Higgyetek az Ő prófétáinak: június 2023

2023. június 29., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 30 - PÉNTEK - Zsoltárok 55

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 55 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+55&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+55&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1. Istenünk egy olyan Isten, akinek bátran kiönthetjük szívünket. Dávid megtanulta, hogy Isten előtt kiöntheti lelkének minden fájdalmát, nem kell félnie tőle, nem kell semmit szégyellnie előle, mert szerető szívében van hely a panasznak is. Mi is megértésre találunk mennyei Atyánknál.

2. Isten előtt semmit sem szükséges takargatnunk. Egyszerűen semmi olyasmi nem történhet velünk, ami Istenünk számára ismeretlen lenne. Semmi olyasmit nem mondhatunk neki, amit már ne hallott volna. Bátrak lehetünk, mert zavarodottságunk és keserűségünk nem riasztja el Őt. Alig várja, hogy hozzá meneküljünk akkor is, ha tele vagyunk kétséggel és lelkünk háborgásával.

3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki készséggel fogadja minden hozzá kiáltó gyermekét

b. akinek repes a szíve, ha hozzá menekülünk, nem pedig előle

c. aki velünk jár a legsötétebb völgyekben is

d. aki hűséges, és hűsége végtelen, mert Ő maga is Örökkévaló

e. aki elbírja minden terhünket

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 16. fejezet

16. fejezet – A ZARÁNDOKATYÁK (6. rész)

Az első kolóniák által elfogadott rendszabály - hogy csak gyülekezeti tagok szavazhatnak vagy viselhetnek hivatalt a polgári kormányzatban - nagyon káros következményekkel járt. Ezt a rendszabályt annak idején azért fogadták el, hogy az állam tisztaságát megőrizzék, de ez az egyház megromlását okozta. Mivel a vallásosság volt a szavazójog és tisztségviselés feltétele, sokan, akiket kizárólag világi célok sarkalltak, szívük megváltozása nélkül csatlakoztak az egyházhoz. Ennek az lett a következménye, hogy a gyülekezeteket jórészt megtéretlen emberek töltötték meg. Sőt még a lelkészek között is voltak olyanok, akik nemcsak téves tantételeket vallottak, hanem a Szentlélek megújító erejéről sem tudtak. Most ismét bebizonyosodott az, amit Konstantin korától napjainkig oly sokszor tanúsított az egyháztörténelem, hogy milyen végzetes következményekkel jár, ha az egyház megpróbál az állam segítségével megerősödni; ha a világi hatalomhoz fordul, hogy támogassa annak evangéliumát, aki kijelentette: "az én országom nem e világból való" (Jn 18:36). Az egyház szövetsége az állammal - ha mégoly laza is - látszatra talán közelebb hozza a világot az egyházhoz, de valójában az egyház jut közelebb a világhoz.

A Robinson és Roger Williams által olyan nagyszerűen képviselt elvet: hogy az igazság fejlődő; hogy a kereszténynek szívesen kell fogadnia az Isten szavából sugárzó igazságot - utódaik szem elől veszítették. Amerika protestáns egyházai - és az európaiak is -, amelyeket Isten megajándékozott a reformáció áldásaival, nem igyekeztek továbblépni a reform útján. Jóllehet időről időre fellépett egy-egy elvhű ember, aki új igazságot hirdetett, leleplezve a régóta táplált tévedéseket, a többség, akárcsak a zsidók Krisztus korában, vagy a pápisták Luther idejében, elégedettek voltak azzal a vallással, amelyben atyáik hittek, és azzal az élettel, amelyet ők éltek. A vallás ezért újra formalizmussá korcsosult; tévedéseket és babonákat őrzött és ápolt, amelyeknek nem lett volna már helye az egyházban, ha útját Isten szavának fényénél járja. Így a reformáció ihlette lelkület fokozatosan kihalt, mígnem szinte olyan nagy szükség volt a reformra a protestáns egyházakban, mint Luther korában a katolikus egyházban. A protestáns egyházakban is világiasság és lelki kábultság uralkodott, emberek véleményét tisztelték, Isten szavát és tanítását emberi elméletekkel helyettesítették.

