Higgyetek az Ő prófétáinak: április 2024

2024. április 29., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 29 - HÉTFŐ - Ezékiel könyve 35

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 35 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2035&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2035&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1. Isten nem örül a kárörömnek. Edom örült Izrael bukásának és szenvedésének, de nem gondolt arra, hogy ugyanazokat a bűnöket ő is elkövette, így ő is ugyanezt érdemli. Isten nem örül a kárörömnek, mert tudja, hogy a káröröm visszaüt. A káröröm ma is ugyanolyan káros és veszélyes, mint Ezékiel idejében volt.

2. Isten nem örül a mások kárán való előny szerzésnek. Edom úgy gondolta, ha Izrael és Júda meggyengül, eltulajdonítja földjüket. Isten ismerte szándékát, ezért figyelmeztette, hogy ez nem helyes.

3. Isten nem örül a testvérek közötti civakodásnak. Edom, Izraellel testvérnép, Jákobnak és fiának Ézsaunak leszármazottjai. A történekem feljegyzi a két nép ellenségeskedését, amit Ezékiel is megemlít. Minden ellenségeskedés csúnya, de a testvérek közötti még csúnyább.

4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki azt szeretné, ha a testvérek szeretnék és támogatnák egymást

b. aki nem tűri el a haszonlesést és a mások kárán való boldogulást

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy örülni tudjon más sikerének; adjad, hogy olyan rokoni kapcsolatokat tudjon fenntartani, amelyek a te átalakító hatalmadról és szeretetedről tanúskodnak, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 27. fejezet

27. fejezet – MEGTISZTÍTHATSZ ENGEM (2. rész)

A leprást a Megváltóhoz irányítják. Jézus a tó partján tanít, a nép köréje gyülekezik. Bár távol áll, de a leprás elkap néhány szót a Megváltó ajkáról. Látja, ahogy kezét a betegre helyezi. Látja a sántákat, a vakokat, a bénákat, a különféle betegségek miatt haldoklókat egészségesen felkelni, s Istent dicsőíteni szabadulásukért. Szíve megerősödik a hitben. Mind közelebb húzódik az összegyűlt tömeghez. Elfelejti a rá vonatkozó megszorításokat, az emberek biztonságát, s a félelmet, mellyel mindenki rátekint. Csak a gyógyulás áldott reményére gondol.

Rossz ránézni. A betegség félelmetesen mardossa, bomló teste rettenetes látvány. Az emberek, ahogy rátekintenek, szörnyülködve hátrálnak. A félelemtől, hogy érintkezésbe kerülhetnek vele, a tömeg egymás hegyén-hátán menekül. Van, aki megpróbálja megakadályozni, hogy a leprás Jézushoz közeledjen, de hiába. Ő se lát, se hall. Az elriasztó kifejezésekre füle süket marad. Csak Isten Fiát látja, csak az Ő hangját hallja, aki életet ad a haldoklónak. Utat tör Jézushoz, lábához veti magát, és így kiált: " Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem" (Mt 8: 2).

Jézus így felelt: "Akarom, tisztulj meg" (Mt 8 : 3) - és megillette.

Azonnal változás ment végbe a lepráson. Húsa egészségessé vált, idegei érzővé, izmai erőssé. A leprára jellemző durva, repedezett bőr eltűnt, testén olyan bársonyosság, pír jelent meg, mint az egészséges gyermek bőrén.

Jézus ráparancsolt az emberre, hogy ne híresztelje a történteket, hanem azonnal mutassa meg magát a templomban, és vigyen ajándékot. Az ilyen áldozatot nem fogadták el, amíg a papok az illetőt meg nem vizsgálták, és ki nem jelentették, hogy tökéletesen meggyógyult a betegségből. Bármennyire is nem akarták volna ellátni ezt a szolgálatot, nem kerülhették el a vizsgálatot, s az ügyben dönteniük kellett.

