2015. december 31., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 31 - CSÜTÖRTÖK - 5 Mózes 20

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezet 172. nap

Erről a munkáról beszél Ésaiás próféta, amikor így szól: "Nem az-é (a böjt), hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ" (Ésa 58:7-8).

A lelki sötétség éjszakájában tehát Isten dicsősége egyházán át sugárzik, amikor tagjai felemelik a meggörnyedtet, és vigasztalják a gyászolót.
Körülöttünk mindenütt hallatszik a világ jajveszékelése. Mindenhol vannak szűkölködők és szomorkodók. A mi feladatunk, hogy könnyítsünk az élet terhein, és enyhítsünk nyomorán.

Gyakorlati segítséggel sokkal többet tehetünk, mint puszta prédikálással. Adjunk ételt az éhezőnek, ruhát a mezítelennek, és otthont a hajléktalannak! Sőt még többet kell tennünk! A lélek éhségét csak Krisztus szeretete elégítheti ki. Ha Krisztus bennünk lakik, akkor szívünk tele van mennyei együttérzéssel. A forró krisztusi szeretet lezárt forrásai felfakadnak.

Isten nemcsak adományokat kér tőlünk a rászorulóknak, hanem derült mosolyt, bíztató szavakat és kedves kézszorítást is. Amikor Krisztus meggyógyította a betegeket, kezét rájuk tette. Mi is hajoljunk közel azokhoz, akiken segíteni akarunk.

Sok ember már nem tud reménykedni. Hozzuk vissza életükbe a napfényt! Sok elcsüggedt ember van. Bátorítsuk őket! Imádkozzunk értük! Vannak, akik kívánják az élet kenyerét. Olvassunk nekik Isten Igéjéből! Sokan lelkileg annyira betegek, hogy földi gyógyír nem segít rajtuk. Orvos nem tudja meggyógyítani őket. Imádkozzunk ezekért a lelkekért! Vigyük őket Jézus elé! Mondjuk nekik, hogy van balzsam Gileádban, és Orvos is!

A fény áldás, egyetemes áldás, amely árasztja kincseit a hálátlan, gonosz, erkölcstelen világra. Így van ez az Igazság Napjával is. Az egész földet, bármennyire burkolja is a bűn, a bánat és a fájdalom sötétsége, meg kell világítani az isteni szeretet ismeretének fényével. Semmilyen hitfelekezettől, semmilyen rendű és rangú embertől vagy társadalmi osztálytól sem szabad elzárni a mennyei tróntól sugárzó fényt.

A reménység és kegyelem üzenetét el kell vinni a föld végső határáig. Kinyújthatja kezét mindenki, aki akarja, és megragadhatja Isten erejét. Békét köthet vele, és békessége lesz. Nem borítja többé éjféli sötétség a pogányokat. A homály eloszlik az Igazság Napjának ragyogó fénysugarai előtt. Krisztus legyőzte a pokol hatalmát.


Az Ószövetséget és különösen ezt a fejezetet figyelve, sok ember elgondolkodik azon, hogy Isten a háború mellett, vagy ellene van. Isten Szent Igéjében miért van helye a háború szabályainak? Ezek Isten sürgősségi beavatkozásai, amelyek tükrözik azt a mélységet, amibe az ember belekerült. A háborúk az emberi önzés, a kapzsiság, a büszkeség és a versenyszellem végső megnyilvánulásai, amelyek leírhatatlan szenvedéseket okoztak a történelem folyamán. Isten gyűlöli a háborút, de ebben a fejezetben olyan útmutatásokat ad, amelyek semlegesítik a háború néhány szomorú következményét.

Egy napon a nagy Béketeremtő megszületett Betlehemben. A harmincas évei elején élete derékba tört. Ő mondta: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10:30), és azt is, hogy „Szeressétek ellenségeiteket... jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek” (Mt 5:44).

Háborúk régóta vannak. A küzdelem, amelyet Lucifer a mennyben kezdett el Isten jelleme és kormányzása ellen, az egyetlen módja annak, hogy megértsük, milyen az Isten; és a földi háborúkat ennek összefüggésébe helyezhetjük. Sátánt kivetették a mennyből az első és legnagyobb háborúban (Jel 12:7-10). A második jelentős csata – amelyet Sátán elveszített – a golgotai kereszten folyt, ahol nem tudta legyőzni a világ Megváltóját. A végső nagy harc Isten parancsolattartó népe ellen zajlik majd. Az eredmény? Isten és népének győzelme. Sátán a vesztes.

Talán mi nem megyünk háborúba, de meg kell szabadulnunk minden bosszútól, amely gyanútlanul belopakodik magatartásunkba.

John Ash    

22. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezeteihez (december 27-jan 2).

Jézus jön! Jézus jön! Ez volt a himnusza Jézus sok követőjének. És ez is kell hogy legyen. Jézus ígéretei biztosak; bízhatunk bennük. Ő megígérte: "Újra eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:3). Ez egy bátorító és motiváló ígéret.

De... mi történik ha nem elég hamar jön? Hogyan jövünk helyre, amikor rekedtre kiabáltuk magunkat abban a reményben, hogy a vég közel van, hogy aztán rájöjjünk, hogy "a vőlegény késik" (Mt 25:5)? 

A szüzekről szóló példázatában Jézus kiválóan szemléltette azt a kihívást, ahogyan keresztények az Ő eljövetelének késéséhez viszonyulnak. Ez egy kettős üzenet: meg kell őriznünk a sürgetés érzetét, ugyanakkor vigyáznunk kell arra is, hogy ne haladjunk el az Isten-adta jelen lehetőségei mellett amiatt a várakozásunk miatt, hogy a vég közel. A kiegyensúlyozatlan hozzáállás gyakran vezetett ahhoz a vádhoz, hogy a keresztények annyira mennyei gondolkozásúak, hogy a földi jó dolgokat észre sem veszik.  

Bibliai szempontból a második advent közelsége késztet bennünket arra, hogy áldás legyünk a jelen világban.

Jeffrey Rosario
a Light Bearers szónoka
USA


2015. december 30., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 30 - SZERDA - 5 Mózes 19

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezet 171. nap

Krisztus követőinek is fényt kell árasztaniuk a sötét világban. A Szentlélek Isten Igéjéből fényt sugároz, és ez a világosság átformálja annak életét, aki befogadja. A Szentlélek az emberi szívekbe plántálja az Ige elveit, és kialakítja bennük Isten tulajdonságait. Krisztus dicsősége fényének - Krisztus jellemének - vissza kell tükröződnie követőiben. Így dicsőítik meg Istent, és megvilágítják a Vőlegény házához, Isten városához, a Bárány menyegzői vacsorájához vezető utat.

A vőlegény éjfélkor - a legsötétebb órában - jött. Krisztus is a föld történelmének legsötétebb szakában jön el. A Szentírás Noé és Lót korával szemlélteti azokat az állapotokat, amelyek Isten Fia eljövetele előtt a világban uralkodnak. A Szentírás megjövendöli, hogy abban az időben Sátán minden hatalmával és "a gonoszságnak minden csalárdságával" (2 Thessz 2 : 9-10) fog dolgozni. Munkájáról félreérthetetlenül árulkodik a rohamosan fokozódó sötétség, az utolsó napok sokféle tévelygése, eretneksége és csalása. Sátán nemcsak a világot ejti fogságba, de megtéveszti azokat az egyházakat is, amelyek Jézus Krisztus egyházának vallják magukat. A nagy hitehagyás olyan mélységessé fajul, mint az éjfél sötétsége; áthatolhatatlanná, mint a szőrzsák. Isten népe számára ez a próbák éjszakája, a könnyhullatás éjszakája, az igazságért való üldözés éjszakája lesz. De a sötét éjszakában felragyog Isten világossága.

Isten "a sötétségből világosság"-ot sugároztat (2 Kor 4 : 6). Amikor "a föld kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén", "Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság" ( 1 Móz 1: 2-3). A lelki sötétség éjszakájában ugyanígy szól Isten: "Legyen világosság!" Népének ezt mondja: "Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt" (Ésa 60:1).

"Ímé, sötétség borítja a földet - mondja a Szentírás -, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik" (Ésa 60:2).

Isten félreismerése sötétségbe borítja a földet. Az ember elfelejti, hogy milyen Isten jelleme. Félreérti és félremagyarázza. Olyan üzenetet kell hirdetnünk, amelynek fénye megvilágosít és ereje megment. Isten jellemét be kell mutatnunk. A világ sötétségében szét kell sugároznunk Isten dicsőségének fényét, jóságának, irgalmának világosságát.

Ezt a munkát így körvonalazza Ésaiás próféta: "Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városainak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Őelőtte" (Ésa 40:9-10).

A Vőlegényre várakozók hirdessék az embereknek: "Ímhol Istenetek!" Az irgalmat hordozó utolsó fénysugár, a világnak kegyelmet hirdető utolsó üzenet Isten jellemének - a szeretetnek - megláttatása. Isten gyermekei mutassák meg Uruk dicsőségét! A saját életükkel és jellemükkel tegyenek bizonyságot arról, amit Isten hatalma tett értük!

Az Igazság Napjának fénye sugározzék igaz cselekedetekben: az igazságot hirdető szavakban és szentségről tanúskodó tettekben! Krisztus, az Atya dicsőségének visszatükröződése eljött a világra e dicsőség fényeként, hogy képviselje Istent az emberek előtt. A Szentírás szava szerint felkente "Őt az Isten Szentlélekkel és hatalommal," és "széjjeljárt jót tévén" (Acs 10: 38). Krisztus a názáreti zsinagógában ezt mondta: "Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét" (Lk 4:18-19). Ezzel a munkával bízta meg tanítványait is. "Ti vagytok a világ világossága" - mondta. "Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Mt 5 :14-16)


Mózesnek azt parancsolta Isten, hogy a lévitáknak adott összesen 48 városból hatot nyilvánítsanak menedékvárosnak. A menedékvárosok olyan helyek voltak, ahová azok a személyek menekülhettek, akik véletlenül megöltek valakit. A város menedéket biztosított a menekülőnek, ahol védelmet talált addig, amíg le nem folytatták a tárgyalást, ahol döntöttek bűnös vagy ártatlan voltáról. Amennyiben a város véneinek ítélete szerint a haláleset véletlenül történt, és nem szándékosan, a vádlott nyugodtan ott maradhatott anélkül, hogy félnie kellett volna az elhunyt hozzátartozók haragjától.

A menedékvárosok Istent tükrözik. Zsolt 46:2 azt mondja: „Isten a mi menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban” (Szt. István Társulat ford). A Zsoltárok egyéb helyen is, több mint ötvenszer beszélnek úgy Istenről, mint menedékről.

A mi igazi menedékünk Jézus, akinek neve „velünk az Isten”. A menedékvárosok elérhető közelségben voltak, és nyitva álltak mindenki előtt, nemcsak az izraeliták számára. Ugyanez igaz Jézus személyére vonatkoztatva is. De van egy lényeges különbség a menedékvárosok és a mi menedékünk, Jézus között. Az ősi menedékvárosok csak az ártatlanoknak segítettek – azoknak, akik nem szándékosan öltek meg valakit – de Jézushoz a bűnösök közeledtek. És ez érvényes ránk is, mindannyiunkra, „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róm 3:23).

Drága Istenünk, mi bűnösök vagyunk, és ezt elismerjük. Köszönjük, hogy elérhető menedék vagy, ahová menekülhetünk. Nálad keresünk bocsánatot és megtisztítást (1Jn 1:9).

John Ash    

22. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezeteihez (december 27-jan 2).

Jézus jön! Jézus jön! Ez volt a himnusza Jézus sok követőjének. És ez is kell hogy legyen. Jézus ígéretei biztosak; bízhatunk bennük. Ő megígérte: "Újra eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:3). Ez egy bátorító és motiváló ígéret.

De... mi történik ha nem elég hamar jön? Hogyan jövünk helyre, amikor rekedtre kiabáltuk magunkat abban a reményben, hogy a vég közel van, hogy aztán rájöjjünk, hogy "a vőlegény késik" (Mt 25:5)? 

A szüzekről szóló példázatában Jézus kiválóan szemléltette azt a kihívást, ahogyan keresztények az Ő eljövetelének késéséhez viszonyulnak. Ez egy kettős üzenet: meg kell őriznünk a sürgetés érzetét, ugyanakkor vigyáznunk kell arra is, hogy ne haladjunk el az Isten-adta jelen lehetőségei mellett amiatt a várakozásunk miatt, hogy a vég közel. A kiegyensúlyozatlan hozzáállás gyakran vezetett ahhoz a vádhoz, hogy a keresztények annyira mennyei gondolkozásúak, hogy a földi jó dolgokat észre sem veszik.  

Bibliai szempontból a második advent közelsége késztet bennünket arra, hogy áldás legyünk a jelen világban.

Jeffrey Rosario
a Light Bearers szónoka
USA


2015. december 29., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 29 - KEDD - 5 Mózes 18

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezet 170. nap

Ezek azok, akik a veszély idején ezt kiáltják: békesség és biztonság. Azzal áltatják magukat, hogy minden rendben van, és nem is álmodnak veszélyről. Amikor a kábulatból magukhoz térnek, meglátják ínségüket, és másokat kérlelnek, hogy pótolják a hiányt. De nincs olyan ember, aki a másik lelki hiányosságát pótolni tudná. Isten mindenkinek ingyen felkínálja kegyelmét. Az evangélium üzenete hangzik: "Aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen" (Jel 22:17). A jellem azonban nem ruházható át. Egy ember sem hihet a másik helyett. Egy ember sem adhatja át a másiknak azt a jellemet, amely a Lélek munkájának gyümölcse. Ha "Noé, Dániel és Jób benne volna (az országban): élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a maguk lelkét szabadítanák meg" (Ez 14:20).

A jellem a válságban mutatkozik meg. Amikor az ünnepélyes hang éjfélkor ezt kiáltotta: "Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!" - az alvó szüzek felriadtak, és akkor derült ki, hogy ki készült fel erre az eseményre. Mindkét csoportot meglepetésszerűen érte ez a fordulat, de az egyiket felkészülten találta, a másikat pedig nem. Így van ez ma is. Egy hirtelen és nem várt katasztrófa, amely az embert szemtől szembe állítja a halállal, megmutatja, hogy igazán hisz-e Isten ígéreteiben, és belekapaszkodik-e kegyelmébe. A végső nagy próba a kegyelmi idő végén jön, amikor késő lesz a lélek hiányait pótolni.

A tíz szűz most a föld történelmének estéjén virraszt. Mindnyájan kereszténynek mondják magukat. Mindnek van hivatása, neve, lámpája. Mind azt vallják, hogy Istent szolgálják. Látszólag mindnyájan várják Krisztus megjelenését. De öten készületlenek. Ez az öt döbbenten és rémülten a menyegzős házon kívül marad.

Az utolsó napon sokan kérnek ilyen szavakkal bebocsátást Krisztus országába. "Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál." "Uram! Uram! nem a Te nevedben prófétáltunk-é, és nem a Te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a Te nevedben?" De a válasz ez lesz: "Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el éntőlem" (Lk 13:26; Mt 7:22; Lk 13:27). Ebben az életben nem léptek közösségre Krisztussal, ezért nem ismerik a menny nyelvét, sem örömeit. "Kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke" (l Kor 2 : 11)

Soha ember nem hallott e súlyos szavaknál fájóbbat: "Nem ismerlek titeket!" Csak a Lélekkel való közösség útján juthattatok volna a menyegzői vacsorán örvendező sokaság közé. De ezt a közösséget nem ápoltátok. Nem vehettek rész ebben a cselekményben! Fényével szemben vakok lennétek. Zenéje süket fülekre találna nálatok. Az ott szétáradó szeretet és boldogság nem tudja örömre hangolni a világ által megdermesztett szíveket. Nem léphettek be a mennybe, mert nem vagytok alkalmasak lakói társaságára!

Nem leszünk készen Urunk fogadására, ha csak az "ímhol jő a Vőlegény " kiáltásra próbáljuk üres lámpásainkat megtölteni. Ha itt a földön Krisztus nélkül élünk, nem tudnánk élvezni társaságát a mennyben sem.

A példázatbeli okos szüzek lámpájukhoz tartalék olajat is hoztak. Lámpájuk lángja fényben égett a várakozás egész ideje alatt, és növelte a vőlegény tiszteletére gyújtott világosságot. A fény szétáradt a sötétben, és fokozta a világosságot, amely a vőlegény házához, a menyegzői ünnepséghez vezető útra hullott.


A többi törzstől eltérően a papok és a léviták – azaz Lévi törzsének tagjai – egyáltalán nem kaptak földterületet, hiszen nem jutott idejük gazdálkodásra. A szolgálatukra kellett összpontosítaniuk. Fenntartás nélkül Istenben kellett bízniuk.  Miért? Mert az Úr az ő örökségük (lásd: 5Móz 18:2). Ugyanígy Isten mai szolgáinak sem szabad engedniük, hogy világi ügyek elvonják őket szolgálatuktól.

Isten mindenféle okkult és mágikus gyakorlatot is szigorúan megtiltott gyermekeinek (lásd 3Móz 19:26, 31). Az okkult tevékenységek körébe már akkor is rengeteg gyakorlat tartozott. A gonosz erők ma is elvarázsolt területükre akarják csalni a férfiakat és nőket. Még a látszólag oly’ ártatlan kíváncsiság is olyan helyzetbe juttathatja az embereket, hogy észre sem veszik, máris a gonosz hatalmában találják magukat, ahonnan Isten közbelépése nélkül nem tudnak megszabadulni.

Mózes egy másik prófétáról is beszélt, aki egy napon majd nyomdokaiba fog lépni. Akkor, és majd később, Jézus idejében is világosan értették a hallgatók, hogy itt nem egy hétköznapi prófétáról van szó. Olyan prófétának kell lennie, akinek közvetlen bejárása van Istenhez – olyan, amilyen Mózesnek volt (5Móz 34:10). Az Újtestamentumban sok utalás történik arra, hogy Jézus volt az a próféta. Az Apostolok cselekedetei 3:22-23 pedig konkrétan idézi ezt a szakaszt annak bizonyítékaként, hogy Jézus volt a Mózes által megígért próféta.

John Ash   

22. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezeteihez (december 27-jan 2).

Jézus jön! Jézus jön! Ez volt a himnusza Jézus sok követőjének. És ez is kell hogy legyen. Jézus ígéretei biztosak; bízhatunk bennük. Ő megígérte: "Újra eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:3). Ez egy bátorító és motiváló ígéret.

De... mi történik ha nem elég hamar jön? Hogyan jövünk helyre, amikor rekedtre kiabáltuk magunkat abban a reményben, hogy a vég közel van, hogy aztán rájöjjünk, hogy "a vőlegény késik" (Mt 25:5)? 

A szüzekről szóló példázatában Jézus kiválóan szemléltette azt a kihívást, ahogyan keresztények az Ő eljövetelének késéséhez viszonyulnak. Ez egy kettős üzenet: meg kell őriznünk a sürgetés érzetét, ugyanakkor vigyáznunk kell arra is, hogy ne haladjunk el az Isten-adta jelen lehetőségei mellett amiatt a várakozásunk miatt, hogy a vég közel. A kiegyensúlyozatlan hozzáállás gyakran vezetett ahhoz a vádhoz, hogy a keresztények annyira mennyei gondolkozásúak, hogy a földi jó dolgokat észre sem veszik.  

Bibliai szempontból a második advent közelsége késztet bennünket arra, hogy áldás legyünk a jelen világban.

Jeffrey Rosario
a Light Bearers szónoka
USA


2015. december 28., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 28 - HÉTFŐ - 5 Mózes 17

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Új olvasmány a fejezet végén a Krisztus példázatai 29. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezet 169. nap

A két olajfából az aranyolaj aranycsöveken át ömlött a gyertyatartó olajtartójába, és onnan pedig a szentélyt megvilágító aranylámpákba. Így közvetítik az Isten közelében levő szent angyalok is a Szentlelket azoknak, akik életüket Istennek szentelik. A két felkent feladata, hogy továbbítsa a menny kegyelmét, mert csak Isten kegyelméből lehet az Ige lábunk szövétneke és ösvényünk világossága. "Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura" (Zak 4:6).

A példázatban mind a tíz szűz kiment a vőlegény elé. Mindegyiknek volt lámpája és olajosedénye. Egy ideig nem látszott, hogy különbség van köztük. Így van ez a közvetlen Krisztus második eljövetele előtt élő egyházban is. Tagjai ismerik a Szentírást. Mindnyájan hallották, hogy Krisztus hamar eljön, és hisznek eljövetelében. De mint ahogy a példázatban történt, úgy van ma is. Várniuk kell, és ez próbára teszi hitüket. Az "Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!" kiáltás sok várakozót készületlenül ér. Nincs tartalék olajuk. Hiányzik életükből a Szentlélek.

Isten Lelke nélkül az Ige ismerete nem ér semmit. Elméleti igazság - ha nem kíséri a Szentlélek - nem tudja megeleveníteni az ember lelkét, sem megszentelni szívét. Ha Isten Lelke nem vési szívünkbe az igazságot, hiába ismerjük a Biblia parancsait és ígéreteit, jellemünk nem alakul át. A Lélek világossága nélkül az ember nem tudja megkülönböztetni az igazságot a tévedéstől, és elbukik Sátán mesteri kísértései nyomán.

A bolond szüzek által képviselt emberek nem képmutatók. Tisztelik és pártfogolják az igazságot; szeretik azokat, akik hisznek az igazságban; mégsem vetik alá magukat a Szentlélek munkájának. Nem estek a Sziklára, Krisztus Jézusra, és nem engedik, hogy régi természetüket szétzúzza. Akárcsak a köves talajjal ábrázolt hallgatók. Szívesen hallgatják az Igét, de nem igazodnak elveihez. Az Ige hatása nem tartós. A Szentlélek csak akkor munkálkodik az ember szívében, csak akkor alakítja új lénnyé, ha az ember vágyik erre, és hagyja, hogy a Lélek alakítsa. A bolond szüzekkel ábrázolt osztály azonban megelégszik felszínes cselekedetekkel. Nem ismerik Istent. Nem tanulmányozták jellemét, nincs közösségük vele. Ezért nem tudnak bízni Istenben, és hinni Igéjében. Istenszolgálatuk formasággá süllyedt. "Eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni, s oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, szívük pedig nyereség után jár" (Ez 33:31). Pál apostol hangsúlyozza, hogy elsősorban ez a lelkület fogja jellemezni a Krisztus második eljövetele előtt élőket. Ezt mondja: "Az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, ... inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét" (2 Tim. 3:1-5).


Egyeseknek úgy tűnhet, hogy Isten keményen bánik azzal, aki „elmegy, és más isteneket szolgál.” Ezt a bánásmódot azonban Istennek Izraellel kötött szövetségének az összefüggéseiben kell érteni. A Biblia más részei egyértelműen kiegyensúlyozzák a képet arról, hogy milyen az Isten. Ezen kívül Isten ellenőrzést és mérlegelést vezet be. Az ítélethez „két vagy három tanú” (6. vers) valamint a papok és a léviták segítsége (9. vers). De ne tévesszük szem elől a 11. verset: „a kapott utasítás szerint és a kimondott ítélet szerint járj el.” Minden ítéletnek Isten írott törvényén kell alapulnia.

A fejezet második része a királyoknak szóló törvényekkel foglalkozik. Az az emberi rendszer, hogy Izraelnek királya legyen, soha nem volt Isten tervének része, de ezek az egyszerű törvények megvédhetik Izraelt a királyság legrosszabb következményeitől. Isten utasítása a király számára ez volt: Ne legyen sok lovad, sok feleséged és aranyad. Salamon uralma a királyság aranykora volt, de ő mindhárom vonatkozásban elbukott, és a történelem feljegyzi, milyen mélységekbe zuhant.

Ám amikor a király idős volt már, és esze sem a régi, Isten eljött hozzá, és megbízta, hogy írja meg a Prédikátor könyvét. Nem kétséges, hogy van egy néhány negatív elem a könyvben, de semmi sem megragadóbb, mint az a kép amelyet Istenről fest, aki nem fordítja ellenünk rendetlenül élt múltunkat. Mindennek ellenére szeret, és azon dolgozik, hogy sokkal engedelmesebbé tegyen bennünket!

John Ash   

22. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezeteihez (december 27-jan 2).

Jézus jön! Jézus jön! Ez volt a himnusza Jézus sok követőjének. És ez is kell hogy legyen. Jézus ígéretei biztosak; bízhatunk bennük. Ő megígérte: "Újra eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:3). Ez egy bátorító és motiváló ígéret.

De... mi történik ha nem elég hamar jön? Hogyan jövünk helyre, amikor rekedtre kiabáltuk magunkat abban a reményben, hogy a vég közel van, hogy aztán rájöjjünk, hogy "a vőlegény késik" (Mt 25:5)? 

A szüzekről szóló példázatában Jézus kiválóan szemléltette azt a kihívást, ahogyan keresztények az Ő eljövetelének késéséhez viszonyulnak. Ez egy kettős üzenet: meg kell őriznünk a sürgetés érzetét, ugyanakkor vigyáznunk kell arra is, hogy ne haladjunk el az Isten-adta jelen lehetőségei mellett amiatt a várakozásunk miatt, hogy a vég közel. A kiegyensúlyozatlan hozzáállás gyakran vezetett ahhoz a vádhoz, hogy a keresztények annyira mennyei gondolkozásúak, hogy a földi jó dolgokat észre sem veszik.  

Bibliai szempontból a második advent közelsége késztet bennünket arra, hogy áldás legyünk a jelen világban.

Jeffrey Rosario
a Light Bearers szónoka
USA


2015. december 27., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 27 - VASÁRNAP - 5 Mózes 16

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Új olvasmány a fejezet végén a Krisztus példázatai 29. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezet 168. nap

Találkozás a vőlegénnyel

Krisztus az Olajfák hegyén ült tanítványaival. A nap lebukott a hegyek mögött, és az eget befátyolozták az est árnyai. A hegyről jó kilátás nyílt egy fényesen kivilágított lakóházra, amely valamilyen ünnepség színhelye lehetett. A nyílásokon kiáradó fény és a ház körül várakozó csapat jelezte, hogy nemsokára megjelenik az esküvői menet. Több keleti országban a menyegzői ünnepséget este tartják. A vőlegény elmegy a menyasszony elé, és házába viszi. A násznép fáklyafénynél vonul a menyasszony atyjának házából a vőlegény házába, ahol megvendégelik a meghívottakat. A Krisztus elé táruló képben volt egy csapat, amely a násznépre várt, hogy közé vegyüljön.

A menyasszony házának közelében tíz fehérruhás fiatal nő ácsorgott. Mindegyiknél égő lámpa és kis olajoskancsó volt. Izgatottan várták a vőlegényt. De a vőlegény késett. Egyik óra múlt a másik után. A virrasztók elfáradtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: "Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!" Az alvók felriadtak és talpra ugrottak. Meglátták a fáklyafényes, boldogan zenélő menetet. Hallották a vőlegény és a menyasszony hangját. A tíz szűzleány megragadta lámpáját. Sietve éleszteni kezdték tüzét, hogy elindulhassanak. De öten elmulasztották kancsójukat olajjal megtölteni. Nem számítottak ilyen nagy késésre, és nem készültek fel erre az eshetőségre. Szorongva kérték okosabb társaikat: "Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak." De azok, akik frissen töltött lámpát tartottak kezükben, már kiürítették kancsójukat. Nem volt fölösleges olajuk, és így válaszoltak: "Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak."

Mialatt az árusoknál jártak, a menet elhaladt, és ők lemaradtak. A másik öt leány égő lámpájával csatlakozott a tömeghez, és a nászkísérettel beléptek a házba. Az ajtó pedig bezárult. Amikor a bolond szüzek az ünnepség helyére értek, megdöbbenésükre elutasították őket. A házigazda így szólt: "Nem ismerlek titeket." És a balga szüzek kint maradtak a kihalt utcán, a sötét éjszakában.

Amint Krisztus ott ült a vőlegényre váró csapatot figyelve, elmondta tanítványainak a tíz szűz történetét, a látottakkal illusztrálva azt, amit egyháza át fog élni közvetlen második eljövetele előtt.

A várakozók két csoportja azt a két csoportot ábrázolja, amely vallja, hogy várja Urát. Krisztus azért nevezi őket szüzeknek, mert tiszta hitet vallanak. A lámpák Isten Igéjét jelképezik. A zsoltáros ezt mondja: "Az én lábamnak szövétneke a Te Igéd, és ösvényemnek világossága" (Zsolt 119:105). Az olaj a Szentlélek szimbóluma. Ugyanaz, mint Zakariás próféciájában: "Visszatére az angyal, aki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Láték ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, amelyek a tetején vannak; és mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak baloldalán. És felelék, és mondám az angyalnak, aki beszél vala velem, mondván: Mik ezek Uram? ... És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! azt mondja a seregeknek Ura ... És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, amelyek a két aranycső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? ... és mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, akik az egész föld Ura mellett állnak" (Zak. 4 :1-14).


Amint Mózes újra felidézi az élet és a vallás szabályait, néhány jelentőségteljes ünnephez érkezik el.

A páska (húsvét) ünnepe egy különleges alkalom a kivonulás tapasztalatára való visszaemlékezésre, amikor az ősi Izrael megszabadult az egyiptomi fogságból. Ha vissza tudnak emlékezni arra, hogy honnan jöttek (rabság), akkor jobb esélyük lehet arra, hogy értékeljék Istent és elfogadják jövőbeni gondoskodását.

A hetek ünnepe a hála kifejezésének az alkalma Isten iránt a búza aratásának elkezdéséért. Az újszövetségben ez az ünnep a Pünkösd (ApCsel 2:1; 20:16).

A sátoros ünnep az aratás végén, ősszel érkezik el, ez a legnagyobb hálaadó ünnepség.

Az ismétlésbe közbeékelve olvashatjuk, hogy „adj önkéntes áldozatot”, mert ez mutatja azt, hogy mennyire megáldott az Isten. Majd ismét: senki se jelenjék meg üres kézzel az Úr színe előtt, mindenki aszerint vigyen ajándékot, amilyen áldást kapott Istenétől, az Úrtól... (10, 16. vers). Az elrendelt bőkezűség szokatlan lehet manapság, de van egy hangsúlyos alapelv: csakis az Istennek és a szükségben lévőknek való adás által űzhetjük ki magunkból az én-központúságot.

„Drága Istenem!  Segíts bőkezűen adni neked és a szükségben lévőknek!”

John Ash   

21. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 29. fejezeteihez (december 27-jan 2).

Jézus jön! Jézus jön! Ez volt a himnusza Jézus sok követőjének. És ez is kell hogy legyen. Jézus ígéretei biztosak; bízhatunk bennük. Ő megígérte: "Újra eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:3). Ez egy bátorító és motiváló ígéret.

De... mi történik ha nem elég hamar jön? Hogyan jövünk helyre, amikor rekedtre kiabáltuk magunkat abban a reményben, hogy a vég közel van, hogy aztán rájöjjünk, hogy "a vőlegény késik" (Mt 25:5)? 

A szüzekről szóló példázatában Jézus kiválóan szemléltette azt a kihívást, ahogyan keresztények az Ő eljövetelének késéséhez viszonyulnak. Ez egy kettős üzenet: meg kell őriznünk a sürgetés érzetét, ugyanakkor vigyáznunk kell arra is, hogy ne haladjunk el az Isten-adta jelen lehetőségei mellett amiatt a várakozásunk miatt, hogy a vég közel. A kiegyensúlyozatlan hozzáállás gyakran vezetett ahhoz a vádhoz, hogy a keresztények annyira mennyei gondolkozásúak, hogy a földi jó dolgokat észre sem veszik.  

Bibliai szempontból a második advent közelsége késztet bennünket arra, hogy áldás legyünk a jelen világban.

Jeffrey Rosario
a Light Bearers szónoka
USA


2015. december 26., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 26 - SZOMBAT - 5 Mózes 15

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 28. fejezet 167. nap

A hűséges munkások nem tartják terhesnek munkájukat, bármilyen fárasztó is. Készek áldozni és áldozatként elégni. De ezt vidám szívvel teszik. Örömükkel Krisztus is azonosul. Az ő örömük ugyanaz, mint ami Krisztusnak is örömet szerzett: "hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az Ő dolgát elvégezzem" (Jn. 4: 34).

A dicsőség Urának munkatársai! Ez a gondolat megédesíti minden fáradozásukat, megacélozza akaratukat, bátorságot önt lelkükbe - történjék bármi. Krisztus munkatársai önzetlen szívvel dolgoznak, Krisztus szenvedéseiből részt vállalva megtisztulnak, munkájában és könyörületességében osztoznak. Mindezzel növelik Krisztus örömét, és megdicsőítik magasztos nevét.

Ilyen lelkülettel lehet Istennek igazán szolgálni. Sokan, akik elsőknek tűnnek, utolsók lesznek, mert nincs meg bennük ez a lelkület. Azok pedig, akiket ez a lelkület ural, jóllehet az utolsók közé számítanak, mégis elsők lesznek.

Krisztus sok odaadó gyermekének nincs alkalma nagy feladatokra vagy nagy áldozatokra Isten szolgálatában. Vigasztalódjanak azzal, hogy Isten nem mindig a mártíromságot tartja a legkedvesebb áldozatnak! Nem biztos, hogy a naponta halálos veszedelmekkel találkozó misszionáriust méltatják első helyen a mennyben. A keresztény, aki magánéletében is keresztény; aki bizonyságot tesz kereszténységéről naponkénti önmegtagadásával, szándékai őszinteségével, gondolatai tisztaságával, a bosszúságok közötti szelídségével, hitével és kegyességével, a kicsi dolgokban való megbízhatóságával; aki családi életében Krisztus jellemét képviseli, Isten szemében még a világszerte ismert misszionáriusnál és mártírnál is becsesebb lehet.

Isten egészen más normához méri a jellemet, mint az ember. Isten látja legyőzött kísértéseinket is, amelyekről a világ nem tud, sőt még legközelebbi barátaink sem. Látja családi életünkben és a lelkünk mélyén támadt kísértéseket is. Látja, amikor az embert megalázza saját gyengeségének tudata. Látja a gondolatban elkövetett vétkek miatti őszinte bűnbánatát is. Látja, amikor teljes szívével szolgál neki. Tud énünkkel vívott keserves küzdelmeinkről, és tud győzelmeinkről is. Isten mindezekről tud, és tudnak az angyalok is. "Egy emlékkönyv iraték Ő előtte azoknak, akik félik az Urat, és becsülik az Ő nevét" (Mal 3 :16).

Nem tudásunkban, társadalmi rangunkban, a munkások sokaságában, vagy a reánk bízott képességekben található sikerünk titka; nem is az emberi akaratban. Ha tehetetlenségünket érezve, készséges és engedelmes szívvel Krisztusra tekintünk, általa, aki minden erő és értelem forrása, egyik győzelmet a másik után arathatjuk.

Bármilyen rövid ideje szolgálunk, bármilyen egyszerű feladatot látunk el, ha gyermeki hittel követjük Krisztust, nem fogunk csalódni a jutalomban. Amit a legnagyobbak és legbölcsebbek sem érdemelnek meg, a leggyengébbek és legkisebbek megkaphatják. A menny aranykapuja nem tárul ki az öndicsőítőnek. Nem emelkedik fel a büszke lélek előtt, de az örök díszkapuk szélesre tárulnak egy kisgyermek reszkető érintésére. Azok, akik őszinte hittel és szeretettel szolgáltak Istennek, kegyelméből áldott jutalmat kapnak.


Az ókori Közel-Keleten a rabszolgatartás leggyakoribb oka az eladósodás volt.  Kölcsön felvételekor a szegény emberek nem tudtak mást felajánlani biztosítékként, mint saját magukat vagy családtagjukat. Abban az esetben, ha nem tudták visszafizetni a kölcsönt, a hitelező megragadta az adóst vagy családtagját, és a szolgájává tette. Képzeljük el, micsoda áldást jelentett ez az adósság-eltörlésre vonatkozó rendelkezés, amelynek értelmében hét évente mindenki lehetőséget kapott a gazdasági helyreállításra.
Ideális esetben az izraeliták között nem lett volna szabad az egyéneknek elszegényedniük. De ebben a fejezetben megmutatkozik a valóság: „Mert a szegény nem fogy el a földről” (11.vers). Ez azért lehetett így, mert néhány izraelita nem engedelmeskedett teljes mértékig Istennek az adósságok eltörlését illetően.
Azokban a nehéz időkben Isten gyakorlati nagylelkűségre próbálta tanítani népét. hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved” (8. vers - új prot. ford.). Ez a „szükségek” betöltésére korlátozódik, és nem a „kívánságok” teljesítésére. A túléléshez nélkülözhetetlen, elemi szükségletek kielégítéséről szól, nem pedig luxuscikkekről.
„Drága Atyám, nyisd meg a szemem, hogy észrevegyem a körülöttem lévő szegények szükségleteit! Tudom, hogy Te vagy a világegyetem legnagylelkűbb adományozója. Segíts, hogy olyan lehessek, mint Te.”
John Ash   

21. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 28. fejezeteihez (december 20-26).

Az olyan példázatok, mint a Gazdag ifjú és a Szőlőmunkások arra emlékeztetnek engem, amit Krisztus az arra oly érdemtelen emberekért tett. Amikor elfelejtem Isten kegyelmét az olyan bűnös irányában, mint én, elkerülhetetlenül elfelejtek kegyelmes lenni másokkal. Ingyen kaptuk az Ő kegyelmét, de vajon adni is fogjuk ingyen?

Éveken keresztül nem tudtam, hogyan részesítsek kegyelembe másokat. Kívülről jó adventista lánynak néztem ki, belül azonban önfelmagasztaló és önelégült lelkületet ápoltam magamban és amikor valaki megbotlott, felsőbbrendűség érzetem támadt. Egy napon azonban megengedtem, hogy a szívem teljesen összetörjön Megváltóm kezében. 

Úgy gondoltam, hogy nagy dolgokat teszek az Úrért, de azt is tudtam, hogy a parancsolatai semmit sem érnek, ha nem vagyok igazi közösségben Vele. Mert a lelkület, amellyel munkánkat végezzük az érték Isten előtt. Nem rendelkeztem igazi szeretettel Isten és embertársaim iránt. Ő azonban megmutatta nekem, hogy milyen a szívem, és döntenem kellett: szabadon elfogadom az Ő megbocsátását és kegyelmét és megtérek, vagy megmaradok a langymeleg állapotomban.

Most hálás vagyok Istennek, hogy nem az érdemeink szerint bánik velünk, mert bennünk nincs semmi jó. Mert "nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket" (Tit 3:5). Engedjük meg, hogy az Ő jóságos szeretete vezessen bennünket megtérésre, mert mindnyájunknak kétségbeejtően szükségünk van az Ő kegyelmére.    

Nicole Stallings,

ARISE frissen diplomázott gyakornok, Light Bearers

2015. december 25., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 25 - PÉNTEK - 5 Mózes 14

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 28. fejezet 166. nap

Rosszul tesszük, ha saját érdemeinkkel büszkélkedünk. "Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr" (Jer 9: 23-24).

Nem cselekedeteinkért kapjuk a jutalmat, nehogy bárki is dicsekedjék. Minden jutalom kegyelemből van. "Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint? Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint. Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul" (Róm 4:1-5). Ezért egyik embernek sincs oka arra, hogy értékesebbnek tartsa magát a másiknál, vagy hogy irigykedjék másokra. Egyik ember sem kiváltságosabb, mint a másik, és senki sem mondhatja, hogy joga van a jutalomhoz.

Az első és az utolsó is osztozik a dicső, örökérvényű jutalomban, és az elsőknek örömmel kell fogadniuk az utolsókat. Aki irigyli a másoknak adott jutalmat, az elfeledkezik arról, hogy ő is kegyelemből kapja az üdvösséget. A munkásokról szóló példázat elítél minden féltékenységet és gyanakvást. A szeretet örül az igazságnak, és nem tesz irigy összehasonlításokat. Akinek szívében szeretet él, csak Krisztus szeretetreméltóságát hasonlítja össze saját fogyatékos jellemével.

A példázat minden munkást arra int, bármilyen régen szolgál, és bármilyen sokat teljesített, hogy testvéri szeretet és Isten előtti alázatosság nélkül semmit sem ér. Akinek öndicsőítés a célja, az nélkülözi azokat a jellemvonásokat, amelyek hatékony munkássá tehetik Krisztus szolgálatában. A gőg és elbizakodottság lerontja a munkát.

Nem a szolgálatban eltöltött idő, hanem a szolgálatkészség és megbízhatóság teszi munkánkat kedvessé Isten előtt. Minden szolgálatunk énünk teljes átadását igényli. A legapróbb feladat, ha őszinte szívvel és önzetlenül végezzük, kedvesebb Isten előtt, mint a legnagyobb munka, amit megront a haszonlesés. Isten azt nézi, hogy mennyi van bennünk Krisztus lelkületéből, és mennyi cselekedeteinkben a krisztusi vonás. Isten többre értékeli a szeretetet és hűséget, amellyel munkánkat végezzük, mint a teljesítmény nagyságát.

Amikor nincs már önzés, és az elsőbbségért folyó harc megszűnik, amikor hála tölti be szívünket, és a szeretet jóillata árad életünkből, csak akkor lakik Krisztus szívünkben, és csak így ismer el Isten minket munkatársainak.


Mózes elmondta kortársainak, hogy létezik helytelen gyász is. Ha a halállal, valakinek vagy valaminek az elvesztésével szembesülünk, természetes, hogy bánkódunk. Azonban akkoriban léteztek nem elfogadható gyászszokások is. A gyász egyes kultúrákban még ma is inkább a látszatról, és a figyelem helytelen felkeltéséről szól, mintsem a bánat kifejezéséről.
Mikor Jézus azt mondta: „Boldogok, akik sírnak”, akkor Ő nem a halál feletti, hanem a bűn feletti gyászról beszélt. Amikor helyes a bűnhöz való hozzáállásunk, ami nem más, mint a „lelki szegénység”, akkor a helytelen, én-központú magatartásunk felett gyászolunk.
A fejezet egy másik témája a tized felhasználásának kérdése. A tizedfizetés bibliai alapokon nyugszik, viszont a fejezet nagy része a „második tizeddel” foglalkozik. Az első tizedet a szentélynél fizették a léviták és a papok támogatására. A fejezet leghomályosabb része ezzel a második tizeddel való visszaéléssel foglalkozik: „vidámító ital” vásárlása és „az Úr színe előtti örvendezés”. Olvasd el a teljes szakaszt! Voltak a társadalom peremére szorult személyek, akik valóban jól kaptak támogatást, de mi a helyzet a „vidámító itallal”? Talán a Biblia jóváhagyja az italozást és Isten dicsőítését amolyan vidám állapotban?
Ez a szakasz nem az alkohol fogyasztásra való vásárlását engedélyezi. Ennek egy vallási, szent étkezésnek kellett lennie a szentélynél. Ez nem jelenti azt, hogy az alkohol társaságban való fogyasztása megengedett lett volna. A Bibliában ismertetett teljes kép mind az alkohol fogyasztását (1Pt 4:3), mind a lerészegedést (Ef 5:18) tiltja.
John Ash  

21. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 28. fejezeteihez (december 20-26).

Az olyan példázatok, mint a Gazdag ifjú és a Szőlőmunkások arra emlékeztetnek engem, amit Krisztus az arra oly érdemtelen emberekért tett. Amikor elfelejtem Isten kegyelmét az olyan bűnös irányában, mint én, elkerülhetetlenül elfelejtek kegyelmes lenni másokkal. Ingyen kaptuk az Ő kegyelmét, de vajon adni is fogjuk ingyen?

Éveken keresztül nem tudtam, hogyan részesítsek kegyelembe másokat. Kívülről jó adventista lánynak néztem ki, belül azonban önfelmagasztaló és önelégült lelkületet ápoltam magamban és amikor valaki megbotlott, felsőbbrendűség érzetem támadt. Egy napon azonban megengedtem, hogy a szívem teljesen összetörjön Megváltóm kezében. 

Úgy gondoltam, hogy nagy dolgokat teszek az Úrért, de azt is tudtam, hogy a parancsolatai semmit sem érnek, ha nem vagyok igazi közösségben Vele. Mert a lelkület, amellyel munkánkat végezzük az érték Isten előtt. Nem rendelkeztem igazi szeretettel Isten és embertársaim iránt. Ő azonban megmutatta nekem, hogy milyen a szívem, és döntenem kellett: szabadon elfogadom az Ő megbocsátását és kegyelmét és megtérek, vagy megmaradok a langymeleg állapotomban.

Most hálás vagyok Istennek, hogy nem az érdemeink szerint bánik velünk, mert bennünk nincs semmi jó. Mert "nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket" (Tit 3:5). Engedjük meg, hogy az Ő jóságos szeretete vezessen bennünket megtérésre, mert mindnyájunknak kétségbeejtően szükségünk van az Ő kegyelmére.    

Nicole Stallings,

ARISE frissen diplomázott gyakornok, Light Bearers