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 29 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 54

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 54 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+54&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+54&version=NT-HU

1. Isten a reménység a kilátástalan helyzetben. Ez a zsoltár Dávidnak azt a tapasztalatát énekli meg, amelyben Zíf sivatagában rejtőzködik Saul elől, és a zífiek elárulják Saulnak, hogy Dávid ott tartózkodik. Nem sokszor került Dávid reménytelenebb helyzetbe, mint most. Dávid még ebben a helyzetben is tudta dicsőíteni és magasztalni Istent.

2. Az Isten jó. A bajban nem mindig ez jut eszünkbe, inkább az, hogy miért engedi meg Isten, miért én, miért nem segít az Isten? Dávid viszont ebben a helyzetében azt mondja, hogy Isten jó. Az Isten mindig jó! Ezt kellene harsogni Isten minden gyermekének.

3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki odaáll amellé, akit elárulnak

b. akinek a neve segít és hatalma igazságot szolgáltat

c. aki meghallgatja az embert, aki odafigyel az emberre

d. aki megtartja életünket

e. aki nem szereti, ha gyűlöljük ellenségeinket (Dávid ezt a leckét még nem tanulta meg

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 16. fejezet

16. fejezet – A ZARÁNDOKATYÁK (5. rész)

"Az Alkotmány megfogalmazói felismerték azt az örök alapelvet, hogy az ember Istenhez való viszonya az emberi törvényhozás fölött áll, és a lelkiismereti szabadságot nem lehet elidegeníteni. Ennek az igazságnak a megalapozásához nincs szükség érvelésre. Ezt a lelkünkkel fogjuk fel. Ez az a tudat, amely dacolva a törvényekkel, oly sok mártírnak adott erőt a kínvallatás és a lángok közt. A mártírok úgy érezték, hogy az Isten iránti kötelességük előbbre való, mint az emberi rendeletek, és hogy az ember semmilyen hatalmat sem gyakorolhat a lelkiismeretük felett. Ez az elv az ember vérében van, amit semmi sem szüntethet meg."

Amikor Európában elterjedt a hír, hogy van egy ország, ahol minden ember élvezheti saját munkájának gyümölcsét, és szabadon követheti lelkiismereti meggyőződéseit, ezrek özönlöttek az Újvilág partjai felé. A kolóniák rohamosan megsokszorozódtak. "Massachusetts külön törvény alapján közköltségen szabad befogadást és segítséget kínált minden kereszténynek, aki átkel az Atlanti-óceánon, hogy megmeneküljön a háborútól vagy az éhínségtől, vagy üldözői elnyomásától - bármelyik ország polgára is. Így lettek a menekültek és leigázottak az államközösség törvényes vendégei. " A plymouth-i első partraszállás után húsz évvel húszezer zarándok telepes volt New Englandben.

A menekültek "meg voltak elégedve, ha takarékoskodva és kemény munkával megkeresték a puszta megélhetéshez szükséges javakat. A termőföldtől is csak fáradozásaik szerény gyümölcsét várták. Ösvényükre nem vetettek csalóka fényt színes álmodozások... Meg voltak elégedve társadalmi szervezetük lassú, de biztos fejlődésével. Türelmesen viselték zord életkörülményeik nyomorát. Könnyeikkel és homlokuk verítékével öntözték a szabadság fáját, mígnem mély gyökeret eresztett az országban."

A Bibliát tartották a hit alapjának, a bölcsesség forrásának és a szabadság alapszabályának. Elveit szorgalmasan tanították a családban, az iskolában és a gyülekezetben. Ennek a gyümölcsei a takarékosságban, az értelmességben, a tisztaságban és a mértékletességben mutatkoztak meg. Valaki évekig lehetett a puritánok telepének lakója, "és nem látott egyetlen részegest sem, nem hallott egyetlen káromkodást sem, és nem találkozott egyetlen koldussal". Bebizonyosodott, hogy a legbiztosabban a Biblia elvei őrzik a nemzeti nagyságot. A gyenge és elszigetelt kolóniák erős államok szövetségévé fejlődtek, és a világ csodálkozva látta "a pápa nélküli egyház és a király nélküli állam" békéjét és jólétét.

Amerika partjai egyre több olyan embert vonzottak, akiket egészen más indítékok sarkalltak, mint az első zarándokokat. Jóllehet az ősi hit és tisztaság messzeható és átalakító befolyást gyakorolt, de ez a befolyás egyre csökkent azok számának növekedésével, akik csupán világi előnyt kerestek.

2023. június 28., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 28 - SZERDA - Zsoltárok 53

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 53 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+53&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+53&version=NT-HU

1. Istent szabad akaratot biztosít az embernek a hitet illetően. Isten a szabadság Istene és semmi esetre sem sértené meg az ember szabad döntéshez való jogát, még akkor sem, ha az ember azt mondja, hogy nincs Isten. Isten nem kényszeríti hitre az embert, hanem a mennyből figyeli, hogy van-e olyan ember, aki értelmesen keresi Őt. És ez nemcsak az ateistákra vonatkozik, hanem Isten népére is, aki azt állítja, hogy hisz Isten létezésében, de mégis úgy él, mintha nem lenne Isten.

2. Isten eljön Sionról és jóra fordítja népe sorsát. A zsoltáros vágyként fogalmazza meg, mi pedig tudjuk, hogy eljött megváltani népét és ismét el fog jönni, hogy jóra fordítsa népe sorsát.

3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki szeretné megértetni az emberrel, hogy milyen állapotban van

b. aki egyedül képes kimenteni az embert reménytelen helyzetéből

c. aki egyedül képes alkalmassá tenni az embert a jó cselekvésére

d. aki nélkül az ember csak romlott lehet és képtelen jót tenni

e. akit úgy támadnak a gonosztevők, hogy népét bántják

f. aki ujjongásra indítja népét az érte tett csodákkal

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 16. fejezet

16. fejezet – A ZARÁNDOKATYÁK (4. rész)

Az államegyház istentiszteleteinek látogatása bírság vagy börtönbüntetés terhe mellett kötelező volt. " Williams helytelenítette ezt a törvényt. Az angol törvénykönyv legrosszabb rendelkezése az volt, amely kötelezővé tette az egyházközség templomának látogatását. A természetes emberi jogok nyílt megsértését látta abban a rendelkezésben, amely azt követelte az embertől, hogy más hitvallásúakhoz csatlakozzék. A vallástalant és vonakodót a nyilvános istentiszteletre hurcolni egyenlő a képmutatás megkövetelésével... Senkit sem szabad akarata ellenére templomba vagy istentisztelet meghallgatására kényszeríteni' - mondta Williams. - ,Hogyan?! - kiáltotta egyik ellenfele, elcsodálkozva véleményén - nem méltó a munkás a bérére?' ,De igen - hangzott a válasz -, de csak azoktól, akik felfogadták.'"

Roger Williamsben a hűséges lelkészt, a ritka képességű, rendíthetetlenül becsületes és igazán jóindulatú embert tisztelték és szerették. Azt azonban nem lehet megtűrni, hogy a polgári magisztrátusok egyházi befolyását következetesen elutasítsa, és hogy vallásszabadságot követeljen. Ennek az új tannak az alkalmazása - hangoztatták - "alapjaiban forgatja fel az országot és a kormányzatot". Roger Williamset kitiltották a kolóniákból. Hogy elkerülje a letartóztatást, végül kénytelen volt a hideg és viharos tél közepette a vadonba menekülni.

"Tizennégy héten át ide-oda hányódtam és szenvedtem a zord évszakban - mondta -, nem tudva, milyen a kenyér és az ágy. " De "a hollók táplálták a pusztában", és egy odvas fa sokszor adott neki menedéket. Így tartott kínos menekülése a havon és az úttalan erdőn át, mígnem menedéket talált egy indián törzsnél, amelynek bizalmát és jóindulatát megnyerte, miközben igyekezett megismertetni velük az evangélium igazságait.

Hónapokig tartó hányódás és bolyongás után végül a Narragansett öböl partjai felé vette útját, és ott lerakta az újkor első olyan államának az alapját, amely a legteljesebb értelemben elismerte a vallásszabadság jogát. Roger Williams kolóniájában az volt az alapelv, "hogy minden embernek joga van Istent saját lelkiismeretének világossága szerint imádni" Kicsiny állama, Rhode Island, az elnyomottak menedéke lett, és addig fejlődött és virágzott, mígnem alapelve - a polgári és vallásszabadság - az Amerikai Köztársaság sarokpillérévé lett.

Abban a fontos régi okiratban - a Függetlenségi Nyilatkozatban -, amely elődeink alaptörvénye volt, kijelentették: "Vitathatatlannak és nyilvánvalónak tartjuk a következő igazságokat: Minden ember egyenlőnek születik. A Teremtő elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket; ezek között elsősorban szerepel az élet, a szabadság és a boldogság joga." Az Alkotmány félreérthetetlenül szavatolja a lelkiismeret sérthetetlenségét: "Az Egyesült Államokban soha semmilyen vallás nem lehet semmilyen közhivatal betöltésének feltétele. " A kongresszus nem hozhat semmilyen törvényt vallás alapítására vagy a szabad vallásgyakorlás megtiltására."

2023. június 27., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 27 - KEDD - Zsoltárok 52

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 52 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+52&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+52&version=NT-HU

1. Istent megítéli a megátalkodott gonoszokat. A megátalkodott gonoszok közül is kiemelkedik Doég, akinek a gonoszsága miatt meghal 85 pap és lemészárolnak egy egész várost. Dávid erről énekel szomorúan ebben a zsoltárban. Istennél nem az a legfontosabb, hogy megítéljen valakit, hanem hogy megmentse. Isten inkább megmenteni szerette volna Doégot, mint megítélni, de megátalkodott gonoszságában már csak az ítéletet választhatta.

2. Isten igazságot szolgáltat a hűségeseknek. Az igazak Istenben való bizalmát erősíti, ha azt látják, hogy Isten nem közömbös az őket ért bántalmazás idején. Tudják, hogy Isten letekint rájuk, ismeri helyzetüket, együtt érez velük, és igazságot fog szolgáltani. Az igazságszolgáltatásban nem a bosszúra gondolnak, mert Isten gyermekei nem bosszúra vágynak, hanem együttérzésre és oltalomra.

3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki különbséget tud tenni a hamis és az igaz vádak között

b. akinek kegyelmében mindenki bízhat, de ezt a kegyelmet vissza is utasíthatja

c. aki nem nézi tétlenül a rágalmazót

d. akinek szeretete mindig megmarad

e. aki nem örül annak, ha bántó szavakat mondunk

f. aki elfogadja azt, ha valaki visszautasítja oltalmát

g. akinek házában viruló olajfák lehetünk

h. akinek nevében reménykedhetünk

i. aki jó híveihez

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 16. fejezet

16. fejezet – A ZARÁNDOKATYÁK (3. rész)

"Emlékezzetek vissza gyülekezeti fogadalmatokra, amelyben vallottátok, hogy Isten minden megismert és megismerendő igazsága szerint fogtok járni! Emlékezzetek Istennel és egymással kötött szövetségetekre, amelyben megígértétek, hogy elfogadjátok a világosságot és igazságot, amit az írott Igéből felismertek! De nagyon kérlek titeket, arra is vigyázzatok, mit fogadtok el igazságként! Vessétek és mérjétek össze az igazság más igéivel, mielőtt elfogadjátok, mert nem lehetséges, hogy a keresztényietlenség sűrű sötétségéből épphogy kilépett keresztény világ azonnal tökéletesen tudjon mindent."

A lelkiismereti szabadság utáni vágy sarkallta a zarándokokat arra, hogy bátran szembenézzenek a hosszú tengeri út veszélyeivel; hogy elviseljék a pusztaság nehézségeit és veszedelmeit, és Isten áldásával Amerika partjain lerakják egy hatalmas nemzet alapjait. A zarándokok becsületes és istenfélő emberek voltak, de még nem értették a vallásszabadság nagy elvét. Abban a szabadságban, amelynek megszerzéséért oly sokat áldoztak, nem voltak készek ugyanúgy másokat is részesíteni. "A XVII. század kiemelkedő gondolkodói és erkölcstanítói közül is csak igen kevesen alkottak valamennyire is helyes fogalmat arról a csodálatos újtestamentumi alapelvről, amely Istent az emberi hit egyedüli bírájaként ismeri el. "9 Az a tanítás, amely szerint Isten az egyháznak adta a lelkiismeret irányításának, valamint az eretnekség meghatározásának és megbüntetésének jogát, az egyik legmélyebben gyökerező pápai tévedés. A reformátorok megtagadták ugyan Róma hitvallását, de a türelmetlenségtől nem szabadultak meg teljesen. Az a sűrű sötétség, amely a pápaság uralkodásának hosszú századai alatt beburkolta a kereszténységet, még nem oszlott el egészen. A massachusettsi öbölben levő kolónia egyik vezető lelkésze ezt mondta: "A türelem tette a világot keresztényietlenné, és az egyháznak soha nem ártott az eretnekek megbüntetése." A telepesek elfogadták azt a szabályt, hogy csak egyháztagok szólhatnak bele a polgári kormányzásba. Valamiféle államegyház alakult, amelyben az egész népnek hozzá kellett járulnia a papság fenntartásához. Az eretnekség elfojtása pedig a magisztrátusok feladata lett. Tehát a világi hatalom az egyház kezében volt. Nem sok idő telt el, és ezek az intézkedések elkerülhetetlenül üldözéshez vezettek.

Tizenegy évvel az első kolónia felállítása után jött az Újvilágba Roger Williams. Az első zarándokokhoz hasonlóan ő is azért jött, hogy élvezze a vallásszabadságot. E zarándokokkal ellentétben látta, amit abban a korban még nagyon kevesen láttak, hogy a szabadság mindenkinek elidegeníthetetlen joga, bármi legyen is a hitvallása. Roger Williams buzgón kutatta az igazságot, és Lehetetlennek tartotta, akárcsak Robinson, hogy már eljutottak volna Isten szavának teljes világosságára. Williams "volt az első az újkori kereszténységben, aki a vallásszabadság tantételére és a törvény előtti nézetegyenlőségre épített polgári kormányzatot alapított". Azt mondta, hogy a magisztrátusok kötelessége a bűn megfékezése, nem pedig a lelkiismeret irányítása. "A nép vagy a magisztrátusok meghatározhatják - mondta -, hogy mivel tartozik az ember az embernek, de amikor megkísérlik az embernek Isten iránti kötelességét előírni, túllépik hatáskörüket, és megszűnik a biztonság. Mert világos, hogy ha a magisztrátus kezében van a hatalom, ma egyféle hitrendszert ír elő, holnap pedig másikat, amint azt Angliában a különböző királyok és királynők, vagy a római egyház különböző pápai és zsinatai tették. A vallás így egy hatalmas káoszszó válna."

2023. június 26., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 26 - HÉTFŐ - Zsoltárok 51

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 51 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+51&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+51&version=NT-HU

1. Istent ráébreszt arra, hogy a bűn súlya felemészti a bűnöst. A bűn gyönyöre megfosztotta Dávidot attól, hogy Istenben gyönyörködjön. Amikor rájött, hogy mit veszített el, bűnbánattal Istenhez fordult. Tudta, hogy Isten meg fog bocsátani neki, és azt is, hogy ha nem rendezi, össze fog törni bűne súlya alatt.

2. Isten ráébreszt, hogy a bűn hatalmas súllyal nehezedik úgy a bűnösre, mint a bűnös környezetében élőkre. Dávid mélységesen szenvedett, de bűne mások számára is hatalmas szenvedést eredményezett, ami még nagyobb súllyal nehezedett rá, bizonyítva, hogy a pillanatnyi gyönyör egyáltalán nem érte meg a hatalmas árat.

3. Isten ráébreszt, hogy a bűnt valójában őellene követjük el. Dávid tudja, hogy bűnével az ember Istent is megbántja. És ez azért van, mert Isten látja a szenvedést, amit bűnünkkel másoknak és magunknak okozunk. Ezektől a szenvedésektől akar Isten megóvni bennünket és azokat is, akiknek bűneinkkel ártunk.

4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki várja és elfogadja az őszinte bűnbánatot

b. aki egyedül képes megszabadítani az embert bűneitől és annak következményeitől

c. aki gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst

d. aki alkalmassá tesz az engedelmességre

e. aki nem áldozatot, hanem töredelmes szívet vár

f. aki a szívben lévő igazságot szereti

g. aki a bölcsesség titkaira tanít

h. aki a bűneinktől rejti el orcáját és nem tőlünk fordul el

i. aki jót tesz Sionnal (a gyülekezettel) és felépíti Jeruzsálemet (egyházát)

j. aki a töredelmes szívet nem veti meg

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 16. fejezet

16. fejezet – A ZARÁNDOKATYÁK (2. rész)

A menekülők elhagyták házukat, javaikat és megélhetési eszközeiket. Idegenek voltak az idegen földön, más nyelvű és más szokású emberek között. Új és ismeretlen munkához kellett fogniuk, hogy megkeressék kenyerüket. Az eddig földműveléssel foglalkozó középkorú embereknek most kézművességet kellett tanulniuk. De jókedvvel vállalták ezeket a körülményeket. Nem vesztegették az időt semmittevéssel és sopánkodással. Bár sokszor szegénységgel küszködtek, de megköszönték Istennek azokat az áldásokat, amelyekben még így is részesültek, és örömet leltek a háborítatlan lelki közösségben. "Tudták, hogy zarándokok e földön, de nem nagyon törődtek vele, hanem az égre, szeretett honukra emelték szemüket, és lelkük megnyugodott."

A száműzetés és a nehézségek közepette szeretetük és hitük egyre erősödött. Bíztak az Úr ígéreteiben, és Ő nem hagyta el őket a szükség idején. Angyalai mellettük álltak, bátorították és támogatták őket. És amikor e száműzöttek úgy látták, hogy Isten a tenger túlsó partjára mutat, arra a földre, ahol maguk is államot alapíthatnak, és gyermekeiknek a vallásszabadság drága örökségét hagyhatják, mentek tovább a gondviselés jelezte úton, és nem hátráltak meg.

Isten próbákat engedett meg népe életében, hogy elkészítse őket irgalmas tervének megvalósítására. Az egyház megalázottsága felmagasztaláshoz vezetett. Isten megmutatta hatalmát egyháza érdekében. Hadd lássa meg újólag a világ, hogy Isten nem hagyja el a benne bízókat. Úgy irányította az eseményeket, hogy Sátán haragja és a gonosz emberek ármánykodásai által növekedjék dicsősége, és népe biztonságos helyre jusson. Az üldözés és számkivetés utat nyitott a szabadság felé.

Amikor a puritánok első ízben kényszerültek arra, hogy elszakadjanak az anglikán egyháztól, az Úr szabad népeként szent fogadalmat tettek, hogy "Isten már megismert és a jövőben megismerendő útján együtt fognak járni". Ilyen volt az igazi reformációs lelkület, a protestantizmus ékesen szóló elve. A zarándokok azért hagyták el Hollandiát, hogy az Újvilágban otthonra találjanak. Lelkészük, John Robinson, akit Isten nem engedett el velük, a száműzöttekhez intézett búcsúbeszédében ezt mondta:

"Testvéreim, most el kell válnunk, és csak az Úr tudja, fogom-e még valaha is orcátokat látni. S akár az Úr rendelte így, akár nem, Isten és szent angyalai előtt kérlek titeket, hogy csak addig kövessetek engem, amíg én Krisztust követem. Ha Isten bármilyen más eszköze által bármit kijelent nektek, olyan készségesen fogadjátok el, mint ahogy az általam közölt igazságot elfogadtátok, mert meg vagyok győződve arról, hogy az Úr szent Igéjében még van kinyilatkoztatandó igazság és világosság."

"Ami engem illet, nem tudok eleget siránkozni a reformált egyházak állapota miatt, amelyek holtpontra jutottak, és jelenleg nem lépik túl megreformálóik szintjét. A lutheránusokkal nem lehet a Luther által felismert világosságnál többet megláttatni,... a kálvinisták pedig, amint látjátok, erősen leragadtak ott, ahol Isten nagy embere hagyta őket, aki azonban nem ismerte fel a teljes igazságot. Ez mélyen megrendítő nyomorúság, mert bár ők a maguk korában égő és fénylő fáklyák voltak, de nem ismerték fel Isten minden szándékát. De ha ma élnének, éppoly szívesen elfogadnának újabb igazságokat, miként az elsőket elfogadták."

2023. június 25., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 25 - VASÁRNAP - Zsoltárok 50

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 50 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+50&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+50&version=NT-HU

1. Istent ítélete mást jelent népe számára és mást a bűnösök számára. Ez a fejezet különbséget tesz Isten népének megítélése és a bűnösöm megítélése között:

a. Isten népének megítélése. Isten tanúnak idézi meg az eget és a földet, hogy lássák, hogyan bánik híveivel és szövetségeseivel. Kijelenti, hogy nem feddi meg népét, és nem kíván tőlük áldozatot. Azt kéri, hogy hálaadással hozzon ajándékot Istennek és teljesítse fogadásait. Ezen kívül arra bátorítja népét, hogy hívja őt segítségük a nyomorúságban és megígéri, hogy megszabadítja. Egy ilyen ítéletre csak vágyhat az ember. Isten így ítéli meg azokat, akik vele szövetségben vannak.

b. A bűnösök megítélése. Miközben Isten ítélete csupa jót jelent híveinek, a megátalkodott bűnösökre ennek az ellenkezője igaz. Isten azt mondja, hogy ne merjék emlegetni rendelkezéseit és ne merjék szájukra venni szövetségét. Isten nem tud odaállni amellé, aki gyűlöli a feddést és elveti Igéjét, aki tolvajokkal és paráznákkal cimborál. Isten nem tud mellé állni annak, aki testvére ellen beszél, és bemocskolja felebarátját. Isten ítélete egészen mást jelent ezek számára, mint azok számára, akik Istent szeretik.

2. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki azt várja, hogy az ember hálával járuljon elé

b. akinek igazságát hirdeti az ég

c. aki áldozattal köt szövetséget gyermekeivel

d. akinek nincs szüksége az ember áldozataira

e. aki az ember segítségére és megmentésére siet a nyomorúság idején

f. aki ismeri a hegyek minden madarát és az erdő minden állatát

g. aki nem tudja elviselni, ha egyik ember bántja a másikat

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 16. fejezet

16. fejezet – A ZARÁNDOKATYÁK (1. rész)

Az angol reformátorok megtagadták ugyan a katolicizmus tanításait, de számos formaságát megtartották. Róma tekintélyét és hitvallását elvetették, jó néhány szokását és szertartását azonban bevitték az anglikán egyházba. Azt állították, hogy ezek a szertartások nem lelkiismereti kérdések. Mivel azonban a Szentírás se nem parancsolja, se nem tiltja őket, ezért nincs bennük semmi bűn, és nem is lényegesek. Megtartásukat, amelynek az volt a célja, hogy leszűkítse a reformált egyházak és Róma között tátongó szakadékot, azzal indokolták, hogy a katolikusok így könnyebben fogják a protestáns hitet elfogadni.

A konzervatívoknak és a megalkuvóknak ezek az érvek meggyőzőnek látszottak. Volt azonban egy másik osztály is, amely másképp vélekedett. Az a tény, hogy ezek a szokások a "Róma és a reformáció közötti szakadék áthidalását" célozzák, szemükben döntő érv volt megszüntetésükre. A rabszolgaság ismérveinek tekintették őket. E rabsághoz pedig, amelyből egyszer megszabadultak, semmi kedvük nem volt visszatérni. Úgy okoskodtak, hogy Isten lefektette Igéjében az igaz istentisztelet rendtartásait, és az embernek nincs joga ezekhez hozzátenni, vagy belőlük elvenni. A nagy hitehagyás úgy kezdődött, hogy egyesek megpróbálták Isten tekintélyét az egyház tekintélyével emelni. Róma azzal kezdte, hogy elrendelte azt, amit Isten nem tiltott meg, és azzal végezte, hogy megtiltotta azt, amit Isten kifejezetten megparancsolt.

Sokan mélységesen vágytak arra, hogy visszatérhessenek ahhoz a tisztasághoz és egyszerűséghez, amely az ősegyházat jellemezte. Az anglikán egyház számos szokását a bálványimádás emlékének tartották, és nem tudtak jó lelkiismerettel részt venni istentiszteletén. De az egyház, amelyet a polgári hatalom támogatott, nem engedte meg, hogy az emberek eltérjenek formáitól. Az istentiszteletek látogatását a törvény útján megkövetelte, és az illegális istentiszteleteket bebörtönzés, száműzetés és halálbüntetés terhe mellett megtiltotta.

A XVII. század elején Anglia újdonsült királya kijelentette, hogy a puritánokat "alkalmazkodás"-ra bírja, vagy "kiűzi... az országból, vagy még ennél is rosszabb"-at tesz. Az üldözöttek és a rabok semmi jelét nem látták annak, hogy sorsuk később javulni fog. Sokan arra a meggyőződésre jutottak, hogy azoknak, akik Istent lelkiismeretük parancsa szerint akarják szolgálni, "Anglia örökre megszűnik lakható hely lenni". Egyesek elhatározták, hogy Hollandiában keresnek menedéket. Nehézségeket, veszteségeket, rabságot szenvedtek. Szándékaikat meghiúsították. Ellenségeik kezére játszották őket. De a rendíthetetlen kitartás végül győzött, és az üldözöttek menedéket találtak a Holland Köztársaság barátságos partjain.