2017. szeptember 30., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 30 - SZOMBAT - Ezékiel 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezet 810. nap

Mindenki számára rendkívül nagy jelentőségű időben élünk. Uralkodók és államférfiak, bizalmi állású és hatósági emberek, minden társadalmi osztályból való gondolkozó férfiak és nők figyelme a körülöttünk zajló eseményekre szegeződik. Figyelik a nemzetek egymás közti viszonyát. Észreveszik, hogy milyen feszültség uralkodik minden területen. Ráébrednek arra, hogy valami súlyos és döntő esemény van készülőben - hogy a világ rettenetes válság küszöbén áll.

A Biblia, és csakis a Biblia ad helyes látást ezekről a dolgokról. Benne tárulnak fel világunk történelmének végső nagy jelenetei, azok az események, amelyek már előrevetítik árnyékukat. Közeledésük zaja megremegteti a földet, és az emberek meghalnak a félelemtől.

"Az Úr elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. ...mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói" (Ézsa 24:1-6).

"Jaj, micsoda nap! Közel van már az Úr napja, pusztulás jön a Mindenhatótól! ...Elszáradt az elvetett mag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincs gabona. Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek." "A szőlőtő elszáradt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt. Eltűnt az öröm is az emberekből" (Jóel 1:15-18, 12).

"Ó, hogy gyötrődik egész bensőm, elszorul a szívem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkemben hallom már a kürtszót, a harci riadót! Romlás romlást ér, elpusztul az egész ország" (Jer 4:19-20).

"Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak, de megszabadul belőle!" (Jer 30:7).

"Ha az Urat tartod oltalmadnak,
a Felségest hajlékodnak,
nem érhet téged baj,
sátradhoz közel sem férhet csapás" (Zsolt 91:9-10).

"Sion leánya, ...ott vált meg téged az Úr, ellenségeid hatalmától. Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! De ők nem ismerik az Úr gondolatait, és nem értik tervét" (Mik 4:10-12). Isten nem hagyja cserben egyházát a legvészterhesebb órában. Szabadulást ígért. "Jóra fordítom Jákób sátrainak sorsát, és irgalmazok lakóhelyeinek - nyilatkoztatta ki az Úr" (Jer 30:18).

Akkor teljesül Isten szándéka. Országának elveit megdicsőíti mindenki a nap alatt.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez is egy mozgalmas fejezet, de a 8. fejezettől eltérően - ahol Ezékiel különböző helyeken fordul meg Jeruzsálemben és a Templomban - a 10. fejezet Isten dicsőségének helyváltoztatását írja le. Isten dicsősége elhagyja a Templom keleti kapuján át a Szentek Szentjét, majd a várost is elhagyja. Isten dicsőségének a jelenléte nélkül Jeruzsálem halott város. Úgy tűnik, hogy több mint véletlenszerű egybeesés, hogy épp amikor Júda felcserélte az igaz Isten imádatát a bálványok tiszteletére, Isten is ráhagyta Júdára, hogy a bálványok tiszteletének üres ígéreteiben reménykedjen. Isten évszázadokon át élt a nép között a Szentek Szentjében, most azonban távozott, mert a nép engedetlen lett.

Hogyan reagálnánk, ha rájönnénk, hogy lázadásunk és bálványimádásunk miatt Isten távol tartja magát istentiszteleteinktől? Hogy éreznél, ha felfedeznéd, hogy Isten - szombati énekeink és imáink ellenére - nincs jelen a gyülekezetünkben? Azt szeretném gondolni, hogy én megalázkodnék, és hogy a gyülekezet többi vezetőivel együtt Isten lábaihoz borulnánk, egyedül irgalmában reménykedve. A 11. fejezetben látni fogjuk, hogy Júda nem alázattál felelt arra, hogy Isten dicsősége elhagyta a Templomot.

Ugyanakkor - dacára annak, hogy Júda vezetői nem alázták meg magukat az Úr előtt - Ezékiel úgy írja le Isten dicsőségének eltávozását, hogy érzékelhetjük, Isten nem vetettel el a népet mit sem törődve velük, hanem hosszasan késlekedve, vonakodva hagyta el a Templomot.

A családom nagyon szeret látogatóba menni más családokhoz, vagy azt, ha más családok jönnek hozzánk. Ilyenkor a felnőttek sokáig beszélgetnek, a gyerekek pedig együtt játszanak. Amikor eljön az ideje, hogy a vendégek hazatérjenek, a búcsúzkodás is jó időbe telik. Már a nappali szobában kezdünk elköszönni, majd megállunk minden lehetséges helyen, egészen az előszobáig. Többször is elindulunk és megállunk, mert nem nagyon akaródzik elindulni.

Valahogy így hagyta el Isten is Jeruzsálemet - hosszasan késlekedve és vonakodva -, mert nem akart elmenni anélkül, hogy a lehető legtöbb esélyt adja meg Júdának, hogy végre így szóljon Hozzá: "Urunk, Istenünk, kérünk ne hagy magunkra. Nem akarjuk, hogy elmenj. Könyörgünk, maradj velünk!" Isten tegnap és ma és örökké ugyanaz. Ma is arra vágyik, hogy hallja gyermekeit, ahogy megszólítják Őt, és jelenlétéért könyörögnek. Dicsőség Istennek mindörökké.

Dr. Eric Bates

113. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezetéhez (szeptember 24-30.).

Az öntelt, nacionalista és lakomákat tartó Belsazár világi és szentségtörő módon használta a templomi edényeket – mindazonáltal nem volt ez utolsó csepp a pohárban a jó Isten számára. Belsazár rettegése attól, hogy a vádlottak padjára kell állnia a Világegyetem Istene előtt, az nagyságában csak a sírás, a pánik és félelem mikrokozmosza, amit az Istent nem követők fognak átélni Jézus eljövetelekor.

Azok, akik elvesznek Krisztus második eljövetelekor, sok esélyt elszalasztottak addigra, pedig Krisztus követőjévé válhattak volna, ugyanúgy Belsazárnak is megadatott Isten ismerete. Felkészülhetett volna Dárius inváziójára, azonban ő figyelmen kívül hagyta a próféták üzeneteit és folytatta züllött, énközpontú életmódját.

Minden személynek és nemzetnek lehetősége van arra, hogy döntsön: eleget tesz-e az Örökkévaló tervének. Mindenki próba alatt van, és tragikus módon a legtöbben elbuknak. Ma is, látván a politikai eseményeket, illene felismernünk, hogy valami nagyszerű és döntő jelentőségű esemény fog történni. Éppen ma döntünk a sorsunkról.

Folytatjuk-e hát önző életünket, úgy, mint Belsazár, vagy hűségesek leszünk Istenhez, úgy, mint Dániel, „szakadjon bár az ég”?

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

2017. szeptember 29., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 29 - PÉNTEK - Ezékiel 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezet 809. nap

A nemzetek elutasították a mennyei elveket, és ezzel saját pusztulásukat munkálták. De az isteni, a mindent legyőző akarat megnyilvánult minden korszakban. Ezt látta Ezékiel próféta abban a csodálatos látomásban, amelyet a káldeusok földjén való rabsága idején kapott. Ámuló szemei előtt kirajzolódtak a mindenek felett álló hatalmat kinyilatkoztató szimbólumok. Ennek a hatalomnak köze van a földi uralkodók ügyeihez.

A Kébár folyó partján Ezékiel forgószelet látott, amely mintha észak felől támadt volna, "nagy felhővel és egymást érő villámlással, körülötte fényözönnel. A közepéből... mintha ezüstös csillogás tündöklött volna". Négy élőlény egymást keresztező kerekeket mozgatott. Magasan felettük "trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott". "A kerúbok szárnyai alatt emberi kéz alakja látszott" (Ez 1:4, 26; 10:8). A kerekek elrendezése olyan bonyolult volt, hogy első látásra úgy tűnt, mintha megbomlott volna közöttük a rend, pedig teljesen összehangoltan működtek. Mennyei lények hajtották azokat a kerekeket. A mennyei lényeket pedig a kerúbok szárnyai alatt levő kéz tartotta és irányította. Felettük a zafír-trónon ült az Örökkévaló. A trón körüli szivárvány pedig az isteni kegyelmet szimbolizálta.

Isten hatalma úgy irányítja a szövevényes emberi eseményeket, mint ahogy a kerúbok szárnyai alatt levő kéz vezérelte a kerékféleségek bonyolult rendszerét. Az, aki a nemzetek harcai és kavargásai közepette a kerúbok felett ül, most is irányítja e föld ügyeit.

A nemzetek történelme nekünk is szól. Minden népnek és minden egyes embernek megvan a helye Isten csodálatos tervében. Az egyének és nemzetek megméretése ma folyik. A mérleg annak kezében van, aki soha nem téved. Mindenki maga határoz sorsáról, Isten pedig mindent kezében tartva megvalósítja saját szándékát.

A próféciák, amelyeket a nagy VAGYOK adott Igéjében, az eseményeket - a múlt örökkévalóságától a jövő örökkévalóságáig - láncszemekként egymáshoz kapcsolják, és megmondják, hol állunk ma a korszakok folyamatában, és mit várhatunk az eljövendő időben. Mindazt nyomon követhetjük a történelem lapjain, aminek a prófécia szerint napjainkig be kell következnie, és biztosak lehetünk abban, hogy mindaz, ami még hátra van, be fog teljesedni a maga idejében.

Az idők jelei ma azt mutatják, hogy nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. Világunkban minden kavarog. Szemünk előtt teljesednek azok az események, amelyeknek a Megváltó próféciája szerint meg kell előznie eljövetelét: "Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket... Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé" (Mt 24:6-7).

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ezékiel próféta előző fejezetben szereplő látomása után, amely a növekvő gonoszságról szól, hat angyal kap megbízatást Isten ítéletének a végrehajtására. Közülük az egyik, aki papi öltözetet visel, azt a feladatot kapja, hogy jelet tegyen azok homlokára, akik szomorkodnak a Júdában elkövetett gonoszságok miatt. Azokat, akiken nincs jel, kezdve a vénektől egészen azokig, akik a Templomon kívül vannak, el kell pusztítaniuk. Azokat pedig, akiken jel van, meg kell kímélniük. Ez az ítélet annyira széleskörű volt, hogy Ezékiel attól félt, hogy még egy maradék sem éli túl a pusztítást (8. vers).  

Ezek a képek megismétlődnek Jelenések könyve 9:4-ben, ahol Isten miközben körülírja a csapásokat, utasítja a sáskákat, hogy ne ártsanak azoknak, akiknek a homlokukon jel található. Ezékiel könyvéhez hasonlóan a Jelenések könyvében ez a megjelölés vagy elpecsételés Isten különleges védelmét jelenti az igazak számára, amint túlélik a megpróbáló időket Jézus közvetlen visszajövetele előtt.

Mi valóban az utolsó napokban élünk Jézus eljövetele előtt. Ez a nap borzalmas lesz azoknak, akik elutasították a Megváltót, és felvették magukra a fenevad bélyegét. Ezékiel kérdése, hogy a maradék túl fogja-e élni vagy nem Isten ítéletét, egy nagyon komoly kérdés. Túléli-e valaki is? A válasz egy határozott "igen". Istennek van egy maradéka. Az igazak homlokukon viselik Isten saját jelét, amely az Ő tulajdonát jelöli. Isten jóváhagyó bélyege lesz a homlokukon. Ez a jel garantálja viselője Isten iránti hűségét és Krisztus jellemének megnyilvánulását életükben, mintha a sajátjuk lenne, de nem azért, amit ők tettek, hanem Isten kegyelemteljes munkájának köszönhetően, amelyet a Szentlélek végez el szívükben.

Sok adventista a pecsétet a szombat megtartásával azonosítja, ami egy külső jele annak, hogy valaki szereti Krisztust és alárendeli magát neki. A szombat megtartása azonban csak egy külső bizonyítéka a Szentlélek szívet elpecsételő munkájának. A jel nem a szombat megtartása, hanem az igazak jellemének kialakulását ábrázolja. 

Ezékiel látomásban egy olyan népet lát, amely úgy véli, hogy Isten túl kegyelmes ahhoz, hogy ítéletet hozzon, és akik úgy gondolják, hogy tetteiket nem látja Isten, vagy mentségükre szolgál a körülöttük lévők bűne. Büszkék és önzőek. De ezzel ellentétben Isten meghagy egy maradékot, amely semmiben sem olyan, mint a többség. Amikor Isten a megpecsételteket jellemzi, a maradék azonosító jele a mély szomorúság afelett a gonoszság felett, amely saját földjükön és saját népük között megy végbe.

Kevés különbség látható az elpecsételtek között és azok között, akik nem rendelkeznek Isten jelével. Mindnyájan zsidók, rokonok és szomszédok. A maradék azonban olyan emberekből áll, akik felismerik szükségleteiket és megbánják bűneiket. Ők Krisztusnak alárendelt emberek, akik teljes szívükkel keresik az Urat. Amint alárendelik magukat és megalázzák magukat Isten előtt, Ő kegyelmet biztosít nekik, hogy tükrözzék az Ő jellemét. Ő az, aki kegyelmesen átformálja a jellemünket, és átalakít bennünket az Ő képmására. Ez egy csodálatos hír! Ámen.

Dr. Eric Bates

113. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezetéhez (szeptember 24-30.).

Az öntelt, nacionalista és lakomákat tartó Belsazár világi és szentségtörő módon használta a templomi edényeket – mindazonáltal nem volt ez utolsó csepp a pohárban a jó Isten számára. Belsazár rettegése attól, hogy a vádlottak padjára kell állnia a Világegyetem Istene előtt, az nagyságában csak a sírás, a pánik és félelem mikrokozmosza, amit az Istent nem követők fognak átélni Jézus eljövetelekor.

Azok, akik elvesznek Krisztus második eljövetelekor, sok esélyt elszalasztottak addigra, pedig Krisztus követőjévé válhattak volna, ugyanúgy Belsazárnak is megadatott Isten ismerete. Felkészülhetett volna Dárius inváziójára, azonban ő figyelmen kívül hagyta a próféták üzeneteit és folytatta züllött, énközpontú életmódját.

Minden személynek és nemzetnek lehetősége van arra, hogy döntsön: eleget tesz-e az Örökkévaló tervének. Mindenki próba alatt van, és tragikus módon a legtöbben elbuknak. Ma is, látván a politikai eseményeket, illene felismernünk, hogy valami nagyszerű és döntő jelentőségű esemény fog történni. Éppen ma döntünk a sorsunkról.

Folytatjuk-e hát önző életünket, úgy, mint Belsazár, vagy hűségesek leszünk Istenhez, úgy, mint Dániel, „szakadjon bár az ég”?

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

2017. szeptember 28., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 28 - CSÜTÖRTÖK - Ezékiel 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezet 808. nap

Babilon utolsó uralkodója az elsőhöz hasonló ítéletet hallott a mennyei Vigyázótól: "Néked szól ez az üzenet... elvesztetted királyságodat" (Dán 4:28).

"Szállj le és ülj a porba,
Babilon szűz leánya!
Ülj a földre, nincs már trónus...
Ülj némán, menj sötét helyre,
káldeusok leánya!
Nem neveznek többé országok úrnőjének.

Megharagudtam népemre,
eltaszítottam örökségemet,
és kezedbe adtam őket.
Te pedig irgalmatlanul bántál velük,
az öregre is súlyos igát raktál.

Azt gondoltad, hogy úrnő maradsz örök időkre?
Nem fontoltad meg ezeket,
nem gondoltál a végére.
De most halld meg ezt,
te, aki jóléthez szoktál,
biztonságban laktál,
és ezt mondtad magadban:
Csak én vagyok,
rajtam kívül nincs más!
Nem leszek özvegy,
nem tudom meg, mi a gyermektelenség!

Pedig megéred mindkettőt
hirtelen, egyetlen napon:
rád nehezedik teljes súllyal
a gyermektelenség és az özvegység,
hiába a sok varázslás,
a nagy hatású varázsige!

Gonoszságodban bíztál,
azt gondoltad, hogy nem lát senki.
Bölcsességed és tudományod félrevezetett,
amikor ezt gondoltad magadban:
Csak én vagyok,
rajtam kívül nincs más!

Pedig utolér téged is a baj,
nem tudsz ellene varázsigét.
Rád szakad a veszedelem,
nem tudod elhárítani.
Hirtelen ér utol
a nem várt pusztulás.

Állj elő varázsigéiddel
és sok varázslásoddal
amellyel ifjúságod óta vesződtél,
hátha segíthetsz magadon,
hátha elriasztod a bajt!

Agyonfárasztod magad tervezgetésekkel.
Álljanak elő, és segítsenek meg,
akik az eget vizsgálják,
a csillagokat nézik,
és újhold napján előre megmondják,
mi történik veled.

Úgy járnak, mint a tarló,
tűz égeti el őket.
Nem mentik meg életüket
a lángok hatalmából...
nem segít rajtad senki!" (Ézsa 47:1-15).

A cselekvés színterére lépő nemzetek azért foglalhatják el helyüket a földön, hogy megmutatkozzék, betöltik-e a "Vigyázó" és a "Szent" szándékát. A prófécia felvázolta a világ nagy birodalmainak - Babilónia, Médó-Perzsia, Görögország és Róma - emelkedését és útját. Mindegyiküknél - mint a kevésbé hatalmas nemzeteknél is - a történelem megismételte önmagát. Mindegyiknek volt próbaideje; mindegyik kudarcot vallott, dicsőségük megfakult, hatalmuk elmúlt.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Érdekes az, hogy Ezékiel mindenik látomása ebben a fejezetben sokkal rosszabb, mint az előző látomás. Az első látomásban Ezékiel "az Istent bosszúságra ingerlő bálványt" látja, amely Jeruzsálem északi kapujában található és ott imádják. Észak volt az az égtáj, ahonnan általában Júda ellenségei érkeztek. Ahelyett, hogy Istenben bíztak volna, ettől a bálványtól várták a védelmüket. Bár nagyon súlyos volt Júdának ez a bűne, még mélyebbre süllyedtek. Miközben az első látomás egy nyilvános bálványimádásról szól, Ezékiel második látomása egy sokkal bizalmasabb helyre viszi el őt, a Templom udvarának a bejáratához. Itt látja Ezékiel a 70 vezető embert, akik falba vésett egyiptomi stílusú isteneket imádnak. El tudjuk képzelni Júda vezetőit, amit egyiptomi isteneket imádnak, és kijelentik, hogy Isten nem látja őket, és elfeledkezett róluk (12. vers). Ez elképzelhetetlen, de teljesen elhalványul a következő látomáshoz képest. 

Ezékiel asszonyokat lát, akik babiloni rítusokat gyakorolnak, siratják Tammuz istent. A szertartásnak az volt a célja, hogy felgyorsítsa Dumuzu (a Tammuz babiloni neve) feltámadását. Ez a szertartás a tél végét jelölte és a termékenységet és az új életet jelképezte. Ezek az asszonyok a halott tél istent imádták az Élő Isten helyett. A nyolcadik fejezet utolsó látomása volt a legvisszataszítóbb. Ez a látomás magában a Templomban történik. Ezékiel 25 embert lát, akik hátat fordítanak a Templomnak, kelet felé néznek és imádják a napot. Hátat fordítanak a Teremtőnek és a teremtményt imádják. 

Ez a látomást senkit sem hagy ki. A bálványimádásról szóló látomások mindenkire kiterjednek: férfiak és asszonyok, vezetők és a környék összes bálványa. A bálványimádás egész Jeruzsálemet behálózta, és még a Templomba is bejutott. Fontos megfigyelni a Júda bálványimádásáról szóló látomásokban, hogy ezek a bálványimádók, soha nem állították azt, hogy Isten nem létezik. Elismerték létezését, de Júda népe és vezetőik tagadták azt, hogy valami köze lenne életükhöz. 

Azt hiszem, hogy időnként ugyanez elmondható rólunk is. Amikor komoly betegséggel, vagy anyagi nehézségekkel nézünk szembe munkánk elvesztése miatt, vagy amikor tönkremennek kapcsolataink, ritkán kérdőjelezzük meg Isten létezését. Bár nem kételkedünk létezésében, a stresszünk, aggodalmaink és félelmeink világosan megkérdőjelezik azt, hogy Istennek köze lenne életünkhöz.  Amikor az aggodalmainkra és nyugtalanságunkra sajátmagunk alkotta bálványainknál  - szórakozás, vagyon, erkölcstelenség - keressünk a megoldást, azt üzenjük Istennek, hogy Ő vagy nem képes segíteni nekünk, vagy nem akar megáldani bennünket. De van egy jó hír: Isten akar és tud is segíteni. Te és én mindenek felett bízhatunk Benne. Ámen

Dr. Eric Bates

113. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezetéhez (szeptember 24-30.).

Az öntelt, nacionalista és lakomákat tartó Belsazár világi és szentségtörő módon használta a templomi edényeket – mindazonáltal nem volt ez utolsó csepp a pohárban a jó Isten számára. Belsazár rettegése attól, hogy a vádlottak padjára kell állnia a Világegyetem Istene előtt, az nagyságában csak a sírás, a pánik és félelem mikrokozmosza, amit az Istent nem követők fognak átélni Jézus eljövetelekor.

Azok, akik elvesznek Krisztus második eljövetelekor, sok esélyt elszalasztottak addigra, pedig Krisztus követőjévé válhattak volna, ugyanúgy Belsazárnak is megadatott Isten ismerete. Felkészülhetett volna Dárius inváziójára, azonban ő figyelmen kívül hagyta a próféták üzeneteit és folytatta züllött, énközpontú életmódját.

Minden személynek és nemzetnek lehetősége van arra, hogy döntsön: eleget tesz-e az Örökkévaló tervének. Mindenki próba alatt van, és tragikus módon a legtöbben elbuknak. Ma is, látván a politikai eseményeket, illene felismernünk, hogy valami nagyszerű és döntő jelentőségű esemény fog történni. Éppen ma döntünk a sorsunkról.

Folytatjuk-e hát önző életünket, úgy, mint Belsazár, vagy hűségesek leszünk Istenhez, úgy, mint Dániel, „szakadjon bár az ég”?

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

2017. szeptember 27., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 27 - SZERDA - Ezékiel 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezet 807. nap

A király még az ünnepség csarnokában volt, körülvéve azokkal, akiknek sorsa megpecsételődött, amikor hírnök közölte vele, hogy "betörtek városába", elfoglalta az ellenség, akinek cselfogásai ellen olyan biztonságban érezte magát; "birtokba vették a gázlókat, ...a harcosokat rémület fogta el" (Jer 51:31-32). Mialatt ő és főemberei Jahve szent edényeiből ittak, és dicsőítették ezüst és arany isteneiket, mialatt a médek és a perzsák - az Eufrátesz vizét medréből elvezetve - bevonultak az őrizetlen város belsejébe. Círusz serege már a palota fala alatt állt; a várost "mint a sáska" (Jer 51:14) töltötték meg az ellenség katonái; és diadalittas ordításuk túlharsogta a megdöbbent tivornyázók kétségbeesett kiáltozását.


"Még azon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát", és idegen uralkodó ült a trónra.

A héber próféták világosan megmondták, hogyan fog Babilon elesni. Amikor Isten látomásban kinyilatkoztatta nekik a jövő eseményeit, így kiáltottak: "Hogy elfoglalták Sésakot! Meghódították az egész föld büszkeségét! Milyen borzasztó lett Babilon a népek között!" "Hogy levágták, hogy összetörték az egész föld pörölyét! Milyen borzasztó lett Babilon a népek között!" "Babilon elfoglalásának zajától megrendül a föld, jajkiáltás hangzik a népek között."

"Hirtelen esett el Babilon, összeomlott..." "Pusztító tör Babilonra, elfogják vitézeit, összetörik íjukat, mert a megtorlás Istene, az Úr, bizonyosan megfizet. Lerészegítem vezetőit, bölcseit, helytartóit, előljáróit és vitézeit. Örök álmot alusznak, és nem ébrednek föl - így szól a Király, akinek Seregek Ura a neve."

"Csapdába ejtettelek, meg is vagy már fogva, Babilon, észre sem vetted! Rád találtak, és megragadtak, mert az Úr ellen mertél harcolni! Kinyitotta fegyvertárát az Úr, előhozta haragja fegyvereit. Mert munkája van az Úrnak, a Seregek Urának a káldeusok országában."

"Ezt mondja a Seregek Ura: Nyomorgatták Izráel fiait Júda fiaival együtt. Akik fogságba hurcolták, ott tartják őket, nem akarják elbocsátani. De megváltójuk erős, Seregek Ura a neve. Győzelemre viszi ügyüket, nyugalmat hoz a földre; Babilon lakóira azonban rettegést" (Jer 51:41; 50:23, 46; 51:8, 56-57; 50:24-25, 33-34).

Tehát "Babilon széles várfalát teljesen lerombolják és magas kapui tűzben égnek el." Így szüntette meg Jahve, a Seregek Ura véget vet "a kevélyek gőgjének az erőszakosok gőgősségét" megalázza. Így lett "Babilon, az országok ékessége, a káldeusok fenséges dísze" Sodoma és Gomorához hasonlóan örökre megátkozott hely. "Nem telepszik le ott többé senki, nem lakik ott senki a jövő nemzedékek során. Nem sátoroz ott az arab, nem deleltetnek ott pásztorok, hanem pusztai vadak tanyáznak ott, ...és baglyokkal telnek meg házaik. Struccok laknak majd ott, és démonok szökdelnek ott. Hiénák üvöltöznek kastélyaikban, gyönyörű palotáikban sakálok, mert hamar eljön az ideje, nem késnek napjai." "Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel - így szól a Seregek Ura" (Jer 51:58; Ézsa 13:11, 19-22; 14:23).

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A közelmúltban egy prédikációs sorozatot tartottam Ezékiel próféta könyvének egyes szakaszairól. Amikor a hetedik fejezethez értem, átugrottam és helyette a nyolcadik fejezetről prédikáltam. Őszintén megvallom, azért hagytam ki a hetedik fejezetet, mert ez egy nehéz fejezet. Az ítéletről szól, és én mindig küszködtem az ítélet témájával.

Fiatal koromban sokszor keveredtem bajba. A feleségem úgy fogalmazott, hogy egy maximális fordulatszámon pörgő gyermek voltam. Mindig azt tettem, amit nem kellett volna, és soha sem tettem azt, amit tennem kellett volna, és ennek eredményeként sokszor találkoztam az ítélettel és a büntetéssel. Könnyen befolyásolható voltam és gyorsan át tudtam hárítani a felelőséget más gyermekekre a családban, de az ítélet formájában megnyilvánuló igazság mindig megtalált engem a teljes erejével, még akkor is, ha sikeresen késleltetni tudtam egy ideig.

Soha nem mutattam nagy érdeklődést az ítélet iránt, így a hetedik fejezet átugrása nem jelentett nagy nehézséget nekem. De miközben a következő fejezeten dolgoztam, az Úr meggyőzött engem, hogy ne hagyjam ki ezt a fejezetet, hanem menjek vissza, és prédikáljam azt, ami a szövegben van. Ahogy imádságos szívvel tanulmányoztam, egy néhány dolog világos lett számomra, különösképpen az, hogy milyen teljes és megsemmisítő volt az Izrael számára kilátásba helyezett ítélet, és hogy milyen személyes volt Isten számára az ítélet (figyeljük meg a személyes névmásokat a 8-9. versekben). Milyen teljes volt Izrael bálványainak a kudarca abban, hogy megmentsék őket Babilontól.

Tanulmányoztam a szöveget, hogy Isten kegyelmének legalább egy kis sugarát felfedezzem, de minden amit találtam Isten személyes, mindent átfogó ítélete. Ekkor kezdett el Isten a szívemhez beszélni. Mivel hajlok arra, hogy a kegyelmet és az ítéletet teljesen különválasszam, és reménykedek, hogy a kegyelem Isten mérlegén sokkal súlyosabb lesz, mint az ítélet a mérleg másik serpenyőjén, nem láttam meg Isten kegyelmét az ítéletében. Hogyan lehet az ítélet kegyelemmel telített? Amikor édesanyám gyermekként fenyített, a célja nemcsak a büntetés volt. A célja ugyanaz volt velem, mint Isten célja Izraellel - a jellemépítés és a növekedés. Isten fegyelmezése kegyelmes, mert ráébreszt arra a tényre, hogy Isten komolyan veszi a bűnt. A fegyelmezésnek időnként szigorúnak kell lennie, hogy a bűn ne terjedjen gyorsabban, mint ahogy amúgy is terjed, és az ítélet azt is nyilvánosságra hozza, hogy bálványaink milyen haszontalanok. Amikor Isten népe szembenézett Isten ítéletével, ezüstjüket és aranyukat kidobálták az utcára, mintha tisztátalan volna (lásd: 19. vers). Az ítéletben megnyilvánuló kegyelem által mi is rájövünk bálványaink értelmetlenségére, amelyeket azért választottunk, hogy kielégítsenek bennünket és elvegyék a félelmeinket. 

Az Ezékiel által megjövendölt ítélet, nem jelentette Júda végső ítéletét. Az ítélet közepette lehetőségük nyílt a bűnbánatra és az egy igaz Istenhez való megtérésre. Amint ma az ítélet folyik, mi is lehetőséget kaptunk arra, hogy elforduljunk bálványainktól, és visszatérjünk Istenhez. Az ítéletben ott van a kegyelem nagyszerű jó híre! Ámen

Dr. Eric Bates

113. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezetéhez (szeptember 24-30.).

Az öntelt, nacionalista és lakomákat tartó Belsazár világi és szentségtörő módon használta a templomi edényeket – mindazonáltal nem volt ez utolsó csepp a pohárban a jó Isten számára. Belsazár rettegése attól, hogy a vádlottak padjára kell állnia a Világegyetem Istene előtt, az nagyságában csak a sírás, a pánik és félelem mikrokozmosza, amit az Istent nem követők fognak átélni Jézus eljövetelekor.

Azok, akik elvesznek Krisztus második eljövetelekor, sok esélyt elszalasztottak addigra, pedig Krisztus követőjévé válhattak volna, ugyanúgy Belsazárnak is megadatott Isten ismerete. Felkészülhetett volna Dárius inváziójára, azonban ő figyelmen kívül hagyta a próféták üzeneteit és folytatta züllött, énközpontú életmódját.

Minden személynek és nemzetnek lehetősége van arra, hogy döntsön: eleget tesz-e az Örökkévaló tervének. Mindenki próba alatt van, és tragikus módon a legtöbben elbuknak. Ma is, látván a politikai eseményeket, illene felismernünk, hogy valami nagyszerű és döntő jelentőségű esemény fog történni. Éppen ma döntünk a sorsunkról.

Folytatjuk-e hát önző életünket, úgy, mint Belsazár, vagy hűségesek leszünk Istenhez, úgy, mint Dániel, „szakadjon bár az ég”?

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba