2017. augusztus 31., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 31 - CSÜTÖRTÖK - Jeremiás 37

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezet 780. nap

Mert ezt mondja az Úr: Ahogyan elhoztam erre a népre mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amit most ígérek nekik. Mert fognak még szántóföldet venni ebben az országban, amelyről azt mondjátok, hogy ember és állat nélkül maradt pusztaság, amely a káldeusok kezébe került. Ezüstért vesznek szántóföldet, lepecsételt és tanúkkal hitelesített szerződést írnak róla Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, mert jóra fordítom sorsukat! - így szól az Úr" (Jer 32:37-44).

A szabadítás és helyreállítás ígéreteinek megerősítésére "másodszor is szólt az Úr igéje Jeremiáshoz, amikor még fogoly volt a börtön udvarában.
Ezt mondta az Úr, aki a földet megalkotta, az Úr, aki azt megformálta és megerősítette - az Úr az ő neve -: Kiálts hozzám és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz! Mert ezt mondja az Úr, az Izráel Istene, e város házairól és Júda királyi palotáiról, amelyeket leromboltak, hogy felhasználják az ostromsáncokkal és fegyverekkel szemben azok, akik harcba bocsátkoztak a káldeusokkal... Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke... megbocsátom minden bűnüket, amelyeket elkövettek ellenem, amikor elpártoltak tőlem. Ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha meghallják, hogy mennyi jót teszek velük...

Ezt mondja az Úr erről a helyről, amelyet ember és állat nélkül maradt pusztának mondtok, Júda városairól és Jeruzsálem utcáiról, amelyek lakatlan pusztasággá váltak, ember és állat nélkül: Felhangzik még a vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja, és azoké, akik így énekelnek: Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökké tart szeretete! Hálaadó énekkel jönnek az Úr házába, mert jóra fordítom az ország sorsát, és olyan lesz, amilyen régen volt - ezt mondja az Úr.

Ezt mondja a Seregek Ura: Ezen az ember és állat nélkül maradt puszta helyen és ennek minden városában fognak még pásztorok tanyázni, akik nyájakat legeltetnek. A hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban átmegy még a nyáj a számadó keze alatt - ezt mondja az Úr.

Eljön még az idő - így szól az Úr -, amikor valóra váltom azt a jót, amit Izráel és Júda házáról ígértem" (Jer 33:1-14).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 37

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Jeremiás prófétának ebben a fejezetben Sedékiással, Júda utolsó királyával volt dolga, uralkodásának kilencedik esztendejében. Nabukodonozor, Babilónia uralkodója nevezte ki Sedákiást Júda királyává (1. vers). „De nem hallgatott sem ő, sem szolgái, sem az ország népe az Úr szavára, amelyet Jeremiás próféta által szólt” hozzájuk (2. vers).

Mit tehet az orvos, ha a beteg nem akarja bevenni az általa rendelt gyógyszert? Sedékiás király Jeremiáshoz küldte két emberét, Júkált és Sofóniást (akinek apja pap volt) a kéréssel: „könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!” (3. vers). Az egyiptomi fáraó éppen akkor tervezte, hogy seregével Jeruzsálem segítségére siet. A babiloniak a fáraó közeledtéről értesülve visszavonultak egy időre (5. vers).

Sedákiás a siker hamis illúzióját táplálta. Isten azonban elmondta Jeremiásnak, hogy az egyiptomiak vissza fognak fordulni és hazatérnek (7. vers). Sedékiás és népe elszalasztotta az alkalmat, amikor az embernek inkább egy elejétől a végéig mindent tudó Istenbe, és nem a politikába kell bizalmát vetnie.

A babiloniak visszatérnek és felégetik Jeruzsálemet (8. vers). Ez a biztos valóság (9-10. vers). Amikor a babiloniak egy kis időre elvonultak, Jeremiás Benjámin földjére indult, hogy családi örökségét kikérje (12. vers).  A városkapuban észrevette őt egy őr és azzal gyanúsította, hogy a káldeusokhoz akar szökni (13. vers).  Hamis vádakkal a fejedelmek elé vitte Jeremiást, akik annyira megharagudtak a prófétára, hogy nagyon megverették az ártatlan embert  (14-15. vers), és fogságba vetették Jónátán írnok házában (15. vers).  Jeremiás hosszú időt töltött abban a börtöncellában (16. vers).

Sedékiás király kihozatta, titokban a palotájába vitette, és megkérdezte, van-e kijelentése az Úrtól (17. vers). A próféta a következő üzenetet adta át a királynak: „A babiloni király kezébe adatol”. Majd szóvá tette a király és főemberei igazságtalan eljárását, amivel őt ártatlanul börtönbe vetették (18. vers).

Jeremiás rákérdezett, vajon hol vannak azok a próféták, akik azt jövendölték, hogy a babiloniak soha nem támadják meg Jeruzsálemet (19. vers). Könyörgött a királynak, ne küldje vissza a börtönbe (20. vers). Sedékiás király ezért elrendelte, hogy a börtön udvarában tartsák fogva Jeremiást és minden nap adjanak neki egy cipót a pékek utcájából (21. vers).  Sedékiás úgy gondolta, hogy ha kedves az Úr prófétájához, talán az Úr is jót tesz majd vele. Ám a király jóindulata igen rövid életűnek bizonyult.

„Drága Istenünk! Prófétáid naponta kérlelnek minket, hogy teljesen, feltétel nélkül adjuk át magunkat a te szolgálatodnak. Sokunk fülének és szívének nehéz ezt hallani, ahogy Sedékiásnak is az volt. Segíts, kérünk, hogy engedelmeskedjünk utasításaidnak, amíg nem késő! Ámen.”

Koot van Wyk


109. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezetéhez (augusztus 27- szeptember 2.).

Jeremiás könyvében a remény egyik legfigyelemreméltóbb jelképe a földvásárlás prófétai megcselekvése (Jeremiás 32). Júda elpusztításának előestéjén, mikor Júda már a babilóniaiak kezén volt. Isten szavával szólította meg Jeremiást, és arra utasította, hogy vásároljon földet az otthonát jelentő faluban. Így is tett, tanúk előtt aláírta és lepecsételte az ezt tanúsító okiratot. Micsoda egy visszás tett – főleg egy olyan próféta részéről, aki folyamatosan azt hirdette, hogy Júdát hamarosan elpusztítják! Azonban ez nagy reményt kifejező tett is volt – olyan tett, mely bizonyítja Jeremiás hitét abban az ígéretben, hogy a küszöbön álló katasztrófa nem az utolsó fejezetet fogja jelenteni a családja és népe történetében. Jeremiás, felvállalva a vérrokoni szerepet, megváltotta a családi tulajdont. Ezen cselekedete biztosítékként, letétként szolgált, szimbólumként a jövőben történő helyreállítás ígéretére (lásd 14–15. vers).

Ezt a történetet olvasva azon tűnődöm, vajon milyen cselekedeteket lennék képes véghez vinni most, hogy úgymond lábnyomot hagyjak a hitemen, hogy amit ma tapasztalok az nem a történet vége. Jeremiás imájának második sorát visszhangozva, megerősítem: „Uram Isten, semmi sincs lehetetlen előtted!”

Jody Washburn
biblikumok tanársegéd
Walla Walla University

Fordította: Gősi Csaba

2017. augusztus 30., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 30 - SZERDA - Jeremiás 36

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezet 779. nap

"Ó, Uram, Uram! - könyörgött. Te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi sem lehetetlen. Te irgalmas vagy ezerízig, de megfizetsz az atyák bűnéért fiaiknak is, te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek Ura a neve! Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel útjai és tetteinek gyümölcse szerint bánsz. Te jeleket és csodákat tettél Egyiptomban, Izráelben és az emberek között a mai napig. Olyan nevet szereztél magadnak, amely ma is nagy. Kihoztad népedet, Izráelt Egyiptomból jelek és csodák között, erős kézzel, kinyújtott karral, nagy félelmet keltve. Nekik adtad ezt az országot, amelyet esküvel ígértél oda őseiknek: ezt a tejjel és mézzel folyó földet. Ők bementek, és birtokba vették azt. De nem hallgattak szavadra, nem éltek törvényed szerint, és nem tették meg mindazt, amit megparancsoltál nekik. Ezért zúdítottad rájuk mindezt a veszedelmet" (Jer 32:17-23).

Nabukodonozor seregei ostromukkal már-már elfoglalták Sion falait. Ezrek pusztultak el a város végső elkeseredett védelmében. Éhségtől és betegségtől további ezrek haldokoltak. Jeruzsálem sorsa megpecsételődött. Az ellenséges haderők ostromló tornyai már túlértek a falakon. "Az ostromsáncok már a városig érnek, elfoglalására készen, és ez a város fegyver, éhínség és dögvész folytán az ostromló káldeusok kezébe kerül. Amit megígértél, megtörtént, amint látod! És mégis ezt mondtad nekem, Uram, ó, Uram: Vedd meg ezt a szántóföldet ezüstért, és hitelesíttesd tanúkkal! - pedig ez a város a káldeusok kezébe kerül" (Jer 32:24-25).

Isten könyörületesen meghallgatta a próféta imáját. "Így szól az Úr igéje Jeremiáshoz" ebben a szorongató órában, az igazság szolgája hitének tűzpróbájában: "Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?" (Jer 32:26-27). A város hamarosan a káldeusok kezére jutott. Kapuit, palotáit felgyújtották és leégették. Jóllehet a város pusztulása és Jeruzsálem lakóinak fogságba vitele közeledett, Jahve Izráellel való örök terve mégis teljesülni fog. Szolgája imájára válaszként így szólt az Úr azokról, akiket fenyítése utolért:

"Összegyűjtöm majd népét mindazokból az országokból, ahová szétszórtam lángoló haragomban és nagy felháborodásomban. Visszahozom őket erre a helyre, letelepítem, és biztonságban lesznek. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is. Örök szövetséget kötök velük, nem fordulok el tőlük, jót teszek velük, és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem, és ne hajoljanak el tőlem. Örömmel teszek jót velük teljes szívemmel és lelkemmel, és véglegesen elültetem őket ebbe a földbe.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 36

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Jeremiás hosszú ideig szolgált, egészen Jósiás király idejétől Sedékiás király uralkodásának utolsó, tizenegyedik évéig. Az utolsó feljegyzések Jeremiás életéről a hódító Nabukodonozor király idejéből származnak. Mintegy 44 esztendeig tartott Jeremiás szolgálata, és Isten megmutatta neki a fogság előtti és utáni állapotokat. Isten és a próféta nagy csalódására, a nép szokása szerint igen nyakas volt.

Ebben a fejezetben Isten i. e. 605-ben szólította meg Jeremiást, Nabukodonozor seregeinek érkezése előtt (1. vers). Ez Jeremiás Úrért végzett szolgálatának hetedik esztendeje volt. Egy tekercsre kellett leírnia Istennek minden neki adott próféciáját és üzenetét „mind e mai napig” (2. v.). Isten terve az volt, hogy amikor a tekercset felolvassák a királynak és a fejedelmeknek, ők megtérjenek, megbánják bűneiket és az Úr megbocsájtja hűtlenségüket és bűneiket (3. vers).

Jeremiás tehát hívatta írnokát, Bárukot, aki mindent szóról-szóra leírt , amit a próféta diktált neki (4. vers). A körülmények miatt Jeremiás nem beszélhetett közvetlenül a királlyal, de elküldte hozzá Bárukot, hogy olvassa fel neki a tekercset az Úr házában az ünnepség napján, amelyre eljött a nép Júda minden részéből (6-9. vers). Az ünnepségen  „az Úr elé” hívták az egész népet, de a szívük nem változott meg, ahogy a király és főembereinek szíve sem. Az Úr házának kapujában Báruk felolvasta a szavakat, melyeket Jeremiás Gamária kamrájában diktált neki (10. vers). Néhány fejedelem nem volt jelen, de Gamária fia, Mikeás ott volt, és hallotta az Úr szavait (11. vers).

Mikeás tehát a királyi palotába, az írnok szobájába ment, ahol elmondta Jeremiás szavait a fejedelmeknek (12-13. vers). Ők ezért elküldték Jehudit, a fekete fiatalembert (akinek dédapja Kusi volt, ahogy az etióp embereket nevezték) menjen el Bárukért és hívja oda az összejövetelre a tekerccsel együtt, hogy felolvassa nekik (14-15. vers). Mindnyájan megdöbbentek az Úrnak Jeremiás által közvetített szavain, és „megrettenve tekintettek egymásra” (16. vers).  Azon tanakodtak, hogyan is íródhatott ez az üzenet, milyen módon jöhetett létre (17. vers). Tudni akarták, vajon mindez Jeremiástól származik-e. Meg voltak győződve róla, hogy Jeremiás és Báruk a helyes úton jár, és kérték őket, rejtőzzenek el (19. vers.). A tekercset pedig Elisámának, Báruk egyik kollégájának szobájába vitték (21. vers).

Ezután a király megkérte Jehudit, a fekete fiatalembert, vigye oda hozzá a tekercset és olvassa fel neki. Tél lévén a király a tűznél melegedett (22. vers).  A király egy ideig hallgatta, majd fogott egy kést, darabokra szabdalta az Isten Igéjét tartalmazó tekercset, és a tűzbe hajította (23. vers). „Nem rettentek meg, és ruhájukat sem szaggatták meg sem a király, sem a szolgái, akik hallották mindezeket a beszédeket” (24. vers). Senki sem olyan süket, mint az, aki nem hajlandó az intésre odafigyelni. A király saját fiát és annak barátait utasította, hogy fogják el Bárukot és Jeremiást, „de az Úr elrejtette őket” (26. vers).

Isten szólt Jeremiásnak, hogy készítsen egy újabb példányt a tekercsből, és azt is Bárukkal írassa le (28-32. vers). Isten újabb mondatokkal egészítette ki az írást, melyek a király és szolgái, valamint leszármazottaik büntetéséről szóltak. Jeremiás kibővítette ezekkel a szavakkal az ismételten lediktált könyvtekercset.

Istenünk alkalmas férfiakkal és nőkkel íratta le igéjét, s amit leíratott, az történelmileg mind pontos volt. Bűnbánatra kérlelte a népet, miközben egy örökké szerető Isten türelmét mutatta be. Ami Isten jellemét illeti, a büntetést az ember saját maga vonja magára, hiszen Isten minden módon megtesz mindent az ember megtéréséért. 

„Drága Istenünk! Add, kérlek, hogy mi ne égessük el Isten Igéjét megvetésünk által, és ne engedd, hogy széttépjük elfordult életünkkel. Add, hogy amikor kérlelsz bennünket, a hitünk működjön együtt a Te isteni terveddel. Ments meg minket, Urunk, saját magunktól!  Ámen.”

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti egyetem


109. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezetéhez (augusztus 27- szeptember 2.).

Jeremiás könyvében a remény egyik legfigyelemreméltóbb jelképe a földvásárlás prófétai megcselekvése (Jeremiás 32). Júda elpusztításának előestéjén, mikor Júda már a babilóniaiak kezén volt. Isten szavával szólította meg Jeremiást, és arra utasította, hogy vásároljon földet az otthonát jelentő faluban. Így is tett, tanúk előtt aláírta és lepecsételte az ezt tanúsító okiratot. Micsoda egy visszás tett – főleg egy olyan próféta részéről, aki folyamatosan azt hirdette, hogy Júdát hamarosan elpusztítják! Azonban ez nagy reményt kifejező tett is volt – olyan tett, mely bizonyítja Jeremiás hitét abban az ígéretben, hogy a küszöbön álló katasztrófa nem az utolsó fejezetet fogja jelenteni a családja és népe történetében. Jeremiás, felvállalva a vérrokoni szerepet, megváltotta a családi tulajdont. Ezen cselekedete biztosítékként, letétként szolgált, szimbólumként a jövőben történő helyreállítás ígéretére (lásd 14–15. vers).

Ezt a történetet olvasva azon tűnődöm, vajon milyen cselekedeteket lennék képes véghez vinni most, hogy úgymond lábnyomot hagyjak a hitemen, hogy amit ma tapasztalok az nem a történet vége. Jeremiás imájának második sorát visszhangozva, megerősítem: „Uram Isten, semmi sincs lehetetlen előtted!”

Jody Washburn
biblikumok tanársegéd
Walla Walla University

Fordította: Gősi Csaba

2017. augusztus 29., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 29 - KEDD - Jeremiás 35

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezet 778. nap

Emberi szemszögből nézve ennek a mezőnek megvásárlása, amely már babiloni fennhatóság alatt levő terület volt, ostobaságnak tűnt. Maga a próféta jövendölte meg Jeruzsálem lerombolását, Júda elpusztítását és a birodalom teljes összeomlását. A távoli Babilonban hosszú ideig tartó fogságot jövendölt. A már idős próféta nem remélhette, hogy valamikor is személyesen hasznot húzhat abból, amit vásárolt. A szent iratokba foglalt próféciák tanulmányozása nyomán szilárdan meggyőződött arról, hogy Isten a fogság fiainak vissza akarja adni az ígéret földjének ősi tulajdonjogát. Jeremiás a hit szemével látta, hogy a száműzöttek visszatérnek megpróbáltatásuk éveinek végén, és újra elfoglalják atyáik földjét. Az anatóti birtok megvásárlásával Jeremiás megtette a tőle telhetőt annak érdekében, hogy másokban is felkeltse a maga számára vigaszt jelentő reményt.

Miután Jeremiás aláírta és a tanúkkal is aláíratta az adásvételi okiratot, ezt a megbízatást adta titkárának, Bárúknak: "Fogd ezeket az iratokat, ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételtet is, meg ezt a le nem zárt szerződést is, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sokáig megmaradjanak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban" (Jer 32:14-15).

E szokatlan üzlet megkötésekor oly kilátástalan volt Júda helyzete, hogy a vétel részletkérdéseinek megoldását és az okmány megőrzésének elrendezését követően Jeremiás - jóllehet eddig töretlenül hitt - súlyos próbába került. Nem volt-e vakmerő cselekedet az, amivel Júdát bátorítani akarta? Miközben bizalmat akart bennük kelteni az Isten beszédében rejlő ígéretek iránt, nem adott-e alapot hamis reménységre? Azok, akik szövetséget kötöttek Istennel, már jó ideje gúnyolódnak az érdekükben tett intézkedéseken. Valóra válhatnak-e valaha a választott népnek adott ígéretek?

Lelkében kétségek közt a próféta Istenhez fordult, porig sújtva azok szenvedése miatti fájdalmában, akik nem voltak hajlandók bűnbánatot tartani, és további felvilágosítást kért Istennek az emberiség iránti szándékáról.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 35

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Az Úr elismerően szólt a rékábitákról, mert megtartották ősiknek tett ígéreteiket. Az ígéretek ezen megtartói egy másik bibliai szereplőre emlékeztetnek, akinek tisztességes élete mindig is lelkesített engem.

József megígérte, hogy szolgálja Potifárt, de ami még fontosabb, Istennek fogadott hűséget.  Amikor Józsefet ígérete megszegésére kísértették, így felelt: „hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezném Isten ellen!” (1Móz 39:8). Az Úr helyeselte József hűséges magatartását. József történetének alapos tanulmányozásából kiderül, hogy Potifár is megbecsülte Józsefet neki tett fogadalma megtartásáért.  Ha Potifár valóban hitt volna felesége rosszindulatú vádaskodásának, még aznap kivégeztette volna Józsefet.

Arra hívlak ma benneteket, hogy legyetek szavatartók! Ne tegyetek meggondolatlan fogadalmakat, kizárólag megfontoltan, imádságos lélekkel ígérjetek!  És ha ígéretet tesztek, különösen, ha Istennek, azt tartsátok is meg! Legyen életetek tanúbizonyság a szószegők világában! Legyetek ígéreteitek hűséges megtartói és maradjatok mindig azok!

„Drága Uram, köszönöm, hogy Te minden ígéretedet hűségesen megtartod. Kérlek, segíts nekem ma Szentlelked állandó, segítő jelenlétével, hogy én is mindig szavatartó legyek. Ámen”

Derek J. Morris


109. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezetéhez (augusztus 27- szeptember 2.).

Jeremiás könyvében a remény egyik legfigyelemreméltóbb jelképe a földvásárlás prófétai megcselekvése (Jeremiás 32). Júda elpusztításának előestéjén, mikor Júda már a babilóniaiak kezén volt. Isten szavával szólította meg Jeremiást, és arra utasította, hogy vásároljon földet az otthonát jelentő faluban. Így is tett, tanúk előtt aláírta és lepecsételte az ezt tanúsító okiratot. Micsoda egy visszás tett – főleg egy olyan próféta részéről, aki folyamatosan azt hirdette, hogy Júdát hamarosan elpusztítják! Azonban ez nagy reményt kifejező tett is volt – olyan tett, mely bizonyítja Jeremiás hitét abban az ígéretben, hogy a küszöbön álló katasztrófa nem az utolsó fejezetet fogja jelenteni a családja és népe történetében. Jeremiás, felvállalva a vérrokoni szerepet, megváltotta a családi tulajdont. Ezen cselekedete biztosítékként, letétként szolgált, szimbólumként a jövőben történő helyreállítás ígéretére (lásd 14–15. vers).

Ezt a történetet olvasva azon tűnődöm, vajon milyen cselekedeteket lennék képes véghez vinni most, hogy úgymond lábnyomot hagyjak a hitemen, hogy amit ma tapasztalok az nem a történet vége. Jeremiás imájának második sorát visszhangozva, megerősítem: „Uram Isten, semmi sincs lehetetlen előtted!”

Jody Washburn
biblikumok tanársegéd
Walla Walla University

Fordította: Gősi Csaba

2017. augusztus 28., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 28 - HÉTFŐ - Jeremiás 34

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 38. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezet 777. nap

Ha Izráel népe a századokon át követi ezeket a tanácsokat, milyen más lett volna történelme! A népnek csak akkor lehetett reménye arra, hogy be tudja tölteni a menny szándékát, ha az Isten igéje iránti tiszteletet ápolja szívében. Az Isten törvénye iránti megbecsülés adott erőt Izráelnek Dávid uralkodása alatt és Salamon uralkodása kezdetén. Az élő Igében való hit által ment végbe a reformáció Illés és Jósiás idejében. Ugyanezekre a szentírási igazságokra, Izráel gazdag örökségére hivatkozott reformtörekvéseiben Jeremiás. Ahol csak szolgált, ezzel a komoly kéréssel fordult a néphez: "Halljátok meg a szövetség igéit" (Jer 11:2), azokat a szavakat, amelyek megértetik velük, hogy Isten el akarja juttatni minden néphez a megmentő igazság ismeretét.

Júda hitehagyásának utolsó éveiben a próféták intései látszólag nem sok eredményre vezettek. Amikor pedig a káldeusok seregei harmadszor és egyben utoljára ostromolták Jeruzsálemet, mindenkit elhagyott a remény. Jeremiás teljes pusztulást jövendölt, és mivel változatlanul hangoztatta, hogy Júda adja meg magát, börtönbe vetették. Isten azonban nem hagyta reménytelen kétségbeesésben a városban levő hűséges maradékot. Jeremiás még akkor is kapott új kinyilatkoztatásokat a menny megbocsátó és megmentő készségéről, amikor a jövendölésein gúnyolódók szigorúan őrizték. Ezek a kijelentések azóta is a vigasz kimeríthetetlen forrását nyújtják Isten egyházának.

Jeremiás, megingathatatlanul bízva Isten ígéretében, példamutatóan szemléltette a pusztulásra ítélt város lakosai előtt erős hitét, hogy Isten szándéka végül teljesülni fog népe életében. Tanúk jelenlétében minden törvényes formaságot betartva, tizenhét siklusért családi földet vásárolt a szomszédos Anatót faluban.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 34

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Senki sem szeret rossz híreket kapni. De feltehetek egy kérdést? Mit választanátok: jó híreket, amik nem igazak, vagy rossz híreket, amik igazak? Sedékiás király rossz híreket kapott Jeremiás prófétától, hogy Nabukodonozor, Babilónia  királyának  serege le fogja rombolni Jeruzsálemet és a királyt foglyul ejtik.

Jézus is rossz híreket mondott követőinek: „Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.” (Jn 16:1-2)

Miért mond az Úr ilyen rossz híreket népének? A válasz egyszerű: fel akar készíteni az előttünk álló nehéz időkre. A legjobb felkészülés a nehézségekre és az üldözésre az Istennel való személyes kapcsolat. Jézus ezt mondta a követőinek: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.” (Jn 16.33)

Nem csoda, hogy Pál apostol ilyen örömteli bizonyságot tett: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm 8:38-39)

„Uram, köszönöm ma neked, hogy velem leszel a megpróbáltatások idején és semmi sem választhat el szeretetedtől. Ámen.”

Derek J. Morris


109. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezetéhez (augusztus 27- szeptember 2.).

Jeremiás könyvében a remény egyik legfigyelemreméltóbb jelképe a földvásárlás prófétai megcselekvése (Jeremiás 32). Júda elpusztításának előestéjén, mikor Júda már a babilóniaiak kezén volt. Isten szavával szólította meg Jeremiást, és arra utasította, hogy vásároljon földet az otthonát jelentő faluban. Így is tett, tanúk előtt aláírta és lepecsételte az ezt tanúsító okiratot. Micsoda egy visszás tett – főleg egy olyan próféta részéről, aki folyamatosan azt hirdette, hogy Júdát hamarosan elpusztítják! Azonban ez nagy reményt kifejező tett is volt – olyan tett, mely bizonyítja Jeremiás hitét abban az ígéretben, hogy a küszöbön álló katasztrófa nem az utolsó fejezetet fogja jelenteni a családja és népe történetében. Jeremiás, felvállalva a vérrokoni szerepet, megváltotta a családi tulajdont. Ezen cselekedete biztosítékként, letétként szolgált, szimbólumként a jövőben történő helyreállítás ígéretére (lásd 14–15. vers).

Ezt a történetet olvasva azon tűnődöm, vajon milyen cselekedeteket lennék képes véghez vinni most, hogy úgymond lábnyomot hagyjak a hitemen, hogy amit ma tapasztalok az nem a történet vége. Jeremiás imájának második sorát visszhangozva, megerősítem: „Uram Isten, semmi sincs lehetetlen előtted!”

Jody Washburn
biblikumok tanársegéd
Walla Walla University

Fordította: Gősi Csaba

2017. augusztus 27., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 27 - VASÁRNAP - Jeremiás 33

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 38. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezet 776. nap

38. A sötétségen átsugárzó fény

Azok a pusztulást és halált hozó sötét évek, amelyek Júda országának végét jelezték, a legbátrabb embert is kétségbe ejtették volna, ha Isten szolgái nem hirdetnek bátorító üzenetet prófétikus kinyilatkoztatásaikban. Jeruzsálemben Jeremiás, a babiloni udvarban Dániel, a Kébár partján pedig Ezékiel által tette világossá szándékát az irgalmas Isten, és biztosította választott népét, hogy kész teljesíteni Mózes írásaiban megörökített ígéreteit. Amit mondott, megcselekszi - biztosan megteszi - azokért, akik hűségesek hozzá. Isten igéje "élő és maradandó" (1Pt 1:23).

A pusztai vándorlás idején az Úrnak gondja volt arra, hogy gyermekei emlékezetükben megőrizzék törvénye igéit. Miután letelepedtek Kánaánban, minden családban naponta el kellett ismételni a mennyei előírásokat. Olvashatóan kellett felírniuk az ajtófélfákra, a kapukra és az emlékeztető táblákra; azt énekbe kellett foglalniuk, hogy mind a fiatalok mind az idősek énekelhessék. A papoknak nyilvános összejöveteleken kellett tanítaniuk e szent rendelkezéseket, az ország főembereinek pedig naponként kellett tanulmányozniuk. "...tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva - parancsolta az Úr Józsuénak a törvénykönyvvel kapcsolatban. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz" (Józs 1:8).

Józsuénak az egész Izráellel meg kellett taníttatnia Mózes írásait. "Mindabból, amit Mózes megparancsolt, egyetlen szó sem volt, amit ne olvasott volna föl Józsué Izráel egész gyülekezete előtt, meg az asszonyok, gyermekek és jövevények előtt, akik köztük éltek" (Józs 8:35). Ez összhangban volt Jahve kifejezett parancsával, aki elrendelte, hogy minden hetedik évben a sátoros ünnepkor mondják el a törvény könyvének igéit a közösség előtt. "Gyűjtsd össze a népet, a férfiakat, a nőket és a gyermekeket, meg a lakóhelyeiden élő jövevényeket, hogy hallják meg, és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az Urat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek minden igéjét - hangzott az utasítás Izráel lelki vezetőinek. Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák meg, és tanulják meg, hogy féljék Istenüket, az Urat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön, ahová most átkeltek a Jordánon, hogy azt birtokba vegyétek" (5Móz 31:12-13)..

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 33

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A feleségemmel, Bodillal szeretünk keresztény énekeket énekelni, hogy Isten szavát a szívünkbe zárjuk. Ez a fejezet az egyik kedvenc bibliai ígéretünket tartalmazza: „Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (Jer 33:3) Bodil szerzett egy keresztény dalt, ami ezen a versen alapszik és összedolgozta Jeremiás próféta bizonyságtételével amit az előző fejezetben írt le: „Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!” (Jer 32:17)

Bármilyen kihívással vagy lehetőséggel nézel szembe ma, fogd szaván Istent! „Kiálts hozzám” – mondja. Ez a felhívás Jézus Hegyi beszédére emlékeztet: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Mt 7:7)

Gyermekként – ahogyan az elképzelhető –, különböző dolgokért, tárgyakért könyörögtem. Mára már rájöttem, hogy a legnagyobb ajándék az, amit az Atya kíván adni: bölcsességet ahhoz, hogy hogyan éljünk, valamint a Szentlélek jelenlétét. Adj neki  lehetőséget még ma, hogy vezessen azon az úton, amelyiken járnod kell! Ne felejtsd el, semmi sem lehetetlen Isten számára.

„Uram, köszönöm csodálatos ígéretedet, ami nem csak Jeremiásnak, hanem nekem is szól. Örülök, hogy bármikor és  bárhol kiálthatok hozzád és semmi sem lehetetlen számodra. Ámen.”

Derek J. Morris
Generál Konferencia
Lelkészi osztály


109. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezetéhez (augusztus 27- szeptember 2.).

Jeremiás könyvében a remény egyik legfigyelemreméltóbb jelképe a földvásárlás prófétai megcselekvése (Jeremiás 32). Júda elpusztításának előestéjén, mikor Júda már a babilóniaiak kezén volt. Isten szavával szólította meg Jeremiást, és arra utasította, hogy vásároljon földet az otthonát jelentő faluban. Így is tett, tanúk előtt aláírta és lepecsételte az ezt tanúsító okiratot. Micsoda egy visszás tett – főleg egy olyan próféta részéről, aki folyamatosan azt hirdette, hogy Júdát hamarosan elpusztítják! Azonban ez nagy reményt kifejező tett is volt – olyan tett, mely bizonyítja Jeremiás hitét abban az ígéretben, hogy a küszöbön álló katasztrófa nem az utolsó fejezetet fogja jelenteni a családja és népe történetében. Jeremiás, felvállalva a vérrokoni szerepet, megváltotta a családi tulajdont. Ezen cselekedete biztosítékként, letétként szolgált, szimbólumként a jövőben történő helyreállítás ígéretére (lásd 14–15. vers).

Ezt a történetet olvasva azon tűnődöm, vajon milyen cselekedeteket lennék képes véghez vinni most, hogy úgymond lábnyomot hagyjak a hitemen, hogy amit ma tapasztalok az nem a történet vége. Jeremiás imájának második sorát visszhangozva, megerősítem: „Uram Isten, semmi sincs lehetetlen előtted!”

Jody Washburn
biblikumok tanársegéd
Walla Walla University

Fordította: Gősi Csaba

2017. augusztus 26., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 26 - SZOMBAT - Jeremiás 32

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 775. nap

Sion most romokban hevert; Isten népe pedig fogságban volt. A próféta fájdalomtól porba sújtva kiáltott: "Jaj, de magára maradt az egykor oly népes város! Olyanná lett, mint az özvegy. Nagy volt a népek között, úrnő a tartományok között, de kényszermunkássá lett! Sírva sír az éjszakában, könny áztatja arcát. Senki sem vigasztalja azok közül, akik szerették, barátai mind hűtlenné lettek, ellenségeivé váltak.

A nyomorúság és terhes szolgálat után fogságba került Júda. Ott lakik a pogányok között, de nem talál nyugodt helyet. Üldözői mind utolérik nyomorúságában. Gyászolnak a Sion útjai, nincs, aki ünnepekre járjon. Kapui mind elpusztultak, papjai sóhajtoznak. Szűzei szomorkodnak, neki csak keserűsége van! Elnyomói fölülkerekedtek, ellenségei jólétben élnek. Az Úr szomorította meg sok vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek elnyomóik előtt."

"Jaj, de sötét felhőt borított az Úr haragja Sion leányára! Az égből a földre dobta Izráel ékességét, nem gondolt lábai zsámolyával haragja napján. Elpusztította az Úr kíméletlenül Jákób összes hajlékát. Ledöntötte féktelen haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre terítette, meggyalázta az országot és vezéreit. Haragja hevében egészen összetörte Izráel hatalmát, visszavonta segítő jobbját, amikor jött az ellenség. Perzselte Jákóbot, mint lángoló tűz, emésztette körös-körül. Fölvonta íját mint ellenség, előállott mint támadó, és jobbjával megölt mindent, ami a szemnek kívánatos Sion leányának a sátrában; tűzként öntötte ki haragját."

"Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya? Milyen példával vigasztaljalak meg, Sion szűz leánya? Romlásod nagy, mint a tenger, ki gyógyíthat meg?"

"Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek... Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek; nekünk kell hordanunk bűneik terhét. Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből... Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk."

"De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!" (JSir 1:1-5; 2:1-4, 13; 5:1-3, 7-8, 17, 19-21)..

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 32

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ebben a fejezetben egy teológiai jelentőséggel bíró, valós kérdés vetődik fel. Jeremiás vásárol egy területet a városban az unokatestvérétől. A felszínen ez egy teljesen szokványos dolognak tűnik. Jeremiás volt a legközelebbi rokon, őt illette vér szerint és neki volt elővásárlási joga. Azok az idők nem a legjobbak voltak az ingatlanvásárlásra, mert a babilóniaiak foglalták el a területet. Jeremiás ezért nem volt köteles megvenni ezt az ingatlant.

A babilóniaiak bejövetelét és területfoglalását maga Jeremiás jövendölte meg Sedékiás királynak és Júdea lakosainak. De Isten közbelép a szerződéskötéskor (6-15. vers). Jeremiást tájékoztatja előre, hogy   unokatestvére, Hanameél meg fogja őt kérni, hogy vegye meg az ingatlant. Bár ez nem a legjobb időszak volt arra, hogy ingatlant vásároljon valaki, Isten ezen a területvásárláson keresztül akart tanítani. Amikor Isten megígér valamit, azt bizonyosan teljesíti is. Az emberek vissza fognak térni a földre, el fogják ismét foglalni házaikat és erre a próféta személyes tapasztalatán keresztül van garancia, hogy vett egy földet és épített rajta házat.

Isten néha beavatkozik gazdasági és szociál-politikai ítélőképességünkbe. Lehet, hogy fontosabb horderejű vásárlásoknál, mint egy házvásárlásnál vagy egyéb anyagi befektetéseknél nem kapunk olyan kijelentést, hogy „ezt mondta az Úr”. De fontos emlékeznünk arra, hogy Isten szeretne jelen lenni  életünk minden területén. Ezért helyesen cselekszünk akkor, ha egy házvásárlás vagy egyéb befektetések előtt imádkozunk. Szenteljünk időt arra is, hogy megnézzük Isten szavának alapelveit, amik vezetni fognak a fontos kezdőponton. Aztán Isten szavának alapelveire építve átgondolhatjuk az összes többi tényezőt. Így Istennek adjuk az  első helyet  életünkben. Kétségkívül Isten állt az első helyen Jeremiás életében is.

Jeremiás először Isten szavának engedelmeskedik, és csak azután foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyeket meg kell oldania. A fő probléma az, hogy nem lát túl a babilóniaiak bejövetelén és azon, hogy elfoglalják a területet. Aggodalma nagyon is emberi aggodalom: „Végy magadnak mezőt pénzen, és legyenek tanúid felőle, holott a város a Káldeusok kezébe adatik.” (25. vers)
                                                                          

Michael Sokupa


108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus 20-26.).

Jeremiás nehéz élete arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.

A király fejedelmei feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a haza ellensége, ezért ki kell végezni.

A gyáva király tudta, hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.

Épp úgy, ahogyan Isten véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.”

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba