2017. május 31., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 31 - SZERDA - Ézsaiás 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezet 688. nap

Hóseás útján az Úr kinyilatkoztatta: "Amikor gyógyítani akartam Izráelt, lelepleződött Efraim bűne és Samária gonoszsága." "Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, mert nem tértek meg Istenükhöz, az Úrhoz, és ezek ellenére sem keresték őt" (Hós 7:1, 10).

Az Úr nemzedékről nemzedékre elnéző volt makacs gyermekeivel szemben. Kihívó lázadásuk ellenére még mindig vágyott arra, hogy szabadítójukként nyilatkoztassa ki önmagát. "Mit csináljak veled, Efraim? - kiáltotta. Mit csináljak veled, Júda? Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat" (Hós 6:4).

Az országot elárasztó gonoszság már gyógyíthatatlanná vált. Izráel felett elhangzott a félelmetes ítélet: "Bálványokhoz szegődött Efraim: hadd tegye." "Eljön a büntetés ideje, eljön a megtorlás ideje. Majd megtudja Izráel..." (Hós 4:17; 9:7).

Izráel tíz törzsének most kellett aratnia a Béthelben és Dánban felállított idegen oltárokban formát öltött hitehagyásának gyümölcsét. Isten ezt az üzenetet küldte nekik: "Félredobom borjúdat, Samária! Haragra gyulladtam miatta. Nem maradhat ez soká büntetés nélkül! Izráelből való ez, mesterember csinálta, nem Isten ez. Bizony, ízzé-porrá törik Samária borjúja!" "A bátáveni borjú miatt aggódnak Samária lakói, meggyászolja azt a nép, jajgatnak miatta a bálványpapok, mert odalett dicsősége. Azt is elviszik Asszíriába, ajándékul a nagy királynak" (Hós 8:5-6; 10:5-6).

"Az én Uram, az Úr, szemmel tartja a vétkes országot. Kipusztítom azt a föld színéről! Bár mégsem pusztítom ki egészen Jákób házát - így szól az Úr. Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre. Fegyvertől halnak meg népem vétkesei, akik azt gondolják: Nem ér el minket, és nem talál ránk a veszedelem."
"Elpusztulnak az elefántcsont-házak, vége lesz a sokféle háznak - így szól az Úr." "Ha az Úr, a Seregek Ura megérinti a földet, megrendül az, és gyászol minden lakója." "...fiaid és leányaid fegyver által esnek el; földedet fölosztják mérőkötéllel, te magad tisztátalan földön halsz meg, Izráel pedig fogságba megy földjéről!" "...mivel így bánok veled, készülj Istened elé, Izráel!" (Ám 9:8-10; 3:15; 9:5; 7:17; 4:12).

Isten egy ideig késleltette a megjövendölt büntetést, és II. Jeroboám hosszú uralkodása alatt Izráel seregei jelentős győzelmeket arattak. De a jólét idején sem változott meg a megátalkodottak szíve, és végül Isten úgy rendelkezett, hogy "fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről" (Ám 7:11).

A király és a nép már oly messzire ment a megátalkodottságban, hogy süket fülekre talált náluk e kijelentés bátor hangja. Amáziást, a bétheli bálványimádó papok egyik vezetőjét felkavarta a próféta világos beszéde, amelyet a nép és királyuk ellen mondott, és így szólt Amáziás Ámóshoz: "Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd meg kenyeredet és ott prófétálj! Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma!" (Ám 7:12-13).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Az első vers Isai vesszőszálára utal és a virágszálra, amely gyökereiből hajt ki. Jézus úgy azonosítja magát, mint „Dávidnak ama gyökere és ága”(Jel 22:16). Ez a rész Krisztus leírása, mint igazságos király, aki egykor uralkodni fog, betöltve Dávidnak tett ígéretét, hogy felállítja trónját örökké (2Sám 7:13).
Ézsaiás azt mondja, „Isai gyökere” „népek zászlója” lesz. Úgy tekintünk Jézus keresztjére, mint Isten zászlajára vagy lobogójára lelkünk ellenségével szemben. Mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, amelyet az Úr szele hajt” (Ézs 59:19).
Ézsaiás így folytatja: eljőnek a pogányok (10. vers). Nézzük ezt az első angyal üzenetének fényében, miszerint el kell vinnünk az evangéliumot minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek” (Jel 14:6). „A pogány országokban tevékenykedő misszionárius csoportokat a próféta zászlókhoz hasonlítja, amelyeket azért állítottak fel, hogy mutassák az utat az igazság világosságát keresőknek” (Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 233. oldal). Magasztaljuk Istent a misszionáriusokért! Az evangélium mindannyiunké – zsidóé és pogányé egyaránt! De nem áll meg itt. A vers így zárul: „az Ő nyugodalma dicsőség lészen.” Egy próbákkal és nehézségekkel teli világban, a keresztény nyugodalma „egyedül Krisztusban rejlik. Ha az Ő szelíd lelke van bennünk, békét és örömöt találunk Benne.” (Signs of the Times, 1885.12.17.).
Isten azt tervezte a babiloni fogságból hazatérő maradék számára (11. vers), hogy bizalmukat Belé vetik, és felkészítik az egész világot a Messiás eljövetelére. Isten békét ígért nekik, ha így cselekszenek. Elbuktak. Tanuljunk ebből, és helyezzük bizalmunkat Istenbe, amikor mi, a lelki Izrael felkészítjük a világot az Ő második eljövetelére.
Olyan hely készíttetik nekünk, ahol a farkas a báránnyal békében lakozik, a leopárd a kecskegida mellett pihen, és ahol a gyermek sértetlenül együtt játszik a borjúval és oroszlánnal (6. vers). Képzeljük el a mennybéli oroszlánokat, amint füvet legelnek akárcsak az ökör (7. vers)! Egy olyan hely, ahol nem kell félni semmilyen bántódástól (9. vers). Mentes minden erőszaktól és gonoszságtól. Egy örök, dicsőséges hely lesz a nyugalom és élet számára (11.  vers).
Ima: „Urunk, segíts, hogy zászlód legyünk, lobogód és nagyköveted! Köszönjük ezt a bepillantást a mennybe. Tarts meg minket hűségben, amint várakozunk e dicsőséges napra! Ámen.”

Lloyd és Sheila Schomburg

96. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezetéhez (május 28- június 3.).

Izrael királyságának utolsó napjai erőszakkal teliek voltak. Egykor katonaként tanúja voltam, és magam is elkövettem szörnyű erőszakos bűnöket, amelyek ennek a világnak az utolsó napjaiban előfordulhatnak. A világ, amiben ma élünk nem különbözik attól, amivel kapcsolatban Hóseás és Ámós próféták figyelmeztettek. Isten a mindenhol arra hívja a megátalkodott szívünket, hogy térjen vissza hozzá. Én személyesen hallottam ezt a hívást, és láttam Isten könyörületességet a küszöbönálló ítéletem előtt.

Az emberiség egyre inkább a teremtést ünnepli a Teremtő helyett. Annak érdekében, hogy emlékeztessen minket Őrá és az Ő - velünk kötött - szövetségére, Isten rendkívül kegyelmes üzeneteket küld a megígért megbocsátásról. Még a nyomorúságos létezésünkkel szembenézve is, amelyben bűnös vágyaink kielégítésére törekszünk, gyakran visszautasítjuk Isten figyelmeztetéseit. Manapság, csakúgy, mint Menáhem korában, bűneink által összetörve és meggyengítve találjuk magunkat. Fogjuk azt, ami az összetört életünkből maradt, és úgy teszünk, mintha minden együtt meglenne, de a végén bűneink teljesen legyőznek minket.

Istenünk mérhetetlen könyörületességében meghosszabbítja számunkra a kegyelmét. Mi megsérthetjük és meg is sértjük a szövetségünket Istennel, de ő sosem szegi meg a velünk kötött szövetségét! Különösen amikor a legrosszabb állapotban vagyunk, akkor kér minket Isten páratlan szeretetével, hogy térjünk vissza hozzá, és vigyünk másokat is magunkkal, hogy szabaddá váljunk egyszer s mindenkorra – az Ő szeretetének foglyaként!

Joseph Washburn
Former Green Beret, ARISE Intern
Storyline Adventist Church, Eugene, Oregon USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. május 30., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 30 - KEDD - Ézsaiás 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezet 687. nap

A próféták továbbra is tiltakoztak a bűnök ellen, és könyörögtek a népnek, cselekedjenek igazságot. "Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! - kérlelte őket Hóseás. Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét." "Térj hát meg Istenedhez, tartsd meg hűségesen a törvényt, és reménykedj szüntelenül Istenedben!" "Térj meg, Izráel, Istenedhez, az Úrhoz, mert bűnöd miatt buktál el! ...mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked!" (Hós 10:12; 12:7; 14:2-3).

A törvényszegők sok alkalmat kaptak a megtérésre. Amikor a legmélyebbre süllyedtek a hitehagyásban, és a legnagyobb volt nyomoruk, Isten a megbocsátás és a remény üzenetét küldte hozzájuk. "Az vitt romlásba téged, Izráel - hirdette -, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál. Hol van királyod? Szabadítsa meg városaidat!" (Hós 13:9-10).

"Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz - könyörgött a próféta -, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket. Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte. Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet" (Hós 6:1-3).

Az Úr gyógyulást és békességet kínált azoknak, akik szem elől tévesztették azt a tervet, amely által minden korban meg akarja szabadítani a Sátán hatalmával tőrbe csalt bűnösöket. "Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom. Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái. Ágai szétterülnek, ékes lesz, mint az olajfa, és illatos, mint a Libánon. Újra Isten oltalmában fognak élni, gabonát termesztenek, virágzanak, mint a szőlő, híresek lesznek, mint a libánoni bor. Efraimnak semmi köze többé a bálványokhoz. Én meghallgatom, és törődöm vele. Olyan vagyok, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod gyümölcsödet."

"Aki bölcs, belátja ezeket,
aki értelmes, az megérti.
Mert egyenesek az Úr útjai,
az igazak járnak rajtuk,
a vétkesek elbuknak rajtuk" (Hós 14:5-10).

Az Isten kereséséből fakadó áldások erős hangsúlyt kaptak. "Engem keressetek - kérlelte őket az Úr -, és éltek! Ne keressétek fel Bételt, ne járjatok Gilgálba, Beérsebába se menjetek! Mert Gilgál fogságba jut, Bétel pedig megsemmisül."

"A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene - ahogy mondogatjátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban! Talán megkegyelmez József maradékának az Úr, a Seregek Istene" (Ám 5:4-5, 14-15).

Azok túlnyomó többsége, akik hallották a felhívásokat, nem fordították hasznukra. Megátalkodott gonosz vágyukkal annyira ellentétben álltak Isten küldötteinek szavai, hogy a bétheli bálványimádó pap ezt az üzenetet küldte Izráel uralkodójának: "Összeesküvést szít ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit!" (Ám 7:10)..

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ebben a fejezetben folytatódik a 9. fejezet második felének témája.  Az első „jaj” Isten népének isteni megítéléséről szól, amiért nincsen igazságosság; meglopják és megalázzák a szegényeket, özvegyeket és árvákat. Istennek jogában áll népét megítélni.

A második „jaj” (5-6. vers) Asszíriának szól. Először azt látjuk, hogyan lesz Asszíria büntetőpálca Isten népe ellen. Majd a büszke asszír király kérkedését olvashatjuk, amint azzal dicsekszik, hogy az ő vezetői és istenei a legnagyobbak, és terveket sző Júda teljes elpusztítására (7-11. vers). Ezért az Úr megbünteti Asszíriát önteltsége miatt (12-19. vers). Istennek jogában áll minden nemzetet megítélni.

Hogyan állíthatjuk azonban, hogy Asszíria eszköz lesz Isten kezében népe megbüntetésére (5-6. vers)? Az asszírok nem voltak tisztában vele, hogy Isten használni fogja őket. Mivel engedték, hogy sátán lelke töltse be őket, Isten most visszavonta óvó kezét, és megengedte Asszíriának gonosz tervei kidolgozását. A remény a 20. versben köszönt ránk ismét, amely biztosít arról, hogy a maradék, amely „Izrael egyetlen Szentjéhez” ragaszkodik, visszatérhet majd (21. vers).

A fenyítésre való reagálásunk szívünk állapotát tükrözi. Megkeményedhet tőle a szívünk (2Móz 7:22), vagy Istenhez való megtérésre vezethet (21. vers). Ez a „maradék” megérti, hogy a kegyelmes Isten arra vágyik, „hogy megelevenítse az alázatosok lelkét, és megelevenítse a megtörtek szívét” (lásd Ézs 57:15).

Láthatjuk Isten ítéleteinek irgalmas célját. A fogságba hurcolt emberek között „voltak, akik hűségesek maradtak Istenhez, és olyanok is, akik megalázták magukat előtte. Isten azt akarta, hogy általuk… az asszír birodalomban tömegek ismerjék meg jellemét és törvényének áldásait” (E. G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 182. oldal).  Képzeljük csak el, amint a mennyben egy asszír így szól a maradék egyik tagjához: „Miattad vagyok itt. Fogoly voltál a hazámban, de megismertettél a szerető Istennel.” Ez az izraelita fogoly, a kis szolgálóleányt juttatja eszünkbe, aki megosztotta hitét a pogány hadvezér feleségével, és ennek köszönhetően Naámán megtalálta gyógyulását Istenben.  Pállal együtt így kell kiáltanunk: „Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az Ő útjai!” (Róm 11:33).

Imádság: Uram, kérlek, segíts, hogy szavaim és tetteim ma Jézus ismeretére vezethessenek másokat! Ámen

Lloyd és Sheila Schomburg

96. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezetéhez (május 28- június 3.).

Izrael királyságának utolsó napjai erőszakkal teliek voltak. Egykor katonaként tanúja voltam, és magam is elkövettem szörnyű erőszakos bűnöket, amelyek ennek a világnak az utolsó napjaiban előfordulhatnak. A világ, amiben ma élünk nem különbözik attól, amivel kapcsolatban Hóseás és Ámós próféták figyelmeztettek. Isten a mindenhol arra hívja a megátalkodott szívünket, hogy térjen vissza hozzá. Én személyesen hallottam ezt a hívást, és láttam Isten könyörületességet a küszöbönálló ítéletem előtt.

Az emberiség egyre inkább a teremtést ünnepli a Teremtő helyett. Annak érdekében, hogy emlékeztessen minket Őrá és az Ő - velünk kötött - szövetségére, Isten rendkívül kegyelmes üzeneteket küld a megígért megbocsátásról. Még a nyomorúságos létezésünkkel szembenézve is, amelyben bűnös vágyaink kielégítésére törekszünk, gyakran visszautasítjuk Isten figyelmeztetéseit. Manapság, csakúgy, mint Menáhem korában, bűneink által összetörve és meggyengítve találjuk magunkat. Fogjuk azt, ami az összetört életünkből maradt, és úgy teszünk, mintha minden együtt meglenne, de a végén bűneink teljesen legyőznek minket.

Istenünk mérhetetlen könyörületességében meghosszabbítja számunkra a kegyelmét. Mi megsérthetjük és meg is sértjük a szövetségünket Istennel, de ő sosem szegi meg a velünk kötött szövetségét! Különösen amikor a legrosszabb állapotban vagyunk, akkor kér minket Isten páratlan szeretetével, hogy térjünk vissza hozzá, és vigyünk másokat is magunkkal, hogy szabaddá váljunk egyszer s mindenkorra – az Ő szeretetének foglyaként!

Joseph Washburn
Former Green Beret, ARISE Intern
Storyline Adventist Church, Eugene, Oregon USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. május 29., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 29 - HÉTFŐ - Ézsaiás 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 23. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezet 686. nap

Isten embere által, aki megjelent Béthelben az oltár előtt, majd Illés és Elizeus által, valamint Ámós és Hóseás útján ismételten a tíz törzs elé tárta engedetlenségből fakadó gonoszságát. A feddés és kérlelés ellenére Izráel egyre mélyebbre süllyedt hitehagyásában. "...Izráel olyan szilaj, mint egy szilaj tehén..." - nyilatkoztatta ki az Úr. "Népem megrögzötten elfordul tőlem..." (Hós 4:16; 11:7).

Volt idő, amikor a menny igen súlyos ítélettel sújtotta az engedetlen népet. Megvertem "...a próféták által ostoroztam őket - nyilatkoztatta ki Isten -, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem napvilágra jön. Mert szeretetet kívánok és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat. De ők megszegték a szövetséget Ádámban, hűtlenné lettek ott hozzám" (Hós 6:5-7).

"Halljátok meg az Úr igéjét, Izráel fiai - szólt hozzájuk végül Isten - ...Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal. Minél többen lettek, annál többet vétkeztek ellenem, de dicsőségüket gyalázatra változtatom... Megbüntetem utaiért, megfizetek neki tetteiért" (Hós 4:1, 6-9).

Az asszír fogság előtti fél évszázadban olyan volt Izráel gonoszsága, mint Noé korának és minden olyan kornak gonoszsága, amikor az emberek elvetették Istent. Teljesen a bűnözésre adták magukat. A természet Isten fölé emelése, a Teremtő helyett a teremtmény imádása mindig a legdurvább bűnökkel járt együtt. Amikor Izráel népe Baál és Astoret imádásával meghódolt a természet erői előtt, elszakadt mindattól, ami felemelő és nemesítő, s így a kísértés könnyű zsákmánya lett. Lelkük védelmi bástyája leomlott. A tévútra vezetett híveket semmi sem védte a bűn ellen, engedtek az emberi szív szenvedélyeinek.

A próféták felemelték szavukat koruk kiáltó zsarnoksága, felháborító igazságtalansága, rendkívüli fényűzése, botrányos dőzsölése, égbekiáltó feslettsége és züllöttsége ellen. De hiába tiltakoztak, hiába bélyegezték meg a bűnt. "Gyűlölik azt, aki dorgálni mer a kapuban, és utálják, aki megmondja az igazat" - nyilatkoztatta ki Ámós. "...sanyargatjátok az igazat, elfogadjátok a megvesztegetést, elnyomjátok a szegényeket a kapuban" (Ám 5:10, 12).

Ilyen bűnök származtak abból, hogy Jeroboám felállította a két aranyborjút. Az istentisztelet megalapozott formáitól való első eltérés a bálványimádás durvább formáinak bevezetéséhez vezetett, míg végül az ország majdnem minden lakosa a természetimádás csábító szokásainak hódolt. Alkotójáról elfeledkezve, "mélységesen megromlottak" (Hós 9:9)..

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ézsaiást bánat emésztette. Az északi királyság, Izrael lelki sötétsége vezetett a Galilea-környékén élő nép babiloni fogsághoz.(1. vers). A próféta mindamellett látott egy eljövendő napot, amikor a sötétség árnyékát „nagy világosság” és öröm váltja majd fel (2-3. vers) amikor Jézus, a „világ világossága” pontosan azokat a helyszíneket tiszteli meg jelenlétével (Mt 4:15-16).

Ezután Ézsaiás a legcsodálatosabb, legkifejezőbb és örömtelibb szavakban tör ki, melyek így kezdődnek: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk…” Azért kell ezt hallanunk, mert azonnal visszakerülünk a bűnterhes világba, ahogy Ézsaiás a Samáriának és Efraimnak nevezett északi királyság végét leírja.  Többszöri figyelmeztetésre sem tértek vissza az Úrhoz. Isten szeretetének és kegyelmének karja mindezek ellenére további ítéletekben „még felemelve van” (12, 17, 21. vers), remélve, hogy visszatérnek hozzá. Ézsaiás a főembereket és a hamis prófétákat teszi felelőssé, akik tévútra vezették a népet (14-16. vers).  A fejezet hátralévő részét a következő szavak jellemzik:  „Az önzés végül felemészti önmagát” (SDABC, 4. kötet 149. oldal).

A történelemben számtalanszor előfordult, hogy a sötét napokat nagy öröm követte, mint e fejezet elején. Mint amikor azon a keserű, sötét napon a tanítványok sírjába fektették Jézust, csakhogy később nagyon megörvendeztesse őket, hogy Jézus valóban él!  Ahogy az adventista úttörők csalódtak 1844. október 22-én, hogy majd örömmel töltse el őket, amikor megértették, hogy Dániel könyve 7. fejezetének 13. verse nem Jézus földre jövetelének időpontját, hanem a mennyei Szentélyben végzett végidei szolgálatának kezdetét jelöli. Milyen jó hír! Hamarosan elragadtatunk a „halál árnyékának” völgyéből, e haldokló világból! (2. vers)

Mi is keserű bánatot éreztünk, amikor egy kislányt akartunk adoptálni, de az édesanyja meggondolta magát, így le kellett mondanunk az örökbefogadásról. Aztán hat hónappal később bánatunk örömre fordult, amikor egy újszülött kisfiút tartó bíró előtt ültünk, és ezt hallottuk tőle: „Most már végleg az önöké”, és azt is tudtuk, hogy egy másik, csodával határos módon fogant gyermekünk is születik hamarosan!

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy még mindig az „örömnek kenetét” kínálod a „gyász” helyett (Ézs 61:3). Kérünk, tölts meg szereteteddel, és használj minket a Te dicsőségedre! Ámen.

Lloyd és Sheila Schomburg

96. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezetéhez (május 28- június 3.).

Izrael királyságának utolsó napjai erőszakkal teliek voltak. Egykor katonaként tanúja voltam, és magam is elkövettem szörnyű erőszakos bűnöket, amelyek ennek a világnak az utolsó napjaiban előfordulhatnak. A világ, amiben ma élünk nem különbözik attól, amivel kapcsolatban Hóseás és Ámós próféták figyelmeztettek. Isten a mindenhol arra hívja a megátalkodott szívünket, hogy térjen vissza hozzá. Én személyesen hallottam ezt a hívást, és láttam Isten könyörületességet a küszöbönálló ítéletem előtt.

Az emberiség egyre inkább a teremtést ünnepli a Teremtő helyett. Annak érdekében, hogy emlékeztessen minket Őrá és az Ő - velünk kötött - szövetségére, Isten rendkívül kegyelmes üzeneteket küld a megígért megbocsátásról. Még a nyomorúságos létezésünkkel szembenézve is, amelyben bűnös vágyaink kielégítésére törekszünk, gyakran visszautasítjuk Isten figyelmeztetéseit. Manapság, csakúgy, mint Menáhem korában, bűneink által összetörve és meggyengítve találjuk magunkat. Fogjuk azt, ami az összetört életünkből maradt, és úgy teszünk, mintha minden együtt meglenne, de a végén bűneink teljesen legyőznek minket.

Istenünk mérhetetlen könyörületességében meghosszabbítja számunkra a kegyelmét. Mi megsérthetjük és meg is sértjük a szövetségünket Istennel, de ő sosem szegi meg a velünk kötött szövetségét! Különösen amikor a legrosszabb állapotban vagyunk, akkor kér minket Isten páratlan szeretetével, hogy térjünk vissza hozzá, és vigyünk másokat is magunkkal, hogy szabaddá váljunk egyszer s mindenkorra – az Ő szeretetének foglyaként!

Joseph Washburn
Former Green Beret, ARISE Intern
Storyline Adventist Church, Eugene, Oregon USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. május 28., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 28 - VASÁRNAP - Ézsaiás 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 23. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezet 685. nap

23. Az asszír fogság

Izráel balsorsú királyságának utolsó éveit olyan erőszak és vérontás jellemezte, amelyet az Akháb háza uralkodása alatti igen küzdelmes és nyugtalan időszakokban sem tapasztalhattak. A tíz törzs uralkodói két évszázadon át - vagy tovább is - szelet vetettek; így most vihart arattak. Egyik királyt a másik után gyilkolták meg, hogy újabb becsvágyóknak nyissanak utat. "Királyt választottak - nyilatkoztatta ki az Úr a hitetlen trónbitorlókról -, de nélkülem, és vezért, akit nem ismerek el" (Hós 8:4). A jogosság minden alapelvét elvetették. Akiknek az isteni kegyelem őrzőiként kellett volna állniuk a föld népei előtt, "hűtlenek lettek az Úrhoz" (Hós 5:7) és egymáshoz.

Isten a megátalkodott nemzetet kemény dorgálásokkal akarta ráébreszteni a küszöbön álló pusztulás veszélyére. Hóseás és Ámós próféta által egyik üzenetet a másik után küldte a tíz törzsnek, és teljes, tökéletes bűnbánatra buzdította őket. A próféták meghirdették a bekövetkező katasztrófát, ha megmaradnak vétkeikben.

"Bűnösen szántottatok - jelentette ki Hóseás -, álnokságot arattatok, ettétek a hazugság gyümölcsét. Bizony, a magad tetteiben és sok harcosodban bíztál. De zendülés támad néped körében, minden erődítményed elpusztul... Hajnalra menthetetlenül elpusztul Izráel királya!" (Hós 10:13-15)
Efraimról1 a próféta ezt a kijelentést tette: "Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre. Ősz haja fehérlik már, de ő nem veszi észre." "Elvetette Izráel a jót", "ítélet töri össze", képtelen felfogni, hogy gonosz eljárásának végzetes következménye lesz. A tíz törzs nemsokára "bujdosó"-vá lesz "a népek között" (Hós 7:9; 8:3; 5:11; 9:17).

Izráel egyes vezetőit fájdalmasan érintette tekintélyük elvesztése, és nagyon szerették volna azt visszaszerezni. Ahelyett azonban, hogy elhagyták volna az országot gyengítő szokásaikat, tovább vétkeztek, és azzal áltatták magukat, hogy a pogányokkal való szövetkezés útján szert tesznek a vágyott politikai hatalomra. "Látta Efraim a betegségét, Júda is a fekélyét, ezért Efraim Asszíriába járt." "Olyan lett Efraim, mint az együgyű, esztelen galamb! Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriába járnak." "...szövetséget kötnek Asszíriával..." (Hós 5:13; 7:11; 12:2).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Andrewnak (András) neveztük el fiunkat a tanítvány után, aki szólt testvérének, merre található Jézus, a Messiás (Jn 1:40-42). Idősebb leányunkat Susannának (Zsuzsanna) neveztük el, aki egy volt a „sok asszony” közül, akik anyagilag is támogatták Jézus és tanítványai élelmezését (Luk 8:3). Harmadik gyermekünket Rebekah Joy-nak neveztük el.(A „joy” angol szó magyar jelentése: öröm.) Örömnek, mert a kislány érkezése kellemes meglepetés volt késő-harmincas éveinkben, és Rebekának, mert házasságunkat is mindig ugyanolyan csodának tartottuk, mint amikor Ábrahám szolgája, imájára válaszul rátalált Rebekára (1Móz 24. fejezet).

Ézsaiás Ámós fia volt (Ézs 1:1; 2Kir 19:2). Édesanyja nevét nem ismerjük. Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy héber szülei jól ismerték fiuk nevének jelentését: „Jahve megment”. Ézsaiás feleségéről mindössze annyit tudunk, hogy „prófétaasszony” volt (Ézs 8:3). Első fiukat Seár-Jásubnak nevezték (7:3), ami azt jelenti: „a maradék visszatér”. Második fiuk neve „siess zsákmányra és gyorsan prédára” volt (8:1, 3), ami azt jelenti, hogy az asszírok eljönnek és kifosztják Izraelt és Szíriát, mert szembeszálltak vele (4. vers).

Ez a fejezet ígéreteket is tartalmaz. „Isten van mivelünk!” (10. vers) Akik az Úrban bíznak, azoknak „Szenthely” lesz, de akik nem bíznak benne, azoknak botránykő (14. vers). Azok, akik „várják az Urat”, buzgón fogják keresni Őt (17. vers). Ám azok szemét, akik nem szentelték szívüket teljesen Krisztus uralmának, az „ismerős lelkek” csábításának veszélye fenyegeti (19. vers), fülüket pedig az, hogy hamis próféciákra hallgatnak. Lelkivilágukat a Bibliától idegen érzelmek befolyásolják majd.  A Biblia határozottan, világosan kijelenti, hogy a halottak nem tudnak semmit (Préd 9:5-8). Ézsaiás 8:20 kihangsúlyozza az Isten ígéreteibe vetett feltétlen bizalom fontosságát. Érdemes ezt az igét kívülről is megtanulni.

Imádság: „Kérünk, segíts, hogy neked engedelmeskedjünk, beléd vessük bizalmunkat és erőt nyerjünk Tőled, hogy méltán neveztethessünk Terólad! Újíts meg minket Igéd által, és kérünk, változtass meg minket miközben folyton Rád tekintünk! Ámen”

Lloyd és Sheila Schomburg

96. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 23. fejezetéhez (május 28- június 3.).

Izrael királyságának utolsó napjai erőszakkal teliek voltak. Egykor katonaként tanúja voltam, és magam is elkövettem szörnyű erőszakos bűnöket, amelyek ennek a világnak az utolsó napjaiban előfordulhatnak. A világ, amiben ma élünk nem különbözik attól, amivel kapcsolatban Hóseás és Ámós próféták figyelmeztettek. Isten a mindenhol arra hívja a megátalkodott szívünket, hogy térjen vissza hozzá. Én személyesen hallottam ezt a hívást, és láttam Isten könyörületességet a küszöbönálló ítéletem előtt.

Az emberiség egyre inkább a teremtést ünnepli a Teremtő helyett. Annak érdekében, hogy emlékeztessen minket Őrá és az Ő - velünk kötött - szövetségére, Isten rendkívül kegyelmes üzeneteket küld a megígért megbocsátásról. Még a nyomorúságos létezésünkkel szembenézve is, amelyben bűnös vágyaink kielégítésére törekszünk, gyakran visszautasítjuk Isten figyelmeztetéseit. Manapság, csakúgy, mint Menáhem korában, bűneink által összetörve és meggyengítve találjuk magunkat. Fogjuk azt, ami az összetört életünkből maradt, és úgy teszünk, mintha minden együtt meglenne, de a végén bűneink teljesen legyőznek minket.

Istenünk mérhetetlen könyörületességében meghosszabbítja számunkra a kegyelmét. Mi megsérthetjük és meg is sértjük a szövetségünket Istennel, de ő sosem szegi meg a velünk kötött szövetségét! Különösen amikor a legrosszabb állapotban vagyunk, akkor kér minket Isten páratlan szeretetével, hogy térjünk vissza hozzá, és vigyünk másokat is magunkkal, hogy szabaddá váljunk egyszer s mindenkorra – az Ő szeretetének foglyaként!

Joseph Washburn
Former Green Beret, ARISE Intern
Storyline Adventist Church, Eugene, Oregon USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. május 27., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 27 - SZOMBAT - Ézsaiás 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 684. nap

Isten végtelenül türelmes. Elcsodálkozunk ezen a hosszútűrésen, ha arra gondolunk, hogy állandóan megsértjük szent parancsolatait. A mindenható Isten fékezi saját magát, de kétségkívül meg fogja büntetni a gonoszokat, akik oly vakmerően dacolnak a Tízparancsolat jogos követelményeivel.

Isten próbaidőt ad az embernek; de Isten türelmének határa van és büntetése elkerülhetetlen. Az Úr hosszú ideig elnéző az emberekkel és a városokkal. Irgalmában figyelmezteti, hogy a menny haragjától megmentse őket. De eljön az idő, amikor már nem hallgatja meg az irgalomért könyörgőket, és elpusztítja az igazság világosságát állandóan visszautasító lázadókat, mert könyörületes velük és azokkal is, akiket befolyásolnának példájukkal.

Közel van az idő, amikor olyan gyötrelem lesz a világon, amelyet emberi balzsam nem tud gyógyítani. Isten visszavonja Lelkét. Tengeren és szárazon egyik katasztrófa a másikat éri nagy gyorsasággal. Mily gyakran hallunk emberéletben és anyagiakban nagy áldozattal járó földrengésekről és tornádókról, a tűz és víz pusztításairól! Ezek az elemi csapások látszólag a természet megzavart, rendellenes erőinek szeszélyes kitörései, amelyeket az ember nem tud befolyásolni. Belőlük azonban Isten szándékát olvashatjuk ki. Ezek is oly eszközök, amelyekkel rá akarja ébreszteni az embert a veszélyre.

Isten szolgáit a nagy városokban ne csüggessze el a gonoszság, jogtalanság, istentelenség, amellyel szembe kell nézniük, miközben a megváltás örömhírét igyekeznek hirdetni. Az Úr ezeket a munkásokat ugyanazzal az üzenettel bátorítja, mint amelyet Pál apostolnak adott az elvetemült Korinthusban: "Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert sok népem van ebben a városban" (ApCsel 18:9-10). A lelkek megmentésén fáradozók ne felejtsék el, hogy jóllehet sokan nem fogadják meg Isten Igéje tanácsait, de nem az egész világ fordul el a menny világosságától és igazságától; nem mindenki fordít hátat, amikor a türelmes, elnéző Megváltó hívja. Minden városban, ha bűnnel és erőszakossággal van is tele, sok olyan ember van, akik megfelelő tanítással Krisztus követőivé válhatnak. Ezreket lehet így a megmentő igazsággal elérni, és Krisztusnak mint személyes Megváltójuknak elfogadására késztetni.

"Lelkem drága Jézusa,
Hozzád hajt a félelem,
Míg tombol a vad tusa
S nő a vész a tengeren.
Rejts el, rejts el, itt ne hagyj,
Míg eláll a fergeteg;
Biztonságos révet adj,
S majd fogadd el lelkemet!"
(Wesley Charles, 1740).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Júda királya, Akház inkább szövetséget kötött Asszíriával, mint hogy bízott volna abban, hogy Isten megoltalmazza az országát. Mivel ellenezték, hogy Asszíria megvesse lábát Júdában, Izrael királya és Szíria királya egyesítették erőiket (1. vers), és háborút indítottak Akház ellen, és azt tervezték, hogy saját jelöltjüket állítsák királynak Júdában (6. vers). Júda népe remegett a félelemtől, akárcsak az erdő fái reszketnek az erős szélben (2. vers).

Ézsiás ezt az üzenetet vitte a rettegő népnek: „Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved!” (4. vers). Habár az üzenet szabadulást hirdetett Szíria és Izrael királyaitól (7-9. vers), a fejezet mégis annak leírásával zárul, hogy a jövőben még bajt fognak okozni az asszírok (17-25. vers).

Megdöbbenünk azon, mennyire nem volt hite Akház királynak. Ézsaiás megfeddi hitetlenségéért (9. vers), és arra szólítja fel, kérjen jelt Istentől (11. vers). Akház azonban így gondolkodott magában: „Semmiképpen! Már eldöntöttem, mit teszek!”

Vajon mi mennyire különbözünk Akháztól? Megtanultunk már teljes szívvel bízni az Úrban (Péld 3:5)? Jeruzsálem népéhez hasonlóan a mi életünkben is vannak olyan dolgok, amik miatt reszketünk a félelemtől? Talán a nyomorúság ideje? Az üldöztetés? Családi gondok, egészségügyi vagy anyagi jellegű problémák? Vajon a tragédia és veszteség idején nem adja Isten jelét az Ő szeretetének? Nem látunk semmi okot a reményre?

De igen! Halleluja! Az eljövendő Messiásba vetett teljes bizalommal szól Ézsaiás: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (14. vers). Velünk az Isten! Jézus a menny legcsodálatosabb jele! Ő ígérte nekünk: „ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20). „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot” (Jn 16:33). „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek… ismét eljövök” (Jn 14:1-3).

„Az előttünk levő küzdelemben újabb, nem sejtett akadályokra számíthatunk; azonban akár a múltra, akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: »Mindeddig megsegített minket az Úr!« - »És életeden át tartson erőd!« (5Móz 33:25). A ránk várakozó megpróbáltatások nem fogják erőnket felülmúlni. Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában kapunk erőt.” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 95. oldal.)
Bizony, jövel Uram, Jézus!

Lloyd és Sheila Schomburg

95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).

Jónás és a nagy hal régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos történetként, hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó időkben élnek. Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive számára, de kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és ítélet alóli felfüggesztés számára.

Ellen White szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt, ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges népéről is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog minden egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport számára örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel, elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.

Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
 Fordította: Gősi Csaba