2018. december 31., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 31 - HÉTFŐ - 2 Mózes 30


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Apostolok története 1. fejezet 1267. nap

"Mihez hasonlítsuk Isten országát? - kérdezte Jézus - Avagy milyen példában példázzuk azt?" (Márk 4, 30.) Ugyanis nem talált hozzá hasonlót a világ országai között. Sőt, az emberi társadalomban sem talált semmit, amivel összemérhette volna. Földi országok helyzetük és erőviszonyaik felsőbbségével uralkodnak; Krisztus azonban száműz országából minden kényszert, vagy erőszakot. Ez az ország emelje és nemesbítse az emberiséget! Isten gyülekezete a szent élet színhelye. Különböző adományokat kapott és fegyverzete a Szentlélek. Tagjai abban leljék boldogságukat, ha mások jólétén fáradoznak és másokra áldást árasztanak.

Csodálatos munka az, melyet az Úr gyülekezetével akar végeztetni, hogy neve megdicsőüljön. Ezt a munkát Ezékiel próféta látomása ábrázolja, az "áldást hozó víz" jelképe alatt: "Ez a víz a keleti tájékra foly ki és a lapáczra megyen alá és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda és azok meggyógyulnak és él minden, valahova e folyó bement... És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevelkedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók." (Ezék. 47, 8-12.)

Az Úr kezdettől fogva munkálkodott népe által, hogy a világot áldásban részesítse. A régi egyiptomiak számára Józsefet választotta ki az Úr az élet forrásává. Becsületessége megmentette az egész nép életét. A babiloni bölcsek életét az Úr Dániel által mentette meg. Ezek a szabadítások számunkra mindmegannyi szemléltető képek. Mutatják a világnak felkínált lelki áldásokat, ha azzal az Istennel kötjük össze magunkat, Akit József és Dániel imádott, Akinek szívében él Krisztus szeretete, s ezt hirdeti a világnak, az munkatársa Istennek - az emberiség áldására. Miközben az Üdvözítőtől kapott kegyelmet elfogadja, hogy azt másoknak közvetítse, belőle a lelki élet forrásai áradnak.

Isten hajdan Izráelt választotta ki, hogy általa kinyilvánítsa jellemét az emberiségnek, és hogy a világ üdvforrásává váljék. Rájuk bízta beszédének és akaratának kinyilatkoztatását. Már Izráel történelmének kezdetén ködös homályba veszett az istenismeret, a világ népeinek sok bűnös szokása miatt.
Egykor ismerték Őt, de "nem mint Istent dicsőítették, sem néki hálákat nem adtak; hanem okoskodásaikban hiábavalókká lettek és az ő balgatag szívök megsötétedett." (Róma 1, 21.) Azonban Isten, nagy kegyelme folytán nem vetett véget életüknek, hanem alkalmat akart nekik adni, hogy kiválasztott népe által Vele újból megismerkedjenek. Az áldozati szertartások rendszere Krisztust mutatta be és magasztalta fel minden nép előtt, hogy akik Reá tekintenek, életet nyerjenek. Krisztus volt a zsidó szertartások alapzata. Az előrevetített jelképek rendszere tömören az egész Evangéliumot foglalta magában; szemléltetés volt, amelyben a megváltás ígéretei egyesültek.

Izráel népe azonban ezt a magasztos kiváltságot nem becsülte, s így Istennek nem volt méltó képviselője a földön. Megfeledkeztek Istenről és nem teljesítették szent missziójukat. A Tőle elnyert áldásokat nem használták a világ áldására. Előnyeik saját dicsőítésüket szolgálták. A világtól elzárkóztak, csakhogy mindennemű kísértést elkerüljenek. A bálványimádókkal való érintkezésükre vonatkozó korlátozásokat azért rendelte el Isten, nehogy lealacsonyodjanak a pogányok szokásaihoz. Ezt arra használták fel, hogy válaszfalat emeljenek maguk és minden más nép közé. Istent megfosztották az általa megkívánt szolgálattól, embertársaikat pedig a vallásos vezetés és szent példaadás áldásaitól.

A papok, valamint a főemberek túlságosan belemerültek a különféle ceremóniákba. A vallási szertartások szigorú betartása teljesen kielégítette őket, s így képtelenek voltak másokkal megismertetni a mennyből származó élő igazságot. Önigazságukkal teljesen elégedettek voltak és semmi vágyat nem éreztek arra, hogy magasabb lelkiséget vigyenek a vallási ceremóniákba. Istennek az emberek iránti jóindulatát nem tekintették az egész emberiség részére szóló általános adománynak, hanem saját jócselekedeteikkel és érdemeikkel hozták összefüggésbe. A szeretetből munkálkodó hit, mely nemesíti a lelket, nem párosulhatott a farizeusok vallásához, mely pusztán ceremóniákból és emberi rendeletekből állott.

Mai Bibliai szakasz: 2 Mózes 30

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az ima egy olyan lehetőség, amely által Isten közvetlen kommunikációra hív bennünket. Az illatáldozati oltár a nép imáit jelképezte, amelyek felszállnak Isten trónjához. A papok eljöttek ide, hogy illatáldozatot mutassanak be, amelynek füstje a függöny fölött behatolt a szentek szentjébe, ahol Isten trónja volt megtalálható a frigyláda kegyelem-fedele fölött. (Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 354. oldal.) Ez a tömjénfüst a „szentek könyörgéseit” (Jel 8:3-4) jelképezte.

Szüntelen imádkoznunk kell (1Thess 5:17), tudva azt, hogy Jézus – nagy főpapunk – imáinkkal az Atya trónja előtt áll. Ezek felszállnak Isten trónjához „amelyekhez Krisztus hozzáadja saját tökéletes engedelmes életének érdemeit. Imáinkat ez teszi jó illatúvá. Jézus elkötelezte magát arra, hogy közbenjárjon értünk, és az Atya mindig meghallgatja a Fiút” (Sons and Daughters of God, 22. oldal). Ez a gazdag kép bemutatja azt az igazságot, hogy imáink elvisznek bennünket Isten jelenlétébe, és egyesülnek a Krisztuséval, hiszen Ő a Főpapunk, aki betöltötte az ószövetségi jelképeket, és most közbenjár értünk. Ez jó hír ma mindnyájunknak – nincs szükségünk földi közbenjárókra, mert mindenkinek egyformán van hozzáférése a Teremtő Isten hatalmához, aki megígérte, hogy meghallgat bennünket (1Jn 5:14).

Michael Hasel

178. heti olvasmány aZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  1-2. fejezeteihez (december 30 – január 5.).

Az olvasmány nem érkezett meg a Generál Konferenciától. Reméljük, hamarosan megérkezik és azonnal pótolni fogjuk.

2018. december 30., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 30 - VASÁRNAP - 2 Mózes 29


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Apostolok története 1. fejezet 1266. nap

1. Isten terve egyházával

Az egyház Isten elrendelt eszköze, emberek megmentésére. Szolgálatra hívta el és azzal bízta meg, hogy hirdesse az evangéliumot a világnak. Isten terve már kezdettől fogva az volt, hogy egyháza az Ő tökéletességét és erejét tükrözze a világ előtt. A gyülekezet tagjait Isten a sötétségből hívta ki csodálatos világosságára, hogy hirdessék nagy dicsőségét. Az egyház a letéteményese Krisztus kegyelmi kincseinek; végül pedig kinyilatkoztatja a "mennybéli fejedelemségek és hatalmasságok előtt" (Ef. 3, 10.) Isten felmérhetetlen szeretetét.

Az egyházra vonatkozólag a Szentírás sok és csodálatos ígéretet tartalmaz. "Házam imádság házának hívatik minden népek számára." (Ésa. 56, 7.) "És adok reájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek." "És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát. És megismerik, hogy én az Úr, az ő Istenük velők vagyok és ők népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten." (Szék. 34, 26. 29-31.)

"Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és szolgám, akit választottam, hogy megtudjátok és higgyetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz. Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! Én hirdettem és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen Isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok." "Én az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségesévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket." (Ésa. 43, 10-12; 42, 6. 7.)

"Jókedvem idején meghallgattalak, és szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségesévé teszlek, hogy megépítsd a földet és kioszd az elpusztult örökségeket. Így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki és azoknak, akik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek és minden halmon legelőjük lesz. Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és nap; mert aki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásához viszi és teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek... ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr és könyörül szegényein! És szól Sion: Elhagyott az Úr engem és rólam elfeledkezett az Úr! Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek, én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen." (Ésa. 49, 8-16.)

Az egyház Isten erős vára és menedékvárosa, melyet fenntart ebben a hűtlen világban. Az egyház minden hitszegése: árulás az ellen, Aki megvásárolta az emberiséget egyszülött Fiának vére által. A földön, már az ősidőktől kezdve, hűséges lelkek alkották az egyházat.
Minden korszakban voltak az Úrnak őszinte őrei, bizonyságtevői. Az intő felhívást voltak hivatva továbbadni, és ha fegyverzetüket le kellett tenniük, mások ismét felvették és folytatták a munkát. Isten szövetséget kötött ezekkel a tanúkkal és így kapcsolta össze földi egyházát a mennyeivel. Angyalait küldte el gyülekezete szolgálatára és a poklok kapui sem arathattak diadalt felette.

Isten megőrizte egyházát az évszázadokon át tartó üldözések, harcok és sötétség közepette. Egyetlen felhő sem borulhatott rá az Ő tudta nélkül. Műve ellen nem léphetett fel olyan ellenséges hatalom, amelyről tudomása nem lett volna. Minden úgy teljesedett, ahogyan előzőleg kinyilatkoztatta. Nem hagyta el gyülekezetét sohasem, hanem mindazt, ami bekövetkezett, előbb jövendölésekbe foglalta. Amit Szentlelke által a próféták egykor kijelentettek, az mind be is teljesedett. Isten véghezviszi minden szándékát. Trónjának alapzata: szent törvénye, és a sötétségnek semmiféle hatalma sem döntheti meg. Az igazságot Isten sugallja és védelmezi; diadalt arat minden ellenállás felett.

A lelki sötétség hosszú korszakain át Isten gyülekezete hegyen épült városhoz hasonlított, melyben az egymást követő nemzedékek alatt, évszázadról évszázadra a tiszta, mennyei tanok tárultak fel. Bármily gyöngének és gyarlónak látszik is a gyülekezet, bizonyos értelemben Isten mégis legnagyobb figyelmében részesíti; kegyelmének színhelye, ahol készségesen nyilvánítja ki emberi szíveket átalakító hatalmát.

Mai Bibliai szakasz: 2 Mózes 29

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A későbbi izraelita gyakorlatban ezeket az utasításokat semmibe vették, és Malakiás figyelmezteti a papokat Isten előtti hanyagságukra. Abban az időben a papok elfogadták és feláldozták a sánta, vak és beteg állatokat is. Isten erre így válaszolt: „De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e?” (Mal 1:8 – új prot. ford.) E szavakkal Isten emlékezteti a papokat felelősségükre, amellyel Istennek és az Ő népének tartoznak. Arra hívattak el, hogy „igaz tanítás” legyen ajkukon és „békében és becsületesen” járjanak Istennel, „mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét” (Mal 2:6-7 – új prot. ford.) A papok feladata volt, hogy az izraeli nép előtt fenntartsák az áldozati rendszer szertartásait és előírásait, amíg a Bárány, akire ezek az áldozatok előremutattak, el nem jön.

Mély tanulság ez ma is számunkra, lelkészeknek és vezetőknek, hogy gyülekezeteinkben Istent emeljük fel, és az ő utasításait helyezzük a középpontba azzal kapcsolatban is, hogy miként fejezzük ki imádatunkat felé. Milyen nagy kísértés ma, hogy elhanyagoljuk kötelességeinket! Isten engedelmességet kíván rendeléseivel kapcsolatban. Félelemmel és tisztelettel közelítsünk hát Hozzá, amint ebben a fejezetben is olvashattuk!

Michael Hasel

178. heti olvasmány aZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  1-2. fejezeteihez (december 30 – január 5.).

Az olvasmány nem érkezett meg a Generál Konferenciától. Reméljük, hamarosan megérkezik és azonnal pótolni fogjuk.

2018. december 29., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 29 - SZOMBAT - 2 Mózes 28


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 87. fejezet 1265. nap

Isten hangja hallatszik és ez a hang kihirdeti, hogy igazságának eleget tettek. Sátánt legyőzték. Krisztus földön fáradozó és küzdő társait az Atya elfogadta "ama Szerelmesben" (Ef 1:6). A mennyei angyalok és az el nem bukott világok képviselői előtt Isten igazaknak nyilvánítja őket. Ahol Krisztus van, ott kell lennie az Ő egyházának is. Nevezetesen ott, ahol "irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt 85:10). Az Atya karjaival átöleli Fiát, és azt mondja: "Imádják őt az Istennek minden angyalai" (Zsid 1:6).

Kibeszélhetetlen örömmel a fejedelemségek és hatalmasságok elismerik az élet Fejedelmének a felsőbbségét. Az angyalok serege arcra borul Krisztus előtt, miközben boldog kiáltás tölti meg a menny összes udvarát. "Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást" (Jel 5:12).

A diadalénekek összekeverednek az angyalok hárfáinak a muzsikájával, míg a mennyből kicsordulni látszik az öröm és a dicséret. Az elveszettet megtalálták. A mennyből fenséges hangok csendülnek, amelyek azt hirdetik: "A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké" (Jel 5:13).

A mennyei örömnek ebből a jelenetéből Krisztus saját csodálatos szavainak visszhangja tér vissza hozzánk a földre: "Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez" (Jn 20:17). A mennyei és a földi család egy család. Igen, mert a mi Urunk felment a mennybe és érettünk él. "Ennekokáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök" (Zsid 7:25).

Mai Bibliai szakasz: 2 Mózes 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Áron és a fiai lettek a kiválasztottak, ők képviselték a későbbiek során a népet az Úr előtt. A papság ettől kezdve közbenjáróként szolgált a népért, amelyet Isten „papok birodalmának” választott ki (2Móz 19:5-6). Mivel Isten maga a Szentség, csak a papság és Mózes közelíthették meg Őt a szentély udvarában. Az öltözékük tökéletesen „méltóságteljes” volt, nem azért, hogy felfuvalkodjanak, hanem hogy az is kihangsúlyozza és felemelje szolgálatukat a nép előtt. A papi öltözéknek harmonizálnia kellett a szentély gondosan kidolgozott, gyönyörű kárpitjával. Az öltözékük Isten az iránti vágyát is kifejezte, hogy népe minden tagjának belső énje legyen összhangban a szentély szellemiségével és Istennel, akit az képvisel.

A főpap mellvértje az „ítélkezés mellvértjeként” volt ismert, mert az hordozta az Úrimot és a Tummimot, amelyeken keresztül Isten kinyilatkoztatta az Ő akaratát. A mellvértbe tizenkét drágakő volt foglalva, rajtuk Izrael tizenkét törzsének nevei. Nagy jelentősége van annak, hogy Isten az Ő népét drágakőként tartja emlékezetében. Az Ő egyháza egy „ékszerekkel felékesített menyasszony” (Ésa 61:10) és Ő a kincsének tekinti őket.

Tudtad, hogy egy értékes kincs, drágaság vagy Isten szemében? Isten örökkévaló szeretettel szeret téged. Ma arra vágyik, hogy meghívd Őt a szívedbe. Kész vagy behívni Őt?
Michael Hasel

177. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  87. fejezetÉhez (december 23-29.).

Hogyan veszel búcsút valakitől, aki annyira szeret, hogy meghalt érted?

A búcsújelenet az Olajfák hegyén bizonyára szívbemarkoló volt. Miután Krisztus több, mint 33 évig távol volt mennyei otthonától, most percekre volt attól, hogy a felhőkbe lépjen és felemelkedjen az örökkévalóságba, maga mögött hagyva követőit, akik annyira szerették őt.

Krisztus az értékes utolsó perceket azzal töltötte, hogy emlékeztette tanítványait korábbi tanításaira és ígéreteire. Az érzelmes búcsú vigasztalta a tanítványokat.

Azonban volt még egy megerősítése Krisztusnak a fájó szívek számára. Ahogyan Krisztus felemelkedett a mennybe, a végső ígérete visszhangzott az őt palástoló felhőkön keresztül: „Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ez az ígéret az örökkévaló jelenlétéről szólt. Bár szemek nem látják, Ő mindörökké közel lesz. Krisztus őrző angyalai, akik sosem maradtak el mellőle, megálltak egy pillanatra, hogy egy utolsó megerősítést nyújtsanak a földhöz kötött tanítványok számára. „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.”

Ne féljetek, tanítványok! A Jézus, akit szerettek, ugyanúgy vissza fog térni, ahogyan elment. Ugyanaz a Jézus, aki szeretett és vigasztalt titeket. Ugyanaz a Jézus, aki meghalt értettek, és újra feltámadt. Amikor ugyanez a Jézus visszatér, nem lesz több búcsúzkodás. Csak a szerető kapcsolat örökkévalósága.

A régen történt búcsúzkodás nem volt végső búcsú. A Legjobb Barátunk a mennyben van, az Atya trónjánál, végtelenül szeret minket, és visszatér hozzánk!

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

2018. december 28., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 28 - PÉNTEK - 2 Mózes 27


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 87. fejezet 1264. nap

Azután az Isten városának díszes kapui szélesen feltárultak és az angyalok sokasága vonult be azokon elragadtatott ének és zene hangzása közben.

Ott volt a trón és körülötte az ígéret szivárványa. Ott vannak a kérubok és a szeráfok. Az angyali seregek parancsnokai, az Isten fiai, az el nem bukott világok képviselői mind összeölelkeznek. A mennyei tanács, amely előtt Lucifer megvádolta Istent és az Ő Fiát, annak az ártatlan birodalomnak a képviselői, akik felett Sátán úgy gondolta, hogy megalapítja uralmát - mind ott vannak, hogy üdvözöljék a Megváltót. Buzgón meg akarják ünnepelni diadalát és meg akarják dicsőíteni Királyukat.

Krisztus azonban visszainti őket. Most még nem! Krisztus még nem fogadhatja el a dicsőség koronáját és a királyi palástot. Atyja elé lép. Rámutat megsebzett fejére, átszúrt oldalára, eltorzított lábaira, felemeli a szögek nyomait viselő kezeket. Rámutat diadalának jeleire: átadja Istennek a lengetett kévét; azokat is átadja, akik vele együtt támadtak fel, mint képviselői ama nagy seregnek, amely második eljövetelekor fog majd sírjából előjönni. Azután Krisztus megközelíti az Atyát, aki egyetlen megtért bűnös felett is örvendezik. Mielőtt a világ alapjait lerakták, az Atya és a Fiú egyesült egy szövetségben, hogy megváltsák az embert abban az esetben, ha Sátán leigázná. Ünnepélyesen elkötelezték magukat az emberi nemzetség megváltására és arra, hogy Krisztus legyen lekötelezésük kezese. Ezt a fogadalmat Krisztus teljesítette. Mikor a kereszten így kiáltott fel: "Elvégeztetett!" (Jn 19:30) akkor az Atyához fordult, az Atyát szólította meg. Krisztus megállapodásuknak teljesen eleget tett. Most kijelenti: Atyám, elvégeztetett. Megcselekedtem akaratodat, ó én Istenem! Befejeztem a megváltás munkáját. Ha életemmel és cselekedeteimmel eleget tettem igazságodnak, akkor "Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek" (Jn 17:24).

Mai Bibliai szakasz: 2 Mózes 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Mivel a szentély a megváltási tervet jelképezte, minden berendezési tárgynak megvolt a jelentéstartalma. Az égőáldozati oltár az áldozati állatok kiontott vérével, a bűnök - Jézus Krisztus helyettes kereszthalála általi -  engesztelésének evangéliumi igazságát jelképezte (Ésa 53:4-7; Ef 1:5-7). Ez az oltár a szentély bejáratánál állt, azt jelképezve, hogy a bűnösnek megtisztulásra van szüksége, mielőtt Isten színe előtt megjelenik az istentiszteleten. Az oltár szarvai erőt és hatalmat jelképeztek. Dávid úgy utal erre, mint „üdvössége szarvára” (2Sám 22:3; Zsolt 18:3).   

A menórához, a hétágú gyertyatartóhoz való olíva olajat mozsárban ütötték és zúzták, hogy olyan tiszta, kiváló minőségű olajat nyerjenek, amilyet malomkővel nem lehet kinyerni. Az olaj a Szentlélek tisztaságát jelképezte (Zak 4:2-6). A lámpásoknak folyamatosan világítani kellett, mert az "igazi világosságot" és az „emberek világosságát”, Jézus Krisztust jelképezték (Jn 1:4-9). Az izraeliták az Ő világosságának a továbbadói kellett, hogy legyenek a világ számára.

Nekünk is megadatott az a különleges előjog, hogy megosszuk Isten Igéjét a környezetünkben élőkkel. Megosztjuk másokkal is az evangélium üzenetét, vagy megtartjuk önmagunknak? Jézus arra vágyik, hogy terjesszük az élet üzenetét, amely világossággal árasztja el haldokló világunkat.   

Michael Hasel

177. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  87. fejezetÉhez (december 23-29.).

Hogyan veszel búcsút valakitől, aki annyira szeret, hogy meghalt érted?

A búcsújelenet az Olajfák hegyén bizonyára szívbemarkoló volt. Miután Krisztus több, mint 33 évig távol volt mennyei otthonától, most percekre volt attól, hogy a felhőkbe lépjen és felemelkedjen az örökkévalóságba, maga mögött hagyva követőit, akik annyira szerették őt.

Krisztus az értékes utolsó perceket azzal töltötte, hogy emlékeztette tanítványait korábbi tanításaira és ígéreteire. Az érzelmes búcsú vigasztalta a tanítványokat.

Azonban volt még egy megerősítése Krisztusnak a fájó szívek számára. Ahogyan Krisztus felemelkedett a mennybe, a végső ígérete visszhangzott az őt palástoló felhőkön keresztül: „Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ez az ígéret az örökkévaló jelenlétéről szólt. Bár szemek nem látják, Ő mindörökké közel lesz. Krisztus őrző angyalai, akik sosem maradtak el mellőle, megálltak egy pillanatra, hogy egy utolsó megerősítést nyújtsanak a földhöz kötött tanítványok számára. „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.”

Ne féljetek, tanítványok! A Jézus, akit szerettek, ugyanúgy vissza fog térni, ahogyan elment. Ugyanaz a Jézus, aki szeretett és vigasztalt titeket. Ugyanaz a Jézus, aki meghalt értettek, és újra feltámadt. Amikor ugyanez a Jézus visszatér, nem lesz több búcsúzkodás. Csak a szerető kapcsolat örökkévalósága.

A régen történt búcsúzkodás nem volt végső búcsú. A Legjobb Barátunk a mennyben van, az Atya trónjánál, végtelenül szeret minket, és visszatér hozzánk!

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

2018. december 27., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 27 - CSÜTÖRTÖK - 2 Mózes 26


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 87. fejezet 1263. nap

Mikor a tanítványok visszatértek Jeruzsálembe, az emberek csodálkozással tekintettek rájuk. Krisztus kihallgatása és keresztre feszítése után az emberek azt gondolhatták, hogy tanítványai lehangoltak és megszégyenültek lesznek. Azt remélték, hogy arcukon majd meglátják szomorúságuk és vereségük kifejeződését. Ehelyett csak boldogság és diadal sugárzott lényükből. Arcuk valami nem e földön született boldogságtól tündöklött. Nem fátyolozta be többé arcukat megcsalt reménység, hanem tele voltak Isten iránti dicsérettel és hálaadással. Ujjongva mondták el Krisztus feltámadásának és mennybemenetelének történetét. Bizonyságtevésüket pedig sokan el is fogadták. A tanítványok többé nem éreztek semmiféle bizalmatlanságot a jövővel kapcsolatban. Tudták, hogy Jézus a mennyben van, és azt is, hogy rokonszenve, részvéte még mindig velük van. Tudták, hogy Isten trónjánál van egy barátjuk. Azért buzgón terjesztették Isten elé kéréseiket Jézus nevében. Félelemmel vegyes tisztelettel és csodálattal mondták el imádságaikat, Krisztus nekik adott ígéretére hivatkozva: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen" (Jn 16:23-24). Hitük kezeit egyre magasabbra és magasabbra terjesztették ki ezzel a hatalmas érvvel: "Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk" (Róm 8:34). Pünkösd az öröm teljességét hozta el számukra a Vigasztaló jelenlétében, éppen úgy, ahogy Krisztus megígérte.

Az egész menny várakozott, hogy köszönthesse Krisztust a mennyei udvarokban. Krisztus, mikor felment a mennybe, felvezette azoknak a nagy seregét is, akiket feltámadásakor kiszabadított fogságukból, és akik követték Őt. A mennyei seregek pedig kiáltásokkal és üdvrivalgással, dicséretekkel és mennyei énekekkel figyelték az örvendezőknek ezt a felvonulását.

Mikor közel értek Isten városához, akkor a kísérő angyal arra hívta fel őket, hogy így énekeljenek:
"Emeljétek föl fejeteket ti kapuk,
emelkedjetek föl, ti ősi ajtók,
hogy bemehessen a dicső király!"
(Zsolt 24:7 - új fordítás)

A várakozó őrök örömteljesen válaszolták:
"Ki az a dicső király?"
(Zsolt 24:8 - új fordítás)

Ezt nem azért mondták, mivel nem tudták, hogy ki Ő, hanem azért, mert hallani akarták a fennkölt dicséret válaszát:
"Az erős és hatalmas ÚR,
az ÚR, aki hatalmas a harcban.
Emeljétek föl, fejeteket, ti kapuk,
emeljétek föl, ti ősi ajtók,
hogy bemehessen a dicső király!"
(Zsolt 24:8-9 - új fordítás)

Ismét hallatszott a kérdés: "Ki az a dicső király?" (Zsolt 24:10 - új fordítás) mert az angyalok sohasem fáradnak el a Felmagasztalt neve hallgatásában. A kísérő angyalok pedig ezt válaszolják:
"A Seregek ura, ő a dicső király!"
(Zsolt 24:10 - új fordítás)

Mai Bibliai szakasz: 2 Mózes 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A szentély  - miskán - kifejezés rokonságban van a sekina kifejezéssel, amely a szentélyt betöltő, Isten jelenlétét jelző dicsőségét jelenti. Ez lesz a sátor, vagy Isten lakhelye, ahol népe között lakhat. Az alapos leírás és tervrajz, amelyet Isten biztosított a szentély építéséhez, jelzi azt, hogy Isten milyen fontosságot tulajdonít az istentiszteletnek és a megváltási terv ismeretének. A sátorlapokat finom kék, bíbor, piros és karmazsin színű  lenfonálból a legügyesebb szakembereknek kellett elkészíteni. A szentélyt (szenthelyet) a szentek szentjétől egy függöny választotta el. Minden részletét pontosan kellett megvalósítani.

Ez egy példa számunkra is, hogy milyen fontos az istentisztelet Teremtőnk szemében. Amikor eljövünk imádni őt, a hangsúly ne önmagunkon legyen, hanem Ő álljon a középpontban! Manapság az istentiszteleteink egocentrikusak lettek, hiszen arra összpontosítunk, hogy mi jól érezzük magunkat. Ám ez teljesen különbözik attól, ahogyan Mózes második könyve az istentiszteletet ábrázolja. Itt egy olyan tapasztalatot láthatunk, amelynek középpontjában Isten áll.

Hogy van ez velünk ma? Amikor Istenhez jövünk, vajon tisztán érkezünk, a legjobb ruhánkban, és tisztelettel, igazságban imádjuk Őt? A szentély komoly tanítással szolgált Izrael számára, miközben Isten megváltó tette kibontakozott a nép előtt.

Michael Hasel

177. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  87. fejezetÉhez (december 23-29.).

Hogyan veszel búcsút valakitől, aki annyira szeret, hogy meghalt érted?

A búcsújelenet az Olajfák hegyén bizonyára szívbemarkoló volt. Miután Krisztus több, mint 33 évig távol volt mennyei otthonától, most percekre volt attól, hogy a felhőkbe lépjen és felemelkedjen az örökkévalóságba, maga mögött hagyva követőit, akik annyira szerették őt.

Krisztus az értékes utolsó perceket azzal töltötte, hogy emlékeztette tanítványait korábbi tanításaira és ígéreteire. Az érzelmes búcsú vigasztalta a tanítványokat.

Azonban volt még egy megerősítése Krisztusnak a fájó szívek számára. Ahogyan Krisztus felemelkedett a mennybe, a végső ígérete visszhangzott az őt palástoló felhőkön keresztül: „Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ez az ígéret az örökkévaló jelenlétéről szólt. Bár szemek nem látják, Ő mindörökké közel lesz. Krisztus őrző angyalai, akik sosem maradtak el mellőle, megálltak egy pillanatra, hogy egy utolsó megerősítést nyújtsanak a földhöz kötött tanítványok számára. „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.”

Ne féljetek, tanítványok! A Jézus, akit szerettek, ugyanúgy vissza fog térni, ahogyan elment. Ugyanaz a Jézus, aki szeretett és vigasztalt titeket. Ugyanaz a Jézus, aki meghalt értettek, és újra feltámadt. Amikor ugyanez a Jézus visszatér, nem lesz több búcsúzkodás. Csak a szerető kapcsolat örökkévalósága.

A régen történt búcsúzkodás nem volt végső búcsú. A Legjobb Barátunk a mennyben van, az Atya trónjánál, végtelenül szeret minket, és visszatér hozzánk!

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

2018. december 26., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 26 - SZERDA - 2 Mózes 25


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 87. fejezet 1262. nap

Ezek az angyalok ahhoz a mennyei sereghez tartoztak, amely fénylő felhőben várakozott, hogy elkísérje Jézust égi otthonába. Az angyalok sokaságából a legkitüntetettebb az a két angyal volt, akik a sírboltnál voltak Krisztus feltámadásakor, és akik egész földi élete alatt mindig Jézussal voltak. Az egész menny buzgó vágyakozással várta, hogy Jézusnak a bűn által tönkretett földön való tartózkodása véget érjen. Most eljött az idő a mennyei világmindenség számára, hogy fogadja Királyát. Vajon a két angyal nem vágyakozott-e arra, hogy csatlakozzék azoknak az angyaloknak a seregéhez, akik köszöntötték Jézust? Azok iránt való részvétből és szeretetből azonban, akiket Jézus a földön hagyott, mellettük maradtak a földön, hogy megvigasztalják őket. "Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?" (Zsid 1:14).

Krisztus emberi formában ment fel a mennybe. A tanítványok látták, hogy felhő fogadja be Őt. Ugyanaz a Jézus, Aki velük együtt járt, beszélgetett és imádkozott, Aki velük együtt törte meg a kenyeret, Aki velük együtt volt a bárkában a tavon, és Aki velük együtt vánszorgott fel azon a napon az Olajfák-hegyének meredek oldalán - ugyanaz a Jézus most elment, hogy osztozzon Atyjával királyi trónján. Az angyalok biztosították a tanítványokat arról, hogy ugyanaz a Jézus, akit felmenni láttak a mennybe, jön majd el ismét éppen úgy, ahogy felment. Jézus "eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt" (Jel 1:7). "Mikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe" (Mt 25:31). "Maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban" (lThess 4:16). Így teljesedik be az Úr ígérete, amit tanítványainak adott: "Ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:3). Nem kétséges, hogy a tanítványok ujjonghatnak Uruk visszatérésének a reménységében.

Mai Bibliai szakasz: 2 Mózes 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ebben a fejezetben Isten arra kéri népét, hogy adakozzanak Neki az egyiptomi zsákmányból. Ezek az adományok szívből kellett, hogy jöjjenek, amit a nép jószántából és szabadon ad. A nép a legjavát adta mindannak, amivel rendelkezett. Az izraeliták szabadon adakoztak azért, hogy legyen egy helyük, ahol az Úr lakhat, és ahol kapcsolatba léphetnek a Mindenhatóval.  Te a legjobbat adod az Úrnak javaidból, idődből és erődből?

Miközben a népnek sivatagi szentélyt kellett építeni, az mégis a mennyei minta alapján készült, amelyet Isten mutatott nekik. A földi szentély a mennyei valóság mintájára épült (Zsid 9:23-24). A hatalmas mennyei eredeti másolataként kellett elkészíteni (Nagy Küzdelem, 414. oldal; Zsid 8:2). Itt a földi szentélyben az emberek Krisztus áldozatának igazságairól valamint Krisztus és sátán közötti küzdelem végkimeneteléről tanulhattak. Egy olyan Istent szolgálunk, akinek mindig is az volt a vágya, hogy kinyilatkoztassa megváltási tervét népének. Örökre hálásak lehetünk, hogy egy élő Istent szolgálunk, aki folyamatos szolgálatot végez értünk az igazi, mennyei szentélyben, mint Védőnk, Szabadítónk és Bíránk.

Michael Hasel

177. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  87. fejezetÉhez (december 23-29.).

Hogyan veszel búcsút valakitől, aki annyira szeret, hogy meghalt érted?

A búcsújelenet az Olajfák hegyén bizonyára szívbemarkoló volt. Miután Krisztus több, mint 33 évig távol volt mennyei otthonától, most percekre volt attól, hogy a felhőkbe lépjen és felemelkedjen az örökkévalóságba, maga mögött hagyva követőit, akik annyira szerették őt.

Krisztus az értékes utolsó perceket azzal töltötte, hogy emlékeztette tanítványait korábbi tanításaira és ígéreteire. Az érzelmes búcsú vigasztalta a tanítványokat.

Azonban volt még egy megerősítése Krisztusnak a fájó szívek számára. Ahogyan Krisztus felemelkedett a mennybe, a végső ígérete visszhangzott az őt palástoló felhőkön keresztül: „Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ez az ígéret az örökkévaló jelenlétéről szólt. Bár szemek nem látják, Ő mindörökké közel lesz. Krisztus őrző angyalai, akik sosem maradtak el mellőle, megálltak egy pillanatra, hogy egy utolsó megerősítést nyújtsanak a földhöz kötött tanítványok számára. „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.”

Ne féljetek, tanítványok! A Jézus, akit szerettek, ugyanúgy vissza fog térni, ahogyan elment. Ugyanaz a Jézus, aki szeretett és vigasztalt titeket. Ugyanaz a Jézus, aki meghalt értettek, és újra feltámadt. Amikor ugyanez a Jézus visszatér, nem lesz több búcsúzkodás. Csak a szerető kapcsolat örökkévalósága.

A régen történt búcsúzkodás nem volt végső búcsú. A Legjobb Barátunk a mennyben van, az Atya trónjánál, végtelenül szeret minket, és visszatér hozzánk!

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba