2018. május 31., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 31 - CSÜTÖRTÖK - Róma 9


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 35. fejezet 1053. nap

A vihar megszűnik. A hullámhegyek aláesnek, elcsendesednek. A felhők eltakarodnak, előtűnnek a csillagok. A hajó nyugodt tengeren pihen. Ekkor Jézus tanítványaihoz fordul, és szomorúan megkérdi: "Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?" (Mk 4:40)

A tanítványok elnémultak. Még Péter sem próbálta kifejezni a szívét összeszorító félelmet. A Jézust kísérő többi hajó ugyanolyan veszélyben volt, mint a tanítványoké. Félelem és kétségbeesés lett úrrá azok utasain is. Jézus parancsa azonban lecsendesítette a zűrzavar színhelyét. A vihar tombolása közel sodorta egymáshoz a hajókat, így mindenki látta a csodát. A rákövetkező csendben elfeledkeztek a félelemről. Az emberek ezt suttogták egymásnak: "Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?" (Mk 4:41)

Amikor Jézust felkeltették a viharban, tökéletesen nyugodt volt. Szavaiban, tekintetében nyoma sem volt a félelemnek, mivel szívében nem lakozott félelem. Ám nem a mindenható erő birtokában pihent. Nem mint az "ég, föld s tenger Ura" nyugodott csendben. Ezt a hatalmat letette, és így szólt: "Én semmit sem cselekedhetem magamtól" (Jn 5: 30). Az Atya hatalmában bízott. Jézus hitben pihent - hitt Isten szeretetében, gondviselésében -, a vihart lecsendesítő szó hatalma pedig Isten hatalma volt.

Ahogyan Jézus hittel pihent Atyja gondviselésében, úgy kell nekünk megpihennünk Megváltónk gondoskodásában. Ha a tanítványok bíztak volna Benne, békében maradtak volna. A veszedelemben tanúsított félelmük megmutatta hitetlenségüket. Abbeli erőfeszítésükben, hogy megmeneküljenek, megfeledkeztek Jézusról, s csak akkor fordultak Hozzá, aki segíthet rajtuk, amikor magukban már nem bízhattak.

Milyen gyakran szerzünk a tanítványokéhoz hasonló tapasztalatot! Amikor a kísértés vihara eljő, rettentő villámok cikáznak, a hullámok átcsapnak rajtunk, mi egyedül küszködünk a viharral, mert elfelejtjük, hogy Valaki segíthet. Saját erőnkben bízunk, míg reményünk porba hull, s már-már elveszünk. Akkor eszünkbe jut Jézus, s ha Őt hívjuk, hogy mentsen meg, nem kiáltunk hiába. Bár szomorúan megrója hitetlenségünket, önbizalmunkat, sohasem tagadja meg a szükséges segítséget. Legyünk szárazföldön vagy vízen, ha Megváltónk szívünkben él, nem kell félnünk. Élő hitünk az Üdvözítőben lecsendesíti az élet tengerét, s Ő olyan módon szabadít meg a vészből, ahogy azt a legjobbnak ítéli.

A vihar lecsendesítésében egy másik lelki tanulság is rejlik. Minden ember tapasztalata igazolja a Szentírás szavainak igazságát: "A hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik. [...] Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!" (Ésa 57:20-21) A bűn tönkretette békességünket. Míg az ént meg nem fékezzük, nem lelünk nyugalmat. A szív parancsoló szenvedélyeit nem irányíthatja emberi erő. Itt éppoly tehetetlenek vagyunk, mint a tanítványok a dühöngő vihar lecsendesítésében. Ő viszont, Aki a galileai hullámtarajoknak békét szólt, a béke szavait mondja minden léleknek. Bármily vad is a vihar, aki Jézushoz kiált: "Uram, ments meg minket", az megszabadul. Kegyelme megbékíti a lelket Istennel, lecsendesíti az emberi szenvedélyek küzdelmét, szeretetében megpihen a szív. "Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérié őket az ő kívánságuknak partjára" (Zsolt 107:29-30). "Megigazulván hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által" (Róm 5:1). "Lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké" (Ésa 32:17).

Hajnalban a Megváltó és kísérete partot ért. A felkelő nap fénye a béke áldásával simította végig a tengert és a szárazföldet. Ám alighogy a partra léptek, a szörnyű viharnál is borzasztóbb látvány fogadta őket. A sírboltok közötti rejtekhelyről két ördöngős rohant rájuk, mintha darabokra akarnák tépni őket. Láncdarabok lógtak rajtuk, amelyeket a fogságból való menekülésükkor törtek szét. Testük mély sebekből vérzett, mert éles kövekkel vagdosták magukat. Szemük. szikrázott hosszú, bozontos hajuk alól. Az őket hatalmukban tartó démonok minden emberi vonásukat eltüntették, inkább vadállatokra hasonlítottak, mint emberekre.

A tanítványok és társaik rémülten menekültek, de nemsokára észrevették, hogy Jézus nincs velük, és megfordultak, látni akarták, hol van. Ott állt, ahol hagyták. Aki lecsendesítette a vihart, aki szembe került Sátánnal és legyőzte, az nem menekült el a démonok elől sem. Amikor az ördöngösök fogcsikorgatva, habzó szájal közeledtek Hozzá, Jézus felemelte kezét, mellyel nyugalomra intette a hullámokat, és a férfiak nem jöttek közelebb. Tajtékozva, de tehetetlenül álltak előtte.

Mai Bibliai szakasz: Róma 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Miután Pál az első nyolc fejezetben világos leírását adta az evangéliumnak, levele második felében rátér az evangélium gyakorlati alkalmazására. Azt is olvashatjuk itt, hogy mély aggodalmát fejezi ki a zsidó nép iránt. 

Ebben a fejezetben Pál mély szomorúságát fejezi ki a zsidók elveszett lelkiállapota miatt. Ők vérszerinti rokonai, de nem lelki atyjafiai. A múltba visszatekintve, néhány zsidó – mint például Izsák –, elfogadta az igaz evangéliumot. Csodaképpen való megszületése az új szövetség kezdetét és megerősítését jelentette. Ábrahámnak voltak más fiai is, de ők nem a szövetség fiai voltak. Azoknak, akik lelki Izraellé válnak, új születésre van szükségünk, ami szintén egy csoda. A fizikai születés, még ha valaki zsidónak születik is, nem üdvözít senkit. A hetednapi adventisták közül néhányan olyanok vagyunk, mint a régi zsidók. Rendelkezünk az igazsággal, de vajon van-e olyan hitünk Jézus Krisztusban, amely az Isten által megígért újjászületést előidézi?

Pálnak érdekes eszmefuttatása van az Isten kegyelmére adott különböző válaszokról. Jákob válaszolt Isten kegyelmére, Ézsau nem. Isten újra és újra felkínálta kegyelmét és hatalmát a fáraónak, de a fáraó megkeményedett az ő bűnében. Nem Isten a hibás azért, hogy egyes teremtményei nem válaszolnak kegyelmére, és a pusztulás edényeivé válnak. Azok, akik hittel válaszolnak, olyanok, mint a fazekas agyaga, amelyet az Alkotó a tisztesség edényeivé formál (11-24. vers). A szembetűnő ellentmondás az, hogy sok zsidó válaszolt Istennek Jézus Krisztusban megnyilvánult kegyelmére, de ezt szívük keménységével tették, és halálra adták Őt. Minden igazsággal rendelkeztek, de ne ismerték fel az igazság Adóját. Azonban sok pogány válaszolt Isten kegyelmére, miközben nem rendelkeztek azokkal az előnyökkel, amelyekkel a zsidók rendelkeztek.

Pál azzal zárja a fejezetet, hogy idézi Hóseást, Ézsaiást és a Zsoltárokat. Mindnyájan eltértünk Istentől, mint az a parázna, aki Hóseás felesége lett. A Jézus Krisztusban való megváltás által azonban Isten minket az Ő népévé tett, és mi az Ő maradéka vagyunk az által, Aki „a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön” (25-33. vers).

A maradék közül azok, akiknek nincs hitük, az ősi Izraelhez hasonlóan Krisztust botránykőnek fogják tekinteni. Azok azonban, akik hisznek a Biblia Jézusában olyan maradékká alakulnak, amely nem szégyelli Krisztus evangéliumát.

Norman McNulty, M.D.

147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  34-35. fejezeteihez (május 27 – Június 2.).

„Jöjjetek énhozzám” - mondja Jézus -, „és én megnyugvást adok nektek.” Vigasztalannak és megterhelt szívűnek érzed magadat? Keresed-e, hogy a szíved vágyódása elcsendesedjen? Jézus mindnyájunkat arra hív, hogy megnyugvást találjunk benne.

Ez a fejezet arra emlékeztet engem, hogy semmit nem kell egyedül elhordoznunk. Jézus esedezve kér bennünket, hogy kérjük tőle, hogy vegye át a terhet megfáradt vállainkról, hogy bízzuk valamennyi gondunkat Őrá. Amikor az Úr elé járulunk, BÍZNUNK kell benne, hogy Ő megnyugvást fog adni. Fáj a szíved a terhek súlya alatt? Ő azt mondja: „Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Mennyei Atyánknak ezer meg ezer útja van, hogy gondoskodjon rólunk, és mi ezekről semmit sem tudunk.

Amikor ezeket a fejezeteket olvastam, arra jöttem rá, hogy nagyon gyakran a tanítványok tapasztalata az enyém is volt! Amikor a kísértés viharfelhői gyülekeznek, és heves villámok villámlanak, és a hullámok körülöttünk sepernek, gyakran egyedül akarjuk megküzdeni a vihart, elfelejtve, hogy van Valaki, aki segíthet. Ha a Megváltó ott van a szívünkben, nincs mitől félnünk. Emlékeznünk kell Jézusra, és Őt hívnunk: „Uram, ments meg minket; mert elveszünk.” Kiáltásunk nem lesz hiábavaló.

Ha pedig szaván fogjuk Krisztust, és az Ő gondviselésére bízzuk a szívünket, mi magunk is békét találunk és lelki nyugalmat. Semmi sem szomoríthat el minket, ha Jézus tesz minket boldoggá.

Kellie Nixon
Önkéntes, „Tedd és merd!” Biblia-tábor
Victoria, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba

2018. május 30., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 30 - SZERDA - Róma 8


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 35. fejezet 1052. nap

35. "Hallgass, némulj el!"

Jézus életének egyik eseménydús napja volt ez. A galileai tenger partján mondotta el első példázatait, az ismerős képek segítségével újra elmagyarázta a népnek országának természetét, alapításának módját. Saját munkáját a magvetőével hasonlította össze, országának növekedését pedig a mustármagéval, s a kovász hatásával a mértéknyi lisztben. Az igazak és a gonoszok nagy végső szétválasztását a búzáról és a konkolyról, valamint a hálóról szóló példázatokkal szemléltette. A tanításaiban rejlő rendkívül drága igazságokat az elrejtett kinccsel és a drágagyönggyel jelképezte, míg a gazdáról elmondott példázattal arra oktatta tanítványait, hogy miként kell munkálkodniuk az Ő képviselőinek.

Jézus egész álló nap tanított és gyógyított, s amikor leszállt az est, a sokaság még mindig ott tolongott körülötte. Nap mint nap végezte szolgálatát, s csak ritkán állt meg enni vagy pihenni. A rosszindulatú kritikák, félremagyarázások, melyekkel a farizeusok szüntelenül üldözték, még keményebbé, zaklatottabbá tették munkáját, s most, a nap végeztével annyira kimerült, hogy elhatározta, visszavonul a tavon túlra, egy magányos helyre.

A Genezáret keleti partja nem volt lakatlan, mert itt-ott falvak tarkították a tó mellékét, a nyugati parthoz viszonyítva mégis kihalt tájnak tűnt. Lakosai között több volt a pogány, mint a zsidó, és nemigen volt kapcsolatuk Galileával. Így nyújthatta Jézusnak az óhajtott magányt, s most Ő megparancsolta tanítványainak, hogy kísérjék oda.

Miután elbocsátotta a sokaságot, elvitték Őt "úgy amint vala" (Mk 4:36) a hajóra, és sietve elindultak. Ám nem egyedül távoztak. Volt néhány halászhajó a parthoz közel, ezek gyorsan megteltek emberekkel, akik követték Jézust, mert még látni és hallani akarták Őt.

Végül a Megváltó kiszabadult a sokaság nyomása alól, fáradtságtól, éhségtől gyötörten ledőlt a hajó farában, és hamarosan elaludt. Csendes, kellemes este volt, nyugalom honolt a tavon. Hirtelen azonban sötétség borította be az eget, vad szél söpört le a hegyek katlanjaiból a keleti partra, s a tavon szörnyű vihar támadt.

A nap már lement, s az éj sötétje borult a viharos tengerre. A süvítő széltől felkorbácsolt hullámok nagy erővel vágódtak a tanítványok hajójának, és elnyeléssel fenyegették. A kemény halászok életüket a tavon töltötték, és számos viharban biztonsággal irányították bárkájukat - most azonban erejük, jártasságuk mit sem segített. Tehetetlenül vergődtek a vihar szorításában, s elhagyta őket a remény, látván, hogy hajójuk megtelik vízzel.

Annyira lefoglalta őket a menekülésért vívott küzdelem, hogy el is felejtették: Jézus is a fedélzeten van. Most, midőn látták, hogy munkájuk hiábavaló, és csak a halál vár rájuk, eszükbe jutott, kinek a parancsára indultak el a túlsó partra. Jézusban volt egyedüli reménységük. Erőtlenségükben, kétségbeesésükben felkiáltottak: "Mester, Mester!" (Lk 8:24) Ám a sűrű sötétség elrejtette Őt szemük elől. Hangjukat elnyelte a tomboló vihar - semmi válasz. Kétség és rettegés hálózta be őket. Elfeledkezett róluk Jézus? Aki győzött a betegség, démonok, sőt még a halál fölött is, annak nincs ereje, hogy most segítsen tanítványain? Nem érdekli nyomorúságuk?

Ismét kiáltanak, de nem jön válasz, csak a haragos szél süvölt. Hajójuk süllyedőben. Egy pillanat, és nyilvánvalóan elnyelik őket az éhes vizek. Hirtelen vakító villám szeli át a sötétséget, s ők meglátják az alvó, a fejetlenségtől nem zavartatott Jézust. Ámulattal vegyes kétségbeeséssel kiáltanak föl: "Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?" (Mk 4:38) Hogyan pihenhet oly nyugodtan, amikor ők veszélyben vannak, s a halállal tusakodnak?

Kiáltásuk felébreszti Jézust. A villám fényében mennyei békét fedeznek föl arcán, tekintete elárulja: nem Önmagával törődik, gyöngéden szereti őket. Szívből Felé fordulnak, s kiáltják: "Uram, ments meg minket, mert elveszünk" (Mt 8:25).

Soha senki nem ejtette ki ezt úgy, hogy ne talált volna meghallgatásra. Miközben a tanítványok végső erőfeszítéssel megragadják evezőiket, Jézus felkél. Ott áll tanítványai körében, miközben a vihar tombol, a hullámok átcsapnak fölöttük, s villám világítja meg arcát. Felemeli kezét - amit oly gyakran tett, midőn irgalmasságot cselekedett -, és így szól a haragos tengerhez: "Hallgass, némulj el" (Mk 4: 39).

Mai Bibliai szakasz: Róma 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez a fejezet Pál evangélium-magyarázatának a tetőpontja, és a Biblia egyik legkiemelkedőbb alkotása. Mindjárt az első versben Pál összefoglalja mindazt, amit a hét fejezet alatt mondott „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk (de van megigazulásuk) azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” Kárhoztatás alól szabadnak lenni azt jelenti, hogy Krisztus Jézusban vagyunk és nem halandót követünk, hanem a Szentlélek vezetése szerint járunk. Krisztus felszabadított minket a bűn és halál alól.

Pál emlékeztet minket arra, hogy a testünk erőtlen, azonban Krisztus lejött ebben a halandó testben és legyőzte a bűn erejét, „hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (3-4. vers). Ez a hit általi megigazulás. A test szerinti gondolkodás Isten ellen van, és a halálba vezet. Emlékezzünk mit mondott Pál a Római levél 7:14 versében: „de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve”, azonban a lelki gondolkodás békességet és életet ad. Azok, akik hit által igazak, békére lelnek Istenben (5-8. vers).

Ezután Pál bemutatja, hogy a lélek szerinti élet lehetséges, ha a Szentlélek bennünk lakozik és ezáltal Krisztus bennünk élhet. Amikor Krisztus bennünk lakik, a bűn óembere meghal, és mi lelkileg feltámadunk, hogy új életet élhessünk (9-13. vers). Azonban ha továbbra is a test kívánságai szerint élünk, meg fogunk halni, ahogy ez a Római levél 7. fejezetében is le volt írva. Számunkra megvan az a csodálatos ígéret, miszerint ha Szentlélek szerinti életet élünk, Isten gyermekeivé válunk. Úgy beszélhetünk Istenhez, mint az édesapánkhoz. De nem csak ez, hanem ahogyan Jézus is Isten Fia, mi is Isten gyermekei leszünk, vagyis Jézus örököstársai! Milyen csodálatos ajándék ez Istentől! Az egész teremtett világ Isten gyermekeinek, Krisztus örököstársainak megjelenésére vár (14-19. vers). 

Két gyönyörű ígéretünk van: az egyik, hogy a Szentlélek által imáinkat Isten meghallgatja, a másik, hogy Isten mindent azok javára fordít, akik szeretik Őt (20-30. vers). Ahogy Pál befejezi ezt a fejezetet, a magyarázatot, milyen következtetést von le? Azt, hogy Isten szeretete igazít meg, és nem számítanak a megpróbáltatásaink, amelyekkel szembe kell néznünk, vagy az üldöztetések, amelyeket majd el kell viselnünk, mert amíg jelen van Isten megigazító kegyelme az életünkben, szintén érvényes az az ígéret, hogy semmi sem választhat el minket Istentől (31-39. vers). Vele fogunk élni az örökkévalóság el nem múló éveiben!

Norman McNulty, M.D.

147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  34-35. fejezeteihez (május 27 – Június 2.).

„Jöjjetek énhozzám” - mondja Jézus -, „és én megnyugvást adok nektek.” Vigasztalannak és megterhelt szívűnek érzed magadat? Keresed-e, hogy a szíved vágyódása elcsendesedjen? Jézus mindnyájunkat arra hív, hogy megnyugvást találjunk benne.

Ez a fejezet arra emlékeztet engem, hogy semmit nem kell egyedül elhordoznunk. Jézus esedezve kér bennünket, hogy kérjük tőle, hogy vegye át a terhet megfáradt vállainkról, hogy bízzuk valamennyi gondunkat Őrá. Amikor az Úr elé járulunk, BÍZNUNK kell benne, hogy Ő megnyugvást fog adni. Fáj a szíved a terhek súlya alatt? Ő azt mondja: „Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Mennyei Atyánknak ezer meg ezer útja van, hogy gondoskodjon rólunk, és mi ezekről semmit sem tudunk.

Amikor ezeket a fejezeteket olvastam, arra jöttem rá, hogy nagyon gyakran a tanítványok tapasztalata az enyém is volt! Amikor a kísértés viharfelhői gyülekeznek, és heves villámok villámlanak, és a hullámok körülöttünk sepernek, gyakran egyedül akarjuk megküzdeni a vihart, elfelejtve, hogy van Valaki, aki segíthet. Ha a Megváltó ott van a szívünkben, nincs mitől félnünk. Emlékeznünk kell Jézusra, és Őt hívnunk: „Uram, ments meg minket; mert elveszünk.” Kiáltásunk nem lesz hiábavaló.

Ha pedig szaván fogjuk Krisztust, és az Ő gondviselésére bízzuk a szívünket, mi magunk is békét találunk és lelki nyugalmat. Semmi sem szomoríthat el minket, ha Jézus tesz minket boldoggá.

Kellie Nixon
Önkéntes, „Tedd és merd!” Biblia-tábor
Victoria, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba


2018. május 29., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 29 - KEDD - Róma 7


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 34. fejezet 1051. nap

Az önszeretet hoz békétlenséget. Ha odafentről születünk, ugyanaz a gondolkodás hat át bennünket is, ami Jézust, - ez késztette, hogy megalázza Magát és megmentsen minket. Ekkor nem keressük a legmagasabb polcot. Arra vágyunk, hogy Jézus lábainál ülhessünk, Tőle tanulhassunk. Megértjük: munkánk értékét nem az szabja meg, hogy mekkora port verünk fel, mekkora zajt csapunk a világban, vagy milyen aktívak, buzgók vagyunk a magunk erejéből. Munkánk értéke azzal arányos, amilyen mértékben a Szentlélekből részesülünk. Az Istenben való bizodalom szentebb magasságokba emeli az elmét, úgyhogy nyugalomban őrizhetjük meg lelkünket.

Az igát azért helyezik a baromra, hogy segítsen a súlyt húzni, könnyítse a terhet. Így van ez Krisztus igájával is. Ha akaratunk beleolvad Isten akaratába, ajándékait mások áldására használjuk, meglátjuk, hogy az élet terhe könnyű. Aki Isten parancsolatainak útján jár, az Krisztussal jár, s az Ő szeretetében megnyugszik a szív. Amikor Mózes így imádkozott: "Mutasd meg nékem a te utadat, hogy ismerjelek meg téged ", az Úr felelt neki: "Az én orcám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?" (2Móz 33:13-14) A próféták által adatott az üzenet: "Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek!" (Jer 6 :16) Így szól az Úr: " Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai" (Ésa 48:18).

Akik Krisztus szavát megfogadják, lelküket vele őriztetik, életüket parancsainak alávetik, azok békességet, nyugalmat lelnek. A világon semmi sem képes elszomorítani őket, ha Jézus boldogít jelenlétével. A tökéletes belenyugvásban tökéletes a béke. Az Úr ezt mondja: "Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik" (Ésa 26:3). Életünk összekuszálódhat, de ha alávetjük magunkat a bölcs Mesterművesnek, Ő olyan mintázatú életet és jellemet alakíthat ki, amely az Ő dicsőségére szolgál. Az olyan jellemet, amely Krisztus dicsőségét - jellemét - fejezi ki, befogadják Isten Paradicsomába. Megújult nemzetség fog Vele járni fehérben, mert méltó lesz rá.

Mivel Jézus által elnyerjük a nyugalmat, a menny már itt elkezdődik. Engedünk hívásának - "jöjjetek, tanuljatok tőlem" -, megyünk, s ezzel elkezdődik számunkra az örök élet. A menny: szüntelen közeledés Istenhez Krisztus által. Amennyivel többet időzünk a menny fényességében, annyival nagyobb és nagyobb dicsőség tárul fel előttünk, s minél többet tudunk Istenről, annál inkább növekszik boldogságunk. Mivel már ebben az életben Jézussal járunk, eltölthet szeretete, kielégíthet jelenléte. Amit csak befogadhat az emberi természet, azt itt megkaphatjuk. De mi ez ahhoz képest, ami ezután következik? Ezek "vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség: mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet" (Jel 7:15-17).

Mai Bibliai szakasz: Róma 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez a fejezet folytatja Pál előző gondolatmenetét, ahol leszögezi, hogy vagy a bűn, vagy az igazság szolgái vagyunk. Szándékait gyakran félreértik és helytelenül alkalmazzák, miközben Pál ebben a fejezetben azt írja le, hogy milyen a bűn rabszolgájának lenni.

Pál a házasság törvényén keresztül magyarázza a lelki egységünket Krisztussal. Krisztus nélkül a bűn óemberéhez, a rabszolgatartónkhoz vagyunk  kötve. Azért, hogy egységben legyünk Krisztussal, a bűn óemberének meg kell feszíttetnie (1-4. vers). Krisztus nem fog lelki házasságtörést elkövetni. Rengeteg keresztény képtelen igazi egységben lenni Krisztussal, mert a bűn óembere még részben életben van, de ők mégis úgy gondolják, hogy egységben vannak az Úrral. Isten nem fogja ránk erőltetni magát. Ellenben, ha teljesen átadjuk magunkat Neki, életünket átformáló lelki egységbe fog kerülni velünk.

A kulcs, hogy megérthessük ezt a fejezetet a 14. versben található. Pál ezt mondja: „Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.”  A Római levél 7. fejezetének hátralevő része leírja, hogy milyen a bűn rabszolgájának lenni a törvény ítélete alatt. Pál élete illusztrálja ezt: „Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem” (15. vers). Pál bűnös természete még mindig házasságban van a bűnnel, ő szeretné tökéletesen megtartani a törvényt, de a bűnös természete visszatartja, ezért tesz néha olyan dolgokat, melyeket nem szeretne, és nem teszi meg az összes (helyes) dolgot, amit viszont szeretne. Amikor azt mondja: „Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn” (17. vers), akkor úgy érti, hogy a bűn óembere még mindig részese az életének, még akkor is, ha Pál nem szeretné.

A következő versekben leírja harcát azzal, hogy tudja mi a helyes, de részben még mindig a bűn foglya (19-23. vers). Ezek után Pál kétségbeesetten kiált fel: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (24. vers). A nyomorult szó görögül talaiporos, és az Újtestamentumban csak egyetlen egy másik helyen, Jelenések könyvének 3:17-ben található a laodiceabeli gyülekezethez címzett üzenetben. Mi vagyunk a laodiceabeli gyülekezet, és bár közülünk sokan a vakság állapotában vannak, mégis – hitük szerint – egyenlővé teszik ezt az állapotot az igazsággal. Krisztus meg szeretne váltani minket ebből a fogságból, és később látni fogjuk, hogyan teszi ezt Pállal a következő fejezetben. Igazán hálásak lehetünk Istennek, ahogy Pál a 25. versben írja, azért, ami velünk történhet Jézus Krisztus, a mi Urunkon által.

Norman McNulty, M.D.

147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  34-35. fejezeteihez (május 27 – Június 2.).

„Jöjjetek énhozzám” - mondja Jézus -, „és én megnyugvást adok nektek.” Vigasztalannak és megterhelt szívűnek érzed magadat? Keresed-e, hogy a szíved vágyódása elcsendesedjen? Jézus mindnyájunkat arra hív, hogy megnyugvást találjunk benne.

Ez a fejezet arra emlékeztet engem, hogy semmit nem kell egyedül elhordoznunk. Jézus esedezve kér bennünket, hogy kérjük tőle, hogy vegye át a terhet megfáradt vállainkról, hogy bízzuk valamennyi gondunkat Őrá. Amikor az Úr elé járulunk, BÍZNUNK kell benne, hogy Ő megnyugvást fog adni. Fáj a szíved a terhek súlya alatt? Ő azt mondja: „Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Mennyei Atyánknak ezer meg ezer útja van, hogy gondoskodjon rólunk, és mi ezekről semmit sem tudunk.

Amikor ezeket a fejezeteket olvastam, arra jöttem rá, hogy nagyon gyakran a tanítványok tapasztalata az enyém is volt! Amikor a kísértés viharfelhői gyülekeznek, és heves villámok villámlanak, és a hullámok körülöttünk sepernek, gyakran egyedül akarjuk megküzdeni a vihart, elfelejtve, hogy van Valaki, aki segíthet. Ha a Megváltó ott van a szívünkben, nincs mitől félnünk. Emlékeznünk kell Jézusra, és Őt hívnunk: „Uram, ments meg minket; mert elveszünk.” Kiáltásunk nem lesz hiábavaló.

Ha pedig szaván fogjuk Krisztust, és az Ő gondviselésére bízzuk a szívünket, mi magunk is békét találunk és lelki nyugalmat. Semmi sem szomoríthat el minket, ha Jézus tesz minket boldoggá.

Kellie Nixon
Önkéntes, „Tedd és merd!” Biblia-tábor
Victoria, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba

2018. május 28., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 28 - HÉTFŐ - Róma 6


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 34. fejezet 1050. nap

"Vegyétek föl magatokra az én igámat" (Mt 11:29) - mondja Jézus. Az iga a szolgálat eszköze. Az ökröt munka végett fogják igába, az iga feltétlenül szükséges a hatékony munkához. Ezzel a példával Krisztus arra tanít minket, hogy elhívásunk a szolgálatra élethossziglan szól. Fel kell vennünk igáját, ha Vele akarunk munkálkodni.

A szolgálatra szólító iga Isten törvénye. Az Édenben kinyilatkoztatott, a Sínai hegyen kihirdetett, és az új szövetségben a szívbe írt nagy szeretet-törvény az, ami az emberi munkást Jézus akaratához köti. Ha saját elgondolásainkra hagyatkoznánk, saját akaratunk után mennénk, Sátán uszályába sodródnánk, felvennénk jellemvonásait. Ezért Isten körülhatárol minket akaratával, amely nagy, nemes és felemelő. Arra vágyik, hogy türelmesen és bölcsen vállaljuk a szolgálat kötelességét. A szolgálat igáját maga Krisztus hordozta emberként. Így szólt: "Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40:9). "Azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem" (Jn 6:38). Az Isten iránti szeretet, az Ő dicsőségéért érzett buzgalom, a bukott emberiség szeretete hozta Jézust a földre szenvedni és meghalni. Ez volt életének irányító ereje. Ezt az elvet akarja velünk elfogadtatni.

Sokak szíve a gondok terhe alatt sajog, mert fel akarnak nőni a világi követelményekhez. A világ szolgálatát választották, elfogadták kuszaságait, magukévá tették szokásait. Így jellemük beszennyeződik, életük megkopik. Érvényesülésük, világi vágyaik kielégítése érdekében megsebzik lelkiismeretüket, a szemrehányás még nagyobb terhét veszik magukra. A szüntelen való aggódás kimeríti az életerőt. Urunk azt szeretné, ha elvetnék a szolgaság igáját. Hívja őket, hogy az Ő igáját hordozzák, ezt mondja: "Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű" (Mt 11:30). Megparancsolja, hogy keressék először Isten országát és igazságát, ígérete szerint minden, ami e földi élethez szükséges, megadatik. Az aggodalmaskodás vak, nem láthat a jövőbe, Jézus azonban kezdettől fogva látja a véget. Minden nehézségben van kész útja, amely a szabaduláshoz vezet. Mennyei Atyánk ezerféle módon gondoskodik rólunk - ezekről sejtelmünk sincs. Akik elfogadják azt az egy elvet, hogy az Istennek való szolgálatot és az Ő tiszteletét mindenek fölé helyezik, azok aggodalmai szertefoszlanak, sima ösvény tárul lábuk elé.

"Tanuljátok meg tőlem, - mondja Jézus - hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" (Mt 11:29). Be kell iratkoznunk Krisztus iskolájába, hogy szelídséget és alázatot tanuljunk Tőle. A megváltás folyamán készül föl a lélek a mennyre. Ez a felkészülés Krisztus ismeretét jelenti. Felülemelkedést jelent a sötétség fejedelmének iskolájában tanult eszméken, szokásokon, gyakorlaton. A léleknek meg kell szabadulnia mindentől, ami ellenkezik az Isten iránti hűséggel:

Krisztus szívében tökéletes harmónia honolt Istennel, és a béke is tökéletes volt. Sohasem kábította el a dicséret, nem törte le sem a bírálat, sem a csalódás. A leghevesebb ellenállás és a legkegyetlenebb bánásmód mellet is megőrizte rettenthetetlen bátorságát. Állítólagos követői közül azonban sokak szíve aggódik, remeg, mert félnek Istenre bízni magukat. Nem vetik alá magukat teljesen, mert visszarettennek az ilyen mérvű alárendelés következményeitől. Pedig ha ezt nem teszik meg, nem találhatnak békességet.

Mai Bibliai szakasz: Róma 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A Római levél hatodik fejezete a Szentírás egyik legnagyszerűbb része. Pál apostol az evangélium erejének leírásával a lényegre világít rá. Az első öt fejezetben láthattuk, mennyire szükségünk van Isten kegyelmére, ami hatalmasabb a bűneinknél. Mindazonáltal Pál nagyon világosan rámutat, hogy Isten kegyelme nem hagyja jóvá a bűn továbbfolytatását. Sőt, rámutat, hogy ha hit által megigazultunk, akkor halottak vagyunk a bűnnek és nem élünk tovább bűnben (1-2. vers).

A megigazult élet Jézus Krisztusba keresztelkedett élet, ami azt jelenti, hogy az Ő halálába keresztelkedtünk meg. Krisztussal együtt eltemettettünk, ezért új, lelki életre támadhatunk fel. Ahogyan Jézust az Atya dicsősége támasztotta fel a halálból, úgy minket is egy új, hitbeli életre támasztott (3-4. vers). Teljesen meg vagyunk győződve róla, hogy Isten minket is képes erre az új életre támasztani, ahogy Jézus testét is életre keltette.

A következő versek gyönyörű képet adnak arról, hogy „az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk.” Ez Jézus kereszthalálára utal. Tehát „a mi ó emberünk ővele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek, mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól” (5-7. vers). A régi énünk  megfeszítését láthatjuk itt, a bűn régi emberének halálát. Felszínesen értelmezve ez azt jelenhetné, hogy aki meghalt, az megigazult. Ezért kell megfeszíttetni Krisztussal és meghalni a bűnnek, ami egyenlő a megigazulással. Ellen White szerint viszont: „Isten - mielőtt megigazíthat valakit - a szív teljes átadását kéri. Folyamatos engedelmességre van szükség, olyan tevékeny, élő hit által, melyet a szeretet éltet, és amely megtisztítja a lelket.  (Szemelvények Ellen G. White műveiből. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 1. kötet, 335-336. oldal)

Pál kijelenti, hogy Krisztuson a bűn már nem uralkodik, és amíg alárendeljük magunkat Neki, addig rajtunk sem (8-15. vers). A fejezet azzal a végkövetkeztetéssel zárul, hogy vagy a bűnnek, vagy az igazságnak vagyunk szolgái. Ha engedünk óemberünk bűnös természetének, akkor a bűn urát szolgáljuk. Ha azonban az igazságosságot szolgáljuk, akkor Istennek engedelmeskedünk. Választanunk kell: a bűn rabságának adjuk meg magunkat, vagy Istennek, aki megszabadít minket a bűntől (16-23. vers). Ha a bűn szolgái vagyunk, annak zsoldja a halál, ha pedig hajlandók vagyunk az igazságosságot szolgálni, elnyerjük az örök életet. Teljesen egyértelmű a két választási lehetőség. Te kinek a szolgálata mellett döntesz ma?

Norman McNulty, M.D.

147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  34-35. fejezeteihez (május 27 – Június 2.).

„Jöjjetek énhozzám” - mondja Jézus -, „és én megnyugvást adok nektek.” Vigasztalannak és megterhelt szívűnek érzed magadat? Keresed-e, hogy a szíved vágyódása elcsendesedjen? Jézus mindnyájunkat arra hív, hogy megnyugvást találjunk benne.

Ez a fejezet arra emlékeztet engem, hogy semmit nem kell egyedül elhordoznunk. Jézus esedezve kér bennünket, hogy kérjük tőle, hogy vegye át a terhet megfáradt vállainkról, hogy bízzuk valamennyi gondunkat Őrá. Amikor az Úr elé járulunk, BÍZNUNK kell benne, hogy Ő megnyugvást fog adni. Fáj a szíved a terhek súlya alatt? Ő azt mondja: „Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Mennyei Atyánknak ezer meg ezer útja van, hogy gondoskodjon rólunk, és mi ezekről semmit sem tudunk.

Amikor ezeket a fejezeteket olvastam, arra jöttem rá, hogy nagyon gyakran a tanítványok tapasztalata az enyém is volt! Amikor a kísértés viharfelhői gyülekeznek, és heves villámok villámlanak, és a hullámok körülöttünk sepernek, gyakran egyedül akarjuk megküzdeni a vihart, elfelejtve, hogy van Valaki, aki segíthet. Ha a Megváltó ott van a szívünkben, nincs mitől félnünk. Emlékeznünk kell Jézusra, és Őt hívnunk: „Uram, ments meg minket; mert elveszünk.” Kiáltásunk nem lesz hiábavaló.

Ha pedig szaván fogjuk Krisztust, és az Ő gondviselésére bízzuk a szívünket, mi magunk is békét találunk és lelki nyugalmat. Semmi sem szomoríthat el minket, ha Jézus tesz minket boldoggá.

Kellie Nixon
Önkéntes, „Tedd és merd!” Biblia-tábor
Victoria, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba

2018. május 27., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 27 - VASÁRNAP - Róma 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 34. fejezet 1049. nap

34. A hívás

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28).

Jézus a vigasztaló szavakat az Őt követő sokaságnak mondotta. A Megváltó kifejtette, hogy az ember csak Általa juthat el Isten ismeretére. Tanítványairól úgy beszélt, mint akiknek a mennyei dolgok ismerete adatott. Mindamellett senki sem érezhette magát kizárva gondoskodásából, szeretetéből. Mindenki Hozzá jöhet, aki megfáradt és megterheltetett.

A vallási külsőségekre aprólékosan odafigyelő írástudók és rabbik érezték azt az űrt, melyet a bűnbánati rítusok sohasem tölthetnek be. A vámszedők és bűnösök tettethették, hogy elégedettek a testi- és földi dolgokkal, szívükben mégis bizalmatlanság és félelem honolt. Jézus a bánatos, megterhelt szívekre tekintett, amelyeknek reménye hiábavaló, mert földi örömökben keresnek megnyugvást vágyakozó lelküknek, és mindenkit hívott, hogy Benne pihenjen meg.

Nyájasan hívta a keményem dolgozó népet: "Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" (Mt 11: 29).

E szavakkal Krisztus minden emberi lényhez szól. Tudják-e vagy sem, de mindnyájan megfáradtak és megterheltettek. Mindenkit nyomnak olyan terhek, melyeket csak Krisztus tud elmozdítani. Legnehezebb elhordozandó terhünk a bűn terhe. Ha magunkra maradnánk e teher hordozásában, összeroppannánk. "Az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté" (Ésa 53:6). Ő hordozza bűneink terhét, leveszi a súlyt megfáradt vállunkról. Nyugodalmat ad. A gond, szomorúság terhét is Ő viseli. Hív, hogy minden gondunkat vessük Reá, mert szívében hordoz bennünket.

Idősebb Testvérünk az örök trónnál áll. Minden lélekre letekint, aki Felé, mint Üdvözítő felé fordítja arcát. Tapasztalatból ismeri az emberiség gyengéit, szükségleteit, kísértéseinek erejét, mert Ő minden tekintetben hozzánk hasonlóan megkísértetett, kivéve a bűnt. Ő őrködik feletted, Isten remegő gyermeke. Megkísérttettél? Ő megszabadít. Gyenge Vagy? Ő megerősít. Tudatlan vagy? Ő megvilágosít. Megsebesültél? Ő meggyógyít. Az Úr "elrendeli a csillagok számát", ugyancsak Ő "meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi sebeiket" (Zsolt 147:4.3). "Jöjjetek énhozzám" (Mt 11:28) - szól hívása. Bármi legyen is aggodalmatok, megpróbáltatásotok, tárjátok ügyeteket az Úr elé. Lelketeket megerősíti, hogy mindezt el tudjátok viselni. Megnyílik az út, hogy kitéphessétek magatokat szorultságotokból, nehézségeitekből. Minél gyöngébbnek és gyámoltalanabbnak érzitek magatokat, annál erősebbekké váltok az Ő ereje által. Minél nehezebb a teher, annál áldottabb a nyugalom, miután a terhek Hordozójára vetetted azt. A Krisztus által felkínált nyugalom világosan meghatározott feltételekhez kötött. Mindenki teljesítheti ezeket. Jézus pontosan elmondja, hogyan lelhetünk nyugalmat.

Mai Bibliai szakasz: Róma 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Pál így kezdi: „Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében” (1-2. vers). Micsoda áldás Istennel békességben lenni! Micsoda áldás hitből megigazultnak lenni! Micsoda áldás, hogy teljes meggyőződéssel lehetünk Isten ígéretei iránt! Amint megvan ez a hitünk, biztosan állhatunk Isten oldalán annak alapján, amit Jézus tett értünk. Ahogy megtapasztaljuk ezt a hitet, Isten megtisztítja azt megpróbáltatások, tapasztalatok és remény által (1Pt 1:7). Isten ezen a folyamaton enged átmenni minket, hogy megerősítse a hitünket (3-5. vers).

Ezt követően Krisztus kereszthalálát a mi bűneinkért való engesztelésként írja le (6-11 vers). Ez már a második alkalom a Rómaiakhoz írt levélben, amikor Pál Krisztus halálát és vére általi megváltását külön megemlíti (ld Róm 3:24-25). Csodálatos módon Krisztus meghalt értünk, mikor mi még bűnösök voltunk. A vére által lettünk felmentve, és maga által mentett meg minket Isten haragjától. Viszont nemcsak hogy felmentett és megbékített minket Istennel a halála által, hanem Pál rámutat, hogy az élete által meg is mentett minket (10. vers). Egy későbbi fejezetben Pál részletesebben is kifejti ezt az állítást. Igen, Jézus azért halt meg, hogy felmentsen minket a múltbeli bűneinktől, és azért is, hogy erőt adjon nekünk azt az életet élni, amit Ő is élt emberként, itt a Földön.

Pál ezután Ádám és Krisztus az emberiségre gyakorolt hatását írja le. Az első Ádám tettei az egész emberiségre hatással voltak, de ugyanúgy a Második Ádáméi is (12-21. vers). Ádám bűne miatt a halál mindannyiunkat érint, mivel mindannyian vétkeztünk (érdekes megjegyezni, hogy a halál uralma Ádámtól Mózesig szakadatlan volt, hiszen ő volt az első ember, akit Isten feltámasztott). Tehát azért kell minden embernek a halállal szembesülnie, mert mindenki a bűn útját választotta. Ádám annak az előképe volt, akinek majd el kellett jönnie (a második Ádám). Azért van mindannyiunknak bűnre hajló természetünk, mert Ádám a bűn mellett döntött. A második Ádám szintén hozott egy döntést, ami ugyancsak befolyással lehet az egész emberiségre, és az emberiség családjában belül ránk is, ha úgy döntünk, hogy elfogadjuk az ő értünk elszenvedett kereszthalálát.

Ádám bűne miatt minden gyermeke elszenvedte volna a halált és az örök kárhozatot a bűn mellett való döntésük miatt, mivel a test erőtelen (ld. Róm 8:3).  Azonban Krisztus halála lehetővé tette mindannyiunk számára, hogy a megigazulás gazdag, ingyenes ajándékát válasszuk, hogy valóban elmondható legyen: „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (20. vers).

Habár Ádám az egész emberiségre hatással volt azáltal, hogy mindannyiunknak továbbadta a bűnös természetet, Krisztus halálának ereje van megmenteni az egész emberiséget, ha elfogadjuk az Ő kegyelmének ingyen ajándékát. Micsoda Megváltó!

Norman McNulty, M.D

147. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  34-35. fejezeteihez (május 27 – Június 2.).

„Jöjjetek énhozzám” - mondja Jézus -, „és én megnyugvást adok nektek.” Vigasztalannak és megterhelt szívűnek érzed magadat? Keresed-e, hogy a szíved vágyódása elcsendesedjen? Jézus mindnyájunkat arra hív, hogy megnyugvást találjunk benne.

Ez a fejezet arra emlékeztet engem, hogy semmit nem kell egyedül elhordoznunk. Jézus esedezve kér bennünket, hogy kérjük tőle, hogy vegye át a terhet megfáradt vállainkról, hogy bízzuk valamennyi gondunkat Őrá. Amikor az Úr elé járulunk, BÍZNUNK kell benne, hogy Ő megnyugvást fog adni. Fáj a szíved a terhek súlya alatt? Ő azt mondja: „Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Mennyei Atyánknak ezer meg ezer útja van, hogy gondoskodjon rólunk, és mi ezekről semmit sem tudunk.

Amikor ezeket a fejezeteket olvastam, arra jöttem rá, hogy nagyon gyakran a tanítványok tapasztalata az enyém is volt! Amikor a kísértés viharfelhői gyülekeznek, és heves villámok villámlanak, és a hullámok körülöttünk sepernek, gyakran egyedül akarjuk megküzdeni a vihart, elfelejtve, hogy van Valaki, aki segíthet. Ha a Megváltó ott van a szívünkben, nincs mitől félnünk. Emlékeznünk kell Jézusra, és Őt hívnunk: „Uram, ments meg minket; mert elveszünk.” Kiáltásunk nem lesz hiábavaló.

Ha pedig szaván fogjuk Krisztust, és az Ő gondviselésére bízzuk a szívünket, mi magunk is békét találunk és lelki nyugalmat. Semmi sem szomoríthat el minket, ha Jézus tesz minket boldoggá.

Kellie Nixon
Önkéntes, „Tedd és merd!” Biblia-tábor
Victoria, Ausztrália
Fordította Gősi Csaba