2018. január 16., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 16 - KEDD - Zakariás 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 4. fejezet 918. nap

Amikor az angyalok eltűntek, a fény szertefoszlott, és az éj homálya újra ráborult Betlehem mezejére, de azt a csodálatos képet, amelynél nagyszerűbbet emberi szem nem látott, a pásztorok sohasem felejtették el. "És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok őtőlük a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nékünk. Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala" (Lk 2:15-16).

Nagy örömmel tértek vissza onnan, és hirdették mindazt, amit láttak és hallottak. "És mindenek, akik hallák, elcsodálkozának azokon, amiket a pásztorok nékik mondottak. Mária pedig mind ez igéket megtartja, és szívében forgatja vala. A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dicsérvén az Istent" (Lk 2:18-20).

A menny és a föld ma sincs távolabb egymástól, mint akkor volt, amikor a pásztorok az angyalok énekét hallgatták. Az emberiséget ma éppúgy körülveszi a menny szerető gondoskodása, mint akkor, amikor egyszerű emberek mindennapi foglalkozásuk végzése közben fényes nappal angyalokkal találkoztak, és a szőlőskertben vagy a mezőn mennyei hírnökökkel beszélgettek. Hozzánk éppilyen közel lehet a menny napi teendőink végzése közben. Isten angyalai kísérik azok lépteit, akik Isten parancsolataiban járnak.

Bethlehem története kimeríthetetlen téma. Benne van elrejtve "Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége" (Róm 11:33). Csodáljuk Üdvözítőnk áldozatát, hogy a mennyei trónt jászollal, a hódoló angyalok társaságát az istálló barmaival cserélte fel. Az emberi gőg és önteltség csúfosan megszégyenül jelenlétében. De ez csak kezdete volt bámulatos megalázkodásának. Már az is határtalan leereszkedés lett volna Isten Fia részéről, ha azt az emberi természetet ölti magára, amellyel az Édenben élő Ádám a bűnbeesés előtt bírt. Ám Jézus akkor vállalta az emberi természetet, amikor azt a bűn már négyezer éve gyöngítette. Ádám bármelyik leszármazottjához hasonlóan alávetette magát mindannak, amit az átöröklés hatalmas törvénye létrehozott. Hogy mi e törvény működésének következménye, azt Jézus földi őseinek a történelme mutatja be. Ezzel az örökséggel jött földünkre, hogy osztozzon bánatunkban, kísértéseinkben, s hogy példát mutasson a bűntelen életre.

Sátán gyűlölte Krisztust a mennyben azért a magas tisztségéért, amelyet Istennél elfoglalt. Gyűlölete fokozódott, amikor ő maga levettetett a mennyből. Gyűlölte azt, aki elkötelezte magát a bűnös ember megváltására. Isten mégis megengedte, hogy Fia mint emberi gyöngeségeknek alávetett, gyámoltalan csecsemő eljöjjön e világba, amelyet Sátán magáénak igényelt. Megengedte, hogy egyszerű emberként szembenézzen az élet veszélyeivel, amelyekkel minden ember találkozik; s hogy megvívja azt a harcot, amelyet az emberiség minden gyermekének meg kell vívnia, azzal a kockázattal, hogy elbukik és örökre elvész.

A földi apa aggódik fiáért. Amikor kisgyermeke szemébe néz, remegve gondol az élet veszedelmeire. Oltalmazni szeretné kincsét Sátán hatalmától, távol tartani a kísértéstől és a küzdelemtől. Isten pedig odaadta egyszülött Fiát egy még ádázabb küzdelem megvívására, még félelmetesebb kockázat vállalására, hogy az élet útját biztosítsa kicsinyeink számára. Ebben van a szeretet! Csodálkozzatok, egek! Ámulj, ó föld!

Mai Bibliai szakasz: Zakariás 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Zakariás 9. fejezetét talán négy részre oszthatjuk: 1) ítélet a népek felett (9:1-8); 2) a Messiás első eljövetele (9-12); 3) a messiás második eljövetele (13-15); és a megváltottak boldog állapota (16-17).

Az első részben a próféta Isten figyelmeztető üzenetét közvetíti a nemzeteknek. Felsorolja a városokat, például Damaszkuszt, Tíruszt,  Sidónt, melyek a világ népeit képviselték. Arannyal és ezüsttel gazdagítják magukat, de az Úr tűzzel pusztítja el őket.

A népek feletti ítélet közben ott lesz a maradéka is azoknak az embereknek, akik az Úrhoz fordulnak, és olyanok lesznek, mint Júda és Jeruzsálem. Milyen csodálatos! Itt bepillantást nyerhetünk Isten gondolataiba, aki szeretné, hogy minden nemzet Hozzá forduljon. Az ígérete, miszerint az elnyomók sohasem fogják eltaposni a megváltottakat, bátorító számunkra (8. vers).

A második részben, a kilencedik verset Máté és János is idézte, ahogyan leírták a Messiás diadalmas bevonulását Jeruzsálembe. Képzeljük el Jézust szamárháton ülni, ahogyan megérkezik Jeruzsálembe!  Képzeljük hozzá, hogy néhány nap múlva megfeszítik! A húsvét előtt a tavaszi szellő lágyan fúj a sokaság között, akik pálmalevelekkel integetnek és Hozsánnát kiáltanak. Ő a királyok Királya, de nem lovon vagy szekéren érkezik, mint egy királyi személy, hanem szamárháton, ami Izrael királyainak szimbóluma.

A következőkben Zakariás úgy fogalmaz, hogy Isten a kiszáradt kútból ment ki minket (11. vers). Ez az a kút, az a mélység, ahova Sátán lesz bezárva a millennium alatt (Jel 20:3). Az Úr megszabadít minket Sátán szorításából a vérrel kötött szövetségén keresztül. A „remény foglyai” (12. vers) Izrael lelki embereire utal, akik a mennyei Jeruzsálem felé fordulnak és nem csak a fogságból visszatérve a földi Jeruzsálemhez.

Néhány zsidó kommentátort megzavart, hogy a Biblia kétféle messiásképet ad. Dániel 7-ben a Messiás felhőkből ereszkedik alá. Zakariás 9-ben szamárháton, alázattal érkezik. Ezért így magyarázták: ha Izrael méltó rá, akkor a Messiás felhőkben fog leszállni az égből, de ha Izrael nem méltó, akkor alázattal érkezik (lásd: Zsidó Talmud Szanh 98a). Azonban aki hisz Jézusban, megérti, hogy mindez az első és a második eljövetelről szól (Mt 24:30).

Zakariás utolsó részében a 13-15. versek a Messiás második eljöveteléről szólnak. Az Úr megjelenik, megfújja a trombitát, és forgószél támad. Felkarolja a népét, és megvédi őket. Ezen a napon a népe békét és nyugalmat lel mellette, mint nyája az Ő jelenlétében. Mint ékkövek fogunk ragyogni koronáján! Semmi sem nagyobb az Ő jóságánál!

Célunk, hogy teljesen Isten felé forduljunk. Eljön, és beteljesíti az ígéretét, pontosan úgy, ahogyan beteljesítette az első eljövetelekor, tehát a második eljövetelekor az uralma kiterjed tengertől tengerig, a föld végső határáig (10 vers). Uralma kiterjed az egész univerzumra, ahol többé nem lesz bűn. Ámen.

Sook-Young Kim

128. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  4-5. fejezeteihez (január 14-20.).

Amikor Jézus erre a földre jött, az nem pompával, dicsőséggel vagy világi ékességgel történt. Igéje bizonyságtételének alapján akarta, hogy elfogadják. Volt tanújele az eljövetelének, az emberek mégis közömbösen fogadták; kevesen voltak készen, hogy örömmel várják ezt a nagyszerű eseményt. Mennyire ugyanígy van ez ma is! Bőséggel van, ami a figyelmünket másfelé terelje, de az alázatos szívűek azok, akik a fényt keresik, örömmel várják a Megváltójukat, ahogyan a pásztorok hajdanán. Jézus szeretete annyira hatással lesz rájuk, hogy ők lesznek azok, akik a közeli eljövetelét hirdetik.

A zsidóknál szokás volt, hogy minden elsőszülöttet odaszenteltek arra, hogy megemlékezzenek Isten csodálatos megszabadításáról Izrael gyermekeit illetően. Ahogyan az ajtófélfára odalocsolt vér megmentette Izrael elsőszülöttjeit, ugyanúgy megvan az ereje Jézus vérének, hogy megmentse a világot. Amikor Jézust a pap elé vitték, hogy odaszenteljék, a pap vajmi keveset ismert fel abból, hogy ki is van előtte. Azonban mások, akik részt vettek az istentiszteleten, felismerték a gyermek Jézust, hiszen tanulmányozták és ismerték a próféciákat.

Mára kevés változott, ami Jézus felismerését és a vele való kapcsolatot illeti. Egyetlen védőbástyánkat az jelenti, ha folyamatosan tanulmányozzuk a Szentírást, elmélyülünk tanításaiban, és Jézus szeretettel teli életében. A legnagyobb boldogságunk ismerni és szeretni a Megváltónkat.

A beszámoló arról, hogy Jézus Betlehembe született, s eljött, hogy osztozzon fájdalmainkban és kísértéseinkben, újra meg újra áhítattal és csodálattal tölti be szívünket. Itt van a szeretet!

Lou Johnson
gyülekezeti vén
Hermiston Hetednapi adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba


2018. január 15., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 15 - HÉTFŐ - Zakariás 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 4. fejezet 917. nap

Az emberek mitsem tudtak róla, de ez az esemény az egész mennyet örömmel töltötte be. A szent lények még nagyobb érdeklődéssel és szeretettel fordultak most a világosság honából a föld felé. Az egész világot beragyogta a Megváltó jelenléte. A bethlehemi dombok felett az angyalok megszámlálhatatlan sokasága sereglett össze. A jelre vártak, hogy tudtul adhassák a világnak az örömhírt. Ha Izrael vezetői hívek maradnak megbízatásukhoz, akkor részük lehetett volna abban az örömben, hogy hirdethetik Jézus születését. De így mellőzte őket a menny.

Isten kijelenti: "Vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra" (Ésa 44:3); "Az igazakra világosság fénylik a sötétben" (Zsolt 112:4). Akik keresik a világosságot és örömmel fogadják, azokra Isten trónjáról fénysugár árad.
Azokon a mezőkön, amelyeken a gyermek Dávid legeltette nyáját, még mindig őrködtek pásztorok az éjszakában. Csendes óráikban a megígért Messiásról beszélgettek, és imádkoztak, hogy jöjjön el a Király Dávid trónjára. "És ímé az Úrnak angyala hozzájuk jőve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában" (Lk 2:9-11).

Miközben ezeket a szavakat hallgatták a pásztorok, egy dicső kép jelent meg lelki szemük előtt. Eljött Izrael Szabadítója! Hatalom, dicsőség, győzelem jár a nyomában! De az angyalnak most elő kellett készítenie őket arra, hogy Üdvözítőjüket szegényen és megalázottan is felismerjék. "Ez pedig néktek a jele: találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban" (Lk 2:12).
A mennyei hírnök eloszlatta a pásztorok félelmét. Elmondta, hogyan találhatják meg Jézust. Emberi gyengeségük iránti tapintatból várt egy ideig, hogy szemük megszokja a mennyei fényt. Azután már nem lehetett tovább rejtegetni a dicsőséget és az örömöt. Az egész mező felragyogott Isten seregének fényességétől. A föld elcsendesült, a menny pedig lehajolt, hogy hallja az éneket:

"Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!" (Lk 2:14).

Ó, bár meghallaná ma az emberiség ezt az éneket! Amit akkor az angyal meghirdetett, az akkor felcsendült ének száll egyre hangosabban, egyre messzebb az idők végezetéig, és visszhangzik a föld végső határáig. Amikor az Igazság Napja felragyog és gyógyulás lesz szárnyai alatt, nagy sokaság harsogja majd ezt az éneket. Olyan lesz, mint sok víznek a zúgása, amikor mondják: "Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható!" (Jel 19:6).

Mai Bibliai szakasz: Zakariás 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A „Seregeknek Ura” kifejezés 18-szor tűnik fel ebben a fejezetben. A „Seregek” az angyalok milliárdjait jelenti, és a kifejezés érzékelteti, hogy az ÚR az igaz Úr, aki olyan hatalmas, hogy uralkodhat az egész univerzum felett úgy, ahogyan szeretné és tervezi. Ez az Isten szól itt, akit mi is szolgálunk. Megbízhatunk Benne és az Ő szavában?

Ez a fejezet a Templom újjáépítésének ideje alatt íródott, a fogság után (9. vers). Zakariás leírja, hogy milyen állapotok fognak uralkodni, miután Izrael népe visszatér Jeruzsálembe. Megtapasztalhatják a biztonság és bőség érzetét. Az idős nagypapák, nagymamák és unokák élvezhetik a biztonságos életet. A béke és az öröm, amit az Úr adni akart nekik, csodálatos volt.

A próféta megemlít néhány feltételt is. Mély sóvárgása közben Isten azt mondja, hogy Jeruzsálem lesz a hűség városa (3. vers). Eddig az emberek nem voltak hűségesek Istenhez, de ezután azok lesznek. Az Úr szeretettel inti őket, hogy hogyan cselekedjenek, ha élvezni szeretnék az áldásokat a helyreállított földön: őszintén beszéljenek a felebarátaikkal, igazságos ítéleteket hozzanak, és ne tervezzenek gonoszságot mások ellen.

Ne féljetek (13-15. vers)! Erősítsétek meg kezeiteket, hogy építkezhessetek! Én leszek a ti Istenetek, és ti lesztek az én népem. Azok a dolgok, melyek emberi szemmel lehetetlenek, a Seregek Urának hatalma előtt nem képeznek akadályt. A havi böjt ünneppé változik, az öröm, boldogság és ünneplés alkalmává. Ezért szeressétek az igazságot és a békét (19. vers)!

Minden bátorító üzenet ellenére Izrael visszatérő népe nem teljesítette Isten felkínált feltételeit, ezért a próféta a tekintetét a második templom építéséről az utolsó idők maradék népére irányítja.

A felszólítás nekünk is szól. Mi hogy állunk az Úr napja előtt? Hűségesek vagyunk? Ahogyan részt veszek itt a Megújulás Isten Igéje által programban, a többi munkatársam írásaiban is az egyik visszatérő témakör az, hogy legyünk hűségesek az Úrhoz. Igen, kétség nélkül, legyünk hűségesek az Úrhoz!

Ő a mi Urunk hűségben és igazságban. Mivel egy olyan világban élünk, ami tele van igazságtalansággal és bizonytalansággal, Isten minket is biztató szavával int: aki állhatatos és bízik benne, azt az Úr tökéletes békességben fogja tartani (Ézs 26:3). Ő lesz a mi Istenünk hűségben és igazságban (8. vers).

Zakariás látta, hogy az emberek hogyan fognak összegyűlni a hírvivők köré ebben az időben. Sokan jönnek az Úrhoz különböző városokból és országokból, keresve az Úr kegyelmét és megváltását. Oda fognak menni, ahol hallhatják a „jelenvaló igazságot” a hűséges maradék szájából. Tíz ember különböző országokból fogja a ruhánk szélét, és kér minket, hogy velünk jöhessenek, hogy találkozzanak Vele, mivel hallották, hogy az Úr velünk van.

Milyen ígéretes jövő vár ránk! Legyünk részesei Zakariás látomásának! Legyünk hűségesek az Úrhoz! Ámen.

Sook-Young Kim

128. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  4-5. fejezeteihez (január 14-20.).

Amikor Jézus erre a földre jött, az nem pompával, dicsőséggel vagy világi ékességgel történt. Igéje bizonyságtételének alapján akarta, hogy elfogadják. Volt tanújele az eljövetelének, az emberek mégis közömbösen fogadták; kevesen voltak készen, hogy örömmel várják ezt a nagyszerű eseményt. Mennyire ugyanígy van ez ma is! Bőséggel van, ami a figyelmünket másfelé terelje, de az alázatos szívűek azok, akik a fényt keresik, örömmel várják a Megváltójukat, ahogyan a pásztorok hajdanán. Jézus szeretete annyira hatással lesz rájuk, hogy ők lesznek azok, akik a közeli eljövetelét hirdetik.

A zsidóknál szokás volt, hogy minden elsőszülöttet odaszenteltek arra, hogy megemlékezzenek Isten csodálatos megszabadításáról Izrael gyermekeit illetően. Ahogyan az ajtófélfára odalocsolt vér megmentette Izrael elsőszülöttjeit, ugyanúgy megvan az ereje Jézus vérének, hogy megmentse a világot. Amikor Jézust a pap elé vitték, hogy odaszenteljék, a pap vajmi keveset ismert fel abból, hogy ki is van előtte. Azonban mások, akik részt vettek az istentiszteleten, felismerték a gyermek Jézust, hiszen tanulmányozták és ismerték a próféciákat.

Mára kevés változott, ami Jézus felismerését és a vele való kapcsolatot illeti. Egyetlen védőbástyánkat az jelenti, ha folyamatosan tanulmányozzuk a Szentírást, elmélyülünk tanításaiban, és Jézus szeretettel teli életében. A legnagyobb boldogságunk ismerni és szeretni a Megváltónkat.

A beszámoló arról, hogy Jézus Betlehembe született, s eljött, hogy osztozzon fájdalmainkban és kísértéseinkben, újra meg újra áhítattal és csodálattal tölti be szívünket. Itt van a szeretet!

Lou Johnson
gyülekezeti vén
Hermiston Hetednapi adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

2018. január 14., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 14 - VASÁRNAP - Zakariás 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 4. fejezet 916. nap

4. "Született néktek ma a Megtartó"

A dicsőség Királya mélyen megalázkodott, amikor eljött földünkre, hogy magára öltse az emberi természetet. Egyszerűek és kedvezőtlenek voltak életkörülményei. Dicsőségét eltakarta, hogy a külsejéből sugárzó fenség ne váljék az érdeklődés középpontjává. Mellőzött minden külső pompát. Gazdagság, világi tekintély vagy emberi nagyság nem ment meg egyetlen lelket sem a haláltól. Jézus szándéka az volt, hogy ne a földi dicsőség utáni vágy vonzza hozzá az embereket; aki Őt követi, azt csakis a mennyei igazság szépsége késztesse erre. A jövendölések régóta szóltak a Messiás jelleméről, és Jézus azt akarta, hogy az emberek Isten szavának bizonyságtevése alapján fogadják el Őt.

Az angyalok csodálták a dicsőséges megváltási tervet. Figyelték, hogyan fogadja Isten népe az emberi testet öltött Isten Fiát. Angyalok jöttek a választott nép hazájába. Más nemzetek mesékben hittek és hamis isteneket imádtak. Ám arra a földre, amelyen Isten dicsősége megnyilatkozott, s ahol a próféciákból áradó világosság fénylett - lejöttek az angyalok. Láthatatlanul Jeruzsálembe, a szent kinyilatkoztatások hivatásos tanítóihoz és Isten házának szolgáihoz mentek. Zakariás - miközben papi szolgálatát teljesítette az oltár előtt - már kijelentést kapott Krisztus eljövetelének közelségéről. A Messiás útkészítője már megszületett, és küldetését csodák, jövendölések igazolták. Mindenfelé elterjedt a hír születéséről és küldetésének csodálatos jelentőségéről. Jeruzsálem mégsem készült Megváltója fogadására.

A mennyei küldöttek megdöbbenve szemlélték annak a népnek a közömbösségét, amelyet Isten azért hívott el, hogy a szent igazság világosságát eljuttassa a világhoz. A zsidó nemzetet annak bizonyságául őrizte meg Isten, hogy Krisztusnak Ábrahám magvából, Dávid családjából kellett megszületnie; s ez a nép mégsem ismerte fel, hogy az Üdvözítő eljövetele már a küszöbön van. A templomban napról napra elvégezték az Isten Bárányára mutató reggeli és esti áldozatokat, de még ott sem készültek fogadására. A nemzet papjai és tanítói mit sem tudtak arról, hogy minden idők legnagyobb eseményének az ideje érkezett el. Ismételgették semmitmondó imáikat, végezték istentiszteleti szertartásaikat, hogy az emberek lássák azt, de eközben a gazdagságot és a világi tekintélyt hajszolták, és nem készültek fel a Messiás kinyilatkoztatására. Ez a közömbösség jellemezte az egész országot. Önző, világhoz ragaszkodó szívüket nem érintette az egész mennyet ujjongásra késztető öröm. Csak kevesen vágyakoztak arra, hogy meglássák a Láthatatlant. Ezekhez küldettek a menny követei.

Angyalok kísérték Józsefet és Máriát az úton, amikor názáreti otthonukból Dávid városába mentek. A császári Róma rendelete - a hatalmas birodalomban élő népek összeírására vonatkozóan - a galileai dombok lakóira is kiterjedt. Amint egykor Isten a világbirodalom trónjára ültette Cyrust, hogy szabadon bocsássa az Úr foglyait, ugyanúgy használta föl most Augustus császárt szándéka véghezvitelére, hogy Jézus anyja Betlehembe juthasson. Mária Dávid leszármazottja, és Dávid Fiának a Dávid városában kellett megszületnie. A próféta szavai szerint Bethlehemből "származik [...], aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van" (Mik 5:2). De királyi családjuk városában senki sem ismeri fel Józsefet és Máriát, nem részesülnek megbecsülésben. Fáradtan, hontalanul róják a szűk utcákat a város kapujától kezdve a keleti végéig, de hiába keresnek éjszakai pihenőhelyet. Végül egy egyszerű épületben találnak szállást, ahová a jószágokat szokták beterelni. Itt születik meg a világ Megváltója.

Mai Bibliai szakasz: Zakariás 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Isten szavának ereje van. Olyan ereje, hogy Isten meg tud benne jelenni nekünk. A szavai felemelik a gondolatainkat, bátorítanak és biztonságot adnak, amikor problémáink vannak. Isten szavának ereje rá tud világítani igazi énünkre, és változásra késztet minket.

Azonban ha megkeményítjük szívünket, a Tóra (Mózes írásai) nem tud átjárni minket. Ez volt a probléma az ősi Izraelben is. Ez lesz a problémánk nekünk is, ha visszautasítjuk Isten törvényének értékét, és nem hallgatunk a prófétákra, akiket az Úr lelke késztetett, hogy szóljanak hozzánk (Zak 7:11-12).

Ez a fejezet ott kezdődik, hogy az Úr megszólította Zakariást. Dáriusz király uralkodásának negyedik évében, Kr. e. 518-ban történt, két évvel a Templom újjáépítésének befejezése előtt. A templom szerkezete nem volt olyan szép, mint az eredetié, ezért az emberek kérdezősködtek, hogy esetleg böjtölniük kellene, mint ahogyan azt 70 évig tették a babiloni fogságban? Zakariás gondolatban visszavitte őket 70 évvel ezelőttiig és megmutatta nekik, hogy milyen állapotok uralkodtak akkor, ami miatt a Templomot elpusztították, és a népet fogságba vetették.

Nem követték Isten utasítását. Ahogy a korábbi helyzetükről olvasunk, méltatlankodhatunk a nép viselkedésén. Azonban az igaz ok, ami elszomoríthat, az az, hogy ez a leírás nagyon hasonlít arra, ami most is körülöttünk történik. Mélyen érezhetjük Isten haragját és bánatát.

Az ítéleteik nem voltak igazságosak, nem mutattak kedvességet, szeretetet és együttérzést mások iránt, és elnyomták a szegényeket. Isten figyelmeztette őket a prófétákon keresztül, nehogy rosszat tegyenek a testvéreik ellen, de a nép ezt elutasította.

Isten megkérdezi az 5-6. versekben: Amikor gyászoltatok és böjtöltetek, értem tettétek? Ha esztek és isztok, nem magatokért teszitek? (Hasonlítsuk össze 1Kor 1:31 versével, ahol Pál ezt mondja: „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.”) Mik azok a mozgatórugók, melyek minket motiválnak, bármit is teszünk? Minden az Istenhez való hozzáállásunkból fakad, aki feláldozta magát, hogy mi megváltást nyerjünk? Vagy a szívünk mélyéből fakadó önzés, ami még akkor is megvan, amikor istentiszteleten, vagy más keresztény programon vagyunk?

Zakariás, a leírástól kezdve, mely a korábbi próféták korszakát vázolja fel a hetedik fejezetben, túlmutatva saját korán, Krisztus első eljövetelén, az Ő életén és szenvedésein (Zak 9:9; 11:12-13; 13:6,7) keresztül eljut Jézus utolsó eljöveteléig, amely a millennium után történik majd meg (Zak 14:4).

Jézus második eljövetelének küszöbén vagyunk. Ahogyan halljuk a próféta szavait, itt az idő, hogy visszatérjünk Istenhez. Forduljunk az Úrhoz bűnbánó szívvel! Keressük az Urat őszinte szívvel és Ő felénk fog fordulni, meghallgat minket, ahogyan mi is hallgatunk Reá (13. vers).


Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

128. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  4-5. fejezeteihez (január 14-20.).

Amikor Jézus erre a földre jött, az nem pompával, dicsőséggel vagy világi ékességgel történt. Igéje bizonyságtételének alapján akarta, hogy elfogadják. Volt tanújele az eljövetelének, az emberek mégis közömbösen fogadták; kevesen voltak készen, hogy örömmel várják ezt a nagyszerű eseményt. Mennyire ugyanígy van ez ma is! Bőséggel van, ami a figyelmünket másfelé terelje, de az alázatos szívűek azok, akik a fényt keresik, örömmel várják a Megváltójukat, ahogyan a pásztorok hajdanán. Jézus szeretete annyira hatással lesz rájuk, hogy ők lesznek azok, akik a közeli eljövetelét hirdetik.

A zsidóknál szokás volt, hogy minden elsőszülöttet odaszenteltek arra, hogy megemlékezzenek Isten csodálatos megszabadításáról Izrael gyermekeit illetően. Ahogyan az ajtófélfára odalocsolt vér megmentette Izrael elsőszülöttjeit, ugyanúgy megvan az ereje Jézus vérének, hogy megmentse a világot. Amikor Jézust a pap elé vitték, hogy odaszenteljék, a pap vajmi keveset ismert fel abból, hogy ki is van előtte. Azonban mások, akik részt vettek az istentiszteleten, felismerték a gyermek Jézust, hiszen tanulmányozták és ismerték a próféciákat.

Mára kevés változott, ami Jézus felismerését és a vele való kapcsolatot illeti. Egyetlen védőbástyánkat az jelenti, ha folyamatosan tanulmányozzuk a Szentírást, elmélyülünk tanításaiban, és Jézus szeretettel teli életében. A legnagyobb boldogságunk ismerni és szeretni a Megváltónkat.

A beszámoló arról, hogy Jézus Betlehembe született, s eljött, hogy osztozzon fájdalmainkban és kísértéseinkben, újra meg újra áhítattal és csodálattal tölti be szívünket. Itt van a szeretet!

Lou Johnson
gyülekezeti vén
Hermiston Hetednapi adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

2018. január 13., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 13 - SZOMBAT - Zakariás 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 3. fejezet 915. nap

A bűn tudományszámba ment, s a romlottság a vallás tartozékává vált. A lázadás gyökeret vert a szívben. Az ember gyűlölete a mennyel szemben a legvadabb volt. Bebizonyosodott a világegyetem előtt, hogy az ember Istentől elszakadva képtelen felemelkedni. Új életet és új erőt kell kapnia attól az Istentől, aki a világot teremtette.

Az el nem bukott világok mélységes érdeklődéssel figyelték, felkel-e az Úr, hogy elsöpörje a föld lakóit. És ha Isten ezt tette volna, akkor Sátán megvalósíthatta volna azt a tervét, hogy megszerzi magának a mennyei lények hódolatát. Kijelentette, hogy Isten kormányzatának elvei szerint az ember nem kaphat bűnbocsánatot. Ha Isten elpusztította volna a világot, akkor Sátán azt bizonygatta volna, hogy vádjai jogosak. Kész lett volna Istent hibáztatni, és lázadását a mennyre is kiterjeszteni.

De Isten, ahelyett, hogy elpusztította volna a világot, elküldte Fiát, hogy megmentse azt. Noha mindenütt romlás és ellenszegülés volt tapasztalható ezen az elidegenedett világon, Isten gondoskodott a gyógyulásról. A válság mélypontján, amikor Sátán már-már diadalmaskodott, Isten Fia eljött az isteni kegyelem üzenetével. Isten szeretete minden korban, minden időben áradt az elbukott emberiség felé. Az emberi romlottság ellenére mindig láthatók voltak a kegyelem jelei. Amikor pedig elérkezett az időnek teljessége, Isten dicsősége megmutatkozott abban, hogy a világra árasztotta a gyógyító kegyelem teljességét, amelynek többé semmi sem vet gátat, s amelyet nem von vissza mindaddig, amíg a megváltás terve célba nem ér.

Sátán ujjongott, hogy sikerült az emberben eltorzítania Isten képmását. De eljött Jézus, hogy helyreállítsa az emberben Alkotója képét. Csak egyedül Krisztus tudja újjáformálni azt a jellemet, amelyet a bűn megrontott. Eljött, hogy kiűzze a démonokat, akik az ember akaratát hatalmukban tartották. Eljött, hogy felemeljen bennünket a porból, hogy eltorzított jellemünket átalakítsa az Ő isteni jellemére, és saját dicsőségével megszépítse..

Mai Bibliai szakasz: Zakariás 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Sok minden történt a templom újjáépítésének öt esztendeje alatt. Sátán mindent elkövetett, hogy megakadályozza a sikeres befejezést. Mi köze van mindehhez a különböző színű lovaknak? A lovak és hajtóik azokat a mennyei követeket jelképezik, akik azokért munkálkodnak, akik Isten szolgálatára vállalkoztak. Isten angyalai megpihenhettek volna Dárius király új rendeletének kibocsátása után, ami megerősítette Círus király eredeti rendeletét. A szükséges pénz és anyagok biztosításán kívül ez a rendelet fenyegetést is jelentett mindazok számára, akik ellene voltak Isten munkájának (Ezsd 6:6-12).

Ezen kívül Heldai, Tóbiás és Jedaja érkezett a zsidók közül, hogy az ajándékok felhozatalára emlékeztessen Babilonban. Ez felvidította a népet és a vezetőket. A hit valósággá lett. A templom építése be fog fejeződni. Semmit sem tudunk erről a három férfiról, csupán azt, hogy aranyat és ezüstöt hoztak. Istennek nagyon sok olyan embere van, akikről semmit sem tudunk, akik a maguk helyén fénylenek, és a nevük ott van az Élet könyvében.

Láthatjuk (9-14 vers) Isten tervét népe jövőjére vonatkozóan. Az arany korona, amely Jósua főpap fejére került, nem az ő megtiszteltetésének a jele volt, hanem annak az Embernek az ábrázolása, akinek „a neve Csemete”, aki egy személyben pap lesz és király is. Olyan valaki, aki nem lehetett egy lévita pap. Ez az Aggeus 2:6-9-ben olvasható ígérethez hozzáadott kinyilatkoztatás. Isten, végtelen dicsőségét emberi testben eltakarva jött a templomába. A népet maga „az Úr tanította”. Görögök jöttek és mondták Fülöpnek, hogy Jézust szeretnék látni (Jn 12:20-21). Ők voltak az elsők, akik más népből valóként keresték Őt.

Azt olvassuk a Bibliában, hogy „Ő maga építi fel a templomát". Igen, lelki házzá épít bennünket az Úrban. Zakariás 6 utolsó verse ezekkel a szavakkal zárja a fejezetet: „Így lesz, ha hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára!" Ez az imádságom: Uram, ígéretedet igényelve azt választom, hogy engedelmeskedem szavadnak, és része leszek lelki templomodnak. Ámen.

David Manzano

127. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  3. fejezetéhez (január 7-13.).

Az ebben a fejezetben tárgyalt, Izraelről és a világról szóló meglátások átütő erejűek és kijózanítóak. A zsidó nép és a vezetők szem elől tévesztették az üzenetet, amely a ceremóniákban és az ünnepekben rejlett. Valójában jobban el voltak veszve, mint azok, akiket pogányoknak neveztek, és féltek a haláltól, mert nem tudták mi vár rájuk odaát. Azokat az embereket, akik pogány vallásokat követtek, „fárasztotta az üres pompa, és unták a meséket”, és olyan vallást kerestek, amely a szív kérésére válaszol.

Ez a folyamatban lévő harc, ami az emberek szeme elől el van rejtve, igazán felkeltette az érdeklődésemet. Ennek a „nagy küzdelemnek” a részeként Sátán abban bízott, hogy elvezeti a világot egészen addig a pontig, hogy a bűn és a lealjasodás miatt Isten egyszerűen eltörli a föld színéről az emberiséget.

Sátán szereti elferdíteni és megmásítani az igazságot, mint például abban az állításában, hogy Isten kormányzási elvei lehetetlenné teszik a megbocsátást. Sátán már az első sikere óta, amikor meggyőzte Évát, hogy „Bizony nem haltok meg”, azon dolgozott, hogy minél jobban eltávolítsa az embert Isten és az Ő jellemének ismeretétől. A zsidó vezetők kidolgozták a cselekedetek általi üdvözülés tanát. Ez Sátán terve volt, és „ahol pedig ezt vallják, ott nincs védőgát a bűn ellen.”

És itt rejlik egy számomra lenyűgöző dolog. Ahelyett, hogy Isten elpusztította volna a földön lévő visszataszító és bűnös embereket, úgy döntött, hogy elküldi fiát, hogy meghaljon a bűneikért. Ezzel győzött meg minket szeretetéről, amit az egész emberiség iránt gyakorol, és arról, hogy Sátán végérvényesen tévedett a menny előtt.

Ronda Geier-Cheatham
Biblia-felfedező Központ Igazgató
Blackfoot, Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba

2018. január 12., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 12 - PÉNTEK - Zakariás 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 3. fejezet 914. nap

Az a nép, amelyet azért hívott el Isten, hogy az igazság oszlopa és erőssége legyen - Sátán képviselője lett. Épp azt tették, amit Sátán kívánt végeztetni velük. Eljárásaikkal hamis színben mutatták be Isten jellemét, és miattuk a világ zsarnok kényúrnak tekintette Őt. Még a templomban szolgáló papok is szem elől tévesztették annak a szolgálatnak a jelentőségét, amelyet végeztek. Már nem tekintettek a jelképen túlra, a jelképezett dolgok felé. Az egész áldozati szertartást úgy végezték, mintha egy színdarab szereplői volnának. Így az Istentől származó rendelések az értelem eltompításának és a szív megkeményítésének eszközeivé váltak. Ezen az úton már nem tehetett Isten semmit sem az emberért. Meg kellett szüntetnie ezt az egész rendszert.

A bűn csaló hatalma tetőpontra hágott. Munkába állt minden eszköz, amely csak rombolhatta az emberi lelket. Amikor Isten Fia letekintett a földre, szenvedést és nyomorúságot látott. Szánakozva látta, hogyan lett az ember Sátán kegyetlenségének áldozatává. Részvéttel tekintett azokra, akiket Sátán megrontott, tönkretett és akik elveszett állapotban voltak. Ezek az emberek olyan gazdát választottak, aki mint foglyait, szekeréhez láncolta őket. Rémülten és becsapva haladt a szomorú menet az örök pusztulás, a halál felé, amelyben az élet reménye is kihal, - az éj felé, amelyre nem köszönt reggel. Sátán eszközei elvegyültek az emberek közé. Az emberi test - amelyet Isten a maga lakhelyének teremtett -, a démonok tanyája lett. Ezek a természetfölötti lények a legromlottabb kívánságok kielégítésére ösztönöztek minden érzékszervet, idegszálat és indulatot. Démoni jelleg vésődött rá az emberek arcára, az őket fogva tartó gonosz légiók tükörképe fejeződött ki rajtuk. Ezt látta a világ Megváltója. Micsoda látvány a Végtelen Tisztaság számára.

Mai Bibliai szakasz: Zakariás 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ezután Zakariás látta, hogy egy nagy tekercs repül a levegőben. Az angyal azt mondta, hogy az átok továbbterjed az egész földön. Mi ez az átok? Az Isten törvénye iránti engedetlenség (lásd 5Móz 27:26, 28:15, Ézs 24: 5, 6).

Miután idézte Zakariás 5:1-4 verseket, Ellen G. White ezt írta: „Isten törvénye minden gonosztevőt kárhoztat. A gonosz cselekvője igyekezhet ugyan elfojtani a figyelmeztető hangot, de hiába mert az követi őt. Megsemmisíti békéjét. ha nem is ügyel rá, akkor is ott van vele a sírig. Bizonyságot tesz majd ellene az ítéletkor. Végül pedig az olthatatlan tűz megsemmisíti testét és lelkét” (Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 144. oldal).

A Szentlélek munkálkodik, „megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében” (Jn 16:8). Ugyanakkor hív mindenkit, hogy keressék az Urat és az általa felkínált üdvösséget. Azok tartoznak Isten népéhez, akik megtartják parancsolatait. Az Újszövetségében megígéri, hogy mindazok szívébe és elméjébe írja törvényeit, akik elfogadják Őt Megváltónak. Zsolt 50:1-6 verse alapján tudjuk, hogy Ő fog eljönni dicsőségben, hogy megítélje a népeket, aki egyedül Hatalmas, s aki kijelentette törvényét a Sínai-hegyen. „Az egek kijelentik az ő igazságát” –, mondja az Ige. Képzeljük el, hogy Isten törvénye megjelenik az égen, és a menny kijelenti az Ő igazságát!
                  
Ebben a fejezetben Zakariás (5-11. vers) egy érdekes képet jelenít meg, egy nagy kosarat, melyben egy, a „gonoszt” megtestesítő nőt látott, a kosarat pedig ólomfedő takarta le. Két szárnyas nő felemeli a kosarat és Sineár földjére viszik (Babilon). Mit jelent ez a kép? Ez nem Isten munkájának leírása. A két szárnyas nőnek nincs dicsősége. Ők a bukott angyalokat jelképezik, az Úr pedig hívja népét, hogy hagyják el Babilon földjét. Ezek a bukott angyalok a kosarat hordozva tértek vissza Babilonba.

Isten visszaszorította sátán és az ő angyalainak munkáját, hiszen a gonosz terv csődöt mondott, nem tudták megakadályozni azt, hogy Izrael népe újraalakulhasson, és a Templom újjáépülhessen. sátánnak el kellett hagynia Jeruzsálemet, és máshová mennie, hogy tovább építhesse az ő „Babilonját”, Isten és az Ő igazsága ellenségét. Azok a zsidók, akik úgy döntöttek, hogy továbbra is Babilon földjén maradnak, melyet majd később a perzsák foglalnak el, igencsak érezhették sátán haragját. Körülbelül 40 évvel később, Eszter királynő napjaiban a kihalás veszélye fenyegette őket.

Hogyan lehetséges, hogy Zorobábel, Józsué és a nép győzött, és véghezvitték tetteiket? A hit győzelme akkor következik be, ha az Úr szavainak engedelmeskedve haladunk előre, és bízunk az Ő ígéreteiben.

David Manzano

127. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  3. fejezetéhez (január 7-13.).

Az ebben a fejezetben tárgyalt, Izraelről és a világról szóló meglátások átütő erejűek és kijózanítóak. A zsidó nép és a vezetők szem elől tévesztették az üzenetet, amely a ceremóniákban és az ünnepekben rejlett. Valójában jobban el voltak veszve, mint azok, akiket pogányoknak neveztek, és féltek a haláltól, mert nem tudták mi vár rájuk odaát. Azokat az embereket, akik pogány vallásokat követtek, „fárasztotta az üres pompa, és unták a meséket”, és olyan vallást kerestek, amely a szív kérésére válaszol.

Ez a folyamatban lévő harc, ami az emberek szeme elől el van rejtve, igazán felkeltette az érdeklődésemet. Ennek a „nagy küzdelemnek” a részeként Sátán abban bízott, hogy elvezeti a világot egészen addig a pontig, hogy a bűn és a lealjasodás miatt Isten egyszerűen eltörli a föld színéről az emberiséget.

Sátán szereti elferdíteni és megmásítani az igazságot, mint például abban az állításában, hogy Isten kormányzási elvei lehetetlenné teszik a megbocsátást. Sátán már az első sikere óta, amikor meggyőzte Évát, hogy „Bizony nem haltok meg”, azon dolgozott, hogy minél jobban eltávolítsa az embert Isten és az Ő jellemének ismeretétől. A zsidó vezetők kidolgozták a cselekedetek általi üdvözülés tanát. Ez Sátán terve volt, és „ahol pedig ezt vallják, ott nincs védőgát a bűn ellen.”

És itt rejlik egy számomra lenyűgöző dolog. Ahelyett, hogy Isten elpusztította volna a földön lévő visszataszító és bűnös embereket, úgy döntött, hogy elküldi fiát, hogy meghaljon a bűneikért. Ezzel győzött meg minket szeretetéről, amit az egész emberiség iránt gyakorol, és arról, hogy Sátán végérvényesen tévedett a menny előtt.

Ronda Geier-Cheatham
Biblia-felfedező Központ Igazgató
Blackfoot, Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba


2018. január 11., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 11 - CSÜTÖRTÖK - Zakariás 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 3. fejezet 913. nap

Sátán arra törekedett, hogy elzárja az embereket Isten ismeretétől, elterelje figyelmüket Isten templomáról, és így megalapíthassa a maga birodalmát. A felsőbbségért folytatott küzdelmét látszólag mindig siker kísérte. Igaz ugyan, hogy Istennek minden nemzedékben voltak eszközei. Még a pogányok között is voltak olyanok, akik által Krisztus munkálkodott, hogy kiemelje az embereket a bűnből és a romlásból. De ezeket az embereket megvetették és gyűlölték. Sokan közülük erőszakos halált szenvedtek. Mind sűrűbb és sűrűbb lett a sötét árnyék, amelyet Sátán borított a földre.

A pogány eszmék által Sátán hosszú időn át távol tartotta az embereket Istentől, nagy győzelmét azonban Izrael hitének megrontása által aratta. A pogányokat saját elképzeléseik foglalkoztatták, s azokat istenítették. Az istenismeret kihalt közülük és egyre inkább lezüllöttek. Izraellel is ugyanez történt. Az az elképzelés, hogy az ember cselekedeteivel megválthatja önmagát, minden pogány vallás alapvető elve. Ezt az elvet a zsidó vallás is átvette. Sátán ültette el ezt az elgondolást. Ahol pedig ezt vallják, ott nincs védőgát a bűn ellen.

A megváltás üzenetét Isten emberi eszközök útján közölte a világgal. A zsidók azonban önmaguknak akarták kisajátítani az örök életet jelentő igazságot. Felhalmozták maguknak az élő mannát, s az megromlott. A vallás, amelyet megpróbáltak a maguk számára elrejteni, botránykővé lett. Megrabolták Isten dicsőségét, és megkárosították a világot az evangélium meghamisításával. Vonakodtak átadni magukat Istennek, hogy eszközei legyenek a világ megmentésére, így Sátán eszközeivé váltak a világ elpusztítására.

Mai Bibliai szakasz: Zakariás 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:



Új protestáns fordítás:

Zakariás egy arany lámpatartót lát, rajta hét mécsessel, amiket a két olajfa táplál olajjal. Az angyal megadta Zakariásnak a kép jelentését: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura.” Az Úr azt mondta ezzel, hogy a Templom újjáépítése nem emberi erőből, hanem Isten erejéből fog sikerülni.

Ahogy Zorobábel és Jósua a saját helyzetüket a Salamon által emelt Templomhoz hasonlították, óriási ellentétet láttak. Az újjáépítéskor vetett alap sokkal kisebb volt. Salamonnak bőséges forrásai voltak munkásokból valamint aranyból, ezüstből és bronzból. Nekik pedig mindenből többre lett volna szükségük. Salamon templomának felszereltségét sose érhették el. Ő békeidőben élt, és a szomszédos népektől is kapott segítséget, míg nekik állandó ellenállásban kellett dolgozniuk. Az emberi kilátások azt sugallták: „Nem lehet megcsinálni.”

A szimbolikus jelentőségű felszereltség talán már nincs meg, a valós dolgok azonban, amiket jelképezett nem tűntek el. Isten nem tűnt el. Ő ott volt velük. „Ne vesd meg e szerény kezdet napját!” (4. vers, SZIT). „A gondok nagy hegye síksággá válik előtted, és te teszed föl a zárókövet, mert befejezed, amit elkezdtél” (vö. 7. vers). Így végeztetik be Isten műve. Ezt már annyiszor megtapasztalta Isten egyháza a történelem folyamán, újra és újra. (lásd E. G. White: Próféták és királyok, 369-371. oldal)

A két olajfa, amit Zakariás látott, a két „felkentet”, szó szerint a „friss olaj fiait” jelképezi, akik az egész világ Ura előtt állnak. Hogyan világítanak a mécsesek? Az őket tápláló olaj által képesek világítani. „Isten Igéje mécses és fény” az egész világnak. Isten Igéje a Szentlélek által van nálunk, akit az olaj jelképez, és aki embereket ihletett arra, hogy írják meg, amit Isten adott nekik. Ahogy az emberek hallják vagy olvassák az Igét, a Szentlélek munkálja bennük, hogy az elérje az elméjüket és a szívüket. Az élő Ige, ami mindörökké megmarad, ébreszti fel őket az életre.

A mottó: „Megújulás Isten Igéje által” valóra vált Zorobábel számára. Képes volt befejezni az Istentől kapott küldetését. Számunkra is ugyanígy valósággá válhat, ha befogadjuk az Ő Igéjét szívünkbe.

David Manzano

127. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  3. fejezetéhez (január 7-13.).

Az ebben a fejezetben tárgyalt, Izraelről és a világról szóló meglátások átütő erejűek és kijózanítóak. A zsidó nép és a vezetők szem elől tévesztették az üzenetet, amely a ceremóniákban és az ünnepekben rejlett. Valójában jobban el voltak veszve, mint azok, akiket pogányoknak neveztek, és féltek a haláltól, mert nem tudták mi vár rájuk odaát. Azokat az embereket, akik pogány vallásokat követtek, „fárasztotta az üres pompa, és unták a meséket”, és olyan vallást kerestek, amely a szív kérésére válaszol.

Ez a folyamatban lévő harc, ami az emberek szeme elől el van rejtve, igazán felkeltette az érdeklődésemet. Ennek a „nagy küzdelemnek” a részeként Sátán abban bízott, hogy elvezeti a világot egészen addig a pontig, hogy a bűn és a lealjasodás miatt Isten egyszerűen eltörli a föld színéről az emberiséget.

Sátán szereti elferdíteni és megmásítani az igazságot, mint például abban az állításában, hogy Isten kormányzási elvei lehetetlenné teszik a megbocsátást. Sátán már az első sikere óta, amikor meggyőzte Évát, hogy „Bizony nem haltok meg”, azon dolgozott, hogy minél jobban eltávolítsa az embert Isten és az Ő jellemének ismeretétől. A zsidó vezetők kidolgozták a cselekedetek általi üdvözülés tanát. Ez Sátán terve volt, és „ahol pedig ezt vallják, ott nincs védőgát a bűn ellen.”

És itt rejlik egy számomra lenyűgöző dolog. Ahelyett, hogy Isten elpusztította volna a földön lévő visszataszító és bűnös embereket, úgy döntött, hogy elküldi fiát, hogy meghaljon a bűneikért. Ezzel győzött meg minket szeretetéről, amit az egész emberiség iránt gyakorol, és arról, hogy Sátán végérvényesen tévedett a menny előtt.

Ronda Geier-Cheatham
Biblia-felfedező Központ Igazgató
Blackfoot, Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba