2016. december 31., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 31 - SZOMBAT - Zsoltárok 61

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezet 538. nap

Nagy volt Dávid bukása, de mély volt bűnbánata is. Szeretete izzó és hite erős volt. Neki sokat bocsátott meg Isten, ezért "igen szeretett" (Lk 7:47).

Dávid zsoltárai a bűnbe süllyedt és önmagát elítélő ember tapasztalatait, a legbensőségesebb hitet és az Istennel való mély összeköttetést tükrözik. Élettörténete hirdeti, hogy a bűn csak szégyent és fájdalmat hozhat az emberre, Isten szeretete és irgalma pedig a legmélyebb mélységbe is elér. A bűnbánó lelket a hit emeli fel az istenfiúságban való részesedés magasságába. Minden biztosíték és ígéret közül, amelyet Isten szava tartalmaz, az tesz a leghatásosabban bizonyságot Istenről, amely Istennek az emberek iránt gyakorolt hűségéről, igazságáról, irgalmasságáról szól.

Az ember olyan "[...] mint az árnyék és nem állandó" (Jób 14:2). "Az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék" (Zsolt 103:17-18). "[...] valamit Isten cselekszik, az lesz örökké" (Préd 3:14).

Ragyogóak az ígéretek, amelyeket Isten Dávidnak és házának adott. Olyan ígéretek ezek, amelyek az örökkévalóságra mutatnak előre és Krisztusban találják meg beteljesedésüket. Az Úr ezt mondja:

"[...] megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak [...] Akivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt [...] És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ővele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait" (Zsolt 89:4-30).

"Legyen bírája a nép szegényeinek,
segítsen a szűkölködőnek fiain,
és törje össze az erőszakoskodót.
Féljenek téged, amíg a nap áll
és ameddig a hold fénylik,
nemzedékről nemzedékre [...]
Virágozzék az ő idejében az igaz
és a béke teljessége, amíg nem lesz a hold.
És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig,
és a nagy folyamtól a föld határáig [...]
Tartson neve mindörökké;
viruljon neve, míg a nap lesz;
vele áldják magokat mind a nemzetek,
és magasztalják őt" (Zsolt 72:4-8.17).

"Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!" (Ésa 9:6). "Ez nagy lészen, és a Magasságos fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!" (Lk 1:32-33).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 61

Ennek a zsoltárnak az első két versében könnyedén elképzelhetjük, ahogy egy férfi menetel keresztül a sivatagon, látszólag „a világ végén”, kimerülten, elgyengülve. Miért kiálthat ez az ember? Árnyékért! „Vigyél el engem innen a sziklára, ahova én nem jutok el.” Egy árnyékot biztosító magas szikla lehet az, ami elválaszthat a haláltól, ugyanis a kimerültség hőgutát vagy akár halált is okozhat, ha nem találunk menedéket a Nap elől. (A Károlyi-fordításban ez a vers magaslatot, tornyot érzékeltet, ami az ellenségtől való elmenekülést segíti; a szerk.)

Nemrégiben a kétéves fiam és én egy medencében úszkáltunk. Fényes, napsütéses nap volt, valószínűleg túl meleg a fiam kis testének. Annak ellenére, hogy a víz hideg volt, és egy kis sapkát viselt, rövid időn belül „felforrósodott”, és hőgutát kapott. Amikor ezt észrevettem, gyorsan kiemeltem a medencéből, és 12 órával később a testhőmérséklete már vissza is állt a normális tartományra. Addig volt idő mélyen elgondolkodnom a Nap igazi erején, és tudtam, legközelebb jobban kell védenem a gyermekemet attól.

Alkalmazzuk ezt a leckét a lelki életünkben! Talán az égető napsütés alatt sétálsz a sivatagon keresztül, a szíved pedig közben kimerült és elgyengült. Úgy érzed, hogy nem tudsz életben maradni, hacsak nem találsz valami menedéket? A Szikla, amely után kétségbeesetten kutatsz, amely árnyékot és biztonságot ad, maga Isten! De nemcsak szikla, hanem a menedéked és várad is. Ha menedékre gondolok, akkor olyasmi jut eszembe, ami megvéd a vihartól, homokvihartól, jégesőtől, vagy akár a probléma, veszteség okozta vihartól, amely mindnyájunkat érint. De még egy erős toronyra is gondoltam, mint épületre, ami azért készült, hogy megvédjen engem az ellenfeleimtől. Talán külön kihívást állítottak személyesen ellenem. Talán előre eltervezték, és nekem szükségem van egy várra, ami azért épült, hogy megvédjen, és túlélhessünk abban.

Hol találhatom a megváltás szikláját, a vihar idején a menedéket, a hatalmas erődöt? Dávid tanúsítja, hogy a szent sátorban, Isten jelenlétében. Ez az erősség nekünk készült? Igen, mindenkinek, aki elfogadja Krisztus vérét, ami a kegyelem trónjára folyt, a kerubok szárnyainak árnyéka alá, a szentélyben.

Marla Samaan Nedelco
doktorandusz,
Andrews Egyetem

74. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezetéhez (dec. 25-31.).

Dávidnak mindene megvolt:  jóképű volt, éles elméjű és tehetséges sok mindenben. A pásztorfiú, akiből király lett, költő volt és zenész, képzett íjász, harcos, tábornok a csatatéren, államférfi és végrehajtó adminisztrátor. Mindazonáltal, a legragyogóbb jellemvonása ezen lenyűgöző bibliai karakternek valószínűleg az istenfélelme volt – „Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát…” (ApCsel 13:22)

Azonban Dávid házasságtörést is elkövetett Bethsabéval. Majd Bethsabé valódi férjét kivégeztette a csatában. Később Isten kifejezett parancsa ellenére ragaszkodott a nemzet összeírásához és katonai sorozáshoz. Továbbá, őszintén szólva, nem volt túl jó apa – nem fegyelmezte fiait.

Hogyan lehetséges akkor, hogy egy ennyire legyengült jellemmel bíró személyt még ez után is Isten szíve szerint való férfinak nevezzünk? Bár Dávid bűnei drámaian nagyok voltak, teljes és alapos bűnbánata ha lehet, még inkább az volt. Valójában Dávid szégyenének mélyéből látható meg az a mélység, ameddig Isten szeretete és könyörülete elér. Azt mutatja be nekünk, hogy Isten - a bűntől függetlenül-, mindig elfogadja az igaz, szívből jövő bűnbánatot.

Milyen bátorító ez a mai hitzarándokok számára! Lehetünk tele bár gonoszsággal, tele születésünktől fogva taszító bűnnel, Isten meg tud minket tisztítani. „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.” (Zsolt 51:9)

Benjamin Orian
a Dél-Tacoma adventista  gyülekezet lelkésze

Fordította: Gősi Csaba

2016. december 30., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 30 - PÉNTEK - Zsoltárok 60

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezet 537. nap

A király a legmélyebb érdeklődéssel gyűjtötte a templom építésére és dicsőítésére való gazdag anyagot. ő szerezte azokat a gyönyörű dicséreteket, amelyek évekkel később ott visszhangzottak a templom udvaraiban. Szíve most boldog volt az Úrban, mert Izrael főemberei és fejedelmei ilyen nemesen válaszoltak felhívására és magukat is felajánlották az előttük álló fontos munkára. Amikor odaadták önmagukat, hajlandók voltak arra, hogy ennél még többet tegyenek. Növelték az adományokat azzal, hogy még a maguk tulajdonából is adtak a kincstárba. Dávid mélyen átérezte saját érdemtelenségét az Isten házához szükséges anyag összegyűjtésében. Annak viszont örült, hogy az Istenhez való hűség abban is kifejezésre jutott, hogy az ország nemesei készségesen válaszoltak felhívására, amikor teljes szívvel felajánlották kincseiket Jahvénak és odaszentelték magukat szolgálatára. Isten maga volt azonban az, aki ezt a hajlandóságot létrehozta népében. Ezért a dicsőség Istent illette meg és nem az embereket. Isten volt az, aki ellátta az embereket a föld gazdagságaival. Isten Lelke késztette őket, hogy értékes tárgyaikat vigyék el a templom számára. Minden az Úrtól volt. Ha az ő szeretete nem indította volna meg a nép szívét, akkor a király minden erőfeszítése hiábavaló lett volna és a templom soha sem épült volna fel.

Minden, amit az emberek Isten jótékonyságából kapnak, továbbra is Isten tulajdona marad. Amit Isten a föld értékes és szép dolgaiban adott, mindazt az ember kezébe helyezte, hogy azokat vizsgálva, az Isten iránti szeretet mélységét és kegyelmének értékelését hirdessék. Legyenek azok a földi gazdagság kincsei, vagy az emberi értelem értékei - önkéntes adományként Jézus lábaihoz kell tenniük. Az adományozó pedig Dáviddal együtt mondja: "[...] amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked" (1Krón 29:14).

Dávid, amikor érezte halála közeledését, még mindig Salamonért és országáért aggódott, melynek jóléte királyának hűségétől függött. "Parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván: Én elmegyek az egész földnek útján; erősítsd meg megad és légy férfiú. És őrizd meg az Úrnak a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, amint meg van írva a Mózes törvényében: hogy előmented legyen mindenekben, amelyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz. Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megőrizéndik a te fiaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, mondom: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izráel királyi székiből" (1Kir 2:1-4).

Dávid "utolsó szavai" - amelyeket feljegyeztek - ének: a bizalom, a legmagasabb alapelv és a soha el nem múló hit éneke:

"Dávidnak, Isai fiának szózata,
annak a férfiúnak szózata,
aki igen felmagasztaltaték,
Jákób Istenének felkentje
és Izráel dalainak kedvence.
Az Úrnak lelke szólott én bennem,
és az ő beszéde az én nyelvem által.
Izráelnek Istene szólott,
Izráelnek kősziklája mondá nékem:
Aki igazságosan uralkodik az emberek felett,
aki Isten félelmével uralkodik:
Olyan az, mint a reggeli világosság,
mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel;
napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből.
Avagy nem ilyen-é az én házam Isten előtt?
Mert örökkévaló szövetséget kötött velem,
mindennel ellátva és állandót.
Mert az én teljes idvességemet és minden kívánságomat
nem sarjadoztatja-é?" (2Sám 23:1-5).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 60

Az egyik nehéz dolog a 60. zsoltárral kapcsolatban az, hogy számos héber szót más-másképpen fordítanak, ahogy ezt a különféle angol fordítások is bizonyítják. Ez olyan zsoltár, ami kétségbeesett sirámmal kezdődik, és győzelmi kiáltással fejeződik be. Istennel az oldalunkon még a kétségbeesés is győzelemmel végződik.

Dávid az Isten elleni meglepő váddal kezdi: „Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket...” Majd újra: „Megrendítetted ezt az országot, kettészakítottad...” Végül: „A te népeddel nehéz dolgokat láttattál; bódító borral itattál minket.” (3, 5. vers – új prot. ford.) Isten haragjának bora miatt, amelyet népének adott, tántorogtak, mint a részegek.

Valószínűleg tudod, milyen az, amikor minden elromlik, amikor azt érzed, hogy Isten nincs a közeledben, és az egész világ darabokra hullik. Nem tudjuk, mi volt a kiváltó oka Dávid elgondolásának, hogy Isten visszautasította az Ő népét. De Dávid hangulata változik, ahogyan arról elmélkedik, hogy még mindig Isten irányít, és még mindig hűséges azokhoz, akiket szeret. Az ellenség, aki összetörte Izráelt, Isten nemtetszésének eszköze volt, és most Isten helyreállítja mindazt, ami elromlott, és megjavítja mindazt, amit eltört. Ő a nemzet egyesítője: „Adtál a téged tisztelőknek zászlót, amelyet felemeljenek...” ahogyan a katonák a küzdő bajtársaik bátorítására felemelik a zászlójukat. Amikor az Ő népe még egyszer összegyűlik az Ő igazságának zászlója alá, megszabadítja és megmenti őket.

Dávid imája ez: „Segíts a jobboddal, és hallgass meg minket!” Isten jobbjáról gyakran úgy beszél az Írás, mint a hatalom karjáról, amely védelemül és segítségül szolgál. A mi hűséges Istenünk biztosít minket: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt, megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézs 41:10)

Dávid ismerte a szentséges Isten szavát, hogy Izráel földje fölött Isten rendelkezik. Isten fennhatósága alatt vannak azok a környező népek is, amelyek sokszor katonai támadást intéztek Izráel ellen. Dávidra és a seregére még jelentős kihívás vár, ha le akarják győzni ellenségeiket. Ha jártál már Izráel földjén, meg fogod érteni Dávid kérdését. „Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kísért el Edomig engem?” Tudja, hogy a lehetetlent csak akkor érhetik el, ha Isten újra velük megy, és ekkor biztos a sikerben: „Istennel győzelmet nyerünk, s Ő tapossa el az ellenfeleinket.”

A dolgok tűnhetnek megoldhatatlannak most a számodra, talán azon is eltöprengsz, hogy Isten veled van-e még, van-e még terve a számodra. De fordulhatsz-e máshová segítségért? Hagyd, hogy a visszautasítás és elhagyatottság érzését felváltsa az a bizonyosság, hogy a személyes harcodban Isten a zászlaja alá hív, és nehéz körülményeid feletted tartja hatalmának jobb kezét. Isten valóságos győzelmi dalt ad a szádba. Elkezdheted énekelni az Ő énekét, mert biztos a győzelem.

Garth Bainbridge

74. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezetéhez (dec. 25-31.).

Dávidnak mindene megvolt:  jóképű volt, éles elméjű és tehetséges sok mindenben. A pásztorfiú, akiből király lett, költő volt és zenész, képzett íjász, harcos, tábornok a csatatéren, államférfi és végrehajtó adminisztrátor. Mindazonáltal, a legragyogóbb jellemvonása ezen lenyűgöző bibliai karakternek valószínűleg az istenfélelme volt – „Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát…” (ApCsel 13:22)

Azonban Dávid házasságtörést is elkövetett Bethsabéval. Majd Bethsabé valódi férjét kivégeztette a csatában. Később Isten kifejezett parancsa ellenére ragaszkodott a nemzet összeírásához és katonai sorozáshoz. Továbbá, őszintén szólva, nem volt túl jó apa – nem fegyelmezte fiait.

Hogyan lehetséges akkor, hogy egy ennyire legyengült jellemmel bíró személyt még ez után is Isten szíve szerint való férfinak nevezzünk? Bár Dávid bűnei drámaian nagyok voltak, teljes és alapos bűnbánata ha lehet, még inkább az volt. Valójában Dávid szégyenének mélyéből látható meg az a mélység, ameddig Isten szeretete és könyörülete elér. Azt mutatja be nekünk, hogy Isten - a bűntől függetlenül-, mindig elfogadja az igaz, szívből jövő bűnbánatot.

Milyen bátorító ez a mai hitzarándokok számára! Lehetünk tele bár gonoszsággal, tele születésünktől fogva taszító bűnnel, Isten meg tud minket tisztítani. „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.” (Zsolt 51:9)

Benjamin Orian
a Dél-Tacoma adventista  gyülekezet lelkésze

Fordította: Gősi Csaba

2016. december 29., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 29 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 59

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezet 536. nap

A nép készségesen válaszolt Dávid felhívására: "Azért szabad akaratjok szerint adának ajándékokat az atyák fejedelmei, az Izráel nemzetségeinek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a király dolgainak fejedelmei. És adának az Isten házának szükségére ötezer tálentom aranyat és tízezer dárikot; tízezer tálentom ezüstöt és tizennyolcezer tálentom rezet és százezer tálentom vasat. És valakinél drágakövek találtatának, adák az Úr házának kincséhez [...] mert tiszta szívökből adakozának az Úrnak; Dávid király is nagy örömmel örvendezett" (1Krón 29:6-9).

"Hálákat ada azért Dávid az Úrnak az egész gyülekezet előtt, és monda Dávid: Áldott vagy te, Uram, Izráelnek, a mi atyánknak Istene, öröktől fogva mind örökké! Óh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett! A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése. Most azért, óh mi Istenünk, vallást teszünk előtted, és dicsérjük a te dicsőséges nevedet; Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék adására, amint tettük? Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked. Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, amint a mi atyáink is egyenként; a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen. Óh mi Urunk Istenünk! mindez a gazdagság, amit gyűjtöttünk, hogy néked és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedből való és mindazok tiéid! Jól tudom, óh én Istenem, hogy te a szívet vizsgálod és az igazságot szereted.

Én mindezeket tiszta szívemből, nagy jó kedvvel adtam, s látom, hogy a te néped is, amely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akaratja szerint adta ezeket néked. Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek, a mi atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében, és irányítsd az ő szívöket te feléd! Salamonnak pedig, az én fiamnak adj tökéletes szívet, hogy a te parancsolataidat, bizonyságtételeidet és rendeléseidet megőrizhesse, s hogy mindazokat megcselekedhesse, s felépíthesse azt a házat, amelyet én megindítottam. És szóla Dávid az egész gyülekezethez: Kérlek, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket. Áldá azért az egész gyülekezet az Urat, az ő atyáik Istenét; s leborulván, tisztelék az Urat és a királyt" (1Krón 29:10-20).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 59

Ez a zsoltár arról az időszakról szól, amikor „Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel Dávid házát, és öljék meg”. Az első négy vers lefesti számunkra ezt a jelenetet. De a zsoltár eme része nemcsak Saulról szól, hanem más ellenfélről is, aki bajt okoz Dávidnak. A következők szerint lehetne megnevezni őket: hazug összeesküvők, árulók, a háborúval fenyegető pogány nemzetek, és a helyi utcai bajkeverők. Átérezhetjük Dávid szorongó érzését, amikor mi is áldozatául esünk azok pletykájának, akik összejátszanak ellenünk; a barátoknak, akik elárulnak minket; a nyílt ellenfeleinknek, aki támadnak minket; és a sötétben csavargóknak, akik az utcáinkat veszélyes hellyé teszik. A világunk nem mindig biztonságos és barátságos hely, különösen azok miatt, akikről Jézus azt mondta, „mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból való” (Jn 17:14).

Hol találhatunk egy biztonságos helyet ebben a világban? Évekig éltem egy olyan országban, amit egy terrorista konfliktus tartott a markában, minden nap és mindenhol veszélyben voltam. Egy család úgy döntött, olyan helyre költözik, ahol a legkisebb a valószínűsége annak, hogy kirobban a háború. Elköltöztek, de hat hónappal később ott is kitört a háború!

Az 59. zsoltár azt mondja, hogy van egy biztonságos hely, ahová el tudunk menekülni, ahová Dávid rendszeresen menekült. „Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.”  Ez a zsoltár segélykérő imával kezdődik. „Ments meg az ellenségeimtől, Istenem, védj meg a támadóimtól!” Az igazi védelemről ebben a mondat olvashatunk. „Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!” Mint az éber apa, leemelte a gyermekéről a harapós, gonosz kutyákat.

Dávid tudta, bátran hívhatja Istent, hogy szabadítsa meg őt, és ennek többféle oka is van: 1. Ő „a mindenható Úr Isten”, és Isten angyali seregei végett. Ő megszámlálhatatlan számú lelki harcost küld a legalázatosabbak, leggyengébbek támogatására, akik segítségért kiáltanak hozzá. 2. Kineveti a fenyegetésünket, mert úgyis az Ő kezében van már a döntés. „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket az erőtökön felül kísértést szenvedni.” (1Kor 10:13) 3. Dávid úgy hívja Őt, hogy „az én szerető Istenem”, és hozzáteszi: „Én pedig a hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel a hűségedet.” Ez Isten kegyelme, az Ő kifogyhatatlan szeretete, az Ő abszolút hűsége felénk minden nap. 4. „Isten megy előttem.” Bármilyen helyzettel kerülünk is szembe, Isten már ismeri azt, és átsegít azon bennünket. 5. Isten hírneve erősödik, amikor megszabadít minket; erre mondja Dávid, „Hadd tudják meg az egész Földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon.” El fog terjedni ennek híre, Isten üdvözítő ereje megnyilvánul, és tisztelet övezi majd.

Garth Bainbridge

74. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezetéhez (dec. 25-31.).

Dávidnak mindene megvolt:  jóképű volt, éles elméjű és tehetséges sok mindenben. A pásztorfiú, akiből király lett, költő volt és zenész, képzett íjász, harcos, tábornok a csatatéren, államférfi és végrehajtó adminisztrátor. Mindazonáltal, a legragyogóbb jellemvonása ezen lenyűgöző bibliai karakternek valószínűleg az istenfélelme volt – „Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát…” (ApCsel 13:22)

Azonban Dávid házasságtörést is elkövetett Bethsabéval. Majd Bethsabé valódi férjét kivégeztette a csatában. Később Isten kifejezett parancsa ellenére ragaszkodott a nemzet összeírásához és katonai sorozáshoz. Továbbá, őszintén szólva, nem volt túl jó apa – nem fegyelmezte fiait.

Hogyan lehetséges akkor, hogy egy ennyire legyengült jellemmel bíró személyt még ez után is Isten szíve szerint való férfinak nevezzünk? Bár Dávid bűnei drámaian nagyok voltak, teljes és alapos bűnbánata ha lehet, még inkább az volt. Valójában Dávid szégyenének mélyéből látható meg az a mélység, ameddig Isten szeretete és könyörülete elér. Azt mutatja be nekünk, hogy Isten - a bűntől függetlenül-, mindig elfogadja az igaz, szívből jövő bűnbánatot.

Milyen bátorító ez a mai hitzarándokok számára! Lehetünk tele bár gonoszsággal, tele születésünktől fogva taszító bűnnel, Isten meg tud minket tisztítani. „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.” (Zsolt 51:9)

Benjamin Orian
a Dél-Tacoma adventista  gyülekezet lelkésze

Fordította: Gősi Csaba

2016. december 28., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 28 - SZERDA - Zsoltárok 58

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezet 535. nap

Amikor Dávid érezte, hogy életének vége közel van, magához hívta Izrael főembereit, az ország minden részéből való képviselőkkel együtt, hogy átadja nékik ezt a feladatot, mint szent megbízatást. Dávid biztosítani akarta beleegyezésüket és támogatásukat a nagy mű számára. Testi gyengesége miatt nem lehetett személyesen jelen az átadásnál. Isten Lelke szállott reá és sokkal több buzgalommal és erővel, mint ezelőtt, képes volt arra, hogy még egyszer szóljon a néphez. Elmondta nekik, hogy ő szerette volna felépíteni a templomot. Az Úr azonban azt parancsolta neki, hogy ezzel a munkával Salamont, fiát kell megbíznia. Az isteni ígéret így szólt: "Salamon a te fiad építi meg az én házamat és az én pitvarimat; mert én őt magamnak fiamul választottam, és én is néki atyja leszek. Megerősítem az ő királyságát mindörökké; ha az én parancsolataimat és ítéleteimet szorgalmatosan megtartándja, amint e mai napon. Most azért az egész Izráelnek, az Úr gyülekezetének szeme előtt és a mi Istenünk hallására: őrizzétek s keressétek az Úrnak a ti Istenteknek minden parancsolatit, hogy bírhassátok e jó földet, és hogy örökségül hagyhassátok fiaitokra is magatok után mindörökké" (1Krón 28:6-8).

Dávid saját tapasztalatából tanulta meg, hogy nagyon kemény annak az embernek az ösvénye, aki elpártolt Istentől. Átérezte a megtört törvény kárhoztatását, aratta a törvény áthágásának gyümölcseit és egész lelkét megrendítette az aggodalom, hogy vajon Izrael vezetői hűségesek lesznek-e Istenhez, és Salamon engedelmeskedik-e Isten törvényének és elkerüli-e azokat a bűnöket, amelyek megingatták atyja tekintélyét, hatalmát, megkeserítették életét és meggyalázták Istent? Dávid tudta, hogy a szív alázatosságára, az Istenben való állandó bizalomra és meg nem szűnő éberségre van szüksége fiának ahhoz, hogy ellen tudjon állni a kísértéseknek, amelyek bizonyára Salamont is megtámadják majd kiemelt helyén, mert éppen az ilyen kiemelt személyek jelleme különleges célpontjai a Sátán nyilainak. Ezért Dávid odafordult fiához, akit már elismertek utódjának a trónon és így szólt hozzá: "Te azért, fiam, Salamon, ismerd meg a te Atyád Istenét, és szolgálj néki tökéletes szívvel és jó kedvvel; mert az Úr miden szívbe belát és minden emberi gondolatot jól ért. Hogyha őt keresénded, megtalálod; ha ellenben őt elhagyándod, ő is elhagy téged mindörökké. Most azért, mivelhogy az Úr választott téged, hogy néki szent házat építs: légy erős és készítsd meg azt" (1Krón 28:9-10).

Dávid részletes utasítást adott Salamonnak a templom építésére. Minden részére terv készült és az istentisztelethez szükséges eszközöket is mind felsorolta, mégpedig pontosan úgy, ahogy megmutatta neki Isten Lelke. Salamon még fiatal volt és visszariadt a súlyos felelősségtől, ami reá hárult a templom felépítésében és Isten népének kormányzásában. Dávid ezért ezt mondta fiának: "Légy bátor és erős, és kezdj hozzá, semmit ne félj és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tőled el sem távozik, míglen elvégzed az Úr háza szolgálatának minden művét" (1Krón 28:20).

Dávid azután újból a gyülekezethez fordult és így szólt: "Ím látjátok, hogy egyedül az én fiamat, Salamont választotta Isten, aki még gyermek és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem emberé lészen az a ház, hanem az Úr Istené. Én pedig teljes tehetségem szerint az én Istenem háza számára bőségesen szereztem aranyat az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüst szerszámokra, rezet a rézre, vasat a vasra, fákat a fákra; ónixköveket, foglalni való köveket, veres köveket, különb-különbszínű köveket; mindenféle drágaköveket; márványköveket is bőséggel. Ezenfölül, mivel nagy kedvem van az én Istenem házához, ami kincsem, aranyam és ezüstöm van, oda adom az én Istenem házának szükségére, azok mellett, amelyeket szereztem a szent ház számára. Háromezer tálentom aranyat Ofir aranyából, és hétezer tálentom tiszta ezüstöt, a házak falainak beborítására [...] És ha valaki még adni akar, szabad akaratja szerint, töltse meg a kezét ma és adjon, amit akar az Úrnak" (1Krón 29:1-5).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 58

Az 58. zsoltár egyes részeinek megfelelő fordítását illetően nincs egyetértés a fordítók között. Amíg a nyitósor az egyik modern angol fordítás, a New International Version szerint „az uralkodókat és bírákat” szólítja meg, egy másik pedig a „ti, istenek” megszólítást alkalmazza, addig a legrégebbi változatban, a King Jamesben „Ó, gyülekezet” szerepel. (A magyar Károlyi-változatban „embernek fiai”, míg a Magyar Biblia-társulat új fordítású változatában „ti, hatalmasok” olvasható – a fordító). Amennyiben ez a zsoltár az istenekhez szól, akkor azt állítja, hogy ők nem ítélkeznek helyesen, mivel a szívük terve gonosz, és a kezeik erőszakot osztanak a Földön. Sok isten létezett az ókori világban, de ők az emberi képzelet szüleményei voltak, és az ember romlottságát tükrözték. Ezek az istenek emberien viselkedtek. Viaskodtak és veszekedtek, cselt szőttek és megtévesztettek. Míg a Biblia Istene minket teremtett a maga képére, addig az ember az ő isteneit a saját képére teremtette, így azok szükségszerűen gonoszak lettek. Ezek után mégis hogyan is tudnának igazságosan és becsületesen ítélni?
Ha azonban Dávid az igazságtalan uralkodókról és bírákról ír, akkor e zsoltár üzenete róluk szól, mert ők is emberiek, és a saját romlottságát élik ki. Mi azt várjuk el a bíróktól, hogy megvesztegethetetlen módon szolgáltassanak igazságot; az uralkodónak pedig az a kötelessége, hogy fenntartsa a jogrendet, és ezáltal biztonságos társadalmat alakítson ki. Viszont, ahogy azt Baron Acton 1887-ben megállapította, „A hatalom hajlamos romlásra késztetni, az abszolút hatalom pedig teljesen megront.” A történelem tele van hihetetlen mértékű elnyomásról és igazságtalanságról szóló történettel. A feldúlt tájon olyan uralkodók sötét árnyéka lépked, mint Adolf Hitler és még számtalan más, aki az országa földjét a saját népe vérével áztatta. Miért nem avatkozott be Isten már korábban, hogy véget vessen az általuk gyakorolt terroruralomnak? Ha az időnek a romlott uralkodók és bírák áldozata feldúlt holttestének milliárdjaival bevetett tarlóit szemléljük, arra érzünk indíttatást, hogy Dáviddal együtt kiáltsunk fel. Isten, rontsd meg a fogaikat a szájukban; az oroszlánok zápfogait törd össze, Uram!” (7. vers). Teljes joggal érzünk óriási felháborodást a hatalmukkal való embertelen visszaélésük miatt, és ugyancsak teljes joggal várjuk a napot, amikor „elhordja őket a haragos szél... s az emberek majd mondogatják, »Valóban, az igazra mégis jutalom vár, van még Isten, aki ítél a Földön!«” (10. és 12. vers; a Szent István Társulat Biblia-fordítása)
De gondoljunk csak ebbe! Ezen emberek mindegyike ártatlan kisbabaként született, szerető anya keblén nyugodott. Hogyan változott mégis ez a nyilvánvaló ártatlanság ennyire gonosszá? A lehetőség igazából már a kezdettől ott volt. „Eltértek a gonoszok a fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok az anyjuk méhétől kezdve.” (4. vers) A nyugtalanító igazság azonban az, hogy mindannyian ugyanezzel a gonoszra való hajlammal születünk. Ha azonban mégsem járunk ezen emberek lábnyomában, azt csakis Istennek köszönhetjük. Ahogy egy nagy prédikátor mondta, „Csak és egyedül Isten kegyelméből vagyok képes bármire is.”
Garth Bainbridge

74. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezetéhez (dec. 25-31.).

Dávidnak mindene megvolt:  jóképű volt, éles elméjű és tehetséges sok mindenben. A pásztorfiú, akiből király lett, költő volt és zenész, képzett íjász, harcos, tábornok a csatatéren, államférfi és végrehajtó adminisztrátor. Mindazonáltal, a legragyogóbb jellemvonása ezen lenyűgöző bibliai karakternek valószínűleg az istenfélelme volt – „Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát…” (ApCsel 13:22)

Azonban Dávid házasságtörést is elkövetett Bethsabéval. Majd Bethsabé valódi férjét kivégeztette a csatában. Később Isten kifejezett parancsa ellenére ragaszkodott a nemzet összeírásához és katonai sorozáshoz. Továbbá, őszintén szólva, nem volt túl jó apa – nem fegyelmezte fiait.

Hogyan lehetséges akkor, hogy egy ennyire legyengült jellemmel bíró személyt még ez után is Isten szíve szerint való férfinak nevezzünk? Bár Dávid bűnei drámaian nagyok voltak, teljes és alapos bűnbánata ha lehet, még inkább az volt. Valójában Dávid szégyenének mélyéből látható meg az a mélység, ameddig Isten szeretete és könyörülete elér. Azt mutatja be nekünk, hogy Isten - a bűntől függetlenül-, mindig elfogadja az igaz, szívből jövő bűnbánatot.

Milyen bátorító ez a mai hitzarándokok számára! Lehetünk tele bár gonoszsággal, tele születésünktől fogva taszító bűnnel, Isten meg tud minket tisztítani. „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.” (Zsolt 51:9)

Benjamin Orian 
a Dél-Tacoma adventista  gyülekezet lelkésze

Fordította: Gősi Csaba

2016. december 27., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 27 - KEDD - Zsoltárok 57

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezet 534. nap

Azt a helyet, amelyen az oltárt emelték, ettől kezdve szent területnek tekintették. Ezt a helyet Ornán ajándékként kínálta fel a királynak. A király azonban nem volt hajlandó elfogadni Ornántól. "Nem úgy" - mondta Dávid - "hanem igaz áron akarom megvenni tőled; mert ami a tied, nem veszem el tőled az Úrnak és nem akarok égőáldozattal áldozni néki a máséból. Ada azért Dávid Ornánnak a szérűért hatszáz arany siklust" (1Krón 21:24-25). Ez a hely arról nevezetes, hogy Ábrahám ezen a helyen építette fel azt az oltárt, amelyen fiát akarta megáldozni. Most pedig Izraelnek ez a nagy szabadulása szentelte meg. Később Salamon ezt a helyet választotta ki a templom felépítésére.

Még egy másik árnyék vetődött Dávid életének utolsó éveire. Dávid elérte a hetvenedik évét. Vándorlásai, élete nehézségei, veszélyei, háborúinak sokasága, későbbi éveinek gondjai és szerencsétlenségei kimerítették életerejét. Bár elméje megtartotta tisztaságát és erejét, mégis gyengesége és öregsége az elvonultság után való vágyódásukkal megakadályozták abban, hogy gyorsan fel tudja fogni mindazt, ami az országban történik. Közvetlenül a trón árnyékában ismét kitört a lázadás. Dávid atyai engedékenységének, elnézésének gyümölcse ez alkalommal is megmutatkozott. Az, aki most vágyakozott a trón után és törekedett megszerezni a maga számára - Adónia volt. ő is "[...] igen szép férfi volt" (1Kir 1:6), de személyét és magatartását illetően ugyanakkor elvnélküli és féktelen volt. Ifjúságában nem korlátozták, "Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?" (1Kir 1:6). Adónia most fellázadt Isten tekintélye és hatalma ellen, aki Salamont választotta és jelölte ki a trónra. Természeti adottságok és a vallásos jellem tekintetében Salamon idősebb testvéreinél sokkal alkalmasabb volt arra, hogy Izrael uralkodója legyen. Ámbár Isten ezt világosan jelezte, Adónia mégsem vallott kudarcot, amikor vele rokonszenvezőket keresett. Talált ilyeneket. Joáb, aki mindeddig hűséges volt a trónhoz, most csatlakozott az összeesküvőkhöz Salamon ellen. Abjáthár pap is közöttük volt.

A lázadás megérett a kitörésre. Az összeesküvők egy nagy ünnepen összegyülekeztek a városon kívül, hogy Adóniát királynak kiáltsák ki. Terveiket azonban meghiúsította néhány hűséges személy azonnali közbelépése, akik a következők voltak: Sádók pap, Nátán próféta és Bethsabé, Salamon anyja. Jelentették a királynak az ügyek alakulását és emlékeztették őt arra az isteni utasításra, amely szerint Salamonnak kell követnie atyját a trónon. Dávid azonnal lemondott a trónról Salamon javára, akit felkentek és kikiáltottak királynak. Az összeesküvés szétzúzódott, fő cselekvői halálbüntetést kaptak. Abjáthár életét megkímélték tisztségére való tekintettel és Dávid iránt tanúsított eddigi hűségért, de főpapi állásától megfosztották. Ezt a tisztséget Sádók házára ruházták át. Joáb és Adónia életét is megkímélték egy ideig, de Dávid halála után megkapták büntetésüket. Dávid fián végrehajtott ítélettel betöltötték azt a négyszeres ítéletet, amely Isten utálatát bizonyította bűne iránt.

Dávid uralkodásának kezdetén a legdédelgetettebb terve volt, hogy templomot épít az Úrnak. Bár Isten nem engedte meg neki szándéka megvalósítását, mégis buzgón és komolyan dolgozott ennek a tervnek érdekében. Gondoskodott a legdrágább építési anyagok bőségéről: arany, ezüst, ónix kövek és különböző színű kövek; márvány és a legértékesebb fák gondosan elraktározva várakoztak a felhasználásra. Most ezeket az értékes kincseket, amelyeket ő gyűjtött össze, át kellett adni másnak. Mert másnak kellett házat építeni a frigyládának, Isten jelenléte jelképének.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 57

Az 57. zsoltár a címe alapján „Bizalom Istenben”; időrendben is illik az 56. után, ahol kegyelemért könyörög Istenhez a szerző. Sámuel első könyve 22. fejezetének 1. ezt mondja. Elment azért onnan Dávid, és az Adullám-barlangba menekült.” És itt, „Hozzá gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a vezérükké lett. Azonban a szívében egyedül volt a félelmével, a kétségével és zavarodottságával, vajon Isten elhívása, hogy király legyen, be fog-e valamikor is teljesülni. Minden jel arra mutatott, hogy Saul kezében van a sorsa; Saul a trónon ül, ő pedig üldözöttként egy barlangban bujkál.

Amíg a barlangban megírta ezt a zsoltárt, visszanyerte a bátorságát a bizalom és dicsőítés lenyűgöző hangjaival. Kijelenti, „Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.” És amíg arra vár, hogy az ő javára forduljon a dolgok alakulása, így szól. „A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.” A New King James-fordítás ezt mondja, „…aki mindent megtesz értem”. Ő az az Isten, aki cselekszik, tesz, és véghez visz. „Segítséget küld nekem a Mennyből, csúffá teszi az üldözőimet… Isten elküldi a szeretetét és hűségét.” A szeretetet és hűséget nem valami elvont dologként küldi el az Úr; amit ez jelent, az az, hogy Isten saját magát jelenti ki szeretetben és hűségben.

Így Dávid félelem nélkül lehet úgyszólván „az oroszlánok között”. Biztos abban, hogy a gonoszság, amit ellene terveznek, visszafordul rájuk. „Hálót vetettek a lábaim elé, megalázták a lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek abba.” A legcsüggesztőbb körülmények között is dicsőíti az Urat. Kétszer is elismétli a refrént. Magasztaljanak téged a Mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész Földön!” Isten minden felett áll, és hatalmasabb, mint bármilyen ellenséges hatalom. Hosszú idővel az előtt, hogy bármi jelét látta volna annak, miszerint az ő javára fordulnának a dolgok, Dávid már megbékélt Isten céljával. „Mert a szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.” A barlang a magasztalás hangjától visszhangos. Felemeli a hangját, és énekel. „Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!” (9. vers – új prot. ford.) Nem a Nap ébreszti őt, hanem ő a Napot az énekével és dicsőítésével!

Ahogy Ellen White mondja, „Ha többször magasztalnánk az Urat, és kevesebb lenne az elkedvetlenítő gyászos beszéd, sokkal többször születne győzelem.” (Evangélizálás, 499. oldal) Ne hagyd, hogy a barlangod a sírod legyen; töltsd be Isten jelenlétnek fényével, azáltal, hogy dicsőíted Őt!

Garth Bainbridge

74. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezetéhez (dec. 25-31.).

Dávidnak mindene megvolt:  jóképű volt, éles elméjű és tehetséges sok mindenben. A pásztorfiú, akiből király lett, költő volt és zenész, képzett íjász, harcos, tábornok a csatatéren, államférfi és végrehajtó adminisztrátor. Mindazonáltal, a legragyogóbb jellemvonása ezen lenyűgöző bibliai karakternek valószínűleg az istenfélelme volt – „Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát…” (ApCsel 13:22)

Azonban Dávid házasságtörést is elkövetett Bethsabéval. Majd Bethsabé valódi férjét kivégeztette a csatában. Később Isten kifejezett parancsa ellenére ragaszkodott a nemzet összeírásához és katonai sorozáshoz. Továbbá, őszintén szólva, nem volt túl jó apa – nem fegyelmezte fiait.

Hogyan lehetséges akkor, hogy egy ennyire legyengült jellemmel bíró személyt még ez után is Isten szíve szerint való férfinak nevezzünk? Bár Dávid bűnei drámaian nagyok voltak, teljes és alapos bűnbánata ha lehet, még inkább az volt. Valójában Dávid szégyenének mélyéből látható meg az a mélység, ameddig Isten szeretete és könyörülete elér. Azt mutatja be nekünk, hogy Isten - a bűntől függetlenül-, mindig elfogadja az igaz, szívből jövő bűnbánatot.

Milyen bátorító ez a mai hitzarándokok számára! Lehetünk tele bár gonoszsággal, tele születésünktől fogva taszító bűnnel, Isten meg tud minket tisztítani. „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.” (Zsolt 51:9)

Benjamin Orian

a Dél-Tacoma adventista  gyülekezet lelkésze

Fordította: Gősi Csaba

2016. december 26., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 26 - HÉTFŐ - Zsoltárok 56

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 73. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezet 533. nap

Bár Izrael népe büszke volt nemzeti nagyságára, mindazáltal nem fogadták jóindulattal Dávidnak a katonai szolgálatot nagyobb mértékben kiterjeszteni akaró tervét. A megfelelő életkorban levő férfiak katonai szolgálatra való besorozásának javaslata nagy elégedetlenséget váltott ki a nép körében. Szükségesnek gondolták, hogy a besorozással katonatiszteket bízzanak meg a papok és a tisztviselők helyett, akik előzőleg a népszámlálást intézték. Ez az intézkedés éles ellentétben állt az Isten-uralom alapelveivel. Még Joáb is óvást emelt a sorozás és annak lebonyolítása ellen, pedig eddig eléggé gátlástalan embernek mutatkozott. Azt mondta: "Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint amennyi most van, és lássák azt az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király? Azonban hatalmasabbb volt a királynak szava a Jóábénál és a többi főemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elől, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt. [...] És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilenc hónap és húsz nap múlva" (2Sám 24:3-4.8). A népszámlálás még be sem fejeződött, amikor Dávid már meggyőződött bűnéről. Önmagát kárhoztatva fordult Istenhez "[...] és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, amit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!" (2Sám 24:10). A következő reggel Gád próféta üzenetet hozott Dávidnak: "Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elődbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy aszerint cselekedjem veled. [...] Akarod-é, hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid előtt bujdossál és ellenséged kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, aki engem elküldött" (2Sám 24:12-13).

A király válasza ez volt: "Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe" (2Sám 24:14).

Az országot pestis sújtotta, amely elpusztított hetvenezer férfit Izraelben. Isten csapása még nem érte el a fővárost. "Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, amelyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az ő orcájokra!" A király pedig így emelt szót Istennél Izrael érdekében: "Nemde nem én számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, aki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás" (1Krón 21:16-17).

A népszámlálás ellenérzést, elégedetlenséget váltott ki az emberek között. Azonban ők maguk is ugyanazokat a bűnöket dédelgették, amelyek Dávidot erre a cselekedetre ösztönözték. Amiként az Úr Absolon bűne által látogatta meg ítéletével Dávidot, úgy most Dávid tévedése által bűntette meg Izrael bűneit.

A pusztító angyal útja során megállt Jeruzsálem előtt a Mórija hegyén "[...] a Jebuzeus Ornán szérűjén" (1Krón 21:18). A próféta által irányítva Dávid felment a hegyre és "[...] oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égő és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszűnék a csapás Izráelben" (2Sám 24:25).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 56

Mindenkinek, aki az Egyesült Államokban lakik, ismerősek a szavak, melyek az 56. zsoltárban visszhangoznak. Amerika pénzérméibe ütve olvashatjuk a mottót: „Istenben bízunk”, amely az 5. és a 12. versen alapul: „Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?” Először 1864-ben jelentek meg ezek a szavak az USA pénzérméin, az amerikai polgárháború idején, hogy kinyilvánítsák azt a hitet és reménységet, hogy Isten fogja őket megsegíteni, és Ő fog megbékéléshez vezetni. 

Mint oly’ sokszor, Dávidot most is azok a gondolatok foglalkoztatták, amik ellenséges fenyegetettség esetén szokták meglepni a királyt. Ahogy a címben is olvashatjuk, a zsoltár akkor íródott, amikor Dávid Saul elől rejtőzködött néhány segítőkész filiszteus között. A filiszteusok Izrael ősi ellenségei voltak, ezért ez nem lehetett hosszú távú megoldás, így Dávid visszatért Júdeába, Adullám barlangjába. Saul fenyegetése azonban nem hagyott alább, Dávid három alkalommal is megemlíti, hogy támadóinak erőszakossága minden nap, egész napon át, végeláthatatlanul fenyegette. Istent hívta segítségül: „Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem”" (8. vers - új prot. ford.). Ez bizonyítaná számára, hogy Isten az ő oldalán áll. „Ebből tudom meg, hogy Isten velem van” (10. vers).

A sok megpróbáltatás közepette Dávid három olyan dolgot említ, amelyek bennünket is vigasztalhatnak és bátoríthatnak, amikor úgy érezzük, hogy az egész világ ellenünk fordult. Elsőként, kifejezi Istenbe vetett rendíthetetlen bizalmát az ellentmondásos körülmények ellenére is. „Ha félek is, benned bízom! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! (4-5. vers – új prot. ford). Ehhez hozzáteszi személyes bizonyosságát: „velem van az Isten” (10. vers). Pál is használja ezt a kifejezést azoknak a kérdéseknek a kezdetén, amelyek abban a kijelentésben csúcsosodnak ki, hogy Jézus Krisztusban senki sem szakaszthat el bennünket Isten mélységes szeretetétől (Róm 8:31-39). „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?

Másodszor, Dávid Istenhez járul, és így esedezik: „Te számon tartod kesergésemet” („hányattatásomat – angol fordítások), „Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben! (9. vers – új prot. ford). Isten számon tartja szenvedéseinket; minden fájdalmunkba, amit érzünk, beleremeg a szíve. Különösképpen megérinti Őt azon gyermekeinek a szenvedése, akiket olyan kezek bántanak, amelyek csak azért támadnak jó emberekre, mert a jelenlétük is zavaró számukra.

Dávid reménységének harmadik kijelentése pedig ez: „megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában (14. vers). Jézus mindazokra alkalmazza ezeket a szavakat, akik követik Őt. „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Jn 8:12). Bármi történjék is velünk ezen a világon – ahol a szenvedés és veszedelem elkerülhetetlen, és ahol úgy tűnik, mindannyiunk végső sorsa a halál – Jézus arról biztosít bennünket, hogy ha Őt követjük, akkor soha, soha nem járunk sötétségben, hanem miénk lesz az életnek világossága”.

Garth Bainbridge

74. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 73. fejezetéhez (dec. 25-31.).

Dávidnak mindene megvolt:  jóképű volt, éles elméjű és tehetséges sok mindenben. A pásztorfiú, akiből király lett, költő volt és zenész, képzett íjász, harcos, tábornok a csatatéren, államférfi és végrehajtó adminisztrátor. Mindazonáltal, a legragyogóbb jellemvonása ezen lenyűgöző bibliai karakternek valószínűleg az istenfélelme volt – „Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát…” (ApCsel 13:22)

Azonban Dávid házasságtörést is elkövetett Bethsabéval. Majd Bethsabé valódi férjét kivégeztette a csatában. Később Isten kifejezett parancsa ellenére ragaszkodott a nemzet összeírásához és katonai sorozáshoz. Továbbá, őszintén szólva, nem volt túl jó apa – nem fegyelmezte fiait.

Hogyan lehetséges akkor, hogy egy ennyire legyengült jellemmel bíró személyt még ez után is Isten szíve szerint való férfinak nevezzünk? Bár Dávid bűnei drámaian nagyok voltak, teljes és alapos bűnbánata ha lehet, még inkább az volt. Valójában Dávid szégyenének mélyéből látható meg az a mélység, ameddig Isten szeretete és könyörülete elér. Azt mutatja be nekünk, hogy Isten - a bűntől függetlenül-, mindig elfogadja az igaz, szívből jövő bűnbánatot.

Milyen bátorító ez a mai hitzarándokok számára! Lehetünk tele bár gonoszsággal, tele születésünktől fogva taszító bűnnel, Isten meg tud minket tisztítani. „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.” (Zsolt 51:9)

Benjamin Orian

a Dél-Tacoma adventista  gyülekezet lelkésze

Fordította: Gősi Csaba