édesanyám beszélt nekem a házasságról, és azt szerette volna, hogy egy erkölcsös lányt vegyek feleségül. Annak ellenére, hogy egyetértettem vele, a házasság gondolata mégis ijesztő volt. Hogyan tudna egy olyan tökéletlen személy mint én, feleségül venni egy tökéletest? A házasság gondolata túlságosan bonyolult volt nekem, nem is értettem, ezért sok ingatag kapcsolatba ugrottam bele.

Egy erkölcsös hölgy egyszerre tudott lenyűgözni és megrémíteni, mivel úgy gondoltam, hogy az ő erkölcsössége kihívás lenne a férfias moralitásomnak. De az a hölgy, aki hét hete a feleségem (igen, friss házasok vagyunk!), három szempontból is megváltoztatta az elképzelésemet.

Megmutatta nekem az értékeit. A gyémántok például a legjobban keresett ékkövek és már egy néhány karátos is egy vagyont érhet. Az ő ékköve, az a képesség, hogy erősen kitart amellett, ami helyes. Ezzel megmutatta nekem az értékét mint barátnő, mint feleség, és mint édesanya (amennyiben Isten akarata és terve szerint gyermekeink lesznek).

Mindig az igazi arcát mutatta. Ha nem érdekeltem, akkor kimutatta. Nem válaszolt a hívásaimra, üzeneteimre, e-mailjeimre, semmire sem. Mikor elkezdett érdeklődni irántam, akkor láttam rajta. Késő esti séták, e-mail üzenetek, látogatások a főiskolai kávézóba, ahol dolgoztam.

Vágyott Isten kegyelmére. Mindig nagyon kitartó volt az imádságban – és most is igen hűséges. Szereti Istent és ezt látom a mosolyán, járásán, és az elkötelezettségén a keresztény istentiszteleteken. Emiatt lettem szerelmes belé és Isten tervébe, miszerint az asszonyt a férfi társának teremtette.

 „Uram, köszönöm neked az erkölcsös feleségemet. Milyen tökéletes példa, és emiatt milyen befolyása van a férjére, családjára és más hívőkre is! Áldj meg minden ilyen hölgyet, és tartsd magadhoz közel őket! Ámen”

Elroy Byam
rendezői asszisztens
Hope Channel 

92. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 18. és 19. fejezeteihez (április 30-május 6.).

Amikor gyerek voltam, a szüleim úgy döntöttek, hogy jobban megismerik az embereket a kis gyülekezetünkben. Ábécésorrendben végigmentek a gyülekezeti névsoron, és meghívták a családokat hozzánk, amíg mindannyian nem voltak nálunk szombati ebéden. E tapasztalaton keresztül tanultam meg a vendégszeretet adományát – köszöntöttem az otthonunkban az élet valamennyi területéről származó embereket, és közben megfigyeltem őket. Az egyik szombaton egy olyan látogatónk volt, aki az autójában élt. Őt is meghívtuk, hogy csatlakozzon hozzánk ebédre. Elbűvölő hölgy volt, és sok tapasztalatot osztott meg a vándoréletről az Amerikai Egyesült Államok területén. Tett egy megjegyzést is, ami örökre velem marad: „Isten mindig gondoskodott valamennyi szükségletemről.”

Elizeus egy olyan próféta volt, aki mindenfelé utazott, és az otthon érzését csak akkor tapasztalta meg, ha a családok ajtót nyitottak neki, és üdvözölték, hogy üljön velük az asztaluknál és aludjon az ágyukban. Néha elképzelem, mennyire piszkosnak és éhesnek nézhetett ki, amikor megérkezett egy-egy városhoz, de azok számára, akik nyitott szívvel fogadták, áldás lett a társasága.

Mások életére felemelő hatást tenni a személyes gondoskodással – ez az egyik módja annak, hogy a föld valódi sója legyünk, ami elvegyül, hogy a világot átitassa Isten szeretetével.

Julie Hill Alvarez
Placerville hetednapi adventista gyülekezet
California, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. április 29., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 29 - PÉNTEK - Példabeszédek 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 657. nap

Kérésére Illés így válaszolt: "Nehezet kértél. Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy. Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe" (2Kir 2:1-11).

Illés előképe lett azoknak a szenteknek, akik Krisztus második adventje idején élnek a földön, és akik elváltoznak "...hirtelen, egy szempillantás alatt az utolsó harsonaszóra..." anélkül, hogy megízlelnék a halált (1Kor 15:51-52). Illés, amikor Krisztus földi szolgálatának vége felé Mózessel együtt a Megváltó mellett állhatott a megdicsőülés hegyén, azokat ábrázolta, akik ugyanígy elváltoznak majd. Ezekben a megdicsőült emberekben a tanítványok a megváltottak országának miniatűr ábrázolását szemlélhették. Látták a menny fényébe öltözött Jézust. Hallották a "hang"-ot "a felhőből" (Lk 9:35), amely Isten Fiának vallotta. Látták Mózest, aki azokat jelképezte, akik a második adventkor feltámadnak. Ott állt Illés is azokat képviselve, akik a föld történelme végén halandókból halhatatlanokká változnak, akiket Isten elragad a mennybe anélkül, hogy megízlelnék a halált.

A puszta magányában Illés csüggedten mondta, elege van az életből, és azért imádkozott, hogy bárcsak meghalna. De az irgalmas Isten nem fogta szaván. Illésre még nagy munka várt. Amikor feladatát elvégezte, nem kellett csüggedten és elhagyatottan elpusztulnia. Nem az volt a sorsa, hogy alászálljon a sírba, hanem hogy felemelkedjék Isten angyalaival a menny dicsőségébe.

"Elizeus látta ezt, és így kiáltott: Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai! Azután nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháját, és két darabra szakította. Majd fölemelte Illés leesett palástját, és megint odaállt a Jordán partjára. Fogta Illés leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és így szólt: Hol van az Úr, Illés Istene, hol van Ő? Amikor ráütött a vízre, az kettévált, Elizeus pedig átment rajta.

Látták ezt a prófétatanítványok, akik átellenben, Jerikóban voltak, és ezt mondták: Az Illésben működő lélek Elizeusra szállt! És eléje menve a földre borultak előtte" (2Kir 2:12-15).

Amikor a gondviselő Isten jónak látja, hogy művéből elmozdítsa azokat, akiknek bölcsességet adott, segíti és megerősíti utódaikat, ha tőle várják a segítséget, és az Ő útin járnak. Elődeiknél bölcsebbek lehetnek, mert kamatoztathatják azok tapasztalatait, és tanulva hibáikból, bölcsességet szerezhetnek.

Ettől kezdve Illés helyét Elizeus töltötte be. Aki hű volt a kevesen, hűségesnek bizonyult a sokon is.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 30

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ki tartja kezében az igazság monopóliumát? Ki az, aki kinyilatkoztatja és elrejti a világ titkait? Ki dönt arról, hogy ki kaphat tudást és bölcsességet?

Nagyon sokszor dicsekszenek a keresztények azzal, hogy ők birtokolják „az igazságot”. Kétségtelen, hogy a keresztények előnyt élveznek, hisz Jézus maga mondta, hogy „mikor eljön az igazság Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra" (Jn 16:33). Azonban Isten Lelke olyan is, mint a szél, „fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy” (Jn 3:8). Ezt világosan látjuk az Bibliában. Isten azt választja ki, akit csak akar: Círust, a pogány királyt az Úr felkentjének nevezi (Ézs 45:1); Ruth, aki szintén pogány, Dávid dédnagymamája volt; Jézus családfájában négy pogány nőt találhatunk (Máté evangéliuma 1. fejezet). Újra és újra azt olvashatjuk, hogy a föld minden lakója Isten gyermeke, a Példabeszédek könyve nem tesz kivételt.

A 30. fejezet első mondata Agurt mutatja be, aki elmondja beszédeit. Nem tudjuk pontosan, hogy kicsoda Agur, de valószínűsíthetjük, hogy Masszából származik, ami egy jóshely volt, ami azt is jelentheti, hogy Agur nem volt izraelita. Azonban akár izraelita volt, akár nem, bölcsességét a Szentlélektől kapta, és beszédei a Példabeszédek könyvének részét képezik.

A 30 fejezet 4. verse egy kérdéssor, amely egy nagyon fontos kérdéssel zárul: „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve?” Az olvasó tudja a választ: Isten. Ő az, aki igaz bölcsességet és értelmet ad. Ha hagyod, hogy Isten szóljon hozzád Szentlelke által, olyan valódi tudást, bölcsességet és értelmet nyerhetsz, ami után nagyon sokan kutatnak szerte a világon. 

„Drága Urunk, Te vagy a Menny és Föld Istene. Te adsz értelmet és bölcsességet. Add meg, hogy közel maradjak Hozzád, és Szentlelked által Te irányítsd az életemet és minden gondolatomat! Szükségem van Rád. Ámen."

Oleg Kostyuk
a „Cross Connection” című program házigazdája
Hope Channel 

91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április 23-29.).

Úgy vélem, a legtöbben egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével. Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Ahogyan mindannyian ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta! „Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.

Időnként úgy érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket. A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem időpocsékolás!

Austin Menzmer, szombatiskolai tanító
Collegedale, Tennessee
 Fordította: Gősi Csaba

2017. április 28., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 28 - PÉNTEK - Példabeszédek 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 656. nap

A Sámuel által alapított prófétaiskolák Izráel hitehagyása idején hanyatlásnak indultak. Illés újjászervezte ezeket az iskolákat. Gondoskodott arról, hogy a fiatalembereket a törvény tiszteletére és megdicsőítésére tanítsák. A Szentírás három ilyen iskolát említ: a Gilgálban, a Béthelben és a Jerikóban lévőket. Illés, közvetlen mennyberagadtatása előtt, Elizeussal együtt meglátogatta e nevelési központokat. Isten prófétája most elismételte azokat a tanításokat, amelyeket előző látogatásai alkalmával adott. Különösen arról beszélt az ifjaknak, hogy mily nagy kiváltságban van részük, és maradjanak hűségesek a menny Istenéhez. Azt is lelkükbe véste, milyen fontos, hogy egyszerűség jellemezze tanulmányaik minden ágát. A menny csak így formálhatja őket, és csak így indulhatnak munkába az Úr útján.

Illés szívét öröm töltötte el, amikor ezeknek az iskoláknak eredményeit látta. A reformáció munkája nem oldott meg mindent, de országszerte tapasztalhatta, hogy az Úr beszéde beigazolódott: "De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely nem hajolt meg a Baal előtt" (1Kir 19:18).

Miközben Elizeus szolgálati körútján iskoláról iskolára kísérte a prófétát, Isten újra próbára tette hitét és elhatározását. Gilgálban, majd Béthelben és Jerikóban Illés felszólította, hogy forduljon vissza. "Maradj itt - mondta Illés -, mert engem Bételbe küldött az Úr" (2Kir 2:2). Korábban, mikor Elizeus az ekét kezelte, megtanulta, hogy ne adja fel a harcot és ne veszítse el kedvét. Most pedig, hogy a kötelesség más területén tette kezét az eke szarvára, nem hagyta magát eltéríteni szándékától. Nem akart elválni mesterétől addig, amíg mellette alkalmasabbá válik a szolgálatra. Illés tudtán kívül eljutott tanítványaihoz a prófétaiskolába és különösen Elizeushoz annak a kinyilatkoztatásnak a híre, hogy a prófétát Isten elragadja. Isten emberének kipróbált szolgája a próféta közelében maradt. Ahányszor felszólította, hogy forduljon vissza, Elizeus mindannyiszor így válaszolt: "Az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el!"

"Elmentek tehát Bételbe... megálltak a Jordánnál... Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre, mire az kettévált, ők pedig mindketten szárazon mentek át rajta. Amikor átmentek, Illés ezt mondta Elizeusnak: Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled."

Elizeus nem kért világi dicsőséget vagy a föld nagyjai között vezető szerepet. Amire sóvárgott, az Isten Lelkének nagy mértéke volt. Ezt a Lelket Isten bőségesen árasztotta Illésre, akit nemsokára azzal tisztelt meg, hogy magához ragadott. Elizeus tudta, hogy egyedül csak az Illésen megnyugvó Lélek teheti alkalmassá arra, hogy betöltse azt a helyet Izráelben, amelyre Isten elhívta. Ezért így könyörgött: "Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész!"

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 29

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A férjem fontos emberekkel kapcsolatos dolgokat gyűjt. Például egy régi zöld kalapdobozban fénytől és mások érintésétől védve tart egy kosárlabdát. A híres kosárlabda-játékos, Michael Jordan írta alá neki. Magasan, egy átlagos magasságú ember számára elérhetetlen polcon egy könyv megfakult első kiadásának szintén dedikált példányát őrzi.

Gyűjteményének darabjai nagyszerű témát szolgáltatnak a beszélgetések indításához, akár a családi utazások, akár a tárgyak megszerzésének történetével. Ezek a tárgyak azonban egy kicsit sem visznek minket közelebb a híres emberekhez, és semmilyen kapcsolatot nem teremtenek velük. Kétlem, hogy ezek a híres emberek valaha is eljönnének segíteni nekünk, vagy bármi szívességet kérhetnénk tőlük.

A Példabeszédek könyvének 29. fejezte ezt mondja: „Sokan keresik a fejedelemnek orcáját, de az Úrtól van kinek-kinek az ítélete” (26. vers). Nagy jelentősége van ennek az igeversnek a mi kis gyűjtögető világunkban.  Nem számít, mennyire kézzelfogható, vagy értékes a gyűjtemény darabja, nem teremt kapcsolatot a híres emberrel. Nem épít különleges kapcsolatot közöttünk. Amink van, az csak egy dedikált tárgy.

Mennyire más ez, mint az Isten tulajdonaként elpecsételt élet! Istennel töltött időm sokkal többet ad nekem, mint egy Isten által dedikált életet. Ha elpecsétel engem, az övé vagyok. Élete az életem lesz, és szabad bejárásom lesz Isten trónjához. Ezzel az engedéllyel olyan közeli lesz vele a kapcsolatom, amilyen közeli egy személyes kapcsolat csak lehet. Szeretetéhez és igazságosságához járulhatok, és ez biztosíték arra, hogy Ő mindentől függetlenül visszafogad engem családjába.

Milyen hatalmas vagy, drága Istenem! Milyen kicsi és jelentéktelen vagyok a világmindenséghez képest, ami a tiéd! Te mégis szerettél, halálra adtad fiadat értem, és elpecsételtél, hogy örökre a tiéd legyek. Átadom magam neked. Kérlek, segíts Szentlelked által, nehogy valaha is hűtlen legyek, vagy elhagyjalak téged, mindaddig, amíg szemtől szemben láthatom majd orcádat és otthon leszek veled mindörökre! Ámen.

Fylvia Fowler Kline
marketingigazgató
Hope Channel
 

91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április 23-29.).

Úgy vélem, a legtöbben egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével. Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Ahogyan mindannyian ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta! „Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.

Időnként úgy érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket. A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem időpocsékolás!

Austin Menzmer, szombatiskolai tanító
Collegedale, Tennessee
 Fordította: Gősi Csaba



2017. április 27., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 27 - CSÜTÖRTÖK - Példabeszédek 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 655. nap

Akik vállalkoznak fiatal munkások nevelésére, nemes szolgálatot teljesítenek. Az Úr maga támogatja fáradozásukat. A papi szolgálatra felszentelt fiatalok, akiknek kiváltságuk, hogy szoros kapcsolatba lépjenek buzgó, istenfélő munkásokkal, használják ki jól lehetőségüket. Isten megtisztelte őket azzal, hogy szolgálatára kiválasztotta és oda helyezte, ahol alkalmasságuk növekedhet. Legyenek alázatosak, hűségesek, engedelmesek és áldozatra készek. Ha alávetik magukat Isten fegyelmezésének, ha teljesítik parancsait, és szolgáit választják tanácsadókul, becsületes, emelkedett gondolkodású, állhatatos emberekké válnak, akikre Isten felelősséget bízhat.

Miközben a tiszta evangélium hangzik, Isten embereket hív el az eke mellől, vagy az üzleti életből, ahol az értelemnek elsődleges szerepe van, hogy tapasztalt emberek társaságában nevelődjenek. Ha megtanulnak eredményesen dolgozni, az igazságot is hathatósan tudják hirdetni. Az isteni gondviselés csodálatos munkája nyomán a hegyként tornyosuló nehézségek eltűnnek az útból és a tengerbe hullanak. A föld lakóinak oly sokat jelentő üzenet hangozni fog. Az emberek megértik és megtudják mi az igazság. Egyre nagyobb területet ölel fel ez a munka, s végül az egész földre eljut a figyelmeztetés. És akkor jön el a vég.

Elhívása után Elizeus évekig dolgozott Illéssel együtt. A fiatalabb szolgatárs napról napra jobban felkészült munkájára. Illés Isten eszköze volt a mérhetetlen gonoszság megszüntetésére. Erélyes "megállj"-t parancsolt a bálványimádásnak, amely Akháb és Jézabel befolyására megrontotta a nemzetet. Baál prófétáit megölték. Az egész Izráel mélyen megrendült, és sokan újra Istent imádták. Elizeusnak, mint Illés utódjának, körültekintő, türelmes tanítással kellett vezetnie a biztos úton Izráelt. Kapcsolata Illéssel, Mózes kora óta a legnagyobb prófétával, felkészítette arra a munkára, amelyet nemsokára egyedül kellett végeznie.

A közös szolgálat éveiben Illés időről időre keményen dorgálta az égbekiáltó bűnöket. Amikor a gonosz Akháb elvette Nábót szőlőjét, Illés volt az, aki megjövendölte végzetét és egész családja pusztulását. Amikor Akházia atyjának, Akhábnak halála után az élő Isten helyett Baálzebubhoz, Ekron istenéhez fordult, újra hallható volt Illés nyomatékos tiltakozásának hangja.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

„Aki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű” (23. vers). Mai kultúránkban néha nehéz elhinni ezeket a szavakat. Olyan kultúrában élünk, amely arra tanít, hogy senkik ne sértsünk meg. És ha valaki sértve érzi magát, akkor bizonyára megbántották.

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, be kell vallanom, hogy naponta meg vagyok sértve, amikor Isten szavát tanulmányozom. Kétségtelen, hogy a Biblia telve van nagyszerű és felemelő szavakkal, ugyanakkor sokszor a szívembe is hasít, mert életem ellentétben áll Isten szavával. Felszínesen gondolkodva eltűnődhetünk, hogy miért sebezné meg valaha egyik igaz barát a másikat. Mélyebben belegondolva azonban rájövünk, hogy természettől fogva bűnösök vagyunk, és ezért természetes, hogy Isten szava újra meg újra megsebez bennünket.

Isten azonban igaz barát, aki nem hízeleg szavaival, olyan barát, aki a valós érdekeimet tartja szem előtt. Állandó vágya jellemem csiszolása, hogy az alkalmas legyen a Mennyre. Ezért örökre hálás vagyok neki.

Vegyük észre, hogy tényleg segíteni akarunk egymásnak és fejleszteni egymást. Ismerőseink gyakran kényelmetlennek érzik, hogy rámutassanak hibáinkra, de az igaz barátok megtalálják a módját, hogy bátran és szeretettel tegyék ezt.  A Példabeszédek könyve 27. fejezet 17. verse szerint: „Miképpen az egyik vassal a másikat élesítik, akképpen az ember élesíti az ő barátjának orcáját.”  Barátként az a dolgunk, hogy felkészítsük és finomítsuk egymás jellemét a Mennyre.

Drága Uram! Köszönöm, hogy rámutatsz életem helytelen dolgaira. Kérlek, segíts, hogy a családomban tapintatosan és szeretettel rámutathassak szeretteim életének hibáira és, hogy hálásan tudjam fogadni az ő figyelmeztetéseiket is! Ámen.

John Huynh
pénzügyi alapok kezelője
Hope Channel 

91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április 23-29.).

Úgy vélem, a legtöbben egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével. Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Ahogyan mindannyian ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta! „Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.

Időnként úgy érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket. A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem időpocsékolás!

Austin Menzmer, szombatiskolai tanító
Collegedale, Tennessee
 Fordította: Gősi Csaba

2017. április 26., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 26 - SZERDA - Példabeszédek 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 654. nap

Az Úr mindazoknak, akik kegyelmének részesévé lesznek, kijelöl valamilyen munkát, amelyet másokért kell végezniük. Mindenkinek személy szerint kell vállalnia a maga részét, mondván: "Itt vagyok, engem küldj." Legyen pap vagy orvos, kereskedő vagy gazdálkodó, értelmiségi vagy kétkezű munkás, felelősség terheli. Feladata, hogy feltárja másoknak a megváltás evangéliumát. Mindennek, amivel az ember foglalkozik, ezt a célt kell szolgálnia.

Nem volt nagy az a feladat, amit Elizeusnak eleinte végeznie kellett. Köznapi kötelességek még mindig eszközül szolgáltak arra, hogy fegyelmezzék. Azt olvassuk, hogy vizet öntött mesterének, Illésnek kezére. Kész volt bármit megtenni, amivel az Úr megbízta. Minden lépésnél az alázatosság és szolgálat leckéit tanulta. Mint a próféta személyes kísérője, továbbra is hűségesnek bizonyult a kis feladatokban, mialatt naponta erősödő elhatározással odaszentelte magát arra a küldetésre, amelyet Isten kijelölt számára.

Elizeus élete, miután csatlakozott Illéshez, nem volt kísértésmentes. Nagyon sok próba érte, de minden szorongató helyzetben Istenre támaszkodott. Az elhagyott otthon emléke kísértette, de nem figyelt rá. Az eke szarvára tette kezét, és elhatározta, hogy nem fordul vissza. Megbízatásához a megpróbáltatásokban is hűségesnek bizonyult.

A lelkészi szolgálat a prédikálásnál sokkal többet foglal magában. Fiatalok kiképzését is jelenti, mint ahogy Illés is tette Elizeussal. Ki kell emelni őket köznapi feladatkörükből, és felelősséget helyezni rájuk Isten művében. Először kisebbeket, majd nagyobbakat, ahogy erősödnek és tapasztalatokat szereznek. A lelkészi szolgálatban ott vannak a hit és ima emberei, akik elmondhatják: "Ami kezdettől fogva volt, ...amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük" (1Jn 1:1-3). Istennek ezek a tapasztalt szolgái vegyék maguk mellé a fiatal, tapasztalatlan munkásokat. Velük együtt dolgozva, tanítsák őket! A fiatalok így tanulják meg, hogyan kell a terhet hordozniuk.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Figyelemreméltó, hogy amikor Salamon nem gazdagságot, hanem bölcsességet kért, Isten bölcsességet és gazdagságot is adott neki (2Krón 1:10-12). Az anyagi javak helyes felhasználásához valóban elengedhetetlen a bölcsesség. Maga Jézus is megemlíti, hogy a gazdagság önmagában veszélyes (Mt 19:24). A Szentírásból kiviláglik, hogy az isteni bölcsesség visszatartja az anyagi javak birtokosait a meggondolatlanságtól (Péld 1:7).

Salamon király ugyanolyan emberi lény volt, mint, mi. Szabad akarata volt, és képes volt azt választani, amit akart. Élettörténetéből megtudjuk, annak ellenére amilyen fényesen indult Istennel, komoly gyengeségei voltak és végül kiesett abból a magas vezető pozícióból, ahová Isten helyezte, mert megmételyezte szívét az Istent nem ismerőkkel kötött házasságaival (1Kir 11:1-3).

Salamonnak valójában kétféle tapasztalata volt a bölcsességről. Először, mint Isten ajándékát, majd, mint az „élet iskolájában” tanultakat ismerte meg, saját szerencsétlen döntéseinek következményeként. Ez, a második fajta bölcsesség szövi át a Példabeszédek könyvét. Nem olyan ember írta ezt a könyvet, aki Istentől kapta természetfeletti bölcsességét, hanem aki későbbi élete során megtapasztalta a szívfájdalmat és a bolond döntések okozta gyötrődést.

Ne érezzük azonban, hogy vádló ujjal mutogathatunk Salamonra, esete nem egyedi. Mi magunk is ugyanolyan ostobán ellenkezünk az Istentől kapott bölcsességgel és megtapasztaljuk ennek következményeit. A saját bölcsességünkbe vetett bizalom, akárcsak Salamonnál, veszélyezteti lelkületünket, és elfordít bennünket Istentől.

Élettapasztalatainak összegzéseként Salamon megállapítja, hogy az általános emberi gyengeség csak kárt okoz. Egyszerűen nem támaszkodhatunk a saját érzéseinkre. Ezen a megállapításon alapszik a Példabeszédek könyve 27. fejezetének kezdő verse: „Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád” (1. vers).

Mennyei Atyám! Szükségem van a segítségedre. Kérlek, ne csak bölcsességet adj, de világosságot arra is, hogyan használjam. Nem szeretném ostobán használni, hogy szégyent hozzak a nevedre, és megbántsak másokat. Ámen.
Joe Sloan
műsorpolitikai igazgató
Hope Channel
 

91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április 23-29.).

Úgy vélem, a legtöbben egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével. Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Ahogyan mindannyian ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta! „Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.

Időnként úgy érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket. A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem időpocsékolás!

Austin Menzmer, szombatiskolai tanító
Collegedale, Tennessee
 Fordította: Gősi Csaba

2017. április 25., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 25 - KEDD - Példabeszédek 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 653. nap

"Akkor ő otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: Hadd csókoljam meg apámat és anyámat, azután követlek! Ő azt felelte: Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled." Ez a hit próbája. Elizeusnak számolnia kellett az áldozattal, és döntenie, hogy elfogadja vagy visszautasítja a hívást. Ha szíve otthonához köti és a vele járó előnyökhöz ragaszkodik, jogában áll otthon maradnia. Elizeus azonban megértette, mit jelent a hívás. Tudta, hogy Istentől van, és tétovázás nélkül engedelmeskedett. Semmilyen világi előnyért nem akart lemondani arról a lehetőségről, hogy Isten hírnöke legyen. Nem akarta feláldozni azt a kiváltságot, hogy Isten szolgájának társa lehessen. Vette "az egyik pár ökröt, levágta, és az ökrök szerszámánál megfőzte a húst, odaadta a népnek, és ettek. Ő pedig elindult, követte Illést, és szolgálatába állt" (1Kir 19:20-21). Tétovázás nélkül elhagyta családját, amely szerette, hogy elkísérje a prófétát bizonytalan életútján.

Ha Elizeus megkérdezte volna Illést, mit kell tennie, mi lesz a feladata - ezt a választ kapta volna: az Úr tudja. Ő majd megismerteti veled. Ha az Úrra vársz, választ kapsz tőle minden kérdésedre. Velem jöhetsz, ha biztos vagy abban, hogy Isten hívott el. Győződj meg magad, hogy Isten áll mögötted, és az Ő hangja lesz az, amit hallasz! Ha szemétnek ítélsz mindent, hogy Isten tetszését megnyerd, akkor jöjj!

Elizeus elhívásához hasonló volt az a válasz, amit Krisztus adott a gazdag ifjúnak, aki azt kérdezte: "Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" "Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Krisztus -, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem" (Mt 19:16, 21).

Elizeus elfogadta a szolgálatra szóló meghívást, és egyetlen pillantást sem vetett hátra. Nem vette számba az otthon örömét és kényelmét, amit elhagyott. A gazdag ifjú, amikor hallotta a Megváltó szavait, "szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt" (Mt 19:22). Nem volt hajlandó áldozatot hozni. Jobban szerette vagyonát, mint Istent. Nem akart Krisztusért mindenről lemondani, és ezért méltatlannak bizonyult arra, hogy helyet kapjon a Mester szolgálatában.

A felszólítás, hogy helyezzünk mindent a szolgálat oltárára, valamennyiünknek szól. Isten nem mindannyiunkat kér arra, hogy úgy szolgáljunk, mint Elizeus. Nem mindannyiunknak mondja: adjuk el mindenünket. Azt azonban kéri, hogy szolgálatát első helyre tegyük életünkben; ne engedjünk egyetlen napot sem elmúlni anélkül, hogy ne tettünk volna valamit Isten földi műve előbbrevitelére! Az Úr nem vár mindannyiunktól ugyanolyan szolgálatot. Az egyiket elhívja, hogy szolgáljon idegen országban; a másiktól anyagiakat kér az evangélium munkájára. Isten elfogadja mindenki áldozatát. Az élet és minden hozzáfűződő érdek odaszentelésére van szükség. Akik így odaszentelődnek, azok meghallják a menny hívását és engedelmeskednek.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A Példabeszédek 26:18-19 azt mondja: „Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz, olyan az, aki becsapja embertársát, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam!” Azt tanulhatjuk ezekből a versekből, hogy a szavak képesek sebezni. Dávid tudta, hogy milyen komolyak a szavai, amelyeket imádkozott: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsolt 141:3). A fia, Salamon azt mondta: „Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól” (Péld 21:23).

Dávid és Salamon is úgy gondolta, hogy mindenkinek óvatosan kell bánni a szavakkal; még a királyoknak is körültekintően kell megválogatni azokat mások társaságában. És nem csak ekkor fontos, de imádkozás közben is kérni kell az Úrtól, hogy irányítsa a beszédünket, és segítsen megtalálni a megfelelő szavakat. Ebből arra következtethetünk, hogy Dávid és Salamon pontosan tudta, mennyire fontosak a szavak abban a tekintetben is, hogy sikeres vezetővé válhassanak.

Személyes tapasztalataik révén bizonyára megértették, hogy a szavaikkal képesek maguk mellé állítani az embereket, vagy éppen ellenkezőleg. Amikor Dávid Saul elől menekült, a buzdító szavak kulcsszerepet játszottak kis csapata vezetésében, így hű emberei követték őt. Amikor Dávid harcban állt a fiával, Absolonnal, és esélytelennek tűnt a győzelem, akkor is szükség volt a motiváló szavakra, amelyekkel embereit buzdíthatta arra, hogy kövessék őt, és így nyerhessék meg ezt a háborút.

Mielőtt elkezdenénk beszélni, imádkozzunk segítségért! A helyes gyakorlat az, ha megkérdezzük magunktól: „Vajon a szavaim építően hatnak másokra, vagy rombolni fognak?” Ma szóljuk a szeretet szavait, hogy másokat építsünk, és felkészítsük őket Isten országa számára!

„Uram, Dávid és Salamon igazat mondott. A szavak képesek fájdalmat okozni. Kérlek, segíts nekem ma és minden nap, hogy óvatos lehessek a beszédemben, abban, amit mondok, és ahogyan mondom. Ámen.”

John Huynh
pénzügyi alapok kezelője
Hope Channel
 

91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április 23-29.).

Úgy vélem, a legtöbben egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével. Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Ahogyan mindannyian ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta! „Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.

Időnként úgy érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket. A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem időpocsékolás!

Austin Menzmer, szombatiskolai tanító
Collegedale, Tennessee
 Fordította: Gősi Csaba