2017. február 24., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 24 - PÉNTEK - Zsoltárok 116

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 563. nap

Akháb uralkodásának átkos hatására Izráel messze került az élő Istentől, és rossz útra tért. Hosszú éveken át egyre kevésbé tisztelték és félték Istent. Most pedig úgy tűnt, senki sem meri kockáztatni életét, hogy nyíltan szembeszálljon az általános istenkáromlással. A hitehagyás sötét árnya borult az egész országra. Mindenütt Baál és Astoret bálványokat lehetett látni. Szaporodtak a bálványtemplomok és a felszentelt ligetek, ahol az emberi kéz alkotásait imádták. A levegőt beszennyezte a hamis isteneknek bemutatott áldozatok füstje. Hegy és völgy visszhangzott a pogány papság részeg kiabálásától, akik a napnak, a holdnak és a csillagoknak áldoztak.

Jézabel és szentségtelen papjai befolyásukkal arra tanították a népet, hogy a felállított bálványok istenek, akiknek titokzatos hatalmuk van a föld, a tűz és a víz alkotóelemei felett. A menny minden ajándékát - a sebes folyású patakokat, az élő vízfolyásokat, a könnyű harmatot, a záport, amelyek felüdítik a földet, és nyomukban gazdagon terem a rét - a minden jó és tökéletes ajándék adója helyett Baál és Astoret kegyeinek tulajdonították. Az emberek elfelejtették, hogy a hegyek és a völgyek, a folyók és a források az élő Isten kezében vannak, és Ő irányítja a napot, az ég felhőit és minden természeti erőt.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 116

Ez a fejezet hálaadás Istennek, a zsoltáríró saját tapasztalata alapján a megválaszolt imáért és a személyes megváltásért (1-2. vers). Az átélt megpróbáltatás idején a zsoltáríró nyilvánvalóan közel került a halálhoz. Megértette, hogy az életét egyedül Isten könyörületessége és kegyelme mentette meg. Megtapasztalta, hogy valódi megnyugvást csak az Istenbe vetett teljes bizalom adhat (7. vers). Ez a fajta bizalom elűzi az aggodalmat és a nyugtalanságot (Máté 11:29).

2010-ben evangelizációs összejövetelt tartottam a Fülöp-szigetek egyikén.  A megnyitó napja előtt, az első szombatunk délelőttjén a foglyok szabadulásáról szóló üzenetről hirdettem az Igét. Az üzenet végéhez közeledve, erős késztetést éreztem, hogy felhívást intézzek a hallgatósághoz az Istennek való teljes átadásra és a keresztségre való felkészülésre. A szokásostól eltérő volt ilyen felhívást tenni az evangelizáció megkezdése előtt, mégis, úgy éreztem, hogy ha nem engedek Isten vezetésének, nem lesz nyugalmam. A felhívás után egy Jamie nevű férfi jött gyötrődve a szószék felé. Ő volt az egyetlen túlélője egy kereskedelmi szállítóhajón néhány évvel korábban történt robbanásnak. Súlyosan megsebesült, és majdnem belehalt a baleset okozta sérüléseibe. Válaszokat keresett, hogy ő miért élte túl, míg a társai nem. Keresése Isten szavához vezette őt. Más felekezet híveivel tanulmányozta a Bibliát. Azon a szombat délelőttön Jamie valahogy éppen a gyülekeztünk előtt járt, és bevonzotta a hálaadó énekünk. Majd megérintette a szabadulás üzenete. A hálaadó ének és a szabadulásról szóló üzenet hatására Jamie megtalálta a választ, amit keresett! Jamie megkeresztelkedett, és az új életcéljának megfelelő életet folytatott. Az utolsó, amit hallottam felőle, hogy örömmel ajánl fel hálaáldozatot, és naponta a lelki győzelemről tett fogadalmának megfelelően él (16-19. vers).

Veled mi a helyzet?  Mikor adtál legutóbb olyan hálaáldozatot, és tettél olyan fogadalmat, amely hatással volt másokra? Miért ne kérnéd ma Istent, hogy segítsen ezt megtenned?

Jan Harry Cabungcal

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 23., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 23 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 115

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 562. nap

Asa halála előtt két évvel Izráel országában Akháb kezdett uralkodni. Uralkodását kezdettől fogva különös és iszonyú hitehagyás jellemezte. Atyja, Omri, Samaria alapítója "azt tette, amit rossznak lát az Úr, rosszabb volt minden elődjénél" (1Kir 16:25); de Akháb bűnei még nagyobbak voltak. "...még inkább bosszantotta tetteivel Aháb az Urat, Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi királya őelőtte." "...folytatta Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeit..." (1Kir 16:33, 31). Nem érte be azzal, hogy a Bételben és Dánban végzett vallási szertartások követésére biztatta a népet, hanem vakmerően belevitte a legmélyebb pogányságba, Baál imádásáért félretette Jahve tiszteletét. 

Akháb "feleségül vette Jezábelt, szidóniak királyának, Etbaalnak" Baál főpapjának "a leányát, és a Baalt kezdte tisztelni és imádni. Oltárt is állított a Baalnak a Samáriában épített Baaltemplomban" (1Kir 16:31-32).

Nemcsak a fővárosban vezette be a Baál imádatát, hanem Jézabel irányítása mellett pogány oltárokat emelt sok "áldozó halmon", ahol a környező ligetek rejtekében a papok és mások is kapcsolatot tartva a bálványimádással, érvényesítették átkos befolyásukat, míg majdnem az egész Izráel Baált követte. "Nem volt senki más olyan, aki annyira ráadta volna magát annak a cselekvésére, amit rossznak lát az Úr, mint Aháb, mert félrevezette a felesége, Jezábel. Igen utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől" (1Kir 21:25-26).

Akháb erkölcsileg gyenge, befolyásolható ember volt. A bálványimádó, határozott, ellentmondást nem tűrő asszonnyal kötött házassága végzetes következményekkel járt mind maga, mind a nemzet számára. Az elvtelen Akháb jellemét, aki tetteit nem szabta magas normákhoz, Jézabel a maga határozottságával könnyen tudta alakítani. Az önző Akháb nem tudta értékelni Isten Izráel iránti jótéteményeit, sem pedig megítélni, hogy néki, mint a választott nép őrének és vezetőjének milyen kötelességei vannak.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 115

A zsoltáríró a hitetlenek gúnyolódása és sértése ellen védelmezi Istent. Előfordul, hogy a meggyőződéses hívőket is ugyanilyen kihívás éri.

Mint Bibliában bízó emberek, mi is szembesülünk a kérdéssel, „Hol van hát az ő Istenük?” (2. vers) Intellektuális és filozófiai magyarázatokkal próbáljuk megválaszolni. Milyen hatást érünk el azonban ezzel?  Bizonyságtevő tapasztalataim során a világi beállítottságú környezetben Isten létezésének természetfölötti bizonyítékát várták tőlem. A hitetlenek közül sokan még azt is kijelentették, hogy hinnének Istenben, ha láthatnák, vagy megérinthetnék Őt. Nem elég ismerettel rendelkezni Istenről! Máté a 7. fejezet 21-23. versében jellemezte azokat, akik ismerték Őt, mégis, a saját akaratuk szerint jártak, és ezzel megcsúfolták Istent.

Olyan korban élünk, amely a jól értesültségével büszkélkedik. Isten létezését az információ alapján kell bizonyítanunk. Isten létezése azonban legjobban annak a napi alkalmazásában mutatkozik meg, amit Istenről igaznak ismertünk meg. Maga az ember nagyobb befolyással bír, mint az, amit mond. Az ember nem emelkedik magasabbra annál, mint akit tisztel (8. vers). Aki az Urat imádja, az Ő képére változik, és dicsőségről dicsőségre formálódik át (2Kor 3:18). Az üzenet, amire a hitetleneknek szükségük van, Isten jellemének megismerése. Ezért mindenben, amit teszünk, az életünkben és a jellemünkben az Ő dicsőségét kell bemutatnunk, feltárva, hogy mit tett értünk Isten kegyelme. Ezt jelenti áldani és magasztalni az Urat (18. vers). Hitünknek szilárd alapra kell épülnie. Az ének refrénje: „Krisztuson, a szilárd kősziklán állok, minden más alap csupán süppedő homok”, a saját tapasztalatunk lehet.

Van még valami az életedben, aminek a Kősziklára kell esnie? Megengeded ma Istennek, hogy porrá zúzza azt?

Jan Harry Cabungcal

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 22., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 22 - SZERDA - Zsoltárok 114

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 561. nap

Majd összegyűjtötte egész Júdát, Benjámint és azokat, akik Efraim, Manassé és Simeon törzséből jövevényként náluk laktak. Mert sokan átpártoltak hozzá Izráelből, amikor látták, hogy vele van Istene, az Úr. Összegyűltek tehát Jeruzsálemben, Ászá uralkodása tizenötödik évében, a harmadik hónapban, és áldoztak az Úrnak azon a napon az odavitt zsákmányból hétszáz marhát és hétezer juhot. Majd szövetségre léptek, hogy őseik Istenét, az Urat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel; ....és meg is találták. Az Úr pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől" (2Krón 15:8-12, 15).

Asa hűséges szolgálatának hosszú történetét elcsúfította néhány hibája, melyeket akkor követett el, amikor nem helyezte bizalmát teljesen Istenbe. Egy alkalommal, amikor Izráel királya behatolt Júda országába és elfoglalta Rámát, a Jeruzsálemtől csupán 8 km-re levő erődített várost, Asa Benhadáddal, Szíria királyával szövetségre lépve keresett szabadulást. Mulasztását - mivel a szükség idején nem egyedül Istenben bízott - Hanáni, a próféta, szigorúan megfeddte. Ezzel az üzenettel jelent meg Asa előtt: 

„Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az Úrra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege. Nem volt-e az etiópoknak és líbiaiaknak roppant hadereje, igen sok harci kocsija és lovasa? Mégis kezedbe adta  őket az Úr, mivel rá támaszkodtál. Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed" (2Krón 16:7-9).

„Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett Ászának a lába, és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az Úrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz" (2Krón 16:12). A király, uralkodásának negyvenegyedik esztendejében meghalt, és fia, Josafát követte a trónon.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 114

Ebben a zsoltárban Dávid erőteljes, eleven szavakkal írja le, hogy Isten milyen hatalmasan szabadította meg népét. Fontosnak érezte leírni, hogy Isten hogyan vezette ki Izraelt a bűn és szolgaság földjéről, ahogyan népét a Jordán viharos hullámain át az ígéret földjére vezette. A vándorlás elejétől egészen a végég – különösen Egyiptomban és Kánaán határánál – megfigyelhető volt az Úr csodálatos, isteni gondviselése. Mégis a kivonulás és honfoglalás rendkívüli eseményei között történt Isten legcsodálatosabb és leghatalmasabb kinyilatkoztatása – a Sínai-hegyi törvényadás. Sem a Sínai-hegy, sem pedig a Jordán mentén elterülő hegyek nem maradhattak ugyanolyanok Isten jelenlétében, mint amilyenek azelőtt voltak. 

Ennek a zsoltárnak rendkívül fontos üzenete van számunkra, amit soha sem szabad elfelejtenünk. Több mint 100 éve érkezett el hozzánk a következő üzenet: „Nem kell félnünk a jövőtől, csak akkor, ha megfeledkezünk az útról, amelyen mindeddig vezetett bennünket az Úr, és mindazokról a tanításokról, amelyekkel történelmünk során tanított bennünket." (Ellen G. White: Life Sketches, 196. oldal). Lehet, hogy elfelejtetted? Istennel jársz, miközben ingadozik a hited? Miért nem idézed fel azt a pillanatot, amikor Isten először megragadott téged; amikor először megszabadított, amikor először nyilatkoztatta ki jellemét számodra, és jelenlétében megváltoztál? Szeretnéd imádságos szívvel mindezeket felidézni magadban? Akarod-e megtapasztalni – Igéjén keresztül – Isten megújító, újjáteremtő, átformáló erejét az életedben ma? 

Ha igen, ahogy a 8. versben olvashatjuk, Isten, aki a sziklát tóvá változtatta, gyermekeit élő vizek forrásaival áldja meg. Ahogy egyre iszod ezt a vizet, soha nem fogod a „világi források” vizét szomjazni, mert ez a víz fog élő forrássá változni benned, hogy felfrissítsen téged, és mindazokat, akik a környezetedben élnek.

Jan Harry Cabungcal
neurológus,
Europe for Jesus, Svájc

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 21., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 21 - KEDD - Zsoltárok 113

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 590. nap

Asa imáját minden hívő keresztény imádkozhatja. Mi is harcot vívunk, de "nem test és vér ellen", hanem "erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak" (Ef 6:12). Az élet harcában találkozunk az igazság ellen felsorakozó gonosz erőkkel. Reménységünk nem emberben, hanem az élő Istenben van. Teljes hittel és bizonyossággal számíthatunk arra, hogy Isten egyesíti hatalmát az emberi eszközök igyekezetével neve dicsőségére. Igazságának fegyverzetében győzhetünk minden ellenségen. 

Isten különösképpen megjutalmazta Asa király hitét. "Megverte az Úr az etiópokat Ászá és Júda előtt. Megfutamodtak az etiópok, Ászá és hadinépe egészen Gerárig üldözte őket. Elhulltak az etiópok, senki sem maradt életben közülük, mert összetörtek az Úr előtt és serege előtt" (2Krón 14:11-12). 

Amikor Júda és Benjámin győztes serege visszatért Jeruzsálembe, "Isten lelke szállt Azarjáhúra, Ódéd fiára, kiment Ászá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Ászá és egész Júda, meg Benjámin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. ...Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!" (2Krón 15:1-2, 7) 

E szavak nagyon felbátorították Asát, és újabb reformációt kezdett Júdában. "...eltávolította az utálatos bálványokat Júda és Benjámin egész földjéről, meg azokból a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim hegyvidékén. Ezután megújította az Úr oltárát, amely az Úr csarnoka előtt volt.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 113

„Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére” (Mk 14:26 - új prot. ford.). Mindenik alkalommal, amikor az evangéliumokból elolvassuk, hogy mi történt Jézus elárultatásának éjjelén, ehhez a részhez érkezünk, amely olyan szépen beszél Jézus magatartásáról, amikor a legnagyobb nehézségekkel és lesújtó válságokkal nézett szembe. Mivel ez a zsoltár az úgynevezett Hallel (dicséret) zsoltárok része, gondolhatunk arra, hogy ezek voltak azok a dicséretek, amelyeket Jézus a tanítványaival énekelt, mielőtt kimentek volna a Gecsemáné kertbe. A zsoltár a dicsőítésre való többszörös felszólítással kezdődik (1-3. vers), és ugyanezzel a sorral végződik: „Dicsérjétek az Urat!” (9. vers). A dicsőítés tárgya az Úr neve (háromszor említi az első három vers). Ez az a név, amellyel Isten ismertté teszi magát (2 Móz 3:16; 6:7) és amely magasra emeli azt a szövetséget, amelyet Isten népével kezdeményezett. Isten imádatát nem szabad időhöz és térhez korlátozni, hanem az egész Földre ki kell terjednie „Napkelettől fogva napnyugatig” (3. vers) és folytatódnia kell „mostantól fogva és örökké” (2. vers).

Istent az Ő nagyságáért kell dicsőíteni. „Magasan fölötte van az ÚR minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek” (4. vers). Amit itt költői megfogalmazásban találunk, azt a teológusok isteni transzcendenciának (felsőbbrendűségnek) nevezik. Ő a Teremtő, az élet Forrása és Fenntartója, az egész világegyetem abszolút Uralkodója. Azért, hogy meggyőzzön bennünket szeretetéről, az Úr kész volt alászállni, emberi létformát magára ölteni, és emberekhez hasonlóvá lenni (Fil 2:7). „Aki felemeli az alacsonyt a porból” – énekelte Anna és Mária és a mi énekünk is lehet, amikor rájövünk arra, hogy minden napon velünk van, amikor veszedelem vesz körül bennünket, és Ő hűséges marad ígéretéhez: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20).

Drága Urunk!
Szeretnénk jobban megismerni Téged; kérünk távolítsd el a kétely minden nyomát az életünkből, és adj erőt és bátorságot nekünk, hogy dicsőítsünk Téged ma, minden ellenséges körülmény ellenére is. Ámen

Ioan Campian-Tatar

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 20., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 20 - HÉTFŐ - Zsoltárok 112

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 8. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 589. nap

Asa hitének kemény próbája volt az, amikor "az etióp Zerah milliós haderővel és háromszáz harci kocsival" (2Krón 14:8) betört az országba. Ebben a válságos helyzetben Asa nem Júda "megerősített" városaiban bízott, amelyeket "várfallal, tornyokkal, kapukkal, zárakkal" épített, sem az "erős vitézek"-ben, a gondosan kiképzett hadseregben (2Krón 14:6-7). A király bizalma a seregek Urában volt, akinek nevében csodálatos szabadulások történtek a régi Izráel életében. Csatasorba állította hadseregét, és Isten segítségét kérte.

Az ellenséges seregek szemtől szemben álltak egymással. Próbatétel és megpróbáltatás ideje volt ez azok számára, akik az Urat szolgálták. Vajon bevallották-e minden bűnüket? Júda emberei bíznak-e teljesen Isten szabadító hatalmában? Ilyen gondolatok foglalkoztatták a vezetőket. Emberileg nézve várható volt, hogy a hatalmas egyiptomi sereg elsöpör mindent maga előtt. A békesség idején azonban Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen. És most, bár hadereje kisebb volt az ellenségénél, nem gyengült meg hite abban, akibe bizalmát helyezte. 

A király a jólét idején az Urat kereste, ezért most, a viszontagságos napokban támaszkodhatott rá. Könyörgéséből kitűnik, hogy nem volt ismeretlen előtte Isten csodálatos hatalma. "Uram, neked nem nehéz segíteni az erőtlent a sokasággal szemben! - esedezett -. Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben jöttünk ez ellen a tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!" (2Krón 14:10).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 112

A 112. zsoltár a 111. zsoltár folytatása. Az előbbi Isten magasztos munkáiról beszél, az Ő hűségéről és igazságáról, miközben a 112. zsoltár bemutatja azokat az áldásokat, amelyeket a bölcs, istenfélő ember kap, a gonosszal ellentétben (10. vers). Ahhoz, hogy a szerző bemutassa az igazat, aki nincs elszigetelve a bűn által megfertőztetett világ valóságától, amely tele van ellenségeskedéssel (sötétség - 4. vers; rossz hír - 7. vers; ellenség - 8. vers), egy átfogó kifejezést használ: „szíve erős, az Úrban bizakodó” (7. vers). Ez az, amire a legtöbb ember vágyik, még akkor is, ha nem a zsoltáros szavait használja. Sokan vannak, akik sok mindennel rendelkeznek, de nincs stabilitás az életükben, így a gyönyör, az anyagi haszon és más bálványok rabjaivá lesznek.

A szilárd, állhatatos, beteljesedett élet alapját mutatja be ennek a zsoltárnak a bevezetője, rögtön a dicsőítésre hívás után: „Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik” (1. vers). Ő egy „becsületes” (2. vers - új prot. ford), nagylelkű ember, aki kész segíteni a szükségben lévőt, kölcsönt ad (5. vers) és Isten áldása mindig jelen van az életében. Ez a leírás előfutára a Hegyi beszédnek, ahol Jézus meghatározza az Isten által felállított mércét az Ő gyermekei számára. Az igazi nagylelkűséget nem az ajándék értékével és méretével mérik, hanem a lelkülettel, amelyben az adás megvalósul. Számunkra ott van Jézus Krisztus páratlan példája a Golgotán hozott áldozatában. Ha ezt a páratlan áldozatot szemléljük, az Isten parancsolatainak való engedelmesség „gyönyörűség” lesz (1. vers).

Drága Urunk!
Vágyunk a lelki és érzelmi stabilitásra, amely oly gyakran hiányzik az életünkből. Taníts meg az igazi nagylelkűségre és adj erőt nekünk ahhoz, hogy Urunk és Megváltónk nyomdokaiban járjunk! Ámen!

Ioan Campian-Tatar

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 19., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 19 - VASÁRNAP - Zsoltárok 111

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 8. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 588. nap

8. A nemzeti hitehagyás

Jeroboám halálától Illés Akháb előtti megjelenéséig Izráel népe egyre hanyatlott lelkileg. Uralkodói nem félték Jahvét, és idegen istentiszteleti formák tartására vették rá a népet. Többségük nagyon hamar szem elől tévesztette az élő Isten szolgálatát és sok bálványimádó szokást vett át.  Nádáb, Jeroboám fia, csak néhány hónapig ült Izráel trónján. Gonosz uralmának hirtelen véget vetett egyik hadvezére, Baása által vezetett összeesküvés.

Ő akarta átvenni az uralmat. Nádábot és minden rokonát, akik követhették volna a trónon, megölték "az Úr szava szerint, amelyet megmondott szolgája, a silói Ahijjá által. Jeroboám vétkei miatt történt ez, aki vétkezett, és Izráelt is vétekbe vitte..." (1Kir 15:29-30). 

Így pusztult el Jeroboám családja. Az általa bevezetett bálványimádás a menny megtorló ítéletét hozta a vétkesekre. Ennek ellenére az utána következő uralkodók - Baása, Ela, Zimri és Omri - majdnem negyven évig jártak a gonoszság végzetes útján. 

Amíg Izráelben a hitehagyás tartott, Júdában jórészt Asa uralkodott. Hosszú évekig "Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr. Eltávolította az idegen oltárokat és az áldozóhalmokat, összetörte a szent oszlopokat és kivágta a szent fákat. A júdaiaknak pedig megparancsolta, hogy őseik Istenét, az Urat keressék, és teljesítsék a törvényt és a parancsolatokat. Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban. Épített Júdában megerősített városokat, mert béke volt az országban. Nem viseltek ellene háborút azokban az években, mert nyugalmat adott neki az Úr" (2Krón 14:1-5).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 111

Ez a zsoltár azzal kezdődik és azzal ér véget, hogy Isten dicsőítésére hív. A 112. zsoltárral alkot egységet, mivel a témájuk megegyezik. A szerző az egész közösséget hívja, hogy együttesen dicsőítsék Istent. Azt mondja, hogy ő ezt teljes szívéből teszi (1. vers), kizárólag a saját döntése alapján, és teljes lényével. Isten saját önkinyilatkoztatása indítja őt a dicsőítésre. Isten a parancsolatain keresztül ismertette meg magát a népével, amelyek „Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak” (8. vers), és tettein keresztül, amelyek dicsőségesek és méltóságosak (3. vers), hűségesek és igazságosak (7. vers), valamint a népével kötött szövetség által „megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (5. vers).

Az is igaz, hogy Isten csodálatos tettei észrevétlenek maradhatnak, ha nem elmélkedünk rajtuk, és nem gyönyörködünk bennük (2. vers). Azért, hogy Isten megvédjen minket a felejtéstől, emlékezetet szerez az ő csodálatos dolgainak, mert „kegyelmes és irgalmas az Úr" (lásd 4. vers). Néhány bibliakutató ezt párhuzamba hozza a húsvét ünnepével, ami szintén megemlékezés Isten nagy szabadítására az egyiptomi szolgaságból. Ez Isten egyik legszembetűnőbb tette az ősi időkben, ami a bűn fogságából való szabadulásnak a jelképe is lett. Azonban ez csak egy meghatározott esemény; nem foglalja magába Isten összes tettét, amelyeket szintén nem kellene elfelejtenünk, még az Istentől olyannyira elidegenedett korunkban sem. Másrészről a szombat mélyen beágyazódik a létünkbe, rámutat a származásunkra, a Megváltónkra, és Isten jelen cselekedeteiben való reménységünkre, valamit gyógyulást ad a bűn okozta nyugtalanságunkra. Isten a tetteiről beszél nekünk, amelyeket ígéretei szerint véghezvisz gyermekei életében, és amelyek gyógyszert jelentenek a feledésre is.

Szerető Istenünk!
A zsoltáríró arra hív minket, hogy Téged dicsőítsünk. Segíts, hogy ezt teljes szívünkből tehessük, felismerve hatalmas és csodálatos tetteidet, amelyeket nap mint nap véghezviszel az életünkben! Ámen.

Ioan Campian-Tatar

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 18., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 18 - SZOMBAT - Zsoltárok 110

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 586. nap

Jeroboám huszonkét évig tartó zűrzavaros uralkodása végén Abijjával, Roboám utódjával vívott küzdelemben végzetes vereséget szenvedett. "Nem is tudta többé Jeroboám összeszedni az erejét Abijja idejében. Az Úr megverte őt, és meghalt" (2Krón 13:20).

Jeroboám uralkodása alatt elkezdődött hitehagyás egyre erősödött, míg végül Izráel országának teljes összeomlását okozta. Még Jeroboám halála előtt ezt mondta Ahijjá, az idős silói próféta, aki hosszú évekkel előbb megjövendölte Jeroboám trónra jutását: "Megveri az Úr Izráelt, és ingadozni fog, mint a nád a vízben. Kitépi majd Izráelt ebből a jó földből, amelyet őseiknek adott, és elszórja őket az Eufráteszen túlra, mivel bálványoszlopokat csináltak az Úr bosszantására. És kiszolgáltatja Izráelt a vétkek miatt, amelyeket Jeroboám elkövetett, és amelyekkel Izráelt is vétekbe vitte" (1Kir 14:15-16).

Az Úr azonban nem mondott le addig Izráelről, amíg minden lehetőt meg nem tett, hogy újra hűségre bírja. A hosszú, sötét évek alatt, amikor egyik uralkodó a másik után vakmerően egyre mélyebb bálványimádásba sodorta Izráelt, Isten egyik üzenetet a másik után küldte bűneibe visszaeső népének. Prófétái által megadott minden lehetőséget arra, hogy feltartóztassák a hitehagyás áradatát és visszatérjenek hozzá. A birodalom kettészakadását követő években élt és munkálkodott Illés és Elizeus. Az ország hallotta Hóseás, Ámos és Abdiás meleg szeretettel áthatott kérlelését is. Isten sohasem hagyta Izráelt bűntől megmentő hatalmát hirdető nemes szívű tanúbizonyságok nélkül. Néhányan még a legsötétebb órákban is hűségesek maradtak mennyei Urukhoz, és a szent Isten előtt feddhetetlenül éltek a bálványimádás közepette. Ezek a hűségesek a szent maradékhoz tartoztak, amely által Jahve örökkévaló terve megvalósul.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 110

A 110. zsoltár a Messiásról szól, ez a legtöbbször idézett zsoltár az Újszövetségben (Máté 22:42-45; Márk 12:36-37; Luk 20:42-44; Zsid 1;13), és Jézus Krisztust Királyként, Bíróként és Papként mutatja be. E zsoltár ezenkívül tartalmaz még két rövid próféciát és többféle ígéretet a győzelemre (az 1-3., valamint a 4-7. vers), amely először Jézus feltámadásával és mennybemenetelével teljesedett be, azonban a maradéktalan beteljesedése csak a jó és a gonosz közti nagy küzdelem végén és a Bárány végső győzelme idején lesz.

Egyedül Jézus kapta meg az erőt és hatalmat, „amíg az ellenfeleidet a lábad zsámolyává nem teszem” (1. vers). Ez a hatalom nem erőn, emberi becsületen vagy népszerűségen alapszik. Nem fenyegető szavakban vagy korlátozásban fejeződik ki. Éppen ellenkezőleg; szereteten, szolgálaton és áldozaton alapul. Ha emberi szemmel tekintünk Jézusra, akkor azt látjuk, hogy „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. (Ésa 53:2 – új prot. ford.) Amikor ott állt, arra várva, hogy Pilátus, a római hatalom képviselője kihallgassa, Ő volt az emberi törékenység megtestesítője. Jézus mégis ott tett bizonyságot arról, hogy Ő király, még ha az Ő királysága nem is ebből a világból való. A keresztfájára három nyelven ezt írták: „A zsidók királya”, mintegy a megaláztatását megkoronázandó; a királyt keresztre feszítették, akárcsak egy bűnözőt. A fején ott volt a töviskorona, vörös palástját levették róla, védtelenül hagyva Őt.

Ha azok, akik részt vettek a tárgyalásán és a kigúnyolásában, bepillantást nyerhettek volna a jövőbe, bizonyára megdöbbentek volna. Ha látták volna az Őt követők hatalmas számát, a mártírok tömegét, akik az életüket adták Őérte, és a királyságának megállíthatatlan menetét, aminek célja az egész bolygó meghódítása, az Ő híveinek erővel bíró szavai és nagylelkű tettei által; elszégyellve magukat, visszaléptek volna, elismerve Dávid prófétikus szavainak beteljesedését. „A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból.” (2. vers)

Drága Urunk!
Nyisd meg a szemünket, hogy úgy láthassunk téged, ahogy a zsoltáros látott, a mi Királyunkként, hatalmas mennyei Főpapunkként és Bíránkként. Add meg nekünk a bátorságot, erőt és elhatározást ahhoz, hogy a te győztes sereged tagjai lehessünk! Ámen!

Ioan Campian-Tatar

81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).

Hatalmi harcok, hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében. Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben az elbeszélésben?

Jeroboám egy olyan uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna. Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten mellett: ők a „maradék”.

Ugorjunk előre 2017-be. Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem, és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.

Joy Muth Fackenthall   
Spanyol tanár és Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA USA

Fordította: Gősi Csaba