Higgyetek az Ő prófétáinak - november 21 - SZERDA - 1 Mózes 40

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 79. fejezet 1227. nap

Sátán azonban még nem pusztult el. Az angyalok még ekkor sem értették meg mindazt, amit a nagy küzdelem magába foglalt. Először szándékának kellett teljesen nyilvánvalóvá válni. Az emberek miatt Sátán létének folytatódnia kellett, mert nekik éppen úgy, mint az angyaloknak, meg kellett látniuk a Világosság Fejedelme és a sötétség fejedelme között lévő ellentétet. Az embereknek választaniuk kellett, hogy a kettő közül melyiket akarják szolgálni.

A nagy küzdelem nyitányában Sátán kijelentette, hogy Isten törvényét nem lehet megtartani, annak nem lehet engedelmeskedni, hogy az igazság összeegyeztethetetlen az irgalommal, és hogy ha a törvényt megszegnék, akkor a bűnös semmiféleképpen nem kaphatna bocsánatot. Minden bűnnek meg kell kapnia a büntetését, mondta Sátán. Ha Isten elengedné a bűn büntetését, akkor nem lehetne az igazság és igazságosság Istene. Mikor az emberek megszegik Isten törvényét és ellenkeznek Isten akaratával, akkor Sátán ujjong. Bebizonyosodott, jelentette ki Sátán, hogy a törvénynek nem lehet engedelmeskedni, és hogy a bűnt elkövető embereknek nem lehet megbocsátani. Mivel Sátánt lázadása után száműzték a mennyből, azért azt követelte, hogy az emberi nemzetséget is örökre zárják ki Isten kegyéből. Isten nem lehet egyszerre igazságos és ugyanakkor irgalmas a bűnösökhöz - mondta.

Az emberek azonban - éppen, mint bűnösök - más helyzetben voltak, mint amilyen helyzetben Sátán volt. Lucifer a mennyben követte el a bűnt, Isten dicsőségének a világosságában. Neki Isten úgy nyilvánította ki szeretetét, mint senki másnak a teremtett lények között. Sátán, bár ismerte Isten jellemét és tudott jóságáról, mégis úgy választott, hogy saját önző és független akaratát követi. Választása végleges volt. Isten semmi többet nem tudott tenni megmentése érdekében. Sátán álokoskodó bölcselete azonban elámította az embereket, és elhomályosította elméjüket. Nem ismerték meg Isten szeretetének a magasságát és mélységét; pedig csak Isten szeretetének ismeretében lett volna reményük Isten jellemének a szemlélése útján visszatérni Istenhez.

Jézus által Isten irgalma lett nyilvánvalóvá az emberek számára. Ez az irgalom azonban nem teszi félre az igazságosságot. A törvény feltárja Isten jellemének jellegzetes tulajdonságait. A törvényből egy jótát és egy szikrányit sem lehet megváltoztatni annak érdekében, hogy az emberek eleget tudjanak annak tenni elesett állapotukban. Isten nem változtatta meg törvényét, hanem feláldozta önmagát Krisztusban az emberek megváltásáért. "Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot" (2Kor 5:19).

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 40

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+40&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+40&version=NT-HU

József, Isten jelenlétének áldásai közepette, hűséges volt a kis dolgokban is. Azonban hitét, amely a jó mellett való döntésében nyilvánult meg, látszólag egy gonosz nő hamis vádja jutalmazta. Salamon hasonló mintát fedezett fel saját életében: „Az igazságszerető irtózik a gonosztól, az istentelen gonosz pedig gyűlöli azt, aki becsületesen él” (Péld 29:27).

József hite nem nyert azonnal jutalmat. Hűsége ellenére még több próba érte őt, még a börtönben is. Egy hasonló tapasztalat azt válthatja ki belőlünk, hogy haragudjunk Istenre, vagy éppenséggel, hogy elhagyjuk Őt. József története talán megóvhat bennünket ettől.

Másokhoz hasonlóan én is hajlok arra, hogy emberekben bízzak és ne Istenben, akinek a kezében van a jövőm. Emberek elhagyhatnak bennünket, de Isten soha. Tetszik nekem ez a gondolat: „Isten jobban ismeri gyermekei szívét és szükségleteit, mint mi a magunkét. Saját terveink gyakran kudarcot vallanak azért, hogy Isten tervei sikeresek legyenek” (Segítség a mindennapokhoz, 12. oldal)

Deanna Bolodin

172. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  79. fejezetéhez (november 18–24.).

Elvégeztetett!

Ez a szócska meghatározta a föld valamennyi lakosának sorsát, múltját és jövőjét. Ez a szócska örökre leleplezte sátán jellemének valódi természetét. Egy szócska, amitől az öröm harangjai kongani kezdtek a mennyben.

Elvégeztetett. Krisztus munkája, amit értünk tett, elérte dicsőséges csúcspontját. Elérte azt, amiért otthagyta a menny dicsőségét. A kegyelem és az igazság tökéletes harmóniában csókolták meg egymást.

Elvégeztetett. Sátán arcáról lehullt az álarc az angyalok és az el nem bukott világok előtt, akik korábban nem voltak képesek felismerni az ő gyilkos tervét. Krisztus halálakor Sátán jelleme tisztábban feltárult. A fondorkodásai most korlátozva lettek. Miután távozott a mennyei udvarokból, már nem csúfolhatta a mennyei angyalokat. A hozzáférés megtagadva!

Elvégeztetett. Soha nem kell az emberi teremtményeknek kiérdemelni Isten elfogadását. Krisztus halála „elegendő” az egész világ számára, ha ezt választja. Krisztus helyettesítő halálos áldozata lehetővé tette a hitben és kegyelemben való életet, amely átváltoztatja a szíveket, nem az emberiség saját gyenge erőfeszítései által, hanem Krisztus áldozatának tökéletessége által, amelyet értünk tett.

Elvégeztetett. Krisztus végső áldozatával befejeződött a hiábavaló szenvedések végtelen ciklusa. Krisztus rendkívüli módon szenvedett mi értünk, hogy egy napon majd mi mind kihirdethessük: „Fájdalom. Szenvedés. Halál: elvégeztetett!”

Krisztus halálküzdelme során felnyögött: „Elvégeztetett.”, és ez nem más mint az előrevetülése annak a dicsőséges „Elvégeztetett.”-nek, amit mi mindannyian az angyalokkal és az el nem bukott világokkal elragadtatva fogunk kiáltani.

Nem most, de hamarosan!

Lori Engel

lelkész

Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 20 - KEDD - 1 Mózes 39

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 79. fejezet 1226. nap

A menny fájdalommal és megdöbbenéssel szemlélte a kereszten függő Krisztust, a sebzett halántékából folyó vért, és a vérrel kevert izzadtságcseppekkel borított homlokát. Kezeiből és lábaiból cseppekben hullott vére a sziklára, amelyen a kereszt állt. A szegek által hasított sebek egyre tágabbakká lettek kereszten függő testének súlyától. Nehéz lélegzése egyre szaporább és mélyebb lett, amint lelke zihált a világ bűneinek a terhe alatt. Az egész menny megtelt csodálkozással, amikor Krisztus iszonyatos szenvedései közepette ezt az imádságot ajánlotta fel: "Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek" (Lk 23:34). Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberek mégis körülállták a keresztet, és szövetkeztek Isten egyszülött Fia életének a kioltására. Micsoda látvány a menny számára!

A hatalmasságok és a sötétség erői összegyűltek a kereszt körül, és a hitetlenség pokoli árnyékát vetették az emberek szívébe. Az Úr, amikor ezeket a lényeket teremtette, hogy királyi széke előtt álljanak, akkor ezek szépek és dicsőségesek voltak. Kedvességük és szentségük megfelelt magasrangú állásuknak. Isten meggazdagította őket bölcsességével, és körülövezte őket a menny teljes vértezetével. Az Úr szolgái voltak. Ki tudná azonban felismerni a bukott angyalokban a dicsőséges szeráfokat, akik egykor a mennyei udvarokban szolgáltak?

A sátáni erők összeesküdtek a gonosz emberekkel és arra igyekeztek rávenni a népeket, hogy Krisztust tartsák a bűnösök vezérének, a legnagyobb bűnösnek és tegyék Őt a megvetés tárgyává. Azokat, akik kigúnyolták Krisztust, mikor a kereszten függött, az első nagy lázadó lelkülete befolyásolta és töltötte el. Ez az első nagy lázadó aljas és felháborító beszédekkel árasztotta el őket, és ő ihlette gúnyolódásaikat. Mindezzel azonban Sátán semmit sem ért el.

Ha valaki bűnt találhatott volna Krisztusban, és ha Krisztus csak a legkisebb mértékben is engedett volna Sátánnak, hogy megmeneküljön az irtózatos kínvallatástól, akkor Isten és az emberek ellensége diadalt ült volna. Krisztus lehajtotta a fejét és meghalt, de rendíthetetlenül megtartotta hitét és Isten iránti engedelmességét. "És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő és a mi Istenünk országa és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt" (Jel 12:10).

Sátán látta, hogy álruhája szétszakadt. Mesterkedése feltárult az el nem bukott angyalok előtt és a mennyei világegyetem előtt. Gyilkosként mutatta meg magát. Isten Fia vérének a kiontásával kiszakította magát a mennyei lények rokonszenvéből. Ettől kezdve korlátozták működését. Bármilyen magatartást vehetett is fel, nem várhatott tovább az angyalokra. Nem, mert amikor az angyalok megérkeztek a mennyei udvarokból, többé már nem vádolhatta előttük Krisztus testvéreit azzal, hogy a sötétség tisztátalan és a bűnnel bemocskolt ruhadarabjait öltötték magukra. Sátán és a mennyei világ között meglevő kapcsolat utolsó láncszeme is elszakadt.

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 39

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+39&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+39&version=NT-HU

József – Potifár feleségének adott – válasza véleményem szerint Mózes öt könyvének, és valószínűleg az egész Szentírás szexuál-teológiájának csúcspontja. A 8. versben azt olvassuk, hogy az asszony naponta gyötörte csábító szavaival és gesztusaival Józsefet. Bizonyára ez az egyik legkorábbi feljegyzett szexuális zaklatás a történelemben.

A 9. versben József úgy érvel, hogy Potifár és ő egyenlők az udvarban, kivéve EGY dolgot: Potifár lefekszik feleségével, de József nem. Ez az egy dolog különbözteti meg Potifárt Józseftől. József elismeri, hogy ez Isten igazi ideálja a szexualitással kapcsolatosan. Az élvezet és a gyermek nem az elsődleges céljai a szexualitásnak. Ezek örömteli ráadások. A szexualitás célja, hogy kifejezze és megőrizze a férj és feleség közötti kizárólagos intimitást. Ha József engedne Potifárné nyomulásának, az nemcsak Potifárnak József (és felesége) iránti bizalmával való visszaélés lenne, hanem aláaknázná a szexualitás Isten által elrendelt, férj és feleség közötti kizárólagos jellegét. Így József erkölcsileg magasabb rendűnek bizonyul Júdánál, amikor mindketten ugyanazzal a kísértéssel néznek szembe, a házasságon kívüli szexualitás kísértésével.

Stephen Bauer

172. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  79. fejezetéhez (november 18–24.).

Elvégeztetett!

Ez a szócska meghatározta a föld valamennyi lakosának sorsát, múltját és jövőjét. Ez a szócska örökre leleplezte sátán jellemének valódi természetét. Egy szócska, amitől az öröm harangjai kongani kezdtek a mennyben.

Elvégeztetett. Krisztus munkája, amit értünk tett, elérte dicsőséges csúcspontját. Elérte azt, amiért otthagyta a menny dicsőségét. A kegyelem és az igazság tökéletes harmóniában csókolták meg egymást.

Elvégeztetett. Sátán arcáról lehullt az álarc az angyalok és az el nem bukott világok előtt, akik korábban nem voltak képesek felismerni az ő gyilkos tervét. Krisztus halálakor Sátán jelleme tisztábban feltárult. A fondorkodásai most korlátozva lettek. Miután távozott a mennyei udvarokból, már nem csúfolhatta a mennyei angyalokat. A hozzáférés megtagadva!

Elvégeztetett. Soha nem kell az emberi teremtményeknek kiérdemelni Isten elfogadását. Krisztus halála „elegendő” az egész világ számára, ha ezt választja. Krisztus helyettesítő halálos áldozata lehetővé tette a hitben és kegyelemben való életet, amely átváltoztatja a szíveket, nem az emberiség saját gyenge erőfeszítései által, hanem Krisztus áldozatának tökéletessége által, amelyet értünk tett.

Elvégeztetett. Krisztus végső áldozatával befejeződött a hiábavaló szenvedések végtelen ciklusa. Krisztus rendkívüli módon szenvedett mi értünk, hogy egy napon majd mi mind kihirdethessük: „Fájdalom. Szenvedés. Halál: elvégeztetett!”

Krisztus halálküzdelme során felnyögött: „Elvégeztetett.”, és ez nem más mint az előrevetülése annak a dicsőséges „Elvégeztetett.”-nek, amit mi mindannyian az angyalokkal és az el nem bukott világokkal elragadtatva fogunk kiáltani.

Nem most, de hamarosan!

Lori Engel

lelkész

Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 19 - HÉTFŐ - 1 Mózes 38

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 79. fejezet 1225. nap

Isten szándéka az volt, hogy mindent a biztonság örökkévaló alapjára helyez. A mennyei tanácsok határozata alapján Sátán időt kapott arra, hogy kifejthesse uralma alapjait és uralkodásának elveit. Sátán azt állította, hogy ezek az alapelvek különbek voltak, mint az Isten elvei. Ennek bizonyítására Sátán időt kapott, hogy megláthassa azokat a világmindenség.

Sátán bűnbe vezette az embereket, és Isten működésbe hozta a megváltás tervét. Krisztus négyezer évig munkálkodott az emberek felemeléséért; míg Sátán a romlásukért és lealjasodásukért. Az egész világegyetem figyelemmel kísérte a nagy küzdelmet.

Mikor Jézus eljött erre a világra, Sátán ellen fordította hatalmát. Attól fogva, hogy Jézus kisdedként megjelent Betlehemben, a bitorló szüntelenül azon munkálkodott, hogy elpusztítsa. Minden lehetséges módon igyekezett megakadályozni Jézus gyermekkorának, makulátlan férfikorának, szent szolgálatának és folt nélküli áldozatának a kibontakozását. Sátán azonban vereséget szenvedett. Nem tudta Jézust bűnbe vezetni. Nem tudta elcsüggeszteni, vagy eltántorítani attól a munkától, amelynek az elvégzésére jött el a földre. A pusztától a Golgotáig Sátán haragjának a vihara csapott le ismételten Jézusra, de minél könyörtelenebbül tépte-zúzta ez a vihar, Isten Fia annál erősebben kapaszkodott bele Atyja kezébe, és haladt előre a kijelölt úton.

Sátán minden erőfeszítése, hogy elnyomja és legyőzze a Megváltót, csak tisztábban hozta napfényre Jézus hibátlan jellemét.

Az ég és az el nem bukott világok tanúi voltak ennek a küzdelemnek. Feszült érdeklődéssel várták a befejező eseményeket. Látták belépni az Üdvözítőt a Gecsemáné-kertbe. Látták, mikor elszomorodott a lelke. Hallották fájdalmas kiáltását: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár" (Mt 26:39). Mikor az Atya elfordult Tőle, sajnálattal látták, hogy az Úr lelki kínja és szomorúsága felülmúlta még a halállal való utolsó nagy küzdelmének a kínját és szomorúságát is. Véres verítéke cseppekben hullott a talajra. Háromszor szakadt fel ajkairól a szabadításért való könyörgés. A menny nem tudta többé elviselni a látványt, és a vigasztalás hírnökét küldte el Isten Fiához.

A mennyből látták, hogy az Áldozatot aljas módon gyilkos csőcselék kezébe adták, gúnnyal és bántalmazással egyik törvényszékről a másikra hurcolták. A menny hallotta az üldözők gúnyos nevetését, amelyet Krisztus alacsony származása váltott ki belőlük. Hallotta az egyik legjobban szeretett tanítványa esküdözéssel elmondott tagadását. Látta Sátán őrjöngő munkáját, és hatalmát az emberek szíve fölött. Óh, milyen félelmetes jelenet! Az Üdvözítőt éjfélkor megragadták a Gecsemáné-kertben és ide-oda vonszolták a palotából a törvényházba, kétszer a papok elé állították, kétszer a szanhedrin, a főtanács elé, kétszer Pilátus elé és egyszer Heródes elé, kigúnyolták, megkorbácsolták, elítélték és kivezették, hogy keresztre feszítsék. Azután hordoztatták vele a kereszt súlyos terhét Jeruzsálem síró leányai és a csúfolódó, gyülevész nép között.

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 38

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+38&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+38&version=NT-HU

Ez a fejezet Júda családjának a történetéről szól, annak a nemzetségnek a története, amelyből Jézus is származott. Ezért van olyan sok információnk erről a családi történetről.

A Messiás nem egy szent és tisztelt nép vérvonalán keresztül érkezik. Júda és fiai úgy viselkedtek, ahogy az nem tetszett Istennek. Jézus emberi ősei bűnösök voltak. Júda még egy pogány feleséget is vett, ami ellentétes volt Isten akaratával (1Móz 38:1-2). És ez a hölgy elöl járt abban, hogy rossz befolyást gyakoroljon gyermekeire.

Júda gonosznak látszik ebben a fejezetben, aki becsapja Támárt, akit viszont Támár csap be azzal, hogy prostituáltnak adja ki magát. Ha Ő az engedelmes életet választotta volna, mennyire egyszerűbb lett volna az élete az áldásokkal, mint így az átkokkal. 

Júda végül is megvallotta, hogy Támár „igazabb nálamnál” (1Móz 38:26). Néha hajlunk arra, hogy gyorsan ítéletet mondjunk az emberek felett, anélkül, hogy tudatosulna bennünk az a tény, hogy mi éppoly, vagy még nagyobb bűnösök vagyunk, mint ők.

A Biblia nem rejti el azt a tényt, hogy Jézus egy ilyen szennyes vérvonalon érkezik, mint ez. De mindennek ellenére, az Atyában való bizalma eredményeképpen sosem vétkezett.

Jézus a mi tökéletes példaképünk, nem pedig Júda, aki önmagában bízott.

Wai Fong Chan

172. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  79. fejezetéhez (november 18–24.).

Elvégeztetett!

Ez a szócska meghatározta a föld valamennyi lakosának sorsát, múltját és jövőjét. Ez a szócska örökre leleplezte sátán jellemének valódi természetét. Egy szócska, amitől az öröm harangjai kongani kezdtek a mennyben.

Elvégeztetett. Krisztus munkája, amit értünk tett, elérte dicsőséges csúcspontját. Elérte azt, amiért otthagyta a menny dicsőségét. A kegyelem és az igazság tökéletes harmóniában csókolták meg egymást.

Elvégeztetett. Sátán arcáról lehullt az álarc az angyalok és az el nem bukott világok előtt, akik korábban nem voltak képesek felismerni az ő gyilkos tervét. Krisztus halálakor Sátán jelleme tisztábban feltárult. A fondorkodásai most korlátozva lettek. Miután távozott a mennyei udvarokból, már nem csúfolhatta a mennyei angyalokat. A hozzáférés megtagadva!

Elvégeztetett. Soha nem kell az emberi teremtményeknek kiérdemelni Isten elfogadását. Krisztus halála „elegendő” az egész világ számára, ha ezt választja. Krisztus helyettesítő halálos áldozata lehetővé tette a hitben és kegyelemben való életet, amely átváltoztatja a szíveket, nem az emberiség saját gyenge erőfeszítései által, hanem Krisztus áldozatának tökéletessége által, amelyet értünk tett.

Elvégeztetett. Krisztus végső áldozatával befejeződött a hiábavaló szenvedések végtelen ciklusa. Krisztus rendkívüli módon szenvedett mi értünk, hogy egy napon majd mi mind kihirdethessük: „Fájdalom. Szenvedés. Halál: elvégeztetett!”

Krisztus halálküzdelme során felnyögött: „Elvégeztetett.”, és ez nem más mint az előrevetülése annak a dicsőséges „Elvégeztetett.”-nek, amit mi mindannyian az angyalokkal és az el nem bukott világokkal elragadtatva fogunk kiáltani.

Nem most, de hamarosan!

Lori Engel

lelkész

Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 18 - VASÁRNAP - 1 Mózes 37

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 79. fejezet 1224. nap

79. "Elvégeztetett"

Jézus földi élete nem fejeződött be addig, amíg munkáját el nem végezte. Utolsó leheletével így kiáltott fel: "Elvégeztetett" (Jn 19:30). A csatát megnyerte, hatalmas karjával kivívta a győzelmet (Vö. Zsolt 98:1). Győztesként zászlóját örökkévaló magasságokra tűzte ki. Nem volt-e örvendezés az angyalok között? Az egész menny ujjongott az Üdvözítő győzelmén. A Sátán vereséget szenvedett és tudta, hogy birodalma elveszett.

Az angyalok és az el nem esett világok számára ennek a kiáltásnak, hogy "elvégeztetett", nagy jelentősége volt. Azt jelentette ez számukra éppen úgy, mint a mi számunkra is, hogy a megváltás nagy munkája befejeződött. Velünk együtt ők is részesülnek Krisztus győzelmének a gyümölcseiből.

Krisztus haláláig a Sátán jelleme nem volt teljesen nyilvánvaló az angyalok és az el nem esett világok előtt. A fő pártütő csalással annyira felismerhetetlenné tette magát, hogy még a szent lények sem értették meg elveit. Nem látták meg tisztán lázadása természetét.

Csodálatos hatalommal és dicsőséggel rendelkező lényként szállt szembe Istennel. Az Úr azt mondja Luciferről: "Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépséggel" (Ez 28:12). Lucifer, mint tündöklő kérub állt Isten színe előtt. Az összes teremtett lény közül ő volt a legfontosabb és a legfőbb szereplő Isten szándékainak a világmindenség számára való kinyilatkoztatásában. Miután vétkezett, ámító hatalma még félrevezetőbb és jellemének a leleplezése még nehezebb volt kiemelt helyzete következtében, amellyel az Atyánál rendelkezett.

Isten el tudta volna pusztítani Sátánt és követőit olyan könnyen, amilyen könnyen egy kavicsot tudunk a földre dobni. Ő azonban nem tette ezt. A lázadást nem erőszakkal akarta leverni. A kényszerítő hatalmat csak a Sátán uralma alatt találhatjuk meg. Isten alapelvei mások, nem ilyen rendszerre épül uralma. Isten tekintélye a jóságon, az irgalmon és a szereteten nyugszik. Ezeknek az alapelveknek az alkalmazása fejezi ki az Ő akaratát. Isten uralkodása erkölcsös uralkodás, az igazság és a szeretet benne az uralkodó hatalom.

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 37

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+37&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+37&version=NT-HU

József történetének ebből a részletéből, abból, ahogyan testvérei elárulják, azt tanultam, hogy Istennek mindenkivel külön-külön terve van. Minden, ami velünk történik, legyen az jó vagy rossz, Isten a saját javunkra fogja azt fordítani. Ahogy 1 Mózes 38-ból és a további fejezetekből József történetét olvassuk, láthatjuk azt, ahogy Isten mindent jóra fordít.

Hasonlóképpen, te is és én is próbákkal, kísértésekkel, nehézségekkel találjuk szembe magunkat, de ne feledjük azt, hogy ha életünket alárendeljük Neki, Ő vezetni fogja lépteinket és gondoskodni fog rólunk. Ő ezt bizonyosan megtette velem. Ezért legyünk hűségesek egészen addig, amíg megkapjuk jutalmunkat. Isten sosem hoz bennünket olyan helyzetbe, amit az Ő erejével ne tudnánk kezelni. Abban az áldásban van részünk, hogy egy olyan Istenünk van, aki a rosszat jóra tudja fordítani.   

Alex Vanlalthlanga

172. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  79. fejezetéhez (november 18–24.).

Elvégeztetett!

Ez a szócska meghatározta a föld valamennyi lakosának sorsát, múltját és jövőjét. Ez a szócska örökre leleplezte sátán jellemének valódi természetét. Egy szócska, amitől az öröm harangjai kongani kezdtek a mennyben.

Elvégeztetett. Krisztus munkája, amit értünk tett, elérte dicsőséges csúcspontját. Elérte azt, amiért otthagyta a menny dicsőségét. A kegyelem és az igazság tökéletes harmóniában csókolták meg egymást.

Elvégeztetett. Sátán arcáról lehullt az álarc az angyalok és az el nem bukott világok előtt, akik korábban nem voltak képesek felismerni az ő gyilkos tervét. Krisztus halálakor Sátán jelleme tisztábban feltárult. A fondorkodásai most korlátozva lettek. Miután távozott a mennyei udvarokból, már nem csúfolhatta a mennyei angyalokat. A hozzáférés megtagadva!

Elvégeztetett. Soha nem kell az emberi teremtményeknek kiérdemelni Isten elfogadását. Krisztus halála „elegendő” az egész világ számára, ha ezt választja. Krisztus helyettesítő halálos áldozata lehetővé tette a hitben és kegyelemben való életet, amely átváltoztatja a szíveket, nem az emberiség saját gyenge erőfeszítései által, hanem Krisztus áldozatának tökéletessége által, amelyet értünk tett.

Elvégeztetett. Krisztus végső áldozatával befejeződött a hiábavaló szenvedések végtelen ciklusa. Krisztus rendkívüli módon szenvedett mi értünk, hogy egy napon majd mi mind kihirdethessük: „Fájdalom. Szenvedés. Halál: elvégeztetett!”

Krisztus halálküzdelme során felnyögött: „Elvégeztetett.”, és ez nem más mint az előrevetülése annak a dicsőséges „Elvégeztetett.”-nek, amit mi mindannyian az angyalokkal és az el nem bukott világokkal elragadtatva fogunk kiáltani.

Nem most, de hamarosan!

Lori Engel

lelkész

Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 17 - SZOMBAT - 1 Mózes 36

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 78. fejezet 1223. nap

A sötét homály hirtelen felemelkedett a keresztről, és érthető, tiszta, - a trombita hangjához hasonló hangon - amely úgy tűnt, hogy az egész teremtett világmindenségen áthangzott, Jézus így kiáltott fel: "ELVÉGEZTETETT!" (Jn 10:30) "ATYÁM, A TE KEZEDBE TESZEM LE AZ ÉN LELKEMET" (Lk 23:46). Fényesség vette körül a keresztet, és az Üdvözítő arca a nap fényéhez hasonló dicsőséggel ragyogott fel. Krisztus azután lehajtotta fejét a mellére, és meghalt.

A szörnyű sötétség közepette, Istentől nyilvánvalóan elhagyatva, Krisztus az emberi jaj poharát fenékig kiürítette. Azokban a félelmetes órákban arra a Neki korábban adott ígéretre támaszkodott, hogy az Atya elfogadja Őt. Krisztus megismerkedett mennyei Atyja jellemével; igazságszolgáltatását, irgalmát és nagy szeretetét is megértette. Hittel megnyugodott Istenben, mert az Ő iránta való engedelmesség mindig örömöt okozott Neki. Mikor alázatos hódolattal és engedelmességgel rábízta magát Istenre, akkor lassanként eltűnt szívéből az az érzés, hogy az Atya elhagyta Őt. Krisztus hit által győzött.

A föld még sohasem volt tanúja ilyen jelenetnek. A sokaság bénultan állt, és lélegzet-visszafojtva, mereven nézett az Üdvözítőre. Ismét sötétség telepedett a földre, és heves mennydörgéshez hasonló érdes moraj hallatszott. Nagy földrengés keletkezett, amely megrázta az egész vidéket. Az emberek halmokba dobálódtak össze. A legvadabb zűrzavar és szörnyülködés következett. A környező hegyekben megrepedtek a sziklák és nagy robajjal zuhantak alá a síkságokra. A sírok felnyíltak és a halottakat kivetették magukból. Úgy látszott, hogy az egész teremtett világ atomjaira hullott szét. A papok, főemberek, katonák, ítéletvégrehajtók és az emberek megnémultak a félelemtől és arcra borulva feküdtek a földön.

Mikor a hangos kiáltás: "Elvégeztetett!" (Jn 19:30) elhangzott Krisztus ajkáról, a papok éppen a templomban végezték szolgálatukat. Ez volt ugyanis az estéli áldozat órája. A Krisztust jelképező bárányt bevitték, hogy levágják. A pap felvette már a jelentőségteljes és szép ruháját, felemelt késsel állott ott, amiként Ábrahám tette egykor, mikor éppen fiát készült feláldozni. Az emberek megdöbbenve figyelték az eseményt. A föld azonban megmozdult, és remegni kezdett, mert maga az Úr közelítette meg az oltárt. Olyan zajjal, mint amit a szövet elrepesztése okoz, a templom belső kárpitját tetejétől az aljáig egy láthatatlan kéz kettétépte, és az emberek sokaságának a tekintete előtt feltárult az a hely, amelyet egyszer Isten töltött be jelenlétével. Ebben a helyiségben, a Szentek Szentjében Isten dicsősége, a Shekinah lakozott. Az irgalom széke fölött Isten itt nyilvánította ki dicsőségét. Senki más soha nem emelhette fel azt a kárpitot, amely elválasztotta a mögötte levő helyiséget a templom többi részétől, csak a főpap. A főpap is csak évente egyszer lépett be ebbe a helyiségbe, hogy elégtételt adjon a nép bűneiért Istennek. Íme azonban ez a kárpit kettéhasadt. A földi szentély legszentebb helye nem volt többé szent.

Mindenütt rémület és zűrzavar uralkodott. A papok azonnal meg akarták ölni az áldozati állatot, erőtelen kezükből azonban kiesett a kés, és a bárány megmenekült. A jelkép és a valóság találkozott Isten Fia halálában. A nagy áldozat megtörtént.

A Szentek Szentjébe vezető út megnyílt. Isten egy új és élő utat készített minden ember számára. Többé nem kell a bűnös és szomorkodó emberi nemzetségnek a főpap érkezésére várnia. Mostantól fogva maga az Üdvözítő szolgál a mennyekben főpapként és az emberek közbenjárójaként. Úgy volt, mintha egy eleven hang szólt volna az Isten-imádókhoz: Most értek véget, fejeződtek be a bűnért hozott áldozatok és felajánlások. Isten Fia eljött ígérete szerint: "Ímé itt vagyok (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat" (Zsid 10:7). Krisztus "az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsid 9:12).

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 36

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+36&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+36&version=NT-HU

Itt Kenyában fogadási őrület van a fiatalok és az idősek között egyaránt. Sokan sportfogadásokat kötnek és lottóznak abban a csalóka reményben, hogy megnyerik a főnyereményt.

1 Mózes 36-ban Ézsau nemzettségének a történetét találjuk. Annak ellenére, hogy Isten megígérte, megszaporítja Jákobot, és meggazdagítja őt, mégis Ézsau az, aki elsőnek kezd el növekedni és gazdagodni. Isten Jákobnak tett ígérete beteljesedése később valósul meg, de az áldás hatása hosszabban érvényesül és a lelki Izraelben lesz végleg teljessé. Isten megígérte, hogy ágyékából királyok fognak származni (1Móz 35:11), de Ézsau vérvonala előbb lesz királyi, mielőtt Jákob vérvonalából bárki is az lett volna. Azonban a harmadik és negyedik generáció után senki sem kerül említése Ézsau leszármazottai közül.

Jákob történetéből megtanuljuk azt, hogy Isten szava teljesül, függetlenül attól, hogy mennyi idő telik el. A felhívás számunkra az, hogy ne tévesszenek meg bennünket a mulandó és ideiglenes dolgok, és ne csüggedjünk el az ígéretek látszólagos késése miatt, hanem mindenben maradjunk hívek. Bízhatunk abban, hogy Isten befejezi bennünk az Ő munkáját, és nem késlekedik az ígéreteivel. 

Eliud Choge

171. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  78. fejezetéhez (november 11–17.).

Képzeld el a szívet tépő borzalmat!

Krisztus és az Ő Atyja egy örökkévalóságon keresztül élvezték a megszakítás nélküli, teljes bizalmon alapuló kapcsolatot. Egyikőjük sem tapasztalta soha sem a másik hiányát. Szeretetüket sohasem tartották vissza. Még amikor emberi testet öltött magára Krisztus, akkor is érzékelte Isten szeretetét és jóváhagyását. A testté válás korlátai ellenére is kitartott a kapcsolatuk.

Mégis, mikor a keresztre szegezték, a világ bűneivel eltakarva, Krisztus nem érzékelte az Atyja jelenlétét. Attól rettegett, hogy a bűn támadása örökre elválasztja Őt Istentől, és rendkívüli módon szenvedett. Az elképzelhetetlen kínok elnyomták a reményt. Krisztus érezte, hogy az örökkévaló szeretetköteléküket elszakította a bűn förtelmessége.

Bár Krisztus az Atyjának hiányát érzékelte, Isten és az angyalai közel voltak a kereszthez, és tanúi voltak minden csepp vérnek és a haláltusa során ki-kimaradó szívveréseknek. Bár Krisztus úgy érezte, elhagyták, nem volt egyedül. A bűn megakadályozta, hogy Krisztus érezze az Atya megnyugtató jelenlétét. Isten azonban ott volt.

A szenvedés gyakran megakadályozza, hogy érezzük Isten jelenlétét. Amikor a legsötétebb éjszakáink és legmélyebb völgyeink vannak, azon tűnődünk, vajon Isten miért hagyott el bennünket. Amikor a legjobban van rá szükségünk, gyakran akkor érezzük leginkább a hiányát. A fájdalom és az emberi korlátok által elvakítva azt hisszük, Ő cserbenhagyott minket. Pedig nem.

Amikor nem látjuk őt, Ő akkor is ott van. Amikor elhagyatottnak érezzük magunkat, Ő ott van. Isten sosem hagy el bennünket, bárhogyan is érezzük.

Isten ott volt Krisztussal a kereszten. És Ő ott van veled a megpróbáltatásaid kemencéjében is.

Még ha nem is érzed, hidd el!

Lori Engel

lelkész (jelenleg munkaképtelen)

Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 16 - PÉNTEK - 1 Mózes 35

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 78. fejezet 1222. nap

Az angyalok álmélkodással szemlélték az Üdvözítő kétségbeejtő haláltusáját. A mennyei seregek eltakarták orcájukat a félelmetes látvány elől. Az élettelen természet együttérzését fejezte ki megsértett, haldokló Teremtője iránt. A nap nem volt hajlandó tanúja lenni ennek a kegyetlen jelenetnek. Teljes, ragyogó sugarai fénnyel árasztották el délben a földet, mikor hirtelen úgy látszott, mintha a nap kialudt volna. A teljes sötétség, mint valami szemfedél burkolta be a keresztet. "Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig" (Mt 27:45). Nem valami napfogyatkozás vagy más természeti ok idézte elő ezt a sötétséget, amely olyan mély volt, mint az éjszaka sötétsége éjfélkor, mikor az égen nem ragyognak a csillagok és nem világít a hold sem. Ez egy csodálatos tanúbizonyság volt, amelyet Isten azért adott, hogy a későbbi nemzedékek hitét megerősíthesse.

Ez a sűrű sötétség elrejtette Isten jelenlétét. Isten tette sátorává a sötétséget, és ez a sötétség eltakarta dicsőségét az emberek szemei elől. Isten és szent angyalai a kereszt mellett voltak. Az Atya Fiával volt. Jelenlétét mégsem nyilvánította ki. Ha dicsősége elővillant volna a felhőből, akkor minden emberi szemtanú megsemmisült volna. Ebben a félelmetes órában az Atya nem vigasztalta meg jelenlétével Krisztust. Jézus egyedül taposta a szőlőprést, és az emberek közül senki sem volt Vele.

A sűrű sötétségben Isten eltakarta Fia utolsó emberi lelki gyötrelmét. Mindazok, akik látták Krisztust szenvedései közepette, meggyőződtek istenségéről. Azok, akik csak egyszer is látták Krisztus tekintetét, sohasem felejtették azt el. Amiként Kain arca kifejezte a gyilkosnak a bűnét, úgy Krisztus ábrázata nyilvánvalóvá tette az ártatlanságot, a tisztaságot, a jóakaratot, egyszóval az istenképűséget. Vádolói azonban nem figyeltek erre a mennyei tanúbizonyságra. A haláltusa hosszú óráin át bámult Krisztusra a gúnyolódó sokaság. Most Isten köpönyege irgalmasan eltakarta Krisztust nézői elől.

Úgy látszott, hogy a sír csendje ereszkedett alá a Golgotára. Kimondhatatlan rémület vett erőt a tömegen, amely körülállta a keresztet. Az átkozódó és csúfolódó szavak hirtelen félbeszakadtak. A férfiak, nők és a gyermekek arcra borulva estek a földre. Egyszer-egyszer vakító villámok csaptak ki a felhőkből és világították meg a keresztet és a keresztre feszített Megváltót. Papok, főemberek, írástudók, ítéletvégrehajtók és a csőcselék, mind azt gondolták, hogy elérkezett számukra büntetésük ideje. Kis idő múlva azonban néhányan azt suttogták, hogy Jézus most száll le a keresztről. Néhányan megkísérelték kitapogatni a városba visszavezető utat, miközben verték a mellüket és félelmükben jajveszékeltek.

A kilencedik órában a sötétség felemelkedett az összegyűlt emberekről, csak a keresztet burkolta homály. Ez jelképe volt annak a lelki kínnak és borzalomnak, amely ránehezedett Jézus szívére. Egyetlen szem sem tudott áthatolni azon a homályon, amely körülvette a keresztet, és senki sem tudta áttörni azt a még mélyebb homályt, amely beburkolta Krisztus szenvedő lelkét. Úgy látszott, hogy a haragos villámok éppen Krisztusra csaptak le, amint ott függött a kereszten. Ekkor "nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ÉLI, ÉLI! LÁMA SABAKTANI, azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet?" (Mt 27:46). Mikor a külső sötétség megsűrűsödött az Üdvözítő körül, sokan így kezdtek el kiáltozni: A menny bosszúja van rajta. Isten haragjának a nyilai találták el őt, mert Isten Fiának mondotta magát. Sokan azok közül, akik hittek Benne, hallották Krisztus kétségbeesett kiáltását, minden reménységüket elveszítették. Ha maga Isten is elhagyta Jézust, kibe vethetnék akkor bizodalmukat követői?

Mikor a sötétség felszállt Krisztus lesújtott lelkéről, akkor újra feléledt Benne a testi szenvedés érzete. Azt mondotta: "Szomjúhozom" (Jn 19:28). Egyik római katonát annyira megérintette a szánalom, mikor Krisztus kicserepesedett ajakira tekintett, hogy egy spongyát tűzött fel egy izsópnádra és miután bemártotta azt egy ecettel megtöltött edénybe, felnyújtotta Jézusnak. A papok azonban gúnyolódtak Jézus haláltusáján. Mikor sötétség burkolta be a földet, félelemmel teltek meg. Mikor pedig alábbhagyott ez a félelmük, visszatért a rettegésük, hogy Jézus mégis megszabadulhat tőlük. Jézus szavait: "Éli, Éli! Láma sabaktáni?" (Mt 27:46) tévesen magyarázták. Keserű megvetéssel és gúnyolódással azt mondották: "Illyést hívja ez" (Mt 27:47). Az utolsó alkalmat sem ragadták meg Jézus szenvedéseinek a csökkentésére. Érzéketlenül azt mondották: "Hagyd el, lássuk, eljő-e Illyés, hogy megszabadítsa őt?" (Mt 27:49)

Isten makulátlanul tiszta Fia a kereszten függött. Testét korbácsütésekkel szaggatták össze. Azokat a kezeket, amelyeket olyan gyakran áldásra nyújtott ki, fagerendákhoz szegezték. Azokat a lábakat, amelyek fáradhatatlanok voltak a szeretet szolgálatainak a végzésében, nagy szeggel verték át és szegezték a kereszthez. A királyi fejet össze-vissza szurkálták a töviskorona tövisei. A reszkető ajkak jajkiáltásra formálódtak. Krisztus mindezeket eltűrte - a vércseppeket, amelyek lehullottak fejéről és lefolytak kezeiről, lábairól; a haláltusát, amely eltorzította testének alakját; és a kifejezhetetlen lelki kínszenvedést, amit akkor érzett, mikor Atyja elrejtette előle orcáját. Ezek pedig mind azt mondják az emberi nemzetség minden egyes gyermekének: éretted történt, hogy Isten Fia hozzájárult a bűn ezen terhének az elhordozásához. Éretted döntötte meg a halál uralmát, és tárta fel ismét előtted a paradicsom kapuit Az, Aki lecsendesítette a tenger vad hullámait és járt a tajtékos hullámokon; Aki megremegtette az ördögöket és száműzte a betegségeket; Aki megnyitotta a vakok szemeit, és életre keltette a halottakat, és Aki áldozatként adta oda magát a kereszten, mert szeretett téged. Krisztus, a bűnök elhordozója, eltűrte az isteni igazság haragját, és éretted Maga lett bűnné. "Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette érettünk" (2Kor 5:21).

A szemlélők csendben vártak a félelmetes jelenet végére. A nap kisütött, de a keresztet továbbra is beburkolta a sötétség. A papok és a főemberek Jeruzsálem felé tekintgettek; és íme, a sűrű felhők rátelepedtek a városra és Júda síkságaira. Az Igazságosság Napja, a Világ Világossága visszavonta sugarait az egykor kegyelt Jeruzsálem városától. Isten haragjának cikázó villámai a pusztulásra ítélt városra irányultak.

Mai Bibliai szakasz: 1 Mózes 35

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+35&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+35&version=NT-HU

1 Mózes 35 három képet mutat a halálról Debórával, Rákhellel és Izsákkal kapcsolatosan.

Debóra, Rebeka dajkája hűségesen állt mellette egész vándorlása alatt Mezopotámiától fogva egészen Kánaánig. Jákob és Rákhel úgy gyászolták őt, mint amikor egy családi barátot elveszítenek, aki nagyon sokat jelentett számukra. Emlékére a tölgyfa alatti sírt Béthelben Allon-Bákhutnak-nak, azaz a Siratás Tölgyfájának nevezték el (1Móz 35:8).

Egy kis idővel később, Rákhel életet adott második fiának. De az ő ajándéka, amit szeretett férjének, Jákobnak akart adni, az életébe került. Haldoklása közben fiát Benóninak – fájdalmam fiának nevezte el, amit Jákob Benjáminra változtatott, ami azt jelenti, hogy „erőm fia”. Rákhel halála egy nagyon mély és súlyos gyászt jelentett számára, ami olyan volt, mint amikor valaki saját halálos ágyán fekszik.

Izsák hosszú élete Hebronban egy idegen élete volt, éppúgy, mint az Ábrahámé, de 180 életévét az engedelmesség éppúgy jellemezte, mint a szenvedés és a küzdelem. Elképesztő módon a 180. életévét is megélte (1Móz 35:28).

Ezen bibliai személyek élete befejezésének történetére gondolok. Debóra hűséges szolgálattal teli életére, Rákhel családja iránti hű szeretetére és Izsák kitartására a pogány népek között. Ezek mind nekem szólnak itt Malajziában.

Mercella Chen

171. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  78. fejezetéhez (november 11–17.).

Képzeld el a szívet tépő borzalmat!

Krisztus és az Ő Atyja egy örökkévalóságon keresztül élvezték a megszakítás nélküli, teljes bizalmon alapuló kapcsolatot. Egyikőjük sem tapasztalta soha sem a másik hiányát. Szeretetüket sohasem tartották vissza. Még amikor emberi testet öltött magára Krisztus, akkor is érzékelte Isten szeretetét és jóváhagyását. A testté válás korlátai ellenére is kitartott a kapcsolatuk.

Mégis, mikor a keresztre szegezték, a világ bűneivel eltakarva, Krisztus nem érzékelte az Atyja jelenlétét. Attól rettegett, hogy a bűn támadása örökre elválasztja Őt Istentől, és rendkívüli módon szenvedett. Az elképzelhetetlen kínok elnyomták a reményt. Krisztus érezte, hogy az örökkévaló szeretetköteléküket elszakította a bűn förtelmessége.

Bár Krisztus az Atyjának hiányát érzékelte, Isten és az angyalai közel voltak a kereszthez, és tanúi voltak minden csepp vérnek és a haláltusa során ki-kimaradó szívveréseknek. Bár Krisztus úgy érezte, elhagyták, nem volt egyedül. A bűn megakadályozta, hogy Krisztus érezze az Atya megnyugtató jelenlétét. Isten azonban ott volt.

A szenvedés gyakran megakadályozza, hogy érezzük Isten jelenlétét. Amikor a legsötétebb éjszakáink és legmélyebb völgyeink vannak, azon tűnődünk, vajon Isten miért hagyott el bennünket. Amikor a legjobban van rá szükségünk, gyakran akkor érezzük leginkább a hiányát. A fájdalom és az emberi korlátok által elvakítva azt hisszük, Ő cserbenhagyott minket. Pedig nem.

Amikor nem látjuk őt, Ő akkor is ott van. Amikor elhagyatottnak érezzük magunkat, Ő ott van. Isten sosem hagy el bennünket, bárhogyan is érezzük.

Isten ott volt Krisztussal a kereszten. És Ő ott van veled a megpróbáltatásaid kemencéjében is.

Még ha nem is érzed, hidd el!

Lori Engel

lelkész (jelenleg munkaképtelen)

Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba