2017. február 28., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 28 - KEDD - Zsoltárok 120

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezet 597. nap

Illés nem mentegette váratlan megjelenését. Izráel uralkodójánál nagyobb valaki bízta meg, hogy szóljon. Kezét a menny felé emelve, ünnepélyesen hivatkozott az élő Istenre, és határozottan kijelentette, hogy a magasságos Isten büntetése nemsokára utoléri Izráelt. "Az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra."

Illést Isten csalhatatlan szavába vetett erős hite indította arra, hogy ezt az üzenetet átadja. Ha nem bízott volna teljesen abban, akinek szolgált, soha nem jelent volna meg Akháb előtt. Samáriába vezető útján Illés bővizű folyók, zöldellő dombok és pompás erdők mellett haladt el. Úgy tűnt, hogy odáig nem jut el az aszály. Minden, amin a szeme megpihent, szépségbe öltözött. A próféta talán azon tűnődött, hogyan száradhatnak ki a szüntelen áramló folyók, hogyan égetheti ki az aszály ezeket a dombokat és völgyeket. De nem adott helyet a hitetlenségnek. Tökéletesen elhitte, hogy Isten megalázza a hitehagyó Izráelt, és a büntetés megtérésre indítja. A menny kiadta a parancsot. Isten beszéde nem vallhat kudarcot. Illés életét kockáztatva bátran teljesítette megbízatását.

A küszöbön álló ítélet meghirdetése úgy érintette a gonosz királyt, mint a derült égből a villámcsapás. De még mielőtt Akháb magához tért volna megdöbbenéséből és válaszolhatott volna, Illés eltűnt olyan hirtelen, ahogyan jött. Nem várta meg az üzenet hatását. Az Úr előtte ment és egyengette útját. "Eredj el innen, menj kelet felé - parancsolta a prófétának -, és rejtőzz el a Kerit-patak mellett, a Jordántól keletre. A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad."

A király szorgalmasan tudakozódott a próféta után, de nem találta meg. Jézabel királyné haragra gerjedt az üzenet miatt, amely bezárta a menny kincseit. Időt nem veszítve tanácskozott Baál papjaival, akik vele együtt átkozták a prófétát és dacoltak Jahve haragjával. Szerették volna megtalálni a csapás meghirdetőjét, de csalódniuk kellett. A hitehagyás miatt kimondott ítéletet mások előtt titkolni sem tudták. Az a hír, hogy Illés leleplezte Izráel bűneit és megjövendölte hamar bekövetkezett büntetésüket, gyorsan elterjedt az egész országban. Egyesek félni kezdtek, de általában gúnnyal fogadták a menny üzenetét és kinevették

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 120

A következő 15 zsoltárt (120-134.) úgy ismerjük, mint a „Grádicsok énekét”, vagy mint „Zarándokéneket”. Ezeket a dalokat gyakran énekelték az izraeliták, akik visszaindultak Jeruzsálembe évente háromszor a kötelező ünnepekre (lásd 5Mózes 16:16). Képzeld el, ahogy a Jeruzsálemet körülvevő hegyeken kanyargó utakon lépdelsz a többi fáradt utazóval, egyesül dalotok és várjátok, hogy megpillanthassátok a templomot, az Isten lakóhelyét. Ezeket a dalokat a papok is énekelték, amikor bementek a templomba a szolgálatuk ideje alatt.

A templom épületegyütteséhez 15 lépcsőfok vezetett fel. Amikor a fáradt utazó vagy a pap odaért a templomhoz, és felfelé indult a lépcsősoron, minden lépcsőn megállt, és elénekelt egy zsoltárt, kezdve a 120. zsoltárral az első lépcsőfokon, és befejezve a 134. zsoltárral a legfelső lépcsőfokon.

Mi is egy zarándokúton járunk, az örök haza ígérete felé tartunk, és mi lehetne jobb kezdet annál, mint felismerni, hogy szükségünk van Rá, és emlékeztetnünk magunkat, hogy ez a világ nem a mi otthonunk – mint ahogy az ének írója írja az 5. versszakban?!

Az utazás fáradalmait enyhítik utastársaink, akiket Isten küldött az életünkbe. Van-e valaki, akit Isten helyezett melléd az utadon? Bárki, aki képletesen – vagy valóságosan! – dalokat énekel neked bátorításul? Dicsérjük az Urat az ő irgalmáért, és zarándok testvéreinkért, akiket mellénk rendel az úton! Ámen.

Cindy Nash
Feleség, Anya, Nővér
Collegedale, Tennessee

83. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezetéhez (február 26 - március 4.).

Illés a hit és ima embere volt – ezek olyan tulajdonságok, amik szeretném, ha a saját életemet jellemeznék. Feleségként és anyaként a szívem gyakran érez félelmet azokért, akiket szeretek, de a félelem helyett az imához akarok fordulni. A Biblia minden ígérete azért van, hogy megragadjuk, és én saját különleges versemként ragadtam meg a 37. zsoltár 25. versét: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” Bízhatok Istenben a szeretteimmel kapcsolatban.

Illésnek nem volt különleges pozíciója az életben, se köztiszteletben álló munkája, se hivatali pozíciója. Nem vágyott rá, hogy Isten különleges hírhozója legyen, de bizonyos volt afelől, hogy Isten előkészíti számára az utat és sikert teremt számára, bármit is kér tőle, hogy cselekedjen meg. Főállású anyaként, az én „állásomra” nem tekintenek tisztelettel vagy presztízs rangként. A napjaimat gyakran a főzés, takarítás és mosás tölti ki – olyan tevékenységek, amelyekre a legtöbben másokat szeretnek felbérelni, ha csak tehetik. Azonban a tiszta otthon és az egészséges ételek áldást jelenthetnek a családom részére, csak úgy mint a barátoknak, akik meglátogatnak. Mindig eszembe jut, amikor ételt készítek vagy rendet rakok, hogy Jézus számára főzök és takarítok. „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” Kol. 3:23

Susan Menzmer
 McDonald Hetednapi Adventista Gyülekezet
Tennessee USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 27., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 27 - HÉTFŐ - Zsoltárok 119

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 9. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezet 596. nap

Ezért Isten átka súlyosan nehezedett a megrontott országra. Izráel hitehagyó törzseinek látniuk kellett, milyen hiábavaló dolog földi áldásokat várni a Baáltól. Ameddig bűneiket megbánva nem térnek Istenhez, és nem ismerik el, hogy minden áldás tőle jön, nem hull földjükre sem harmat, sem eső.

Illés kapta azt a feladatot, hogy adja át a menny ítéletét meghirdető üzenetet Akhábnak. Nem igyekezett az Úr követe lenni; az Úr kereste meg. Mivel féltette az Úr ügyének becsületét, nem tétovázott. Számított arra is, hogy a gonosz király csakhamar életére tör. Mégis engedelmeskedett a mennyei felhívásnak. Azonnal útnak indult. Éjjel-nappal ment, amíg Samáriába jutott. Nem kért bebocsátást a palotába. Arra sem várt, hogy szabályszerűen bejelentsék. A próféták szokásos durva öltözékében, észrevétlenül haladt el az őrök mellett, és egy kis ideig csak állt a megdöbbent király előtt.

Illés nem mentegette váratlan megjelenését. Izráel uralkodójánál nagyobb valaki bízta meg, hogy szóljon. Kezét a menny felé emelve, ünnepélyesen hivatkozott az élő Istenre, és határozottan kijelentette, hogy a magasságos Isten büntetése nemsokára utoléri Izráelt. "Az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra."

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 119

Ez a leghosszabb zsoltár, 22 szakaszra tagolódik a héber ABC alapján. Mindegyik szakasznak vagy versszaknak 8 sora van, amely egy-egy elmélkedés Isten Igéjének a kiválóságáról, és életünkben betöltött fontos szerepéről. Dávid szenvedélyes szerelmi éneke ez Isten Igéjéről. Mivel azonban ez a zsoltár igen hosszú, jegyzetünkben szükségszerűen néhány szempontra kell röviden összpontosítanunk. 

Elsőkét figyeljük meg a három nagy világvallást, az iszlámot, a zsidóságot és a kereszténységet. Figyeljük meg, hogy az első kettő mennyire elkötelezett szent könyvei iránt, de mi a helyzet a kereszténységgel? Friss felmérések szerint a keresztények alig fele hoz erkölcsi döntést a Biblia elveire és értékrendjére alapozva. Nem kellene ennek így lenni!

Lenyűgöző az, ahogyan Isten megőrizte a Szentírást a történelem folyamán. Több mint 400 nyelven jelent meg és több ezer példányban kel el minden héten. Több könyvet írtak a Bibliáról, mint bármely más témáról, és a szerzők többet idéznek a Bibliából, mint bármely más forrásból. Több ősi kézirata van a Bibliának, mint bármely más dokumentumnak a népszerű ősi iratok közül. Így, amikor Dávid Isten Igéjéről, mint világosságról énekel, amely beragyog a sötétségbe, a bizonyíték elsöprő – tehát hadd világítson! 

Oly sok áldás (mentális, fizikális, de legfőképp lelki) származik Isten Igéjének tanulmányozásából. Ahogy Dávid mondja: „Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt” és szívükbe rejtik az Igét, hogy ne vétkezzenek Isten ellen (2, 11. vers). Ezt tette Jézus. Amikor a pusztában a gonosz megkísértette, Ő a Szentírásra támaszkodott (Mt 4:1-11). Ezt kell tennünk nekünk is, és még inkább, ahogy a végidő felé közeledünk.

Töltsünk időt Isten Igéjével, és ne csak megtanuljuk, hogy mit tartalmaz, hanem hallgassuk, hogy mit mond a szívünknek!

Dwight Nelson
a Pioneer Memorial gyülekezet vezető lelkésze
Andrews University

83. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezetéhez (február 26 - március 4.).

Illés a hit és ima embere volt – ezek olyan tulajdonságok, amik szeretném, ha a saját életemet jellemeznék. Feleségként és anyaként a szívem gyakran érez félelmet azokért, akiket szeretek, de a félelem helyett az imához akarok fordulni. A Biblia minden ígérete azért van, hogy megragadjuk, és én saját különleges versemként ragadtam meg a 37. zsoltár 25. versét: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” Bízhatok Istenben a szeretteimmel kapcsolatban.

Illésnek nem volt különleges pozíciója az életben, se köztiszteletben álló munkája, se hivatali pozíciója. Nem vágyott rá, hogy Isten különleges hírhozója legyen, de bizonyos volt afelől, hogy Isten előkészíti számára az utat és sikert teremt számára, bármit is kér tőle, hogy cselekedjen meg. Főállású anyaként, az én „állásomra” nem tekintenek tisztelettel vagy presztízs rangként. A napjaimat gyakran a főzés, takarítás és mosás tölti ki – olyan tevékenységek, amelyekre a legtöbben másokat szeretnek felbérelni, ha csak tehetik. Azonban a tiszta otthon és az egészséges ételek áldást jelenthetnek a családom részére, csak úgy mint a barátoknak, akik meglátogatnak. Mindig eszembe jut, amikor ételt készítek vagy rendet rakok, hogy Jézus számára főzök és takarítok. „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” Kol. 3:23

Susan Menzmer
 McDonald Hetednapi Adventista Gyülekezet
Tennessee USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 26., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 26 - VASÁRNAP - Zsoltárok 118

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 9. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezet 595. nap

9. A tisbei Illés

Akháb korában Jordántól keletre, Gileád hegyei között élt egy hívő, imádkozó ember, akinek rettenthetetlen szolgálata által akarta Isten a hitehagyás gyors terjedését megállítani Izráelben. A tisbei Illés minden neves várostól távol élt, nem töltött be semmilyen magas állást, de azzal a biztos tudattal kezdte el a reá bízott munkát, hogy Isten elkészíti előtte az utat, és gazdag eredményt ad neki. Szavából hit és erő áradt. Egész életét a reformációs munkára szentelte. Beszéde kiáltó szó volt a pusztában, amellyel a bűnt akarta feddni és a gonoszság áradatát visszafordítani. A bűn ostorozójaként ment az emberekhez, de üzenete mégis Gileád balzsamát kínálta a gyógyulásra vágyó bűnbeteg lelkeknek.

Illés szomorúan és felháborodva látta, hogy Izráel egyre mélyebbre süllyed a hitehagyásban. Isten a múltban nagy dolgokat cselekedett népéért. Megszabadította őket a szolgaságból, és "a pogányok országát adta nekik, ...hogy megtartsák rendelkezéseit és megfogadják tanításait..." (Zsolt 105:44-45). Jahve áldást hozó szándékáról azonban most majdnem elfeledkeztek. A hitetlenség acélfalként állt a választott nép és erejének Forrása közé. Hegyi magányából Illés megrendülve figyelte a hitehagyást. Gyötrődő lélekkel könyörgött Istenhez, hogy állítsa meg gonosz útján az egykor kedvelt népet. Ha szükséges, látogassa meg ítéletével, hogy a maga valóságában ismerjék fel a mennytől való elpártolásukat. Illés megtérésüket szerette volna még mielőtt a gonoszságban oly messzire jutnak, hogy az Urat teljes elpusztításukra ingerlik.

Isten meghallgatta Illés imáját. A sokszor elmondott kérlelések, tiltakozások, dorgálások nem vezették megtérésre Izráelt. Eljött az idő, amikor Isten az ítélet eszközeivel kellett, hogy hozzájuk szóljon. A baál-imádók azt állították, hogy az ég kincsei - a harmat és eső - nem Jahvétól származnak, hanem a természetben uralkodó erőktől; és hogy a föld a nap teremtő energiája által hozza gazdag gyümölcsét.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 118

Ezt a hálaadó nemzeti zsoltárt három szakaszra lehet osztani: (1) az 1-19. versről úgy vélekednek, hogy az izraeliták énekelték menet közben, amikor a templomba zarándokoltak áldozatot bemutatni vagy az ünnepekre; (2) a 20-28. vers egy párbeszéd azok között, akik a templomban vannak, és akik épp megérkeztek; és végül a 29. vers egy hatalmas kórus, amelyet az egész gyülekezet együtt énekel.

Izrael körül vad, harcos népek laktak, akik el akarták foglalni földjüket, de ennek ellenére azok az emberek, akik meg tudták tenni az utat, évente háromszor mindnyájan elhagyták otthonaikat, hogy elmenjenek a gyülekezés helyére, a jeruzsálemi templomba. Mi akadályozta meg ilyenkor ellenségeiket, hogy elfoglalják védtelen otthonaikat? Isten megígérte, hogy népe oltalmazója lesz (2Móz 34:24).

Húsvétkor minden jeruzsálemi ház nyitva állt a zarándokok számára. De ez nem volt elegendő. Sátrakat állítottak a város minden szabad területén és a környező dombokon. A húsvétot fennkölt és mély benyomást keltő hangulatban ünnepelték, hogy visszaemlékezzenek az egyiptomi rabságból való szabadulásra, és előre tekintsenek arra az áldozatra, amely meg fog szabadítani a bűn rabságából. A húsvétot követte a kovásztalan kenyerek hét napos ünnepe. Ötven nappal az első zsenge bemutatása után következett pünkösd, az aratás ünnepe. A hetedik hónapban a sátoros ünnepet ülték meg, az év nagy gyülekezési ünnepét. Ez az ünnep a nagy örvendezés alkalma volt, amely pontosan a nagy engesztelési nap után következett, amikor bizonyosságot nyertek afelől, hogy bűneikről soha többé nem lesz emlékezés. Ezeken az éves összejöveteleken az idősek és a fiatalok bátorítást nyertek az Úr szolgálatára. Emberek az ország különböző részeiről érősítették a köteléket egymással és Istennel. Ahogy Izrael ősei csodálatos szabadulását, az egyiptomi kivonulást ünnepelte, ugyanúgy kell nekünk is felidéznünk hálatelt szívvel azokat az eseményeket, amelyek által Isten kihozott a sötétségből az Ő kegyelmének és igazságának csodálatos világosságára.

A sátoros ünnep nem csak az aratás ünnepe volt, hanem a múltra is emlékeztetett, amikor Isten vezette népét a pusztában, de előre is mutatott, a végső begyűjtés napjára. Az Úr el fogja küldeni aratóit, hogy összegyűjtsék a konkolyt kötegekben a tűzre, illetve a búzát az Ő csűrébe. Akkor majd a bűnösök a bűnnel együtt megsemmisülnek, és az egész világegyetemben minden teremtett lény együttes öröméneklésben dicsőíti Istent.

„Uram, itt az életem, hadd legyen teljesen a tiéd!” El tudnád ma mondani ezt az imát?

Jan Harry Cabungcal

83. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezetéhez (február 26 - március 4.).

Illés a hit és ima embere volt – ezek olyan tulajdonságok, amik szeretném, ha a saját életemet jellemeznék. Feleségként és anyaként a szívem gyakran érez félelmet azokért, akiket szeretek, de a félelem helyett az imához akarok fordulni. A Biblia minden ígérete azért van, hogy megragadjuk, és én saját különleges versemként ragadtam meg a 37. zsoltár 25. versét: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” Bízhatok Istenben a szeretteimmel kapcsolatban.

Illésnek nem volt különleges pozíciója az életben, se köztiszteletben álló munkája, se hivatali pozíciója. Nem vágyott rá, hogy Isten különleges hírhozója legyen, de bizonyos volt afelől, hogy Isten előkészíti számára az utat és sikert teremt számára, bármit is kér tőle, hogy cselekedjen meg. Főállású anyaként, az én „állásomra” nem tekintenek tisztelettel vagy presztízs rangként. A napjaimat gyakran a főzés, takarítás és mosás tölti ki – olyan tevékenységek, amelyekre a legtöbben másokat szeretnek felbérelni, ha csak tehetik. Azonban a tiszta otthon és az egészséges ételek áldást jelenthetnek a családom részére, csak úgy mint a barátoknak, akik meglátogatnak. Mindig eszembe jut, amikor ételt készítek vagy rendet rakok, hogy Jézus számára főzök és takarítok. „És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” Kol. 3:23

Susan Menzmer
 McDonald Hetednapi Adventista Gyülekezet
Tennessee USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 25., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 25 - SZOMBAT - Zsoltárok 117

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 564. nap

Az Úr - hűséges követei által - ismételten figyelmeztette a hitehagyó királyt és népét. De hiába hangzottak a feddő szavak. Az ihletett követek hiába bizonygatták, hogy egyedül Jahvét nevezheti jogosan Izráel Istenének, hiába magasztalták a tőle kapott törvényeket. A bálvány-istentisztelet káprázatos pompájától és elbűvölő szertartásaitól lebilincselve, a nép követte királyának és udvarának példáját. Átengedte magát az erkölcstelen szertartások mámorító, lealacsonyító élvezeteinek. Elvakult oktalanságukban úgy döntöttek, elfordulnak Istentől és nem imádják Őt. Így az a világosság, amelyet Isten irgalmasan adott nekik, sötétséggé vált. A színarany elhomályosult. 

Ó jaj! Elmúlt Izráel dicsősége! Isten választott népe eddig soha nem süllyedt ilyen mélyre a hitehagyásban. A Baál próféták "négyszázötven"-en voltak, "Aserának négyszáz prófétájá"-n (1Kir 18:19) kívül. Csak Isten csodatevő hatalma tudta megőrizni a nemzetet a teljes pusztulástól. Izráel saját akaratából, önként szakadt el Jahvétől. A könyörülő Isten azonban még mindig sóvárgott a bűnbe sodródottak után, és elküldte hozzájuk leghatalmasabb prófétáját, aki által sokan visszatértek atyáik Istenéhez.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 117

A zsoltáros minden nemzetet Isten dicsőítésére hív a népe iránt tanúsított irgalmas jóságáért. Ez a legrövidebb, ugyanakkor fennkölt tartalommal bíró  zsoltár. Láthatjuk, hogy egyetlen törzs vagy nemzet sem marad ki az Úr magasztalására szóló felhívásból. A Rómaiakhoz írt levél 15. fejezetének 11. versében Pál apostol erre a zsoltárra utal, annak bemutatására, hogy Krisztusban Isten kegyelme a nem zsidókra és a zsidókra egyaránt kiterjed.

Csak e két versben elegendő jellemzőjét láthatjuk Istennek ahhoz, hogy szeressük és dicsőítsük Őt.  Istennek az ebben a fejezetben bemutatott jellemvonásai örökkévalók, akárcsak maga Isten, és azért íródtak, hogy emlékeztessenek minket, a bizonytalan társadalomban megnyugvást találhatunk Isten szeretetének biztonságában. 

Isten azt várja tőlünk, hogy hirdessük az Ő jóságát, és beszéljünk a hatalmáról. Dicsőítésünk kifejezése és hálaadásunk által tisztelhetjük Őt. Ezt mondja: „Aki hálával áldozik, az dicsőít engem.” (Zsolt 50:23) A pusztai vándorlás idején az izraeliták szent énekkel dicsőítették az Urat. A parancsolatot és Isten ígéretét megzenésítették, és a vándorlásuk során végig énekelték. Kánaánban, amikor a szent ünnepekre összegyűltek, elbeszélték Isten csodálatos műveit, és hálatelt szívvel áldoztak a nevének. Isten arra vágyott, hogy népének egész élete a dicsőítés élete legyen. Az ilyen életforma elűzi a zúgolódást és a panaszkodást. Isten gyermekei ezért fejlesztik és gyakorolják azokat a tulajdonságokat, amelyek alkalmassá teszik őket a mennyei lakhelyükre. Az ilyen bizonyságtétel befolyással lesz másokra is, és hatásos eszköz lesz az emberek lelkét megnyerni Krisztusnak.

Megkéred ma Istent, hogy segítsen ezt megtapasztalnod?

Jan Harry Cabungcal

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 24., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 24 - PÉNTEK - Zsoltárok 116

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 563. nap

Akháb uralkodásának átkos hatására Izráel messze került az élő Istentől, és rossz útra tért. Hosszú éveken át egyre kevésbé tisztelték és félték Istent. Most pedig úgy tűnt, senki sem meri kockáztatni életét, hogy nyíltan szembeszálljon az általános istenkáromlással. A hitehagyás sötét árnya borult az egész országra. Mindenütt Baál és Astoret bálványokat lehetett látni. Szaporodtak a bálványtemplomok és a felszentelt ligetek, ahol az emberi kéz alkotásait imádták. A levegőt beszennyezte a hamis isteneknek bemutatott áldozatok füstje. Hegy és völgy visszhangzott a pogány papság részeg kiabálásától, akik a napnak, a holdnak és a csillagoknak áldoztak.

Jézabel és szentségtelen papjai befolyásukkal arra tanították a népet, hogy a felállított bálványok istenek, akiknek titokzatos hatalmuk van a föld, a tűz és a víz alkotóelemei felett. A menny minden ajándékát - a sebes folyású patakokat, az élő vízfolyásokat, a könnyű harmatot, a záport, amelyek felüdítik a földet, és nyomukban gazdagon terem a rét - a minden jó és tökéletes ajándék adója helyett Baál és Astoret kegyeinek tulajdonították. Az emberek elfelejtették, hogy a hegyek és a völgyek, a folyók és a források az élő Isten kezében vannak, és Ő irányítja a napot, az ég felhőit és minden természeti erőt.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 116

Ez a fejezet hálaadás Istennek, a zsoltáríró saját tapasztalata alapján a megválaszolt imáért és a személyes megváltásért (1-2. vers). Az átélt megpróbáltatás idején a zsoltáríró nyilvánvalóan közel került a halálhoz. Megértette, hogy az életét egyedül Isten könyörületessége és kegyelme mentette meg. Megtapasztalta, hogy valódi megnyugvást csak az Istenbe vetett teljes bizalom adhat (7. vers). Ez a fajta bizalom elűzi az aggodalmat és a nyugtalanságot (Máté 11:29).

2010-ben evangelizációs összejövetelt tartottam a Fülöp-szigetek egyikén.  A megnyitó napja előtt, az első szombatunk délelőttjén a foglyok szabadulásáról szóló üzenetről hirdettem az Igét. Az üzenet végéhez közeledve, erős késztetést éreztem, hogy felhívást intézzek a hallgatósághoz az Istennek való teljes átadásra és a keresztségre való felkészülésre. A szokásostól eltérő volt ilyen felhívást tenni az evangelizáció megkezdése előtt, mégis, úgy éreztem, hogy ha nem engedek Isten vezetésének, nem lesz nyugalmam. A felhívás után egy Jamie nevű férfi jött gyötrődve a szószék felé. Ő volt az egyetlen túlélője egy kereskedelmi szállítóhajón néhány évvel korábban történt robbanásnak. Súlyosan megsebesült, és majdnem belehalt a baleset okozta sérüléseibe. Válaszokat keresett, hogy ő miért élte túl, míg a társai nem. Keresése Isten szavához vezette őt. Más felekezet híveivel tanulmányozta a Bibliát. Azon a szombat délelőttön Jamie valahogy éppen a gyülekeztünk előtt járt, és bevonzotta a hálaadó énekünk. Majd megérintette a szabadulás üzenete. A hálaadó ének és a szabadulásról szóló üzenet hatására Jamie megtalálta a választ, amit keresett! Jamie megkeresztelkedett, és az új életcéljának megfelelő életet folytatott. Az utolsó, amit hallottam felőle, hogy örömmel ajánl fel hálaáldozatot, és naponta a lelki győzelemről tett fogadalmának megfelelően él (16-19. vers).

Veled mi a helyzet?  Mikor adtál legutóbb olyan hálaáldozatot, és tettél olyan fogadalmat, amely hatással volt másokra? Miért ne kérnéd ma Istent, hogy segítsen ezt megtenned?

Jan Harry Cabungcal

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 23., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 23 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 115

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 562. nap

Asa halála előtt két évvel Izráel országában Akháb kezdett uralkodni. Uralkodását kezdettől fogva különös és iszonyú hitehagyás jellemezte. Atyja, Omri, Samaria alapítója "azt tette, amit rossznak lát az Úr, rosszabb volt minden elődjénél" (1Kir 16:25); de Akháb bűnei még nagyobbak voltak. "...még inkább bosszantotta tetteivel Aháb az Urat, Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi királya őelőtte." "...folytatta Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit..." (1Kir 16:33, 31). Nem érte be azzal, hogy a Bételben és Dánban végzett vallási szertartások követésére biztatta a népet, hanem vakmerően belevitte a legmélyebb pogányságba, Baál imádásáért félretette Jahve tiszteletét. 

Akháb "feleségül vette Jezábelt, szidóniak királyának, Etbaalnak" Baál főpapjának "a leányát, és a Baalt kezdte tisztelni és imádni. Oltárt is állított a Baalnak a Samáriában épített Baaltemplomban" (1Kir 16:31-32).

Nemcsak a fővárosban vezette be a Baál imádatát, hanem Jézabel irányítása mellett pogány oltárokat emelt sok "áldozó halmon", ahol a környező ligetek rejtekében a papok és mások is kapcsolatot tartva a bálványimádással, érvényesítették átkos befolyásukat, míg majdnem az egész Izráel Baált követte. "Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az Úr, mint Aháb, mert félrevezette a felesége, Jezábel. Igen utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől" (1Kir 21:25-26).

Akháb erkölcsileg gyenge, befolyásolható ember volt. A bálványimádó, határozott, ellentmondást nem tűrő asszonnyal kötött házassága végzetes következményekkel járt mind maga, mind a nemzet számára. Az elvtelen Akháb jellemét, aki tetteit nem szabta magas normákhoz, Jézabel a maga határozottságával könnyen tudta alakítani. Az önző Akháb nem tudta értékelni Isten Izráel iránti jótéteményeit, sem pedig megítélni, hogy néki, mint a választott nép őrének és vezetőjének milyen kötelességei vannak.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 115

A zsoltáríró a hitetlenek gúnyolódása és sértése ellen védelmezi Istent. Előfordul, hogy a meggyőződéses hívőket is ugyanilyen kihívás éri.

Mint Bibliában bízó emberek, mi is szembesülünk a kérdéssel, „Hol van hát az ő Istenük?” (2. vers) Intellektuális és filozófiai magyarázatokkal próbáljuk megválaszolni. Milyen hatást érünk el azonban ezzel?  Bizonyságtevő tapasztalataim során a világi beállítottságú környezetben Isten létezésének természetfölötti bizonyítékát várták tőlem. A hitetlenek közül sokan még azt is kijelentették, hogy hinnének Istenben, ha láthatnák, vagy megérinthetnék Őt. Nem elég ismerettel rendelkezni Istenről! Máté a 7. fejezet 21-23. versében jellemezte azokat, akik ismerték Őt, mégis, a saját akaratuk szerint jártak, és ezzel megcsúfolták Istent.

Olyan korban élünk, amely a jól értesültségével büszkélkedik. Isten létezését az információ alapján kell bizonyítanunk. Isten létezése azonban legjobban annak a napi alkalmazásában mutatkozik meg, amit Istenről igaznak ismertünk meg. Maga az ember nagyobb befolyással bír, mint az, amit mond. Az ember nem emelkedik magasabbra annál, mint akit tisztel (8. vers). Aki az Urat imádja, az Ő képére változik, és dicsőségről dicsőségre formálódik át (2Kor 3:18). Az üzenet, amire a hitetleneknek szükségük van, Isten jellemének megismerése. Ezért mindenben, amit teszünk, az életünkben és a jellemünkben az Ő dicsőségét kell bemutatnunk, feltárva, hogy mit tett értünk Isten kegyelme. Ezt jelenti áldani és magasztalni az Urat (18. vers). Hitünknek szilárd alapra kell épülnie. Az ének refrénje: „Krisztuson, a szilárd kősziklán állok, minden más alap csupán süppedő homok”, a saját tapasztalatunk lehet.

Van még valami az életedben, aminek a Kősziklára kell esnie? Megengeded ma Istennek, hogy porrá zúzza azt?

Jan Harry Cabungcal

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 22., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 22 - SZERDA - Zsoltárok 114

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 561. nap

Majd összegyűjtötte egész Júdát, Benjámint és azokat, akik Efraim, Manassé és Simeon törzséből jövevényként náluk laktak. Mert sokan átpártoltak hozzá Izráelből, amikor látták, hogy vele van Istene, az Úr. Összegyűltek tehát Jeruzsálemben, Ászá uralkodása tizenötödik évében, a harmadik hónapban, és áldoztak az Úrnak azon a napon az odavitt zsákmányból hétszáz marhát és hétezer juhot. Majd szövetségre léptek, hogy őseik Istenét, az Urat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel; ....és meg is találták. Az Úr pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől" (2Krón 15:8-12, 15).

Asa hűséges szolgálatának hosszú történetét elcsúfította néhány hibája, melyeket akkor követett el, amikor nem helyezte bizalmát teljesen Istenbe. Egy alkalommal, amikor Izráel királya behatolt Júda országába és elfoglalta Rámát, a Jeruzsálemtől csupán 8 km-re levő erődített várost, Asa Benhadáddal, Szíria királyával szövetségre lépve keresett szabadulást. Mulasztását - mivel a szükség idején nem egyedül Istenben bízott - Hanáni, a próféta, szigorúan megfeddte. Ezzel az üzenettel jelent meg Asa előtt: 

„Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az Úrra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege. Nem volt-e az etiópoknak és líbiaiaknak roppant hadereje, igen sok harci kocsija és lovasa? Mégis kezedbe adta  őket az Úr, mivel rá támaszkodtál. Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed" (2Krón 16:7-9).

„Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett Ászának a lába, és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az Úrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz" (2Krón 16:12). A király, uralkodásának negyvenegyedik esztendejében meghalt, és fia, Josafát követte a trónon.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 114

Ebben a zsoltárban Dávid erőteljes, eleven szavakkal írja le, hogy Isten milyen hatalmasan szabadította meg népét. Fontosnak érezte leírni, hogy Isten hogyan vezette ki Izraelt a bűn és szolgaság földjéről, ahogyan népét a Jordán viharos hullámain át az ígéret földjére vezette. A vándorlás elejétől egészen a végég – különösen Egyiptomban és Kánaán határánál – megfigyelhető volt az Úr csodálatos, isteni gondviselése. Mégis a kivonulás és honfoglalás rendkívüli eseményei között történt Isten legcsodálatosabb és leghatalmasabb kinyilatkoztatása – a Sínai-hegyi törvényadás. Sem a Sínai-hegy, sem pedig a Jordán mentén elterülő hegyek nem maradhattak ugyanolyanok Isten jelenlétében, mint amilyenek azelőtt voltak. 

Ennek a zsoltárnak rendkívül fontos üzenete van számunkra, amit soha sem szabad elfelejtenünk. Több mint 100 éve érkezett el hozzánk a következő üzenet: „Nem kell félnünk a jövőtől, csak akkor, ha megfeledkezünk az útról, amelyen mindeddig vezetett bennünket az Úr, és mindazokról a tanításokról, amelyekkel történelmünk során tanított bennünket." (Ellen G. White: Life Sketches, 196. oldal). Lehet, hogy elfelejtetted? Istennel jársz, miközben ingadozik a hited? Miért nem idézed fel azt a pillanatot, amikor Isten először megragadott téged; amikor először megszabadított, amikor először nyilatkoztatta ki jellemét számodra, és jelenlétében megváltoztál? Szeretnéd imádságos szívvel mindezeket felidézni magadban? Akarod-e megtapasztalni – Igéjén keresztül – Isten megújító, újjáteremtő, átformáló erejét az életedben ma? 

Ha igen, ahogy a 8. versben olvashatjuk, Isten, aki a sziklát tóvá változtatta, gyermekeit élő vizek forrásaival áldja meg. Ahogy egyre iszod ezt a vizet, soha nem fogod a „világi források” vizét szomjazni, mert ez a víz fog élő forrássá változni benned, hogy felfrissítsen téged, és mindazokat, akik a környezetedben élnek.

Jan Harry Cabungcal
neurológus,
Europe for Jesus, Svájc

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 21., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 21 - KEDD - Zsoltárok 113

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 590. nap

Asa imáját minden hívő keresztény imádkozhatja. Mi is harcot vívunk, de "nem test és vér ellen", hanem "erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak" (Ef 6:12). Az élet harcában találkozunk az igazság ellen felsorakozó gonosz erőkkel. Reménységünk nem emberben, hanem az élő Istenben van. Teljes hittel és bizonyossággal számíthatunk arra, hogy Isten egyesíti hatalmát az emberi eszközök igyekezetével neve dicsőségére. Igazságának fegyverzetében győzhetünk minden ellenségen. 

Isten különösképpen megjutalmazta Asa király hitét. "Megverte az Úr az etiópokat Ászá és Júda előtt. Megfutamodtak az etiópok, Ászá és hadinépe egészen Gerárig üldözte őket. Elhulltak az etiópok, senki sem maradt életben közülük, mert összetörtek az Úr előtt és serege előtt" (2Krón 14:11-12). 

Amikor Júda és Benjámin győztes serege visszatért Jeruzsálembe, "Isten lelke szállt Azarjáhúra, Ódéd fiára, kiment Ászá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Ászá és egész Júda, meg Benjámin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. ...Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!" (2Krón 15:1-2, 7) 

E szavak nagyon felbátorították Asát, és újabb reformációt kezdett Júdában. "...eltávolította az utálatos bálványokat Júda és Benjámin egész földjéről, meg azokból a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim hegyvidékén. Ezután megújította az Úr oltárát, amely az Úr csarnoka előtt volt.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 113

„Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére” (Mk 14:26 - új prot. ford.). Mindenik alkalommal, amikor az evangéliumokból elolvassuk, hogy mi történt Jézus elárultatásának éjjelén, ehhez a részhez érkezünk, amely olyan szépen beszél Jézus magatartásáról, amikor a legnagyobb nehézségekkel és lesújtó válságokkal nézett szembe. Mivel ez a zsoltár az úgynevezett Hallel (dicséret) zsoltárok része, gondolhatunk arra, hogy ezek voltak azok a dicséretek, amelyeket Jézus a tanítványaival énekelt, mielőtt kimentek volna a Gecsemáné kertbe. A zsoltár a dicsőítésre való többszörös felszólítással kezdődik (1-3. vers), és ugyanezzel a sorral végződik: „Dicsérjétek az Urat!” (9. vers). A dicsőítés tárgya az Úr neve (háromszor említi az első három vers). Ez az a név, amellyel Isten ismertté teszi magát (2 Móz 3:16; 6:7) és amely magasra emeli azt a szövetséget, amelyet Isten népével kezdeményezett. Isten imádatát nem szabad időhöz és térhez korlátozni, hanem az egész Földre ki kell terjednie „Napkelettől fogva napnyugatig” (3. vers) és folytatódnia kell „mostantól fogva és örökké” (2. vers).

Istent az Ő nagyságáért kell dicsőíteni. „Magasan fölötte van az ÚR minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek” (4. vers). Amit itt költői megfogalmazásban találunk, azt a teológusok isteni transzcendenciának (felsőbbrendűségnek) nevezik. Ő a Teremtő, az élet Forrása és Fenntartója, az egész világegyetem abszolút Uralkodója. Azért, hogy meggyőzzön bennünket szeretetéről, az Úr kész volt alászállni, emberi létformát magára ölteni, és emberekhez hasonlóvá lenni (Fil 2:7). „Aki felemeli az alacsonyt a porból” – énekelte Anna és Mária és a mi énekünk is lehet, amikor rájövünk arra, hogy minden napon velünk van, amikor veszedelem vesz körül bennünket, és Ő hűséges marad ígéretéhez: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20).

Drága Urunk!
Szeretnénk jobban megismerni Téged; kérünk távolítsd el a kétely minden nyomát az életünkből, és adj erőt és bátorságot nekünk, hogy dicsőítsünk Téged ma, minden ellenséges körülmény ellenére is. Ámen

Ioan Campian-Tatar

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba