Higgyetek az Ő prófétáinak - március 25 - HÉTFŐ - 5 Mózes 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 18. fejezet 1351. nap

Az ellenállás, melybe az apostolok ütköztek, az igazság üzenetét csak még inkább a nyilvánosság elé tárta. A zsidók belátták, hogy az új tanítók működésének megakadályozására irányuló fáradozásuk még több hívet szerez az új hitnek. "De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának."

A dolgok ilyen fordulata a zsidó vezetőket felbőszítette. Elhatározták, hogy céljukat erőszakos eszközökkel is elérik. Sikerült nekik a tudatlan és lármás csőcselék legalantasabb szenvedélyeit felkelteni, zendülést előidézni; ezt úgy állították be, hogy az apostolok tanításának eredménye. Remélték, hogy ezen hamis vádjukkal megnyerik a hatóság segítségét szándékuk keresztülviteléhez. Eltökélték, hogy az apostoloknak nem adnak alkalmat a védekezésre, hanem felhasználják a tömeget, hogy Pált és Barnabást megkövezzék és így véget vessenek működésüknek.

Barátaik - nem a hívők közül valók - figyelmeztették az apostolokat a zsidók rosszindulatú szándékára és rábeszélték őket, hogy ne tegyék ki magukat céltalanul a csőcselék dühének, hanem meneküljenek, hogy megmentsék életüket. Így tehát Pál és Barnabás titokban elhagyták Ikóniumot és a hívőkre bízták a műnek ideiglenes vezetését. Nem távoztak el végleg. Szándékuk volt visszatérni, mihelyt az izgalom elül, hogy azután megkezdett munkájukat befejezzék.

Isten igaz követőinek minden korszakban és minden országban elkeseredett ellenállást kellett elszenvedniük azok részéről, akik szándékosan vetették el a mennyei világosságot. Az evangélium ellenségei látszólag gyakran diadalt arattak, mikor alakoskodásuk és hazugságuk következtében ajtók zárultak be, amelyeken át Isten követei bejuthattak volna. Azonban ezek az ajtók nem maradhattak örökre zárva. Amikor az Úr szolgái nemsokára visszatértek, hogy munkájukat ismét felvegyék, hatalmasan közbenjárt érettük és képesítette őket, hogy neve dicsőítésére emlékművet állítsanak.

Amikor az apostolokat Ikóniumból kiűzték, a lykaóniai Listrába és Derbébe mentek. Ezekben a városokban főként pogányok laktak. Legtöbbjük babonás ember, kik közül azonban néhányan hajlandók voltak meghallgatni és elfogadni az evangéliumot. Az apostolok tehát elhatározták, hogy itt és a környéken munkálkodnak majd, mert remélték, hogy megszabadulhatnak a zsidós előítélettől és az üldözéstől.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+11&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+11&version=NT-HU

Az engedelmességért járó jutalom túlhangsúlyozása gyakran vált ki rossz indokból származó engedelmességet. Tulajdonképpen ez volt a probléma Izraellel is, amikor Jézus közöttük élt. A babiloni fogság idejétől kezdve a zsidók kifejezett céllal kezdtek el engedelmeskedni Istennek, hogy megkapják a megígért jutalmat. Az engedelmesség gépiessé lett, az embereket az motiválta, mit nyerhetnek általa. Nem egy lelkükből fakadó, szívből jövő válasz volt a kegyelmes Istennek, akit imádtak.

Viszont azért, hogy kiegyensúlyozzuk a képet, sosem szabad figyelmen kívül hagynunk az engedelmesség jutalmát. Az Istennek való engedelmességben van egy védő elem. Ha végignézzük ezt a fejezetet, ilyen jutalmakkal találkozunk, mint erő, hosszú élet, jó időjárás, siker, Isten áldása stb.

A fejezet középpontjában ez áll: „Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt...” (14. vers). Természetesen ez valódi záporesőre utal. Palesztinában a korai esőre azért volt szükség, hogy fellazítsa a talajt a szántásra és vetésre. A késői eső a gabona beérését biztosította.

Ma a Szentlélek arra vágyik, hogy lelki esőt adjon nekünk amely elősegíti bennünk, hogy akarjuk és megcselekedjük mindazt, amiben Isten örömét leli (Fil 2:13). Megengedjük, hogy ez megtörténjék?

John Ash 

 

190. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  18. fejezetéhez (március 24-30.).

Nem könnyű beismerni, de ki merészelné megjegyezni, hogy Pál, a nagy apostol, bár hűséges és szenvedélyes volt, nem a megfelelő evangelizációs stratégiát használta, amikor első botladozó missziós lépéseit tette Ázsia pogányai közt? Biztos volt benne, hogy a pogányok apostolaként kapott elhívást. Örömmel kiegyezett azzal, amire az egyház kérte, hogy tegye meg.

Azonban az események, amelyek megestek az első missziós útján megmutatták, hogy a cselekedetei nem felelnek meg annak, amire a Szent Lélek elhívta. Pál a saját feje után ment a kezdeményezésben, még Barnabást is nyomás alá helyezte, és előnyben részesítette, hogy a zsidóknak prédikálják az üzenetet. Ez nem egyezett meg azzal a paranccsal, amit a Szentlélektől kapott. Pál cselekedetei kétségkívül az erős kulturális és lelki gyökereiből adódtak, mégis a pogányoknak történő evangéliumhirdetésére kihatott az, hogy Pál hajlamos volt elsőként a zsidókat meggyőzni. A stratégiája befolyásolta a zsidókat, ami később súlyos problémákat idézett elő.

Ennek ellenére gyülekezeteket alapítottak meg, főképp olyan hívők, akik a pogányságból jöttek:, Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában és Derbében. Végül a Szentlélek céljai, és a hit ajtaja megnyílt a pogányok számára. Sürgősen meg kell kérdeznem magamtól, hiszen Krisztus munkatársa vagyok, hogy vagyok-e olyan közel a Szentlélekhez, hogy tisztán halljam tőle, milyen irányba tartsak a misszióban, amit Ő adott nekem.

Jorge Torreblanca

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 24 - VASÁRNAP - 5 Mózes 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 18. fejezet 1350. nap

18. Munka a pogányok között

Pál és Barnabás a pisidiai Antiókhiából Ikóniumba mentek és ott, ugyanúgy, mint Antiókhiában, saját népük zsinagógájában kezdték el munkájukat. Jó eredményük volt, "ugyanannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé". Azonban Ikóniumban, valamint más helységekben is, ahol munkálkodtak, "akik a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen."

Az apostolok azonban nem engedték magukat misszióútjuktól eltéríteni, mivel sokan fogadták el Krisztus evangéliumát. Minden irigység, ellenállás és előítélet ellenére, folytatták működésüket, "bátran prédikálván az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által." Az isteni jóakarat ezen megnyilatkozása mély benyomást keltett mindazokban, kik nem zárkóztak el jobb meggyőződésük és lelkiismeretük elől. Így növekedett a megtértek száma.

Amilyen mértékben növekedett az apostolok által hirdetett üzenet népszerűsége, annál inkább irigykedtek és gyűlölködtek a hitetlen zsidók. Elhatározták, hogy azonnal véget vetnek Pál és Barnabás működésének. Hamis és túlzott jelentésekkel akarták megfélemlíteni a felsőbb hatóságokat, hogy az egész várost a lázadás veszélye fenyegeti. Azt híresztelték, hogy nagy tömeg csatlakozott az apostolokhoz. Úgy állították be működésüket, hogy titkos és veszedelmes dologra készülnek.

E vádak alapján a hatóság néhányszor beidézte az apostolokat; védekezésük azonban olyan világos, értelmes volt és tanaikat oly nyugodtan és érthetően magyarázták, hogy nagy rokonszenvet keltettek. Annak ellenére, hogy a hamis vádak következtében, melyeket az apostolokról terjesztettek, a hatóságok előítélettel viseltettek irántuk, elítélni még sem merték őket.

Belátták, hogy Pál és Barnabás tanainak célja az, hogy az embereket erkölcsös és törvénytisztelő polgárokká tegyék. Az erkölcsiség és a rend csak javulhat a városban, ha az apostolok tanait elfogadják.

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+10&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+10&version=NT-HU

Isten a Tízparancsolatot kőbe véste; mi legjobb szándékunk szerint is csak papírra írunk. Miért éppen a követ választotta? Mert a Tízparancsolatot örök érvényűnek szánta. Isten szeretettörvényét a bukott emberiséghez szabja, és nem fogja megváltoztatni. Nekem és neked arra van szükségünk, hogy a Szentlélek a szívünkbe írja (Ez 36:26). Ez komoly imacél, igaz?

Mózes ötödik könyve tartalmának nagy részével már találkoztunk a korábbi könyvekben, de van egy különbség: jelen esetben Mózes személyesen szól a néphez. Megfontoltan beszél, és minden szava tele van érzelmekkel. Az egész könyvben a törvénnyel és az engedelmességgel foglalkozik.

Érdekes, hogy amikor Mózes a törvény részleteiről és lényegéről beszél, Jézus jut eszünkbe, aki több alkalommal is Mózes szavaira utal. Az emberek által megélt törvény kedvessé, jóindulatúvá, értelmessé, szeretővé és szerethetővé teszi őket. 

"Istenem, kérlek vedd el kőkemény, önző szívemet, és írd be szeretet- törvényedet mélyen a szívembe és elmémbe, hogy szavaim és viselkedésem ma is összhangban legyenek a Te akaratoddal!"

John Ash 

 

190. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  18. fejezetéhez (március 24-30.).

Nem könnyű beismerni, de ki merészelné megjegyezni, hogy Pál, a nagy apostol, bár hűséges és szenvedélyes volt, nem a megfelelő evangelizációs stratégiát használta, amikor első botladozó missziós lépéseit tette Ázsia pogányai közt? Biztos volt benne, hogy a pogányok apostolaként kapott elhívást. Örömmel kiegyezett azzal, amire az egyház kérte, hogy tegye meg.

Azonban az események, amelyek megestek az első missziós útján megmutatták, hogy a cselekedetei nem felelnek meg annak, amire a Szent Lélek elhívta. Pál a saját feje után ment a kezdeményezésben, még Barnabást is nyomás alá helyezte, és előnyben részesítette, hogy a zsidóknak prédikálják az üzenetet. Ez nem egyezett meg azzal a paranccsal, amit a Szentlélektől kapott. Pál cselekedetei kétségkívül az erős kulturális és lelki gyökereiből adódtak, mégis a pogányoknak történő evangéliumhirdetésére kihatott az, hogy Pál hajlamos volt elsőként a zsidókat meggyőzni. A stratégiája befolyásolta a zsidókat, ami később súlyos problémákat idézett elő.

Ennek ellenére gyülekezeteket alapítottak meg, főképp olyan hívők, akik a pogányságból jöttek:, Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában és Derbében. Végül a Szentlélek céljai, és a hit ajtaja megnyílt a pogányok számára. Sürgősen meg kell kérdeznem magamtól, hiszen Krisztus munkatársa vagyok, hogy vagyok-e olyan közel a Szentlélekhez, hogy tisztán halljam tőle, milyen irányba tartsak a misszióban, amit Ő adott nekem.

Jorge Torreblanca

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 23 - SZOMBAT - 5 Mózes 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 17. fejezet 1349. nap

Pál hitben tört előre és állandóan azon fáradozott, hogy Isten országát felépítse azok között, kiket Izráel tanítói elhanyagoltak. Állandóan Jézus Krisztust magasztalta, mint "a királyok Királyát és az urak Urát" (1. Tim. 6, 15.) és intette a hívőket, hogy "meggyökerezvén és tovább épülvén Ó benne" megerősödjenek a hitben. (Kol. 2, 7.)

Akik hisznek, azoknak Krisztus a biztos alap. Erre az élő Kőre egyaránt építhetnek zsidók és pogányok. Elég nagy mindenki számára és elég erős, hogy az egész világ súlyát és terhét viselje. Ezt a tényt Pál maga is világosan felismerte.

Mielőtt tanítói működését befejezte, a pogányok közül megtért hívők egyik csoportjához fordult, akik szilárdan kitartottak az evangéliumi igazság iránti szeretetükben. Így írt nekik: "Ti, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus." (Ef. 2, 19. 20.)

Mialatt az evangélium üzenete Pisidiában terjedt, az antiókhiai hitetlen zsidók, előítéletüktől elvakultan, fellázították "az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit és üldözést támaszfának Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból."

Ez a bánásmód nem tántorította el az apostolokat; emlékeztek Mesterük szavaira: "Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben; mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak". (Máté 5, 11. 12.)

Az Evangélium szépen haladt előre; az apostoloknak volt rá okuk, hogy bizakodók legyenek. A pisidiaiak között Antiókhiában folytatott munkájuk gazdagon gyümölcsözött. Az ott visszahagyott hívők is, noha időnként egyedül folytatták a munkát, "betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel".

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+9&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+9&version=NT-HU

Elérkezett a nap, hogy a nép átkeljen a Jordánon és bevonuljon Kánaánba. Az első generáció kihalt és Mózes halála is közel volt már. Pillanatnyi büszkesége nagyon nem volt jellemző rá. De Istennek foglalkoznia kellett Mózes büszkeségével azért, hogy ne terjedjen tovább Izraelben. Itt volt a hazatérés ideje: Mózes számára a menny, Izraelnek pedig az ígéret földje. Az ott lakó emberek erősebbek és hatalmasabbak voltak Izraelnél. Ott voltak az Anákok, azok az óriások, akiktől Izrael megijedt negyven évvel korábban. Egy kérdés jól ismert volt abban az időben: „Ki állhat meg az Anák fiai előtt?” Mielőtt a mai Izrael bevonulna a mennyei Kánaánba, hasonló kérdés merül fel: „Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ő vele?” (Jel 13:4). A végidei óriás az a globális szövetség lesz (Jel 13:1-4), amelyet a Föld királyai támogatnak (Jel 17:12-13). A történelem megismétlődik, de ahogy Mózes mondta: „Istened, az Úr vonul előtted mint emésztő tűz, ő pusztítja el, ő alázza meg őket előtted” (3. vers új prot. ford.), ugyanúgy az utolsó időben is a végidei óriások „a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek” (Jel 17:14 – új prot. ford.). A két Kánaánba (földi és mennyei) való bevonulás előtt legyőzi az óriásokat az Ő népe előtt. 

A két történet között van egy különbség. Az ősi Izrael az Egyiptomból való kivonulás óta makacs és lázadó nép volt. Olyannyira, hogy öntött borjú istent készítettek maguknak, hogy azt imádják. Ez az esemény Isten jelenlétében történt, amikor Mózesnek adta a két kőtáblát, amelyekre saját ujjával írta fel törvényeit. Izrael oly mértékig lázadt, hogy Isten azt mondta, el fogja pusztítani őket. „De téged (Mózest) náluk nagyobb és erősebb néppé teszlek” (14. vers). Mózes azonban esedezett Isten előtt, hogy mentse meg őket, mert ha elpusztítja őket, Isten ellenségei ezt mondanák: „Nézd, Isten megszabadította Izraelt Egyiptomból csak azért, hogy elpusztítsa őket a sivatagban! Képzeld már el! Megígérte nekik, hogy nekik adja az ígéret földjét, de nem tette meg. Miféle Isten az ilyen?” Mózes nem kereste a dicsőséget, hanem azt akarta, hogy Isten dicsőüljön meg. Arcra borulva töltött negyven napot és negyven éjjelt, ugyanannyit, mint amennyit korábban a Sínai-hegyen töltött Istennel. Nyolcvan napot élelem nélkül, de Isten megtartotta őt! Milyen nagyszerű Istenünk van!

Isten figyelmeztette Izraelt, hogy nem azért fogják legyőzni ellenségeiket, mert ők igazak, hanem azért, mert az ellenségeik gonoszak. A végidőben az új Izrael nem magának tulajdonítja az óriás fölötti győzelmét, aki el akarta őket törölni a föld színéről (Jel 13:15), hanem egyedül Istent dicsőíti a diadalért. Mózes és a Bárány énekét fogják énekelni: „Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljönnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek” (Jel 15:3-4). Isten igazolást nyer. Micsoda kiváltság számunkra, hogy az utolsó időben élhetünk és megláthatjuk a világméretű szabadulást, amely sokkal nagyobb lesz, mint a Vörös-tengernél történt szabadulás. Az utolsó időben az új Izrael Jézusra fog hasonlítani (1Jn 3:2) és Tőle fog függni végső harcában. Kapaszkodjunk Belé ma, hogy tőle függjünk majd akkor!

Norman Gulley

 

189. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  17. fejezetéhez (március 17-23.).

A hírnökök olyan személyek voltak, akiknek a feladatuk az volt, hogy nyilvánosan kihirdessék a közösség felé, amit a parancsolóik megkívántak tőlük. A mai világunkban, ahol a modern eszközök vették át a személyes hírvivők helyét, hihetetlen kiváltságnak tartom, hogy Isten békehírnöke lehetek a példaadásommal és az evangélium igazságának közhírré tételével. Engedelmeskedvén Mennyei Parancsolómnak, kiváltság számomra, hogy hirdethetem a jó hírt, hogy létezik ingyen megváltás Jézusban bárki számára, aki el akarja fogadni. És hűséges akarok maradni, hogy teljesíthessem ezt a küldetést, bárhová is küld engem.

Nem mindig könnyű, azonban bátorságot és erőt meríthetek tőle. Egyre mélyül a meggyőződésem, hogy az én felelősségem, hogy hűséges maradjak a feladatomban – bízzak, ne magamban, hanem Istenben, és az ő erejének hatalmában. Meg vagyok győződve arról, hogy amikor elhív, képessé is tesz. Szükségem van arra a Valakire, aki elküldött, hogy segítsen nem a saját kényelmemre és jólétemre gondolni elsőként. Szükségem van rá, hogy segítsen, mint Barnabásnak tette, hogy ne legyen szigorú a munkában leggyengébbekkel, hanem türelmes legyen, és mindig legyen hajlandó nekik újabb esélyt adni.

Az a vágyam, hogy Jézus, aki a világosság, bennem éljen és dicsőséget adjak neki azáltal, hogy ragyogó jelzőfénnyé leszek, amely hirdeti a reményt és a megváltást azok számára, akik a modern élet baljós tengerének viharos vizeivel küzdenek.

Marco T. Terreros

Puerto Rico

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 22 - PÉNTEK - 5 Mózes 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 17. fejezet 1348. nap

"A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezések és magasztalják vala az Úrnak igéjét; és akik csak örök életre választattak vala, hiuének." Boldogok voltak, hogy Krisztus gyermekeivé fogadta őket. Hálás szívvel hallgatták és prédikálták az Igét. A hívők az evangéliumi üzenetet buzgón közölték másokkal és így "terjede pedig az Úrnak igéje az egész tartományban".

Már évszázadokkal előbb leírták ihletett írók a pogányok összegyűjtését; azonban kevesen értették meg az ilyen prófétikus kijelentéseket. Hóseás így szólt: "De mégis annyi lesz Izráel fiainak száma, mint a tenger fövénye, amely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai!" És ismét: "És bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek... és azt mondom... Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!" (Hóseás 1, 10; 2, 22.)

Az Üdvözítő, földi tanítói működése alatt megjövendölte az evangélium terjedését a pogányok között. A szőlőhegy munkásairól szóló példázatában kijelentette a megátalkodott zsidóknak: "Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és olyan népnek adatik, mely megtermi annak gyümölcsét." (Máté 21, 43.) Feltámadása után megbízta tanítványait: "Elmenvén azért, tanítsatok minden népeket" - "hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek". Senki ne maradjon intelem nélkül. (Máté 28, 19; Márk 16, 15.)

Noha Pál és Barnabás a pisidiai Antiókhiában a pogányokhoz fordultak, azonban szüntelenül fáradoztak a zsidókért is; ahol csak alkalmuk kínálkozott, vagy ahol befogadták őket. Később Pál és munkatársai Thessalonikában, Korinthusban, Efézusban és más fontos városban prédikálták az evangéliumot, úgy zsidónak, mint pogánynak egyaránt. Isten országa építése terén a fősúlyt azonban attól kezdve a pogány országokra és olyan népekre helyezték, melyek keveset, vagy semmit sem tudtak még az igaz Istenről és szent Fiáról.

Pálnak és munkatársainak részvét támadt szívében azok iránt, kik "Krisztus nélkül valók voltak, Izráel társaságától idegenek és az ígéret szövetségeitől távolvalók" voltak. Tehát "reménységük nem vala" és "Isten nélkül valók voltak e világon." Az apostoloknak a pogányok között végzett fáradhatatlan munkálkodása következtében megtanulták "a vendégek és idegenek", akik "egykor távol voltak", hogy "közelvalókká lettek a Krisztus vére által" és az ő engesztelő áldozatában való hit által "polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek." (Eféz. 2, 12. 13. 19.)

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+8&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+8&version=NT-HU

Az a nemzedék, amely elfogadta a beszámolót – azt a beszámolót, ami arról szólt, hogy az ígéret földje tele van óriásokkal és ők elvesznek, ha engedelmeskednek Istennek és bevonulnak –, meghalt a sivatagban. Miközben az óriások méretére összpontosítottak, szem elől tévesztették Isten nagyságát. Így Isten megengedte számukra a pusztai tapasztalatot azért, hogy időközben létrejöhessen egy olyan új nemzedék, amely sokkal jobban függ Tőle, és nem önmagára támaszkodik.

A sivatagban Isten vezette a népet, és próbára is tette őket, hogy megismerjék szívük állapotát. Rá akarta vezetni őket arra, hogy felismerjék: az a kenyér, amelyről naponta gondoskodott, nem elég. Igéje sokkal fontosabb az elfogyasztott mannánál. Az Isten Igéje iránti bizalmatlanság oda vezette Izraelt, hogy már nem hittek Urukban. Csakis úgy léphettek volna be az ígéret földjére, ha megújulnak Istenben az Ő szavában való hit által. Az Ő szava teremtette a világot, és ugyanolyan hatalommal képes újjáteremteni az emberi szívet is. Ha Igéjén keresztül Isten életével töltekezünk be, eloszlik az óriásoktól való félelem, legyenek azok bármilyen fenyegetőek.

Isten kinyilvánította gyermekei iránti szeretetét azért, hogy ők megnyissák szívüket szeretetének fogadására, és arra, hogy viszontszeressék Őt. Ruhájuk nem kopott el, lábuk nem dagadt meg. Isten átvezette őket „a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz” (15. vers – új prot. ford.). Isten áldásokat és próbákat adott nekik. A víz szabadon ömlött Mózes kimondott szavára. Mindez azért volt, hogy megalázzák magukat: „Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled” (16. vers – új prot. ford.). Ő nem csupán a próba kedvéért próbálta meg őket, hanem azért, hogy jót tegyen velük; hogy megtanuljanak benne bízni; és áldásban részesüljenek. Isten reményt adott nekik. A jövőjükre, az ígéret földjére összpontosított, hogy felülemelje őket a sivatagi vándorlás viszontagságain; hogy reményt, célt, várakozást adjon nekik, hogy higgyenek az áldásokban, hiszen máris áldottak. „Mert jó földre visz be most téged Istened, az Úr, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek; búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szűkölködöl semmiben sem; olyan földre, amelynek a köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz” (7-9 vers – új prot. ford.). Micsoda különbség ez a száraz sivataghoz képest, amely tele van hatalmas kövekkel és mérgező állatokkal!

A sivatag az Istentől távoli életet, az ígéret földje pedig azt az életet jelképezi, amelyben bőséges frissítő víz fakad az Ő életéből. Jézus azt mondta a kútnál az asszonynak: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:  Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne” (Jn 4:13-14). Istennek volt egy figyelmeztetése azok számára, akik belépnek Kánaánba. Amikor mindenük meglesz, szép házakban laknak, nyájaik és csordáik lesznek, aranyuk és ezüstjük, ezt fogják majd mondani: „Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerezte nékem e gazdagságot!” (17. vers). Ezért Isten szeretettel figyelmeztette őket: „Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit” (11. vers).

Az utolsó időben, mielőtt a mennyei Kánaánba belépnénk, Isten ezt mondja: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22:14). Isten hív: „Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel 22:17). Azok, akik bőségesen fogyasztottak a Krisztus által felkínált vízből az Ő Igéjén keresztül, szeretetből megtartják az Ő parancsolatait (Jn 14:15), örömmel belépnek a városba, és sokkal nagyobb mértékben élvezik azt, mint a földi Kánaánt (1Kor 2:9). A büszkeség eltűnt, megszabadultak énjüktől, és azért élnek, hogy örökké Istent dicsőítsék. Isten vágyik arra, hogy otthon köszönthessen téged! Ezért tölts időt minden nap az Ő Igéjével, hogy az örökkévalóságot is Vele tölthesd az újjáteremtett Földön!

Norman Gulley

 

189. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  17. fejezetéhez (március 17-23.).

A hírnökök olyan személyek voltak, akiknek a feladatuk az volt, hogy nyilvánosan kihirdessék a közösség felé, amit a parancsolóik megkívántak tőlük. A mai világunkban, ahol a modern eszközök vették át a személyes hírvivők helyét, hihetetlen kiváltságnak tartom, hogy Isten békehírnöke lehetek a példaadásommal és az evangélium igazságának közhírré tételével. Engedelmeskedvén Mennyei Parancsolómnak, kiváltság számomra, hogy hirdethetem a jó hírt, hogy létezik ingyen megváltás Jézusban bárki számára, aki el akarja fogadni. És hűséges akarok maradni, hogy teljesíthessem ezt a küldetést, bárhová is küld engem.

Nem mindig könnyű, azonban bátorságot és erőt meríthetek tőle. Egyre mélyül a meggyőződésem, hogy az én felelősségem, hogy hűséges maradjak a feladatomban – bízzak, ne magamban, hanem Istenben, és az ő erejének hatalmában. Meg vagyok győződve arról, hogy amikor elhív, képessé is tesz. Szükségem van arra a Valakire, aki elküldött, hogy segítsen nem a saját kényelmemre és jólétemre gondolni elsőként. Szükségem van rá, hogy segítsen, mint Barnabásnak tette, hogy ne legyen szigorú a munkában leggyengébbekkel, hanem türelmes legyen, és mindig legyen hajlandó nekik újabb esélyt adni.

Az a vágyam, hogy Jézus, aki a világosság, bennem éljen és dicsőséget adjak neki azáltal, hogy ragyogó jelzőfénnyé leszek, amely hirdeti a reményt és a megváltást azok számára, akik a modern élet baljós tengerének viharos vizeivel küzdenek.

Marco T. Terreros

Puerto Rico

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 21 - CSÜTÖRTÖK - 5 Mózes 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 17. fejezet 1347. nap

Ezután így folytatta: "És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust; mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek téged. Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy, hogy az nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, így mondta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait". "Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt és helyezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott. De akit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást."

Miután Pál világosan beszélt a Messiásra vonatkozó próféciák beteljesedéséről, megtérést és bűneik bocsánatát prédikálta, Jézusnak, a Messiásnak érdemeiért: "Azért legyen néktek tudtotokra atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata; és mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattok."

Pál szavait Isten Lelke ihlette, úgyhogy érintette a hallgatóság szívét. Az apostolnak az ótestamentumi próféciákra való hivatkozása, valamint az a kijelentése, hogy ezek beteljesedtek a názáreti Jézus tanításaiban: sok lelket meggyőzött, akik várták a megígért Messiás eljövetelét. A szónok határozottan kijelentette: az üdvígéret zsidónak és pogánynak egyaránt szól; s ez reménnyel és örömmel töltötte el azokat is, akik test szerint nem tartoztak Ábrahám leszármazottaihoz.

"Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nekik ezen beszédeket." Az istentisztelet befejezése után, "sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; akik szólván hozzájuk, bíztatók őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében."

Az az érdeklődés, amelyet Pálnak a pisidiai Antiókhiában tartott beszéde felkeltett, a következő szombaton "majdnem az egész várost" összehozta Isten Igéjének meghallgatására. "Mikor pedig a zsidók látták a sokaságot, betelének irigységgel és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva."

"Amikor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva, mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten Igéje; de mivelhogy ti megvetitek azt és nem tartjátok méltónak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig."

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+7&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+7&version=NT-HU

Istennek Izrael iránti szeretete abban is megmutatkozott, hogy teljes győzelmet arattak hét – náluknál erősebb – nemzet fölött. Egyes keresztények megkérdőjelezik a parancsot, ami ezután következik: „Pusztíts el minden férfit, asszonyt, és gyermeket!” Miért adott Isten ilyen utasítást? Vajon olyan mészárlás volt ez, mint amit a keresztények vittek véghez a sötét középkor évszázadai alatt? Nem, egyáltalán nem. Ők saját keresztény testvéreik ellen támadtak, Izrael azonban pogányok ellen háborúzott. Isten tudta, hogy ha egy pogány is élve marad, máris romlást hozhat Izrael hitére. A pogányok faragott bálványokat imádtak, és arra csábították Izraelt, hogy csússzanak vissza a bálványimádás rút szokásaiba, ahogy tették azt Egyiptomban is. Izrael számára az egyetlen védelem a teljes elkülönülés volt. Isten arra kérte Izraelt, hogy rombolják le a pogány oltárokat, döntsék le a bálványokat, hogy egyedül a világegyetem egy igaz Istenét imádják, aki él, és naponkénti győzelmeket ad nekik fizikai és lelki téren egyaránt.

Isten hívta ki Izraelt Egyiptomból, messze a bálványimádástól, mert azt szerette volna, hogy Vele legyenek. Semmi haszna nem lett volna annak, ha kihívja őket, majd beengedi őket az új területre, ahol szintén pogányok között kellett volna élniük. Isten ismerte gyengeségüket, és minden szempontból megfelelő környezetet akart nekik biztosítani, hogy teljesen Neki szentelt nép legyenek. Milyen csodálatos kijelentést tett nekik! „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli Faraó királynak kezéből” (6-8. vers). 

Ezekről az igeversekről egy szerelmes fiatalember juthat eszünkbe, aki éppen feleséget választ magának, és azt szeretné, ha választottja biztonságban lenne nála. Az igazi házasság két személy között köttetik, és kizár minden más betolakodót. Isten szeretete is kizárólagos: ő sem tűrt meg szerettei körül versenytársakat. Örökre meg akarta tartani szövetségét, a házassági köteléket. Isten a következőket akarta tenni menyasszonyáért: megáldani minden nemzet fölött, megóvni a meddőségtől, a betegségtől, Egyiptom szörnyű kórjaitól, az őt fenyegető nagy nemzetektől való félelemtől. A csodálatos Isten akart velük lakozni, és apránként kiűzni előlük a népeket, hogy a körülöttük élő mezei vadak túlságosan el ne szaporodjanak. Isten ma is vágyik veled lenni, hogy hűséges maradj Hozzá és házastársadhoz; vágyik elűzni félelmeidet és legmerészebb elképzeléseidet is felülmúlva megáldani téged. Ő féltőn szerető Isten, aki lelked legmélyén szeretne munkálkodni, hogy megszabadítson éned rabságából – ami a legnagyobb emberi bálvány –, hogy végül gond nélkül örülhess túláradó szeretetének! 

Norman Gulley

 

189. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  17. fejezetéhez (március 17-23.).

A hírnökök olyan személyek voltak, akiknek a feladatuk az volt, hogy nyilvánosan kihirdessék a közösség felé, amit a parancsolóik megkívántak tőlük. A mai világunkban, ahol a modern eszközök vették át a személyes hírvivők helyét, hihetetlen kiváltságnak tartom, hogy Isten békehírnöke lehetek a példaadásommal és az evangélium igazságának közhírré tételével. Engedelmeskedvén Mennyei Parancsolómnak, kiváltság számomra, hogy hirdethetem a jó hírt, hogy létezik ingyen megváltás Jézusban bárki számára, aki el akarja fogadni. És hűséges akarok maradni, hogy teljesíthessem ezt a küldetést, bárhová is küld engem.

Nem mindig könnyű, azonban bátorságot és erőt meríthetek tőle. Egyre mélyül a meggyőződésem, hogy az én felelősségem, hogy hűséges maradjak a feladatomban – bízzak, ne magamban, hanem Istenben, és az ő erejének hatalmában. Meg vagyok győződve arról, hogy amikor elhív, képessé is tesz. Szükségem van arra a Valakire, aki elküldött, hogy segítsen nem a saját kényelmemre és jólétemre gondolni elsőként. Szükségem van rá, hogy segítsen, mint Barnabásnak tette, hogy ne legyen szigorú a munkában leggyengébbekkel, hanem türelmes legyen, és mindig legyen hajlandó nekik újabb esélyt adni.

Az a vágyam, hogy Jézus, aki a világosság, bennem éljen és dicsőséget adjak neki azáltal, hogy ragyogó jelzőfénnyé leszek, amely hirdeti a reményt és a megváltást azok számára, akik a modern élet baljós tengerének viharos vizeivel küzdenek.

Marco T. Terreros

Puerto Rico

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 20 - SZERDA - 5 Mózes 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 17. fejezet 1346. nap

Miután Márk eltávozott tőlük, Pál és Barnabás meglátogatták a pisidiai Antiókhiát. Ott szombatnapon bementek a zsinagógába és leültek. "Azonban a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának elöljárói hozzájuk, mondván: Atyámfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok." Miután így felszólították őket, hogy beszéljenek, "Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg." Ezután csodás beszédet tartott. Először történelmi áttekintést nyújtott Isten eljárásáról, útjáról és módjáról, ahogyan a zsidó népet vezette az egyiptomi szabadulás után. Beszélt nekik Isten ígéretéről, hogy Dávid magvából küld számukra Üdvözítőt. Ezután nyíltan kijelentette: "Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust; minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének. És mikor be akaró végezni János az ő tisztét, monda: Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját". Nagy erővel prédikálta tehát Jézust, mint az emberek Üdvözítőjét, mint a megjövendölt Messiást.

Miután Pál befejezte magyarázatát, így szólt: "Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett. Mert akik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, (melyeket minden szombaton felolvasnak) ítéletükkel betöltötték."

Pál nem habozott, hogy leplezetlenül kimondja az igazságot: a zsidó vezetők elvetették az Üdvözítőt. Majd így folytatta: "És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg. És mikor mindazokat elvégezték, amik ő felőle megírattak, a fáról levéve, sírba helyezteték. De az Isten feltámasztó őt halottaiból; és ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt."

Mai Bibliai szakasz: 5 Mózes 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+6&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=5%20M%C3%B3zes+6&version=NT-HU

Isten kijelentése után – amit az előző fejezetben olvastunk –, nem csoda, hogy Mózes ezt mondja: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!  Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6:4-5). Isten szeretet (1Jn 4:8-16). Őt nem érdekli a felületes ismeretség. Igazi szívbeli kapcsolatra vágyik. Mivel Ő teremtette az embereket, azt szeretné, ha tudnák, hogy Hozzá tartoznak, mert Ő adott nekik életet és meghalt azért, hogy örök életük lehessen. Krisztus ezt a szakaszt idézte, amikor a legfontosabb parancsolatról beszélt (Mt 22:37-40). Egyik földi vallásalapító sem jobb, mint egy ember alkotta isten, mert nem élők; vagy ha élnek még, akkor is csak emberek. Egyedül egy igaz Isten létezik, aki öröktől fogva van, és örökké él. Végtelen és isteni szeretettel fordul az emberek felé, ami páratlan.

Ezért akart Isten nagy és gyönyörű városokat adni Izraelnek, amiket nem ők építettek, házakat, amik nem az ő keze munkájuk, javakat, amiket nem ők szereztek és szőlőket, amiket nem ők ültettek. Ezek fizikai ajándékok voltak, amik az ajándékozóval jártak együtt. Szerette volna őket megáldani lelkileg is, ám Isten aggódott, hogy ezek miatt elfelejtenék Őt, mert bálványokká válnának, és elválasztanák őket Tőle, aki minden áldást biztosított számukra. A meggazdagodott Izrael Laodiceára emlékeztet, Isten végidei egyházára, amely gazdag és azt gondolja, nincs szüksége semmire, miközben a legnagyobb szüksége van Istenre, akit kívül hagynak (Jel 3:14-20). Micsoda hálátlanság!

A történelem során az emberek sokszor szívük ajtaján kívül felejtik Istent. Ám Ő még mindig szereti őket. Megígéri Laodiceának, hogy ha beengedik Őt az életükbe, akkor a második advent után vele ülhetnek majd a trónján (Jel 3:21). Az Ő szeretete a legcsodálatosabb az univerzumban, szeretne veled lenni ma és többet adni pusztán fizikai áldásoknál. Azt szeretné, ha meghívnád, hogy uralkodjon az életedben annak előízeként, amikor Vele együtt fogsz uralkodni örökké.

Norman Gulley

 

189. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  17. fejezetéhez (március 17-23.).

A hírnökök olyan személyek voltak, akiknek a feladatuk az volt, hogy nyilvánosan kihirdessék a közösség felé, amit a parancsolóik megkívántak tőlük. A mai világunkban, ahol a modern eszközök vették át a személyes hírvivők helyét, hihetetlen kiváltságnak tartom, hogy Isten békehírnöke lehetek a példaadásommal és az evangélium igazságának közhírré tételével. Engedelmeskedvén Mennyei Parancsolómnak, kiváltság számomra, hogy hirdethetem a jó hírt, hogy létezik ingyen megváltás Jézusban bárki számára, aki el akarja fogadni. És hűséges akarok maradni, hogy teljesíthessem ezt a küldetést, bárhová is küld engem.

Nem mindig könnyű, azonban bátorságot és erőt meríthetek tőle. Egyre mélyül a meggyőződésem, hogy az én felelősségem, hogy hűséges maradjak a feladatomban – bízzak, ne magamban, hanem Istenben, és az ő erejének hatalmában. Meg vagyok győződve arról, hogy amikor elhív, képessé is tesz. Szükségem van arra a Valakire, aki elküldött, hogy segítsen nem a saját kényelmemre és jólétemre gondolni elsőként. Szükségem van rá, hogy segítsen, mint Barnabásnak tette, hogy ne legyen szigorú a munkában leggyengébbekkel, hanem türelmes legyen, és mindig legyen hajlandó nekik újabb esélyt adni.

Az a vágyam, hogy Jézus, aki a világosság, bennem éljen és dicsőséget adjak neki azáltal, hogy ragyogó jelzőfénnyé leszek, amely hirdeti a reményt és a megváltást azok számára, akik a modern élet baljós tengerének viharos vizeivel küzdenek.

Marco T. Terreros

Puerto Rico

Fordította: Gősi Csaba