2017. július 31., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 31 - HÉTFŐ - Jeremiás 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 34. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezet 749. nap

Prófétai küldetéséről Jeremiás ezt írta: "...kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom igéimet! Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!" (Jer 1:9-10)

Istennek hála e szavakért: "építs és plántálj!" Jeremiás ezekből bizonyosodott meg arról, hogy Isten helyreállítani és gyógyítani akar. Az elkövetkezendő években kemény üzeneteket kellett tolmácsolnia. Bátran kell mondania a közeledő gyors büntetést. Sineár síkságai felől "veszedelem" tör "az ország egész lakosságára". "Ítéletet mondok fölöttük minden gonoszságuk miatt - nyilatkoztatta ki az Úr -, mert elhagytak engem..." (Jer 1:14, 16). A prófétának e kijelentéseken kívül azt is el kellett mondania, hogy Isten bocsánatot hirdet azoknak, akik megtérnek gonoszságukból.

Jeremiás - mint bölcs építőmester - már szolgálata elején arra buzdította Júda népét, hogy lelki életét bűnbánat által széles és mély alapokra helyezze. Már hosszú ideje építettek oly anyagból, amelyet Pál apostol fához, szénához és pozdorjához; Jeremiás pedig salakhoz hasonlított. "Eldobnivaló ezüstnek hívják őket - mondta a bűnében megátalkodott nemzetről -, mert az Úr elveti őket!" (Jer 6:30.) Most arra buzdította Izráelt, kezdjen bölcsen az örökkévalóságra építeni. Dobja el a hitehagyás és hitetlenség limlomját, és használjon alapanyagul tiszta aranyat, megtisztított ezüstöt, drágaköveket - hitet, engedelmességet és jócselekedeteket. A szent Isten csak ezeket fogadhatja el. Az Úr ezt üzente népének Jeremiás által: "Térj meg, elpártolt Izráel... akkor nem haragszom rátok! Mert én hű vagyok - így szól az Úr, - nem tart örökké haragom. Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenül elhagytad Istenedet, az Urat. ... Térjetek meg, elpártolt fiaim! - így szól az Úr - mert én vagyok Uratok." "Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok" (Jer 3:12-14, 22).

E csodálatos kérlelésekkel együtt az Úr megmondta tévelygő népének a szavakat is, amellyel visszatérhetnek hozzá. Szóljanak így: "...Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, Uram, a mi Istenünk! Bizony, csak csalás folyt a halmokon, zajongás a hegyeken. Bizony, csak Istenünk, az Úr szabadítja meg Izráelt... Fetrengünk a gyalázatban, szégyenpír a takarónk, mert vétkeztünk Istenünk, az Úr ellen, mi is, őseink is. Ifjúkorunktól mind a mai napig nem hallgattunk Istenüknek, az Úrnak szavára" (Jer 3:22-25).

Jósiás uralkodása alatti reformáció megtisztította az országot a bálvány-szentélyektől, de a tömegek szíve nem változott meg. Az igazság magvait, melyek kikelve gazdag aratást ígértek, elfojtották a tövisek. Újabb elpártolás végzetes lenne. Az Úr a népet a veszély tudatára akarta ébreszteni. Csak akkor remélhetik, hogy Jahve kedvez nekik és jólétet ad, ha hűségesek hozzá.

Jeremiás újra meg újra felhívta figyelmüket Mózes 5. könyvében adott tanácsokra. Minden prófétánál jobban hangsúlyozta a mózesi törvény tanításait, és eléjük tárta, hogy e tanítások miként jelentik a legnagyobb lelki áldást a népnek és az egyéneknek. "Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után - kérlelte őket -, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek!" (Jer 6:16).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Előfordult már veled, hogy kinyitottad Bibliádat, de nem volt kedved olvasni belőle? Velem igen. Különösen akkor érzek így, amikor egy kis szándékos bűnnel küzdök az életemben. Természetes vágyam szerint olyan messze szeretnék lenni a bibliaolvasástól, amennyire csak lehet. Tudom, hogy oldalai tanáccsal, feddéssel és fenyítéssel vannak tele. A gond az, hogy nem akarok helyreigazításban és megrovásban részesülni.

Az izraeliták is hasonlóan érezhettek. Isten a 10. versben ezt kérdezi Jeremiástól: „Kinek szóljak, és kit figyelmeztessek, hogy meghallják? Íme, fülük körülmetéletlen, és nem tudnak figyelni! Íme, az Úr szava szégyenletessé lett előttük, nem gyönyörködnek benne.”  Amikor bűnt követtem el, nem találok örömöt a Biblia olvasásában. A helyzet az, Isten nem akarja, hogy bűneinkben megmaradjunk. Ki akar emelni minket belőlük.

Egész életemben akkoriban aludtam a legjobban, amikor aktívan kerestem Isten akaratát, és hűségesen olvastam igéjét. Miközben igen messze voltam a tökéletességtől, nyugodtan pihentem Isten szerető kegyelmének tudatában, abban a meggyőződésben, hogy megbocsátást nyertem.

„Így szól az Úr: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek a régi ösvények felől” (16a vers). Miért utánoznánk az izraelitákat, akik ezt mondták: „Nem megyünk” ? (16b vers).

Imádságom: Drága Istenem! Köszönet Néked igéd olvasásának lehetőségéért! Talán nincs kedvem ma olvasni belőle, de örömmel találok nyugalmat Benned. Bocsásd meg, hogy ragaszkodom a bűnömhöz, bármilyen kicsi is az. Segíts, hogy Hozzád ragaszkodjam. Ígérem, hogy a Te segítségeddel minden nap olvasni fogom a Bibliát, akár van hozzá kedvem, akár nincs.

Andrew McChesney

105. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezetéhez (július 30-augusztus 5.).

A nagybátyámnak volt egy halom rozsdás autója az udvarban. Az évek során folyton azt tervezte, hogy mindegyiket szeretettel fogja javítgatni, és visszanyerik korábbi szépségüket. Mindegyik autó versenyeken fog futni, hosszú utakat tesz meg, és az idősebb generációt emlékezteti a fiatalságára.

A sok autó mind roncs maradt, de, jaj, milyen fény csillogott a nagybátyám szemében, miközben álmodozott és tervezett!

Miközben Jeremiás, a félénk fiatalember látta az Izraelt ért pusztulást és éveken keresztül Isten üzenetét ismételgette, volt valami, ami mindig vitte előre. A szikrát Jeremiás szemében az a homályos kép táplálta, amit a próbákkal és fájdalommal teli élete során kapott újra meg újra a dicsőségről, amelyet Isten ígért minden bűn végleges eltörlésekor. A menny csodái, Isten terve életre keltek, és reményt adtak Jeremiásnak, hogy a fájdalom valójában csak ideiglenes. Volt valami, amire megérte várni és küzdeni ebben a világban. Napjainak „párját ritkító hitehagyása” alatt Jeremiás tovább követte az elfogadatott feladatát, egész idő alatt abba az örömbe kapaszkodva, amit az eljövendő Királyság ígért neki.

Meglehetősen gyakran tűnik úgy, hogy a királyság képei messze vannak tőlünk, és Isten ígéreteit maguk alá temetik a rozsdás halmok odakint. Azonban az az igazság, hogy Isten jelen van ma is, és dolgozik a körülöttünk lévő világban. Ő hív és helyet készít számunkra. És ettől a szemünknek csillognia kell!

Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University Church, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. július 30., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 30 - VASÁRNAP - Jeremiás 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 34. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezet 748. nap

34. Jeremiás

Jeremiás azok közé tartozott, akik remélték, hogy a Jósiás uralkodása alatt végbement reformáció maradandó lelki megújulást hoz. Még fiatal volt, amikor - Jósiás uralkodásának tizenharmadik évében - Isten elhívta prófétának. A lévitai papsághoz tartozó Jeremiást gyermekségétől a szent szolgálatra nevelték. A felkészülés boldog éveiben aligha tudhatta, hogy születésétől fogva Isten "népek prófétájává" tette. Amikor meghallotta a mennyei hívást, erőt vett rajta méltatlanságának érzete. "Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok!" (Jer 1:5-6)

Az ifjú Jeremiásban Isten oly embert látott, aki hű lesz megbízatásához, és aki a nagy ellenállással szemben is az igazság mellé áll. Gyermekkorában megbízhatónak bizonyult, és most a kereszt jó vitézeként nehézségeket kell elviselnie: "Ne mondd, hogy fiatal vagy - mondta az Úr választott követének -, hanem menj ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!" "Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok. Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg általuk! Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az ország népével szemben. Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szól az Úr" (Jer 1:7-8, 17-19).

Jeremiás negyven esztendeig állt a nép előtt az igazság és jogosság tanúbizonyságaként, a példátlan hitehagyás éveiben saját életével és jellemével szemléltetve az egyedül igaz Isten tiszteletét. Jeruzsálem rettenetes ostromai idején Jahve szócsöve volt. Meg kellett jövendölnie Dávid házának bukását és a Salamon által épített gyönyörű templom elpusztulását. Amikor bátor beszédéért börtönbe vetették, akkor is világosan szólt az előkelő körök bűnei ellen. Megvetették, gyűlölték, elutasították, de végül látta a katasztrófát meghirdető prófécia szó szerinti teljesedését, és osztozott a megítélt város pusztulását követő bánatban és szomorúságban.
Miközben gyors léptekkel közeledett az egész nemzetet sújtó katasztrófa, Jeremiás a jelen lesújtó képein túl többször megpillanthatta a jövő dicső távlatait, amikor Isten kiváltja népét az ellenség földjéről és visszatelepíti Sionba. Elé tárult az az idő, amikor Isten megújítja velük kötött szövetségét. "...olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé" (Jer 31:12)..

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Isten sokkal jobban megáldott, mint megérdemelném.  Jó egészséget adott nekem, szerető szülőket és barátokat, még anyagi javakat is. Néha mégis azon tűnődöm, kimaradtam-e valamilyen áldásból, leginkább szellemi téren.

Bizonyos, hogy a Jeremiás korában élő izraeliták sem hitték jobban, mint a mai országok népei, hogy bűneik miatt nem részesülnek áldásokban.  Jeremiás azonban másként szólt.  Emlékeztette az izraelitákat, hogy Isten adta nekik az őszt és a tavaszt, az esőt, ami a jó termést biztosítja. „Bűneitek fordították el ezeket tőletek, vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól!” (25. vers).
               
Tetteinknek következményei vannak. Ez a természet alaptörvénye. Ezért szól így a közmondás: „Ki mint vet, úgy arat.” Azt jelenti, hogy ha megölsz valakit, vagy lopsz, akkor megbüntetnek érte. Ha mérgesen kiabálsz valakivel, ő visszakiabálhat rád, vagy legalábbis rossz érzései lesznek veled szemben.  Hasonlóképpen egy mosoly is jó eséllyel széppé teheti valakinek a napját.

A bűnnel kapcsolatban Jeremiás emlékeztet minket arra, hogy a rossz cselekedeteink miatt nem áradhat ránk a Menny áldásainak teljessége. Isten nem áraszthatja jóságát olyanokra, akik akarattal engedetlenek vele szemben.

Imádságom: Drága Istenem, a bűneim fosztottak meg a Te jóságodtól. Kérlek, segíts, hogy hallgassak rád és Neked engedelmeskedjem, nem azért, mert több áldást szeretnék, hanem mert Te tudod, mi a legjobb számomra a boldogsághoz. Kérlek, segíts, hogy engedelmeskedjek, mert szeretlek, és töltsd be a napom jóságoddal! Ámen.

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró
Fordította: Csala Beáta

105. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 34. fejezetéhez (július 30-augusztus 5.).

A nagybátyámnak volt egy halom rozsdás autója az udvarban. Az évek során folyton azt tervezte, hogy mindegyiket szeretettel fogja javítgatni, és visszanyerik korábbi szépségüket. Mindegyik autó versenyeken fog futni, hosszú utakat tesz meg, és az idősebb generációt emlékezteti a fiatalságára.

A sok autó mind roncs maradt, de, jaj, milyen fény csillogott a nagybátyám szemében, miközben álmodozott és tervezett!

Miközben Jeremiás, a félénk fiatalember látta az Izraelt ért pusztulást és éveken keresztül Isten üzenetét ismételgette, volt valami, ami mindig vitte előre. A szikrát Jeremiás szemében az a homályos kép táplálta, amit a próbákkal és fájdalommal teli élete során kapott újra meg újra a dicsőségről, amelyet Isten ígért minden bűn végleges eltörlésekor. A menny csodái, Isten terve életre keltek, és reményt adtak Jeremiásnak, hogy a fájdalom valójában csak ideiglenes. Volt valami, amire megérte várni és küzdeni ebben a világban. Napjainak „párját ritkító hitehagyása” alatt Jeremiás tovább követte az elfogadatott feladatát, egész idő alatt abba az örömbe kapaszkodva, amit az eljövendő Királyság ígért neki.

Meglehetősen gyakran tűnik úgy, hogy a királyság képei messze vannak tőlünk, és Isten ígéreteit maguk alá temetik a rozsdás halmok odakint. Azonban az az igazság, hogy Isten jelen van ma is, és dolgozik a körülöttünk lévő világban. Ő hív és helyet készít számunkra. És ettől a szemünknek csillognia kell!

Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University Church, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. július 29., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 29 - SZOMBAT - Jeremiás 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 747. nap

Azután körülnézett Jósiás, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen. A sírboltokból kihozatta a csontokat, és elégette az oltáron. Így tette azt tisztátalanná az Úr igéje szerint, amelyet az Isten embere hirdetett; az, aki ezeket a dolgokat hirdette.

Majd ezt kérdezte: Miféle síremlék ez, amelyet itt látok? A városbeliek így feleltek neki: Isten emberének a sírja ez, aki Júdából jött, és megjövendölte ezeket a dolgokat, amelyeket a bételi oltárral tettél. Erre azt mondta: Hagyjátok nyugodni, senki se bolygassa meg a csontjait! És békén hagyták a csontjait a Samáriából jött próféta csontjaival együtt" (2Kir 23:15-18).

Az Olajfák hegyének déli lejtőin, Jahve gyönyörű Mórija-hegyi templomával szemben voltak a szentélyek és bálványok, amelyeket Salamon állított oda, hogy bálványimádó feleségeinek kedveskedjék. Lásd: 1Kir 11:6-8! Több mint három évszázadon át ott álltak ezek a nagy, idomtalan bálványok a "botránkozás hegyén", némán tanúskodva Izrael legbölcsebb királyának hitehagyásáról. Jósiás ezeket is eltávolította és romba döntötte.

A király Júdának atyái Istenébe vetett hitét nagy páska ünnepséggel igyekezett tovább erősíteni, amelyet a törvénykönyvben foglalt rendelkezések szerint tartott meg. A szent szolgálatok irányításával megbízottak elvégezték az előkészületeket, és a nép bőkezűen hozta áldozatait az ünnep nagy napján. "Bizony, nem tartottak ehhez hasonló páskát a bírák ideje óta, akik Izráelt ítélték, sem Izráel, sem Júda királyainak az idejében" (2Kir 23:22). Jósiás buzgósága azonban, bármilyen kedves is volt az Úr előtt, nem szerezhetett engesztelést régebbi nemzedékek bűneiért. A király követőinek kegyessége sem hozhatott változást azok szívében, akik konokul ragaszkodtak a bálványimádáshoz, és nem akarták az igaz Istent imádni.

Jósiás több mint egy évtizedig uralkodott a páskabárány ünnepének megtartása után. Harminckilenc éves korában halt meg az egyiptomi csapatokkal vívott csatában, "...és eltemetteték ősei sírjába. Egész Júda és Jeruzsálem gyászolta Jósiást. Jeremiás siratódalt szerzett Jósiásról, az énekesek és az énekesnők pedig máig is megéneklik Jósiást siratóénekeiben" (2Krón 35:24-25). Nem volt Jósiáshoz "...hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével, egészen a Mózes törvénye szerint; és utána sem támadt hozzá hasonló. Az Úr izzó nagy haragja azonban nem múlt el, mert haragra gerjedt Júda ellen azért a sok bosszantásért, amivel Manassé bosszantotta" (2Kir 23:25-26). Rohamosan közeledett az az idő, amikor Jeruzsálemet lerombolják, az ország lakosait fogságba viszik Babilonba, hogy ott tanulják meg azt a leckét, amelyet kedvezőbb körülmények között nem akartak megtanulni.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A hatásos bizonyságtevésről szóló könyvek kis gyűjteményét tartom polcomon. Tapasztalt keresztényeknek sikerült mindössze néhány oldalon összegezniük Jézus bemutatásának tudományát. Ám, ha a tapasztalatok megosztásáról kellene könyvet írnom, talán sokkal jobb művet készíthetnék a bűn megosztásának tudományáról, amit mi, emberek mindnyájan gyakorolunk. Ez nagyon ijesztő gondolat!

Amióta csak a bűn megjelent, az emberek szerették megtanítani egymást, hogyan csatlakozzanak gonosz élvezeteikhez.  Ez volt az oka, hogy az Úr özönvíz által elpusztította a földet. „Amikor látta az Úr, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében” (1Móz 6:5). Évszázadokkal később Salamon azt írta, hogy a hét dolog között, amiket az Úr gyűlöl, szerepelnek „Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszságra sietséggel futó lábak" (Péld 6:18).

Az éveken át tartó bűnelkövetés megtaníthatja az embert, hogyan vigyen másokat is a bűn lejtőjére. Azonban micsoda idő- és energiapazarlás ez! Amikor 33 évesen elkezdtem őszintén keresni az Urat, elborzadva tekintettem vissza életem eltékozolt éveire. Jézus 33 évet töltött itt, és megmentette a világot. Én pedig ostobaságomban semmit sem tettem az Úrért azokban az éveimben.

Isten sokunkban látja ezt a bolondságot és így szól. „Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, nem értelmesek!” (Jer 4:22 - új prot. ford.).
Imádságom: Drága Uram! Tanító vagyok, akár akarom, akár nem. Az emberek tanulnak tetteimből és szavaimból. Taníts, kérlek, hogyan legyek tanító Teérted. Engedd, hogy mások a Te igédet és tetteidet lássák az életemben, és ezáltal  mind  közelebb vonzódjanak hozzád! Ámen.

Andrew McChesney

104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).

A Jósiás király uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított el, több fontos tanulságot tartalmaz:

Először, a törvény felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta, és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.

Másodszor, ha a törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel, nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben. Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy igaz Isten mellett.

Harmadszor, Istenhez közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt, azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)

Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. július 28., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 28 - PÉNTEK - Jeremiás 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 746. nap

Az ezután következő reformációban a király figyelme a bálványimádás maradványainak felszámolására irányult. Az ország lakossága olyan régóta követte a környező népek szokásait, a fa- és kőszobrok imádatát, hogy szinte emberfölöttinek látszott e gonoszság minden nyomának eltávolítása. Jósiás azonban rendületlenül tisztogatta az országot. Könyörtelenül végzett a bálványimádással: megölte "az áldozóhalmok összes papjait". "Jósiás király megtisztította Júda országát és Jeruzsálemet a halottidézőktől és jövendőmondóktól, a házibálványoktól és egyéb bálványszobroktól is, mindazoktól a förtelmes bálványoktól, amelyek ott láthatók voltak. Így szerzett érvényt a törvény rendelkezéseinek, amelyek le vannak írva abban a könyvben, amelyet Hilkijjá pap talált az Úr házában" (2Kir 23:20, 24).

Századokkal előbb, a birodalom kettészakadása idején, amikor Jeroboám, a Nébát fia Izráel Istenével vakmerően dacolva, a nép szívét a jeruzsálemi templom szolgálataitól új istentiszteleti formákhoz igyekezett téríteni, megszenteletlen oltárt állított fel Béthelben. Ennek az oltárnak felajánlási ünnepségén, amelynél a következő években sok embert magukkal ragadtak a bálványimádó szokások, egyszer csak megjelent Júdából Isten embere, és ítéletet mondott a szentségtörő cselekményre. "Ezt hirdette az Úr parancsára az oltárnál:

"Oltár! Oltár! Így szól az Úr: Egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad!" (1Kir 13:2). Ezt a kijelentést jel kísérte, amely tanúsította, hogy az elhangzott beszéd az Úrtól van.

Elmúlt három évszázad. Jósiás a reformáció során Béthelbe is eljutott, ahol ez az ősi oltár állt. A sok-sok évvel azelőtt Jeroboám jelenlétében kimondott jövendölés most szó szerint teljesedett.

"A bételi áldozóhalmon levő oltárt is, amelyet Jeroboám, Nebát fia készíttetett... ezt az oltárt is leromboltatta az áldozóhalommal együtt. Az áldozóhalmot fölperzseltette, porrá zúzatta, a bálványoszlopot pedig elégette.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Hogyan hagyjunk fel a bűnnel? A kérdés évszázadok óta foglalkoztatja az embereket. Engem ez akkor kezdett aggasztani, amikor komolyan kezdtem keresni Isten akaratát az életemre vonatkozóan, miközben egy imanaplót vezettem.

A történet akkor kezdődött, amikor a XIX. századi evangélistáról, Müller Györgyről olvastam, aki imanaplót vezetett. Ez igen felkeltette érdeklődésemet. A naplóírás a következőképpen történt: Müller feljegyezte imakérésének dátumát, majd megjelölte azt a dátumot, amikor kérésére választ kapott. Ennek a módszernek a segítségével imameghallgatások százait jegyezte fel.

Eleinte furcsán éreztem magam, amikor kézzel leírtam imáimat. Kezdetben ezek valahogy így néztek ki: „Drága Istenem, köszönöm Neked ezt a napot! Köszönöm az életemet. Kérlek, bocsásd meg bűneimet. Őrizd meg a szüleimet, a nővéremet, és többi családtagomat. Add, hogy téged tiszteljelek ma!”

A következő napokon, amikor nekiültem, hogy lejegyezzem imámat, ugyanezek a szavak jöttek. A negyedik napon úgy éreztem, ez már kezd nevetségessé válni. Újra meg újra csak ugyanazokat a dolgokat ismételgettem. Unalmas volt, és elgondolkodtam, hogy talán Isten ugyanígy érez az állandó ismétléseim miatt. Tehát fogtam az imanaplómat, és átalakítottam naplóvá, ahol lejegyeztem a legmélyebb gondolataimat és a bűneimet Istennek. Ezek után kezdett mardosni a szorongás.

Egy évtizednyi önző életmód után olyan szegényes lelki gondolkodásom lett, hogy a legegyszerűbb kísértések is elcsábítottak. A hetek alatt megfigyeltem egy kis ismétlődést az imanaplómban: ha elkövettem valamilyen konkrét bűnt, akkor akármilyen kicsi is volt, miután megbocsátást, és Isten segítségét kértem, hogy ne kövessem el újra, felfigyeltem rá, hogy ugyanazt a bűnt írom le újra és újra. Imáimban újra csak önmagamat ismételtem, ezért úgy gondoltam, hogy még rosszabb helyzetbe kerültem, mert ráadásul ugyanazt a bűnt követtem el rendszeresen.

Végül abbahagytam a naplóírást. Nem tudtam elviselni azt a fájdalmat írás közben, amit újra és újra elkövetett hűtlenségem miatt éreztem. De rosszul gondolkodtam. Egyikünknek sem szabadna sohasem feladnia! Isten biztosít, hogy nem kell állandóan az önző bűn ismétlésének az ördögi körében lennünk. Azt mondja: „Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti elpártolástokat!” (Jer 3:22). Micsoda ígéret!

Ima: „Szerető Istenünk, néha úgy tűnik, hogy nem tudunk kikerülni ugyanannak a bűn elkövetésének a keréknyomából. De ma szeretnék ragaszkodni az ígéretedhez, hogy meggyógyítasz a visszaeséseimből, amikor Hozzád fordulok. Rendszeres bibliatanulás és ima által szeretnék Hozzád fordulni. Nem akarom feladni. Gyógyíts meg! És engedd, hogy megismertethessem a te csodádat másokkal. Ámen.”

Andrew McChesney

104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).

A Jósiás király uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított el, több fontos tanulságot tartalmaz:

Először, a törvény felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta, és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.

Másodszor, ha a törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel, nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben. Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy igaz Isten mellett.

Harmadszor, Istenhez közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt, azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)

Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. július 27., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 27 - CSÜTÖRTÖK - Jeremiás 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 745. nap

Mivel azonban a király megalázta szívét Isten előtt, az Úr értékelte készségét, amellyel sietett bocsánatot és irgalmat kérni. Neki szólt ez az üzenet: "Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Úr előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! - így szól az Úr. Ezért őseid mellé foglak tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok" (2Kir 22:19-20).

Bízza a király a jövőt az Úrra; nem tudja megváltoztatni Jahve örök végzéseit. A menny megtorló ítéletének meghirdetésével azonban az Úr nem vonta meg a bűnbánat és reformáció lehetőségét. Jósiás megértette ebből, hogy Isten kész kegyelemmel mérsékelni a büntetést, és a király ezért elhatározta, hogy minden tőle telhetőt megtesz a szigorú reformok megvalósítására. Azonnal intézkedett egy nagy tanácsülés megtartásáról, amelyre meghívta Jeruzsálem és Júda véneit és elöljáróit a köznéppel együtt. A király a templom udvarán fogadta őket a papokkal és lévitákkal együtt.

Ennek a hatalmas gyülekezetnek a király személyesen olvasta fel mindazon igéket, melyeket "az Úr házában találtak" (2Kir 23:2). Elérzékenyülve, megtört szívvel, ünnepélyesen olvasta az üzenetet. Hallgatói mélyen megrendültek. A király arcán tükröződő érzéseknek, a tanítás komolyságának, a közelgő ítéletre való figyelmeztetésnek megvolt a hatása. Sokan elhatározták, hogy a királlyal együtt könyörögnek bocsánatért.

Jósiás javasolta, hogy a legfőbb tisztségviselők a néppel együtt ünnepélyesen fogadják meg az Úr előtt, hogy közös erőfeszítéseket tesznek igazi változások létrehozására. "Majd odaállt a király az oszlop mellé, és szövetséget kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben." A hatás nagyobb volt, mint amire a király számított: "És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget" (2Kir 23:3).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Amikor 23 évesen elhatároztam, hogy Isten nélkül fogok élni, nem akartam bűnös ember lenni. Sőt, úgy hittem, hogy az ellenkezője fog történni. Az élet csodálatos lesz.

Tudjátok, annak ellenére, hogy a gyerekkoromat és ifjúságomat az Adventista egyházban töltöttem el, úgy éreztem, hogy már épp elég rosszat láttam az emberiségről, akárhol is szolgáltak a szüleim a világon. Láttam erkölcstelenséget, kapzsiságot, önbíráskodást és a legrosszabbat, képmutatást. Elhatároztam, hogy nem leszek olyan, aki mond valamit, de az ellenkezőjét teszi. Soha nem fogom magam jónak tettetni, miközben a bűneimet takargatom. Ugyanakkor úgy gondoltam, hogy kedvesebb és szeretőbb tudok lenni.

Néhány évig a tervem jól haladt. Kaptam egy egyszerű állást egy angol nyelvű hírújságnál Oroszországban, és elkezdtem gyorsan felfelé kapaszkodni a ranglétrán. Öt évvel később úgy éreztem, hogy mindent elértem, mert már második voltam a vállalatnál a ranglétrán, nagyobb lakásom volt, mint bárkinek, akit ismertem, és minden modern kori kényelmem megvolt, amit egy ember el tud képzelni.

Azonban a munkám és a vagyonom a bálványommá vált. Talán azt tűztem ki célul, hogy egy kedves, szerető ember leszek, de miután egy évtizedig Isten nélkül éltem, az egyetlen személy, akit kedvességgel és szeretettel halmoztam el, az én magam voltam. Mások talán úgy gondolták, hogy én egy jó ember vagyok, de valójában mindent csak a saját érdekemben tettem.

Jeremiás helyesen mondja: „és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek” (Jeremiás 2:5).
                                        
Ima: „Szerető Istenünk, könnyen tudunk olyan dolgokra tekinteni, mint például egy szép hely, ahol kényelmesen lehet élni, egy jó munka, egy különleges barát, mivel úgy tűnik számunkra, hogy mindezek örömöt és kényelmet tudnak biztosítani. De megértem, hogy Nélküled minden világi dolog értéktelen bálvány, amely minket is értéktelenné tesz. Ma felismertelek téged, mint a Teremtőmet és Megváltómat. Tölts el engem a te Szentlelkeddel, és segíts, hogy felismerjem, hogy az én értékem is Tőled ered! Ámen.

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).

A Jósiás király uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított el, több fontos tanulságot tartalmaz:

Először, a törvény felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta, és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.

Másodszor, ha a törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel, nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben. Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy igaz Isten mellett.

Harmadszor, Istenhez közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt, azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)

Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. július 26., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 26 - SZERDA - Jeremiás 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 744. nap

Jósiás királyi hatalmát kora ifjúságától kezdve Isten szent törvénye elveinek megdicsőítésére igyekezett felhasználni. Most, amikor Sáfán, az íródeák olvasott neki a Törvénykönyvből, az ismeret kincsestárát fedezte fel benne; erőteljes szövetségest abban a reformációs munkában, amelynek az országában való megvalósítására mélységesen vágyott. Elhatározta: tanácsai szerint jár el, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy népével megismertesse tanításait, és - ha lehet - a menny törvénye iránt tiszteletet és szeretetet ébresszen bennük.

De vajon megvalósítható-e a szükséges reform? Izráel már majdnem elérte Isten türelmének határán, és Isten büntetése már-már lesújtott azokra, akik szégyent hoztak nevére. Az Úr haragja fellobbant a nép ellen. Jósiás a fájdalomtól és rémülettől porba sújtva megszaggatta ruháit. Gyötrődő lélekkel hajolt meg Isten előtt, és könyörgött, hogy bocsássa meg a megátalkodott nép bűneit.

Ebben az időben Hulda prófétaasszony Jeruzsálemben - a templom közelében - élt. Az aggasztó sejtelmekkel vívódó király gondolatai hozzá szálltak, és elhatározta, megkérdezi az Urat e szolgája által: ő, a király, megmentheti-e az összeomlás határán álló, tévelygő Júdát?

A helyzet komolysága és a prófétanő iránti tisztelete arra késztette, hogy országa első embereit küldje hozzá követségbe. "Menjetek - mondta -, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi rám és az egész népre, Júdára nézve! Mert nagy haragra gyulladt ellenünk az Úr, mivel nem hallgattak elődeink ennek a könyvnek az igéire, és nem tették meg mindazt, ami elénk van írva" (2Kir 22:13).

Az Úr azt üzente Huldával, hogy nem lehet a jeruzsálemi katasztrófát elhárítani. Még ha a nép meg is alázza magát Isten előtt, akkor sem kerülheti el a büntetést. Oly hosszú ideig tompította érzékeiket a gonoszság, hogy hamar visszatérnek bűnös életmódjukhoz, ha nem sújtja őket a büntetés. "Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: Ezt mondja az Úr: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden igéje szerint, amelyet Júda királya elolvasott. Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért gyulladt fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki" (2Kir 22:15-17).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Néhány éve egy hasonló szituációban voltam, mint az izraeliták Jeremiás könyvének megírása idejében.

Zambiában és Zimbabwében illetve Indonéziában adventista misszionárius szülők neveltek fel, akiktől megtanultam, hogy mennyire fontos Isten vezetésének a keresése attól a naptól kezdve, amikor megtettem az első lépéseimet. Tapasztalhattam csodálatos válaszokat az imáimra a vadonban, például a rodéziai függetlenségi háborúban, mielőtt elértem volna a hazámat, az Egyesült Államokat, mikor is a szüleim 15 éves koromban visszaköltöztek oda.

Miközben Isten törvényeinek általam kigondolt határain újra meg újra átléptem, megszakítottam minden kapcsolatomat Istennel, és 23 éves koromban egymagam ott ragadtam Oroszországban. Azonban tíz évvel később felismertem, hogy az életem Isten nélkül sokkal rosszabb. Ezért – életemben először – komolyabban elkezdtem keresni Isten akaratát. Keserűen tekintettem vissza az elpazarolt 33 évemre, és elgondolkodtam, hogy tartogat-e még valamit Isten számomra.

Isten szavai Jeremiáshoz akár pontosan nekem is szólhatnak: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé” (Jeremiás 1:5).

Isten mindegyikünket már azelőtt ismert, hogy az anyaméhben növekedtünk volna.  Mielőtt megszülettünk, Isten már megáldott minket, és hív minket, hogy osszuk meg az üzenetet a bűntől való megváltásról és a reményről, hogy hamarosan visszatér.

Ima mindannyiunk számára: „Szerető Istenem, köszönöm, hogy előre tudtál a létezésemről, mielőtt még akár szüleim gondolatában is megszülettem volna. Köszönöm, hogy megáldottál engem édesanyám méhében. Áldj meg ma is, hogy elvethessem a te bűnbánatról és reményről szóló igéd magvait mindennapi életemen keresztül! Legyenek a tetteim a Te élő szavad. Ámen.”

Andrew McChesney
Oroszországban élő újságíró

104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).

A Jósiás király uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított el, több fontos tanulságot tartalmaz:

Először, a törvény felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta, és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.

Másodszor, ha a törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel, nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben. Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy igaz Isten mellett.

Harmadszor, Istenhez közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt, azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)

Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba