Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 30 - CSÜTÖRTÖK - 2 Korintus 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 26. fejezet 2261. nap

26. fejezet (5. rész) – HAMIS IMÁK

Az alkalmi imák nem teremtik meg a bensőséges közösséget Istennel. – A menny nem zárkózik el az igazak buzgó imája elől. Illés ugyanolyan szenvedélyeknek, kísértéseknek volt kitéve, mint mi. Az Úr mégis meghallgatta, a lehető legmegrázóbban felelt könyörgéseire.

Az egyetlen ok, amiért olyan kevés az erőnk, az bennünk, magunkban található. Ha valóban feltárnánk belső életünket, akkor nem tartanánk magunkat többé keresztényeknek. Nem növekedünk a kegyességben. Egyszer-másszor elkapkodva imádkozunk is, de nincs valódi kapcsolatunk Istennel.

Ha fejlődni akarunk a hívő életben, sok időt kell imádkozva töltenünk. Amikor először hirdettük az igazságot, milyen sokat imádkoztunk! Hányszor hangzott a könyörgés a szobákban, a csűrökben, a gyümölcsösben, a lugasban. Gyakorta órákat töltöttünk imában, ketten-hárman hivatkozva az ígéretekre. Gyakran hallatszott zokogás, majd hálaadás és dicsőítő ének. – Bizonyságtételek 5. kötet, 161–162. o.

Isten szemében visszataszítóak az önző imák. – Láttam, hogy az Ő Uruk eljövetelére várakozó hitvallók között sokan vannak Júdások. Sátán irányítja őket anélkül, hogy tudnák. Isten elítéli az önzésnek és fösvénységnek legcsekélyebb mértékét is, és utálja még az imáját és tanítását is azoknak, akik gonosz jellemvonásokat ápolnak magukban. Sátán tudja, hogy csak nagyon kevés ideje van, és ezért minden igyekezetével azon van, hogy az embereket önzőbbé és kapzsibbá tegye, majd ujjong, ha megvalósította a tervét. Ha az érintetteknek megnyílna a szemük, láthatnák Sátán pokoli győzelmét, amint ujjong felettük, és nevet azok ostobaságán, akik csábításának engedve esnek csapdájába. – Tapasztalatok és látomások, 268. o.

 

Mai Bibliai szakasz: 2 Korintus 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%206&version=NT-HU

A 6. fejezetben Pál apostol folytatja szolgálatának védelmét. Korábban intette a korinthusiakat, most emlékezteti őket, hogy helyzetük igen gyors döntést és cselekvést kíván: „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (6:2 – új prot. ford.). Kérleli őket, hogy figyeljenek. Erről eszembe jut egy gyülekezeti tag, akinek az a rossz szokása volt, hogy folyton beszélgetett istentisztelet alatt, s ezzel elvonta mások figyelmét is. Egyszer aztán prédikáció közben megelégeltem a dolgot, és küldtem neki egy sms üzenetet. Pár pillanat múlva meg is kapta az üzenetet, és szemem sarkából láttam, hogy hirtelen kiegyenesedik. Az istentisztelet után odajött hozzám, és döbbenten kérdezte: „Hogy tudtál sms-t küldeni, miközben prédikáltál?” Azt válaszoltam, hogy megkaptam az sms-ezés lelki ajándékát. Ha Pál apostol ma élne, azt hiszem, nagyon sürgető üzeneteket küldene szét a világhálón és a közösségi oldalakon, hogy emlékeztesse az embereket arra, mennyire fontos a lelki életük, és késlekedés nélkül hozzanak döntést arra vonatkozóan, hogy elfogadják Jézus Krisztust.    

Pál a lelki készenlétre való felhívást rögtön azután intézi olvasóihoz, hogy idézi Ézs 49:8-at. Itt arra utal, hogy az „üdvösség napja” elérkezett Jézus Krisztusban. A továbbiakban emlékezteti olvasóit arra, hogy szükség van tűrésre „nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (4. vers). A szolgálat nem attól lesz dicsérendő, hogy a szolgálattevő mennyi nehézségen megy keresztül, hanem attól, hogy mi mindent tesz a Szentlélek által. Ennek eredménye a képmutatás nélküli szeretet, az igazság igéjének hirdetése, s az Isten ereje (lásd 6/b-7. vers).

Végül Pál apostol lezárja szolgálata „védőbeszédét”. Emlékezteti őket az apai szerepre, amit betölt a „lelki gyermekek” életében. Apaként inti őket, hogy ne legyenek „hitetlenekkel felemás igában”, mert „mi az élő Isten temploma vagyunk” (14, 16. vers). Még ennél is fontosabb az arra figyelmeztető üzenet, hogy Isten a mi mennyei Atyánk. A személyes, de mégis természetfeletti Istenbe vetett hit volt az, ami megkülönböztette a korai keresztények és zsidók hitét minden más világvallástól.

Michael W. Campbell

322. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 26. fejezetéhez (szeptember 26 – október 2.).

Rájöttél-e már arra, hogy az alázatosság és engedelmesség az imádság lényegi része? Attól még Isten elé járulhatunk, ahogyan vagyunk, és megkérhetjük Őt, hogy újítsa meg a szívünket és az elménket az Ő Lelke által. Ha azonban ragaszkodunk a mi lázadó akaratunkhoz, és arra kérjük Istent, hogy hagyja jóvá az Ő Igéjével egyáltalán nem egyező terveinket, az Istennek nem tetsző és lehetőséget ad Sátánnak, hogy hamis tapasztalattal tévesszen meg minket.

Íme egy idézet:

„Habár tudatában vannak Isten legkategorikusabb parancsainak, az emberek mégis saját hajlamaikat követik, majd veszik a bátorságot, és arra kérik, engedje meg, hogy kifejezett akarata ellen cselekedjenek. Istennek nem tetszenek az ilyen imák. Sátán melléjük szegődik, akárcsak Éva mellé az Édenkertben, és lenyűgözi elméjüket, ők pedig olyan érzést tapasztalnak meg, amelyet Istentől származónak, utolérhetetlenül csodálatosnak könyvelnek el.”

Kijózanító szavak ezek! Járuljunk Isten elé szent, tiszteletteli bátorsággal, de sosem elbizakodva.

Cindy Tutsch

RevivalandReformation.org blogszerkesztő

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 29 - SZERDA - 2 Korintus 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 26. fejezet 2260. nap

26. fejezet (4. rész) – HAMIS IMÁK

Az ima nem helyettesíti az engedelmességet. – Habár tudatában vannak Isten legkategorikusabb parancsainak, az emberek mégis saját hajlamaikat követik, majd veszik a bátorságot, és arra kérik, engedje meg, hogy kifejezett akarata ellen cselekedjenek. Istennek nem tetszenek az ilyen imák. Sátán melléjük szegődik, akárcsak Éva mellé az Édenkertben, és lenyűgözi elméjüket, ők pedig olyan érzést tapasztalnak meg, amelyet Istentől származónak, utolérhetetlenül csodálatosnak könyvelnek el. – Review and Herald, 1886. július 27.

Az Istennel való közösség hozza a lélek tudomására Isten akaratának benső ismeretét. Mégis sokan vannak, akik noha vallják a hitet, nem tudják, mi az igazi megtérés. Nincs tapasztalatuk Jézus Krisztus által az Atyával való közösségről, és sosem tapasztalták meg az isteni kegyelem hatalmát, hogy megszentelje szívüket. Imádkoznak, majd vétkeznek, vétkeznek, majd imádkoznak. Életük tele van rosszindulattal, tettetéssel, irigységgel, féltékenykedéssel és önmaguk szeretetével. Az ilyenek imája utálatosság az Isten előtt. Hiszen az igazi ima munkába állítja a lélek erőit, és kihat az életre. Aki így kitárja Isten előtt szükségleteit, az érzi, hogy az ég alatt minden más mennyire üres. – Bizonyságtételek 4. kötet, 534–535. o.

Isten feltételekhez köti ígéretei teljesítését. Az ima nem foglalhatja el a kötelességteljesítés helyét. „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” – mondja Krisztus. – „Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” (Jn 14:15, 21) Aki az ígéretekre hivatkozva, de a feltételek teljesítése nélkül kér Istentől, megsérti Jahvét. Krisztus nevének emlegetésével formál jogot az ígéretek teljesítésére, de cselekedeteivel nem bizonyítja, hogy szereti Krisztust, és hisz benne. – Krisztus példázatai, 143. o.

Az ima a szív kitárása Isten mint barátunk előtt. A hit szeme nagyon közelinek fogja látni Istent, és a könyörgő becses bizonyítékot nyerhet az isteni vezetőről, gondoskodásáról. Miért van mégis, hogy annyi ima megválaszolatlan marad? Dávid mondja: „Még hozzá kiáltottam számmal, mikor nyelvem már zenghette dicséretét. Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr.” Egy másik látnok által az Úr ezt ígéri: „Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek.” Majd újra szól olyanokról, akik „nem kiáltanak hozzám szívükből”. Az ilyen könyörgések külsőséges imák, szájjal végzett szolgálat csupán, melyet az Úr nem fogad el. – Bizonyságtételek 4. kötet, 533. o.

 

Mai Bibliai szakasz: 2 Korintus 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%205&version=NT-HU

A negyedik fejezet végétől (a 16. verstől kezdődően) az 5. fejezet első 10 versén keresztül Pál apostol a földi lét mulandó természetét hasonlítja össze a feltámadt lét maradandó természetével. Miközben nyilvánvaló, hogy a „külső emberünk megromlik”, ami igazán számít az, hogy „a belső emberünk megújul napról napra” (4:16). Mi azokra a dolgokra összpontosítunk, amelyek nem láthatók, mert azok tartanak örökké (4:17).

Ezen a földön minden homályba vész a menny dicsőségéhez képest. Így a „sátorok” vagy „otthonok” amelyekben lakunk, összeomlanak. Mi „sóhajtozunk ebben a testben” – mondja Pál (5:2), ezt pedig hit által értjük meg, és nem látás által (7. vers). Jézus az, aki a mennyei otthonról és ruháról gondoskodik számunkra. 

A fejezet második fele (11-21. vers) a megbékélés csodálatos szolgálatára emlékeztet bennünket. A mi feladatunk az, hogy meggyőzzük az embereket, hogy jöjjenek és kerüljenek közösségbe Jézus Krisztussal (11. vers). Tény az, hogy ha „bolondok vagyunk, Istenért van az” (13. vers).

A fejezet csúcspontján Pál ezt írja: „Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott” (14-15. vers). Pál feladata nem az, hogy felrója bűneiket, hanem az, hogy elmondja nekik a bűnből való megváltás örömüzenetét (19. vers). Végül is mi Krisztus nagykövetei és képviselői vagyunk, akik osztozunk a megbékélés szolgálatában. A feladatunk, hogy ezt mondjuk az embereknek: „béküljetek meg az Istennel” (20. vers). „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” 21. vers).

Michael W. Campbell

322. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 26. fejezetéhez (szeptember 26 – október 2.).

Rájöttél-e már arra, hogy az alázatosság és engedelmesség az imádság lényegi része? Attól még Isten elé járulhatunk, ahogyan vagyunk, és megkérhetjük Őt, hogy újítsa meg a szívünket és az elménket az Ő Lelke által. Ha azonban ragaszkodunk a mi lázadó akaratunkhoz, és arra kérjük Istent, hogy hagyja jóvá az Ő Igéjével egyáltalán nem egyező terveinket, az Istennek nem tetsző és lehetőséget ad Sátánnak, hogy hamis tapasztalattal tévesszen meg minket.

Íme egy idézet:

„Habár tudatában vannak Isten legkategorikusabb parancsainak, az emberek mégis saját hajlamaikat követik, majd veszik a bátorságot, és arra kérik, engedje meg, hogy kifejezett akarata ellen cselekedjenek. Istennek nem tetszenek az ilyen imák. Sátán melléjük szegődik, akárcsak Éva mellé az Édenkertben, és lenyűgözi elméjüket, ők pedig olyan érzést tapasztalnak meg, amelyet Istentől származónak, utolérhetetlenül csodálatosnak könyvelnek el.”

Kijózanító szavak ezek! Járuljunk Isten elé szent, tiszteletteli bátorsággal, de sosem elbizakodva.

Cindy Tutsch

RevivalandReformation.org blogszerkesztő

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 28 - KEDD - 2 Korintus 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 26. fejezet 2258. nap

26. fejezet (3. rész) – HAMIS IMÁK

Az ima nem a megtérés bizonyítéka. Azt a megváltozott életnek is alá kell támasztania. – Sátán elhiteti az emberekkel, hogy az elragadtatás érzelme megtérést jelent. De életükben nem áll be változás. Cselekedeteik olyanok, mint annak előtte. Életükben nem mutatkoznak jó gyümölcsök. Gyakran és hosszan imádkoznak, és állandóan azokra az érzelmekre vágynak, amelyek ilyenkor felidéződnek. Azonban nem élnek új életet. Sátán megcsalja őket. Élettapasztalatuk nem lépi túl az érzelmek világát. Homokra építenek, és ha ellenszelek fújnak, házukat elsöpri.

Szegény lelkek tapogatóznak a sötétben, és várják azoknak az érzelmeknek az átélését, amelyeken szerintük mások átmentek. Elfeledkeznek arról a tényről, hogy Krisztus hívének félelemmel és rettegéssel kell munkálnia saját üdvösségét. A megtért bűnösre tennivalók várnak. A bűnbánatot őszinte hitnek kell követnie.

Midőn Jézus új szívről beszél, akkor azon az értelmet, életet, az ember egész lényét érti. A szív megújulása annyit jelent, hogy az ember elvonja a világtól eddigi szeretetét, és azt egészen Krisztusnak adja. Az új szív egyúttal megújult értelmet, új életcélt, új indokokat jelent. Mi a jele a megújult szívnek? A megváltozott élet! Minden nap, minden órában meg kell halnunk az önzésnek és a büszkeségnek. – Üzenet az ifjúságnak, 71–72. o.

 

Mai Bibliai szakasz: 2 Korintus 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%204&version=NT-HU

A keresztény egyház történetében igen korán bekövetkezett az, amivel úgy tűnik a korinthusi gyülekezet is szembesült: a nézet terjedése, miszerint az evangélium híre titkos tudomány lenne. Az apostol kijelenti: „visszautasítjuk a szégyenteljes, titkolt dolgokat, nem járunk ravaszságban, és nem hamisítjuk meg Isten igéjét” (2. vers). A keresztények valójában „az igazság nyílt megvallásával” hirdették az evangélium üzenetét (2/b vers).

A tény, hogy egyesek nem ismerik fel a világosságot, még nem jelenti azt, hogy az igazság hirdetése nem leplezetlenül és nyíltan történik: „… akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki Isten képe” (4. vers – ÚRK).

Isten kinyilatkoztatásának egyik legbuzdítóbb ténye, hogy az Ő igazsága nyíltan szembeszáll a bűnnel, és ellenzi azt. Érdekes módon Ellen G. White Bizonyságtételek a gyülekezetnek című művének egyik fő témája is az, hogy mi emberi lényként vakká válunk a bűnnel szemben. Ezért figyelmeztet újra, meg újra: „Bárcsak a Menny nézőpontjából látnátok magatokat!” (többek között: 3. kötet, 39. oldal). Ez a veszély is indokolja, hogy az egyetlen fennhatóságot elfogadjuk. Végső soron Krisztus az igazság mércéje, és nem mi. Ezt a hírt nyíltan és világosan kell, és muszáj is hirdetni a világnak.

Egy főiskolai tanár a szemeszter végén felmérést készített diákjai között arról, hogy szerintük Jézus extrovertált, vagy visszahúzódó volt. A diákok több mint 90%-ának véleménye szerint Jézus ugyanolyan személyiség volt, mint ők. A saját életükkel azonosították Jézusét. Keresztényként azonban soha nem mérhetjük önmagunkhoz hitbéli tapasztalatainkat.

Valószínűleg ezért is köti össze Pál apostol az Isten dicső világosságáról szóló gondolatot a „cserépedényekről ” szóló hasonlattal, ami Isten rendkívüli erejéről beszél. (7. vers). Életünkre minden szempontból hatással van, amit hiszünk, beleértve a testünket is. Az evangéliumi üzenet kincse Pál gyenge testében (a cserépedényben) van elrejtve. Annak ellenére, hogy Pál apostol és társai nélkülöznek minden földi pompát, testükben hordozzák „a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát” (4. vers).

A 13-18. igeversekben Pál a héber Írások görög változatából idéz, a 116. és 115. Zsoltárokra hivatkozik, melyekben Jézus nem észérveket, hanem a Szentírást előtérbe helyezve szól. Pál és társai is ezt tették. Ilyen szellemben éltek, a Szentírást tették életük irányadójává és a feltámadásba vetett hitük alapjává.

Michael W. Campbell

322. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 26. fejezetéhez (szeptember 26 – október 2.).

Rájöttél-e már arra, hogy az alázatosság és engedelmesség az imádság lényegi része? Attól még Isten elé járulhatunk, ahogyan vagyunk, és megkérhetjük Őt, hogy újítsa meg a szívünket és az elménket az Ő Lelke által. Ha azonban ragaszkodunk a mi lázadó akaratunkhoz, és arra kérjük Istent, hogy hagyja jóvá az Ő Igéjével egyáltalán nem egyező terveinket, az Istennek nem tetsző és lehetőséget ad Sátánnak, hogy hamis tapasztalattal tévesszen meg minket.

Íme egy idézet:

„Habár tudatában vannak Isten legkategorikusabb parancsainak, az emberek mégis saját hajlamaikat követik, majd veszik a bátorságot, és arra kérik, engedje meg, hogy kifejezett akarata ellen cselekedjenek. Istennek nem tetszenek az ilyen imák. Sátán melléjük szegődik, akárcsak Éva mellé az Édenkertben, és lenyűgözi elméjüket, ők pedig olyan érzést tapasztalnak meg, amelyet Istentől származónak, utolérhetetlenül csodálatosnak könyvelnek el.”

Kijózanító szavak ezek! Járuljunk Isten elé szent, tiszteletteli bátorsággal, de sosem elbizakodva.

Cindy Tutsch

RevivalandReformation.org blogszerkesztő

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 27 - HÉTFŐ - 2 Korintus 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 26. fejezet 2257. nap

26. fejezet (2. rész) – HAMIS IMÁK

Merészség elvárni, hogy minden imára nekünk tetsző választ kapjunk. – A hitből fakadó imádság nem vész el soha, viszont merészség lenne azt állítani, hogy mindig válasz érkezik rá, és pontosan úgy, ahogy azt vártuk. – Bizonyságtételek 1. kötet, 231. o.

Ha imáink látszólag nem részesültek meghallgatásban, erősen ragaszkodjunk az ígérethez. A meghallgatás ideje bizonnyal el fog jönni, és elnyerjük azokat az áldásokat, amelyekre legnagyobb szükségünk van. De merészség azt állítani, hogy imánk mindenkor és úgy hallgattatik meg, amint és ahogyan kívánjuk. Isten sokkal bölcsebb, semhogy tévedhetne, és sokkal jobb, mintsem visszatartson jó adományokat azoktól, akik igazságban járnak. Azért bízzatok benne, megvigasztalódva, még akkor is, ha imátok nem talál azonnal meghallgatásra. Bízzatok sziklaszilárdan ígéretében: „Kérjetek és adatik néktek!” – Jézushoz vezető út, 96. o.

Az imának nincs önmagában rejlő, bűntől megtisztító érdeme. – A pogányok bűnöket elfedező érdemszerzésnek tekintették imáikat. Ezért minél hosszabbra nyúlt az ima, szerintük annál több volt benne az érdem. Ha a saját erőfeszítéseinkből tudnánk szentté válni, akkor lenne alapja az örvendezésnek és dicsekvésnek. Az imáról alkotott ilyen felfogás az önmegváltás elvének gyakorlati megnyilvánulása. Erre az elvre alapul minden hamis vallásos rendszer. Jézus vallásos kortársai, a farizeusok, átvették az imának ezt a pogány felfogását; ami azonban közel sem halt ki napjainkra, még a hitvalló keresztények között sem. A berögződött, szokásos szavak ismételgetése, amikor a szív nem érzi át, hogy Istenre van szüksége, ugyanaz, mint a pogányok hiábavaló, szószaporító imája.

Az ima nem jelenti a bűnök kiengesztelését; önmagában sem ereje, sem érdeme nincs. A sok szép szó – mely csak rendelkezésünkre áll – nem ér fel egyetlen szent kívánsággal sem. A legművésziesebben összeállított imák is csak üres szavak, ha nem a szív őszinte érzelmeit fejezik ki. Azonban a megtört és alázatos szívből fakadó ima – amelyben a lélek egyszerű vágyát tárja fel, mint amikor valaki barátját kéri valamire, biztos tudatában, hogy meg is hallgatja –, az a hit imája.

Isten nem kíván szertartásoskodó, csupán formai hódolatot; azonban a bűneinek és gyengeségének tudatától megtört szív kiáltása utat talál irgalmas Atyánkhoz. – Gondolatok a Hegyibeszédről, 86–87. o.

 

Mai Bibliai szakasz: 2 Korintus 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%203&version=NT-HU

Pál apostol emlékezteti a korinthusi hívőket, hogy nincs szüksége ajánlólevélre, amiben jellemzi magát (3:1). Puszta jelenlétük tesz bizonyságot Pál mellett és a hívek jelleme mellett. Ezen felül az életük tanúskodik lelki útjukról. „Nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira ” (3. vers – új prot. ford.).

Pál lelkipásztorként cselekszik. Törődik velük. Tudom mit érzett Pál, mert lelkészként – aki most lelkészeket tanítok – elmondhatom, hogy szeretek hallani korábbi gyülekezeti tagjaimról. Együtt örülök velük, amikor jó híreket hallok, máskor pedig együtt sírok velük. A szívünk összeforrt, még akkor is, ha nem túl gyakran értesülök felőlük.

Ezután Pál ellentétbe állítja szolgálatát Mózesével (amit segítenek megérteni az alábbiak).

Mózes szolgálata

Dicsőséges szolgálat, ami ugyanakkor halált és kárhoztatást is hozott (2Kor 3:7, 9)

Betűkkel kőtáblákra vésett szolgálat (2Kor 3:7)

Ideiglenes és elhalványuló dicsőséggel járt (2Kor 3:7, 9-11)

Mózes leplet viselt, hogy eltakarja az átmeneti dicsőség fényét (2Kor 3:13)

Mózes olvasóinak elméje zárt, szívükön lepel van (2Kor 3:14-15)

Pál szolgálata

Az életadó Lélek szolgálata, aki igazságot hoz (2Kor 3:8 vö. 2Kor 3:6)

Az emberi szívek tábláira íródott (2Kor 3:3)

Magasztosabb szolgálat, fényesebb, örökké tartó dicsőséggel (2Kor 3:8-11)

„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén” (2Kor 3:18)

Akik az Úrhoz térnek, azokról lehull a lepel (2Kor 3:16)

Mindenekfelett ez a „Léleknek szolgálata”, ami „még inkább dicsőséges” (8. vers). Mózes valójában előre mutatott a jelenre a „régi szövetség” által. Ez nem két különböző szövetség, hanem arról van szó, hogy Mózes tanításáról „a lepel… csak Krisztusban tűnik el” (14. vers). Más szavakkal: Mózes szavai és tettei Jézus Krisztusra, a megígért Messiásra mutattak előre.

Michael W. Campbell

322. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 26. fejezetéhez (szeptember 26 – október 2.).

Rájöttél-e már arra, hogy az alázatosság és engedelmesség az imádság lényegi része? Attól még Isten elé járulhatunk, ahogyan vagyunk, és megkérhetjük Őt, hogy újítsa meg a szívünket és az elménket az Ő Lelke által. Ha azonban ragaszkodunk a mi lázadó akaratunkhoz, és arra kérjük Istent, hogy hagyja jóvá az Ő Igéjével egyáltalán nem egyező terveinket, az Istennek nem tetsző és lehetőséget ad Sátánnak, hogy hamis tapasztalattal tévesszen meg minket.

Íme egy idézet:

„Habár tudatában vannak Isten legkategorikusabb parancsainak, az emberek mégis saját hajlamaikat követik, majd veszik a bátorságot, és arra kérik, engedje meg, hogy kifejezett akarata ellen cselekedjenek. Istennek nem tetszenek az ilyen imák. Sátán melléjük szegődik, akárcsak Éva mellé az Édenkertben, és lenyűgözi elméjüket, ők pedig olyan érzést tapasztalnak meg, amelyet Istentől származónak, utolérhetetlenül csodálatosnak könyvelnek el.”

Kijózanító szavak ezek! Járuljunk Isten elé szent, tiszteletteli bátorsággal, de sosem elbizakodva.

Cindy Tutsch

RevivalandReformation.org blogszerkesztő

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 26 - VASÁRNAP - 2 Korintus 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 26. fejezet 2257. nap

26. fejezet (1. rész) – HAMIS IMÁK

Ne közeledjetek Istenhez felületes imákkal! – Alázatosság és tisztelet kell jellemezze azok viselkedését, akik Isten jelenlétében állnak. Jézus nevében bizalommal járulhatunk Isten elé, de nem közelíthetjük meg elbizakodottan, mintha egy szinten lenne velünk. Vannak, akik úgy szólítják meg a nagy, mindenható és szent Istent – aki a megközelíthetetlen mennyei világosságban lakozik –, mintha velük egyenlő vagy alsóbbrendű lény volna. Vannak, akik úgy viselkednek Isten házában, ahogy nem merészelnének viselkedni egy földi uralkodó termében. Ezek az emberek gondolják meg, hogy az előtt az Isten előtt állnak, akit a szeráfok magasztalnak, és aki előtt még az angyalok is eltakarják az arcukat. – Pátriárkák és próféták, 252. o.

Álszent imák. – Képmutató az olyan ima, amelyben lelki nyomorunkról panaszkodunk Istennek anélkül, hogy éreznénk nyomorult mivoltunkat. Csak az őszinte, bűnbánó imát hallgatja meg az Úr. „Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosak lelkét és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ésa 57:15) Az imádságnak nem az a rendeltetése, hogy az Istent változtassa meg. Az ima célja az, hogy bennünket hozzon összhangba Ővele. Az ima nem helyettesítheti kötelességeinket. – Üzenet az ifjúságnak, 247–248. o.

Rideg befolyást árasztó imák. – Némelyek nem egyéni imában tárják Isten elé a saját problémáikat, hanem az imaórákra tartogatják azokat, ott érik utol magukat néhány napra az imádkozással. Őket az összejövetelek és imaórák gyilkosainak nevezhetnénk. Nem fényforrások, senkit sem üdítenek fel. Hideg, merev imáik és hosszas, elcsépelt bizonyságtételeik csak árnyékot vetnek maguk körül. Mindenki örül, ha végre befejezik, és akkor is csaknem lehetetlen lerázni azt a hideget és sötétet, melyet imáik és beszédeik árasztanak az összejövetelre. A nekem adott világosság alapján írom, hogy összejöveteleink legyenek lelkiek, meghittek és rövidek. Hagyjuk otthon a hidegséget, kevélységet, hiúságot és az emberek félelmét. Ne vigyük magunkkal az apró nézeteltéréseket és előítéleteket. Akár az egyetértő családban, lakozzék őszinteség, szelídség, bizalom és szeretet fivéreink és nővéreink szívében. Hiszen azért jönnek össze, hogy világosságuk egyesítéséből felüdülést és erőt merítsenek. – Bizonyságtételek 2. kötet, 578–579. o.

 

Mai Bibliai szakasz: 2 Korintus 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%202&version=NT-HU

Pál azzal kezdi ezt a fejezetet, hogy emlékezteti a korinthusi híveket az irántuk érzett „igen erős szeretetére” (4. vers). Utal arra a „sok könnyhullatással” írt rövid levélre, amit valószínűleg a két korinthusi levél közötti időszakban írt. Pál, aki szívében lelkész, arra bátorítja őket a megpróbáltatásaik és konfliktusaik közepette, hogy szeretettel forduljanak azok felé, akik bűnbe estek és kiigazításra szorulnak, nehogy bánat és elkeseredés legyen úrrá rajtuk (8. vers). Az apostol Titusz iránti aggodalmának ad hangot a továbbiakban, akit látni szeretett volna, mielőtt elindul Macedóniába, de nem találkozott vele (13. vers). Ők ketten együtt, egy csapatként szolgáltak Pál korábbi missziós útjain.

Az én kedvenc részem ebben a fejezetben Pál hálaadásának leírása a korinthusi hívekért. Ahogy mondja, minden, amit teszünk, Krisztus körül forog, és hívőként elismerjük és felemeljük Őt, mintha egy róla szóló felvonuláson lennénk. Krisztus az, aki rajtunk keresztül kiárasztja az Ő ismeretének illatát, bárhova is megyünk. Pál arra emlékezteti őket, hogy mi Krisztus Isten számára felajánlott áldozatának jó illata vagyunk, miközben azokért dolgozunk, akik megtartatnak, és azokért, akik elvesznek (14-15. vers).

Jelenleg a Fülöp-szigeteken szolgálok misszionáriusként, és új lakóhelyünkön a csodálatos illatokat szeretem a legjobban. Amikor ideköltöztünk, a gyerekeimnek nagyon hiányzott a megszokott otthonuk. A kisfiam különösen nehezen fogadta el a helyzetet, de eljött a pillanat, amikor odajött hozzám, és így szólt: „Tudod, apa, mit szeretek az új otthonunkban?” Azt válaszoltam, hogy nem, de kértem, hogy mondja el. „Azt szeretem, hogy egy igazi dzsungelben élünk!” Azonnal tudtam, mire utal. Közvetlenül az épület mögött dús lombú banánfák állnak, a házunk pedig egy hatalmas mangófa alatt épült. Ez különösen tetszik a gyerekeknek! Körülöttünk pedig mindenhol trópusi virágok illatoznak, és gyümölcsök érnek. Minden nap hálát adunk Istenünknek ezért a sok szépségért.  

Az iskola területétől nem messze van egy szemétdomb is. Amikor a közelében vagyok, rögtön eszembe jut Pál apostol utalása a jó illat ellentétpárjára: „ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre. De ki alkalmas erre?” (16. vers – új prot. ford.). Nem nehéz megállapítani a különbséget a szemétdomb bűze és a virágok illata között. Ezért tanácsolja Pál, hogy legyünk élet illata, vagy élet forrása azok számára, akik hisznek, s akik elfogadják Jézus megváltását.

Michael W. Campbell

322. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 26. fejezetéhez (szeptember 26 – október 2.).

Rájöttél-e már arra, hogy az alázatosság és engedelmesség az imádság lényegi része? Attól még Isten elé járulhatunk, ahogyan vagyunk, és megkérhetjük Őt, hogy újítsa meg a szívünket és az elménket az Ő Lelke által. Ha azonban ragaszkodunk a mi lázadó akaratunkhoz, és arra kérjük Istent, hogy hagyja jóvá az Ő Igéjével egyáltalán nem egyező terveinket, az Istennek nem tetsző és lehetőséget ad Sátánnak, hogy hamis tapasztalattal tévesszen meg minket.

Íme egy idézet:

„Habár tudatában vannak Isten legkategorikusabb parancsainak, az emberek mégis saját hajlamaikat követik, majd veszik a bátorságot, és arra kérik, engedje meg, hogy kifejezett akarata ellen cselekedjenek. Istennek nem tetszenek az ilyen imák. Sátán melléjük szegődik, akárcsak Éva mellé az Édenkertben, és lenyűgözi elméjüket, ők pedig olyan érzést tapasztalnak meg, amelyet Istentől származónak, utolérhetetlenül csodálatosnak könyvelnek el.”

Kijózanító szavak ezek! Járuljunk Isten elé szent, tiszteletteli bátorsággal, de sosem elbizakodva.

Cindy Tutsch

RevivalandReformation.org blogszerkesztő

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 25 - SZOMBAT - 2 Korintus 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 25. fejezet 2256. nap

25. fejezet (7. rész) – AZ IMA ÉS AZ ANGYALOK

A hosszú imádság fárasztja az angyalokat. – A hosszú és banális beszédnek és imádságnak sehol sincs helye, kiváltképp az istentiszteleteken. Ezek fárasztják az angyalokat, és mindazokat, akik hallgatják. Imáink legyenek rövidek és tárgyhoz szólóak. – Review and Herald, 1882. október 10.

Az angyalok megtanítják, hogyan imádkozzunk. – Az egyház tagjait, ifjakat és öregeket egyaránt rá kellene nevelni, hogy menjenek és terjesszék a világnak ezt az utolsó üzenetet. Ha alázatosan haladnak útjukon, Isten angyalai lesznek kísérőik, és megtanítják őket, hogyan küldjék a magasba a buzgó könyörgés szavait, hogyan énekeljenek és hirdessék a jelenkornak szóló evangéliumi üzenetet. – Üzenet az ifjúságnak, 217. o.

Az angyalok csodálkoznak azon, hogy milyen keveset imádkoznak az emberek. – Vajon mit gondolnak a mennyei angyalok a gyenge, elhagyott és kísértésnek kitett emberiségről, amikor látják, hogy Isten végtelen szeretete sokkal többet óhajt nékik adni, mint amennyit kérni tudnának, de ők mégis oly keveset imádkoznak, és oly kishitűek? Az angyaloknak öröm Istent szolgálni és közelében tartózkodni. Legnagyobb örömük, hogy Istennel közösségben lehetnek; ám e föld fiai, akiknek pedig oly nagy szükségük van arra a segítségre, melyet egyedül Ő adhat, elégedetteknek látszanak Isten Lelkének világossága és a vele való közösség hiányában is. – Jézushoz vezető út, 94. o.

 

Mai Bibliai szakasz: 2 Korintus 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korintusi%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Korinthus%201&version=NT-HU

Valószínűleg eltelt egy kis idő a korinthusi hívőkkel együtt töltött idő óta, mire Pál apostol a 2. Korinthusi Levelét megírta. Ugyan a gyülekezethez fűződő viszonya eléggé közvetlen volt az apostolnak ahhoz, hogy nyíltan megfeddje őket a különböző problémák miatt, és hogy adománygyűjtésre  szólítsa őket a jeruzsálemi zsidó hívők számára (1Kor 16:1-4), mégis valami nyilvánvalóan megváltozott. Úgy tűnik, hogy konfliktus alakult ki amiatt, hogy Pál megváltoztatta tervét azzal kapcsolatosan, hogy mikor tér vissza hozzájuk (2Kor 1:23; 2:1; 7:12).

Valamivel azután, hogy Pál Korinthusba látogatott, írt egy másik levelet (egy közbülső harmadik levelet) is a gyülekezetnek „könnyhullatással” fájdalmakkal teli látogatásáról (2Kor 2:3-4). Habár ez a levél nem maradt fenn, tudjuk, hogy mire két Korinthusi levél megszületett, Pál már elhagyta Kis-Ázsiát, hogy Macedóniába menjen (2Kor 2:13), ahol meghallhatta Titusz beszámolóját arról, hogy a gyülekezet megkapta ezt a „könnyhullatással”  írt levelet. Végül a gyülekezetben megszűnt a pártoskodás, ami nagy örömet és bátorítást jelentett az apostol számára (2Kor 7: 5-16). 

Így tehát érthető, hogy a második levél elején Pál apostol magyarázatot ad arra, hogy miért változtatta meg utazási terveit (2Kor 1:15-20). Vigasztaló szavakkal kezdi a levelet Pál arról, hogy Isten velük lesz a bajok közepette is (1: 3-11). Ezek a szavak ma is érvényesek, annak ellenére, hogy nagyon régen íródtak. Ma is vigasztalást keresünk Krisztus lábainál, éppúgy, ahogyan osztozunk Megváltónk szenvedéseiben is (lásd: 5. vers). A Biblia nem ígéri, hogy elkerülnek bennünket a próbák és a szenvedések, hanem arra késztet, hogy ilyen helyzetekben igyekezzünk Jézus Krisztus által bátorítást nyerni. Mint hittestvéreknek, megvan a lehetőségünk arra, hogy meglássuk a körülöttünk élők között azokat, akik „társaink a szenvedésben”, és akik „társaink a vigasztalásban” is (7. vers).

Azon az egyetemen, ahol tanítok, a közelmúltban élete hajnalán meghalt egy fiatalember. Még csak 23 éves volt. Ilyen esetekben gyakran meglepnek bennünket félelmeink. Ha őszinték vagyunk, mindannyiunknak el kell ismernünk, hogy vannak olyan szituációk – amikről Pál apostol is ír –, amiket aligha élnénk túl (8. vers). Mégis a reménység emberei vagyunk, mert Jézus Krisztus megmentett minket egy „még szörnyűbb haláltól”, az Istentől való elidegenedéstől, amit a bűn hozott az emberiségre. Ez a szabadítás Jézus Krisztus kereszten meghozott áldozata által vált lehetővé. Megpróbáltatásai közepette Pál azt mondja, hogy hálás a szolgálatáért és szenvedései miatt elmondott sok imáért, valamint a Jézus Krisztusban elnyert becses ajándékért, az üdvösségért (11. vers). Az ima nem óv meg minden szenvedéstől, de erőt ad, hogy el tudjuk viselni megpróbáltatásainkat.

Michael W. Campbell

321. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 25. fejezetéhez (szeptember 19-25.).

„Éjjel-nappal angyal szeme vigyáz rám, Uram.”

Ha a szívünket rabul ejtené ennek az énekszövegnek az igazsága, az az életünket alakítaná át. A fizikai és érzelmi fájdalom sokkal kevésbé számítana. Ha tudjuk azt, hogy az angyalok a traumáinkat, próbáinkat és megkísértéseinket „együttérző gyengédséggel” figyelik, az megerősít bennünket abban, hogy megharcoljuk az életünk legkeményebb csatáit. Az angyalok féltő gonddal, mintegy mentőövként védelmezik a fájó szívünket és összetört életünket.

Amellett, hogy fizikailag védelmeznek minket, az angyalok jó hatással vannak a szívünkre és elménkre, bátorítják a legnemesebb hajlamainkat, és ellátnak minket kegyelemmel, erővel és bölcsességgel. Igyekeznek védeni a szívünket és az elménket a világ szennyező befolyásától. Az angyalok lelkünk testőrei, akik igyekeznek megvédeni minket az ördög csalárdságaitól és a világ bajaitól.

Az angyalok a menny segélyhívó rendszere. Körülülik Isten trónját, arra várva, hogy válaszolhassanak az őszinte szívből fakadó imákra. Szomorú módon azonban az emberek gyakran nem veszik tudomásul az angyali jelenlétet, és hogy a rendelkezésünkre állnak; a közömbösségünk tesz minket lelkileg törékennyé. Ha a nehéz és válságos helyzetekkel a mi jelentéktelen erőnkkel próbálunk meg boldogulni, akkor megfeledkezünk a menny segélyszolgálatának hívásáról, az IMÁDSÁGRÓL. Következésképpen jobban ki vagyunk téve Sátán támadásainak.

Az imádság megnyitja az ajtót a mennyei hatalom és védelem részére, azok számára, akik őszintén igyekeznek a győzelemre. Az imádságon keresztül, neked és nekem hozzáférésünk van „a világosság és hatalom láthatatlan seregéhez”. Isten angyali serege kész küzdeni a nevünkben, segíteni, hogy győzhetetlen csatákban győzedelmeskedjünk, és megerősíteni gyenge szívünket és gondterhelt elménket.

Szükséged van Isten segélyhívó szolgálatára? Tárcsázd az I-M-Á-D-S-Á-G-ot! A segítség már úton van!

Lori Engel

Lelkész, Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba