Higgyetek az Ő prófétáinak

2023. december 9., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 9 - SZOMBAT - Ézsaiás 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 16 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2016&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2016 &version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1. Moáb gőgje miatt Isten nem tud segíteni rajta, de védelmébe veszi menekültjeit. Moáb nem tud megmenekülni lázadása következményétől és amiatt, hogy nem hagyott fel gőgös magatartásával, de Isten azt tanácsolja az izraelitáknak, hogy vegyék oltalmukba a hozzájuk menekülteket. Azt mondja, hogy a nép vezetői hozzanak ezzel kapcsolatban határozott döntést. Így szól pontosan ez tanács: „Tartsatok tanácsot, hozzatok döntést!... Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat! Hadd lakjanak nálad az elűzött móábiak! Légy rejtekhelyük, ha jön a pusztító!”

2. Isten elsiratja azokat, akik lázadásuk következtében szenvednek. Ez a fejezet is kihangsúlyozza Isten Moáb miatti gyászát és szomorúságát. Isten mélyéges fájdalmáról olvashatunk Moáb népe iránt, akiknek a bálványimádásért bűnhődniük kell. Ezt mondja Isten: „Ezért elsiratom Szibmá szőlőtőkéit, ahogyan sirattam Jazért… Ezért, mint a citera, zeng a bensőm Móábért, a keblem Kír-Hereszért.” Az 5. fejezetben Isten elsiratta Izraelt, most pedig Móábért kesereg.

3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki azt tanácsolja Moábnak, hogy kedveskedjen egy kicsit Izraelnek

b. aki az elűzöttek és bujdosók pártfogója

c. akinek a móábitákon is megesik a szíve

d. aki kegyelmi trónt ígér. A Zsidókhoz írt levélben pedig arra bátorít, hogy járuljunk bizalommal a kegyelem királyiszékéhez

e. aki Moábnak is maradékot ígér, még ha kicsi és gyenge is az

Ima éretted: Istenem, kérlek, vedd oltalmadba az olvasót, bárki üldözze is őt, és segítsd, hogy ő is védelmezője legyen annak, akit üldöznek. Adjad, hogy örülni tudjon azoknak, akik Hozzád jönnek és szomorkodni tudjon azokért, akik elhagynak Téged és emiatt szenvednek, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 39. fejezet

39. fejezet – A nyomorúság ideje (7. rész)

Az angyalok sokszor vesznek részt emberi alakban az igazak összejövetelein. Ellátogatnak a gonoszok közé is, miként Sodomába is elmentek, hogy feljegyezzék tetteiket, és megállapítsák, átlépték-e már Isten türelmének határát. Az Úr gyönyörködik az irgalmasságban. Egyesek kedvéért, akik valóban szolgálják Őt, visszatart csapásokat és meghosszabbítja tömegek békességét. Az Isten ellen vétkezők aligha tudják, hogy életükért néhány hivő embernek adósok, akiknek a gúnyolásában és sanyargatásában örömet találnak.

A világ urai nem is sejtik, hogy tanácskozásaikon sokszor angyalok viszik a szót. Emberi szemek tekintenek rájuk; emberi fülek hallgatják felhívásaikat; emberi ajkak ellenzik javaslataikat, és gúnyolják ki tanácsaikat; emberi kezek bántalmazzák és sebzik meg őket. A tanácskozótermekben és a törvényszékeken e mennyei követek azt tanúsítják, hogy jól ismerik az emberiség történelmét. Jobban tudnak érvelni az elnyomottak ügyében, mint a legtehetségesebb és a legékesebb beszédű védőügyvédek. Meghiúsítottak döntéseket, és megakadályoztak gonoszságokat, amelyek késleltették volna Isten művét, és nagy szenvedést okoztak volna népének. A veszedelem és a szükség idején "az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül, és kiszabadítja őket" (Zsolt 34:8).

Isten népe vágyakozva vár Királya közeledtének jeleire. A "meddig tart még az éjszaka" kérdésre az őrök határozottan válaszolják: "'Közelg a reggel, de még éjszaka van!' (Ésa 21:1112). Fény ragyog a hegycsúcs felett vonuló felhőkön. Nemsokára látható lesz Királyunk dicsősége, és az Igazság Napja felragyog. A reggel és az éj küszöbén vagyunk - az igazak végtelen napjának és a gonoszok örök éjének kezdetén. "

Miközben a küzdők Istent ostromolják könyörgésükkel, úgy tűnik, mintha a láthatatlan világot eltakaró függöny már-már felgördülne. Az égen az örök nappal hajnalpírja fénylik, és mint angyalok éneke zengenek e szavak: "Álljatok erősen, maradjatok hívek! Jön a segítség! ". Krisztus, a mindenható Győző, a halhatatlan dicsőség koronáját nyújtja fáradt katonáinak. Hangja a félig nyitott kapukból hangzik: "Ímé, tiveletek vagyok. Ne féljetek! Ismerem minden fájdalmatokat. Én is szenvedtem ugyanúgy, mint ti. Nem új ellenséggel hadakoztok. Én megvívtam a csatát értetek, és több lesz az, mint győzelem, amit az én nevemmel kivívtok. "

Drága Megváltónk akkor küld segítséget, amikor szükségünk van rá. Az utat, amely a mennybe visz, az Ő lába nyoma szentelte meg. Minden tövis, amely megsebzi lábunkat, az övét már megsebezte. Minden keresztünket Ő már előbb hordozta. Az Úr megengedi a harcot, hogy felkészítse lelkünket a békére. A nyomorúság ideje súlyos megpróbáltatást hoz Isten népének. De ekkor üt az óra, amikor minden őszinte hivőnek felfelé kell tekintenie, hogy hitben megpillantsa maga körül az ígéret szivárványát.

"Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj! Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?! Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről..., hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, aki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja? Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el: Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, aki megreszkettetem a tengert, és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem! Én adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be" (Ésa 51:11-16).

"Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól! Így szól Urad, az Úr, és Istened, aki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg! És én adom azt nyomorgatóid kezébe, akik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk terajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint aminő az utca a járóknak!" (Ésa 51:21-23).

A korszakokon áttekintő Isten a döntő órákban gyermekeire irányítja figyelmét, akik ellen a földi hatalmasságok fellépnek, és akik mint a száműzött foglyok, attól félnek, hogy halálra éheztetik vagy megölik őket. De a szent Isten, aki Izrael előtt szétválasztotta a Vöröstengert, meg fogja mutatni hatalmát, és kiszabadítja gyermekeit. "Azon a napon, ezt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek, és kedvezek nékik, amint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt" (Mal 3:17). Ha Krisztus hű tanúinak vére ekkor hullana, az nem volna Isten aratására gyümölcsöt termő magvetés, miként a mártírok vére volt. Hű bizonyságtevésük senkit sem győzne meg az igazságról, mert a kérlelhetetlen szív addig taszította el magától a kegyelem hullámait, amíg azok nem tértek többé vissza. A sötétség fejedelmének diadala lenne, ha az igazakat megölnék ellenségeik. Ezt mondja a zsoltáros: "Bizony elrejt engem az Ő hajlékában a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében" (Zsolt 27:5). Krisztus pedig ezt mondta: "Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát" (Ésa 26:20-21). Dicső lesz azoknak a szabadulása, akik türelmesen várták Krisztust, és akiknek a neve be van írva az élet könyvébe.

2023. december 8., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 8 - PÉNTEK - Ézsaiás 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 15 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2015&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2015 &version=NT-HU

1. Isten nem tud segíteni azon, aki nem tanul saját hibájából. Ez a fejezet Móáb elleni ítélet, az ellen a Móáb ellen, aki évszázadokkal korábban nem segített Izraelnek az ígéret földjére való eljutásban, sőt felbérelte Bálámot, hogy átkozza meg őt. Moáb viselkedhetett volna másként is és tanulhatott volna hibájából, de nem volt elég számára ez a hosszú kegyelmi idő, megtartotta az Isten és népe elleni lázadás lelkületét, egészen addig míg Istennek végül meg kellett ítélni őt.

2. Isten elsiratja azokat, akik lázadásuk következtében szenvednek. Isten sok éven keresztül mindent megtett Moábért, de amikor már nem védhette tovább, elsiratta és elgyászolta őket, mert Ők is az Ő gyermekei. Azt olvassuk ebben a fejezetben, hogy Isten ezt mondja: „Szívből kiáltok Móáb miatt.”

3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. akinek megesik a szíve lázadó és szenvedő gyermekein

b. aki nemcsak szomorúságában kiált, amikor engedetlen gyermekei szenvednek, de figyelmeztető üzenetként is, hogy elkerüljék a bajt

c. akinek mindenkiért fáj a szíve, személyválogatás nélkül

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudjon tanulni saját hibáiból. Adjad, hogy tudja, hogy megszakad a szíved, amikor saját hibái miatt szenvedni látod! Adjad, hogy élni tudjon a számára biztosított kegyelemidővel, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 39. fejezet

39. fejezet – A nyomorúság ideje (6. rész)

Ezek a csapások nem egyetemesek, különben a föld lakói mind elpusztulnának. De ilyen szörnyű csapásokról halandó ember soha nem hallott. Azok a büntetések, amelyek a kegyelemidő lezárta előtt sújtották az embereket, mind kegyelemmel voltak elegyítve. A közbenjáró Krisztus vére pajzsként védte a bűnöst bűnének teljes büntetésétől, de a végítéletkor Isten irgalom nélkül önti ki haragját.

Azon a napon tömegek fognak vágyakozni Isten kegyelmének védelme után, amelyet oly sokáig semmibe vettek. "Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg" (Ám 8:11-12).

Isten népe sem menekül meg a szenvedéstől. Üldözni és nyomorgatni fogják őket, nélkülözni és éhezni fognak, de nem pusztulnak el. Az az Isten, aki Illésről gondot viselt, egyetlen önfeláldozó gyermekét sem hagyja magára. Aki számon tartja fejük hajszálait, gondja lesz rájuk, és az éhínség idején is eledelt ad nekik. Míg a gonoszok az éhségtől és a ragálytól elpusztulnak, az igazakat angyalok védik, és kielégítik szükségleteiket. Annak, "aki igazságban jár", szól az ígéret: "Kenyerét megkapja, vize el nem fogy. " "A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt: én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket" (Ésa 33:15-16; 41:17).

"Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. " De azok, akik félik Őt, "örvendezni" fognak "az Úrban", és vigadni szabadításuk Istenében (Hab 3:17-18).

"Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobb kezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. " "Ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az Ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; a dögvésztől, amely a homályban jár; a döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; - hozzád nem is közelít. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését! Mert azt mondtad te: az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad hajlékoddá: nem illet téged a veszedelem, és csapást nem közelget a te sátorodhoz" (Zsolt 121:5-7; 91:3-10).

Emberileg mégis az lesz várható, hogy Isten népe ekkor vérével fogja bizonyságtevését megpecsételni, akárcsak az előtte járó mártírok. Ők maguk is attól tartanak, hogy az Úr kiszolgáltatja őket ellenségeik gyilkos kezébe. Félelem és gyötrelem ideje ez. Éjjel és nappal szabadulásért kiáltanak Istenhez. A gonoszok ujjonganak, és gúnyosan kiáltják: "Hol van a ti hitetek? Isten miért nem szabadít meg titeket kezünkből, ha valóban az Ő népe vagytok?" De a várakozók visszagondolnak a golgotai kereszten haldokló Jézusra, és az így kiáltozó, gúnyolódó főpapokra és főemberekre: "Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki" (Mt 27:42). Jákóbhoz hasonlóan ők is küzdenek Istennel. Tekintetük belső harcról árulkodik. Sápadtság ül minden arcon. De nem hagyják abba a buzgó imát.

Ha az emberek szeme mennyei látásra nyílna, hatalmas erejű angyalok csoportjait látnák azok körül, akik megtartották Krisztus béketűrésre intő beszédét. Az angyalok szeretettel figyelik Krisztus követőinek szorult helyzetét, és hallgatják imájukat. Vezérüktől várják a parancsot, hogy kiragadják őket a veszedelemből. De még egy kicsit várniuk kell. Isten népének ki kell innia a kelyhet, és meg kell keresztelkednie a szenvedések tüzében. Pontosan az a késedelem a legjobb válasz könyörgésükre, amely oly nagyon fáj nekik. Miközben bizakodva várnak az Úr cselekvésére, gyakorolniuk kell azt a hitet, reménységet és türelmet, amelyet oly kevéssé gyakoroltak vallásos életükben. De Isten a választottakért megrövidíti a nyomorúság idejét. "Az Isten nem áll-é bosszút az Ő választottaiért, kik Őhozzá kiáltanak éjjel és nappal? ... Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar" (Lk 18:7-8). A vég hamarabb itt lesz, mint ahogy az ember várja. A búzát az angyalok kévékbe kötve fogják Isten csűrébe gyűjteni; a konkolyt pedig nyalábba fogva a pusztulás tüzébe vetni.

A mennyei őrszemek megbízatásukat híven teljesítve tovább őrködnek. Bár rendelet jelöli meg azt az időt, amikor Isten parancsolatainak megtartóit meg lehet ölni, ellenségeik helyenként elébe fognak vágni a rendeletnek, és idő előtt megkísérlik kioltani életüket. De senki sem törhet át a hatalmas őrzők seregén, akiket Isten a hűséges emberek köré állít. A városokból és a falvakból menekülők közül egyeseket megtámadnak ugyan, de az ellenük felemelt kard összetörik, és gyenge szalmaként hullik le. Lesznek olyanok, akiket harcosok alakjában megjelent angyalok védenek meg.

Isten minden korban angyalok útján nyújtott segítséget és szabadulást népének. A mennyei lények tevékenyen részt vesznek az emberek ügyeiben. Hol villámlásként fénylő ruhában, hol vándoröltözetű emberekként tűntek fel, és megjelentek Isten embereinek emberi formában. Délidőben megpihentek a tölgyek alatt, mintha elfáradtak volna. Elfogadták az emberek vendégszeretetét. Vezettek vándorokat, akikre ráesteledett. Saját kezükkel szították lángra az oltár tüzét. Kinyitottak börtönajtókat, és kiszabadították az Úr szolgáit. A menny vértjében jöttek, hogy elhengerítsék a követ a Megváltó sírjáról.

2023. december 7., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 7 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 14 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2014&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2014 &version=NT-HU

1. Isten nem hagyja, hogy népét kegyetlenül meggyalázzák. Babilon feljogosítva érezte magát, hogy gyalázza Isten népét. Isten azonban határt szab ténykedésének és végleg meg fogja semmisíteni. Ez be is következett Babilon életében, de szelleme tovább él az utolsó időbeli lelki Babilonban, aki szintén feljogosítva érzi magát, hogy gyalázza Isten népét. Isten azonban nem engedi, hogy ezt a végtelenségig űzze népével. Megítéli Babilont és megszabadítja népét.

2. Isten megítéli a nyomorgatót és nyugalmat ad a nyomorgatottnak. Isten népének békéjét akadályozza Babilon nyomorgatása, de Isten megítéli a nyomorgatót és nyugalmat ad az Ő népének. A mennyország egyik szinonimája a nyugalom. Amikor Babilon már nem lesz, Isten népe belép abba a nyugalomba, amelyet már soha senki nem fog megzavarni.

3. Isten, népe esetében gondoskodik a magról, ellensége (Babilon) esetében pedig arról, hogy írmagja se maradjon. Bár Babilon tevékenysége folytán Izrael számban nagyon megfogyatkozik, de marad egy mag, amelyből újra fejlődik és hatalmas néppé lesz. Ezzel szemben Babilon nagynak tűnik, de Isten azt mondja, hogy írmagja sem lesz. Ez a jó hír, hogy az ellenség többé nem üti fel a fejét, mert nem lesz, így Isten népének nyugalma örökre biztosított.

4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki megkönyörül népén

b. aki elkötelezi Magát népe mellett

c. aki népe szolgájává teszi azokat, akik rabszolgaságba hajtották őket

d. aki összetöri a gonoszság vesszejét és a zsarnokság botját

e. akinek szabadítása ujjongást eredményez

f. akinek a szabadítását még a természet is várja

g. aki mélységbe taszítja azt, aki le akarja Őt taszítani trónjáról

h. akinek terveit senki sem tudja meghiúsítani

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy bátorítást leljen abban a tudatban, hogy Te nem hagyod, hogy az ellenség kegyetlenül meggyalázza őt. Segítsd meg, hogy ne feledkezzen meg róla, hogy te határt szabsz az ő szenvedéseinek, és elhozod számára a zavartalan nyugalom országát! Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 39. fejezet

39. fejezet – A nyomorúság ideje (5. rész)

Csak azok lesznek felvértezve az egész világot foglyul ejtő hatalmas csalással szemben, akik szorgalmasan tanulmányozták a Szentírást, és szeretik az igazságot. A Biblia bizonyságtétele nyomán felismerik az álcázott csalót. A próba senkit sem fog elkerülni. A kísértés rostája megmutatja, ki az igazi keresztény. Vajon Isten népe olyan szilárdan ragaszkodik az Igéhez, hogy érzékei nem fogják megcsalni? Fog-e ragaszkodni a Bibliához - és csakis a Bibliához - ebben a válságban? Sátán mindent megtesz, amire lehetősége van, hogy az a nap készületlenül találja őket. Ügyeikből akadályt kovácsol számukra; földi kincsekből csapdát állít nekik; nehéz, kimerítő terheket helyez rájuk, hogy az élet gondjaival túlterhelt szívüket a megpróbáltatás napja tolvajként lepje meg. Amikor a rendelet, amelyet a kereszténység különböző vezető személyiségei a parancsolatok megtartói ellen adnak ki, megfosztja őket a kormányzat védelmétől, és kiszolgáltatja a pusztulásukat óhajtóknak, Isten népe elmenekül a városokból, a falvakból, és csoportokba verődve kihalt, félreeső helyeken tanyázik. Sokan fognak menedéket találni a hegyek között. A Piedmont-völgyi keresztényekhez hasonlóan a föld magaslatait teszik szentélyükké, és megköszönik Istennek a "kőszálak csúcsá"-t (Ésa 33:16). De minden népből és társadalmi osztályból sokan - nagyok és kicsik, gazdagok és szegények, feketék és fehérek - a legigazságtalanabb és legkegyetlenebb fogságba kerülnek. Isten gyermekei láncra verten, börtönrácsok mögött, halálra ítélten, egyesek halálra éheztetve, sötét, undorító börtönökben nehéz napokat fognak átélni. Emberi fül nem figyel sóhajukra; emberi kéz nem segít rajtuk.

Vajon az Úr elfelejti-e népét e nehéz órában? Elfelejtette-e Isten a hűséges Noét, amikor ítéletével sújtotta az özönvíz előtti világot? Elfelejtette-e Lótot, amikor tűz szállt alá az égből, hogy megeméssze a síkság városait? Elfelejtette-e Józsefet, akit Egyiptom bálványimádó népe vett körül? Elfelejtette-e Illést, amikor Jézabel megesküdött, hogy a Baál próféták sorsára juttatja? Ott felejtette-e Jeremiást sötét és zord tömlöcében? Ott felejtette-e a három héber ifjút a tüzes kemencében, vagy Dánielt az oroszlánok vermében?

„Szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged" (Ésa 49:14-16). A seregek Ura mondta: "Aki titeket bánt, az Ő szemefényét bántja" (Zak 2:8).

Az ellenség börtönbe vetheti Isten gyermekeit, de a börtönfalak nem emelhetnek válaszfalat lelkük és Krisztus között. Minden hatalom felett áll az, aki látja gyengeségeiket, aki ismeri minden megpróbáltatásukat. Cellájuk magányában angyalok fogják felkeresni őket, a menny fényét és békéjét hozzák nekik. Palotává lesz a börtön, mert a hitben gazdagok laknak benne; a sötét falakat mennyei fény világítja meg, mint amikor Pál és Silás éjfélkor imádkozott, és dicsénekeket énekelt a filippi börtönben.

Isten büntető ítélete azokat fogja sújtani, akik népét sanyargatni és pusztítani akarják. Isten türelme a gonoszok iránt törvényszegésre bátorítja az embereket, de büntetésük nem marad el, és rettenetes lesz, ha soká késik is. "Mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint a Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát, amely hallatlan lesz" (Ésa 28:21). Irgalmas Istenünknek a büntetés szokatlan tett. "Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában" (Ez 33:11). Az Úr "irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú... , megbocsát hamisságot, vétket és bűnt". "Hosszútűrő az Úr és nagy hatalmú, és nem hagy büntetlenül" (2Móz 34:67; Náh 1:3). Az igazságos Isten rettenetes dolgokkal fog földre tiport törvényének érvényt szerezni. A törvényszegőre váró büntetés súlyosságára abból következtethetünk, hogy az Úr nem siet az ítéletet végrehajtani. A nemzet, amelynek Isten sokáig tűr, és amelyre nem sújt le addig, míg be nem tölti gonoszságának mértékét, végül ki fogja inni a harag poharát, amelybe nem vegyül irgalom.

Amikor Krisztus közbenjárása megszűnik a szenthelyen, Isten kitölti elegyítetlen haragját azokra, akik imádják a fenevadat és képét, és felveszik magukra a fenevad bélyegét (Jel 14:9-14). Izrael népének megszabadítása előtt Isten csapásokkal sújtotta Egyiptomot. Azok a csapások, amelyek Isten népének végső szabadulása előtt a világot fogják sújtani, hasonlítanak az egyiptomi csapásokhoz, csak rettenetesebbek lesznek annál, és sokkal több embert érintenek. A Jelenések könyvének írója így ecseteli azokat a szörnyű csapásokat: "Támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiken vala a fenevad bélyege, és akik imádják vala annak képét. " A tenger "olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben". És "a folyóvizek" és "a vizek forrásai" vérré lesznek. Bármennyire iszonyú is ez a büntetés, Isten igazságosságához nem fér kétség. Isten angyala kijelenti: "Igaz vagy Uram..., hogy ezeket ítélted; mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra" (Jel 16:2-6). Akik Isten népét halálra ítélik, éppoly bűnösek vérük ontásában, mintha saját kezükkel ölték volna meg őket. Krisztus is vétkesnek nyilvánította a korabeli zsidókat az Ádám kora óta megölt szent emberek vére ontásáért, mert éppolyan lelkületűek voltak, és ugyanazt akarták tenni, amit a próféták gyilkosai.

A következő csapásnál a napnak " adaték. .. , hogy az embereket tikkassza tűzzel. És tikkadának az emberek nagy hévséggel" (Jel 16:8-9). A próféták elmondták, milyen lesz a föld e félelmes időkben: "Gyászol a föld,... mert elveszett a mező aratása!... a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül. " "Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak... Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelőjük... kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virányait. " "Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányáé mindenüvé" (Jóel 1:10-12.17-20; Ám 8:3).

2023. december 6., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 6 - SZERDA - Ézsaiás 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 13 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2013 &version=NT-HU

1. Isten ítéletet mond a nemzetekre. Ez a fejezet Babilonra mond ítéletet. Milyen jogon teszi ezt? A korabeli emberek úgy vélekedtek, hogy minden nemzetnek megvannak a maguk istenei, akik az adott földrajzi területen uralkodnak. Azzal, hogy Isten ítéletet mond a különböző országokra jelzi azt, hogy ő nem egy területi, egy nemzeti Isten, hanem aki az egész föld, sőt az egész világmindenség Istene. Neki joga és hatalma van uralkodni Izrael határain túl is. A további fejezetek további országokat céloznak meg, ugyanazzal az üzenettel, hogy Isten az egyetlen igaz Isten, aki az egész világ ura, és bírája.

2. Az előrelátó Isten. Isten már akkor ítéletet mond Babilonra, amikor még világuralomra sem jutott. Ebben az időben még Asszíria uralja a nemzeteket, ezután kerül uralomra Babilon, majd 66 év után a médek legyőzik őt és egy új világbirodalom lép a színre. Ezeket az eseményeket Ézsaiás próféta több mint 300 évvel korábban pontosan megjövendölte, megjelölve pontosan azt a hatalmat is (a médek), amely megdönti Babilon uralmát.

3. Isten pontos leírást ad egy nép jövőjéről. Isten megjövendöli Babilon bukását és azt, hogy soha többé nem fog talpra állni és létezni. A fővárosról elmondja, hogy elhagyatott romhalmaz lesz, melyet soha nem fognak újjáépíteni. Amit Isten egy országról, egy népről, egy fővárosról megmond, az be fog teljesedni. Ha Babilonról azt mondja, hogy romokban fog heverni, az úgy is lesz, ha Egyiptomról megmondja, hogy alacsony királyságként tovább fog élni, akkor megkereshetjük ma is a térképen, de nem világraszóló hatalomként, hanem egy egyszerű országként.

4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. akinek hatalma van minden nép és nemzet felett

b. aki népe érdekében megrendíti a földet és az eget

c. aki értékesebbnek tekinti az embert a világ összes kincsénél és aranyánál

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy bátorítást leljen abban a tudatban, hogy Te egy előrelátó Isten vagy. Előre látod ellenségeid bukását és néped győzelmét. Adjad, hogy bátorítást leljen abban a tudatban, hogy kész vagy érte megrendíteni az eget és a földet. Adjad, hogy elhiggye, hogy értékesebb szemedben a világ összes kincsénél! Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 39. fejezet

39. fejezet – A nyomorúság ideje (4. rész)

Nemsokára itt van a "nyomorúságos idő..., amilyen nem volt" még. Mindeddig nélkülözött tapasztalatokra van szükségünk, amelyek megszerzésére sokan túlságosan lusták. Sokszor a várható bajt nagyobbnak látjuk, mint amilyen a valóságban. De nem így van ez az előttünk álló veszéllyel. A legéletszerűbb ábrázolás sem tükrözi vissza, hogy milyen súlyos lesz a megpróbáltatás. A próbában mindenkinek egyedül kell Isten előtt megállnia. Ha "Noé, Dániel és Jób" az országban volna, "élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a maguk lelkét szabadítanák meg" (Ez 14:20).

Addig kell krisztusi tökéletességre igyekeznünk, amíg nagy Főpapunk engesztelést végez értünk. Megváltónk még gondolatban sem engedett a kísértés hatalmának. Sátán az emberi szívben talál olyan sarkot, ahol meg tudja vetni a lábát - dédelgetett, bűnös vágyat, amellyel kísértéseit érvényre juttathatja. De Krisztus elmondhatta önmagáról: "Jön a világ fejedelme: és énbennem nincsen semmije" (Jn 14:30). Sátán nem talált semmi olyat Isten Fiában, ami által legyőzhette volna. Jézus megtartotta Atyja parancsolatait, és nem volt benne semmi bűn, amit Sátán ki tudott volna aknázni. Csak ilyen lelkülettel lehet megállni a nyomorúság idején.

Ebben az életben kell elszakadnunk a bűntől Krisztus engesztelő vérébe vetett hit által. Drága Megváltónk kér, hogy zárkózzunk fel mellé, és egyesítsük gyengeségünket az Ő erejével, tudatlanságunkat az Ő bölcsességével, érdemtelenségünket az Ő érdemeivel. Isten gondviselése az az iskola, amelyben megtanulhatjuk Jézus szelídségét és alázatosságát. Az Úr nem a könnyebb és a kellemesebb út felé mutat, amelyet mi választanánk, hanem az élet igazi célja felé. Rajtunk múlik, hogy együttműködünk-e azokkal az eszközökkel, amelyekkel isten jellemünket a mennyei mintára akarja alakítani. Ha ezt a munkát elodázzuk vagy mellőzzük, lelkünk nagy veszélyben forog.

János apostol látomásban egy erőteljes hangot hallott a mennyből, amely ezt kiáltotta: "Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van" (Jel 12:12). Félelmetesek azok a jelenetek, amelyek a mennyei hangot erre a kiáltásra kényszerítik. Amint az idő rövidül, Sátán haragja egyre nő. Csaló és pusztító munkája a nyomorúság idején fog tetőzni.

Nemsokára félelmes természetfölötti jelenségek lesznek az égen, a csodákat művelő démonok hatalmának jeleként. Az ördögi lelkek bejárják az egész világot. Elmennek a föld királyaihoz, hogy rávegyék őket a csalásra, és arra, hogy Sátánnak segítsenek a menny ellen vívott utolsó csatájában. Közreműködésükkel Sátán uralkodókat és alattvalókat egyaránt elámít. Magukat Krisztusnak színlelő emberek jelennek meg, és a világ Megváltóját megillető címre és imádatra tartanak igényt. Csodákat tesznek, gyógyítanak; és azt állítják, hogy olyan kinyilatkoztatásokat kaptak a mennyből, amelyek a Szentírás bizonyságtételének ellentmondanak.

A csalás nagy drámájának tetőfokán Sátán meg fogja személyesíteni Krisztust. Az egyház régóta hirdeti, hogy reményei a Megváltó adventjével fognak beteljesülni. A nagy csaló ekkor azt a látszatot fogja kelteni, hogy Krisztus eljött. Sátán a föld különböző részein káprázatos, csillogó, fenséges lényként jelenik meg az embereknek. Hasonlítani fog ahhoz a képhez, amit János a Jelenések könyvében Isten Fiáról festett (Jel 1:13-15). Emberi szem nem látott nagyobb dicsőséget annál, mint ami őt körülveszi. Ez a győzelmi kiáltás harsog bele a levegőbe: "Krisztus eljött! Krisztus eljött!". Az emberek leborulnak előtte, és imádják. Ő pedig felemeli kezét, és áldást mond reájuk, miként Krisztus áldotta meg tanítványait, amikor a földön élt. A hamis Krisztus hangja lágy, szelíd, és megnyerő. Nyájas, kedves hangon elmond néhányat a Megváltó ajkáról elhangzó drága mennyei igazságokból. Betegeket gyógyít, majd Krisztustól bitorolt szerepében azt állítja, hogy a szombatot áttette vasárnapra, és megparancsolja mindenkinek, hogy szentelje meg azt a napot, amelyet ő megáldott. Kijelenti, hogy azok, akik a szombat szentségét makacsul vallják, az ő nevét káromolják, ha nem hajlandók meghallgatni angyalait, akik által fényt hint, és igazságot tanít. Ez a súlyos csalás szinte leleplezhetetlen. Miként a Simon mágus által félrevezetett samaritánusok, a tömegek is - kisemberek és nagyok - hitelt adnak ezeknek a varázslatoknak, és ezt mondják: "Ez az Istennek ama nagy ereje!" (Acs 8:10).

Isten népét azonban nem lehet megtéveszteni. E tanítások ellentmondanak a Szentírásnak. A hamis Krisztus a fenevadra és a fenevad képének imádóira mond áldást, pontosan azokra, akikre a Biblia tanúsága szerint Isten ki fogja tölteni elegyítetlen haragját.

Sátán nem hamisíthatja meg Krisztus adventjét. A Megváltó figyelmeztette népét e csalásra, és világosan megjövendölte, milyen lesz második eljövetele. "Hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is... Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higgyétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad, és ellátszik egészen napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:2427.31; 25:31; Jel 1:7; lThessz 4:16-17). Ezt az eljövetelt nem lehet utánozni. Erről mindenki tudni fog. Az egész világ látni fogja.

2023. december 5., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 5 - KEDD - Ézsaiás 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 12 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2012&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2012&version=NT-HU

1. Isten szabadítása hálaéneket fakaszt. Ezt a fejezetet olvasva az az érzésünk támad, hogy egy zsoltárt olvasunk. Isten csodálatos szabadításában való hit, hálát ébreszt. Ez a fejezet, nem, a szabadulás után íródott, hanem előtte. Ez az igazi hit. Hálát ad és dicsőít a szabadulás előtt, a szabadulás reményében. A hívő ember számára a szabadulás reménye ugyanolyan erőteljes, mint a megvalósult szabadítás.

2. A Bárány éneke az Ószövetségben. Ez a fejezet emlékeztet bennünket a Jelenések könyvében található Bárány énekre. Bár Ézsaiás könyve A jelenések könyve előtt több száz évvel keletkezett, Ézsaiás próféta szeme már látta a Bárány győzelmét.

3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. akinek a haragja csak addig tart, míg meg nem szabadít bennünket. Addig is csak azért haragszik, mert fáj neki, hogy nem engedjük, hogy megszabadítson

b. aki megvigasztal azért a szomorúságért, amit mi okoztunk magunknak

c. aki olyan Szabadító, hogy ha megszabadít, már nem kell rettegnünk

d. aki erőnk és énekünk

e. aki a szabadulás forrásából ad innunk

f. aki méltó arra, hogy nevét (jellemét) hirdessék az egész földön

g. aki közel jön hozzánk, köztünk van, nagyra becsült és szent

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hálaének fakadjon szívében minden jóságodért és szeretetedért. Segítsd meg, hogy már most énekelni tudja a Bárány énekét, de nemsokára a mennyben is! Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 39. fejezet

39. fejezet – A nyomorúság ideje (3. rész)

Isten népe mindenfelé cselszövésről hall, és lázadást lát. Mélységesen sóvárognak arra, hogy vége szakadjon ennek a nagy hitehagyásnak és a gonoszok gonoszságának. Kérik Istent, hogy állítsa meg a lázadást, de ezt mardosó önváddal teszik, mert kevés volt az erejük a bűn áradatának elutasítására és visszaszorítására. Úgy érzik, hogy ha minden képességüket fejlesztve mindig Krisztus szolgálatában álltak volna, Sátán seregei kevésbé tudtak volna diadalmaskodni rajtuk.

Furdalja őket a lelkiismeret, mégis sok-sok bűnük megbánására és a Megváltó ígéretére hivatkoznak: "Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem! " (Ésa 27:5). Hitüket nem rendíti meg, amiért imájukra késik a válasz. Végtelenül aggódnak, rettegnek és gyötrődnek ugyan, de nem hagyják abba az esedezést. Megragadják Isten erejét, miként Jákób az Angyalt, és ezt mondogatják: "Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet."

Hogyha Jákób előzőleg nem bánta volna meg a bűnét - azt, hogy csalással szerezte meg az elsőszülöttségi jogot -, az irgalmas Isten nem hallgatta volna meg imáját, és nem őrizte volna meg életét. Ha a nyomorúság idején Isten népének - aggódásuk és gyötrődésük közben - be nem vallott bűnök jutnának eszükbe, összeroskadnának. Kétségbeesésükben elveszítenék hitüket, és nem tudnának bizalommal szabadulásért könyörögni Istenhez. Nagyon is tudatában vannak méltatlanságuknak. Nincsenek elrejtett hibáik. Bűneik előttük mentek az ítéletre. Isten eltörölte e bűnöket, és ők már nem is emlékeznek rájuk.

Sátán sok emberrel el tudja hitetni, hogy Isten elnézi az apró mulasztásokat. De az Úr - ahogy Jákób esetében megmutatta - semmiképpen nem hagyja jóvá és nem tűri el a gonoszt. Sátán le fogja győzni azokat, akik mentegetik és rejtegetik bűneiket, mert azok bevallatlanul és megbocsátatlanul bent maradnak a mennyei könyvekben. Minél hangzatosabb a hitvallásuk, és minél rangosabb a helyük, Isten annál súlyosabbnak ítéli eljárásukat, és annál biztosabb nagy ellenségük diadala. Akik halogatják az ítéletre való felkészülést, azok nem fognak elkészülni sem a nyomorúság idején, sem később. Esetük reménytelen.

Azok az állítólagos keresztények, akik a végső félelmes csatáig nem készültek el, reményt vesztve, mardosó fájdalommal fogják megvallani bűneiket, miközben a gonoszok ujjonganak gyötrelmükön. E bűnvallomás éppolyan, mint Ézsaué és Júdásé. A törvényszegés következményét siratják, nem pedig magát a bűnt. Nem bánták meg és nem utálják igazán a bűnt. Azért ismerik be bűnüket, mert félnek a büntetéstől, de az egykori fáraóhoz hasonlóan a büntetés elmúltával újra dacolnának a mennyel.

Jákób története is bizonyságot tesz arról, hogy Isten nem veti el a Sátán által megkísértett, rászedett, bűnre csábított, de hozzá őszinte bűnbánattal visszatérő embert. Sátán el akarja pusztítani, de Isten elküldi angyalait, hogy a veszély idején vigasztalják és oltalmazzák. Sátán támadása ádáz és elszánt. Csalásai félelmesek. De az Úr szemmel tartja népét, és meghallja kiáltásukat. Szenvedésük mérhetetlen. A kemence lángjaiban már-már elhamvadnak. De az Ötvös kihozza őket onnan, mint tűzben megpróbált aranyat. Isten éppúgy szereti őket a súlyos próba idején, mint amikor a legfényesebben ragyogott felettük a nap. De a tüzes kemence szükségszerű, mert ott válik le róluk a földiesség, és Krisztus képmását csak így tükrözhetik tökéletesen vissza.

A reánk váró kín és gyötrelem olyan hitet igényel, amely elvisel fáradtságot, késedelmet és éhséget; olyan hitet, amely a kemény próba idején sem lankad. A kegyelemidő alatt mindenki felkészülhet erre a próbára. Jákób azért győzött, mert állhatatos és céltudatos volt. Győzelme a kitartó ima hatalmát bizonyítja. Akik megragadják Isten ígéreteit, mint Jákób; akik olyan buzgók és állhatatosak, mint amilyen ő volt, azok hozzá hasonlóan győzni fognak. De akik nem hajlandók önmagukat megtagadni, és Istennel küzdeni, akik nem imádkoznak áldásaiért buzgó kitartással, azok nem fognak áldást kapni. Küzdeni Istennel - milyen kevesen tudják, mi is az! Mily kevesen tárták fel egyszer is lelküket hő vággyal Isten előtt annyira, hogy minden idegszáluk megfeszült! Amikor a kétségbeesés hullámai leírhatatlan erővel csapnak át az esdeklő emberen, mily kevesen kapaszkodnak törhetetlen hittel Isten ígéreteibe!

A kishitűeket súlyosan fenyegeti az a veszély, hogy belekerülnek a sátáni csalások és a lelkiismeretet elfojtó rendelet szívóhatásába. És ha ekkor ki is állják a próbát, a nyomorúság idején még jobban elcsüggednek és elkeserednek, mert nem szokták meg azt, hogy Istenben bízzanak. A hit leckéit, amelyeket addig nem tanultak meg, e rettenetes körülmények között lesznek kénytelenek megtanulni.

Most kell igyekeznünk arra, hogy Istent - ígéreteinek igénylésével - megismerjük. Az angyalok minden buzgó és őszinte imát feljegyeznek. Mondjunk le inkább önző kedvteléseinkről, mintsem elhanyagoljuk az Istennel való beszélgetést! A legnagyobb szegénység és a legönmegtagadóbb életkörülmény az Ő jóváhagyásával jobb, mint a gazdagság, méltóság, kényelem és barátság - anélkül. Időt kell szakítanunk az imádkozásra. Ha engedjük, hogy földi érdekek kössék le figyelmünket, az Úr adhat nekünk időt úgy is, hogy elveszi bálványozott aranyunkat, házainkat és termőföldjeinket.

A fiatalok nem esnének bűnbe, ha csak olyan útra lépnének, amelyre kérhetik Isten áldását. Ha a hírnökök, akik az utolsó ünnepélyes intést viszik a világnak, nem hidegen, unottan, közömbösen kérnék Isten áldását, hanem buzgón és hittel, miként Jákób, sok olyan helyet találnának, ahol elmondhatnák: "Láttam az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem" (lMóz 32:30). A menny a győztesek közé sorolná őket, akik diadalmaskodtak Istenen és embereken.