2019. január 18., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 18 - PÉNTEK - 3 Mózes 8


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 4. fejezet 1285. nap

Péter az őszinte zsidók előtt kifejtette, hogy a papok és főemberek ámítása vezette félre őket. Ám, ha tovább is tőlük kérnek tanácsot, és mindaddig nem vallják meg Krisztust nyíltan, míg ezek is el nem ismerik, akkor sohasem fogják elfogadni a Messiást. Ezek a befolyásos emberek jámboroknak akartak feltűnni, de alapjában földi hatalomra és gazdagságra törtek. Nem volt szándékuk Krisztushoz jönni, tőle világosságot nyerni.

A Jézus által magyarázott íráshelyek most mennyei megvilágításban, érthetően és az igazság teljes fényében ragyogtak fel a tanítványok előtt. Lehullott szemeikről a lepel, mely eddig akadályozta, hogy meglássák az elmúlandónak végét (2. Kor. 3, 13.); most már teljes világossággal megértették Krisztus missziójának célját és országának lényegét. Nagy erővel beszéltek az Üdvözítőről és amikor a megváltási tervet fejtegették a hallgatók előtt, sokan felébredtek és meggyőződtek. Ezek azután szakítottak a papok által beoltott hagyományokkal és a babonás képzelgésekkel; elfogadták az Üdvözítő tanait. "Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek."

A zsidó vezetők azt hitték, hogy Krisztus halálával műve is befejeződik. Ehelyett azonban tanúi voltak a pünkösdnapi csodálatos eseményeknek. Hallották a' tanítványokat, ahogyan előttük eddig ismeretlen erővel és határozottsággal prédikáltak Krisztust és látták, amint szavaikat jelek és csodák igazolták. Jeruzsálemben, a zsidóság fellegvárában, ezrek vallották meg nyíltan, hogy hisznek a názáreti Jézusban, a Messiásban.

A tanítványok csodálkozó boldogsággal szemlélték e nagy aratást. Tudták, hogy nem saját fáradozásaik eredménye ez, hiszen ők csak mások munkájába léptek. Krisztus, már Ádám bukása óta, kiválasztott szolgákra bízta Igéjének magvát, hogy hintsék el azt az emberi szívekben. Földön töltött élete alatt Ő is állandóan hintette az igazság magvát, amit végül saját vérével öntözött meg. A pünkösdnapi megtérések ennek a magvetésnek voltak eredményei. Krisztus munkájának aratása: hatalmának és tanai erejének megnyilatkozása.

Az apostolok bizonyságtételei lehettek ugyan meggyőzőek és világosak, de ez egyedül nem oszlatta volna el azt a nagy előítéletet, mely minden érvnek tudatosan ellenállott; a Szentlélek isteni ereje győzte meg a szíveket. Az apostolok szava, mint a Mindenható éles nyilai, meggyőzték az embereket borzalmas bűnükről, hogy elvetették és megfeszítették a dicsőség Urát.

Mai Bibliai szakasz: 3 Mózes 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A kijelentés sátra, a felszerelésével és papjaival, fizikailag kész volt. Ez viszont még nem volt elég ahhoz, hogy mennyei palotaként elláthassa feladatát. Ahhoz, hogy az Úrhoz méltó lehessen, meg kellett szentelni, mivel Ő is szent. Minden szentség Tőle ered, így egyedül Ő szentelhette fel a szentélyt, amely az igazi mennyei szentélyt tükrözte, amelyet nem emberi kéz alkotott (Zsid 8:2, 5). Ezt a felszentelést egy sor szertartás jelképezte, amelyek között volt a felkenésre való olaj használata és különleges áldozatok bemutatása, és melyet Mózes, mint Isten képviselője végzett el.

Áron fiainak Isten, a közösségen belüli, különleges szolgálóivá való felavatásaként Mózes a felavatási áldozatból vett vérrel kente meg a jobb fülük cimpáját, a jobb hüvelykujjukat és jobb lábuk nagyujját. Ez azt mutatja be, hogy minden pap a gyakorlatilag Krisztus áldozatából áradó isteni kegyelemből részesült, amely képessé tette őt az élet-halál felelősséget jelentő szolgálatára Istennek, az Ő népe javára. Ma nincs Isten által felszentelt elit keresztény papság, Krisztus papi munkáján kívül, Isten népének ezen keresztül kell megközelítenie Őt (Zsid 4:7-10). Az emberi királyi papság magába foglalja az összes keresztényt, mint Isten követeit (1Pt 2:9-10). Csodálatos kegyelem vértezi fel a férfiakat és nőket, hogy teljesítsék Krisztus megbízását a mások megmentéséért való szolgálatra (vö. Mt 28:19-20).

Roy Gane 

180. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  4. fejezetéhez (január 13-19.).

Mit árul el az arcod a hitedről?

A jeruzsálemi tömeg a tanítványok arcát fürkészte, amikor azok visszatértek Krisztus mennybemenetele után. Bizonyára gyász ült ki ábrázatukra, miután búcsút mondtak szeretett Megváltójuknak. Azonban nem így volt. Ehelyett öröm és diadal sugárzott minden egyes tanítvány arcáról.

A tanítványok Legjobb Barátja, aki nem régen még a parton reggelivel szolgált számukra, most Isten trónjánál volt, és értük kezdte el közbenjárói szolgálatát. Képzeld csak el a bizodalmat, amit ez adhat, a bizonyosságot, az örvendezést. Képzeld el az örömöt 40 nappal később, amikor a Szentlélek leereszkedett pünkösdkor, annak jeleként, hogy Krisztus mennyei beiktatása elvégeztetett. Minden mennyei és földi hatalom most már a Feltámadt Urunké. A Megváltó imádkozik a tanítványokért, és ezzel felruházza őket természetfeletti képességekkel. És ma is imádkozik értünk!

Pünkösd után a tanítványok arca teljes megadásról tett tanúbizonyságot. A szívek és elmék lemondtak arról, hogy továbbra is arra vágyjanak, hogy nagyobbak vagy másnál előrébb legyenek. Többé már nem állt konfliktus a tanítványok között, nem hasonlottak meg egymással a nézeteltérések miatt. Arcuk és életük gyökeres átalakulásról tett tanúbizonyságot.

Az arcunk visszatükrözi azt, ami a szívünkben van. Ha átalakultunk és a Feltámadt Urunk ruházott fel minket, akkor az arcunkról látszik, hogy a lelkünk jól van. Ha azonban elveszünk a saját sértődöttségünkben és fájdalmunkban, az arcunk nem mást árul el, mint dühöt, kétségbeesést, szégyent és a bűnös szív valamennyi kellékét.

Az arcod a hitedet árulja el.

Az emberek minden egyes napon arcokat fürkésznek, és keresik az átalakított szív bizonyítékát. Mit fognak rajtad meglátni?
             
Lori Engel
Lelkész (jelenleg munkaképtelen)
Eugene, Oregon, USA
Fordította: Gősi Csaba

2019. január 17., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 17 - CSÜTÖRTÖK - 3 Mózes 7


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 4. fejezet 1284. nap

Igen érdekes eseményt szemlélhetünk. Látunk embereket, akik minden irányból sereglenek, hogy meghallgassák a tanítványok bizonyságtételét arról az igazságról, mely a Jézus Krisztusban van. Odatolakodnak, megtöltik a templomot. Jelen vannak a papok és a főemberek is; arcuk még mindig gonoszságuk sötétségét tükrözi, mert szívük telve van Krisztus iránti keserű gyűlölettel. Kezükről még nem mosták le a vért, melyet a világ Megváltójának megfeszítésekor ontottak. Azt hitték, hogy az apostolokat megfélemlítheti a gyilkosság és a súlyos elnyomatás, és íme itt látják őket rettenthetetlenül, Szentlélekkel telten. Sőt hallaniuk kell, amint nagy erővel és hatalommal hirdetik Jézus istenségét. Hallják a bátor kijelentéseket, hogy a nemrég megalázott, kigúnyolt, kegyetlen kezekkel megkorbácsolt és keresztre feszített Jézus: az Élet Fejedelme, akit Isten jobbjára emelt.

A jelenlevők közül néhányan tevékenyen részt is vettek Krisztus elítéltetésében és halálában. Hangjuk a csőcselék hangjával egyesült, amikor megfeszítését követelték. Midőn Jézust és Barabbást elébük állították a törvénycsarnokban és Pilátus megkérdezte tőlük: "A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek?" - azt kiáltozták: "Barabbást." És mikor
Pilátus kiszolgáltatta nékik Jézust eme szavakkal: "Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt ő benne" - "Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől", így kiáltoztak: "A ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon." (Máté 27, 21. 24. 25; János 19, 6.)

Most pedig hallhatták a tanítványok kijelentését, hogy a megfeszített: Isten Fia volt. A papok és főemberek reszkettek. Meggyőződés és félelem lett úrrá a népen. "Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk atyámfiai, férfiak?" A hallgatóság között voltak jámbor zsidók, akik őszintén hittek. A szónok beszédét kísérő erő meggyőzte őket a megfeszített Jézus messiási voltáról.

"Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatfára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív az Úr, a mi Istenünk."

Mai Bibliai szakasz: 3 Mózes 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A fejezet első hét verse elénk tárja a vétekért való áldozat rendjét. Annak elrendelése, hogy a hús a papot illeti, a 7. fejezet egy listát indít arról, hogy a pap az áldozat mely részeire jogosult a különböző áldozat fajták esetében. Az egész áldozatot az Úrnak ajánlották fel, aki kijelölte azt a részt, amely szolgáját, az áldozat bemutatásánál közreműködő papot illette meg. Így a papok, akik teljes idejükben az Úrnak szolgáltak, elvégzett munkájuk alapján részesültek javadalmazásban, ami ellátta a szükséges anyagi javakkal őket és családjukat (vö. 1Kor 9:1-14).

Ugyanígy a békeáldozatot is teljes egészében az Úrnak szentelték, de aztán az áldozat egyedülálló módon került felosztásra Isten, a pap, és az áldozathozó között, így az erre az áldozatformára vonatkozó útmutatások  az áldozati rendszabályok leírásának a végére kerültek. Az Úr iránti hálájuk kifejezése, vagy egy fogadalmuk beteljesítése, vagy éppen egyszerűen Isten iránti hódolatuk kifejezése indíthatta az izraelitákat békeáldozatra. Isten dicsőítésének örömteli alkalma volt ez. A vér az életet jelképezte, és éppen ezért nem volt szabad elfogyasztaniuk (vö. 1Móz 9:4, ApCsel 15:20, 29), éppen így a pogányokból lett őskeresztényeknek, és a maiaknak sem megengedett. Ez a vér – mint helyettes áldozat váltságdíj volt az áldozathozó életéért (3Móz 17:10-14). Ez mutatja, hogy még istendicsőítésünk is csak Krisztus áldozatán keresztül elfogadható! Ma imádkozunk, ahelyett, hogy állatokat áldoznánk (vö. Zsolt 141:2), és hatalmas áldásokban részesülhetünk azáltal, hogy imáink mellett valódi, még kézzelfoghatóbb áldozatok meghozatalával fejezzük ki hálánkat Isten iránt.

Roy Gane 

180. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  4. fejezetéhez (január 13-19.).

Mit árul el az arcod a hitedről?

A jeruzsálemi tömeg a tanítványok arcát fürkészte, amikor azok visszatértek Krisztus mennybemenetele után. Bizonyára gyász ült ki ábrázatukra, miután búcsút mondtak szeretett Megváltójuknak. Azonban nem így volt. Ehelyett öröm és diadal sugárzott minden egyes tanítvány arcáról.

A tanítványok Legjobb Barátja, aki nem régen még a parton reggelivel szolgált számukra, most Isten trónjánál volt, és értük kezdte el közbenjárói szolgálatát. Képzeld csak el a bizodalmat, amit ez adhat, a bizonyosságot, az örvendezést. Képzeld el az örömöt 40 nappal később, amikor a Szentlélek leereszkedett pünkösdkor, annak jeleként, hogy Krisztus mennyei beiktatása elvégeztetett. Minden mennyei és földi hatalom most már a Feltámadt Urunké. A Megváltó imádkozik a tanítványokért, és ezzel felruházza őket természetfeletti képességekkel. És ma is imádkozik értünk!

Pünkösd után a tanítványok arca teljes megadásról tett tanúbizonyságot. A szívek és elmék lemondtak arról, hogy továbbra is arra vágyjanak, hogy nagyobbak vagy másnál előrébb legyenek. Többé már nem állt konfliktus a tanítványok között, nem hasonlottak meg egymással a nézeteltérések miatt. Arcuk és életük gyökeres átalakulásról tett tanúbizonyságot.

Az arcunk visszatükrözi azt, ami a szívünkben van. Ha átalakultunk és a Feltámadt Urunk ruházott fel minket, akkor az arcunkról látszik, hogy a lelkünk jól van. Ha azonban elveszünk a saját sértődöttségünkben és fájdalmunkban, az arcunk nem mást árul el, mint dühöt, kétségbeesést, szégyent és a bűnös szív valamennyi kellékét.

Az arcod a hitedet árulja el.

Az emberek minden egyes napon arcokat fürkésznek, és keresik az átalakított szív bizonyítékát. Mit fognak rajtad meglátni?
             
Lori Engel
Lelkész (jelenleg munkaképtelen)
Eugene, Oregon, USA
Fordította: Gősi Csaba

2019. január 16., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 16 - SZERDA - 3 Mózes 6


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 4. fejezet 1283. nap

A papok és főemberek ennek hallatára nagy haragra gerjedtek, de nem mertek szabad folyást engedni érzelmeiknek, mert féltek a nép bosszújától. Megölték a Názáretit és ímé, most itt vannak szolgái, ezek a galileai tanulatlan férfiak, kik elbeszélik minden ismert nyelven életének és működésének történetét. A papok elhatározták, hogy az apostolok csodatevő erejének természetes magyarázatot adnak. Azt állították, hogy a tanítványok megrészegedtek a túl sok újbor élvezetétől, melyet erre az ünnepségre készítettek. A tömegből egyesek, a legtudatlanabbak, készpénznek vették ezt a híresztelést. Az értelmesebbek azonban tudták, hogy csak hamis ráfogás ez, mert hiszen akik értették a különböző nyelveket, bizonyították, mily tökéletesen beszélik a tanítványok ezeket az idegen nyelveket.

Péter válaszolt a papoknak ebbeli vádjára és kimutatta, hogy ez az esemény nyilvánvaló beteljesedése Jóel próféciájának, melyben előre megjövendölte, hogy milyen erő árad majd ki azokra az emberekre, akiket az Úr előkészít rendkívüli munkájukra. "Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre; és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből és prófétálnak." (Jóel 2, 28.)

Péter azután világosan és erőteljesen tett bizonyságot Krisztus haláláról és feltámadásáról: "Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek, erők, csodatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok, Azt ...megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve, megölétek. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatni."

Péter nem hivatkozott Krisztus tanaira, hogy állításait bizonyítsa. Tudta ugyanis, hogy hallgatóinak előítélete oly nagyfokú, hogy szavai teljesen hatástalanok maradnának. Ehelyett inkább Dávidra hivatkozott, akit a zsidók egyik ősatyjukként tiszteltek. Így beszélt tehát: "Dávid így szól róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson... Atyámfiai, férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van." "Ő szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk."

Mai Bibliai szakasz: 3 Mózes 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

3Móz 6:8-7:38-ban található útmutatások kiegészítik a korábbi fejezetekben található információkat. Az Isten által meggyújtott szent tűznek, amely megemésztette az áldozatokat (9:24), folyamatosan égni kellett az izraelita istentisztelet központjában. Az ember által létrehozott szikra általi meggyújtása tévesen mutatta volna be a Megváltó áldozatát. Ahhoz, hogy megmentsen bennünket az utolsó ítélet isteni tüzétől (Jelenések 20), Krisztus megemésztetett helyettünk az által, hogy elszakasztatott az Atyától (Mt 27:46), és ez egyenlő volt azzal a tűzzel. A rómaiak sok embert keresztre feszítettek, de Jézus halála egyedi volt.

A bűnért való áldozat igen szent volt, de ha egy csöpp vér ráfröccsent egy pap ruházatára, vagy az áldozat bemutatójára az áldozat megölése közben, ezt le kellett mosni, jelezve azt, hogy ez valamilyen szennyezést közvetített (vesd össze 2Móz 11:25,28,35; 4Móz 31:23-24) a bűnös ember részéről. Ezért az ilyen vér használata Isten szenthelyén, megfertőzte azt, mint a megbocsátott bűnök jegyzéke, ezért meg kellett tisztítani a nagy engesztelés napján (3Mózes 16). Más helyeken Mózes harmadik könyve tiltja minden tisztátalanság kapcsolatba hozatalát Isten szentségével (3Móz 7:20-21). De a bűnök eltávolítása által – felszabadítva az áldozatot bemutatót a bűn alól – Isten magára vállalja a felelőséget, hiszen hordozta bűneiket a szent áldozatban, amely Krisztust ábrázolja. Jézus Krisztus drága vére átveszi tőlünk és hordozza bűneinket, akár a testünkben levő vér, amely eltávolítja a szennyező anyagokat. A Bárány vére megtisztít bennünket bűneiktől. 

Roy Gane 

180. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  4. fejezetéhez (január 13-19.).

Mit árul el az arcod a hitedről?

A jeruzsálemi tömeg a tanítványok arcát fürkészte, amikor azok visszatértek Krisztus mennybemenetele után. Bizonyára gyász ült ki ábrázatukra, miután búcsút mondtak szeretett Megváltójuknak. Azonban nem így volt. Ehelyett öröm és diadal sugárzott minden egyes tanítvány arcáról.

A tanítványok Legjobb Barátja, aki nem régen még a parton reggelivel szolgált számukra, most Isten trónjánál volt, és értük kezdte el közbenjárói szolgálatát. Képzeld csak el a bizodalmat, amit ez adhat, a bizonyosságot, az örvendezést. Képzeld el az örömöt 40 nappal később, amikor a Szentlélek leereszkedett pünkösdkor, annak jeleként, hogy Krisztus mennyei beiktatása elvégeztetett. Minden mennyei és földi hatalom most már a Feltámadt Urunké. A Megváltó imádkozik a tanítványokért, és ezzel felruházza őket természetfeletti képességekkel. És ma is imádkozik értünk!

Pünkösd után a tanítványok arca teljes megadásról tett tanúbizonyságot. A szívek és elmék lemondtak arról, hogy továbbra is arra vágyjanak, hogy nagyobbak vagy másnál előrébb legyenek. Többé már nem állt konfliktus a tanítványok között, nem hasonlottak meg egymással a nézeteltérések miatt. Arcuk és életük gyökeres átalakulásról tett tanúbizonyságot.

Az arcunk visszatükrözi azt, ami a szívünkben van. Ha átalakultunk és a Feltámadt Urunk ruházott fel minket, akkor az arcunkról látszik, hogy a lelkünk jól van. Ha azonban elveszünk a saját sértődöttségünkben és fájdalmunkban, az arcunk nem mást árul el, mint dühöt, kétségbeesést, szégyent és a bűnös szív valamennyi kellékét.

Az arcod a hitedet árulja el.

Az emberek minden egyes napon arcokat fürkésznek, és keresik az átalakított szív bizonyítékát. Mit fognak rajtad meglátni?
             
Lori Engel
Lelkész (jelenleg munkaképtelen)
Eugene, Oregon, USA
Fordította: Gősi Csaba

2019. január 15., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 15 - KEDD - 3 Mózes 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 4. fejezet 1282. nap

Krisztus mennybemenetele volt a jele annak, hogy követői elnyerik a megígért áldást. Erre várniuk kellett, mielőtt munkájukat elkezdhették. Miután Krisztus a mennyei kaput átlépte, angyalok imádata közben elfoglalta trónját. Midőn a beiktatás ünnepélye véget ért, a Szentlélek bőséggel áradt a tanítványokra és Krisztus valóban megdicsőíttetett azzal a dicsőséggel, melyet Atyjától öröktől fogva bírt. A Lélek kiárasztása pünkösd napján, a menny üzenete volt arról, hogy a Megváltó ünnepélyes felkenetése megtörtént. Ígérete szerint elküldte a Szentlelket a mennyből, annak jeléül, hogy immár mint Pap és Király, övé minden hatalom mennyen és földön; és Ő népének Felkentje.

"És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok." A Szent Lélek tüzes nyelvek alakjában nyugodott az összegyűlteken. Jelképe volt ez a tanítványoknak akkor juttatott adománynak, amely képessé tette őket, hogy olyan nyelveken is folyékonyan beszéljenek, melyeket azelőtt sohasem ismertek. A tűz azt az izzó buzgóságot fejezte ki, mellyel az apostolok működni fognak; s egyszersmind azt az erőt is, mely munkájukat kíséri.

"Lakozónak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak." A zsidók abban az időben elszórtan éltek majdnem az egész föld lakott területein és a számkivetésben különböző nyelveket tanultak meg. Közülük sokan tartózkodtak Jeruzsálemben, hogy ott részt vegyenek a vallásos ünnepségeken. Az egybegyűltek között tehát minden ismert nyelv képviselve volt. Az evangélium hirdetését ez a nyelvkülönbség nagyon akadályozta volna; Isten ezért csoda által pótolta az apostolok hiányosságát. A Szentlélek olyasvalamit tett érettük, amit különben egész életükben sem vihettek volna végbe. Ezentúl tehát, miután minden nyelven tudtak beszélni, ahova működésük kiterjedt, hirdethették az evangélium igazságait külföldön is. Ez a csodálatos adomány a világ előtt erős bizonyíték volt arra, hogy megbízatásukat a menny pecsételte meg. Ettől kezdve az apostolok beszéde tiszta, egyszerű és határozott volt, akár anyanyelvükön, akár idegen nyelven beszéltek.

"Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kilo közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk?"

Mai Bibliai szakasz: 3 Mózes 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Mózes harmadik könyvének 4. fejezetében, a bűnért való áldozat gyógyír volt a nem szándékosan elkövetett bűnökre, amikor az emberek bűnük elkövetésekor nem ismerték fel tettük bűnös voltát. Mózes harmadik könyve 5:1-13 versei kiterjesztik a bűnért való áldozat hatáskörét azokra az esetekre, amikor valaki szándékosan nem tanúskodott egy bűnös cselekedet ellen (1. vers), és amikor valaki nem volt tudatában, hogy tisztátalan dolgot, vagy személyt érintett, ill. azt érintve nem tudta, hogy tisztátalan lett, így gondatlanságból elmulasztotta alávetni magát a szükséges megtisztulási szertartásnak, valamint ha valaki meggondolatlanul tett esküt és nem tudta teljesíteni (2-4. vers). Amikor valaki (akár férfi, akár nő) felismert egy bűnt, akkor annak szégyenét hordozta, és büntetésben részesült mindaddig, amíg meg nem vallotta a bűnt Istennek (nem egy papnak), és amíg a bűnéért áldozatot nem mutatott be. Ezután Isten (nem a pap), aki tudja, hogy a bűnbánat mikor őszinte, úgy döntött, hogy megbocsát.

Mózes harmadik könyve 5:14-6:7 versei szerint, a vétekért való áldozat engesztelés volt a szentségtörés súlyos bűnéért, ami visszaélni azokkal a szent dolgokkal, amik Isten közvetlen tulajdonába tartoznak (mint például a tized), vagy tudatosan visszaélni Isten szent nevével egy hamis esküben, félrevezetve egy másik személyt. Az ilyen bűnök jogtalan anyagi előnyt eredményeznek, amit a bűn elkövetője köteles volt megtéríteni Istennek ill. embertársának, valamint köteles volt ezen felül 20% büntetést is megfizetni, mielőtt vétekért való áldozatot hozott volna Isten elé (vö. Mt 5:23-24.) Még akkor is Krisztus áldozatára van szükségünk, amikor mindent, a mennyire csak lehet,  jóvá teszünk. Ugyanakkor, még amikor tudatlanul vétkezünk is, és nem tudjuk teljes egészében beazonosítani a bűnünket, de bűntudatot érzünk (3Móz 5:17-19), letehetjük bűnünk terhét Jézus lábainál.
Roy Gane 

180. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  4. fejezetéhez (január 13-19.).

Mit árul el az arcod a hitedről?

A jeruzsálemi tömeg a tanítványok arcát fürkészte, amikor azok visszatértek Krisztus mennybemenetele után. Bizonyára gyász ült ki ábrázatukra, miután búcsút mondtak szeretett Megváltójuknak. Azonban nem így volt. Ehelyett öröm és diadal sugárzott minden egyes tanítvány arcáról.

A tanítványok Legjobb Barátja, aki nem régen még a parton reggelivel szolgált számukra, most Isten trónjánál volt, és értük kezdte el közbenjárói szolgálatát. Képzeld csak el a bizodalmat, amit ez adhat, a bizonyosságot, az örvendezést. Képzeld el az örömöt 40 nappal később, amikor a Szentlélek leereszkedett pünkösdkor, annak jeleként, hogy Krisztus mennyei beiktatása elvégeztetett. Minden mennyei és földi hatalom most már a Feltámadt Urunké. A Megváltó imádkozik a tanítványokért, és ezzel felruházza őket természetfeletti képességekkel. És ma is imádkozik értünk!

Pünkösd után a tanítványok arca teljes megadásról tett tanúbizonyságot. A szívek és elmék lemondtak arról, hogy továbbra is arra vágyjanak, hogy nagyobbak vagy másnál előrébb legyenek. Többé már nem állt konfliktus a tanítványok között, nem hasonlottak meg egymással a nézeteltérések miatt. Arcuk és életük gyökeres átalakulásról tett tanúbizonyságot.

Az arcunk visszatükrözi azt, ami a szívünkben van. Ha átalakultunk és a Feltámadt Urunk ruházott fel minket, akkor az arcunkról látszik, hogy a lelkünk jól van. Ha azonban elveszünk a saját sértődöttségünkben és fájdalmunkban, az arcunk nem mást árul el, mint dühöt, kétségbeesést, szégyent és a bűnös szív valamennyi kellékét.

Az arcod a hitedet árulja el.

Az emberek minden egyes napon arcokat fürkésznek, és keresik az átalakított szív bizonyítékát. Mit fognak rajtad meglátni?
             
Lori Engel
Lelkész (jelenleg munkaképtelen)
Eugene, Oregon, USA
Fordította: Gősi Csaba

2019. január 14., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 14 - HÉTFŐ - 3 Mózes 4


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 4. fejezet 1281. nap

Komoly imában fordultak a tanítványok az Úrhoz, hogy adjon nekik készséget, hogy az emberek elé állhassanak és a mindennapi érintkezés folyamán olyan szavakat mondjanak, amelyek a bűnösöket az Üdvözítőhöz vezetik. Miközben minden véleménykülönbséget megszüntettek egymás között és minden elsőbbségi- vagy uralomvágy eltűnt szívükből, bensőséges keresztényi közösségben szorosan egybeforrtak. Mind közelebb jutottak Istenhez és felismerték, hogy mily nagy kiváltságban volt részük, amikor Jézussal oly bizalmas kapcsolatban állhattak. Viszont szomorúság ülte meg szívüket, ha arra gondoltak, hányszor okoztak Neki fájdalmat lassú felfogásukkal és közömbösségükkel tanításaival szemben, melyet javukra akart közölni velük.

Az előkészület ideje a mélységes, komoly töredelem és az önvizsgálat napjai voltak számukra. Érezték lelki szegénységüket és felülről, az Úrtól kérték a kenetet, mely alkalmassá teszi őket a lélekmentési munkákra. Nemcsak a maguk számára kértek áldást, hanem könyörögtek mások lelki üdvéért is. Tisztán látták, hogy az evangéliumot el kell vinniük az egész világnak és buzgón könyörögtek azért az erőért, melyet Jézus megígért nekik.

A pátriárkális korszakban a Szentlélek befolyása gyakran feltűnő módon volt érezhető; de sohasem nyilvánult meg teljességében. A tanítványok, Krisztus szavainak engedelmeskedve, könyörögtek ezen adományért. Kérelmüket az Üdvözítő is támogatta. Közbenjárt a Szentlélekért, hogy azt népére kitölthesse.

"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala."

A Lélek oly túláradva szállott az imádságban elmélyült és várakozó tanítványokra, hogy minden szívet magával ragadott. Az Örökkévaló hatalmasan nyilatkozott meg egyházának. Úgy tetszett, mintha ennek az évszázadok óta visszatartott erőnek kiárasztása a mennyet nagy örömmel töltené el, hogy a Lélek, kegyelmi kincseit a gyülekezetre kitöltheti. Ennek hatása alatt a bűnbánat, a megtérés szava egyesült a bűnbocsánat felett érzett öröm énekeivel. Jövendölések is hangzottak el. Az egész menny csodálattal hajolt le, hogy e hasonlíthatatlan, sőt felfoghatatlan szeretet bölcsességét szemlélje és csodálja. Ámulattól elragadtatva kiáltottak fel az apostolok: "Ez az igazi szeretet!" A kapott adományt megragadták, és mi volt ennek eredménye? A Lélek kardja, új erővel élesítve, a menny villámaival megedzve, áttörte a hitetlenséget! Ezrek tértek meg egy napon.

Tanítványainak mondotta Jézus: "Jobb néktek, hogy én elmegyek, mert, ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok." "De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall és a bekövetkezendőket megjelenti néktek." (Ján. 16, 7. 13.)

Mai Bibliai szakasz: 3 Mózes 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ebben a fejezetben Jézus szolgálata befejező jeleneteinek és a bűnök megbocsátása nagy témájának szimbólumait láthatjuk megfestve. A 12. és 21. versek azt mondják el, hogy a nem szándékos bűnökért megáldozott bikát nem az udvarban elhelyezett oltáron égették el, hanem kivitték a tűboron kívülre és ott égették el. Zsid 13:11-12-ben Pál apostol utal erre, hogy amint az áldozati állatokat a táboron kívül égették el, így Jézust is a város falain kívül feszítették keresztre. Képzeljük el a főpapot, amint elszállítja a véres bikát a szentély udvarából a tábor szélére, elhalad a sátorok sora és a nézelődők mellett.

Képzeljük el Jézust, amit oda-vissza megy Pilátus és Heródes palotája között, aztán véresen kivezetik Jeruzsálem kapuin kívülre. Nézzük Őt a kereszten, amint felajánlja életét a világért. A Jézus élete című könyv azt ajánlja nekünk, hogy képzeletünk ragadja meg Jézus életének minden jelenetét, különösen a záró jeleneteket. Amint ezt tesszük, Benne való bizalmunk egyre erőteljesebb lesz, iránta való szeretetünk felébred, és a Szentlélek még mélyebben áthat bennünket.

Így bizalmat nyerünk ahhoz, hogy kimenjünk hozzá a táboron kívülre, az Ő gyalázatát hordozva (Zsid 13:13). Így hajlandóak leszünk arra, hogy az Ő életét éljük a nyilvánosság előtt, mint a föld sója és a világ világossága.

David Livergood  

180. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  4. fejezetéhez (január 13-19.).

Mit árul el az arcod a hitedről?

A jeruzsálemi tömeg a tanítványok arcát fürkészte, amikor azok visszatértek Krisztus mennybemenetele után. Bizonyára gyász ült ki ábrázatukra, miután búcsút mondtak szeretett Megváltójuknak. Azonban nem így volt. Ehelyett öröm és diadal sugárzott minden egyes tanítvány arcáról.

A tanítványok Legjobb Barátja, aki nem régen még a parton reggelivel szolgált számukra, most Isten trónjánál volt, és értük kezdte el közbenjárói szolgálatát. Képzeld csak el a bizodalmat, amit ez adhat, a bizonyosságot, az örvendezést. Képzeld el az örömöt 40 nappal később, amikor a Szentlélek leereszkedett pünkösdkor, annak jeleként, hogy Krisztus mennyei beiktatása elvégeztetett. Minden mennyei és földi hatalom most már a Feltámadt Urunké. A Megváltó imádkozik a tanítványokért, és ezzel felruházza őket természetfeletti képességekkel. És ma is imádkozik értünk!

Pünkösd után a tanítványok arca teljes megadásról tett tanúbizonyságot. A szívek és elmék lemondtak arról, hogy továbbra is arra vágyjanak, hogy nagyobbak vagy másnál előrébb legyenek. Többé már nem állt konfliktus a tanítványok között, nem hasonlottak meg egymással a nézeteltérések miatt. Arcuk és életük gyökeres átalakulásról tett tanúbizonyságot.

Az arcunk visszatükrözi azt, ami a szívünkben van. Ha átalakultunk és a Feltámadt Urunk ruházott fel minket, akkor az arcunkról látszik, hogy a lelkünk jól van. Ha azonban elveszünk a saját sértődöttségünkben és fájdalmunkban, az arcunk nem mást árul el, mint dühöt, kétségbeesést, szégyent és a bűnös szív valamennyi kellékét.

Az arcod a hitedet árulja el.

Az emberek minden egyes napon arcokat fürkésznek, és keresik az átalakított szív bizonyítékát. Mit fognak rajtad meglátni?
             
Lori Engel
Lelkész (jelenleg munkaképtelen)
Eugene, Oregon, USA
Fordította: Gősi Csaba

2019. január 13., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 13 - VASÁRNAP - 3 Mózes 3


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 4. fejezet 1280. nap

4. Pünkösd

Amikor a tanítványok az Olajfák hegyéről visszatértek Jeruzsálembe, az emberek a bánat és levertség helyett örömet és győzelmet olvastak le arcukról. Már nem szomorkodtak szertefoszlott reményeik miatt. Látták a feltámadt Üdvözítőt és búcsúzása alkalmával tett ígérete állandóan fülükbe csengett.

Krisztus parancsának engedelmeskedve, Jeruzsálemben várták be az Atya ígéretét: a Szentlélek kiárasztását. Várakozásukat azonban nem töltötték semmittevéssel, hanem amint a jelentés mondja: "Mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent." (Lukács, 24, 53.) Gyakran összegyűltek és imáikat Jézus nevében küldték az Atyához. Tudták, hogy a mennyben, Isten trónja előtt áll legfőbb Szószólójuk és Pártfogójuk. Leborulva, szent alázattal imádkoztak és megemlékeztek ígéretéről, hogy: "amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben; kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen." (János 16, 23. 24.) Hitük mindjobban megerősödött abban a magasztos tudatban: "Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk." (Róma 8, 34.)

Mialatt a tanítványok az ígéret beteljesedésére vártak, őszintén megalázták magukat és töredelmesen beismerték hitetlenségüket. Visszaemlékeztek Krisztusnak halála előtt mondott szavaira, s azok értelme most sokkal világosabb lett előttük. Emlékezetükben az elmosódott igazságok újból felelevenedtek, amint erre egymást figyelmeztették. Önváddal illették magukat, hogy az Üdvözítőt félreismerték. Csodálatos életének eseményei elevenen, megkapóan vonultak el lelki szemeik előtt; és ha tiszta, megszentelt életére gondoltak, úgy érezték, hogy csekélység minden fáradozásuk és minden áldozatuk, ha életükkel bizonyságot tehetnek Krisztus drága jelleméről.

Óh, ha még egyszer átélhetnénk az utolsó három esztendőt! - gondolták milyen másként cselekednénk! Ha a Mestert csak még egyszer viszontláthatnánk, mennyire igyekeznénk szeretetünket kimutatni és éreztetni Vele! Mennyire fájt a szívük, hogy hitetlenségükkel, bántó szavaikkal és cselekedeteikkel szomorították Őt! Az a gondolat azonban vigaszt nyújtott nekik, hogy mindezért bocsánatot nyertek. Elhatározták, hogy hitetlenségüket jóvá teszik. Krisztust bátran és rendíthetetlenül megvallják a világ előtt.

Mai Bibliai szakasz: 3 Mózes 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ennek az áldozatnak a neve kapcsolatban áll a „salom” kifejezéssel, ami „békességet” és „jólétet” jelent. Ez a rituálé áldozattal ünnepelte meg azt, hogy a kapcsolat rendben van ember és Isten között. Krisztus áldozatára mutatott előre, amely által az Ő népe békességnek örvendhet Istennel (Róm 5:1) Ezt az egészséges kapcsolatot jelképezte az az étel, amiben Isten és az áldozatot felajánló együtt részesültek. A békeáldozat volt az egyetlen, amiből  a felajánló fogyaszthatott, miután a kövérjét elégették az oltáron Istennek, és a papnak is volt része benne (lásd: 3Móz 7). Isten „étkezése” szimbolikus, mivel neki nincs szüksége olyan táplálékra, mint az embernek (Zsolt 50:13).

Az ételáldozathoz hasonlóan, a béke áldozat nem végzett engesztelést konkrét bűnökért, mindazonáltal ennek az áldozatnak a vére váltságdíj volt az áldozatot bemutató számára (engesztelést végzett a lélekért – 3Móz 17:11), bemutatva azt, hogy az emberi élet az Istennel Jézus Krisztus vére által helyreállított kapcsolattól függ. Az Ő áldozata nemcsak érettünk történt, hanem bennünk is meg kell történnie lelkileg, ahogyan Jézus mondta: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek” (Jn 6:53, magyarázata a 63. versben). Amikor befogadjuk Jézust (részesülünk belőle) a Szentlélek által, az Ő szeretete bennünk él (Róm 5:5; Gal 2:20) és átalakítja minden kapcsolatunkat. Ezt érdemes megünnepelni.

Roy Gane 

180. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  4. fejezetéhez (január 13-19.).

Mit árul el az arcod a hitedről?

A jeruzsálemi tömeg a tanítványok arcát fürkészte, amikor azok visszatértek Krisztus mennybemenetele után. Bizonyára gyász ült ki ábrázatukra, miután búcsút mondtak szeretett Megváltójuknak. Azonban nem így volt. Ehelyett öröm és diadal sugárzott minden egyes tanítvány arcáról.

A tanítványok Legjobb Barátja, aki nem régen még a parton reggelivel szolgált számukra, most Isten trónjánál volt, és értük kezdte el közbenjárói szolgálatát. Képzeld csak el a bizodalmat, amit ez adhat, a bizonyosságot, az örvendezést. Képzeld el az örömöt 40 nappal később, amikor a Szentlélek leereszkedett pünkösdkor, annak jeleként, hogy Krisztus mennyei beiktatása elvégeztetett. Minden mennyei és földi hatalom most már a Feltámadt Urunké. A Megváltó imádkozik a tanítványokért, és ezzel felruházza őket természetfeletti képességekkel. És ma is imádkozik értünk!

Pünkösd után a tanítványok arca teljes megadásról tett tanúbizonyságot. A szívek és elmék lemondtak arról, hogy továbbra is arra vágyjanak, hogy nagyobbak vagy másnál előrébb legyenek. Többé már nem állt konfliktus a tanítványok között, nem hasonlottak meg egymással a nézeteltérések miatt. Arcuk és életük gyökeres átalakulásról tett tanúbizonyságot.

Az arcunk visszatükrözi azt, ami a szívünkben van. Ha átalakultunk és a Feltámadt Urunk ruházott fel minket, akkor az arcunkról látszik, hogy a lelkünk jól van. Ha azonban elveszünk a saját sértődöttségünkben és fájdalmunkban, az arcunk nem mást árul el, mint dühöt, kétségbeesést, szégyent és a bűnös szív valamennyi kellékét.

Az arcod a hitedet árulja el.

Az emberek minden egyes napon arcokat fürkésznek, és keresik az átalakított szív bizonyítékát. Mit fognak rajtad meglátni?
             
Lori Engel
Lelkész (jelenleg munkaképtelen)
Eugene, Oregon, USA
Fordította: Gősi Csaba