Higgyetek az Ő prófétáinak - július 14 - KEDD - Példabeszédek 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1826. nap

2. fejezet (10. rész) – Kik a boldogok?  

Isten követőinek történetében hányszor igazolódott ez a tapasztalat! Amikor az ékesen szóló és nemes Istvánt a Nagytanács beleegyezésével megkövezték, az evangélium ügyének semmit sem ártott. A mennyei fény, amely arcát beragyogta, s részvéte, amely halálakor mondott imáját áthatotta, olyan éles nyílvesszők voltak, amelyek meggyőzték a Tanács álszenteskedő szolgáit, és meghódították Sault, az üldöző farizeust, aki Isten kiválasztott eszköze lett, hogy Jézus Krisztus nevét a pogányokhoz és Izrael gyermekeihez vigye. Később az idős Pál római fogságából a következőket írta: „Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust... azt hívén, hogy fogságom nyomorúságát így megnövelik. Csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik...” (Fil 1:16, 18). Pál elfogatása által annyira elterjedt az evangélium, hogy még a császár palotájából is számos lelket nyert meg Krisztusnak. Sátán fáradozásai ellenére is „a romolhatatlan mag”, Isten szava, „amely él és megmarad örökké” (1Pét 1:23), magvetésként hull az emberi szívekbe. Isten gyermekeinek üldöztetése és meggyalázása által Jézus neve megdicsőül, s lelkek menekülnek meg.

Nagy jutalom vár a mennyben azokra, akik az üldöztetés és kínzatás ellenére is bizonyságot tettek Krisztusról. Míg világi emberek földi javak után törtetnek, addig Jézus a mennyei kincsekre mutat. És a jutalmat nem kizárólag a jövőre ígéri; kiosztását már itt is megkezdi. Hajdan megjelent az Úr Ábrahámnak, és így szólt hozzá: „Én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges” (1Móz 15:1). Ez a jutalma mindazoknak, akik Krisztust hűségesen követik. Megismerik, részévé válnak Jézusnak, Immánuelnek, „Akiben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve”, s akiben „lakozik az istenségnek egész teljessége testileg” (Kol 2:3, 9). Amilyen mértékben tárul fel előtte szívünk, olyan mértékben válunk hasonlóvá hozzá. Tapasztalhattuk szeretetét és mindenhatóságát, birtokolhatjuk, felfoghatjuk Krisztus kikutathatatlan gazdagságát, hogy „mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának”. És megismerjük „a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig” (Ef 3:18—19), „...ez az Úr szolgáinak öröksége és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr” (Ésa 54:17).

Ez az öröm töltötte be Pálnak és Silásnak a szívét, amikor a filippibeli börtönben éjfélkor imádkoztak és Istent énekekkel magasztalták. Krisztus velük volt, és jelenlétének fénye mennyei dicsőséggel töltötte be a börtön sötétjét. Pál apostol római fogságából — bilincsei ellenére is, látva az evangélium terjedését — a következőket írta: „És én ennek örülök, sőt örülni is fogok” (Fil 1:18). Krisztusnak a hegyen elhangzott szavai visszhangra találtak Pál apostolnak az üldözött filippibeli gyülekezethez küldött üzenetében: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil 4:4).

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+13&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+13&version=NT-HU

Mai tanulmányunk alapja, a Példabeszédek könyvének 13. fejezete Salamon bölcs mondásainak újabb gyűjteményét tartalmazza, amely tulajdonképpen a Példabeszédek első fejezetének 8. versétől kezdődött. Jómagam szívesen gyűjtöm az idézeteket, legfőképp az internet segítségével. Sok évvel korábban, még az internet korszaka előtt, úgy gyűjtöttem az idézeteket, ahogy éppen tudtam. A szerelemről és házasságról, szegénységről és gazdagságról, őszinteségről és becsületességről, valamint más erényekről szóló mondások voltak ezek. Mivel Salamonnak nem volt internete, valahogy meg kellett örökítenie az idézetek sokaságát, amelyekhez hozzájutott. A Példabeszédek könyvét azonban a Szentlélek ihletése által írta. Ezek az írások sokféle témát tartalmaznak, beleértve – ám nem kizárólagosan – a szorgalmat, a bölcsességet, a gyermeknevelést, az engedelmességet, a pénzkezelést, a becsületességet, az igazságosságot, a kommunikációt, és még sok egyéb tárgykört.

A szavakkal gondolatokat fejezünk ki. A szavaknak hihetetlen hatalmuk van, sebezhetnek, de gyógyíthatnak is; építhetnek, vagy rombolhatnak. Igen, a meggondolatlan beszéd sokféle kapcsolatot juttathat zátonyra: üzlettársi kapcsolatot, párkapcsolatot, barátságot, tanár-diák kapcsolatot, tulajdonosi viszonyt, stb. A hirtelen beszéd tönkreteszi a házasságokat, a családokat, a kormányokat, a hírnevet és a karriert. 

Salamon mondásaiban, többször is megjelenik a gondolat, hogy az ember beszédét Isten kell, hogy uralja: Péld 13:2-5, 15, és talán a 17. vers is erre utal (majd később a 18:21 és 21:23 is). Salamon számára ez nem volt új, bizonyára apjától, Dávidtól tanulta, hiszen már ő is feljegyezte ezt az elvet Zsolt 141:3-ban. A 39. zsoltár 2. versében pedig zabláról beszél, amivel meg kell fékezni a nyelvet. Jób is utal a beszéd hatalmára, és arra, mennyire fontos uralkodnunk a szavainkon (Jób 5:21; 15:3, 5; 20:12; 27:4). Az Újszövetség is többször tesz említést arról, milyen lényeges vigyáznunk a nyelvünkre. Jakab levelének 3. fejezete szintén ír a nyelv hatalmáról és arról, hogy Isten elvárja gyermekeitől, hogy vigyázzanak beszédükre, és mások javára szóljanak.

„Uram, azért imádkozom ma, hogy Te tégy zablát az én számra! Amikor feldühít valami, őrizd meg ajkamat! Amikor arra érzek kísértést, hogy megszóljak másokat, vagy pletykáljak, te óvj meg ettől! De ami még ennél is fontosabb, ma neked szentelem szavaimat is, Uram! Legyenek azok a te Szentlelked vezetése alatt! Használd nyelvemet a kedvesség, jóság, szeretet, irgalom és kegyelem országa építésére mindazok javára, akik körülöttem élnek! Ámen.

David A. Steen

258. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   2/2. fejezetéhez (július 12-18.).

Amikor először olvastam ezt a fejezetet, azon tűnődtem, mit jelent a törvény „szellemisége”. Izrael nem értette, mit jelent ez, mégis azt mondta Jézus, hogy igazabbnak kell lennünk az írástudóknál és a farizeusoknál ahhoz, hogy bejuthassunk a mennyek országába.

Sok hetednapi adventista  úgy tekint a törvényre, mint egy listára, ezeket tedd és ezeket ne tedd utasításokkal. Nem leszünk jobbak Izraelnél és a szertartásainál, mivel mi sem értjük meg a törvény lelki természetét.

Mi tehát a törvény lelki természete? A „szíveknek a magasztos szeretetnek való odaszentelése”.

A törvény Krisztus jellemének szöveges átirata. Az írástudók és a farizeusok „megtartották a törvényt”, de nem rendelkeztek Jézus jellemével.

Mindig a törvény lelki természetére akarok tekinteni. A Biblia azt mondja, hogy a törvény egy tükör. Minden nap időt akarok tölteni Jézussal, és látni, hogy hol maradok el az Ő jellemétől, és aztán odaszentelni neki naponta a szívemet.

Olykor a Bibliával való foglalkozás nem több, mint rutin, és kevés örömet nyújt. Ilyenkor nem látom többé a törvény lelki természetét.

Hallottam, amint valaki feltett olyan kérdést, ami megérintette a szívemet: „Miért is élveznénk a Jézussal való időtöltést az örökkévalóságban, amikor most nem élvezzük a vele való időtöltést?”

Imádkozom, hogy mi mindannyian élvezzük a Jézussal való együttlétet nap mint nap!

Evelyn Chua

Biblia-munkás, Kuala Lumpur, Malajzia

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 13 - HÉTFŐ - Példabeszédek 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1825. nap

2. fejezet (9. rész) – Kik a boldogok?  

„Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem” (Mt 5:11).

Sátán műve, bukásától kezdve: állandó csalás. Miként Istent rossznak állítja, úgy Isten gyermekeit is hamis színben tünteti fel. Az Üdvözítő így szólt: „A te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám” (Zsolt 69:10). Hasonlóképpen hullanak követőire is.

Még senkit sem rágalmaztak oly kegyetlenül a földön, mint az Embernek Fiát. Isten törvényei iránti rendíthetetlen engedelmessége miatt gúnyolták és csúfolták. Ok nélkül gyűlölték, mégis nyugodtan állt ellenségei előtt; kinyilvánítva nekik, hogy a megaláztatások Isten gyermekei örökségének egyik részét képezik. Azt tanácsolta követőinek, hogy álljanak ellene a gonosz ellenségnek, felhívással erősítve őket őket, hogy tartsanak ki a kísértések között.

Ha a rágalom árt is a jó hírnévnek, a jellemet mégsem szennyezheti be. Amíg a bűnbe bele nem egyezünk, addig sem emberi, sem ördögi hatalom nem ejthet foltot lelkünkön. Az az ember, aki szívével Istenben gyökerezik, a legnagyobb viszontagság és kétségbeejtő körülmények között is éppúgy megáll, mint a jólét idején, amikor látszólag Isten kegye és fénye nyugszik rajta. Szavait, indokait és eljárását hamis színben tüntethetik fel, azonban nem ezekkel törődik, mert ennél sokkal nagyobb érdekek forognak kockán. Kitartó lesz, mint Mózes, aki olyan „erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant” (Zsid 11:27), és nem nézett „a láthatókra, hanem a láthatatlanokra” (2Kor 4:18).

Krisztus mindenről tud, amit az emberek félreértenek és meghamisítanak. Gyermekei elviselhetik a félreértések következményeit, és nyugodtan várhatnak, sőt remélhetnek — ha még annyira megveti és gyűlöli is őket az ellenség —, mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy nyilvánvalóvá ne legyen. Akik Istent tisztelik, azokat Isten is megdicsőíti angyalok és emberek előtt egyaránt.

„Ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, örüljetek és örvendezzetek” — mondja Jézus, és például állítja elénk a prófétákat, akik az Úr nevében beszéltek, és példát nyújtottak „a szenvedésben és béketűrésben” (Jak 5:10). Ábel — Isten gyermekei közül az első keresztény — vértanúhalált halt; Énok Istennel járt, a világ pedig nem ismerte; Noét fanatikus vészmadárként gúnyolták. „Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek” (Zsid 11:36, 35).

Isten hírnökeit mindenkor megvetették és üldözték, azonban éppen szenvedéseik által terjedt az istenismeret. Minden egyes tanítványnak be kell állni a sorba, előmozdítva Isten ügyét, tudván, hogy az ellenség semmit sem tehet az igazság ellen, hanem csak az igazságért. Isten azt akarja, hogy az igazság közismert legyen, s hogy gondosan kutassák, és beszéljenek róla az emberek; habár mindez megvetést eredményez. Az embereket fel kell rázni közönyükből. Minden harc, üldöztetés és minden erőfeszítés eszköz Isten kezében olyan lelkek felébresztésére, akik e nélkül tovább szunnyadnának.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+12&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+12&version=NT-HU

Van egy régi mondás, ami így szól: „Bárcsak újra fiatal lehetnék! Akkor még mindenre tudtam a választ.” Emlékszem arra az időszakra, amikor még tinédzser voltam, és mindenről volt véleményem, amit meg is akartam osztani mindenkivel. De ahogy öregszem, egyre inkább a hallgatás híve vagyok.

Néhány órával azelőtt, hogy elkezdtem a Példabeszédek 12 kommentárjának írását, kaptam egy levelet egy orosz kolléganőtől, aki olyan kérést tett felém, amely teljesen kizökkentett az egyensúlyomból. Olyan információkat kért a dolgaimról, amelyek abszolút nem az ő hatáskörébe tartoztak. Miközben remegve elolvastam a kérést, úgy döntöttem, hogy egy illetlenül dühös válasz helyett, inkább utánanézek a kért információknak. És örülök, hogy így tettem.

Néhány perccel később egy másik kollégám írt, hogy az információk, amelyeket a hölgy kért, nem neki kellenek személyesen, hanem az osztálynak, aminek minden joga megvolt, hogy hozzáférhessen azokhoz az információkhoz.

Azok az emberek, akik nem tudják uralni az érzéseiket, könnyen kínos helyzetben találhatják magukat, és szégyenkezhetnek eleget. „Aki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot” (16. vers).

Talán azt gondolod az iménti történetről, hogy ez a multikulturális munkaterületek velejárója. De ez nem igaz. Az emberek gyakran félreértik egymást, és én csodálkozom, hogy eddig nem tört ki még több háború a földön. A jó kommunikációs készséget nehéz elsajátítani, és a legtöbbünkből hiányzik.

Ezért éri meg hallgatni. Mielőtt megengednénk, hogy bosszús hangulat legyen úrrá rajtunk egy semmiség miatt, inkább nézzünk utána a dolgok forrásának! Amikor valaki egy panasszal vagy tanáccsal fordul hozzánk, nézzünk utána mindennek, aminek lehet, és ismételjük el, amit hallottunk, hogy biztosak legyünk abban, hogy jól mértük fel a helyzetet!

Őszintén szólva nem is kell mindig válaszolnunk. Az emberek gyakran csak megértésre vágynak, és egyszerű meghallgatással lehetőséged van arra, hogy tanulj és növekedj.

És valóban, „az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot” (23. vers).

Ezentúl tudatosan törekedjünk arra, hogy többet hallgassunk, és kevesebbet beszéljünk!

Andrew McChesney

258. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   2/2. fejezetéhez (július 12-18.).

Amikor először olvastam ezt a fejezetet, azon tűnődtem, mit jelent a törvény „szellemisége”. Izrael nem értette, mit jelent ez, mégis azt mondta Jézus, hogy igazabbnak kell lennünk az írástudóknál és a farizeusoknál ahhoz, hogy bejuthassunk a mennyek országába.

Sok hetednapi adventista  úgy tekint a törvényre, mint egy listára, ezeket tedd és ezeket ne tedd utasításokkal. Nem leszünk jobbak Izraelnél és a szertartásainál, mivel mi sem értjük meg a törvény lelki természetét.

Mi tehát a törvény lelki természete? A „szíveknek a magasztos szeretetnek való odaszentelése”.

A törvény Krisztus jellemének szöveges átirata. Az írástudók és a farizeusok „megtartották a törvényt”, de nem rendelkeztek Jézus jellemével.

Mindig a törvény lelki természetére akarok tekinteni. A Biblia azt mondja, hogy a törvény egy tükör. Minden nap időt akarok tölteni Jézussal, és látni, hogy hol maradok el az Ő jellemétől, és aztán odaszentelni neki naponta a szívemet.

Olykor a Bibliával való foglalkozás nem több, mint rutin, és kevés örömet nyújt. Ilyenkor nem látom többé a törvény lelki természetét.

Hallottam, amint valaki feltett olyan kérdést, ami megérintette a szívemet: „Miért is élveznénk a Jézussal való időtöltést az örökkévalóságban, amikor most nem élvezzük a vele való időtöltést?”

Imádkozom, hogy mi mindannyian élvezzük a Jézussal való együttlétet nap mint nap!

Evelyn Chua

Biblia-munkás, Kuala Lumpur, Malajzia

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 12 - VASÁRNAP - Példabeszédek 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1824. nap

2. fejezet (8. rész) – Kik a boldogok?  

„Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa” (Mt 5:10)

Krisztus nem kecsegteti követőit földi dicsőséggel, földi gazdagsággal, sem pedig kísértésektől mentes élettel. Ellenkezőleg, utal arra a kiváltságukra, hogy Urukkal együtt járhatják az önmegtagadás útját, és vele együtt szenvedhetik el a szemrehányásokat, a gyalázatot, mivel a világ nem ismeri őket.

Krisztus lejött e földre, hogy az elveszett világot megváltsa, és szembe találta magát, Isten és az emberiség ellenségeinek egyesült erőivel. Irgalmatlan összeesküvésben társultak ellene, a békesség Fejedelme ellen. Bár minden egyes kimondott szava és cselekedete isteni, kegyes irgalomról tanúskodott, a közte és a világ közötti különbség mégis keserű gyűlöletet ébresztett bennük. Krisztus leküzdötte az emberi természet gonosz hajlamait, s ezzel a leghevesebb ellenállást és ellenségeskedést lobbantotta fel. Hasonló sors vár mindazokra, akik kegyesen akarnak élni a Krisztus Jézusban. A becsületesség és a bűn, a szeretet és a gyűlölet, az igazság és az álnokság közötti küzdelem soha meg nem szűnik. Akinek életében Krisztus szeretete és a szentség szépsége megnyilvánul, az Sátántól elragadja alattvalóit; azért támad ellene minden erejével a gonoszság fejedelme. Megaláztatás és üldöztetés éri mindazokat, akikben Krisztus Lelke él. Az üldözések módja koronként változhat, de mozgatója örökké ugyanaz a szellem, amely Ábeltől kezdve minden időben üldözte Isten választottait.

Mihelyt az ember Istennel való összhangra törekszik, azonnal tapasztalja, hogy a kereszt elleni támadások nem gyengültek. A levegőbeli hatalmak, fejedelemségek és a gonosz szellemek azonnal készek harcolni azok ellen, akik engedelmeskedni akarnak a menny törvényeinek. Következésképpen az üldözések — ha eddig el is szomorítottak bennünket — örömére szolgáljanak Krisztus tanítványainak, mert ezek a legfőbb bizonyítékai, hogy Mesterük lábnyomában haladnak.

Jóllehet, az Úr nem ígéri meg követőinek, hogy az üldözésektől mentesülnek, de ennél sokkal becsesebbet ígér nekik: „Élteden át tartson erőd” (5Móz 33:25). „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2Kor 12:9). Aki Krisztusért jut a gyötrelmek tüzes kemencéjébe, annak oldalán ott áll Jézus, miként Babilonban is a három hűséges ifjú mellé állt. Aki Megváltóját igazán szereti, minden alkalommal örömmel osztozik vele a megaláztatásokban és gyalázatában. Mestere iránti szeretete megédesíti szenvedéseit.

Az ördög minden időben üldözte, sőt meg is ölte Isten gyermekeit, azonban ők haláluk által is győztesek lettek. Kitartó hűségükkel bizonyították, hogy Segítőjük Sátánnál hatalmasabb. Sátán a testet kínozhatta és megölhette, de az Istenben rejtőző krisztusi életet nem érinthette. Börtönök falai közé zárhatta őket, de lelküket nem verhette bilincsekbe. Krisztus foglyai a jelen sötétségén felülemelkedve meglátták a jövendő dicsőséget, és így szólhattak: „Mert azt tartom, hogy amiket szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik” (Róm 8:18). „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk” (2Kor 4:17).

A szenvedések és üldözések által Isten dicsőséges jelleme nyilvánul meg kiválasztottaiban. Istennek a világ által gyűlölt és üldözött népe Krisztus iskolájában nevelkedik. Noha e földön a keskeny úton halad, a nyomor tüzes kemencéjében tisztul meg; de nehéz küzdelmek, keserű tapasztalatok és önmegtagadás között is követi Urát. Mindezek által megtanulja a nyomort és a szenvedéseket okozó bűnt gyűlölni. A Krisztus szenvedéseiben való részesüléssel, részesedni fognak dicsőségében is. A próféta látomásában látta Isten népének győzelmi ünnepét. „És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái. És éneklik vala Mózesnek, az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te utaid, óh szentek királya” (Jel 15:2—3). „Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az Ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök” (Jel 7:14—15).

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+11&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+11&version=NT-HU

Egy orosz barátom egyszer megkérdezte tőlem, hogy mennyi tizedet adok. A kérdés igencsak meglepett. „Egy tizedet, természetesen” – válaszoltam.

A barátom ezután arra hívta fel a figyelmemet, hogy adjak három tizedet, hiszen az izraeliták is ezt az elvet gyakorolták, holott Isten ezt kifejezetten nem írta elő számukra. A Hetednapi Adventista Egyház doktrínája az egy tizedet hangsúlyozza.

A hetednapi adventisták hitelveiről szóló könyvben, amely az egyházunk 28 tantételét tartalmazza, ezt olvashatjuk: „Az izraeliták valószínűleg jövedelmük egynegyedétől egyharmadáig adtak vallási és jótékonysági célokra.” Néhány sorral lejjebb, a szerzők felteszik a kérdést: „Kell-e annyit adnunk, amennyit az izraeliták adtak? ... Az Újtestamentum sehol sem vonja vissza, és nem mérsékeli ezt a rendszert. Ha összehasonlítjuk kiváltságainkat és az általunk kapott áldásokat az izraelitákéval, azt látjuk, hogy Jézusban nyilvánvalóan nagyobb részt kaptunk.” (A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei. Budapest, 2002, Advent Kiadó. 291. oldal).

Orosz barátom egyszerű elvet vázolt fel a tizedfizetésre vonatkozóan. 10 százalék a tized, 10 százalék önkéntes adomány az egyház vagy a gyülekezet szükségleteire, további 10 százalék pedig jótékonysági felajánlás. A gondolat, hogy jövedelmem harmadát ajánljam fel, először ledöbbentett. Ám aztán úgy gondoltam, ha az izraeliták meg tudták ezt tenni, akkor én is ugyanezt teszem. Tehát, elköteleztem magam arra, hogy hat hónapon keresztül ilyen módon fogok adakozni.

Isten pedig megengedte, hogy új és meghökkentő módon vegyek részt ebben a kibővített adakozásban. Nem csak az töltötte be hálával a szívemet, hogy láttam, amint a gyülekezet építésére szánt alap folyamatosan növekedett; de annak is örültem, hogy segítségünkkel több afrikai diák hazautazhatott, hogy a nyarat a családjukkal töltsék; illetve, hogy egy moldovai édesapa szert tudott tenni egy autóra, s ez megkönnyítette 7 éves autista kisfiának gondozását.

Szinte hihetetlen, de ez idő alatt sosem szűkölködtem a pénzben. Sőt, nagyobb összeget sikerült megtakarítanom, mint valaha!

Salamon, az egyik valaha élt leggazdagabb ember ismerte a tizedfizetés elvének titkát. Ezért mondta a következőket: „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (24-25. vers – új prot. ford.).

Andrew McChesney

258. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   2/2. fejezetéhez (július 12-18.).

Amikor először olvastam ezt a fejezetet, azon tűnődtem, mit jelent a törvény „szellemisége”. Izrael nem értette, mit jelent ez, mégis azt mondta Jézus, hogy igazabbnak kell lennünk az írástudóknál és a farizeusoknál ahhoz, hogy bejuthassunk a mennyek országába.

Sok hetednapi adventista  úgy tekint a törvényre, mint egy listára, ezeket tedd és ezeket ne tedd utasításokkal. Nem leszünk jobbak Izraelnél és a szertartásainál, mivel mi sem értjük meg a törvény lelki természetét.

Mi tehát a törvény lelki természete? A „szíveknek a magasztos szeretetnek való odaszentelése”.

A törvény Krisztus jellemének szöveges átirata. Az írástudók és a farizeusok „megtartották a törvényt”, de nem rendelkeztek Jézus jellemével.

Mindig a törvény lelki természetére akarok tekinteni. A Biblia azt mondja, hogy a törvény egy tükör. Minden nap időt akarok tölteni Jézussal, és látni, hogy hol maradok el az Ő jellemétől, és aztán odaszentelni neki naponta a szívemet.

Olykor a Bibliával való foglalkozás nem több, mint rutin, és kevés örömet nyújt. Ilyenkor nem látom többé a törvény lelki természetét.

Hallottam, amint valaki feltett olyan kérdést, ami megérintette a szívemet: „Miért is élveznénk a Jézussal való időtöltést az örökkévalóságban, amikor most nem élvezzük a vele való időtöltést?”

Imádkozom, hogy mi mindannyian élvezzük a Jézussal való együttlétet nap mint nap!

Evelyn Chua

Biblia-munkás, Kuala Lumpur, Malajzia

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 11 - SZOMBAT - Példabeszédek 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1823. nap

2. fejezet (7. rész) – Kik a boldogok?  

„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mt 5:9)

Krisztus a „Békesség Fejedelme”. Küldetése a bűn által elveszített béke helyreállítása a mennyben és a földön. „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5:1). Aki elhatározza magában, hogy bűneit elhagyja és szívét megnyitja Krisztus szeretete előtt, az részesévé lesz a mennyei békességnek.

Az igazi békesség alapja Krisztus. Jézusnak a szívben munkálkodó kegyelme megszüntet minden ellenségeskedést, és lecsendesíti a civódást. Megtölti a lelket szeretettel. Aki Istennel és embertársaival békességben él, nem lehet szerencsétlen, boldogtalan. Irigység nem lakhat szívében, gonosz szokások és gyűlölet sem találnak helyet. Aki Istennel összhangban él, részese a mennyei békességnek, és áldásos befolyását másokra is kiárasztja. A békesség Lelke harmatként üdíti fel azt a szívet, amely a világi hajszában megfáradt, és azt megelégelte.

Krisztus a béke üzenetével küldte szét követőit a világba. A békességre igyekvő ember nyugodt és szentséges életmódjának csendes és észrevétlen befolyása által Krisztus szeretetét nyilatkoztatja ki, beszéde és példaadása által embertársait rábírja a bűn elhagyására, és arra, hogy szívüket teljesen Istennek ajánlják fel.

„Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak.” A békesség Lelke tesz bizonyságot a mennyel való összeköttetésükről. Jézus édes lehelete veszi őket körül; jóságos lényük, jellemük szeretetre méltósága bizonyítja a világnak, hogy Isten gyermekei; az emberek pedig felismerik, hogy ők Jézussal voltak. „Mindaz, aki szeret, az Istentől született” (1Jn 4:7). „Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé”, hanem „akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai” (Róm 8:9, 14)

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+10&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+10&version=NT-HU

Abban az időben, amikor repülést tanultam az egyetemen az USA Washington államában, életem egyik nagyon nehéz időszakán mentem át. Egy nap úgy döntöttem, hogy ellopom azt a kisgépet, amit az önálló repülésgyakorlatra vittem ki, és azt összetörve vetek véget az életemnek. Ám a gondolat, hogy mi fog történni, amikor édesanyám értesül a halálhíremről, túlságosan is aggasztott. Ezért végül úgy határoztam, hogy elrepülök a géppel kicsit távolabbra, ott leteszem, és elszököm. Észak felé fordítottam tehát a repülőt, és jó néhány órával később, kiürült tankkal egy elhagyatott kanadai reptéren találtam magam.

Akkoriban édesanyám is az Egyesült Államokban volt. Sohasem fogom elfelejteni az arckifejezését, amikor két nap múlva megérkezett értem egy kanadai rendőrkapitányságra. Mikor kihozott a fogdából, a szemei vörösek voltak a könnyektől és a két álmatlan éjszaka aggódásától, ami fájdalmas, mély nyomokat hagyott az arcán.

Amikor a repülőm nem tért vissza a reptérre, egy mentőalakulat kutatott utánam, édesanyám pedig órákon át rettegett attól, hogy lezuhantam. Ezután tudta meg, hogy Kanadába kell jönnie értem.

Valóban úgy van, ahogy Salamon mondta: „A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának” (1. vers).

Mindig eszembe jut életem e pillanata, valahányszor nagy döntést kell meghoznom. Soha többé nem szeretném megszomorítani a szüleimet, ezért azt kérdezem ilyenkor magamtól, hogy a tetteim örömet vagy bánatot fognak nekik okozni. A válasz arra, hogy tisztelem-e a szüleimet, gyakran arra mutat rá, hogy a terveim vajon az Úr akaratával is harmóniában vannak-e. Sosem szeretném megszomorítani a mennyei Atyámat – és ez az, ami a legfontosabb.

Andrew McChesney

257. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   2/1. fejezetéhez (július 5-11.).

Képzeljünk el együtt egy rémálmot. Éppen amikor a COVID-19 járvány hanyatlóban van, a COVID-20 lép színre, még több halottal és nagyobb fertőzőképességgel. És mielőtt az áldozatok száma eléri a véglegest, az 1918-ashoz hasonló influenzajárvány kezd el terjedni.

Most képzeld el, hogy a gazdaság összeomlik, a kereskedelem pang, és a tizedek és adományok mélypontot érnek el. A lelkészeket és a munkásokat világszerte elbocsátják. A nagyon eladósodott épületeket piacra dobják, ahol nincsenek vásárlók.

Ha úgy tűnik számodra, mintha ez lenne az egyház tönk szélére jutása, van egy áldás számodra, amiből gyarapodhatsz: az első boldogmondás. Az egyház az iránta lévő bizalom által virágzik, nem az utánpótlása által. Akkor növekszik, amikor a szerény ima felváltja a díszes imaoltárok helyét, az önkéntesek pedig a fizetett alkalmazottakét.

Itt Dél-Afrikában, ahol karanténba kerültem, hallottam, amikor az egyik egyházterületi elnök azt mondta a munkásainak, hogy nem biztos, hogy mindig a rendelkezésükre fog állni fizetés, ha a karantén túl sokáig tart. Arra utalt, hogy ismerkedjenek meg a vidéki lehetőségekkel, ha lehetséges, és ültessenek zöldségeket.

Én pedig arra gondoltam, hogy ha nem lesznek fizetések, az igazi munkások tovább fognak dolgozni. Ha az egyházon kívüli emberek kezdik átvenni a segítés feladatát, néhány szolgálattevő elvesztése nem fogja megállítani a missziót.

Más szavakkal, boldogok, akik szükségét érzik a mindennapi kenyérnek, szó szerint vagy másképp, és boldogok, akik úgy érzik, hogy Jézus nélkül nem tehetnek semmit.

Nélküle semmit sem tehetek. Vele viszont áldás van az alázatos lelkek láthatatlan egyháza számára.

És hasonlóképpen: boldogok, akik sírnak, szelídek, akik éhezik az igazságot. Ők megelégíttetnek.

Azok, akik hallgatták Jézust, úgy látták, a nagy nemzetről szóló vágyukat lesöpörték az asztalról. Elcsábította őket azonban a lelki királyság gondolata. Téged is csábít ugyanez? Vagy neked csak az egyházad előcsarnokának újratervezéséről vannak nagy vágyaid?

Boldogok a lelki szegények. Mert ők megelégíttetnek.

Eugene Prewitt

Malajzia

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 10 - PÉNTEK - Példabeszédek 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 2. fejezet 1822. nap

2. fejezet (6. rész) – Kik a boldogok?  

„Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert Ők az Istent meglátják” (Mt 5:8)

Izrael népe annyira igyekezett ceremoniálisan tisztának maradni, hogy végül elhordozhatatlan teherré vált számukra a vallás. Életük tele volt szabályokkal, korlátozásokkal és a külső tisztátalanságoktól való félelemmel. Nem törődtek azonban azokkal a foltokkal, amelyeket a szennyes gondolatok, a haszonlesés és a gyűlölködés hagyott lelkükön.

Jézus egyáltalán nem említi a ceremoniális tisztaságot mint feltételt a mennyekbe való bejutáshoz; csakis a szív tisztaságát hangoztatta. „A felülről jövő bölcsesség pedig először is tiszta” (Jak 3:17). Isten városába nem juthat be semmi tisztátalan. Minden lakójának már itt tiszta szívűnek kell lennie. Aki Krisztustól tanul, az mindinkább megveti a hanyag magaviseletet, az ízléstelen kifejezéseket és goromba gondolatokat. Akinek szívében Krisztus él, annak gondolkozásában és erkölcsiségében tisztaság és nemesedés fog megnyilatkozni.

Azonban Krisztus szavainak — „Boldogok, akiknek szívük tiszta...” — sokkal mélyebb a jelentése, mint annak, amit világi értelemben „tisztának” neveznek. E tisztaság alatt értjük az „érzékiségtől, az élvhajhászástól, a tisztességtelen szándékoktól, a büszkeségtől és önzéstől való mentességet. Legyünk alázatosak, önzetlenek és tiszták, akár a gyermekek!”

Csak hasonló értékeli a hasonlót. Hacsak el nem fogadjuk az önfeláldozó szeretet alapelvét az életünkben, amely Isten jellemének alapvonása, nem ismerhetjük meg Őt. Istent a Sátán által megtévesztett szív zsarnoknak, irgalmatlannak látja; olyannyira, hogy a saját, sőt még Sátán haszonleső jellemét is a szeretetteljes Alkotóra vonatkoztatja. „Azt gondolod, olyan vagyok, mint te?” (Zsolt 50:21). Rendelkezéseit úgy tüntetik fel, mintha bosszúálló kényúrtól származnának. Hasonlóan cselekszenek a Bibliával, Isten kegyelmi javainak kincstárával is. Fenséges igazságait, amelyek magasabbak az egeknél és túlszárnyalják az örökkévalóságot, nem veszik figyelembe. Az emberek nagy többsége úgy látja Krisztust, mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! (Ésa 53:2). Amikor Jézus, a testben megjelent Isten az emberek között járt, az írástudók és farizeusok így szóltak róla: „Samaritánus vagy, és ördög van benned” (Jn 8:48). Még tanítványait is olyannyira elvakította önző szívük, hogy képtelenek voltak megérteni Őt, aki azért jött, hogy az Atya szeretetét bemutassa. Ezért járt Jézus magányosan az emberek között. Csak a mennyben értették meg teljesen.

Amikor Krisztus dicsőségben megjelenik, az istentelenek nem állhatnak meg tekintete előtt. Jelenlétének fénye szeretteinek életet jelent, a gonoszoknak pedig halált. Eljövetelének várása számukra „az ítéletnek és a tűz lángjának rettenetes várása” (Zsid 10:27). Mikor megjelenik, menekülnek, hogy elrejtőzzenek annak tekintete elől, aki azért halt meg, hogy őket megváltsa.

A szív, amelyet a benne lakozó Szentlélek megtisztított, átalakul, megismeri Istent. Mózesnek akkor nyilatkozott meg az Úr dicsősége, amikor a szikla barlangjában elrejtőzött. Nekünk is akkor fog megnyilatkozni Isten fensége és szeretete, ha Krisztusban rejtőzünk el.

Hit által látjuk meg Őt; mindennapi tapasztalatainkban pedig felismerhetjük gondviselését, jóságát és részvétét. Felismerhetjük Őt Fiának jellemében is. Isten Lelke feltárja az Atyára és Fiára vonatkozó igazságokat értelmi és érzelmi világunk előtt. A tiszta szívűek meglátják és felismerik Istenben Üdvözítőjüket, s miközben jellemének szépségét és tisztaságát szemlélik, arra törekszenek, hogy képmását visszatükrözzék. Felismerik benne Atyjukat, akinek legforróbb vágya, hogy megtérő fiát átölelje. Kimondhatatlan öröm és gyönyör tölti be szívüket.

A tiszta szívűek felismerik Istent hatalmas kezének művei által, a természet szépségeiben, amelyek a világegyetemet betöltik. Még világosabban olvashatják azonban irgalmasságának, jóságának és kegyelmének kinyilatkoztatásait írott Szavában. Isten gyermekei előtt feltárulnak azok az igazságok, amelyek a bölcsek és okosok előtt rejtve maradnak. Az igazság szépsége és nemessége — amelyet e világ bölcsei fel nem ismernek — mindjobban kibontakozik azok előtt, akikben gyermeki vágy él Isten akaratának ismeretére és teljesítésére. Akkor ismerjük fel az igazságot, amikor magunk is részeseivé válunk az isteni természetnek.

A tiszta szívűek már ebben az életben is Isten jelenlétének tudatában élnek, az eljövendő örökkévalóságban pedig Istent szemtől szemben látják majd, miként Ádám együtt járt és beszélt az Úrral Éden kertjében. „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre” (1Kor 13:12)

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+9&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+9&version=NT-HU

Egy szombatiskolai órán, amit Moszkvában tartottam, az alkalom elején körbedobáltunk egy puha focilabdát, és aki elkapta, annak meg kellett osztania valamit, amit az elmúlt héten tanult.

Bőven volt nevetés és kuncogás. Az öt kontinensről érkezett tanulók, diplomaták, irodai dolgozók csoportja küzdött, hogy találjon valami említésre méltót. Egy orvostanhallgató Afrikából elmesélte, hogy megtanult egy bonyolult kémiai képletet a héten. De többen csatlakoztak a Fülöp-szigeteki gondnokhoz, aki beismerte, hogy nem jut eszébe semmi.

Komolyan kétlem, hogy bárki úgy tudna befejezni egy hetet, hogy nem tanult semmi újat, legyen szó kézzelfogható, vagy ami még fontosabb lelki értelemben vett tudásról és éleslátásról. A probléma az, hogy nem mindig teszünk erőfeszítést annak érdekében, hogy tényleg tanuljunk, és ez nagy hiba.

Néhány év óta az a célom, hogy minden nap megtanuljak legalább egy új dolgot. Az ihletet egy 41 éves amerikai vezérigazgató adta, aki egy Moszkva-központú vállalatot irányít 3000 dolgozóval és kiemelkedő éves bevételekkel. Amikor sikerének titkáról kérdeztem ezt mondta: „Mindig emelned kell a lécet, nemcsak a beosztottaid számára, hanem saját magadnak is. Azt hiszem ez hihetetlenül fontos – megtanulni dolgokat, és kitolni a határaidat. Mindig tanulnod kell. Ha nem tanulsz, akkor akár fel is adhatod.”

Akár tudatosan, akár önkéntelenül, a vezérigazgató maga is Salamon útját követte, aki ezt mondta: „Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.”

Andrew McChesney

257. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   2/1. fejezetéhez (július 5-11.).

Képzeljünk el együtt egy rémálmot. Éppen amikor a COVID-19 járvány hanyatlóban van, a COVID-20 lép színre, még több halottal és nagyobb fertőzőképességgel. És mielőtt az áldozatok száma eléri a véglegest, az 1918-ashoz hasonló influenzajárvány kezd el terjedni.

Most képzeld el, hogy a gazdaság összeomlik, a kereskedelem pang, és a tizedek és adományok mélypontot érnek el. A lelkészeket és a munkásokat világszerte elbocsátják. A nagyon eladósodott épületeket piacra dobják, ahol nincsenek vásárlók.

Ha úgy tűnik számodra, mintha ez lenne az egyház tönk szélére jutása, van egy áldás számodra, amiből gyarapodhatsz: az első boldogmondás. Az egyház az iránta lévő bizalom által virágzik, nem az utánpótlása által. Akkor növekszik, amikor a szerény ima felváltja a díszes imaoltárok helyét, az önkéntesek pedig a fizetett alkalmazottakét.

Itt Dél-Afrikában, ahol karanténba kerültem, hallottam, amikor az egyik egyházterületi elnök azt mondta a munkásainak, hogy nem biztos, hogy mindig a rendelkezésükre fog állni fizetés, ha a karantén túl sokáig tart. Arra utalt, hogy ismerkedjenek meg a vidéki lehetőségekkel, ha lehetséges, és ültessenek zöldségeket.

Én pedig arra gondoltam, hogy ha nem lesznek fizetések, az igazi munkások tovább fognak dolgozni. Ha az egyházon kívüli emberek kezdik átvenni a segítés feladatát, néhány szolgálattevő elvesztése nem fogja megállítani a missziót.

Más szavakkal, boldogok, akik szükségét érzik a mindennapi kenyérnek, szó szerint vagy másképp, és boldogok, akik úgy érzik, hogy Jézus nélkül nem tehetnek semmit.

Nélküle semmit sem tehetek. Vele viszont áldás van az alázatos lelkek láthatatlan egyháza számára.

És hasonlóképpen: boldogok, akik sírnak, szelídek, akik éhezik az igazságot. Ők megelégíttetnek.

Azok, akik hallgatták Jézust, úgy látták, a nagy nemzetről szóló vágyukat lesöpörték az asztalról. Elcsábította őket azonban a lelki királyság gondolata. Téged is csábít ugyanez? Vagy neked csak az egyházad előcsarnokának újratervezéséről vannak nagy vágyaid?

Boldogok a lelki szegények. Mert ők megelégíttetnek.

Eugene Prewitt

Malajzia

Fordította Gősi Csaba