2017. március 31., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 31 - PÉNTEK - Példabeszédek 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezet 628. nap

Amikor az ember a leggyengébb, akkor kísérti Sátán a leghevesebben. Így szeretett volna Isten Fián is diadalmaskodni. Ezzel a módszerrel már sok embert legyőzött. Azok is, akik hosszú ideig hősiesen álltak az igazság mellett, engedtek a kísértésnek, amikor akaraterejük meggyöngült és hitük alábbhagyott. Mózes, aki belefáradt a negyven évig tartó vándorlásba és hitetlenségbe, egy pillanatra függetlenítette magát a Végtelen Hatalomtól, és megbotlott, éppen az ígéret földje határán. Így volt ez Illéssel is. Ő, aki az aszály és éhínség éveiben megőrizte Jahvéba vetett hitét; aki bátran állt Akháb előtt; aki a próba napján végig ott állt az igaz Isten tanújaként az egész Izráel előtt, kimerültségének egyik pillanatában engedte, hogy a halálfélelem legyőzze hitét.

Így van ez ma is. Sátán akkor próbálja megrendíteni Isten iránti bizalmunkat, amikor küzdünk a kétellyel, amikor a körülmények kétségeket ébresztenek bennünk, amikor nyomor vagy bánat gyötör minket. Ilyenkor felsorakoztatja előttünk botlásainkat, és Istennel szembeni bizalmatlanságra, szeretetének megkérdőjelezésére kísért. Azt reméli, hogy elcsüggedve elengedjük Isten kezét.

Azok, akiket küzdelmes harcuk közben a Szentlélek különleges munkára késztet, a feszültség megszűnésekor sok esetben visszaesést tapasztalnak. A csüggedés megrendítheti a leghősiesebb hitű és legerősebb akaratú embert is. De Isten megérti, és ilyenkor is szánja és szereti. Olvas szívében, ismeri indítékait és szándékait.

Türelmesen várni és bízni, amikor minden sötétnek látszik - ez az a lecke, amit Isten műve vezetőinek meg kell tanulniuk. A menny nem hagyja cserben őket a viszontagságos órában. Látszólag nincs tehetetlenebb, de valójában legyőzhetetlenebb annál a léleknél, aki semmiségét érezve teljesen Istenre hagyatkozik.

Nemcsak nagy felelősséget hordozó emberek tanulhatják meg Illés tapasztalatából, hogyan kell bízni Istenben a próba idején. Aki Illés erőssége volt, hatalmas ahhoz, hogy támasza legyen minden küzdő gyermekének, bármilyen gyenge is. Isten mindenkitől hűséget vár el, és mindenkinek szükségletéhez mérten ad erőt. Önmagában erőtlen az ember, de Isten erejével le tudja győzni a bűnt, s győzelemre segíthet másokat is. Sátán soha nem juthat előnyhöz azzal az emberrel szemben, aki Isten oltalmába menekül. "És ezt mondják rólam: Csak az Úrnál van igazság és erő!" (Ézsa 45:24).

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 1

Ó bárcsak mindnyájunknak olyan édesapja lenne, mint Salamon, aki tanácsol és kalauzol az élet útvesztőiben!

Salamon úgy kezdi fia intését, hogy ékesszólóan kijelenti, miért kell törekedni a bölcsességre: Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást.” Vajon nem vágyik minderre automatikusan az ember? De hogyan lehet ezt megszerezni? Az „Úr félelmével” - javasolja Salamon. Olyan szavak ezek, amelyek tele vannak értelemmel és tapasztalattal.

Salamon fiának adott tanácsát, hogy hallgasson édesapjára és édesanyjára szépen illusztrálja a következő kép: ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon”. Ó, ha a bölcsesség ennyire kézzelfogható és látványos lenne! Akkor valószínűleg sok csapdát elkerülnénk, amiket utunkba helyez az ellenség!

Nagyon tetszik nekem, ahogyan Salamon megszemélyesíti a „Bölcsességet” ebben a fejezetben, szinte életre keltve azt szavakon és érzéseken keresztül. Aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan” – szól a bölcsesség –, „mert nem rettenti baj”.

Féljük ma az Urat, hadd legyen Ő a bölcsességünk, s akkor biztonságban leszünk jelenlétében!

Jackie Ordelheide Smith,
kommunikációs igazató,
Generál Konferencia lelkészi osztálya 

87. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezetéhez (március 26- április 1.).

A gyerekek hibáznak. A mi gyermekeink hibáznak. Isten gyermekei hibáznak. Isten irgalmasan és jóindulatúan bánik a hibákat elkövető gyermekeivel, különösen azokkal, akik az életüket az Ő szolgálatára rendelték. Ez a helyzet Illéssel is.

Azt követően, hogy Illés a hitét látványosan szemléltette a Kármel hegyén, és a Baál prófétáinak százait győzte le, elbátortalanodott egyetlen asszony fenyegetése miatt, és az életéért menekült! Hogyan tudja Isten valójában elérni a hibákat elkövető gyermekeit? Nem tűzviharral, nem forgószéllel, nem földrengéssel, hanem ezek helyett lelki nyugalomban egy csendes, alig hallható hanggal. Ami felveti a kérdést, hogy hogyan kellene nekünk reagálni, amikor a gyermekeink tévednek – különösképpen azok, akik Istennek próbálnak élni. Milyen legyen a hozzáállásunk? Milyen tekintettel nézzünk rájuk? Milyen hangnemmel szólítsuk őket?

Isten halk hangját hallva Illés „szelíden és legyőzötten állt ott.” Egy erőteljes válasz talán kielégítőbb viselkedést eredményezhet a hibát elkövető gyermek részéről, de bekövetkezik-e a szívnek változása? „Isten Lelkének halk és szelíd hangja meg tudja változtatni szívünket.” {169. o.} Szülőkként és gyermekek vezetőikként érdemes alaposan megfontolnunk ezeket a dolgokat.

Mitch Menzmer
Kémiaiprofesszor
Southern Adventist University, Tennessee USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. március 30., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 30 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 150

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 13. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezet 627. nap

Egyéneknek és családoknak egyaránt szól a kérdés: "Mit csinálsz itt?" Sok gyülekezetben élnek Isten szavának igazságaira jól megtanított családok, akik kiszélesíthetnék befolyásukat, ha olyan helyekre költöznének, ahol szükség van arra a szolgálatra, amit ők tudnának nyújtani. Isten arra szólítja a keresztény családokat, hogy menjenek el a föld sötét helyeire, és dolgozzanak bölcsen, kitartóan azokért, akiket lelki sötétség vesz körül. Csak önfeláldozással lehet ennek a hívásnak eleget tenni. Miközben sokan arra várnak, hogy minden akadály eltűnjék útjukból, emberek halnak meg remény és Isten nélkül. Földi előnyökért, tudományos ismeretért sokan járványtól fertőzött vidékekre merészkednek, és elviselnek nehézségeket és nélkülözést. Hol vannak azok, akik készek ugyanezt megtenni azért, hogy beszélhessenek másoknak a Megváltóról?

Ha lelkileg erős emberek elcsüggednek és elkeserednek a mérhetetlenül szorongató próbák között; ha néha semmi vonzót nem látnak az életben, amiért érdemes volna ragaszkodni hozzá, - nincs ebben semmi különös vagy új. Ezek az emberek gondoljanak arra, hogy egy próféta - a legnagyobbak közül - életét féltve futott egy felbőszült asszony dühe elől. A hosszú gyaloglástól megviselt, fáradt menekült, akinek lelkét keserű csalódás törte össze, azt kérte: hadd haljon meg. De amikor reményét elvesztve úgy látta, hogy munkáját kudarc fenyegeti, akkor tanulta meg életének legértékesebb leckéjét. Abban az órában, amikor a leggyengébb volt, megtanulta, hogy szükséges és lehetséges Istenben bízni a legfélelmesebb körülmények között is.

Illés tapasztalatából bátorságot meríthetnek azok, akiket - miközben energiájuk önfeláldozó munkában őrlődik - Sátán reményük és bizalmuk feladására kísért. Isten éber gondoskodása, szeretete, hatalma különösképpen megmutatkozik azoknak a szolgáinak érdekében, akiknek lelkesedését félreértik vagy nem értékelik, és reformtörekvéseikért gyűlölettel és ellenkezéssel fizetnek.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 150

Ez az öt Halleluja zsoltár közül az utolsó, amely zárja az egész Zsoltárok könyvét. Az utolsó öt zsoltár közül mindegyik úgy kezdődik és végződik, hogy Dicsérjétek az Urat, a héberben hallelu yah.

Amikor ezt a zsoltárt olvasom és elképzelem a hangszereket, amelyeket az Istent dicsőítő zenekarban használtak, és amelyeket a 3-5. versek említenek, Händel Halleluja kórusára gondolok a Messiás oratórium második részéből. Ez a magasztos zenei darab Isten végső győzelmét ünnepli a halál és bűn fölött. A Megváltó dicséretét zengi. Noha nem az oratórium fináléja, egy szép befejezés is lehetne, mert annyira tetőpontra ér.

Ez a zsoltár a dicséretek csúcspontja a Zsoltárok könyvében. A zsoltáros arra hív, hogy dicsőítsük Istent „hatalmas tetteiért”, és „nagyságához méltóan” (2. vers – új prot. ford.). Mindenkit hív, akiben élő lélek van, hogy dicsőítse Istent (6. vers). El tudod képzelni azt, amikor az egész föld dicsőíti Istent? El tudod képzelni milyen az, amikor minden térd leborul előtte és minden nyelv megvallja őt (Ésa 45:23)?

Ez az álom hamarosan valósággá válik, amikor az Isten országában bekapcsolódunk a legmagasztosabb Halleluja kórusba: „És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala; Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké" (Jel 5:11-13)

Halleluja!
Dicsérjétek az Urat!
Thandi Klingbeil

87. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezetéhez (március 26- április 1.).

A gyerekek hibáznak. A mi gyermekeink hibáznak. Isten gyermekei hibáznak. Isten irgalmasan és jóindulatúan bánik a hibákat elkövető gyermekeivel, különösen azokkal, akik az életüket az Ő szolgálatára rendelték. Ez a helyzet Illéssel is.

Azt követően, hogy Illés a hitét látványosan szemléltette a Kármel hegyén, és a Baál prófétáinak százait győzte le, elbátortalanodott egyetlen asszony fenyegetése miatt, és az életéért menekült! Hogyan tudja Isten valójában elérni a hibákat elkövető gyermekeit? Nem tűzviharral, nem forgószéllel, nem földrengéssel, hanem ezek helyett lelki nyugalomban egy csendes, alig hallható hanggal. Ami felveti a kérdést, hogy hogyan kellene nekünk reagálni, amikor a gyermekeink tévednek – különösképpen azok, akik Istennek próbálnak élni. Milyen legyen a hozzáállásunk? Milyen tekintettel nézzünk rájuk? Milyen hangnemmel szólítsuk őket?

Isten halk hangját hallva Illés „szelíden és legyőzötten állt ott.” Egy erőteljes válasz talán kielégítőbb viselkedést eredményezhet a hibát elkövető gyermek részéről, de bekövetkezik-e a szívnek változása? „Isten Lelkének halk és szelíd hangja meg tudja változtatni szívünket.” {169. o.} Szülőkként és gyermekek vezetőikként érdemes alaposan megfontolnunk ezeket a dolgokat.

Mitch Menzmer
Kémiaiprofesszor
Southern Adventist University, Tennessee USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. március 29., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 29 - SZERDA - Zsoltárok 149

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 13. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezet 626. nap

Ez a hitehagyás, bármennyire elterjedt, mégsem egyetemes. Nem az egész világ helyezkedik szembe a törvénnyel, és nem mindenki él bűnben. Nem mindenki állt az ellenség oldalára. Istennek sok ezer gyermeke van, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt. Sokan vannak, akik szeretnének többet tudni Krisztusról és a törvényről; sokan vannak, akik az ész érvei ellenére is bíznak abban, hogy Jézus nemsokára eljön, és véget vet a bűn és halál hatalmának. Sokan, akikért Isten Lelke még mindig küzd, tudatlanságból imádják a Baált.

Ezeknek az embereknek szükségük van azok személyes segítségére, akik megismerték Istent és Igéje erejét. Isten minden egyes gyermekének tevékenykednie kell mások megsegítésében. Isten angyalai kísérik a Biblia igazságának ismerőit, amikor keresik azokat, akik az igazság világossága után sóvárognak. Ahol angyalok járnak, ott ne féljen senki lépni. Az odaszentelt munkás állhatatos fáradozása nyomán sokan elfordulnak a bálványimádástól, és leborulnak az élő Isten előtt. Nem hódolnak többé emberformálta szokásoknak, hanem bátran állást foglalnak Isten és törvénye mellett.

Sok múlik a becsületes és őszinte emberek kitartó munkálkodásán. Sátán mindent megtesz azért, hogy keresztezze Isten szándékát, amelyet az engedelmesek által akar megvalósítani. Egyesek figyelmét eltereli nemes és szent küldetésükről. Úgy intézi, hogy földi örömök töltsék be életüket. Rábírja őket, hogy saját kényelmükkel törődjenek, vagy nagyobb földi előnyökért hagyják el azt a helyet, ahol életük áldás lehetne. Másokat pedig ellenvetésekkel és üldözéssel csüggeszt el, hogy megfutamodjanak a szolgálat elől. Ezeket az embereket a menny mélységes szánalommal nézi. Isten minden egyes gyermekéhez, akit a lelkek ellenségének sikerült elhallgattatnia, ez a kérdés hangzik: "Mit csinálsz itt?" Megbíztalak, hogy menj el széles e világra, hirdesd az evangéliumot, és készíts el egy népet Isten napjára. Miért vagy itt? Ki küldött ide?

Krisztust az az öröm segítette át az áldozaton és szenvedésen, hogy látni fogja a megváltott bűnösöket. Ez legyen Krisztus minden követőjének is öröme és törekvéseinek ösztönző ereje. Akik ráébrednek arra, ha csak korlátozottan is, hogy mit jelent nekik és embertársaiknak a megváltás, azok fogalmat tudnak alkotni az emberiség nagy ínségéről. Szívük szánalomra indul azoknak az ezreknek erkölcsi és lelki nyomora láttán, akik annak az iszonyú végzetnek az árnyékában élnek, amelyhez képest a fizikai szenvedés semmivé lesz.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 149

Néhányan talán azon csodálkozunk, miután elolvastuk ezt a zsoltárt, hogy milyen kapcsolat lehet az első rész (dicsérjük Istent, új éneket énekeljünk Neki, zenével és tánccal örvendezzünk) és a második rész (bosszú, kétélű kardok, foglyok ejtése és büntetés) között. Úgy tűnik, a két rész együtt egyáltalán nem illik bele egy zsoltárba.

És mégis, hasonló helyzettel találkozunk Nehémiás napjaiban (Nehémiás 4: 17-18), amikor Szanballat és szövetségesei meg akarták akadályozni Jeruzsálem falainak újjáépítését. Annak, aki építette a falat, az egyik kezében szerszám volt, a másikban fegyver; Istent dicsérték a fal újjáépítésével, és közben az ellenséggel harcoltak.

Talán vannak időszakok az életünkben, mikor Istent dicsőítjük, de közben folyamatosan támad minket az ellenség. Ez talán ellentmondásos, de minél inkább követjük Istent; lelkeket nyerünk meg a királyságának; az Ő akaratát teljesítjük a sajátunk helyett; az Ő jellemét tükrözzük vissza és dicsőítjük életünkkel – annál több ellenséges támadás fog érni minket. Dicsőítsük Istent azért a győzelemért, amit már megszerzett, ugyanakkor azonban vegyük fel Isten teljes fegyverzetét és páncélzatát (Ef 6:10-17), hogy szembeszállhassunk az ellenséggel!

Thandi Klingbeil

87. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezetéhez (március 26- április 1.).

A gyerekek hibáznak. A mi gyermekeink hibáznak. Isten gyermekei hibáznak. Isten irgalmasan és jóindulatúan bánik a hibákat elkövető gyermekeivel, különösen azokkal, akik az életüket az Ő szolgálatára rendelték. Ez a helyzet Illéssel is.

Azt követően, hogy Illés a hitét látványosan szemléltette a Kármel hegyén, és a Baál prófétáinak százait győzte le, elbátortalanodott egyetlen asszony fenyegetése miatt, és az életéért menekült! Hogyan tudja Isten valójában elérni a hibákat elkövető gyermekeit? Nem tűzviharral, nem forgószéllel, nem földrengéssel, hanem ezek helyett lelki nyugalomban egy csendes, alig hallható hanggal. Ami felveti a kérdést, hogy hogyan kellene nekünk reagálni, amikor a gyermekeink tévednek – különösképpen azok, akik Istennek próbálnak élni. Milyen legyen a hozzáállásunk? Milyen tekintettel nézzünk rájuk? Milyen hangnemmel szólítsuk őket?

Isten halk hangját hallva Illés „szelíden és legyőzötten állt ott.” Egy erőteljes válasz talán kielégítőbb viselkedést eredményezhet a hibát elkövető gyermek részéről, de bekövetkezik-e a szívnek változása? „Isten Lelkének halk és szelíd hangja meg tudja változtatni szívünket.” {169. o.} Szülőkként és gyermekek vezetőikként érdemes alaposan megfontolnunk ezeket a dolgokat.

Mitch Menzmer
Kémiaiprofesszor
Southern Adventist University, Tennessee USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. március 28., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 28 - KEDD - Zsoltárok 148

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezet 625. nap

"Menj - parancsolta az Úr Illésnek -, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábélmehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a magad helyébe! És aki majd megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg."

Illés azt gondolta, hogy Izráelben egyedül csak ő imádja az igaz Istent. De az Úr, aki olvas mindenkinek a szívében, elárulta a prófétának, hogy sokan vannak még, akik a hitehagyás hosszú évei alatt hűségesek maradtak Hozzá. "De meghagyok Izráelben hétezer embert - mondta Isten -, minden térdet, mely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt."

Sok tanulságot vonhatunk le abból, amit Illés a csüggedés és látszólagos kudarc napjaiban tapasztalt. Felbecsülhetetlen tanulságok ezek Isten szolgái számára korunkban is, az igazságtól való általános elfordulás korában. Napjaink hitehagyása hasonló ahhoz, ami a próféta korát jellemezte Izráelben. Az emberinek az isteni fölé értékelésével, a népszerű vezetők dicsőítésével, a mammon imádásával és a tudománynak a kinyilatkoztatás fölé helyezésével tömegek követik ma a Baált. Kétely és hitetlenség árasztja végzetes befolyását az emberek értelmére és szívére. Sokan az emberi elméleteket Isten kinyilatkoztatásai helyére teszik. Nyíltan tanítják, hogy eljutottunk abba a korba, amikor az emberi értelmet az Ige tanításai fölé kell emelni. Kimondják, hogy érvénytelen Isten törvénye, az igaz élet mennyei normája. Az igazság ellenségének munkamódszere a megtévesztés. Ilyen eszközzel akarja rávenni az embert, hogy emberi rendelkezéseket állítson az isteni helyére, és felejtse el azt, amit Isten az ember boldogsága és üdvössége érdekében rendelt el.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 148

Ebben a zsoltárban minden teremtmény – beleértve a mennyeieket és Isten gyermekeit a Földön – mind Őt dicséri.

Először az angyalok és angyalseregek dicsőítik Istent. Utána a teremtés időrendi sorrendje szerint, amit Mózes első könyve részletez, minden elem és teremtmény felemeli a hangját Istenhez. A gyümölcsfákon és szálló madarakon keresztül a dicsőítéshez végül az ember, a teremtés koronája is csatlakozik, a leghatalmasabb királytól a legkisebb gyermekig – mind a Halleluja kórusban énekelnek.

Mégis, ez a kozmikus szimfónia egy meghitt megjegyzéssel ér véget: Istennek van egy „hozzá közel való népe” és amíg Isten a legmagasabb helyet érdemelné meg, Ő mégis az emberiséggel keresi a közelséget. Közel emeli népét a szívéhez.

Ez egyedül Jézus kereszthalála által lett lehetséges. Ez az áldozat és minden más, ami ez által megvalósult, örök hálaénekre indít bennünket a Halleluja kórusban.

Thandi Klingbeil



2017. március 27., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 27 - HÉTFŐ - Zsoltárok 147

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezet 624. nap

Az angyal kihívta a prófétát a barlangból, hogy álljon az Úr elé a hegyen és figyeljen szavára: "És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.

Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?"
Nem isteni hatalmának óriási megmutatkozásával, hanem "halk és szelíd hang"-on akarta Isten kinyilatkoztatni önmagát szolgája előtt. Meg akarta Illést tanítani arra, hogy nem mindig a leglátványosabb munkával lehet a legeredményesebben véghezvinni szándékát. Miközben Illés várt az Úr kinyilatkoztatására, zengett az orkán, villámok cikáztak, pusztító tűz sepert el mellette; de Isten ezekben nem volt jelen. Azután egy halk hangot hallott a próféta, és befedezte fejét az Úr jelenlétében. Nem volt már ingerült. Szelíden és legyőzötten állt ott. Most már tudta, hogy ha csendesen bízik és állhatatosan Istenre hagyatkozik, a szükség idején mindig segítségre talál.
Isten igazságának nem mindig a legcsiszoltabb formában való feltárása győzi meg és téríti meg az embereket. Nem az ékes vagy a logikus beszéd érinti szívüket, hanem a Szentlélek szelíd befolyása, amely csendben, de biztosan alakítja és építi a jellemet. Isten Lelkének halk és szelíd hangja meg tudja változtatni szívünket.

"Mit csinálsz itt Illés?" - kérdezte a hang; és a próféta újra csak ezt válaszolta: "Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni."
Az Úr azt felelte Illésnek, a törvénysértők nem maradhatnak büntetés nélkül Izráelben. Különös szükség volt olyan emberekre, akik végrehajtják azt, amit Isten rendelt a bálványimádó országok megbüntetésére. Szigorúan kellett eljárni, hogy mindenkinek alkalma legyen állást foglalnia az igaz Isten mellett. Illésnek vissza kellett térnie Izráelbe, és másokkal osztoznia a reformáció megvalósításával járó terhekben..

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 147

Milyen bátorító zsoltár! Isten, aki létrehozta a csillagokat, egyesével elnevezte őket a hatalmas világegyetemben. Ő az egyetlen, aki segít és meggyógyít minket: az egyetlen, aki gondoskodik a szükségleteinkről, az egyetlen, aki az Igét adta.

Ő az Egyetlen, aki segít és meggyógyít minket: Idősebb Testvérünk az örök trónnál áll. Minden lélekre letekint, aki Felé, mint Üdvözítő felé fordítja arcát. Tapasztalatból ismeri az emberiség gyengéit, szükségleteit, kísértéseinek erejét, mert Ő minden tekintetben hozzánk hasonlóan megkísértetett, kivéve a bűnt. Ő őrködik feletted, Isten remegő gyermeke. Megkísérttettél? Ő megszabadít. Gyenge vagy? Ő megerősít. Tudatlan vagy? Ő megvilágosít. Megsebesültél? Ő meggyógyít. Az Úr „elrendeli a csillagok számát”, ugyancsak „meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi sebeiket.” (Zsolt 147:4, 3) (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 272. oldal.)

Az egyetlen, aki gondoskodik a szükségleteinkről: Isten örvendezik, amikor elétárjuk az összes szükségletünket. Ahogy Dávid mondja a 11. versben: „Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, akik kegyelmében reménykednek.” Helyezd magad az ő kegyelmébe még ma!

Az egyetlen, aki az Igéjét adta: Milyen csodálatos, hogy vannak törvények és rendeletek Isten Igéjében, amelyek bemutatják Őt nekünk! Mikor az Ő szavát követjük, akkor megmutatjuk a világnak, hogy Istennek akarunk engedelmeskedni, és vele szeretnénk kapcsolatba kerülni. Mekkora kiváltság számunkra, hogy be tudjuk Istent mutatni a körülöttünk levőknek azáltal, hogy az Igéje szerint élünk!

Thandi Klingbeil



2017. március 26., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 26 - VASÁRNAP- Zsoltárok 146

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 13. fejezet 623. nap

13. "Mit csinálsz itt, Illés?"

Illés ugyan titokban menekült a Hóreb hegyére, de Isten tudott róla. A sötétség hatalmai szorongatták, de a fáradt és csüggedt próféta nem maradt magára a velük vívott küzdelemben. A barlang bejáratánál, amelyben Illés menedéket talált, Isten találkozott vele, nagy hatalmú angyalt küldött, hogy szükségleteiről érdeklődjék, és megértesse, mi a menny szándéka Izráellel.

Amíg Illés nem tanult meg teljesen Istenben bízni, addig nem tudta elvégezni munkáját azokért, akiket rávettek Baál imádására. A Kármel-hegyi emlékezetes győzelem utat nyitott még nagyobb győzelmek felé. Illés azonban Jézabel fenyegetése miatt elfordult az előtte megnyílt csodálatos lehetőségektől. Isten emberének meg kellett látnia, hogy pillanatnyilag milyen gyenge annak a feladatnak a nagyságához mérten, amellyel Isten meg akarja bízni.

Isten megkérdezte megpróbált szolgáját: "Mit csinálsz itt, Illés?" Én küldtelek a Kérith patakjához, azután a sareptai özvegyhez. Majd megbíztalak, hogy térj vissza Izráelbe és állj a bálványimádó papok elé a Kármelen. Én öveztelek fel erővel, hogy vezetni tudd a király hintóját Jezréel kapujáig. De ki mondta neked, hogy sietve menekülj a pusztába? Mi dolgod van itt?

És lelke keserűségében Illés elsírta panaszát: "Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.".

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 146

Özvegy édesanyám 74 éves. Még csak öt éves voltam, amikor édesapám veserákban meghalt. Anyukám nem ment férjhez újra. Nem könnyű egy gyermekeit egyedül nevelő szülő élete három kiskorú gyermekkel, de anya mindig azt mondta, hogy Isten különös gonddal és szeretettel hordoz bennünket a szívében.

Az olyan igék, mint a 9. vers: „Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja”, megadták neki azt az erőt, amire szüksége volt ahhoz, hogy felneveljen három gyermeket az Úr iránti igaz tiszteletben és engedelmességben. Emlékszem, hogy olykor nem voltam hálás a körülményeinkért, de minden helyzetet átvészeltünk, áldásainkat számlálva. Az 5. vers is arról biztosít, hogyha Istenben bízol és remélsz, áldott vagy.
Ellen White arra bátorít, hogy az áldásokat számoljuk, és kiáltsunk gyakran „Halleluját”. Azt írja, hogy „Reménységünk, bátorságunk és hitünk egyre fokozódna, ha többet dicsőítenénk Istent.” (Próféták és Királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 127. oldal). Igen, mindannyiunknak több reménységre, bátorságra és hitre van szüksége ezekben az utolsó napokban. Magasztaljuk Isten többet, és adjunk Neki dicsőséget, mert méltó rá! Ámen.

Thandi Klingbeil



2017. március 25., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 25 - SZOMBAT - Zsoltárok 145

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezet 622. nap

Van biztos orvosság a csüggedtek számára: a hit, az ima és a munka. A hit és tevékenység napról napra növekvő biztonságérzetet és megelégedést ad. Kísért-e az a gondolat, hogy átengedd magad a nyugtalanító balsejtelmeknek és a teljes csüggedésnek? A legsötétebb napokban se félj! Akkor sem, ha a látszat nagyon ijesztő. Higgy Istenben! Ő tudja, mire van szükséged. Nála van minden hatalom. Szeretete és könyörülete végtelen, kimeríthetetlen. Ne félj attól, hogy ígéretét nem váltja be! Ő az örök igazság. Soha nem változtatja meg szövetségét, amelyet az Őt szeretőkkel kötött. Szükségletük szerinti erőt ad szolgáinak. Pál apostol tanúsította: "De ő ezt mondta nekem: ,Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz'... Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12:9-10).

Elhagyta-e Isten Illést a megpróbáltatás órájában, amikor prófétája úgy érezte, hogy Isten és ember elhagyta? Ó dehogy! Most sem szerette kevésbé, mint akkor, amikor imájára válaszként tűz lobbant az égből és fénnyel árasztotta el a hegytetőt. Most pedig, amikor Illés ott aludt, szelíd érintés és kedves hang ébresztette fel. Rémülten felugrott, mintha menekülni akarna. Megijedt, hogy az ellenség rátalált. De a fölébe hajló szánakozó arc nem ellenség arca volt, hanem baráté. Isten angyalt küldött a mennyből, hogy táplálékot hozzon szolgájának. "Kelj föl, egyél" - mondta az angyal. "Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van."

Illés fogyasztott az erősítő ételből és italból, amit Isten küldött neki. Majd újra elaludt. Az angyal másodszor is jött. Megérintette a kimerült embert, és szánakozó szeretettel szólt: "Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted. Ő fölkelt, evett és ivott." Attól az ételtől megerősödve tudott menni "negyven nap és negyven éjjel, az Isten hegyéig, a Hórebig", ahol menedéket talált egy barlangban.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 145

A zsidó gyakorlatban ezt az akrosztichonos zsoltárt, amely Istent, mint királyt dicsőítette, a reggeli és az esti áldozat idején énekelték. Az, hogy valaki a dicsőítés hangjaival kezdi meg és fejezi be napját, meghosszabbíthatja az életét, és segít megőrizni az egészségét. A tudósok nincsenek egy véleményen arról, hogyan történhet ez meg, de tudjuk azt, hogy a pozitív beállítottságú és hálás emberek jobban ellenállnak a közönséges betegségeknek, jobb mentális és fizikai egészségnek örvendenek, és kisebb az esélyük a szívbetegségek okozta halálra. Salamon, a világ legbölcsebb embere ezt mondta: „A vidám elme jó orvosságul szolgál” (Péld 17:22).  

A keresztény ember számára Isten a dicsőítés tárgya. Isten „irgalmas és könyörületes Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű”, és „könyörületes minden teremtményéhez”. Nem érdemeink szerint bánik velünk, hanem szeret minket, mint teremtményeit.

Ez nem csupán rólunk és Istenről szól. Gondoljunk arra, milyen csodálatos példát adunk gyermekeinknek és a következő nemzedéknek azzal, ha együtt ünnepeljük Isten hűséges voltát és uralmát az életünkben! Isten dicsőítése legyen ott napirendünkben, bármilyen körülmények között vagyunk is! Isten nem változik; kegyelme, bocsánata, szeretete és hűsége irántunk végtelen! Dicsőség Neki! Dicsőség nevének!

Thandi Klingbeil

86. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezetéhez (március 19-25.).

Ezeket a sorokat majdnem napra pontosan egy évvel az után írom, hogy édesanyám nyolcvan éves korában eltávozott közülünk. Idén nyáron negyven éves lettem. Ha az Úr alkalmasnak lát, hogy még legalább negyven évvel megáldjon, milyenek lesznek ezek az elkövetkezendő évek? Évről évre egyre többet gondolok arra, amit ez idáig képes voltam elérni, és amit remélem, hogy még képes leszek elérni, mielőtt meghalok.

„Amikor Jób megragadott egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát, és a porban, hamuban bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete legszebb időszakává tette.” (164. o., kiemelés a szerzőtől) Én azért kezdtem imádkozni, hogy az Úr ugyanezt tegye velem.

Nem sokkal Kármel hegyi tapasztalata után Illés mély depresszióban találta magát, az életét megfenyegető Jézabel miatt. Egy pillanatra elvesztette a célját. Meggyőződése lett, hogy hiábavaló volt a szolgálata. Nem volt tudatában annak, hogy a legjobb rész még csak ezután jön el. És mégis, még abban a percben sem hagyta el a Teremtője. És Jóbhoz hasonlóan Illésre is az várt, hogy megragadjon egy halvány sugarat Teremtője fényéből. Nem a hatalmas szélben, sem a földrengésben, sem a tűzben, hanem a halk és szelíd hangban.

Mi magunk is tarthatunk szünetet egy pillanatra most azonnal, és kereshetjük, hogy megragadjunk egy halvány sugarat Teremtőnk fényéből. Emlékeztessük magunkat arra, hogy Krisztusban a legjobb még hátra van!

Fernando Villegas
Lelkész/Fiatal felnőttek Szolgálatának Osztálytitkára
Texico egyházterület

 Fordította: Gősi Csaba

2017. március 24., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 24 - PÉNTEK - Zsoltárok 144

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezet 621. nap

Jób a csüggedés és reménytelenség mélységéből az Isten kegyelmébe és megmentő hatalmába vetett feltétlen bizalom magaslatára emelkedett. Diadalmasan vallotta:

"Hiszen megölhet engem!
Nem is reménykedem!
Csak utaimat akarom védeni előtte.
Már az is segítség nekem..."

"Mert én tudom,
hogy az én megváltóm él,
és utoljára megáll a por fölött,
s ha ez a bőröm lefoszlik is,
testemben látom meg az Istent.
Saját magam látom meg őt..."
(Jób 13:15-16; 19:25-27).

"Ekkor megszólalt az Úr a viharban" (Jób 38:1), és kinyilatkoztatta szolgájának hatalma nagyságát. Amikor Jób megragadott egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát és a porban és hamuban bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete legszebb időszakává tette.

Elengedhetetlenül szükségünk van reménységre és bátorságra, hogy tökéletesen tudjunk szolgálni Istennek. Ezek a hit gyümölcsei. A csüggedés bűnös és ésszerűtlen dolog. Isten képes és kész "teljesebben" adni szolgáinak az erőt, amelyre szükségük van a próbatétel és megpróbáltatás idején. Talán úgy tűnik, hogy az Úr művének ellenségei jó és biztos alapokra fektették le terveiket.

Isten azonban megdöntheti a legbiztosabb terveket is. Meg is dönti, amikor és ahogyan jónak látja - ha szolgái hitét már eléggé megpróbálta.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 144

Ebben a zsoltárban Dávid elismeri, hogy egész lényét és minden képességét Istennek és az Ő jóságának köszönheti. Isten az, aki sikeres harcossá és királlyá tette őt. Isten az, aki megnyerte a csatáit.

Mi ma talán nem vívunk olyan háborúkat, mint Dávid, de a lelki harcmezőn igenis csatázunk a gonoszság hatalmasságai és erői ellen. Ebben a végidei küzdelemben el kell ismernünk Őt, aki a mi Menedékünk, Kősziklánk, Megváltónk és Pajzsunk. Bátorító a tudat, hogy bár mulandó teremtmények vagyunk, és a földi életünk csak lélegzet vagy tűnő árnyék az idő végtelenségében, Istennek mégis gondja van ránk. Isten, aki a Sínai-hegynél füstben, villámlásban és földrengésben jelentette ki magát, a mi harcainkban is meg akar mutatkozni ugyanazzal a megkérdőjelezhetetlen erővel, amit a hegy tetején tanúsított.

Dáviddal együtt egy új dicsőítő éneket énekelhetünk Isten áldásaiért. Talán nem mindnyájunk esetében jelentkezik Isten áldása az anyagi jólét, szép és egészséges gyermekek vagy katasztrófáktól és vereségektől mentes élet formájában, de ahogy az utolsó vers összefoglalja: ha Isten az életünk Ura, mindenképp’ boldogok vagyunk.

Thandi Klingbeil

86. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 12. fejezetéhez (március 19-25.).

Ezeket a sorokat majdnem napra pontosan egy évvel az után írom, hogy édesanyám nyolcvan éves korában eltávozott közülünk. Idén nyáron negyven éves lettem. Ha az Úr alkalmasnak lát, hogy még legalább negyven évvel megáldjon, milyenek lesznek ezek az elkövetkezendő évek? Évről évre egyre többet gondolok arra, amit ez idáig képes voltam elérni, és amit remélem, hogy még képes leszek elérni, mielőtt meghalok.

„Amikor Jób megragadott egy halvány sugarat Teremtője fényéből, megutálta önmagát, és a porban, hamuban bűnbánatot tartott. Ezután gazdagon áldotta meg az Úr, és utolsó éveit élete legszebb időszakává tette.” (164. o., kiemelés a szerzőtől) Én azért kezdtem imádkozni, hogy az Úr ugyanezt tegye velem.

Nem sokkal Kármel hegyi tapasztalata után Illés mély depresszióban találta magát, az életét megfenyegető Jézabel miatt. Egy pillanatra elvesztette a célját. Meggyőződése lett, hogy hiábavaló volt a szolgálata. Nem volt tudatában annak, hogy a legjobb rész még csak ezután jön el. És mégis, még abban a percben sem hagyta el a Teremtője. És Jóbhoz hasonlóan Illésre is az várt, hogy megragadjon egy halvány sugarat Teremtője fényéből. Nem a hatalmas szélben, sem a földrengésben, sem a tűzben, hanem a halk és szelíd hangban.

Mi magunk is tarthatunk szünetet egy pillanatra most azonnal, és kereshetjük, hogy megragadjunk egy halvány sugarat Teremtőnk fényéből. Emlékeztessük magunkat arra, hogy Krisztusban a legjobb még hátra van!

Fernando Villegas
Lelkész/Fiatal felnőttek Szolgálatának Osztálytitkára
Texico egyházterület

 Fordította: Gősi Csaba