2017. október 19., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 19 - CSÜTÖRTÖK - Ezékiel 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezet 829. nap

Az Aggeussal küldött kérleléseket és bátorításokat Zakariás is hangoztatta és kiegészítette. Isten elhívta Zakariást, hogy Aggeussal együtt az építési parancs végrehajtására buzdítsa a népet. Zakariás azzal a biztatással kezdte üzenetét, hogy Isten Igéje mindig beteljesedik, és áldást ígér azoknak, akik hallgatnak a biztos prófétai beszédre.

Izráel mezői parlagon hevertek, szűkös élelmiszerkészletük pedig rohamosan csökkent. Ellenséges népek vették körül őket, mégis hitben mentek előre, válaszként Isten követeinek hívására, és szorgalmasan dolgoztak a romadőlt templom helyreállításán. Ez a munka Istenbe vetett rendíthetetlen bizalmat igényelt. Amint a nép törekedett a maga részét megtenni, Isten kegyelmét szívében és életében újra tapasztalta, s egyik üzenetet a másik után kapta Aggeus és Zakariás által. Az üzenetek Isten gazdag jutalmának ígéretét hordozták, azt, hogy valóra váltja annak a templomnak dicsőségéről szóló jövendölését, melynek falait most építik. Ebben az épületben jelenik meg a népek Reménysége - az emberiség Tanítója és Megváltója -, amikor eljön "az időnek teljessége".

Az építőknek tehát nem kell magukra maradtan egyedül küzdeniük. "...Velük voltak Isten prófétái, akik támogatták őket" (Ezsd 5:2), és maga a seregek Ura mondta: "Légy bátor... és dolgozzatok, mert én veletek vagyok" (Hag 2:4).

Akkor kapták a földi jólét ígéretét, amikor őszintén megbánták bűneiket, és készek voltak hitben előrelépni. "...ettől a naptól fogva áldást adok" (Hag 2:19) - mondta az Úr.

Vezetőjük, Zorobábel - aki a Babilóniából való visszatérésük óta eltelt hosszú évek során súlyos megpróbáltatásokat élt át - nagyon értékes ígéretet kapott. Az Úr kijelentette, hogy közeledik az az idő, amikor választott népének minden ellensége elhull. "Azon a napon a kezembe veszlek téged, Zerubbábel... én szolgám... és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak ki!" (Hag 2:23) Izráel kormányzója most láthatta, mit jelent az a gondviselés, amely csüggedésen és bonyolult helyzeteken vezette át. Meglátta mindenben Isten szándékát.

A személy szerint Zorobábelnek szóló kijelentés fennmaradt, hogy minden korban bátorítsa Isten gyermekeit. Istennek célja van azzal, ha próbát küld gyermekeire. Soha nem vezeti őket másképpen, mint ahogy ők is választanák, ha látnák kezdettől fogva a véget, és fel tudnák fogni a dicső célt, amelyet betöltenek. Mindazt, amivel megpróbálja és kipróbálja őket, azért kapják, hogy erejük legyen szolgálni és szenvedni érte.

Az Aggeus és Zakariás által tolmácsolt üzenetek arra késztették a népet, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a templom újjáépítésére. De miközben dolgoztak, a samaritánusok és mások is nagyon zaklatták őket, kigondolva sok mindent akadályozásukra. Egy alkalommal a médó-perzsa birodalom tartományi hivatalnokai elmentek Jeruzsálembe, és megkérdezték, hogy ki engedélyezte az épület helyreállítását. Ha a zsidók ekkor nem az Úrtól várták volna az eligazítást, ez az érdeklődés végzetes lehetett volna számukra. "De a zsidók vénein rajta volt Istenük szeme, ezért nem akadályozták őket, míg jelentés nem ment Dáriushoz, és levélben válasz nem érkezett rá" (Ezsd 5:5). A hivatalnokok olyan bölcs választ kaptak, hogy elhatározták, levelet írnak Dárius Hystaspesnek, az akkori médó-perzsa uralkodónak, és felhívják figyelmét Círusz eredeti rendeletére, amely megparancsolta, hogy Isten házát építsék fel Jeruzsálemben, költségeit pedig a királyi kincstár fedezze.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 29

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Nem Babilon volt az egyetlen hatalom, amellyel Jeruzsálem Ezékiel napjaiban paráználkodott. Egyiptom is egy ilyen volt. Ha labda vagy két nemzet között, akkor időnként kénytelen vagy az egyik elnyomóval szövetségre lépni a másikkal szemben. Az egyiptomiak mégis Júda ellen fordultak, csakúgy, mint a babiloniak. Jeruzsálem miatt Egyiptom olyan lett, mint egy nádszál a Nílus partján. Ha rá támaszkodsz, összetörik.

Egyiptomnak meg kell fizetnie az árat. Olyan, mint egy a hatalmas krokodilok közül, amelyekről híres. Félelmetes, mégis fogságba hurcolják, teste pedig vadállatok prédájára adatik. Magának tulajdonította a Teremtő erejét. Mindenki megtudja, hogy Jahve a Nílus teremtője, nem pedig Egyiptom, amikor városai 40 éven át szenvednek majd, ahogy Júda városai tették 70 évig.

Mindazonáltal Isten helyreállította Egyiptomot, ahogy azt Júdával is tette. Milyen kegyelmes Ő. Népe soha nem támaszkodik többé a nádszálra. Meggyógyulnak bálványimádó szokásaikból.

Ez a fejezet két jövendölést tartalmaz majdnem 70 év eltéréssel közöttük. Az 1-17. versek általánosabb képet adnak, míg a 17-21-ig tartó szakasz konkrétabb. Nabukodonozor ostroma Tírusz felett hosszúra nyúlt, kevés kincset hagyva neki és katonáinak. Egyiptom több mint elegendő kárpótlás ezért a veszteségért. Izrael azonban erőre lel és tudja, ki is igazán Jahve.

Látjuk az isteni kezet a nemzetek felemelkedésében és elbukásában. Útjai kifürkészhetetlenek, de nem önkényesek vagy megfontolatlanok. Végül mindenki annak ismeri majd Istent, aki Ő valójában.

Ha életünkben minden hamis szövetséges olyan, mint a törött nád, mit teszünk? Megtanulunk ráhagyatkozni a láthatatlan Isten erős karjára, hogy ne hagyjuk magunkat legyőzni a látható emberi erőtől?

Ross Cole

116. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezetéhez (október 15-21.).

Mary Mallon epehólyagja tífusszal volt fertőzött, de ennek nem voltak tünetei. Ahol csak ő főzött szakácsnőként, majdnem mindig tífuszjárvány tört ki. Az orvosok azt tanácsolták neki, hogy vetesse ki a fertőzött epehólyagját, de ő nem hitte el, hogy ő a járvány hordozója. Nem adta fel a szakácsságot, és az emberek körülötte folyamatosan megbetegedtek és meghaltak. Megkapta a „Tífuszos Mary” becenevet.

Amikor az izraeliták elkezdték helyreállítani a templomot, a szomszédos szamaritánusok felajánlották segítségüket. A segítség csak jól jöhet, igaz? Hiszen végül is „sok ember könnyedén dolgozik”. Azonban ezek a szamaritánusok a bálványimádás fertőzését hordozták. Nem gondolták, hogy ők maguk fertőzöttek. Azt állították, hogy a bálványaik pusztán az igaz Istenre emlékeztetik őket, azonban ha az izraeliták elfogadták volna a segítségüket és szövetségre lépnek velük, a bálványimádás előtt nyitották volna meg az ajtót.

Milyen gyakran találkozunk mi is manapság ugyanazzal a kísértéssel? Milyen gyakran vagyunk megkísértve azzal, hogy fogadjunk el segítséget, még akkor is, ha ez a vallási szabadságunk korlátozását jelenti? Megalkudni azért, hogy vonzóak legyünk a tömeg számára? Megkérdőjelezhető cselekedeteket folytatni azért, hogy elkerüljük, hogy egy barátot vagy egy csoportot zavarjunk? Hangozhatnak ezek bármilyen jól is emberi szemszögből, Isten szemében ezek nagyon veszélyesek. Isten képes eltávolítani a fertőzést és tisztává tenni a szívünket, de ehhez teljes odaszánást vár tőlünk. Isten nagyobb dolgokat tud elérni kevés emberrel, akik teljesen odaszánták magukat neki, mint nagyobb számú embercsoporttal, akik megalkuvóak.

„Nem köthetünk egyezséget – elveinkkel megalkudva – azokkal, akik nem félik Istent.” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 354.  o.).

Lisa Ward
a Country Life hetednapi adventista gyülekezet jegyzője
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. október 18., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 18 - SZERDA - Ezékiel 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezet 828. nap

Aggeus ezt a szívhez szóló kérdést intézte a csüggedtekhez: "Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? Azért így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg mi történik veletek!" Miért csak ennyit végeztetek el? Miért törődtök csak saját házatokkal, az Úr házával pedig nem? Hol van az a buzgóság, amit az Úr háza helyreállítása iránt valamikor éreztetek? Mit nyertetek azzal, hogy magatoknak szolgáltatok? Az Úr templomát elhanyagoljátok, mert féltek a szegénységtől; és ez a nemtörődömség rátok hozta azt, amitől féltetek. "Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jól lakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét" (Hag 1:4-6).

Majd félreérthetetlen szavakkal nyilatkoztatta ki az Úr, hogy mi okozta nyomorúságukat: "Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? - így szól a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg termését. Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak" (Hag 1:9-11).

"Gondoljátok meg, mi történik veletek!" - kérlelte őket az Úr. "Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne és dicsőítsenek..." (Hag 1:7-8).

Izráel népe és vezetői megszívlelték az Úr tanácsát és dorgálását, amelyet Aggeus által küldött. Érezték Isten szavának súlyát. Nem merték figyelmen kívül hagyni az ismételten kapott eligazítást, amely szerint mind a földi, mind a lelki jólétük feltétele az Isten parancsai iránti elvhű engedelmesség. A próféta intésére felébredve, Zorobábel, Jósua "...és az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az Úrnak a szavára" (Agg 1:12).

Mihelyt Izráel elhatározta az engedelmességet, a dorgáló szavakat a bátorítás üzenete követte. "Haggeus, az Úr követe... mondta a népnek: Én veletek vagyok!... - így szól az Úr. És felindította az Úr Zerubbábelnek... lelkét, meg Jósua főpapnak... a lelkét, és az egész megmaradt népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Seregek Urának a házán" (Hag 1:13-14).

Egy hónap sem telt el, hogy újra építeni kezdték a templomot, és az építők további bátorító üzenetet kaptak. "...légy bátor Zerubbábel!" - buzdította az Úr prófétája által. "Légy bátor te is, Jósua főpap... és legyen bátor az ország egész népe - így szól az Úr -, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! - így szól a Seregek Ura" (Hag 2:4).

A Sínai-hegy lábánál táborozó Izráelnek az Úr kinyilatkoztatta: "Izráel fiai között fogok lakni, és Istenük leszek. És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az Istenük, aki kihoztam őket Egyiptomból, mert köztük lakozom én, az Úr, az ő Istenük" (2Móz 29:45-46). Most pedig, annak ellenére, hogy ismételten "engedetlenek voltak és megszomoríták szent lelkét" (Ézsa 63:10), Isten újra mentésre nyújtotta ki kezét a prófétai üzenettel. Annak elismeréséül, hogy szándékával együttműködnek, megújította szövetségét, amely szerint lelke közöttük marad; és ezt mondta nekik: "ne féljetek!"

Az Úr ma ezt mondja gyermekeinek: "Légy bátor... és dolgozzatok, mert én veletek vagyok." A hívő ember mindig erős segítséget talál az Úrban. Hogy az Úr hogyan segít, azt nem tudhatjuk, de azt tudjuk, hogy soha nem hagyja cserben a benne bízókat. Ha a hivők ráébrednének arra, milyen sokszor igazította el az Úr útjukat, hogy az ellenség ne vihesse véghez velük kapcsolatos szándékát, nem botladoznának siránkozva. Hitükkel Istenre támaszkodnának, és semmilyen próba nem ingatná meg őket. Belátnák, hogy bölcsességüket és képességüket Istentől kapták; Ő pedig véghezvihetné általuk azt, amire őket kívánja felhasználni.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Itt Ezékiel a Tírusz királya ellen szóló ítéletet jelenti ki. A panaszok ráillenek Tírusz emberi királyának személyére. Néhány dolog mégis értelmetlennek tűnik. Ott lehetett a földi uralkodó Édenben, mint feldíszített oltalmazó kérub? Nem valóságosan, ugyanakkor talán a tíruszi templomi szertartások során ilyen szerepet töltött be. Ott volt valaha Isten hegyén? Nem szó szerint, de a pogányok minden szentélyükre isteni hegyként tekintettek. Tökéletes volt Tírusz emberi királya teremtése napján? Valószínűleg nem, viszont olyan előjogokkal és hatalommal rendelkezett, ami Ezékielt e kifejezések használatára indította.

Egy biztos, a király elképzelései az istenségről a város-kultuszban megerősítik, hogy ez az uralkodó önmagánál valami sokkal nagyobbat szimbolizál. Emberi szemmel nézve sokkal egyetemesebb képet kapunk. Nem akarjuk a bukott angyalokról szóló tanunkat pusztán erre a fejezetre építeni, de összevetve más igékkel, kiviláglik az itt található tanítás.

A bűnbeesés oka lényegében, hogy a teremtmény magának akarja a Teremtő előjogait, legyen akár angyal akár ember. Egyikünk sem menekülhet a kísértés elől, még a feltételezés is képtelen. Isten azonban nem magasztalta fel magát. Ehelyett önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2:7-8). Ő a mi megváltásunk és példaképünk.

Ross Cole

116. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezetéhez (október 15-21.).

Mary Mallon epehólyagja tífusszal volt fertőzött, de ennek nem voltak tünetei. Ahol csak ő főzött szakácsnőként, majdnem mindig tífuszjárvány tört ki. Az orvosok azt tanácsolták neki, hogy vetesse ki a fertőzött epehólyagját, de ő nem hitte el, hogy ő a járvány hordozója. Nem adta fel a szakácsságot, és az emberek körülötte folyamatosan megbetegedtek és meghaltak. Megkapta a „Tífuszos Mary” becenevet.

Amikor az izraeliták elkezdték helyreállítani a templomot, a szomszédos szamaritánusok felajánlották segítségüket. A segítség csak jól jöhet, igaz? Hiszen végül is „sok ember könnyedén dolgozik”. Azonban ezek a szamaritánusok a bálványimádás fertőzését hordozták. Nem gondolták, hogy ők maguk fertőzöttek. Azt állították, hogy a bálványaik pusztán az igaz Istenre emlékeztetik őket, azonban ha az izraeliták elfogadták volna a segítségüket és szövetségre lépnek velük, a bálványimádás előtt nyitották volna meg az ajtót.

Milyen gyakran találkozunk mi is manapság ugyanazzal a kísértéssel? Milyen gyakran vagyunk megkísértve azzal, hogy fogadjunk el segítséget, még akkor is, ha ez a vallási szabadságunk korlátozását jelenti? Megalkudni azért, hogy vonzóak legyünk a tömeg számára? Megkérdőjelezhető cselekedeteket folytatni azért, hogy elkerüljük, hogy egy barátot vagy egy csoportot zavarjunk? Hangozhatnak ezek bármilyen jól is emberi szemszögből, Isten szemében ezek nagyon veszélyesek. Isten képes eltávolítani a fertőzést és tisztává tenni a szívünket, de ehhez teljes odaszánást vár tőlünk. Isten nagyobb dolgokat tud elérni kevés emberrel, akik teljesen odaszánták magukat neki, mint nagyobb számú embercsoporttal, akik megalkuvóak.

„Nem köthetünk egyezséget – elveinkkel megalkudva – azokkal, akik nem félik Istent.” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 354.  o.).

Lisa Ward
a Country Life hetednapi adventista gyülekezet jegyzője
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. október 17., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 17 - KEDD - Ezékiel 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezet 827. nap

Míg Sátán arra akarta rávenni a médó-perzsa birodalom legmagasabb méltóságait, hogy vonják meg kegyeiket Isten népétől, angyalok munkálkodtak a száműzöttek ügyéért. Az egész menny érdeklődéssel kísérte ezt a küzdelmet. Dániel próféta írásaiból bepillantást kapunk a jó és a gonosz közötti erők hatalmas harcáról. Gábriel három héten át tusakodott a sötétség hatalmaival, hogy meghiúsítsa azok munkáját, akik Círuszt befolyásolni akarták. Mielőtt pedig a küzdelem lezárult, maga Krisztus jött Gábriel segítségére. "A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig - mondta Gábriel -, de Mikáél, az egyik legfőbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban" (Dán 10:13). A menny megtett Isten népe érdekében mindent, amit tudott, és végül győzött. Az ellenség erőit féken tartotta Círusz egész idejében és fiának, Cambysesnek mintegy hét és fél évig tartó uralkodása alatt.

Ez a csodálatos alkalmak ideje volt a zsidók számára. A menny leghatalmasabb erői munkálkodtak a királyok szívén, és Isten népének az volt a feladata, hogy a lehető legnagyobb buzgósággal valósítsa meg Círusz rendeletét. Nem lett volna szabad semmilyen fáradságot sem sajnálniuk a templom és a szolgálatok, valamint a júdeai otthonuk helyreállítására. Sokan nem mutattak erre készséget Isten hatalma megnyilvánulásának idején. Ellenségeik szívós kitartással helyezkedtek velük szembe, és az építőkön egyre inkább erőt vett a csüggedés. Egyesek nem tudták a szegletkő letételénél lejátszódó jelenetet elfelejteni, amikor sokan kifejezték a vállalkozással szembeni bizalmatlanságukat. Amikor pedig a samaritánusok még tolakodóbbakká lettek, a zsidók közül sokan megkérdőjelezték, hogy egyáltalán eljött-e az újjáépítés ideje? Ez az érzés csakhamar általánossá lett. Sok munkás csüggedten és elkedvetlenedve tért vissza otthonába, hogy az élet hétköznapi dolgaival foglalkozzanak.

Cambyses uralkodása alatt a templomépítés munkája lassan haladt. Az ál-Smerdist, ezt a gátlástalan csalót (akit Ezsd 4:7 Artahsasztának nevez) pedig uralkodása alatt a samaritánusok rávették arra, hogy rendelettel tiltsa meg a zsidóknak a templom és a város újjáépítését.

Több mint egy évig elhanyagolták, és majdnem egészen abba hagyták a templomépítést. A nép otthon maradt, és igyekezett földi jóléthez jutni, de helyzetük siralmas volt. Dolgoztak, ahogy csak tudtak, de nem mentek semmire. Mintha a természeti erők összeesküdtek volna ellenük. Mivel a templomot romokban hagyták, az Úr pusztító aszályt küldött rájuk. Azelőtt termékennyé tette mezőiket és kertjeiket, jóindulata jeleként adott nekik gabonát, szőlőt és olajat. De visszavonta áldását, mert önzően használták e bőkezű ajándékokat.

Ilyen állapotok uralkodtak Dárius Hystaspes királysága elején. A zsidók szánalmas helyzetben voltak mind lelki, mind földi dolgaikban. Oly sokáig zúgolódtak és kétségeskedtek, oly sokáig helyezték előtérbe személyes érdekeiket, fásultan szemlélve az Úr templomának romjait, hogy sokan szem elől tévesztették azt a célt, amelyért Isten visszahozta őket Júdeába. Ez a mondás járta: "Nem jött még el az Úr háza újjáépítésének ideje" (Hag 1:2).

De Isten még ebben a sötét órában is bátorította a benne bízókat. Elhívta Aggeus és Zakariás prófétát, hogy megoldást hozzanak a válságban. Isten szolgái megrázó bizonyságtételekben tárták fel a nép szenvedésének okát. Azért nem boldogulnak földi dolgaikban, mert nem Isten ügyét teszik első helyre - mondták a próféták. Ha a zsidók megdicsőítenék Istent, s az Őt megillető tiszteletüket és hódolatukat azzal fejeznék ki, hogy a templom építését elsődleges feladatuknak tartják, így biztosítanák Isten jelenlétét és áldását.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Figyeljük meg a következő kijelentéseket: Volkswagened német. A vodkád orosz, pizzád olasz, kebabod pedig török. demokráciád görög. Brazil kávét iszol, amerikai filmeket nézel.  A teád ceyloni. Indiai inget viselsz, és szaúd-arábiai üzemanyaggal jársz.  Arab számokat használsz, és latin betűkkel írsz. És még te panaszkodsz, hogy bevándorló a szomszédod? Szedd össze magad! (Idézet az „Egy igaz aktivista” Facebook-oldalán 2014 június 13.-án megjelent bejegyzésből.)

Nem mindnyájan engedhetjük meg magunknak a német autót. Néhányan kihagyjuk a vodkát, mások pedig a kávét. Megint mások nem demokráciában élnek. Mégis megértjük a fenti idézet jelentését.

Nagy, globális faluként tekintünk manapság a világra. Mégis, ma sincsen kozmopolitább hely, mint az ősi Tírusz volt. De nem állt fenn sokáig. Tírusz lerombolásának napján az összes király, kereskedő, akik szerették, eltávolodott a babiloniak pusztításától rettegve.  Siratták Tirusz pusztulását, fejüket leborotválva, mint Jób, és kecskeszőrbe öltöztek keserű sírással és jajgatással. A látomás valóra vált. Mégsem csak magát Tíruszt gyászolták, hanem a gazdagságot, amit általa szereztek és a biztonságuk illúzióját, amit most nélkülözniük kellet.  Már nem hűségesek Tíruszhoz, olyanok, mint a prostituált szeretők Ezékiel könyvének 23. fejezetében.

 A globalizáció hamis biztonság érzetébe ringathat minket. Ha egy helyet támadás ér, mindenütt szenvednek miatta. Kétségtelenül az önös érdek érvényesül és egy darabig béke lesz.  János a Jelenések könyvének szerzője Ezékiel kifejezéseivel mutatja be Babilon végső összeomlását, amikor a kereskedők és a királyok ismét siránkozni fognak, de nem Isten szerinti búsulással (Jel 18:9-24).

A valódi békességhez csak egyetlen út vezet. Az igazi Békesség Fejedelme. Ne engedjük, hogy a világ csillogásának engedve valaha is másképpen higgyük!

Ross Cole

116. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezetéhez (október 15-21.).

Mary Mallon epehólyagja tífusszal volt fertőzött, de ennek nem voltak tünetei. Ahol csak ő főzött szakácsnőként, majdnem mindig tífuszjárvány tört ki. Az orvosok azt tanácsolták neki, hogy vetesse ki a fertőzött epehólyagját, de ő nem hitte el, hogy ő a járvány hordozója. Nem adta fel a szakácsságot, és az emberek körülötte folyamatosan megbetegedtek és meghaltak. Megkapta a „Tífuszos Mary” becenevet.

Amikor az izraeliták elkezdték helyreállítani a templomot, a szomszédos szamaritánusok felajánlották segítségüket. A segítség csak jól jöhet, igaz? Hiszen végül is „sok ember könnyedén dolgozik”. Azonban ezek a szamaritánusok a bálványimádás fertőzését hordozták. Nem gondolták, hogy ők maguk fertőzöttek. Azt állították, hogy a bálványaik pusztán az igaz Istenre emlékeztetik őket, azonban ha az izraeliták elfogadták volna a segítségüket és szövetségre lépnek velük, a bálványimádás előtt nyitották volna meg az ajtót.

Milyen gyakran találkozunk mi is manapság ugyanazzal a kísértéssel? Milyen gyakran vagyunk megkísértve azzal, hogy fogadjunk el segítséget, még akkor is, ha ez a vallási szabadságunk korlátozását jelenti? Megalkudni azért, hogy vonzóak legyünk a tömeg számára? Megkérdőjelezhető cselekedeteket folytatni azért, hogy elkerüljük, hogy egy barátot vagy egy csoportot zavarjunk? Hangozhatnak ezek bármilyen jól is emberi szemszögből, Isten szemében ezek nagyon veszélyesek. Isten képes eltávolítani a fertőzést és tisztává tenni a szívünket, de ehhez teljes odaszánást vár tőlünk. Isten nagyobb dolgokat tud elérni kevés emberrel, akik teljesen odaszánták magukat neki, mint nagyobb számú embercsoporttal, akik megalkuvóak.

„Nem köthetünk egyezséget – elveinkkel megalkudva – azokkal, akik nem félik Istent.” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 354.  o.).

Lisa Ward
a Country Life hetednapi adventista gyülekezet jegyzője
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. október 16., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 16 - HÉTFŐ - Ezékiel 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezet 826. nap

Zorobábel és társai jól ismerték ezeket és a hasonló szentírási kijelentéseket. Ennek teljesedését élték át nemrégen a fogságban. De most megbánták bűneiket, amelyek a Mózes által olyan világosan megjövendölt büntetéseket hozták rájuk és atyáikra. Teljes szívükkel Istenhez térve, megújították vele kötött szövetségüket, és visszatérhettek Júdeába, hogy helyreállítsák azt, ami romba dőlt. És ezek után - vállalkozásuk kezdetén - lépjenek szövetségre bálványimádókkal?

"Ne köss velük szövetséget" - mondta Isten; és azok, akik a templom romjai előtt felállított oltárnál újra az Úrnak szentelték magukat, tudatában voltak annak, hogy Isten népe és a világ közötti határvonalnak mindig világosan látszania kell. Nem voltak hajlandók szövetségre lépni azokkal, akik ugyan jól ismerték Isten törvénye kívánalmait, de nem teljesítették azokat.

Isten népének az idők végéig kell követnie azokat az elveket, amelyeket Mózes 5. könyve Izráel eligazítására nyilatkoztatott ki. Igazán boldogok csak akkor lehetünk, ha Istennel szövetségbenmaradunk. Nem köthetünk egyezséget - elveinkkel megalkudva - azokkal, akik nem félik Istent.

A magukat keresztényeknek vallók számára állandó veszélyt jelent az az elképzelés, hogy bizonyos mértékig alkalmazkodni kell a világhoz, ha befolyást akarnak gyakorolni rá. Az ilyen magatartás hasznosnak tűnhet, de minden esetben lelki veszteséggel jár. Isten népének szigorúan őrizkednie kell minden olyan finoman rejtett hatástól, amelyeket az igazság ellensége hízelgéssel akar lelkükbe lopni. Isten gyermekei idegenek és vándorok ezen a világon, és veszélyekkel körülvett ösvényen járnak. Nem szabad elfogadniuk azokat az ötletes kibúvókat és csábító ajánlatokat, amelyeket Sátán kínál, hogy engedetlenségre bírja őket.

Nem Isten ügyének nyílt és közismert ellenségeitől kell a legjobban félnünk. Könnyebben meg tudják téveszteni Isten gyermekeit azok, akik Júda és Benjámin ellenségeihez hasonlóan hízelgő, kecsegtető szavakat mondanak, és úgy tesznek, mintha baráti szövetségre akarnának lépni velük. Az ilyenekkel szemben mindenkinek résen kell lennie, nehogy valamilyen gondosan elrejtett és ügyes csapda észrevétlenül megfogja őket. Különösen most, a föld történelmének záró szakaszában, Isten lankadatlan éberséget kíván gyermekeitől. Bár a harc szüntelenül folyik, senki sem marad magára a küzdelemben. Angyalok segítik és védik azokat, akik alázatosan járnak Isten előtt. Urunk soha nem hagyja cserben a benne bízót. Amikor gyermekei a gonosz ellen védelemért hozzá fordulnak, az Úr szánalommal és szeretettel zászlót emel ellenségeik előtt. Ne érintsétek őket - mondja -, mert ők az enyéim! Markaimba metszettem őket.

A samaritánusok fáradhatatlan ellenállása "...elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől. Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat" (Ezsd 4:4-5). Hamis hírekkel gyanút ébresztettek a gyanakvásra könnyen rászedhető elmékben. Isten azonban hosszú éveken át féken tartotta a gonoszság erőit, és Júda népe szabadon folytathatta munkáját.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Tírusz királya, Hírám, mintha csak testvére lett volna Salamonnak, ő biztosította a libanoni cédrusfa-anyagot a templom építkezéséhez. Ám azok az idők már elmúltak. A gonosz Jézabel is Tíruszból származott és a tíruszbeliek örvendeztek Jeruzsálem bukásán.

A cédrusfa kereskedelme tette lehetővé Tírusznak, hogy kihasználja a kikötőváros adottságait. Egy ősi Szingapúr volt, nem kevesebb. Talán nem annyira lenyűgöző, de bizonyára ugyanolyan virágzóan gazdag. A babiloniak, akik Jeruzsálemet elpusztították, le fogják rombolni Tíruszt is. A város a babiloniak lovai által felvert porban fog fuldokolni. Szökőárként lepi el a várost az ellenség hadserege. Az árapály hullámainak példáját megértette Tírusz.

Babilon megostromolta és bevette a várost. A prófécia egyes elemei beteljesedtek. Véglegesen Nagy Sándor inváziója által teljesedett, mintegy 300 ével később, amikor a megkopaszított sziklákon még por sem maradt és megépült a szigeten álló városhoz vezető földnyelv, amelyen az ellenség bejuthatott.  Az Úr szava a maga idejében beteljesedett.  A tíruszi kultúra és civilizáció véglegesen elpusztult, és birodalma soha többé nem éledt újjá.

Istent nem lehet megcsúfolni!  Akik népét bántják, Őt bántják. Védelmükre kel, ahogyan akkor, úgy ma is.

Ross Cole

116. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezetéhez (október 15-21.).

Mary Mallon epehólyagja tífusszal volt fertőzött, de ennek nem voltak tünetei. Ahol csak ő főzött szakácsnőként, majdnem mindig tífuszjárvány tört ki. Az orvosok azt tanácsolták neki, hogy vetesse ki a fertőzött epehólyagját, de ő nem hitte el, hogy ő a járvány hordozója. Nem adta fel a szakácsságot, és az emberek körülötte folyamatosan megbetegedtek és meghaltak. Megkapta a „Tífuszos Mary” becenevet.

Amikor az izraeliták elkezdték helyreállítani a templomot, a szomszédos szamaritánusok felajánlották segítségüket. A segítség csak jól jöhet, igaz? Hiszen végül is „sok ember könnyedén dolgozik”. Azonban ezek a szamaritánusok a bálványimádás fertőzését hordozták. Nem gondolták, hogy ők maguk fertőzöttek. Azt állították, hogy a bálványaik pusztán az igaz Istenre emlékeztetik őket, azonban ha az izraeliták elfogadták volna a segítségüket és szövetségre lépnek velük, a bálványimádás előtt nyitották volna meg az ajtót.

Milyen gyakran találkozunk mi is manapság ugyanazzal a kísértéssel? Milyen gyakran vagyunk megkísértve azzal, hogy fogadjunk el segítséget, még akkor is, ha ez a vallási szabadságunk korlátozását jelenti? Megalkudni azért, hogy vonzóak legyünk a tömeg számára? Megkérdőjelezhető cselekedeteket folytatni azért, hogy elkerüljük, hogy egy barátot vagy egy csoportot zavarjunk? Hangozhatnak ezek bármilyen jól is emberi szemszögből, Isten szemében ezek nagyon veszélyesek. Isten képes eltávolítani a fertőzést és tisztává tenni a szívünket, de ehhez teljes odaszánást vár tőlünk. Isten nagyobb dolgokat tud elérni kevés emberrel, akik teljesen odaszánták magukat neki, mint nagyobb számú embercsoporttal, akik megalkuvóak.

„Nem köthetünk egyezséget – elveinkkel megalkudva – azokkal, akik nem félik Istent.” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 354.  o.).

Lisa Ward
a Country Life hetednapi adventista gyülekezet jegyzője
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. október 15., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 15 - VASÁRNAP - Ezékiel 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezet 825. nap

46. Prófétai eligazítás a válságban

A templom újjáépítésére vállalkozó zsidók közelében laktak a samaritánusok, akik a tíz törzs Samáriában és Galileában hagyott tagjai és az asszír tartományokból való telepesek közötti házasságokból származó pogányok voltak. Később állították, hogy az igaz Istent imádják, de szívükben és szokásaikban bálványimádók voltak. Igaz, hogy állításuk szerint bálványaik csak emlékeztették őket az élő Istenre, a világegyetem Urára, de a nép hajlamos volt a faragott képek tiszteletére.

A helyreállítási munkák idején derült ki, hogy a samaritánusok "Júda és Benjámin ellenségei." Miután meghallották, hogy "a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az Úrnak," "elmentek Zerubbabelhoz, meg a családfőkhöz, és azt mondták nekik," hogy részt szeretnének ők is venni a templomépítésben.

"Hadd építsünk veletek együtt - ajánlották -, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket." De kívánságukat nem teljesítették. "Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek - mondták a zsidó vezetők -, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya" (Ezsd 4:1-3).

Az izráelitáknak csak egy maradéka tért vissza Babilonból; és most, amikor nekiláttak a látszólag erejüket meghaladó feladatnak, legközelebbi szomszédaik felkínálták segítségüket. A samaritánusok hivatkoztak arra, hogy az igaz Istent imádják, és kifejezték, szeretnének osztozni a templomi szolgálattal kapcsolatos kiváltságokban és áldásokban. "...mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti" - mondták. "Hadd építsünk veletek együtt." Ha a zsidó vezetők elfogadják a felkínált segítséget, ajtót nyitnak a bálványimádás előtt. Felismerték, hogy a samaritánusok nem őszinték, és tudták, hogy az a segítség, amit ezekkel az emberekkel kötött szövetség útján kaphatnak, nem mérhető össze azzal az áldással, amelyre Jahve világos parancsai követése nyomán számíthatnak.

Az Úr kinyilatkoztatta Mózes által, hogyan kell Izráelnek a környező népekhez viszonyulnia: "...ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik! Ne házasodj össze velük... mert eltérítik fiaidat tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az Úr, és hamar kipusztít benneteket." "Mert az Úrnak, Istenednek a szent népe vagy te, téged választott ki az Úr, hogy az ő tulajdon népe légy mindazon népek közül, amelyek a föld szinén vannak" (5Móz 7:2-4; 14:2).

Isten világosan megmondta, milyen következményekkel jár, ha szövetségre lépnek a környező népekkel. "Szétszór téged az Úr az összes népek közé, a föld egyik végétől a föld másik végéig - jelentette ki Mózes -, ott szolgálsz majd más isteneknek, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid: fának és kőnek. De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy talpalatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az Úr. Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz. Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit látnod kell" (5Móz 28:64-67). "De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod - hangzott az ígéret -, ha teljes szívvel, lélekkel keresed" (5Móz 4:29).

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ha valaki rosszul lát, nagy betűkkel kell írnod, hogy el tudja olvasni. Júdának a hallásával volt baj, ezért Ezékielnek kiabálnia kellett. Most azonban megtörtént az elképzelhetetlen, a város elesett. Jahve menyasszonya meghalt. Most a lágyabb hangok ideje jött el.

A helyreállítás előtt a haragnak kell jönnie. Haragnak mindazok ellen, akik bánatot és fájdalmat okoztak.  A próféta először a régi ellenségekkel foglalkozik.  Ammon és Moáb rokonok, Lót leszármazottai. Edom és Seir pedig Ézsau utódai. A rokonok közötti ellenségeskedés sokkal mélyebb lehet, mint a puszta ismerősök közötti. Ezenkívül a filiszteusok is az izraeliták örök ellenségei voltak.

Be kell vallanom, kellemetlen érzéseim vannak e fejezet heves indulataival kapcsolatban. Nem tűnik helyesnek a tetemre hívás. Mégis, biztosan helye van a gonoszok elleni haragnak, sőt még a legyőzésük feletti örömnek is. Önmagában egyetlen érzelem sem rossz. Az számít, hogyan élünk velük.

„És a megbocsátás?” Igen, a megbocsátás fontos. De éreznünk is kell, nemcsak kimondani. A megbocsátás nem tekinthető csupán a rossz miatti mentegetőzés elfogadásának és nem történik meg pusztán a fájdalom elengedésével. Szívfájdalommal jár és nem fogad el mentséget, ám a mély fájdalom ellenére mégis megbocsájt. A Golgota megkongatta a lélekharangot a könnyű kegyelem felett.

Milyen gyakran sürgetjük az embereket a következtetések túl korai levonására! A bántalmazottnak, az összetörtnek tudomásul kell vennie vesztesége valóságát. Nem az a lényeg, hogy engedjük el a fájdalmat, s akkor meg tudunk bocsájtani, hanem az, hogy érezzük át és éljük meg a fájdalmat, ismerjük meg, éljük át a bánatot. Ezután bocsássunk meg, és akkor engedjük el!

Ezékiel bemutatja majd a helyreállítást, de előbb az ellenség iránti haragot írja le, és jogosan teszi.  Amit nem érzünk, azt nem lehet meggyógyítani.

Isten elfogadja bánatunk őszinteségét, ahogyan mi is elismerjük azokét, akik minket bántottak.

Ross Cole

116. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezetéhez (október 15-21.).

Mary Mallon epehólyagja tífusszal volt fertőzött, de ennek nem voltak tünetei. Ahol csak ő főzött szakácsnőként, majdnem mindig tífuszjárvány tört ki. Az orvosok azt tanácsolták neki, hogy vetesse ki a fertőzött epehólyagját, de ő nem hitte el, hogy ő a járvány hordozója. Nem adta fel a szakácsságot, és az emberek körülötte folyamatosan megbetegedtek és meghaltak. Megkapta a „Tífuszos Mary” becenevet.

Amikor az izraeliták elkezdték helyreállítani a templomot, a szomszédos szamaritánusok felajánlották segítségüket. A segítség csak jól jöhet, igaz? Hiszen végül is „sok ember könnyedén dolgozik”. Azonban ezek a szamaritánusok a bálványimádás fertőzését hordozták. Nem gondolták, hogy ők maguk fertőzöttek. Azt állították, hogy a bálványaik pusztán az igaz Istenre emlékeztetik őket, azonban ha az izraeliták elfogadták volna a segítségüket és szövetségre lépnek velük, a bálványimádás előtt nyitották volna meg az ajtót.

Milyen gyakran találkozunk mi is manapság ugyanazzal a kísértéssel? Milyen gyakran vagyunk megkísértve azzal, hogy fogadjunk el segítséget, még akkor is, ha ez a vallási szabadságunk korlátozását jelenti? Megalkudni azért, hogy vonzóak legyünk a tömeg számára? Megkérdőjelezhető cselekedeteket folytatni azért, hogy elkerüljük, hogy egy barátot vagy egy csoportot zavarjunk? Hangozhatnak ezek bármilyen jól is emberi szemszögből, Isten szemében ezek nagyon veszélyesek. Isten képes eltávolítani a fertőzést és tisztává tenni a szívünket, de ehhez teljes odaszánást vár tőlünk. Isten nagyobb dolgokat tud elérni kevés emberrel, akik teljesen odaszánták magukat neki, mint nagyobb számú embercsoporttal, akik megalkuvóak.

„Nem köthetünk egyezséget – elveinkkel megalkudva – azokkal, akik nem félik Istent.” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 354.  o.).

Lisa Ward
a Country Life hetednapi adventista gyülekezet jegyzője
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. október 14., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 14 - SZOMBAT - Ezékiel 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezet 824. nap

Ha azok, akik nem örvendeztek a templom alapkövének letételekor, előre láthatták volna hitetlenségük következményeit, megrémültek volna. Aligha voltak tudatában annak, hogy mily súlya van a rosszallást és csalódást kifejező szavaiknak. Aligha tudták, hogy elégedetlenségük kifejezésével mennyire késleltetik az Úr házának felépítését.

Az első templom pompája és megkapó vallási rítusai Izráel büszkeségének forrását jelentette a fogság előtt. Istentiszteletükből azonban sokszor hiányzott az Isten szemében legfontosabb vonás. Az első templom dicsőségével, szolgálatainak pompájával nem szerezhették meg Isten pártfogását, mert nem nyújtották azt, ami egyedül érték Isten szemében. Nem hozták el néki alázatos és töredelmes szívük áldozatát.

Amikor az Isten országának alapvető elveit szem elől tévesztik, akkor megsokasítják és eltúlozzák a formaságokat. Ahol a jellem-építés háttérbe szorul, ahol a lélek szépsége hiányzik, ahol a kegyesség egyszerűsége megvetés tárgya, ott a hivalkodás szeretete és a fennhéjázás fényűző építményeket, pompás díszítményeket és hatást keltő szertartásokat kíván. Mindez azonban nem dicsőíti meg Istent. Egyházát nem külsőségeiért értékeli, hanem azért az őszinte kegyességért, amely megkülönbözteti a világtól. Tagjait Krisztus ismeretében való növekedésük, lelki életben való fejlődésük szerint értékeli. A szeretet és jóság alapelveit keresi. A művészet minden szépsége sem mérhető össze annak a jellemnek szépségével, amely Krisztust képviseli.

Lehet egy hívő közösség a legszegényebb az országban. Nélkülözheti a látványos pompa minden varázsát; de ha tagjai a Krisztus jellemét tükröző alapelvek szerint élnek, angyalok is részt vesznek istentiszteletükön. A dicsőítés és köszönet kedves áldozatként száll fel Istenhez a hálás szívekből:

"Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,
mert örökké tart szeretete.
Így szóljanak az Úr megváltottai,
akiket megváltott az ellenség kezéből."
"Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki,
emlegessétek minden csodáját!
Dicsőítsétek szent nevét,
szívből örüljenek, akik keresik az Urat!"
"Mert megitatta a szomjazókat,
és jól tartotta az éhezőket"
(Zsolt 107:1-2; 105:2-3; 107:9).

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 24

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ó, Uram, olyan nehéz a te ösvényeiden járni! Még Ezékielt, hűséges prófétádat sem kímélte a fájdalom. A feleséged, Jeruzsálem is elpusztul, és ugyan azon a napon Ezékiel feleségének is meg kell halnia. Mint előtte Hóseás, ő sem az isteni bánatról szónokolt. Közvetlenül tapasztalta meg ezt. Elsősorban nem a szavak ihletettek, hanem maga a szónok, akit a Szentlélek indít.

Az oroszlánok üvöltöttek. Ki képes csendben élni? Isten szava tűz a csontokban, melyet nem lehet meggátolni. De a tűz felemészti a tulajdonosát is, nem csak a bűnösöket.

Uram! Vannak akik tévesen úgy tekintenek a Te ösvényedre, mint egy menekülő útra a bánat és a gyász elől. Te sosem ígértél nekünk könnyű vagy sikeres életet. A világ bánata a Te saját bánatod, és ez a miénké válik. Összetörünk és szétzúzódunk ez alatt a súly alatt.

Mégis, nem csak fájdalmat és bánatot adtál nekünk. Te önmagadat is nekünk adod. Ez a Kálvária lényege. És Te elég vagy számunkra.

Láttam a saját életemben, hogy embereket, akiket szeretek, súlyosan bántalmaznak; én pedig folyamatosan poszttraumás stresszben szenvedtem, és több számomra kedves embert is elragadott a hirtelen halál.

Néha úgy tűnik, mintha ezek a dolgok sosem érnének véget. Egyikünket sem szólítottad fel arra, hogy önmagunkat büntessük. De időnként olyan útra hívsz, ami meredek, sziklás, tövisekkel teli ösvényen vezet. Mégis bizonyosságom van afelől már ma is, hogy Te elég vagy számomra, hiszen gyengeségemben is meglátom a Te tökéletes erődet!

Ross Cole

115. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezetéhez (október 8-14.).

Sok minden van, amit ebből a fejezetből tanulhatunk, de egy dolog különösen szembeötlő volt számomra: Isten bárkit képes használni az Ő céljai érdekében, feltéve, hogy megengedjük, hogy használjon minket. A fejezet nagy része Nagy Círuszra összpontosít, aki egy pogány perzsa király volt. Isten mégis őt választotta. (Olvasd el Ésaiás 44:28-at és 45:13-at.)

Úgy vélem, fontos, hogy ezt észrevegyük, mert néha napjainkban a keresztények úgy érzik, hogy őket nem tudja Isten használni. Túlságosan piszkosak és szennyesek. Ezek a gondolatok még el is taszítják őket Istentől, mert bizonytalanok afelől, hogy képesek Őt követni, és az Ő akaratát az életükben. Ez valójában igaz is, hogy a saját erőnkből képtelenek vagyunk olyanná válni, mint Jézus, és tökéletesen szolgálni őt. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”

Mindazonáltal hálásnak kell legyünk az Úrnak, hogy nem kell saját érdemünkből próbálkoznunk, mert az Úr a mi erőnk és pajzsunk. Círusz király elolvasta a róla szóló szöveget, amely még a születése előtt íródott, „szíve mélyen megindult, és elhatározta, teljesíti Isten által kijelölt küldetését.” Hasonlóképpen, mi mindannyian az Isten munkájára hívattunk el.

„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Margaret Muthee
a Northwest University hallgatója
Dicsőítés Temploma, Hetednapi Adventista Egyház
Lakeland, WA USA

Fordította: Gősi Csaba