2017. január 23., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 23 - HÉTFŐ - Zsoltárok 84

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 4. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezet 561. nap

Közöttük keresett Salamon kitűnő szakembert a Mórija hegyén építendő templom munkálatainak irányításához. A király a szent építmény minden részletére kiterjedő, pontos leírást kapott, és hitben kérhetett volna Istentől a kívánt munka pontos elvégzéséhez szükséges különleges szakértelemmel felruházott, megszentelt segítőket. Salamon azonban szem elől tévesztette azt az alkalmat, hogy Istenbe vetett hitét gyakorolja. Tírus királyától kért "olyan embert, aki ért az arany, az ezüst, a réz és a vas megmunkálásához, a piros bíborhoz, a karmazsinhoz és a kék bíborhoz, és el tudja készíteni a véseteket azokkal a mesterekkel együtt, akik nálam Júdában és Jeruzsálemben vannak..." (2Krón 2:6). 

A föníciai király válaszként elküldte Húrámot, "...Dánból származó asszony fiát, akinek tíruszi az apja" (2Krón 2:13). Húrám anyai ágon Aholiáb leszármazottja volt. Aholiábnak - aki évszázadokkal előbb élt - Isten különleges bölcsességet adott a szent sátor építéséhez. 

Így Salamon munkásainak élére olyan ember került, akit nem sarkallt önzetlen vágy arra, hogy Istennek szolgáljon. E világ istenét - a mammont - szolgálta. Lényének alapvonása az önzés volt. 

Mivel Húrám rendkívül ügyes volt, magas munkabért igényelt. Azokat az elveket, amelyeket vallott, társai is fokozatosan magukévá tették. Amint nap mint nap együtt dolgoztak vele, összehasonlították bérét a saját bérükkel, és kezdték szem elől téveszteni munkájuk szent jellegét. Az önmegtagadás lelkületét felváltotta a kapzsiság szelleme. Magasabb bért követeltek, mint amit kaptak. 

Az így elindult rontás átjárta az Úr szolgálatának minden ágát, és hatását az egész birodalomban éreztette. A kikövetelt és megkapott magas bér sok embernek lehetőséget adott a fényűzésre és tékozlásra. A gazdagok elnyomták a szegényeket. Az önfeláldozás szelleme szinte már ismeretlen volt. E messze ágazó hatásokban találhatjuk egyik fő okát annak, hogy az, aki valamikor a legbölcsebbek közé tartozott, iszonyatos módon megtagadta hitét. 

Nagyon fontos tanulságot vonhatunk le a pusztai sátortemplom és a salamoni templom építőinek lelkülete és indítékai éles különbségéből. A templom munkásait jellemző haszonlesés megtalálható ma a világban uralkodó önzésben. Általánossá lett a kapzsiság. Megszokott dolog az is, hogy az emberek magasabb állásra törekednek, és nagyobb bért hajszolnak. A pusztai sátortemplom munkásainak szolgálatkészségével és jókedvű önmegtagadásával ritkán találkozunk. Pedig csakis e lelkület kellene áthassa a Jézus követőit! Mennyei Mesterünk példát mutatott arra, hogyan kell tanítványainak dolgozniuk. Azoknak, akikhez így szólt: "Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket" (Mt 4:19), nem kínált fel összeget szolgálatuk jutalmául. Osztozniuk kellett önmegtagadásában és áldozatában. 

Ne a kapott bérért dolgozzunk! Szolgálatunkra, amelyet Istenért végzünk, ne késztessen semmi önző indíték. Az önzetlen odaszentelődés és áldozatos lelkület volt és lesz is mindig az Istennek kedves szolgálat első feltétele. Urunk és Mesterünk azt akarja, hogy egyetlen önző szál se szövődjék bele művébe. Igyekezetünkbe bele kell vinnünk azt az ügyességet és szaktudást, pontosságot és bölcsességet, amelyet a tökéletesség Istene a földi templom építőitől elvárt. Munkánk közben sohase felejtsük el, hogy legnagyobb képességeink és legnagyszerűbb szolgálataink is csak akkor kedvesek Isten előtt, ha az ént az oltárra tesszük - élő, égő áldozatként. 

Salamon a kísértésnek engedve, igényt tartott arra a dicsőségre, amely egyedül Istent illeti meg. Ennek, és számos egyéb helyes elv feladásának következményeként bukott el Izráel királya.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 84

Szinte fülünkbe cseng a zsoltár zenei kísérete, amikor e sorokat olvassuk: „Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!

A kórusok és a zenészek, akiket Dávid vezetett, boldogan éltek és szolgáltak a szentély udvarán. Ezt a zsoltárt Kórah fiainak zsoltáraként ismerjük. Milyen csodálatos, hogy a nagy lázadó családja nem lépett Kórah lábnyomába! Éppen ellenkezőleg, szerették szolgálatukat Isten templomában. Úgy tekintettek a szentély-templomra, mint Isten lakhelyére, és vágyakoztak megpillantani Isten arcát.  Salamon így tűnődött: „Vajon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, a melyet én építettem.” (1Kir 8:27).

Habár ez a zsoltár Kórah fiainak érzéseit tükrözi, ugyanakkor Dávid gondolatait is kifejezi. Ezt olvassuk a 10. versben: „Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orcáját!” Dávid szeretett az Úr házában időzni egész életében (Zsolt. 23:6). Meglehet, hogy néha távol volt Isten házától, amikor harcba vonult, de akkor is arra vágyakozott, hogy a szent sátorhoz járulhasson. Még amikor a „Baca”, azaz a Siralom völgyén vonult is át, Istennek mondott hálát a frissítő esőért. Így kiáltott fel: „Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!” (11. vers). Túláradó volt a hála Dávid szívében Isten iránt, Aki olyan bőségesen megáldotta. „… nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek” (12. vers).

Ima: Urunk, szeretjük szombatjaid bőséges áldásait, ahogy összegyűlünk az Úr házában, ahol a szombatiskolán bőséges lelki táplálékban van részünk; ahol missziós történetekkel, a zene és a prédikáció áldásaival gazdagodhatunk, miközben együtt dicsőíthetünk Téged hittestvéreinkkel. Add meg, hogy szívünk egészen összhangba kerüljön Veled, és örömmel énekeljünk majd házadban a szombatnap áldásairól, ahol jelenlétedbe jöhetünk, és megpillanthatjuk arcodat lelki szemeinkkel. Semmi jót nem vonsz meg tőlünk amíg Tebenned bízunk. Ámen.

Beatrice Neall
nyugalmazott egyetemi tanár
Union College

78. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezetéhez (január 22-28.).

Kémiából tanultunk az oxidációról (amikor egy anyag elektronokat veszít) és redukcióról (amikor egy anyag elektronokat szerez). Ezek mindig együttesen történnek: amikor valami elektronokat szerez, akkor valami más elektronokat veszít. Figyelmesen meg szoktuk állapítani, hogy melyik anyag szerzett elektronokat és melyik veszítette el őket.

Időnként ezeket a folyamatokat különbözőképpen írjuk le: ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, hogy mi szerzett elektronokat és mi veszítette el őket, arra összpontosítunk, hogy milyen hatása van az egyik anyagnak a másikra. Oxidálószerről (ami a másik anyag elektronveszteségét okozza) beszélünk, és redukálószerről (ami a másik anyag elektronnyereségét okozza). Akár az anyagra magára összpontosítunk, vagy a hatásra, amit az anyag gyakorol a másik anyagra, a kémiai reakció ugyanaz marad.

Az emberek különböznek a kémiai reakcióktól. A nyereségeinkre és veszteségeinkre fordított fokozott figyelem mindig azt eredményezi, hogy kevésbé figyelünk mások szükségleteire, és a csökkenő figyelem mások szükségleteire mindig oda vezet, hogy kevesebbet szolgálunk másoknak. Ugyanakkor, ha a másokra gyakorolt hatásunkra összpontosítunk, figyelmesebbek leszünk szükségleteikre, ami a mások felé megnövekedett szolgálathoz vezet.

Mivel arra lettünk teremtve, hogy szolgáljuk Istent, a többi embert és teremtményt, ezzel a céllal összhangban kell gondolkodnunk és cselekednünk. A saját magunknak tett szolgálat megtagadja azt, akik vagyunk. Mi haszna van az életnek, ha az a célja, hogy megszerezzük az általunk vágyott vagyont és státuszt, csak hogy elveszítsük az önazonosságunkat és örökkévaló rendeltetésünket ennek során? Jézus még most is ezt kérdezi tőlünk. Hogyan fogunk válaszolni rá?

Brent Hamstra
Southern Adventist University
Vegyi Karának dékánja
Tennessee USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 22., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 22 - VASÁRNAP - Zsoltárok 83

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 4. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezet 560. nap

4. A bűn következményei

Salamon tékozlásának és zsarnokoskodásának első és legfőbb oka volt, hogy nem őrizte, és nem fejlesztette magában az önfeláldozás lelkületét. 

Amikor a Sínai-hegy lábánál Mózes elmondta a népnek Isten parancsát: "Készítsenek nékem szentélyt, hogy köztük lakjam", az izráeliták az alkalomhoz illő ajándékokkal válaszoltak. "Azután eljött mindenki, akit a szíve indított, akit a lelke hajtott, és elhozta az Úrnak szánt felajánlását..." (2Móz 25:8; 35:21). A szentély építése nagy és alapos előkészületet kívánt. A legértékesebb és legdrágább anyagokból nagy mennyiségre volt szükség, de az Úr csak önkéntes áldozatokat fogadott el. "...minden embertől, akit arra indít a szíve. Gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat" (2Móz 25:2) - ismételte el Mózes az Úr parancsát a gyülekezetnek. Elsősorban odaszentelődésre és áldozatkészségre volt szükség ahhoz, hogy a magasságos Istennek lakóhely épüljön. 

Dávid hasonló önfeláldozásra szólította a népet, amikor átruházta Salamonra a templomépítés felelősségét. Azt kérdezte az összegyűlt sokaságtól: "Ki akar még önként, bőkezűen adakozni az Úrnak?" (1Krón 29:5). Akiknek valami részük volt a templomépítésben, azoknak az odaszentelődésre és készséges szolgálatra való felhívást állandóan emlékezetükben kellett tartaniuk. 

A pusztai sátortemplom építésére kiválasztott embereket Isten különleges szakértelemmel és bölcsességgel áldotta meg. "Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az Úr név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrinak a fiát Júda törzséből. Betöltötte isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára... Azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson a Dán törzséből való Oholiábbal, Ahiszámák fiával együtt. Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát... " (2Móz 35:30-35). Mennyei lények működtek együtt az Isten által kiválasztott munkásokkal. 

E munkások leszármazottai nagymértékben örökölték atyáik képességét. Ezek a Júda és Dán törzséhez tartozó emberek egy ideig még alázatosak és önzetlenek maradtak; de lassanként, szinte észrevétlenül elengedték Isten kezét, és ezzel együtt kihalt belőlük az Istennek való önzetlen szolgálat vágya. Magasabb bért kértek szolgálatukért, mert a művészi igényű munkákban rendkívüli szakértelmet tanúsítottak. Egyes esetekben teljesítették kérésüket, de több alkalommal a környező népeknél vállaltak munkát. A kiváló ősöket betöltő önfeláldozó lelkületet felváltotta a kapzsiság szelleme, és egyre többet akartak kapni. Hogy önző kívánságaikat kielégíthessék, Istentől kapott szaktudásukat pogány királyok szolgálatába állították, és képességeiket olyan munkák végzésére használták, amelyek szégyent hoztak Teremtőjükre.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 83

Isten népének ellenségei összegyűltek, hogy szövetségre lépjenek az izraeliták ellen. Közülük néhányan Ábrahám unokaöccsének, Lótnak, és Ábrahám fiának, Izmáelnek a családtagjai, leszármazottjai voltak, és más népekkel szövetkezve el akarták nyomni az izraelitákat. A céljuk az volt, hogy örökre elnémítsák Isten népének tagjait; megsemmisítsék őket, hogy még az emlékük se maradjon fenn.

A Hetednapi Adventista Bibliakommentár szerint ez a zsoltár Jósafát nehézségére utal, amellyel akkor nézett szembe, amikor az ellenfelei összefogtak ellene. Mi volt Jósafát válasza e támadásra? A Krónikák második könyvének 20. fejezetéből megismerhetjük a történetet. A király és az emberei térdre borultak az Úr előtt, elismerték a szuverenitását, előadták az ügyüket, és kérték Isten beavatkozását az oldalukon. Majd Isten áldásával felvonultak, és szembenéztek az ellenséggel, miközben a Mindenhatót magasztalva ezt énekelték: „Az Urat dicsérjétek, mert az Ő irgalmassága örökkévaló!” Amikor Jósafát serege elérte az ellenség táborát, mindenkit holtan talált, mivel egymást gyilkolták meg. Az ellenség anélkül bukott el, hogy Isten népének bármit is tennie kellett volna.

Érezted már úgy valaha, hogy az egész világ ellened van? Valószínűleg már a szeretett családtagjaink és legkedvesebb barátaink miatt is bánkódtunk az életben. Vagy talán maga az élet kezd összedőlni a fejünk felett, és már csak levegő után tudunk kapkodni a romok súlya alatt.

Ahogy Isten az izraelitákért harcolt, úgy fog értünk is harcolni ma. Add át magadat neki, dicsérete legyen ajkadon, és meglátod az Úr szabadítását!

Kimberly Bobenhausen

78. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezetéhez (január 22-28.).

Kémiából tanultunk az oxidációról (amikor egy anyag elektronokat veszít) és redukcióról (amikor egy anyag elektronokat szerez). Ezek mindig együttesen történnek: amikor valami elektronokat szerez, akkor valami más elektronokat veszít. Figyelmesen meg szoktuk állapítani, hogy melyik anyag szerzett elektronokat és melyik veszítette el őket.

Időnként ezeket a folyamatokat különbözőképpen írjuk le: ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, hogy mi szerzett elektronokat és mi veszítette el őket, arra összpontosítunk, hogy milyen hatása van az egyik anyagnak a másikra. Oxidálószerről (ami a másik anyag elektronveszteségét okozza) beszélünk, és redukálószerről (ami a másik anyag elektronnyereségét okozza). Akár az anyagra magára összpontosítunk, vagy a hatásra, amit az anyag gyakorol a másik anyagra, a kémiai reakció ugyanaz marad.

Az emberek különböznek a kémiai reakcióktól. A nyereségeinkre és veszteségeinkre fordított fokozott figyelem mindig azt eredményezi, hogy kevésbé figyelünk mások szükségleteire, és a csökkenő figyelem mások szükségleteire mindig oda vezet, hogy kevesebbet szolgálunk másoknak. Ugyanakkor, ha a másokra gyakorolt hatásunkra összpontosítunk, figyelmesebbek leszünk szükségleteikre, ami a mások felé megnövekedett szolgálathoz vezet.

Mivel arra lettünk teremtve, hogy szolgáljuk Istent, a többi embert és teremtményt, ezzel a céllal összhangban kell gondolkodnunk és cselekednünk. A saját magunknak tett szolgálat megtagadja azt, akik vagyunk. Mi haszna van az életnek, ha az a célja, hogy megszerezzük az általunk vágyott vagyont és státuszt, csak hogy elveszítsük az önazonosságunkat és örökkévaló rendeltetésünket ennek során? Jézus még most is ezt kérdezi tőlünk. Hogyan fogunk válaszolni rá?

Brent Hamstra
Southern Adventist University
Vegyi Karának dékánja
Tennessee USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 21., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 21 - SZOMBAT - Zsoltárok 82

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 559. nap

Isten rendkívüli bölcsességgel áldotta meg Salamont. De a világ elvonta Istentől. Az emberek ma sem erősebbek Salamonnál. Éppen úgy hajlamosak engedni az ő bukását okozó hatásoknak. Isten figyelmeztette Salamont az őt fenyegető veszélyre, mint ahogy ma is óva inti gyermekeit, hogy ne veszélyeztessék lelküket a világhoz való kötődéssel. "Ezért tehát menjetek ki közülük - kérlel -, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket. Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr" (2Kor 6:17-18).

A jólét közepette leselkedik a veszély. A gazdagság és a dicsőség minden korszakban veszélyeztette az alázatosságot és a lelkiséget. A nem üres poharat nehezen hordozzuk; a csordultig töltött kelyhet vigyázva kell egyensúlyban tartanunk. A szenvedés, a csapás fájdalmat okozhat, de a lelki életet leginkább a jólét veszélyezteti. Ha az ember nem veti magát alá állandóan Isten akaratának, ha az igazság nem szenteli meg, a siker biztosan felébreszti benne az elbizakodottságra való természetes hajlamot.
Az alázat völgye - ahol az ember minden lépésénél csak Istentől várhat tanítást és eligazítást - viszonylag veszélytelen. De a legsúlyosabb veszélyben az az ember van, aki magas csúcson áll, és akit állása folytán bölcsnek tartanak. Ha nem Istenre támaszkodik, biztosan elbukik.

A lelkünkben megengedett gőg és becsvágy megrontja életünket, mert a büszkeség és önelégültség bezárja szívünket a menny végtelen áldásai előtt. Aki célul tűzi ki az öndicsőítést, az rá fog ébredni arra, hogy híjával van Isten kegyelmének, ami igazi gazdagságot és örömet ad. Aki pedig mindent odaad, és mindent megtesz Krisztusért, az tapasztalja ennek az ígéretnek a teljesedését: "Az Úr áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni" (Péld 10:22). Ha a Megváltó szelíden megérint kegyelmével, lelkünkből eloszlik a nyugtalanság és minden szentségtelen törekvés. A gyűlölet szeretetre, a hitetlenség pedig bizalomra változik. Amikor így szól hozzánk: "Kövess engem", a világ varázsa megtörik. Szavára a kapzsiság, a becsvágy eltűnik szívünkből, és felszabadultan indulunk el a Megváltó követésére.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 82

A zsoltár nyitóverse egy tárgyalóterem képét idézi fel. Isten elnököl és ítélkezik ezen a hatalmas gyűlésen, és érdekes módon, pont Izráel bírái ellen emelnek vádat. Az Igaz Bíró elmarasztalja őket gonosz elfogultságuk miatt, és kéri ezeket a bírákat, hogy álljanak a védtelenek szükségletei és jogai mellé.

Ahogy olvastam Isten kérlelését, hogy védjék meg az apátlanokat és gyengéket, valamint mentsék meg a szükségben szenvedőket, a gondolataim önkéntelenül Jézus életére és cselekedeteire ugrottak. Lukács így írja, „És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva: Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét” (Lk 4:16-19).

Ugyanaz a Jézus, aki tanácsolta a népét az Ótestamentumban, most példát mutat feddhetetlen életén keresztül, hogy hogyan kell védeni a védtelent, az özvegyet, árvát és a szegényt. Szinte látom Jézust, ahogy gyengéden védelmezi az özvegyet az ő két fillérjével. Látom, ahogy hívogatja a gyerekeket, miközben a barátait erre ösztönzi: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket.” Látom, ahogy ránéz összetört szívű édesanyjára, és János gondjaira bízza. Milyen gyönyörű szemléltetése a szeretetnek! Egy éles kép, amin keresztül láthatjuk, hogy Jézus hogyan kezelte az embereket, és hogyan szeretné, hogy mi kezeljük a saját embertársainkat. Mi a te kedvenc történeted Jézusról, ahol Jézus bemutatja szerető gondoskodását azoknak, akiknek szüksége volt Reá?

„Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.” Ámen.

Kimberly Bobenhausen

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez
Placerville, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 20., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 20 - PÉNTEK - Zsoltárok 81

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 558. nap

Salamon, a világ egyik legnagyobb uralkodója, nagyon mélyre süllyedt, mások eszköze és rabja lett. Jelleme egykor nemes és férfias volt, most pedig gyenge, elpuhult. Ateista kételyei kiszorították az élő Istenbe vetett hitét. Hitetlensége megrontotta boldogságát, aláásta elveit, lealacsonyította életét. Az uralkodása kezdetét jellemző méltányossága és nagylelkűsége zsarnoksággá és erőszakossággá változott. Szegény esendő ember! Mit tehet Isten azokért az emberekért, akik elfeledkeznek arról, hogy tőle függnek!

Ezekben a hitehagyó években Izráel lelkileg egyre hanyatlott. Hogyan is lehetett volna másképp, amikor királyuk Sátán eszközeivel lépett szövetségre! Az ellenség ezeken az eszközökön keresztül akarta megzavarni a zsidók gondolkozását az igaz és a hamis istentisztelettel kapcsolatban; így könnyű prédává lettek. A más nemzetekkel folytatott kereskedelem közvetlen kapcsolatba hozta őket azokkal, akik nem szerették Istent, ennek következtében Isten iránti szeretetük nagyon megfakult. Isten magasztos és szent jelleméről alkotott fogalmaik eltompultak. Amikor letértek az engedelmesség ösvényéről, hűségükkel az igazság ellenségét ajándékozták meg. Általános gyakorlattá vált a bálványimádókkal kötött házasság. Izráel népe hamarosan hozzászokott a bálványimádáshoz. Megtűrték a többnejűséget. Bálványimádó anyák pogány szertartások megtartására nevelték gyermekeiket.

Egyesek életében az Isten által létesített istentiszteletet a legsötétebb bálványimádás váltotta fel.

A keresztények határolják és különítsék el magukat a világtól, a világ szellemétől és hatásaitól! Isten meg tud bennünket őrizni a világban, de mi ne legyünk a világból valók. Isten szeretete nem bizonytalan és nem változó. Mérhetetlen gondoskodással őrködik gyermekein, de osztatlan hűséget kíván. "Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak" (Mt 6:24).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 81

A mai igeszakaszunkban egy csodálatos ígéret található: „Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna! Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem" (14-15. vers).

Isten meg akar menteni minket. Hallod a vágyakozását a hangjában? És annak ellenére, hogy az izraeliták elutasították Istent, mégis így szólítja őket: „Az én népem." Máté 23:37-ben Jézus könyörög gyermekeinek: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.”

Hallottad már Jézus hangját, amikor könyörgött neked, hogy oszd meg vele az életedet? Hogy biztonságba helyezhessen, és megvédhessen, mint ahogy egy kotlós védi a kiscsibéit? Jézus gyakran utal úgy önmagára, mint gondviselőnkre. Ő „a jó pásztor". Azt mondja: „az én juhaim hallgatnak az én hangomra, és én ismerem őket, és ők követnek engem.” Kiscsirkék. Bárányok. Jézus gondodat szeretné viselni. Vigyázni akar rád, és meg szeretne védeni. Szeretne közelebb vonni magához; közéd és ellenségeid közé szeretne állni.

Ma azért szeretnék imádkozni, hogy te meg én átadhassuk magunkat az Ő szeretetének. A 91. zsoltár 4. versében Isten ezt az ígéretet teszi: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad.” Ámen.

Kimberly Bobenhausen,
gyermekeit otthon tanító édesanya

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez
Placerville, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 19., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 19 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 80

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 557. nap

Feleségei nagy befolyást gyakoroltak rá. Fokozatosan rávették istentiszteletükön való részvételre. Salamon először semmibe vette azt a rendelkezést, amelyet Isten a hitehagyás elleni védőgátként adott. Most pedig teljesen a hamis istenek imádására adta magát. "...Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve. Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az ammoniak bálványát követte" (1Kir 11:4-5).

Az Olajfák hegyének déli magaslatán, Mórija hegyével szemben, ahol Jahve gyönyörű temploma állt - Salamon impozáns épületsort emelt bálványszentélyekül. Feleségei kedvét keresve, hatalmas bálványokat - idomtalan fa- és kőszobrokat - helyeztetett el a mirtusz- és olajfa-ligetekben. A pogány istenségek - "Kemósnak, a móábiak bálványának..." (1Kir 11:7) oltárai előtt végezték a pogányság legalávalóbb szertartásait.

Salamon életmódja maga után vonta elkerülhetetlen büntetését. Romlását az okozta, hogy bálványimádókkal tartott kapcsolata elszakította Istentől. Amint megtagadta Isten iránti hűségét, elvesztette önmaga feletti uralmát. Erkölcsi ereje elhagyta, finom érzései eldurvultak, lelkiismerete eltompult. Aki uralkodása kezdetén nagy bölcsességről és együttérzésről tett bizonyságot azzal, hogy visszaadta a tehetetlen csecsemőt szerencsétlen anyjának (lásd: 1Kir 3:16-28), annyira mélyre süllyedt, hogy beleegyezett olyan bálvány felállításába, amelynek élő gyermekeket áldoztak. Aki ifjúságában megfontolt, megértő volt, és férfikorában isteni sugallatra ezt írta: "Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet" (Péld 14:12), későbbi éveiben oly messzire tért el a tisztaságtól, hogy megtűrte a Kemós és Astóret imádásával kapcsolatos feslett, undorító ceremóniákat. Aki a templom felszentelésénél ezt mondta a népnek: "Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az Úré..." (1Kir 8:61), ő maga vétkezett, szívében és életével megtagadta saját szavait. Összetévesztette a szabadságot a szabadossággal. Megpróbálta - de micsoda áron! - összeegyeztetni a világosságot a sötétséggel, a jót a rosszal, a tisztaságot a tisztátalansággal, a Messiást a Béliállal.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 80

Mint az előző zsoltár, ez is a nemzet szorongattatásának idején íródott, és ez is egy könyörgés Isten közbelépéséért. De ez a zsoltár más hangnemben íródott. Ez egy szelídebb esdeklés, tele a jobb idők emlékeivel. Úgy beszél Istenről, mint pásztorról, és szőlőművesről. Ez egy önmagát alárendelő hangnem, amely azoké az embereké, akik már hajlandók megengedni Istennek, hogy vezesse, irányítsa, oktassa és gondozza nyáját.

Ennek a zsoltárnak a második versében utalás találunk Isten dicsőségére, a sekinára: „Te, aki kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva!” (új prot. ford.) Ez folytatódik a negyedik és a nyolcadik versben, ahol a zsoltáros ezt írja. „Ragyogtasd ránk az orcádat”, és megismétlődik az utolsó versben is. Izráel fiai ismerték azt az időszakot, amikor Isten dicsősége állt az életük középpontjában. Ők szó szerint, fizikailag érezhették Isten jelenlétét a szentélyben. Milyen melengető és biztonságot sugárzó ez a gondolat!

A héberek úgy képzelték el Istent, mint a fényt. Ő volt a tűz az égő csipkebokorban Mózes pusztai tapasztalatában. Ő volt a ragyogó fényű tüzes felhő, amely vezette a hébereket a sivatagon keresztül. Ő volt az izzó ragyogás, amit Mózes arcán láttak, miután találkozott Istennel. Előfordult már, hogy elképzelted, milyen lenne követni egy tüzes felhőt a pusztában? Hogy milyen az, amikor fénye betölti az otthonodat, amikor esti nyugovóra térsz?

Ugyanennek a tűznek a jelenléte elérhető számunkra is, hogy égjen az otthonunkban és a szívünkben. Miután Jézus felment a mennybe, elküldte számunkra ezt a tüzet. „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szentlélek erejével.” (ApCsel 2:1–4 – új prot. ford.)

A Szentlélek segítsége révén térhettünk vissza Isten dicsőségébe. Rajta keresztül újra csatlakozhatunk a héberek Istenéhez, az Úrhoz, aki arra vágyik, hogy közöttünk élhessen. Azért imádkozom, hogy Isten gyújtsa meg a Szentlélek tüzét az én életemben, és a tiédben is még ma!

Kimberly Harris

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez
Placerville, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 18., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 18 - SZERDA - Zsoltárok 79

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 556. nap

A királyt teljesen hatalmába kerítette a vágy, hogy felszínes csillogásban túlszárnyaljon más népeket. Közben elfeledkezett a szép és tökéletes jellem elsajátításának fontosságáról. Mialatt önmagát akarta a világ előtt megdicsőíteni, áruba bocsátotta becsületét és feddhetetlenségét. Az állam roppant bevételeit, amelyekhez sok országgal folytatott kereskedelem útján jutott, növelték a súlyos adók. A kérkedés, a becsvágy, a pazarlás és a mértéktelenség kegyetlenséget és zsarolást vont maga után. Megváltozott az a lelkiismeretesség és figyelmesség, amely a néppel való bánásmódját uralkodása elején jellemezte. A legbölcsebb és legirgalmasabb uralkodó zsarnokká lett. Aki egykor a nép jószívű, istenfélő őrzője volt, elnyomóvá és kényúrrá vált. Adót adó után vetett ki a népre, hogy az anyagi eszközöket előteremtse fényűző udvara fenntartására.

A nép panaszkodni kezdett. A királyuk iránt egykor táplált tisztelet és csodálat elégedetlenséggé változott.

Az Úr védeni akarta Izráel uralkodóit attól, hogy fizikai erőben bízzanak. Ezért előre intette őket, hogy ne sokasítsák meg lovaikat. Salamon azonban nem törődött ezzel a paranccsal. "Salamonnak Egyiptomból és Kevéből hozták a lovakat..." "Salamonnak Egyiptomból és egyéb országokból szállították a lovakat." "Gyűjtött Salamon harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer lovasa lett, és ezeket a harci kocsik városaiba, meg a király mellé, Jeruzsálembe rendelte" (2Krón 1:16; 9:28; 1Kir 10:26).

A fényűzést, saját vágyainak kielégítését és a világ tetszését egyre inkább a nagyság jeleinek tartotta. Egyiptomból, Föníciából, Edomból, Moábból és sok más helyről vonzó, szép nőket hoztak. Ezek száma százakra rúgott. Vallásuk bálványimádás volt, mely a kegyetlen és lealázó szertartásokat tanította. A király - szépségüktől megbabonázva - elhanyagolta Isten és a birodalom iránti kötelességeit.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 79

Ezt a zsoltárt az után írta Ászáf, hogy a babiloniak lerombolták Jeruzsálemet. Sötét időszak volt ez Júda népének életében. Salamon templomát lerombolták, és felgyújtották. A város tele volt kőtörmelékkel és hamuval, füst szállingózott a megmaradt romokból. Az emberek, akik túlélték az eseményeket, megviseltek, fáradtak és szívükben megtörtek voltak. Sokan látták meggyilkolt szeretteiket, és temetetlenül heverő holttesteiket. Mindezek közepette Ászáf a szenvedésből való szabadulásért kiált Istenhez. Visszatekintve a történelmükre, az izraeliták sok esetet tudtak felidézni, amikor a hitehagyás és lázadás eredményezte szenvedést követően Isten kifogyhatatlan szeretete és kegyelme kiáradt a megtért szívű emberekre. Ezért a kegyelemért könyörög most Ászáf.

Eljutottál már arra a pontra, amikor a legszívesebben megragadtad volna Istent, azt kiáltva: „Elég! Nem bírok többet elviselni!”? Mindegy, hogy csalódottság, harag vagy elkeseredés miatt, de mindnyájunkkal megtörténhetett ez. Helyzetünk talán a saját vétkünk eredménye, vagy egyszerűen annak következménye, hogy bűnös világban élünk. Talán nem is komoly csapás vagy tragédia kényszerít a térdeinkre; egy nehéz nap is lehet rettenetesen nyomasztó. Nem számít, milyen helyzetben vagyunk, Isten hűséges kegyelme és szeretete a mi alázatos szívünkre is kiárad, vigasztalást és gyógyulást hozva.

Jeremiás könyve 33. fejezetében találjuk Isten válaszát gyermekei kegyelemért könyörgő kiáltására. A negyedik verstől így olvassuk: Mert így szól az Úr, Izráel Istene e város házairól és Júda királyának palotáiról, amelyeket leromboltak, hogy felhasználják az ostromsáncokkal és fegyverekkel szembeni védelemként… Íme, én hozok nekik enyhülést és orvosságot, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és a hűség kincsét. Visszahozom Júdát és Izráelt a fogságból, és fölépítem olyanná, mint kezdetben volt. Megtisztítom minden vétkétől, amellyel vétkezett ellenem, megbocsátom minden bűntettét, amellyel vétkezett ellenem, és gonoszul föllázadt ellenem. És ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a Föld minden népe előtt, ha meghallják mindazt a jót, amelyet szerzek nekik (33:4, 6-8 – ÚRK).
Ez az Úr ígérete számodra!

Amikor lesújtva érzed magadat bűnösség és érzelmi zűrzavar miatt, ez az Ő válasza gyötrő kiáltásodra. Isten az Ő túláradó szeretetében békét és biztonságot ígér. Milyen csodálatos ajándék! Gyarlóságunk ellenére Isten szeretete örökké tart. „Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert kegyelme örökkévaló… mert jóra fordítom az ország sorsát, mint amilyen kezdetben volt. Ezt mondja az Úr.” (Jer 33:11/b - ÚRK)

Kimberly Harris,
gyermekeit otthon tanító édesanya,
katonafeleség

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez
Placerville, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 17., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 17 - KEDD - Zsoltárok 78

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 555. nap

Salamon azzal áltatta magát, hogy bölcsessége és példamutatása feleségeit a bálványimádásból az igaz Isten imádására fogja vezetni, és hogy az így kötött szövetségek a szomszédos nemzeteket közeli kapcsolatba hozzák Izráellel. Hiú ábránd! Salamon végzetesen tévedett, amikor elég erősnek tartotta magát ahhoz, hogy ellenálljon pogány társai befolyásának. Végzetes volt az az öncsalása is, amely azt a reményt keltette benne, hogy bár ő maga figyelmen kívül hagyja Isten törvényét, másokat a törvény szent előírásainak tiszteletére és követésére késztethet.

A szövetségek és a pogány népekkel kialakult kereskedelmi kapcsolatok hírnevet, dicsőséget, és e világi gazdagságot szereztek a királynak. Nagy mennyiségű aranyat hozatott Ofirból és ezüstöt Tarsisból. "...annyi lett Jeruzsálemben az ezüst és az arany, mint a kő. ...annyi lett a cédrusfa, mint amennyi a vadfügefa az alföldön" (2Krón 1:15). Salamon idejében egyre nőtt a gazdagok száma a gazdagsággal járó kísértésekkel együtt; de a jellem tiszta aranya megfakult és megcsúnyult.

Salamon fokozatosan adta fel hitét, és mire ennek tudatára ébredt, már messzire elhajolt Istentől. Szinte észrevétlenül csökkent az isteni vezetés és a menny áldása iránti bizalma. Saját erejében kezdett bízni. Lassanként megtagadta Istentől azt a rendíthetetlen engedelmességet, amely Izráelt különleges néppé tette, és egyre jobban alkalmazkodott a környező népek szokásaihoz. Engedett a sikerrel és magas tisztséggel járó kísértéseknek, elfeledkezve eredményessége Forrásáról. Az a vágya, hogy hatalomban és pompában túlszárnyaljon minden más népet, arra késztette, hogy önző célból megrontsa a menny ajándékait, amelyeket mindeddig Isten dicsőségére használt. A pénzt, amelyet szent kötelessége lett volna a szegények javára és a szent életelvek világszéles megismertetése céljára használni, nagyra törő tervei megvalósításába fektette be.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 78

A nemzeti himnusz hazafias érzelmeket ébreszt bennünk. Nem kell ehhez fúvószenekar vagy éneklő tömeg, habár a fennkölt zene sokat segít. A nemzeti himnusz szavai magasztalják az országot, annak nagyságára és dicsőségére emlékeztetnek. Szokatlan volna, ha a himnuszban az ország kudarcai szerepelnének. Ez a himnusz szándékával ellentétes hatást váltana ki.

Azonban a 78. zsoltár pontosan ezt teszi. Még szokatlanabb, hogy Izráel kudarcait szembeállítja Isten csodálatos cselekedeteivel, hogy újra és újra megszabadítja őket. Miután átkeltek a Vörös-tengeren, és Isten vizet fakasztott a sziklából, ők nemhogy hálásak lettek volna, hanem minduntalan csak zúgolódtak. Amikor Isten mannával látta el őket, ők hús után vágyakoztak. A hatalmas mennyiségű fürj elfogyasztása után sok ember meghalt, vagy beteg lett. De Isten irgalmas volt, és megbocsátott nekik többször is.

Ez a zsoltár egy nemzeti himnusz, amely Észak-Izrael elvetését és Júda kiválasztását énekli meg. A zeneszerző azonban nem számított Júda esetleges elvetésére is. Soha ne legyünk büszkék arra, hogy Isten választottai vagyunk, mert az, hogy választott nép vagyunk, hogy a maradék egyház részei vagyunk, a hűségünktől függ. Isten nem hagy el minket, hanem sajnos, mi vagyunk azok, akik elhagyjuk Őt.

Gordon Christo

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez
Placerville, CA USA
Fordította: Gősi Csaba