2017. június 26., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 26 - HÉTFŐ - Ézsaiás 37

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 714. nap

Akinek "...nem fogyott el irgalma" (JSir 3:22), meghallgatta szolgája imáját. "Ézsaiás még a város közepére sem ért, amikor így szólt hozzá az Úr igéje: Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene. Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az Úr házába. Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak önmagamért és szolgámért, Dávidért" (2Kir 20:4-6).

A próféta örömmel tért vissza a bíztató és reményt keltő üzenettel. Meghagyta, hogy tegyenek egy köteg fügét a beteg testrészre, és elmondta a királynak Isten beszédét, amely irgalmat, oltalmat és gondviselést ígért.

Mint Mózes Midián földjén; Gedeon a mennyei küldött jelenlétében; Elizeus közvetlenül mestere elragadtatása előtt; Ezékiás is jelt kért, amely tanúsítja, hogy az üzenet a mennyből származik. "Mi lesz a jele - kérdezte a prófétát -, hogy meggyógyít az Úr, és három nap múlva fölmehetek az Úr házába?"

"Kapsz jelet az Úrtól arra, hogy az Úr teljesíti azt az igét, amelyet kijelentett - válaszolt a próféta: Előre menjen az árnyék tíz fokkal, vagy visszafelé menjen tíz fokkal? ... Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia - felelte Ezékiás. Ne úgy legyen, hanem menjen az árnyék visszafelé tíz fokkal.".

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 37

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Szanhérib Rabsakén keresztül küldött gúnyos üzenete után elképzelhetjük a szorongást Ezékiás király udvarában. Azonban Ezékiás megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött, és ahelyett, hogy összevonta volna a seregét, vagy földi bölcsességet vett volna igénybe, Istenhez fordult.

Ahogy láthatjuk, ebben a fejezetben Rabsaké továbbra is meg akarja félemlíteni Ezékiást, hogy ne bízzon az Úrban (ez alkalommal egy istenkáromló levélen keresztül – 14. vers). Azonban ezek a lépések csak megerősítették Ezékiást, hogy még erősebben az Úrba kapaszkodjon. Ez egy fontos lecke számunkra, akik kisebb-nagyobb nehézségekkel nézünk szembe.

Rendkívül szeretem Ezékiás imáját az Úrhoz. „Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet” (16. vers). Az a mód, ahogyan Ezékiás elkezdte az imáját, nagyon fontos. Emlékezzünk, hogy két kérub takarta be a frigyláda fedelét a szentélyben (4Móz 7:89). Azzal, hogy megemlíti Istent, amint ezen kérubok között ül, Ezékiás emlékezteti az Urat arra, hogy Ő a kegyelem Istene. Szintén kiemeli, hogy Isten nem csak egy hatalmas Isten, de Ő az egyetlen, és Ő minden földi királyság királya, mint az egész föld teremtője. Ezért neki egyáltalán nem nehéz megoldani Szanhérib király és az ő asszír szolgájának a problémáját.

Ezékiás folytatja az imáját: „Uram hallgass meg, és nézz reám. Látod, miket mondanak rólad? És az is igaz, hogy már rengeteg nemzetet elpusztítottak. De azok a nemzetek fa és kő istenekben bíztak. Te nem olyan isten vagy. Hallgasd meg imámat és ments meg minket, hogy az összes nemzet (mind az asszírok, mind a környező népek) láthassák, hogy csakis TE vagy az egyetlen igaz Isten, és csak Te tudsz szabadítást adni.” (Az író saját parafrázisa a 16-20. versek alapján.)

Miért ne válaszolna Isten egy ilyen védőbeszédre? Zsoltárok 50:15-ben ezt olvashatjuk: „És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” És Isten pontosan ezt tette, megszabadította Jeruzsálemet. A fejezet utolsó versében az Úr angyala egymaga elpusztított 185 000 fegyverest az asszír seregből. Szanhérib nem csak megszégyenülve vonult haza, de nem sokkal később a saját fiai gyilkolták meg.

Amikor leküzdhetetlen nehézségekkel állunk szemben, első védelmi vonalunk mindig az Isten ígéreteire alapozott ima legyen. Mint Ezékiás király, aki Isten elé tárta a fenyegető levelet, nekünk is úgy kell letenni minden terhünket (kisebbet és nagyobbat) Isten elé, és kérjük az Ő ígéretének beteljesedését.

Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat, s mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. »Igen irgalmas az Úr és könyörületes« (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk szívéig hat. Vigyétek őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Senki sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 75-76. oldal). 

Melodious Echo Mason

100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június 25-július 1.).

Feszültség van aközött, amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Mások vagyona és eredményei láttán szeretjük elhalmozni őket bókokkal és dicséretekkel. Ezzel azt érjük el, hogy jó ponotkat gyűjtünk a magunk számára, mint akik hitelre méltóak, továbbá vállonveregetést.

Természetesen az életben minden helyzet a kapott lehetőségek és a megszerzett lehetőségek egy kombinációja. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.” Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el, és mi az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen, amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.

A Próféták és királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.

Amikor Isten Ezékiásnak adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy bemutassa a világnak mindazt, amit az Úrtól kapott, de ő ehelyett az általa megszerzett dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a dolgok, amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan szeretete. Ez olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy kiérdemelni saját cselekedetünk által.

Összpontosítsunk Isten leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mi mindent szerezhetünk ezen a földön!.

Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. június 25., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 25 - VASÁRNAP - Ézsaiás 36

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 713. nap

29. Babilónia követei

Áldásos uralkodása közben Ezékiás hirtelen "...halálosan megbetegedett", és nem volt számára emberi segítség. Amikor Ézsaiás ezzel az üzenettel jelent meg előtte: "Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben!" (Ézsa 38:1) úgy tűnt, hogy fel kell adnia utolsó reményét is.

Helyzete kilátástalan volt. A király azonban most is imádkozott ahhoz, aki mindeddig oltalma és erőssége volt, "...mindig biztos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46:2). "...arcát a fal felé fordította, és így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt" (2Kir 20:2-3).

Dávid kora óta egy király sem tett olyan sokat Isten országának építéséért a hitehagyás és a csüggesztő körülmények idején, mint Ezékiás. A haldokló király hűségesen szolgálta életében Istenét, és erősítette a nép bizalmát Jahvéban, mint legfőbb Urukban. Most úgy könyörgött, mint Dávid:

"Jusson hozzád imádságom,
figyelj esedezésemre!
Mert tele van bajokkal a lelkem,
életem közel került a holtak hazájához" (Zsolt 88:3-4).
"Mert te vagy Uram, reménységem,
te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta."
"...ha elfogy az erőm, ne hagyj el!"
"Ó Isten, ne légy távol tőlem,
Istenem, siess segítségemre!"
"Istenem, ne hagyj el
késő vénségemben sem,
míg csak hirdethetem hatalmadat,
nagy tetteidet a jövő nemzedéknek"
(Zsolt 71:5, 9, 12, 18)..

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 36

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Itt olvashatjuk Szanhérib király júdabeli hódítását: a fejezet (és Ézsaiás 37-38  fejezeteinek) történelmi leírása csaknem szóról szóra megegyezik a 2Királyok 18-20. fejezetek leírásával, bár a Királyok második könyvében kicsivel több részletet találunk.

Tekintsünk egy kicsit a színfalak mögé: Salamon király uralkodásának lelki hanyatlása után a korábban egységes izraeli nép lassan két különböző királyságra szakadt. Az északi izraeli királyságra és a déli Júdára. Izrael áldozatul esett az ellenséges népeknek a korrupt vezetők és királyok miatt. Habár Júdában is voltak korrupt királyok, mégis volt néhány nemes uralkodó is, ezért terjesztette ki Isten az áldását egy kicsit tovább Júdára. Ezékiás is a jó királyok közé tartozott.

Amikor Ezékiás király hatalomra lépett, ellentétben bűnös apjával, Akház királlyal, azonnal eltávolítatta a „magaslatokat” és lerombolta az imádati helyeket, a ligeteket, elpusztította a bálványokat. Továbbá annyira mélyen megbízott az Úrban, hogy a Biblia ezt írja: „és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között sem azok között, akik ő előtte voltak. Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott ő tőle” (2Kir 18:5,6).

Mikor Ezékiás már negyedik éve uralkodott Júdában, Asszíria hadba indult, és Samáriát, az északi Izrael királyságának a fővárosát ostrom alá vette. Azonban nem telt el tíz év sem, hogy Asszíria felvonult Júda ellen is. Ekkor esett el sok erődített város, és ekkor került Jeruzsálem, a főváros is ostrom alá. Sokaknak ekkor úgy tűnhetett, hogy egész Júda el fog esni. De a Biblia azt írja, „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8:31).

Álljunk meg egy pillanatra és elemezzük, hogyan beszélt Rabsaké, Szanhérib király arrogáns lákisi szóvivője Ezékiás király embereihez, mikor arról próbálta őket meggyőzni, hogy adják meg magukat. Eléggé meghökkentő. Idézem:
-        Kiben bíztok meg? (4. vers)
-        Valószínűleg nem tudtok az Úrra támaszkodni, vagy igen? (7. vers)
-        Ne engedjétek, hogy Ezékiás vagy az ő Istene becsapjon titeket (14-15. vers)!
-        Inkább kössetek velünk egyezséget – és mi gabonával és musttal, kenyérrel és szőlővel teli földre viszünk titeket (17. vers).
-        Vigyázzatok, nehogy Ezékiás elhitesse veletek, hogy az Úr megszabadít titeket (18. vers)!
-        Talán más királyságokat megmentettek az isteneik az asszír király kezéből? (18. vers)
-        Nem! Ezért ne is várjátok, hogy az Úr titeket meg fog szabadítani (19. vers).
-        Sokkal erősebbek vagyunk, mint bármelyik isten (19-20. vers).

Micsoda istenkáromlás! Azonban nem halljuk ezeket a szavakat napjainkban másoktól itt a földön? Néha ezek a gúnyos szavak olyan emberektől jönnek, akik magukat kereszténynek vallják. Melyik szóra hallgatunk: a szkepticizmus és kétség szavára, vagy a hitünkre? Az ihletett szöveg így szól: „Figyeljünk oda szavainkra! Szóljunk hittel, és hitünk lesz. Ne adjunk helyet a csüggedésnek egy gondolat erejéig sem Isten munkáját illetően! A kétely egyetlen szavát se ejtsük ki! Olyan az, mint a mag, amit ha elvetünk, a csüggedés és hitetlenség gyümölcsét termi a beszélő és a hallgató szívében egyaránt ” (Evangelism, 633. o.).

Ne számítson, hogy milyen körülmények között vagyunk, ne számítsanak a körülvevő seregek, az előttünk tornyosuló akadályok, vessük bizalmunkat Istenbe és figyeljük, hogy mi mindent fog tenni értünk!

Melodious Echo Mason

100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június 25-július 1.).

Feszültség van aközött, amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Szeretjük záporoztatni a rendkívüli bókokat mások eredményeire és vagyonára. Ezzel azt érjük el, hogy magunk számára pontokat gyűjtünk, mint hitelre méltóak, továbbá vállonveregetést.

Természetesen az életben minden helyzet egy kombinációja a kapott lehetőségeknek és a megszerzett lehetőségeknek. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.” Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el és mi az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen, amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.

A Próféták és királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.

Amikor Isten Ezékiásnak adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy bemutassa a világnak mindazt, amit Istentől kapott, de ő ehelyett az általa megszerzett dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a dolgok, amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan szeretete. Ez olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy kiérdemelni saját cselekedetünk által.

Összpontosítsunk Isten leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mit szerezhetünk ezen a földön.

Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. június 24., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 24 - SZOMBAT - Ézsaiás 35

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 28. fejezet 712. nap

Ez az alkalom igen hasznos volt az összegyűlt sokaság számára. A város megszentségtelenített utcáit megtisztították az Akház uralkodása alatt odahelyezett bálványszentélyektől. A kitűzött napon megtartották a páska ünnepét, és a nép hálaáldozatok bemutatásával és Isten akaratának tanulásával töltötte a hetet. A léviták nap mint nap az Úr dolgait tanították, és akik szívből keresték az Urat, azok bocsánatban részesültek. Nagy öröm töltötte el az imádkozó sokaságot; "A léviták és a papok minden nap dicsérték az Urat, erős hangú hangszereken játszva az Úr tiszteletére" (2Krón 30:21). Mind egy akarattal dicsőítették Őt, aki ilyen könyörületes és irgalmas.

A páskabárány ünnepére szokás szerint szentelt hét nap nagyon gyorsan eltelt. A nép további hét napot akart eltölteni tanulással, hogy jobban megismerje az Úr útját. A tanító papok folytatták az oktatást a törvény könyvéből. A nép naponként összegyűlt a templomban, hogy dicsérettel és hálával áldozzon. Ahogy a nagy összejövetel vége közeledett, kétségtelenné vált, hogy Isten csodálatosan cselekedett a bűnbe süllyedt Júda megtérése és a mindent elsöpréssel fenyegető bálványimádás áradatának feltartóztatása érdekében. A próféták nem hiába mondták ünnepélyes figyelmeztetéseiket. "Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben" (2Krón 30:26).

Elérkezett az idő, amikor a híveknek vissza kellett térniük otthonaikba. "...fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, az Úr szent lakóhelyére" (2Krón 30:27). Isten elfogadta azokat, akik megtört szívvel, bűneiket megvallva, nagy elhatározással fordultak hozzá bocsánatért és segítségért.

Még volt egy fontos feladat, amelyben minden hazatérőnek tevékenyen részt kellett vennie. E munka végrehajtása tanúsította, hogy igazi reformáció történt. A feljegyzésben ez áll: "Amikor mindezek befejeződtek, egész Izráel, amely ott tartózkodott, kivonult Júda városaiba, és összetörték a szent oszlopokat, kivagdalták a szent fákat, és lerombolták az áldozóhalmokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban. Azután visszatértek Izráel fiai, mindenki a maga városában levő birtokára" (2Krón 31:1).

Ezékiás és munkatársai különböző reformokat hoztak létre az ország lelki és földi érdekeinek helyreállítására. A király "...egész Júdába azt tette, amit jónak, helyesnek és igaznak tartott Istene, az Úr." "Minden munkáját, amit az Isten háza szolgálatában, a törvénynek és a parancsolatnak megfelelően elkezdett, Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki." "Bízott az Úrban, Izráel Istenében... vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt" (2Krón 31:20-21; 2Kir 18:5-7).

Ezékiás uralkodását jelentős intézkedések sorozata jellemezte, melyek tanúsították a környező népeknek, hogy Izráel Istene népével volt. Amikor uralkodása korábbi szakaszában az asszíroknak sikerült Samáriát elfoglalniuk, és a tíz törzs darabokra tört maradékát a népek között széjjelszórniuk, sokan megkérdőjelezték a héberek Istenének hatalmát. Sikereiken felbátorodva a niniveiek ekkor már jó ideje félretették Jónás üzenetét, és a mennyel szemben makacsul állást foglaltak. Néhány évvel Samária eleste után a győztes hadak újra megjelentek Palesztinában. Haderejüket Júda bekerített városai ellen irányították, bizonyos mértékű sikerrel. Egy időre azonban visszavonultak, mert birodalmuk más részeiben nehézségek támadtak. Csak néhány évvel később, Ezékiás uralkodásának vége felé be kellett mutatni a világ népe előtt, hogy vajon a pogányok istenei végül győznek-e.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 35

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Az előző fejezetben megtudtuk, hogy mi fog történni a bűnösökkel és azokkal, akik nem tartják magukat Isten gyermekeinek: a látszólag virágzó földjük szemétté és kietlen pusztasággá fog változni. Ellenben Ézsaiás 35-ben ennek ellenkezőjét olvashatjuk.

Annak ellenére, hogy meghaltak a bűnben, és lelkük kiszáradt pusztaság Isten nélkül, az igazak, akik elfogadták Istent, ragaszkodtak Hozzá, és mint Jákób, ezt mondják: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet” (1Móz 32:26), és ez egy csodálatos ígéret. Az ígéret szerint „örül a pusztaság és virul mint őszike” (1. vers), mosoly és ének lesz ajkukon, amikor Isten dicsősége és ékessége megjelenik mindenki előtt.

Amíg a mi pusztaságunk se nem dicső, se nem kiváló – és ez így is marad, amíg bűnben élünk – de most már, hogy meghaltunk a bűnnek, mindkettőt megkaphatjuk. Azonban a dicsőség és kiválóság melyet megtapasztalunk, nem a mienk, akiknek a sivár lelke átalakult, hanem az Úré. Máté 5:16 szerint „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Fontos, hogy mindig emlékezzünk arra, kié a dicsőség! Ez nem rólunk szól, hanem Róla.

Hasonló ígéretet találhatunk Ézsaiás 51:3-ban is, „Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava” (ez az egyik kedvenc ígéretem, nyilvánvaló okokból!)

Ézsaiás 35-ben ez az ígéret folytatódik. A gyengébbek, bátortalanabbak számára bátorítás: legyél erős és ne félj! A vakok szemei megnyílnak, a süketek újra hallanak. A sánták, mint szarvasok fognak ugrálni, és a némák énekelnek. Ahol régen sivatag volt, hamarosan élő víznek folyamai lesznek.

Sokan nem is fogják fel a súlyát azoknak az értékeknek, melyeket Isten adott nekik. Nem fogják fel azt sem, hogy Ő mit szeretne tenni a mi sivár életünkkel.

„Az Úr csalódik, mikor népének a tagjai kevésre értékelik önmagukat. Az Úr azt akarja, hogy választottai azon ár szerint értékeljék önmagukat, mely árat érettük a Golgotán lefizetett. Isten vágyakozik utánuk, kívánja őket, különben nem küldötte volna el Fiát azzal az igen sokba kerülő megbízással, hogy váltsa meg őket. Az Úrnak feladata van számunkra és nagyon tetszik néki, ha gyermekei a legmagasabb igényekkel lépnek eléje, csak azért, hogy minél nagyobb mértékben megdicsőíthessék az Ő nevét. Nagy dolgokat várhatnak el az Úrtól, ha hisznek az Ő ígéreteiben.” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 573-574. oldal).

Adjuk át életünk sivár pusztaságát Istennek még ma, és ébredjünk rá, hogy Ő, aki megváltott minket, csodálatos dolgokat szeretne tenni az életünkben. Az Ő országában semmi sem vész kárba. Egy napon, a hamut ékességgé, a gyászt örömnek kenetévé fogja változtatni (Ézs 61:3), mert Ő megígérte nekünk. „Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejükön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj” (10. vers). Milyen csodálatos nap lesz!    

Melodious Echo Mason

99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június 18-24.).

Egyszer hallottam egy élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”

Habár az új király maga nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak, kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is igazolhatják.

Amikor először elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam sem adtam erre jó példát.

Ahogy a csoport fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a szememet. Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy bukik – és amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a hatalomhoz (Akház).

Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University Church
 Fordította: Gősi Csaba

2017. június 23., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 23 - PÉNTEK - Ézsaiás 34

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 28. fejezet 711. nap

Ezek, és hasonló üzenetek reményt öntöttek sok csüggedő lélekbe azokban a sötét években, amikor a templomajtók zárva voltak. Az üzenetek azt tanúsították, hogy az Úr készségesen megbocsát a teljes szívvel hozzá térőknek, és elfogadja őket. Most pedig, amikor a vezetők reformot indítottak, a bűn szolgaságába belefáradt tömegek készek voltak engedelmeskedni.

A Szentírás prófétikus szakaszai csodálatos bátorítást kínáltak azoknak, akik a templom udvarába léptek, hogy bocsánatért esedezzenek és megújítsák Jahvénak tett hűségfogadalmukat. A bálványimádás ellen küldött komoly intéseket - amelyeket Mózes egykor az egész Izráel hallatára mondott -, ünnepélyes próféciák kísérték. E próféciák azt hirdették, hogy Isten kész meghallgatni azokat, akik a hitehagyás idején teljes szívükkel keresik őt, és készségesen megbocsát nekik. "...de végül megtérsz Istenedhez, az Úrhoz - mondta Mózes -, és hallgatsz szavára, akkor, mivel irgalmas Isten az Úr, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni. Nem feledkezik meg az atyáiddal kötött szövetségről, amelyet esküvel fogadott meg nekik" (5Móz 4:30-31).

E templomnak a felszentelésekor, - amelynek a szolgálatait Ezékiás és társai ekkor helyreállították - prófétikus imájában Salamon így imádkozott: "Ha majd néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened, de azután hozzád tér, vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik, és könyörög ebben a házban, te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét..." (1Kir 8:33-34). Isten jóváhagyásának pecsétjét helyezte erre az imára, mert amikor Salamon befejezte imáját, tűz szállt alá a mennyből, hogy megeméssze az égő áldozatot és a véres áldozatot, és Isten dicsősége betöltötte a templomot. Lásd: 2Krón 7:1! Éjszaka pedig az Úr megjelent Salamonnak. Elmondta, hogy imáját meghallgatta, és kegyelmet tanúsít azok iránt, akik ott imádkoznak. Így hangzott a könyörületes bátorítás: "...de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat" (2Krón 7:14).

Ezek az ígéretek gazdagon teljesedtek az ezékiási reformáció idején.

A jó munkát, amely a templom megtisztításakor elindult, átfogó megmozdulás követte, amelyben Izráel és Júda egyaránt részt vett.

Ezékiás azt akarta, hogy a templom szolgálatai igazán áldást hozzanak a nép számára. Buzgóságában elhatározta, hogy feleleveníti a páskabárány ősi ünnepét és összegyűjti a zsidókat az ünnepre.

Már hosszú évek óta nem tartották meg a páskabárány nemzeti ünnepét. Salamon uralkodása végén, a birodalom kettészakadása következtében, ez kivihetetlennek látszott. A tíz törzset sújtó rettenetes büntetés azonban egyesek szívében vágyat ébresztett valami jobb után, és a próféták buzdító kijelentései nem maradtak hatástalanok. Királyi futárok tették közhírré a meghívást közelben és távolban. "A futárok városról városra jártak Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig...", és páska ünnepre hívták a népet Jeruzsálembe. A többség ridegen elutasította a szívélyes meghívás hordozóit. A megátalkodottak meggondolatlanul elfordultak. Mások azonban, akik nagyon vágytak Isten akaratának jobb megismerésére, megalázták magukat, és elmentek Jeruzsálembe (2Krón 30:10-11).

Júda földjén nagyon szíves fogadtatásban részesítették a hírnököket. Rajtuk volt "... az Isten keze, amely egy akaratra juttatta őket, és teljesítették a király és a vezető emberek parancsát az Úr szava szerint" (2Krón 30:12), amely összhangban volt Istennek a prófétái által kijelentett akaratával.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 34

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Az egész Bibliát átszövi az Isten és sátán közötti nagy küzdelem témája. Küzdelem a fény és a sötétség, a jó és a rossz, a test és lélek között Isten népe életében. Éppen ezért szükségünk van egy kis történelmi áttekintésre, hogy jobban megértsük Ézsaiás 34-et.

Mózes első könyve 25. fejezetében találjuk Izsák és Rebeka történetét. Két fiuk születik, Ézsau és Jákób. Ikertestvérek voltak, ugyanabból a nagy becsben tartott királyi vérvonalból, mégis ez a két fiú két különböző nemzetet és népet képvisel (1Móz 25:23). Az egyik egy megbecsült nép becses királyi születési joggal, a másik viszont nélkülözni kényszerült mindezt.

Jákób (bár nem volt mindig valami nemes viselkedésű a dolgaiban), őszintén vágyott elnyerni az elsőszülöttségi jogot és Isten áldását. Minden áron (és ez az ár nem volt olcsó) igyekezett megszerezni a vágyva vágyott értékes ajándékot. Másrészről, Ézsau nem becsülte semmire az elsőszülöttségi jogot. Tény az, hogy egyetlen tál vörös lencséért eladta elsőszülöttségi jogát, aminek eredményeképpen ő és leszármazottai az „Edom” nevet kapták, ami szó szerint vöröset jelent (1Móz 25:30). Az ezt követő években és generációkon át szemlélhetjük azt a folytonos harcot, ami Rebeka méhében kezdődött a két testvér között.

Ahogy tovább haladunk a történelemben, látjuk, hogy Jákob az izraeli nemzetnek, Isten választott népének ősatyja lesz, míg Ézsau az edomiták és megannyi pogány nép ősatyja, akik mindig Izrael megsemmisítésére törtek. A kivonulás idején Izrael engedélyért folyamodott Edom királyához, hogy engedje áthaladni őket Edom földjén. A király megtagadta ezt a kérelmet (4Móz 20:14-21). Nem sokkal ezután az amálekiták (szintén Ézsau leszármazottai – 1Móz 36:12) voltak a legelsők, akik háborút viseltek Izrael ellen a Kánaán felé vezető vándorútjuk során (2Móz 17:8).  

Az edomitákat Dávid, majd később Amásia leigázta egy időre (2Sám 8:14; 2Krón 25:11-12), de hamarosan visszanyerték függetlenségüket, és a későbbi években a királyság hanyatlásának ideje alatt háborút indítottak Izráel ellen (2Kir 16. fejezet). A káldeusokkal is szövetkeztek, amikor Nabukodonozor elfoglalta Jeruzsálemet, majd megszállták és egy jó ideig birtokolták is Palesztina déli részét, egészen Hebronig.

Azonban – habár Edom/Idumea virágzott egy darabig – Isten népe elleni szüntelen hadakozásuk miatt végső sorsuk meg volt pecsételve. Szomorú, hogy visszautasították Krisztus engesztelő vérében rejlő születési jogukat, így kegyetlen pusztulás várt rájuk. Ézsaiás könyve 34. fejezetében találjuk azt az egyértelmű próféciát, amely közelgő pusztulásukat jelentette ki (lásd Ezék 25:12-13).

A prófécia beteljesedett. Nem csupán Edom házán teljesedett be, hanem mindazokon is teljesedni fog a jövőben, akik úgy döntenek, hogy megvetik lelki születési jogukat és Isten törvénye ellenére cselekszenek. Végül sajnos ezek az embertársaink meg fognak semmisülni. Eljön a pillanat, amikor nem lesz többé irgalom, és nem lesz még egy esély.

Míg a gonoszok és azok, akik úgy döntenek, hogy inkább a testnek hódolnak, mint Istennek, ellenállva Szentlelkének, végül vérüket ontják a végítélet napján. Hálát adhatunk Istennek, hogy Krisztus már kiontotta vérét mindazokért és mindazok helyett, akik úgy döntenek, hogy Lélekben járnak. A Római levél 8. fejezetének 1. versében ezt olvassuk: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” Válasszuk hát azt, hogy elfogadjuk ezt az ajándékot, lelki születési jogunkat ma, hogy egy napon, hamarosan, nagy örömmel lehessünk annak az új Égnek és új Földnek a lakói, ahol soha többé senki sem fogja vérét ontani, és ahol Isten letöröl szemeinkről minden könnyet!

Melodious Echo Mason

99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június 18-24.).

Egyszer hallottam egy élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”

Habár az új király maga nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak, kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is igazolhatják.

Amikor először elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam sem adtam erre jó példát.

Ahogy a csoport fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a szememet. Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy bukik – és amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a hatalomhoz (Akház).

Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University Church
 Fordította: Gősi Csaba

2017. június 22., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 22 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 33

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 28. fejezet 710. nap

28. Ezékiás

Akház nemtörődöm kormányzásával éles ellentétben állt az a reformáció, amely fia gyümölcsöző uralkodása idején ment végbe. Ezékiás azzal az elhatározással lépett trónra: minden tőle telhetőt megtesz Júda érdekében, hogy megmentse az északi királyság sorsától. A próféták tanításai nem bíztattak középutas megoldásokra. Csak a leghatározottabb reformációval lehetett a fenyegető ítéletet elhárítani.

Ezékiás olyan embernek bizonyult, akire éppen szükség volt a válságban. Alighogy trónra lépett, terveket fektetett le és megvalósította azokat. Először a nagyon régóta elhanyagolt templomi szolgálatok helyreállítására fordított figyelmet. A szent elhivatásukhoz hűséges papokat és lévitákat nyomatékosan kérte, támogassák munkáját. Bízva megértő segítségükben, nyíltan beszélt velük arról, hogy azonnal széleskörű reformot szeretne kezdeményezni. "Mert hűtlenné váltak őseink; azt tették, amit rossznak lát Istenünk, az Úr, és elhagyták őt. Elfordították arcukat az Úr hajlékától, hátat fordítottak neki." "Azért elhatároztam, hogy szövetséget kötök Izráel Istenével, az Úrral, és akkor elfordul tőlünk lángoló haragja" (2Krón 29:6, 10).

A király néhány szóval ismertette a fennálló helyzetet: a bezárt templomot; a szünetelő szolgálatokat; a város utcáin és országszerte gyakorolt botrányos bálványimádást; tömegek hűtlenségét, akik talán hűségesek maradnak Istenhez, ha a vezetők Júdában jó példát mutatnak nekik; az ország gyengeségét, hogy elvesztette erkölcsi súlyát a környező népek előtt. Az északi királyság gyorsan szétmorzsolódott; sokan pusztultak el kard által; tömegek sínylődtek fogságban. Nemsokára egész Izráel az asszírok kezére jutott, és teljesen elpusztult. Bizonyára ez a sors éri Júdát is, hacsak Isten nem munkálkodik rendkívüli módon választott képviselői által.

Ezékiás közvetlenül a papokhoz fordult, és kérte őket, segítsenek a szükséges reformok megvalósításában. "Fiaim, ne tétlenkedjetek!

Hiszen titeket választott ki az Úr, hogy az ő szolgálatára álljatok - intette őket -, neki szolgáljatok és áldozzatok." "...szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Istenének, az Úrnak a házát!" (2Krón 29:11, 5).

Az idő gyors cselekvést követelt. A papok azonnal munkához láttak. Azokat a társaikat is megnyerték az együttműködésre, akik nem voltak jelen e megbeszélésen. Lelkesen kezdtek hozzá a templom megtisztításához és megszenteléséhez. Ez sok nehézséggel járt az éveken át tartó megszentségtelenítés és hanyagság miatt. A papok és léviták lankadatlanul fáradoztak, és meglepően hamar jelenthették feladatuk elvégzését: a templomkapuk kijavítását, kinyitását, a szent edények összeszedését és helyükre tételét. Minden készen állt a szentélyszolgálat helyreállításához.

Az első istentiszteleten a város vezetői Ezékiás királlyal, a papokkal és a lévitákkal együtt kérték Istent, hogy bocsássa meg a nemzet bűneit. Bűnért való áldozatokat helyeztek az oltárra az "egész Izráel érdekében." "Amikor vége lett az áldozat bemutatásának, a király és mindazok, akik vele voltak, térdre estek és leborultak." A templom udvarai újra visszhangzottak a dicsőítés és ima hangjától. Amikor a hívek felfogták, hogy megszabadultak a bűn és hitehagyás rabságából, örömmel énekelték Dávid és Aszáf énekeit. "Ezékiás és az egész nép örvendezett azért, hogy az Isten helyreállította azt népe számára, hiszen hamar megtörtént ez a dolog" (2Krón 29:24, 29, 36).

Isten felkészítette Júda főembereinek szívét egy igazi reformációs mozgalom vezetésére, hogy a hitehagyást megállítsák. Prófétái által egymás után küldte a komoly kérlelés üzeneteit választott népének, melyeket Izráel tíz törzse semmibe vett, elvetett, így az ellenség kezébe került. Júdában azonban maradt szépszámú maradék. Őket a próféták továbbra is kérlelték. Figyeljük meg Ézsaiás buzdítását: "Térjetek meg ahhoz, akitől oly messzire eltávolodatok, Izráel fiai!" (Ézsa 31:6). Hallgassuk meg Mikeás bizakodó kijelentését: "De én az Urat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem! Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom. Az Úr haragját kell hordoznom, mert vétkeztem ellene. De majd ő intézi peremet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában" (Mik 7:7-9).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 33

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A Bibliában számos helyen olvashatunk azokról a „jajokról”, amelyek tulajdonképpen az Úr figyelmeztető üzenetei felénk. A legtöbb ilyen „jajt” Ézsaiás könyve taglalja. Ezek a „jajok” megfeddik a személyes bűnöket, a gonoszokét éppúgy, mint az igazakét, akik büszkévé válnak, és a gonoszságot jónak nevezik. Ézsaiás önmagának is címez ilyen üzenetet, mert elismeri, hogy ő is egy tisztátlan ajkú ember. (További tanulmányozásra ajánlom az összes „baj” megismerését, mert ez segít, hogy ne essünk egyik „jaj” ítélete alá sem.)

Az előző fejezetekben (kezdve Ézsaiás könyve 28. fejezetétől a 31. fejezetéig) Ézsaiás megjövendölte ezeket a „jajokat” Izrael és Júda ellen, akik lázadoztak és büszkék voltak. Most Ézsaiás egy komoly „jajról” beszél, Szanherib király és az asszír hadsereg ellen, akik eljöttek lerombolni Jeruzsálemet. Úgy tűnhet, hogy ez a fejezet igazán negatív alaphangról indul, de valójában reményteljes kegyelmi üzenet Jeruzsálem számára. Bár Izrael gyakran csak saját tanácsait követve járt, és mindig másoktól kért segítséget, nem pedig az Istentől; ám ha kegyelemért kiáltottak Hozzá, akkor ez a prófécia emlékeztette őket (és bennünket is ma) arra, hogy Isten továbbra is hallja és megválaszolja az imákat. Valójában azt mondhatjuk, hogy a királyság, amely Jeruzsálemet jött lerombolni, maga lesz kifosztott (4. vers). (Erről a történetről majd részletesebben beszélünk Ézsaiás 36-37. fejezetében).

Ez a fejezet egy valóságos kincsesbánya, de most összpontosítsunk a 14. és az azt következő versekre! Látva, hogy hogyan mentette meg az Úr Izraelt Asszíriától, az ott lakó bűnösök és képmutatók (beleértve a hamis vallási vezetőket) így kiáltanak fel félelmükben: Ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?” A Zsoltárok 24:3 ír egy hasonló kiáltásról: „Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén?” (új prot. ford.)

Ezekre a kérdésekre a választ a következő vers részletekben olvashatjuk: „Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan” (Zsolt 24:4). „Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti a zsarolt nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot” (Ézs 33:5).

De hogy lehet nekünk, bűnös embereknek tiszta szívünk? Hogy járhatunk el igazságosan, ha már születésünktől kezdve bűnösök vagyunk? Nem tudjuk megtenni ezeket, Jézus nélkül nem lehetséges. „ Krisztus nélkül nem tudjuk legyőzni egyetlen bűnünket sem, és nem tudunk a legkisebb kísértésnek sem ellenállni. A Vele való kapcsolat olyan erő, mely mindenható, és győzelemre segít minket. Mindenki, aki alázatosan jár Jézussal, minden nap úgy érezheti, hogy szüksége van egy erőre, hogy uralkodhasson magán, hogy meglágyítsa kőszívünket, hogy segítsen felolvasztani azt, hogy a szennyes dolgainkat el tudjuk hagyni. Ez ugyanaz a hatalom, mely a vizet borrá változtatta a kánai menyegzőn, ez képes gonosz természetünket kiirtani, hogy mi is részesei lehessünk az isteni természetnek. Ez az erő, amely meggyógyította a leprást, segít megtisztítani a szívet, és alkalmassá teszi az embert, hogy Isten népének, az angyaloknak és a megváltottak seregének méltó tagjává legyen. A szent engedelmesség csak abban az igazságban található meg, amelyet Krisztus ad a hívő léleknek. „Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.” És mindenki, aki Krisztusban lakozik, és akiben Krisztus lakozik, olyan kedves Istennek, mint saját szeretett Fia. Elfogadva a Szeretettben, az Atya féltő gondoskodásának a tárgya lesz, aki sok gyümölcsöt terem, az igazi szőlőtővel való kapcsolat eredményeképpen”
(Signs of the Times, 1891. augusztus 10. 2. rész).

Áldott legyen a mi Mindenható Urunk. Milyen dicsőséges Istent szolgálunk! Tartsunk bűnbánatot, és forduljunk hozzá még ma, hogy megbocsáthassa gonoszságunkat, és legyőzhesse minden ellenségünket. Igen, valóban. Ahogy felismerjük, hogy kik is vagyunk Istenhez képest, teljes képtelenségnek tűnik, hogy megfelelhessünk az isteni követelményeknek. Mégis, Ézsaiás 33:22 szépen összegzi: „Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket.”

Melodious Echo Mason
ARME Bibliatábor Szolgálatok

99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június 18-24.).

Egyszer hallottam egy élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”

Habár az új király maga nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak, kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is igazolhatják.

Amikor először elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam sem adtam erre jó példát.

Ahogy a csoport fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a szememet. Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy bukik – és amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a hatalomhoz (Akház).

Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University Church
 Fordította: Gősi Csaba