2024. április 28., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 28 - VASÁRNAP - Ezékiel könyve 34

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 34 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2034&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2034&version=NT-HU

1. Isten felelősségre vonja a hűtlen vezetőket. Jeruzsálem elpusztult, a nép szétszóratott, amiért Isten felelősségre vonja a hűtlen vezetőket, pásztorokat, akik önző érdekeket követtek, és nem törődtek a nyájjal. Úgy tűnik ebből a fejezetből, hogy Izrael romlásában jelentős szerepet töltöttek be a vezetők. Ha ők megfelelően gondozzák a népet, nem történik meg a pusztulás és a szétszóratás.

2. Isten a pásztoroktól (vezetőktől) azt várja el, amit Ő tenne népéért:

a. pásztorolja és gondját viseli a nyájnak

b. nem maga, hanem a nyáj érdekeit tartja szem előtt

c. legelteti a nyájat

d. a gyengét erősíti

e. a beteget gyógyítja

f. a sérültet bekötözi

g. az eltévedtet visszatereli

h. az elveszettet megkeresi

i. gyengéden és irgalommal uralkodik

j. nem engedi nyáját szétszórodni

k. megvédi őket a vadaktól

3. Isten nem csak a vezetőket hibáztatja a kialakult válságért. A próféta elmondja, hogy mit tettek a juhok egymással:

a. összetaposták a legelőt mások előtt, hogy ne legyen, mit legeljenek

b. a tiszta vizet lábaikkal felkavarták, hogy a többinek ne jusson tiszta víz

c. a kövér bárány bántotta a soványt

d. oldalukkal és vállaikkal taszigálták egymást

e. szarvaikkal félreöklelték a gyengéket és kiszorították őket

4. Isten jó pásztorról gondoskodik. Akármennyire jó is egy pásztor, ember marad, gyarlóságokkal és gyengeségekkel tele. Senki sem tudja megütni az igaz pásztor mércéjét. Istennek két megoldása van erre:

a. Ő maga lesz a pásztor

b. elküldi a Fiát, hogy jó pásztor legyen

Ez az igazi megoldás. Minden más megoldás, csak részmegoldás. Istennek van igazi és végleges megoldása: Jézus Krisztus, Isten Fia, a Megváltó.

5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. akinek van megoldása a hamis pásztorok okozta károk helyrehozatalára

b. aki megteszi népéért azt, amit a pásztorok nem tudtak vagy nem akartak megtenni

c. aki magáénak vallja, még azokat a juhokat is, aki taszigálják és öklelik egymást

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne hagyjon el téged, ha csalódott emberi pásztorokban, ha az emberi pásztorok elhanyagolták őt; adjad, hogy benned és Fiadban megtalálja az igazi Pásztort, aki minden szükségletet kielégít, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 27. fejezet

27. fejezet – MEGTISZTÍTHATSZ ENGEM (1. rész)

Máté 8:2-4; Máté 9:1-8; Máté 9:32-34; Márk 1:40-45; Márk 2:1-12; Lukács 5:12-28.

Az összes, Keleten ismert betegségek közül a lepra volt a legrettegettebb. Gyógyíthatatlan és ragályos jellege, áldozataira kifejtett szörnyű hatása még a legbátrabbakat is félelemmel töltötte el. A zsidók a bűn miatti ítéletnek tekintették, ezért így nevezték: "Isten botja", "Isten ujja". Mélyen gyökerező, kiirthatatlan, halálos betegség volt, a bűn jelképének tartották. A rituális törvény a leprást tisztátalannak minősítette. Mint egy halottat, kizárták az emberi közösségből. Amit csak érintett, tisztátalanná lett. A levegőt beszennyezte lélegzete. Ha valakit a betegséggel gyanúsítottak, meg kellett jelennie a papok előtt, akik megvizsgálták és döntöttek ügyében. Ha leprásnak nyilvánították, elkülönítették családjától, kizárták Izrael gyülekezetéből és arra ítélték, hogy csak az ugyanolyan betegekkel társulhasson. A törvény követelménye hajthatatlan volt. Még a királyok, vezetők sem voltak kivételek. Ha uralkodót támadott meg e szörnyű betegség, le kellett tennie jogarát, s kivonulnia a társadalomból. {DA 262.1}

A leprásnak barátaitól, rokonaitól távol kellett viselnie betegségének átkát. Köteles volt hírül adni nyomorúságát, megszaggatni ruháit, és vészjelet adni, hogy mindenki meneküljön fertőző jelenlétéből. A magányos száműzött gyászos kiáltását: "Tisztátalan, tisztátalan!" - félelemmel és undorral hallották az emberek.

A vidéken, ahol Krisztus szolgált, sok ilyen beteg volt, s ők is hallották a híreket működéséről, ezek reménysugarat nyújtottak számukra. Elizeus próféta ideje óta azonban nem történt meg, hogy valaki, akin a betegség elhatalmasodott, megtisztult volna. Nem merték várni, hogy Jézus olyasmit cselekedjen érettük, amit még senkiért sem tett. Mégis volt valaki, akinek a szívében megfogant a hit. De ez az ember nem tudta, hogyan juthatna Jézushoz. Egy olyan kirekesztett, mint ő, aki nem érintkezhet embertársaival, hogyan is jelenhetne meg a Gyógyító előtt? Az is kérdéses, vajon Krisztus meggyógyítja-e. Vajon leereszkedik-e, figyelemre méltat-e egy olyan embert, akiről azt tartották, hogy Isten ítéletétől szenved? Nem mond-e átkot rá, mint a farizeusok, sőt még az orvosok is, s nem figyelmezteti-e, hogy tűnjön el az emberlakta vidékről? Végiggondolta, amit Jézusról hallott. Senkit sem utasított el, aki segítségét kérte. Ez a nyomorult ember elhatározta, hogy megkeresi a Megváltót. Bár a városokból ki volt zárva, de lehetséges, hogy Jézus útjába kerülhet valamelyik hegyi út mentén, vagy rátalál, amint a városon kívül tanít. Nehézségek tornyosultak előtte, de ez volt az egyetlen reménye.

2024. április 27., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 27 - SZOMBAT - Ezékiel könyve 33

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 33 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2033&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2033&version=NT-HU

1. Isten menteni próbál a legnehezebb körülmények között is. Jeruzsálem már nem kerülhette el a vesztét, de Isten még ebben a helyzetben is segíteni próbál azzal, hogy őrállókat rendel, hogy figyelmeztessék az embereket, hogy mentsék, ami menthető, mentsék az életüket.

2. Isten felelősséggel ruház fel embereket, de el is számoltatja őket. Ha az őrállónak tudomása van a veszélyről, és nem figyelmeztet, Isten szamon kéri őt. Ha jelezte a veszélyt, de figyelmen kívül hagyják, az őrálló már nem felelős vesztükért.

3. Isten nem az ember múltbeli cselekedeteit nézi, hanem jelen állapotát és irányultságát. Ha egy ember egész életén át gonosz volt, de megtér és felhagy gonoszságával, Isten úgy tekint rá, mintha sosem vétkezett volna. Vagy ha valaki egy egész életen át igaz volt, de elfordul Istentől, jó cselekedeteinek az érdemei mind elvesznek. Olyan, mintha sosem lett volna igaz. Sokan ezért igazságtalannak tartják Istent, de ez nem igazságtalanság, hanem igazság és kegyelem.

4. Isten nem gyönyörködik a romlásban. A pogányok úgy vélekedtek Isteneikről, hogy élvezetüket lelik a pusztításban, az emberek bántásában, szenvedéseiben és nyomorúságában. De nem ilyen az Isten. Ő a kegyelemben, a szeretetben és az áldásban gyönyörködik.

5. Isten figyelmeztetése nem mese. Izrael elment meghallgatni Istent, de azt csak mesének, pajzán éneknek vélte, ami őt elszórakoztatta. Isten figyelmeztette őket, hogy nem essenek bele ebbe a csapdába.

6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki jó előre figyelmeztet

b. aki csökkenteni akarja a kárt, és menteni az életet

c. aki a jóságban gyönyörködik

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hálás legyen azért, hogy múltbeli bűneit mind eltörölted és már nem tulajdonítod neki, legyen az akármilyen sok és akármilyen súlyos, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 26. fejezet

26. fejezet – KAPERNAUMBAN (7. rész)

Péter és társai korán reggel Jézushoz jöttek azzal, hogy a kapernaumiak már keresik Őt. A tanítványok mindeddig keserűen csalódtak a fogadtatásban, melyben Krisztus részesült. A jeruzsálemi hatóságok halálra keresték, még saját földijei is életére törtek - Kapernaumban viszont boldog lelkesedéssel üdvözölték, és a tanítványok reményei is megújultak. Hátha a szabadságszerető galileaiak között új országának támogatóira talál. Meglepve hallgatták Krisztus szavait: "Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem" (Mk 1:38).

A Kapernaumot elöntő izgalom azzal a veszéllyel járt, hogy Jézus küldetésének célját szem elől tévesztik. Ő nem elégedett meg annyival, hogy csak mint csodatevő, vagy testi betegségek gyógyítója vonja magára a figyelmet. Megváltóként óhajtotta magához vonni az embereket. A nép azt akarta hinni, hogy királyként jött el, földi országot fog alapítani; ezzel szemben Ő a földiekről a lelki dolgok felé szerette volna terelni gondolataikat. Puszta földi siker csak akadályozta volna munkáját.

A gondtalan tömeg csodálata is megrázta lelkét. Önmagát sohasem helyezte előtérbe. Az a tisztelet, melyet a világ megad a rangnak, gazdagságnak, tehetségnek, idegen volt az Emberfia számára. Jézus egyet sem használt azokból az eszközökből, melyekkel az emberek hűséget akarnak biztosítani maguknak vagy tiszteletet parancsolni. Évszázadokkal születése előtt megjövendölték Róla: "Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít" (Ésa 42:2-4).

A farizeusok szerettek kitűnni a formaságok aprólékos betartásával. Azzal bizonyították vallási lelkesedésüket, hogy erről vitatkoztak. A szemben álló felek közötti érvelések hangosak és hosszúak voltak, s nem volt szokatlan esemény a dühös ellenkezés hangjait hallani az utcákon a törvény tudós doktoraitól.

Mindezzel szöges ellentétben állt Jézus élete. Az Ő életében nem fordult elő zajos vita, kérkedő imádkozás, sem pedig dicséretet igénylő cselekedet. Krisztus Istenben rejtőzött el, és Isten megnyilatkozott Fiának jellemében. Jézus erre a kinyilatkoztatásra akarta irányítani az emberek figyelmét és tiszteletét.

Az Igazság Napja nem ragyogva jelent meg a világon, hogy dicsőségével elkápráztassa az embereket. Meg van írva Krisztusról: "Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal" (Hós 6:3). A napfény csendesen, lágyan önti el a földet, eloszlatja a sötétség árnyait, és életre kelti a világot. Így kelt fel az Igazság Napja is, gyógyulást hozott "az ő szárnyai alatt" (Mal 4:2).

2024. április 26., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 26 - PÉNTEK - Ezékiel könyve 32

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 32 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2032&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2032&version=NT-HU

1. Isten elsiratja Egyiptomot. Ez a fejezet egy siratóének Egyiptom felett. Ahogy a Biblia többi fejezeteinek létrejöttét a Szentlélek ihlette, úgy ezt a fejezetet is. A Szentlélek egy siratóének megírására ihlette a prófétát. Azt is mondhatjuk, hogy a Szentlélek sírt, ezt a sírást hallotta meg a próféta és írta le ebben a fejezetben. Egyiptom gonosz volt, de ennek ellenére Isten elsiratta, mert szerette.

2. Isten elveszi Egyiptomtól azt, amit imádott. Ebben a fejezetben azt olvassuk, hogy minden égitest sötétbe borult Egyiptom fölött. Az egyiptomiak az égitesteket imádták. A fáraóról azt tartották, hogy a napisten fia. Amikor az égitestek sötétbe borulnak, Egyiptom megtudja, hogy nem bízhat meg bennük.

3. Isten sok példát bemutat. Ez a fejezet felsorolja azokat a népéket, amelyek Isten ellen lázadtak és mindegyikről elmondja, hogy a népek temetőjében fekszik: Asszíria, Elám, Mesek, Tubál, Edom, az északi uralkodók. Ha ezek a lázadó népek nem kerülhették el sorsukat, miből gondolja Egyiptom, hogy elkerülheti?

4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki a bizonyítékok sokaságát szolgáltatja

b. aki elsiratja lázadó gyermekét

c. akinek fáj a szíve a pusztulás és romlás láttán

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, neked fáj a szíved, amikor látod fájdalmait, szenvedéseit és gyötrelmeit. Adjad, hogy a sok példa elegendő legyen számára, hogy tanulni tudjon belőlük, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 26. fejezet

26. fejezet – KAPERNAUMBAN (6. rész)

Mindenki szabadon megválaszthatja, hogy milyen hatalom uralkodjék rajta. Senki sem bukhat olyan mélyre, senki sem olyan gonosz, hogy ne találhatna szabadulást Krisztusban. A megszállott ember ima helyett csak Sátán szavait tudta kiejteni, a szív kimondatlan kérése mégis meghallgatásra talált. Nincs olyan kiáltása a rászoruló léleknek, még ha nem is tudja szavakba önteni, mely észrevétlen maradna. Aki kész szövetségi kapcsolatra lépni a menny Istenével, azt Ő nem hagyja Sátán hatalmában, sem saját természetének gyöngeségeiben. Hívja a Megváltó: "Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!" (Ésa 27: 5) A sötétség szellemei minden lélekért harcolnak, aki egyszer már uralmuk alatt állt, ám Isten angyalai győzedelmes erővel vívnak ugyanazért a lélekért. Az Úr így szól: "Elvétethetik-é a préda az erőstől és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai? [...] Így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat" (Ésa 49: 24-25).

A zsinagógában összegyűltek még egy ideig félő tisztelettel, lenyűgözve álltak, amikor Jézus visszavonult Péter házába egy kicsit pihenni. Ám ide egy másik árnyék vetítődött. Péter feleségének anyja betegen feküdt, magas láztól leverten. Jézus megrótta a betegséget, a szenvedő felkelt, szolgálta a Mestert és tanítványait.

Krisztus művének híre gyorsan elterjedt egész Kapernaumban. Az írástudóktól való félelmükben az emberek nem mertek gyógyulásért Hozzá jönni szombaton, de amint a nap eltűnt a látóhatár mögött, nagy mozgolódás támadt. Otthonról, az üzletekből, a piacokról igyekeztek a város lakói a Jézust befogadó szerény hajlék felé. Az ágyon hozott, mankóra támaszkodó, barátaik által támogatott betegek alig bírtak a Megváltó színe elé botladozni.

Órák hosszat jöttek-mentek, mert senki nem tudhatta, hogy még másnap is közöttük lesz-e a Gyógyító. Kapernaum addig soha nem látott ilyen napot. A levegőt betöltötte a győzelem hangja, a szabadulás üdvrivalgása. A Megváltó örült, hogy örömet szerezhetett. Amint látta a Hozzá jövők szenvedését, szíve részvéttel telt meg, és örvendezett hatalmának, hogy egészséget és boldogságot adományozhat.

Jézus nem szűnt meg munkálkodni, míg az utolsó betegen is nem könnyített. Késő éjszaka volt, mire a sokaság eloszlott, s csönd ülte meg Simon házát. Elmúlt a hosszú, eseményekben gazdag nap, és Jézus pihenésre vágyott. Mialatt azonban a város még az igazak álmát aludta, a Megváltó, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék" (Mk 1:35).

Így teltek Jézus földi életének napjai. Tanítványait gyakran elbocsátotta, hogy hazalátogassanak és pihenjenek, de minden olyan erőfeszítésüknek, mellyel Őt el akarták vonni munkájától, szelíden ellenállt. Egész nap keményen dolgozott, tanította a tudatlant, gyógyította a beteget, visszaadta a vak látását, enni adott a sokaságnak, s este, vagy kora reggel kiment a hegyek szentélyébe, hogy érintkezésbe lépjen Atyjával. Gyakran az egész éjszakát imában, elmélkedve töltötte, s hajnalban újra munkálkodni kezdett az emberekért.

2024. április 25., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 25 - CSÜTÖRTÖK - Ezékiel könyve 31

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 31 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2031&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2031&version=NT-HU

1. Isten mások példája által is tanít és figyelmeztet. Egyiptom elégedett volt önmagával és büszke is hatalmára, de Isten Asszíria példáján keresztül figyelmeztette őt. Asszíriai az egyik legkegyetlenebb birodalom volt a történelemben, de nem tudott szembe szállni Istennel, és eltűnt a föld színéről. Az Új-Babiloni birodalom legyőzte és a helyére lépett. Isten megkérdezte Egyiptomot: Ha Asszíria nem tudott megállni az Isten elleni lázadásában, hogyan gondolhatja azt, hogy neki majd sikerül?

2. Isten különleges lehetőséget biztosított Asszíriai számára. Ebben a fejezetben egy szép fához hasonlítja, amely a folyó parton van, egészséges, nagy és bőven terem. A föld népei és állatai menedéket és táplálékot találnak nála. Isten kezdetben Ádám gondoskodására bízta az állatvilágot, most pedig Asszíriára. Azt a szerepet kapta Istentől, mint kezdetben Ádám, de elbukott ebben a szerepében, kivágták, és amilyen magas volt, akkorát zuhant.

3. Isten az alázatot értékeli. Mert Ő is alázatos. Noha a mindenség Ura, de le tud hajolni az egyszerű emberhez. Asszíria nem alázkodott meg, hanem a felhőkig nőtt. Az elv, amit Isten megmondott beteljesedett, hogy „aki önmagát felmagasztalja, megaláztatik.” Ez történt Asszíriával és Egyiptommal is, és ez történik mindenkivel, aki felmagasztalja magát és dacol Istennel.

4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki csak egy vesszőszál: Asszíria égig érő fa – ledől; Babilon égig érő fa – kivágják; Jézus egy vesszőszál, amely kivirágzik

b. akinek a hatalma a megalázkodásában és leereszkedésben van

c. aki nem szégyelli lehajolni a bűnös emberhez

d. aki nem szégyelli, hogy Ő csak egy vesszőszál, de mégis olyan erős, hogy legyőzi az égig érő cédrust is

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudjon tanulni mások példájából. Ha mások nem jártak sikerrel az irántad való hűtlenségben, ő sem fog. Adjad, hogy felfogja, mekkora erő és hatalom rejlik a megalázkodásban Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 26. fejezet

26. fejezet – KAPERNAUMBAN (5. rész)

Krisztus idejében Izrael vezetői és tanítói képtelenek voltak ellenállni Sátán munkájának. Figyelmen kívül hagyták az egyetlen eszközt, mellyel védekezhettek volna a gonosz lelkekkel szemben. Krisztus Isten Igéje segítségével győzte le a gonoszt. Izrael vezetői azt állították, hogy ők hivatottak Isten szavának értelmezésére, de csak hagyományaik fenntartása és ember-alkotta előírásaik kikényszerítése céljából tanulmányozták az Igét. Értelmezésük alapján olyan felfogást fejezett ki az Ige, amilyet Isten sohasem írt belé. Misztikus magyarázatuk homályossá tette, amit az Úr világosan kijelentett. Vitatkoztak jelentéktelen alaki részleteken, miközben gyakorlatilag tagadták a leglényegesebb igazságokat. Ezzel szétszórták a hitetlenség magvait. Isten szavát megfosztották erejétől, a gonosz lelkek kedvükre munkálkodhattak.

A történelem ismétlődik. Napjainkban számos vallási vezető nyitott Bibliával a kezében vallja, hogy tiszteli e könyv tanításait, s eközben lerombolja az abba, mint Isten szavába vetett hitet. Buzgón, aprólékosan elemzik az igét, de saját véleményüket annak legvilágosabb állításai fölé helyezik. Kezükben Isten Igéje elveszíti újjáteremtő erejét. Ezért rohamosan terjed a hitetlenség, általános az istentelenség.

Amint Sátán aláásta a Bibliába vetett hitet, nyomban más források felé irányítja az embert világosságért, és erőért. Így hízelgi be magát. Aki elfordul a Szentírás világos tanításától és Isten Szentlelkének meggyőző erejétől, az átadja a démonoknak az irányítást. A Szentírást bíráló kritikák, elméletek nyitották meg az utat a spiritizmus és a teozófia számára - ezek az ősi pogányság modernizált formái -, s talpalatnyi helyet akarnak szerezni még a magukat a mi Urunk Jézus Krisztusénak valló egyházakban is.

Az evangélium hirdetésével párhuzamosan munkálkodnak olyan elemek, melyek hazug lelkek médiumai. Sokan puszta kíváncsiságból kontárkodnak bele ilyesmibe, de amint bebizonyosodik, hogy emberi erő fölötti dologról van szó, egyre inkább elcsábulnak, míg a sajátjukénál erősebb akarat befolyása alá kerülnek. Rejtélyes hatalmából nem tudnak menekülni.

A lélek védőbástyái leomlanak. Az ember nem tud sorompót állítani a bűn útjába. Ha egyszer valaki áthágja Isten igéjének korlátait, s visszautasítja Szentlelkét, nem tudhatja, hogy a romlásnak milyen mélységeibe süllyedhet. Titkos bűn vagy uralkodó szenvedély tarthatja rabságában, s ő éppoly tehetetlen, mint a kapernaumi megszállott volt. Állapota mégsem reménytelen.

Ugyanúgy győzhetjük le a gonoszt, ahogyan Krisztus győzött: az Ige hatalmával. Isten nem irányítja értelmünket beleegyezésünk nélkül, de ha tudni akarjuk akaratát, ígérete a miénk is: "Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket" (Jn 8:32). "Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról" (Jn 7:17). Az ígéretekbe vetett hit által bárki megszabadulhat a tévelygés kelepcéjéből és a bűn hatalmából.

2024. április 24., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 24 - SZERDA - Ezékiel könyve 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 30 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2030&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2030&version=NT-HU

1. Isten nélkül a segítő is segítségre szorul. Egyiptom, saját erejében bízva segítséget ajánlott Egyiptomnak. Ebben a fejezetben azonban olyan helyzetben van, hogy nemcsak segíteni nem tud már, hanem ő maga is segítségre szorul, de nincs, aki megsegítse. Ide jut egy ember, egy ország Isten nélkül.

2. Akinek Isten megerősíti a karját. Isten azt mondja, hogy megerősíti Nabukodonozor karját, ezért szerencsés lesz, de a fáraó karja eltörik. Így erőtelen lesz harcaiban és kudarcot vall. Isten mindenkinek szeretné megerősíteni karját, a tiedet is.

3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. akinek a segítsége hathatós

b. akinek a segítsége nélkül semmire sem megyünk

c. aki vágyik arra, hogy megerősítse karunkat

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne a saját erejében bízzon és a máséban sem, csak a Tiedben. Kérlek erősítsd meg karját, hogy igazán erős és sikeres legyen, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 26. fejezet

26. fejezet – KAPERNAUMBAN (4. rész)

Aki legyőzte Sátánt a megkísértés pusztájában, újból szemtől szembe került ellenségével. A démon minden erejét latba vetette, hogy hatalmában tartsa áldozatát. Ha most teret veszít, azzal Jézus győz. Úgy tűnt, a megkínzott ember életét veszti az ellenséggel vívott küzdelemben, amely legszebb férfikorát tette tönkre. A Megváltó azonban hatalommal szólt, és megszabadította a foglyot. Az iménti megszállott most boldogan állt a csodálkozó emberek előtt, visszanyerte az önuralom szabadságát. Még a démon is tanúsította a Megváltó isteni hatalmát.

A férfi dicsérte Istent a szabadításáért. Az a szem, amelyben oly soká az őrültség tüze szikrázott, most értelmet sugárzott, és hálakönnyekkel telt meg. A nép elnémult a csodálkozástól. Amint újból szóhoz jutottak, így kiáltott egyik a másikának: "Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?" (Mk 1: 27)

A szerencsétlenség titkos oka - ami ezt az embert barátainak félelmetes látvánnyá, önmagának is teherré tette - saját életében rejlett. Elbűvölte a bűn gyönyöre, azt hitte, hogy élete egyetlen nagy karnevál lehet. Nem is álmodta, hogy az emberek rettegését fogja kiváltani, s családja szégyene lesz. Azt hitte, idejét ártatlan könnyelműséggel töltheti el. De miután rálépett a lejtőre, gyorsan csúszott lefelé. Természetének nemes vonásait mértéktelenség és léhaság rontotta meg, Sátán teljesen irányítása alá vonta.

A megbánás túl későn jött. Amikor a vagyont és az örömöket is feláldozta volna elveszített emberi voltának visszanyeréséért, már tehetetlenül vergődött a gonosz markának szorításában. Az ellenség területére lépett, és Sátán összes képességeit birtokába vette. A kísértő elcsábította káprázatos ajándékaival, ám mihelyt hatalmába kerítette a szerencsétlent, az ördög könyörtelenné, kegyetlenné vált, szörnyű dühödt csapásokkal sújtotta. Ez történik mindenkivel, aki a gonosznak engedi át magát: a kezdeti elbűvölő örömök a kétségbeesés sötétjében vagy a tönkretett lélek őrültségében érnek véget.

Ugyanaz a gonosz lélek kísértette Krisztust a pusztában, amely hatalmában tartotta a kapernaumi megszállottat, és ez irányította a hitetlen zsidókat is. Az utóbbiak esetében azonban a kegyesség látszatát keltette, s be akarta csapni őket a Megváltó elutasításának indítékait illetően. Állapotuk reménytelenebb volt, mint a megszállotté, mert nem érezték, hogy szükségük van Krisztusra, s ezért Sátán erősen hatalmában tarthatta őket.

Abban az időszakban, amikor Krisztus személyesen teljesített szolgálatot az emberek között, a sötétség országának erői is lázasan tevékenykedtek. Sátán és gonosz angyalai évszázadok óta uralni akarták az ember testét és lelkét, bűnt és szenvedést zúdítottak reá, azután minden nyomorúságért Istent vádolták. Jézus kinyilatkoztatta Isten jellemét az embernek. Megtörte Sátán hatalmát, szabadon bocsátotta foglyait. Mennyei erő, új élet és szeretet munkálkodott az emberi szívekben, s a gonoszság fejedelme felkelt, hogy megvívjon országának felsőbbségéért. Sátán összevonta erőit, s lépésről lépésre támadta Krisztus munkáját.

Így lesz majd az igazság és hamisság közötti küzdelem végső nagy csatájában is. Miközben föntről új élet, világosság és erő száll alá Krisztus tanítványaira, új élet serken a mélységből is, és felfrissíti Sátán alattvalóit. Feszültség lesz úrrá minden földi elemen. A gonoszság fejedelme az évszázados harc során kicsiszolt ravaszsággal, álruhában munkálkodik. A világosság angyalának öltözik, és tömegek követik "hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén" (lTim 4:1).