2019. május 20., hétfő

Higgyeztek az Ő prófétáinak - május 20 - HÉTFŐ - Bírák 9


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 30. fejezet 1407. nap

Az ilyen versenyfutás példájára, mint a hitharc jelképére, utal Pál, hogy az eredmény eléréséért folytatott szükséges előkészületeket hangsúlyozza. Az előzetes önfegyelem, mérsékelt étkezés a győzelem feltétele. "Mert mindenki, aki küzd, megtartóztatja magát mindenektől." A versenyfutók minden élvezettől tartózkodtak, ami esetleg gyengíthette fizikai erejüket. Tartós, kemény önfegyelemmel igyekeztek izmaikat edzeni és kitartóvá tenni, hogy a versenyfutás napján a legnagyobb erőt fejthessék ki. Mennyivel fontosabb tehát, hogy a keresztény, akinek örök élete forog kockán, étvágyát és szenvedélyeit a józan ész és Isten akarata alá rendelje! Nem szabad sohasem megengednie, hogy mulatozások, fényizés vagy kényelemszeretet elvonja figyelmét, hanem tartsa minden szokását és szenvedélyét a legszigorúbban féken. Isten Igéje által megvilágított és Lelke által vezetett értelmének rendelje alá magát.

Sőt, ha mindez már megtörtént, a keresztény ezután is szedje össze minden erejét, hogy a győzelmet kivívja. A korinthusi játékoknál a versenyzők az utolsó lépéseknél minden erejüket megfeszítették, nehogy gyorsaságuk csökkenjen. Így a keresztény is, minél jobban közeledik a célhoz, annál nagyobb buzgalommal és annál határozottabban törjön előre; még inkább, mint futása kezdetén.

Pál végül rámutat a romlandó babérkoszorú - a győztes versenyző jutalma - és a dicsőség romolhatatlan koronája közötti nagy-nagy különbségre, amelyet csak az nyerhet el, aki győzelmesen végzi be a hit nemes harcát. Amazok azért teszik, mondotta, "hogy romlandó koronát nyerjenek, mi azonban romolhatatlant". A görög versenyfutók, hogy a mulandó díjat elnyerjék, vállalták a fáradságot, az önmegtagadást. Mi azonban végtelenül értékesebb díjra törekszünk; az örök élet koronájára. Mennyivel gondosabb legyen hát igyekezetünk, mennyivel készségesebb legyen hát áldozatunk és önmegtagadásunk!

A zsidókhoz írt levél rendkívül világosan tárja elénk ezt az egyetlen célt, a keresztény futását az örök élet elnyeréséért: "...Félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra." (Zsid. 12, 1. 2.) Irigység, gyűlölet, gyanúsítás, rágalmazás, kapzsiság - olyan terhek, akadályok, amelyeket a kereszténynek el kell vetnie, ha győztesen akarja megfutni pályáját az örök életért. Minden szokást vagy hajlamot, mely bűnre csábít, vagy szégyent hoz Krisztusra, le kell vetni, kerüljön bármibe. Senkin sem nyugodhat meg Isten áldása, ha megsérti az igazság örök alapelveit. Ha csak egyetlen bűnt is melengetünk, elegendő arra, hogy jellemünket lealjasítsa és másokat félrevezessen.

"És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt" - mondotta az Üdvözítő. , jobb néked csonkán bemenned az életre, mint kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre... És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt. Jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára." (Márk 9, 43-45.) Ha lábunkat vagy kezünket levágatnók testünkről, vagy szemünket kivágatnók annak érdekében, hogy megmentsük testünket a haláltól, mennyivel inkább kell a kereszténynek igyekeznie, hogy levetkezze a bűnt, amely a lélek halálát okozza.

Mai Bibliai szakasz: Bírák 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Abimélek és fiatalabb testvérének, Jóthámnak a története kiváló példa arra, hogy Isten hogyan vívja meg a csatáinkat. Abimélek meggyilkolta a családját annak érdekében, hogy politikailag előbbre juthasson, és a sikemi emberek – a bűnös eljárás ellenére – támogatták is ebben. Jóthám figyelmeztette a családot, és a sikemi embereket arra, hogy ha kikiáltják Abiméleket királyuknak, annak következményei lesznek, de ők nem hallgattak rá.  Abimélek három évnyi uralkodása után Isten saját maga lépett közbe, és „egy gonosz lelket bocsátott Isten Abimélek és Sikem férfiai közé” (9:23). Abimélek pontosan azokat az embereket pusztította el, akik előtte támogatták, utána pedig őt magát is megölték. Jóthám nem játszott szerepet a bosszúban, de Isten érte és az ő apjáért, Gedeonért harcolt, aki életében hűségesen szolgálta Istent.

Van ellenség az életedben? Van valaki, aki beleavatkozott abba, amire úgy gondolod, hogy Isten elhívott? Van valaki, aki bántotta a családodat? Bár ez lehetetlen Isten kegyelme és a Szentlélek nélkül, de Jézus saját maga kért arra minket, hogy szeressük az ellenségeinket, és imádkozzunk azokért, akik üldöznek minket. Engedd, hogy Isten legyen a védelmeződ ma! Az Ő tervei és útjai jobbak a miénknél. Ő tudja, hogyan hozzon igazságot, megbánást és békét. Bízz a hatalmas, egyedül igaz Istenben, Ő helyrehozza és jóváteszi a dolgokat életedben!

Brandy Kirstein 
198. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  30. fejezeteihez (május 19-25.).

Az olvasmány még nem jelent meg. Amikor megjelenik, azonnal közöljük

2019. május 19., vasárnap

Higgyeztek az Ő prófétáinak - május 19 - VASÁRNAP - Bírák 8


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 30. fejezet 1406. nap

30. Felhívás magasabb rendű életre

Miután Pál a korinthusi gyülekezetnek írt levelében a hívőkkel megértetni kívánta a kemény önmegtagadás, a szigorú mértékletesség és végtelen buzgalom nagy fontosságát a Krisztus szolgálatában - megfelelő párhuzamot vont tehát a keresztény hitharca és a világhírű futóversenyek között. E versenyek Korinthus közelében zajlottak le. A görögök és rómaiak között meghonosodott összes sportjátékok között, a legrégibb és egyszersmind a legtekintélyesebb volt a versenyfutás. Ezt királyok, nemesek és államférfiak jelenlétében tartották meg. Nemes és gazdag ifjak vettek részt benne és nem riadtak vissza semmiféle szükséges fáradságtól, vagy önfegyelmezéstől, hogy a díjat elnyerjék.

Ezen versenyeknél szigorú szabályokat tartottak be, amelyek alól nem volt felmentés. Aki versenyzőként benevezett a díjra, az előbb szigorú előkészületnek és kiképzésnek vetette alá magát. Szigorúan tilos volt minden ártalmas és dúskálkodó étkezés, tobzódás vagy bármely más élvezet, ami a szellemi vagy fizikai erőt gyengíthette. A pályázó csak akkor remélhette, hogy ezt a gyorsaság- és erőpróbát eredményesen megállja, ha izmai erősek és mozgékonyak. Ha teljesen uralkodik idegein, ha minden mozdulata határozott, minden lépése gyors és biztos. Ha fizikai teljesítőképességének magaslatán áll.

Amikor a versenyfutók a tömeg előtt megjelentek, neveiket kikiáltották és a versenyfutás szabályait érthetően kihirdették. Ezután valamennyi futó egyszerre kezdte meg futását; a nézők feszült figyelme ösztökélte őket a győzelem kivívására. A bírók a cél közvetlen közelében helyezkedtek el, úgyhogy elejétől fogva figyelhették a versenyzőket, hogy így a díjat a valódi győztesnek ítélhessék oda. Ha valaki valamilyen meg nem engedett módon szerzett előny révén érte el a célt, a díjat nem nyerhette el.

A versenyzők az ilyen küzdelmeknél nagy kockázatokat vállaltak. Némelyek sohasem heverték ki többé a rettenetes testi-lelki erőfeszítéseket. Egyáltalában nem volt szokatlan, hogy a versenyzők orrán-száján dőlt a vér és összeestek a versenypályán; sőt néha az is megtörtént, hogy egy-egy versenyző élettelenül terült el a földön, amikor éppen a díjat készült átvenni. Azonban az életfogytig tartó testi megbetegedést, vagy az esetleges halált sem tartották túl nagy tétnek, hogy elnyerjék a győztesnek járó megtiszteltetést és a jutalmat.

Amikor a győztes a célba ért, az átláthatatlan tömeg kitörő tetszésnyilvánítása rengette meg a levegőt és a környező hegyek visszhangja még fokozta éljenzésüket. A bíró azután a nézők szeme láttára átnyújtotta a győzőnek a győzelmi jelvényt: - egy babérkoszorút és egy pálmaágat, amelyet jobb kezében hordozhatott. Az egész ország egy szívvel-lélekkel dicsőítette; szülei is osztoztak dicsőségében; sőt még a városnak, lakóhelyének is becsületet szerzett, hogy onnan ilyen kiváló versenyző származott.

Mai Bibliai szakasz: Bírák 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Gedeon megverte a midiánitákat, és megölte királyaikat, Zébát és Sálmunáht. Izráel – hálája jeléül – felkérte Gedeont, hogy legyen a királya. Gedeon javára szóljon, hogy elhárította a dicséretet, és a következőt válaszolta: „Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik felettetek!” (22-23. vers). De a katonai győzelem dicsőségének fényében Gedeont megkísértette valami – egy csábítás, ami egy csapdának bizonyult Gedeon és a családja számára: az arany.
Sátán leghatékonyabb kísértései milyen gyakran jelennek meg előttünk egy-egy lelki győzelmünk után közvetlenül? Ezek a történetek figyelmeztetésként szolgálnak, hogy amikor Isten hatalmasan munkálkodik, sátán alig várja, hogy a győzelmet katasztrófába fordítsa. Talán mi ellenállunk, nem úgy mint Gedeon családja aki vágyott az aranyra, vagy mint Illés, aki elfutott Jézabel elől a kármel-hegyi hatalmas győzelem után, hanem úgy mint Jézus, aki keresztsége után e szavakkal szállt szembe az erőszakos pusztai kísértéssel: „Meg van írva".
Brennon Kirstein 
 
198. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  30. fejezeteihez (május 19-25.).

Az olvasmány még nem jelent meg. Amikor megjelenik, azonnal közöljük

2019. május 18., szombat

Higgyeztek az Ő prófétáinak - május 18 - SZOMBAT - Bírák 7


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 29. fejezet 1405. nap

A testvérek közötti pereskedés az igazság ügyének szégyenfoltja. Azok a keresztények, akik egymást törvényszék elé idézik, a gyülekezetet ellenségeik gúnyjának teszik ki és kárörömre adnak alkalmat a sötétség hatalmainak. Ezzel újból és nyilvánosan megsértik Krisztus testét, mivel mellőzik a gyülekezet teljhatalmát; s megvetik Istent, aki a gyülekezetet hatalommal ruházta fel.

Pál ebben a levélben a korinthusiaknak Krisztus hatalmát igyekezett bemutatni, amely megóvhatja őket a gonosztól. Tudta, hogy ha a kijelölt követelményekhez igazodnak, akkor a Magasságos erejében megerősödnek. Segítségükre akart lenni, hogy kiszabaduljanak a bűn rabszolgaságából; hogy munkálhassák megszentelődésüket az Úr félelmében. Szívükbe véste Annak követelményeit, akinek megtérésükkor odaszentelték életüket. Így írt nekik: "Ti Krisztusé és nem magatoké vagytok,... Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben, amelyek az Istenéi."

Az apostol behatóan vázolta annak következményeit, ha a tiszta és szent életből a pogányság romlott szokásaihoz térnek vissza. "Ne tévelyegjetek" írta nekik - "se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, ...se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát." Kérte őket, hogy uralkodjanak az alacsony szenvedélyek és vágyak felett. "Avagy nem tudjátok-é" - kérdezte tőlük -, "hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatoké vagytok?"

Pálnak, magas szellemi képességei mellett, még egyéb rendkívüli adottságai is voltak. Gyors áttekintő képessége és szívből fakadó részvéte szoros kapcsolatba hozta másokkal, ami lehetővé tette, hogy felébressze jobbik énjüket és befolyásolja, rávezesse őket a magasabb rendű életre. Szinte túláradó, őszinte szeretettel csüngött a korinthusi hívőkön. Vágyott arra, hogy bensőséges hitéletet folytassanak, ami megóvja őket a kísértésektől. Tudta, hogy Sátán és egész serege a keresztényi élet útjának minden lépésénél akadályokat gördít eléjük. Tudta, hogy naponta kell felvenniük a harcot régi szokásaikkal és természetes hajlamaikkal; állandóan éberen és imádkozva kell védekezniük az ellenség titkos közeledése ellen. Pál nagyon jól tudta, hogy magasabb rendű keresztényi ismeret csak állandó ima és állhatatos éberség által érhető el; amit igyekezett is mélyen lelkükbe vésni. Azonban azt is tudta, hogy a megfeszített Krisztusban elegendő erő rejlik, nemcsak megtérésükre, hanem arra is, hogy képesek legyenek a gonosz minden kísértésének ellenállni. Istenbe vetett hittel, mint harci vértezetükkel s az Ő igéjével, mint harci fegyverzetükkel egyszersmind olyan benső erőt nyernek, amellyel az ellenség minden támadását eredményesen visszaverhetik.

A korinthusi hívőknek lelki dolgokban bensőségesebb élményekre volt szükségük. Még nem értették meg teljesen, mit is jelent Isten dicsőségét szemlélni; mit jelent a jellemképzés fokain felfelé haladva átalakulni. Mindeddig az eljövendő dicsőségnek csupán első sugarait láthatták. Pál azt kívánta nekik, hogy Isten egész teljességével bírjanak és mindig jobban megismerjék Őt, akinek eljövetele olyan, mint a hajnal pirkadása. Azt kívánta, hogy Tőle tanuljanak mindvégig, amíg eljutnak a tökéletes evangéliumi hit teljes világosságához.

Mai Bibliai szakasz: Bírák 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Harminckétezer katonát hívtak össze, de csak háromszáz volt kész a küzdelemre. A félelem egymaga huszonkétezerrel csökkentette a sereg létszámát. De mi a helyzet a maradék tízezerrel? Ők egy egyszerű próbát kaptak. A fejezet azt mondja, hogy kilencezer-hétszáz katona letérdelt, hogy igyon a vízből, ahelyett, hogy kezükkel a vizet a szájukhoz emelve ittak volna. Tehát az utóbbiak képesek voltak követni a szemükkel az ellenség mozdulatait. Háromszáz férfi tette ezt, és őket választotta ki Isten, hogy Gedeonnal menjenek. Milyen egyszerű próba, bizonyára nem ilyet vártak!
Mind a harminckétezer ember, akit először kiválasztottak, állítólag bátor volt. Volt köztük néhány, aki fizikailag gyenge volt a csatára? Talán titokban kételkedtek abban, hogy Isten képes-e, vagy kész-e megmenteni Izraelt? Vonakodtak beadni a derekukat, mert nem igazán bíztak Istenben, és abban, amit Gedeonnak ígért? Amikor a tízezernek megadatott a második lehetőség is, hogy otthagyják a tábort, és hazamenjenek, ők inkább úgy döntöttek, hogy Gedeonnal maradnak, de miért buktak meg azon az egyszerű teszten, hogy hogyan igyanak vizet, mikor szomjasak? Mit gondoltak lelkük legmélyén?
Mi a helyzet velünk? Mi a legsürgősebb gondunk? A jelenünk, vagy a kapcsolatunk Jézussal? A Föld végső nagy küzdelme már a küszöbön áll. Sokan készülnek, de csak kevesen lesznek készen. Te készen leszel?

Brennon Kirstein 
 
197. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  28-29. fejezeteihez (május 12-18.).

„Istenbe vetett hittel, mint harci vértezetükkel s az Ő igéjével, mint harci fegyverzetükkel egyszersmind olyan benső erőt nyernek, amellyel az ellenség minden támadását eredményesen visszaverhetik.”

Pál apostol sok megpróbáltatáson ment keresztül, amikor a hitre jutásban és hitük megerősítésében segítette azokat, akik újólag jutottak el a Krisztusban való hitre. Pál buzgósága Isten Igéjének terjesztésében nem egy könnyen járható út volt. A Krisztusban hívők manapság is sok kísértéssel találkoznak mindabban, amit a világ felajánl nekik. A bűnös emberi természet miatt nagyon könnyű eltévelyedni Isten ösvényéről.

„Sátán állandóan arra törekszik, hogy bizalmatlanságot, elidegenülést és gyűlöletet hintsen el Isten népe között.” A gonosz azt keresi, hogyan tudja Istentől eltávolítani az embereket. A mai nemzedék számára különösen könnyű eltévelyedni az egyháztól, a globalizálódó világnak köszönhetően. A közösségi média és az internet információk garmadáját kínálja azoknak, akik meg akarják kérdőjelezni Isten szavát. Ha szívünket és lelkünket teljesen átadjuk neki, akkor képesek leszünk a világ kísértéseinek ellenállni. Ha Istentől kérünk vezetést, Ő vezetni fog minket, épp úgy, ahogyan Pál apostol vezette az új hívőket. Isten azt akarja, hogy keressük az Ő könyörületességét és kegyelmét; azt akarja, hogy tudjuk, sosem mond le rólunk. Isten irántunk való múlhatatlan szeretete folytonos oltalmában és gondoskodásában ölt testet.

Jare-anne Maratas
Parkview Adventista Akadémia
Lacombe, Alberta, Kanada
Fordította: Gősi Csaba

2019. május 17., péntek

Higgyeztek az Ő prófétáinak - május 17 - PÉNTEK - Bírák 6


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 29. fejezet 1404. nap

Az apostol nem is említette meg a révtanítókat, akik munkájának gyümölcseit igyekeztek megsemmisíteni. A gyülekezet lelki sötétsége és a szakadások miatt bölcsen elkerülte, hogy őket ilyen célzásokkal felingerelje, nehogy egyeseket elejtsen az igazságtól. Figyelmüket a közöttük folytatott tevékenységére irányította; "mint bölcs építőmester", aki az alapot lefektette, amelyre azután mások építettek. Ezzel nem óhajtotta önmagát dicsőíteni, mert hiszen kijelentette: "Mert Isten munkatársai vagyunk". Nem állította, hogy saját bölcsessége volna; hanem beismerte, hogy egyedül Isten ereje képesítette arra, hogy az igazságot Istennek tetsző módon hirdesse. Krisztussal, a legnagyobb Mesterrel egyesülve, volt Pál képes arra, hogy isteni bölcsességű tanokat hirdessen. Tanokat, amelyek megfelelnek az emberiség valamennyi osztálya, rétege kívánalmainak és minden korszakban, minden helyen és minden körülmények között alkalmazhatók.

A korinthusi gyülekezet hívői között mutatkozó legnagyobb baj az volt, hogy a pogányság lealacsonyító szokásaihoz visszatértek. Az egykori megtértek egyike annyira visszaesett, hogy parázna életmódjával még az erkölcsileg alacsony fokon álló pogányok között is megütközést keltett. Az apostol felszólította a gyülekezetet, hogy vesse ki azt, "aki ezt a dolgot cselekedte". "Avagy nem tudjátok-é" - mondotta -, "hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja? Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok."

A másik nagy baj, mely a gyülekezetbe belopódzott, az volt, hogy a hittestvérek egymást a törvényszéknél bevádolták. Voltak ugyan megfelelő rendelkezések, hogy minden felmerülő nehézséget egymás között békésen intézzenek el. Krisztus is világos utasításokat adott arra nézve, hogyan kell az ilyen ügyeket rendezni. "Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened" - mondta az Üdvözítő -, "menj el és dorgáld meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen." (Máté 18, 15-18.)

A korinthusi hívőket, akik szem elől tévesztették ezt a világos tanácsot, Pál félreérthetetlenül megintette és megfeddte: "Merészel valaki közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt? Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat? Azért ha életszükségre való dolgok felől van törvénykezéstek, akik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le. Megszégyenítéstekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, aki ítéletet tehetne az ő atyafiai között? Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek előtt? Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Mién nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tűritek inkább a kárt? Sőt ti okoztok bántalmazást és kán, még pedig atyátokfiainak. Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát?"

Sátán állandóan arra törekszik, hogy bizalmatlanságot, elidegenülést és gyűlöletet hintsen el Isten népe között. Gyakran kísért az a gondolat, hogy jogainkat sértik, még akkor is, ha erre semmi okuk sincsen. Mindazok, akik magukat Krisztusnál és művénél jobban szeretik, azok saját jólétüket fölibe helyezik az Ő ügyének s minden eszközt megragadnak arra, hogy megvédjék magukat. Gőgjük és önhittségük még a látszólag lelkiismeretes keresztényeket is visszatartja attól, hogy személyesen keressék fel a tévelygőket, hogy velük Krisztus szellemében beszéljenek és egymásért imádkozzanak. Némelyek még törvénykezni is képesek, ha azt hiszik, hogy hittestvéreik részéről igazságtalanság érte őket, ahelyett, hogy az Üdvözítő szabályait követnék.

Keresztény gyülekezeti tagok ne forduljanak világi törvényszékekhez, ha peres ügyeket kell elsimítani. Ilyen nézeteltéréseket, Krisztus utasításának megfelelően, négyszemközt rendezzenek vagy a gyülekezet rendezze. Még ha történt is igazságtalanság, jézus szelíd lelkű és alázatos követője eltűri "inkább a bántalmazást" mintsem felfedje hittestvérének bűnét a világ előtt.

Mai Bibliai szakasz: Bírák 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Izrael hét évnyi engedetlensége és Midián elnyomása után Isten Gedeont választotta ki az Ő hatalmas harcosának. Az Úr angyala megemésztette tűzzel Gedeon elkészített bárányát és kovásztalan kenyerét, biztosítva ezzel Gedeont, hogy győzni fog Midián felett. De csak a kötelességtudás után jön a szabadítás. Az Úr első parancsai még aznap este azonnali engedelmességet követeltek meg: 1) rombolja le az apja Baál oltárait; 2) és építsen oltárt az Úrnak.
Nagyon fontos, hogy a lelki egészségünket mérgező szokásokat és kapcsolatokat megszüntessük, ne csak lazítsuk, vagy egyezkedjünk Istennel. Teljes szakítás szükséges! Mik azok a bálványok, amiket imádtam, de Isten arra kér, hogy pusztítsam el őket?  Miután az életünkben található bálványokat megsemmisítettük, ugyanolyan fontos, hogy új imádati mintákat alakítsunk ki. Az életem mely területeit szeretné Isten, hogy átadjam neki? Mit tudok tenni azért, hogy  új oltárt építsek Istennek az életemben?

Brennon Kirstein 
 
197. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  28-29. fejezeteihez (május 12-18.).

„Istenbe vetett hittel, mint harci vértezetükkel s az Ő igéjével, mint harci fegyverzetükkel egyszersmind olyan benső erőt nyernek, amellyel az ellenség minden támadását eredményesen visszaverhetik.”

Pál apostol sok megpróbáltatáson ment keresztül, amikor a hitre jutásban és hitük megerősítésében segítette azokat, akik újólag jutottak el a Krisztusban való hitre. Pál buzgósága Isten Igéjének terjesztésében nem egy könnyen járható út volt. A Krisztusban hívők manapság is sok kísértéssel találkoznak mindabban, amit a világ felajánl nekik. A bűnös emberi természet miatt nagyon könnyű eltévelyedni Isten ösvényéről.

„Sátán állandóan arra törekszik, hogy bizalmatlanságot, elidegenülést és gyűlöletet hintsen el Isten népe között.” A gonosz azt keresi, hogyan tudja Istentől eltávolítani az embereket. A mai nemzedék számára különösen könnyű eltévelyedni az egyháztól, a globalizálódó világnak köszönhetően. A közösségi média és az internet információk garmadáját kínálja azoknak, akik meg akarják kérdőjelezni Isten szavát. Ha szívünket és lelkünket teljesen átadjuk neki, akkor képesek leszünk a világ kísértéseinek ellenállni. Ha Istentől kérünk vezetést, Ő vezetni fog minket, épp úgy, ahogyan Pál apostol vezette az új hívőket. Isten azt akarja, hogy keressük az Ő könyörületességét és kegyelmét; azt akarja, hogy tudjuk, sosem mond le rólunk. Isten irántunk való múlhatatlan szeretete folytonos oltalmában és gondoskodásában ölt testet.

Jare-anne Maratas
Parkview Adventista Akadémia
Lacombe, Alberta, Kanada
Fordította: Gősi Csaba

2019. május 16., csütörtök

Higgyeztek az Ő prófétáinak - május 16 - CSÜTÖRTÖK - Bírák 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 29. fejezet 1403. nap

Amikor Pál előtt feltárták a gyülekezet állapotát, szomorúan látta, hogy a hírek felülmúlják legszörnyűbb aggodalmait. Mindazáltal nem akart azzal a gondolattal foglalkozni, hogy munkája hiábavaló volt. "Szíve aggodalmában", "sok könnyhullatás közt" Istenhez fordult tanácsért. Szeretett volna azonnal Korinthusba menni, ha ezt tartotta volna a legjobb megoldásnak. Azonban tudta, hogy a hívők a jelenlegi állapotukban semmi hasznát sem látnák személyes ottlétének. Ezért elküldte Titust, hogy későbbi látogatásának újtál előkészítse. Az apostol azután visszafojtotta személyes érzelmeit, melyeket benne azok magatartása keltett, akik ilyen rendkívüli romlott életmódot folytattak; s minden bizalmát Istenbe vetve, egyik legtartalmasabb, legtanulságosabb és leghatásosabb levelét intézte a korinthusi gyülekezethez.

Rendkívül világosan megfelelt a gyülekezet által felvetett különböző kérdésre és olyan általános alapelveket fektetett le, amelyeket, ha követnek, feltétlenül magasabb lelki színvonalat érhetnek el. Veszélyben forogtak; Pálnak elviselhetetlen volt az a gondolat, hogy ebben a döntő időpontban esetleg nem sikerülne befolyását érvényesíteni. Hűségesen figyelmeztette őket a fenyegető veszélyekre és megfeddte bűneiket. Ismételten Krisztushoz utasította őket és megkísérelte újból, hogy korábbi buzgó odaadásukat felélessze.

Az apostol a korinthusi hívők iránti nagy szeretetét szívélyes köszöntéssel fejezte ki. Hivatkozott akkori tapasztalataikra, amikor elhagyták a bálványok imádását és odaszentelték magukat az igaz Isten szolgálatára. Emlékeztette őket a Szentlélek adományaira, amelyeket elnyertek és rámutatott arra a magasztos kiváltságukra, hogy állandóan fejlődhetnek a keresztényi életben, egészen a tökéletességig. Így írt: "Mivelhogy mindenekben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben. Amint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel; úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését, aki meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján."

Ezután Pál nyíltan beszél arról a viszálykodásról, amely a korinthusi gyülekezetben fellobbant és kéri a tagokat, hogy hagyjanak fel azzal. "Kérlek azonban titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztus nevében", "hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon véleményben."

Az apostol nem titkolta, hogy ki által értesült a tagok közötti viszálykodásról: "Mert megtudtam felőletek atyámfiai, a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek."

Pál apostolt Isten Lelke vezette. Azokat az igazságokat, amelyeket tanított, "kinyilatkoztatás által" nyerte; mindazáltal az Úr nem nyilatkoztatta ki előtte mindenkor közvetlenül, népének állapotát. Ebben az esetben olyan lelkek vitték az ügyet az apostol elé, akiknek a korinthusi gyülekezet sorsa szívükön feküdt és látták, hogy a gonosz miként lopódzott be oda. Pál pedig azon isteni kinyilatkoztatások alapján, amelyeket előzőleg nyert, képes volt megítélni a fejleményeket s azok lényegét. Eltekintve attól, hogy a jelen esetben az Úr nem adott Pálnak újabb kinyilatkoztatást, mégis azok, akik komolyan keresték a világosságot, úgy fogadták üzenetét, mint Krisztus Lelkének kijelentését. Az Úr megmutatta neki a nehézségeket és veszélyeket, amelyek a gyülekezetben támadhatnak, és amikor ezek a bajok mutatkoztak, az apostol felismerte jelentőségüket. Arra volt hivatva, hogy a gyülekezetet védelmezze. A lelkekre úgy kellett vigyáznia, mint akinek Isten előtt számot kell adnia róluk. Így tehát természetesen hitelt adott a törvényszegéseikről és versengéseikről szóló híreknek. Dorgálása azonban, mellyel megintette őket, éppoly biztosan Isten Lelkének sugallata volt, mint bármely más levele.

Mai Bibliai szakasz: Bírák 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A Bírák könyvének ötödik fejezetében Debora és Bárák egy duettet énekel, egy „új éneket az Úrnak” ahogyan a Zsoltárok könyvének 96:1 versében olvashatjuk. Milyen friss, aktuális és konkrét példa ez Isten csodálatos magasztalására! Debora és Bárák egyszerűen csak felidézhette volna Mirjám énekét, ami Isten szabadításáról szól, amikor Izráel átkelt a Vörös-tengeren. Ehelyett, íme egy új ének, ami azt részletezi, mit vitt véghez értük éppen akkor az Isten.. Amikor számba veszik az énekben, mit tett értük Isten, amikor megmentette őket Siserától, akkor a jelenben cselekvő, hatalmas VAGYOK iránt fejezik ki hódolatukat.

Bár arról is kell énekelnünk, mit tett értünk Isten a múltban, arról is fontos új dalt énekelnünk, hogy mit tesz értünk a jelenben. Ha saját életemet nézem, túlságosan gyakran előfordul, hogy nem sikerül leírnom, megragadnom Isten hatalmas cselekedeteit a jelenben. És amikor nem sikerül felidézni, miként vezetett Isten eddig, és vezet most is engem, akkor elkezdek aggódni a jövőmért. Debora és Bárák duettje arra hív minket, hogy emlékezzünk Istenre, aki most is hatalmasan munkálkodik népéért. Énekeljünk új, személyes hangú énekeket az Úrnak, amelyek részletesen bemutatják, milyen különlegesen dolgozik Isten az életünkben!

Brennon Kirstein 
 
197. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  28-29. fejezeteihez (május 12-18.).

„Istenbe vetett hittel, mint harci vértezetükkel s az Ő igéjével, mint harci fegyverzetükkel egyszersmind olyan benső erőt nyernek, amellyel az ellenség minden támadását eredményesen visszaverhetik.”

Pál apostol sok megpróbáltatáson ment keresztül, amikor a hitre jutásban és hitük megerősítésében segítette azokat, akik újólag jutottak el a Krisztusban való hitre. Pál buzgósága Isten Igéjének terjesztésében nem egy könnyen járható út volt. A Krisztusban hívők manapság is sok kísértéssel találkoznak mindabban, amit a világ felajánl nekik. A bűnös emberi természet miatt nagyon könnyű eltévelyedni Isten ösvényéről.

„Sátán állandóan arra törekszik, hogy bizalmatlanságot, elidegenülést és gyűlöletet hintsen el Isten népe között.” A gonosz azt keresi, hogyan tudja Istentől eltávolítani az embereket. A mai nemzedék számára különösen könnyű eltévelyedni az egyháztól, a globalizálódó világnak köszönhetően. A közösségi média és az internet információk garmadáját kínálja azoknak, akik meg akarják kérdőjelezni Isten szavát. Ha szívünket és lelkünket teljesen átadjuk neki, akkor képesek leszünk a világ kísértéseinek ellenállni. Ha Istentől kérünk vezetést, Ő vezetni fog minket, épp úgy, ahogyan Pál apostol vezette az új hívőket. Isten azt akarja, hogy keressük az Ő könyörületességét és kegyelmét; azt akarja, hogy tudjuk, sosem mond le rólunk. Isten irántunk való múlhatatlan szeretete folytonos oltalmában és gondoskodásában ölt testet.

Jare-anne Maratas
Parkview Adventista Akadémia
Lacombe, Alberta, Kanada
Fordította: Gősi Csaba

2019. május 15., szerda

Higgyeztek az Ő prófétáinak - május 15 - SZERDA - Bírák 4


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 29. fejezet 1402. nap

29. Intő, kérlelő üzenet

Pál a korinthusi gyülekezethez intézett első levelét efézusi tartózkodásának végső szakában írta. Egyetlen gyülekezet iránt sem viseltetetett nagyobb érdeklődéssel, sem munkálkodott fáradhatatlanabbul, mint a korinthusi hívőkért. Másfél évig tevékenykedett közöttük; a megfeszített és feltámadt Üdvözítőt, mint üdvösségük egyetlen Kőszikláját állította eléjük; felhívta őket, hogy bizalommal adják át magukat kegyelme átformáló hatalmának. A megtérőket a gyülekezetbe való felvétel előtt alaposan kioktatta a hívő keresztény kiváltságairól és kötelességeiről. Azután pedig komolyan igyekezett segítségükre lenni, hogy hitvallomásukhoz hűek maradhassanak.
Pál világosan látta azt a küzdelmet, amelyet minden léleknek meg kell vívnia a gonosz hatalmakkal; hiszen állandóan arra törekszik a gonosz, hogy a hívőt megtévessze és behálózza. Pál tehát lankadatlanul buzgólkodott, hogy az újonnan megtérteket erősítse és megalapozza a hitben. Kérte őket, hogy teljesen adják át magukat Istennek, mivel tudta, hogy ha a hívő ezt az átadást elmulasztja, nem szabadult meg a bűntől. Természetes vágyai és szenvedélyei felülkerekednek és kísértések zavarják lelkiismeretét.

Az átadásnak teljesnek kell lennie. Minden gyenge, kétkedő, küszködő lélek, ha teljesen átadja magát az Úrnak, olyan erőkkel kerül közvetlen kapcsolatba, amelyek diadalra viszik. A menny közelebb jön hozzá; a kísértés és az ínség bármely pillanatában támogatást és segítséget kap az irgalom angyalaitól.

A korinthusi gyülekezet tagjait a bálványimádás és érzékiség legcsábítóbb formái környékezték. Amíg Pál közöttük időzött, ezek a benyomások csak csekély hatással voltak rájuk. Pál erős hite és bensőséges imái, valamint komoly tanításai, de mindenekfelett istenfélő életmódja volt segítségükre, hogy önmagukat megtagadják Krisztusért - a bűn kétes élvezetet nyújtó örömei helyett.

Ellenben Pál apostol eltávozása után kedvezőtlenül alakultak a körülmények. Az ellenség által elhintett konkoly növekedett a búza között és rövid idő alatt gonosz gyümölcsöket érlelt. Ez volt a korinthusi gyülekezet nehéz próbaideje. Pál nem volt már közöttük, hogy élessze buzgalmukat és fáradozásaikat, hogy Istennel összhangban éljenek. Így lassanként igen sokan gondtalanokká és közömbösökké váltak, miáltal vágyaik és természetes hajlamaik ismét úrrá lettek fölöttük. Miután Pál már nem tartózkodott közöttük - aki oly gyakran buzdította őket, hogy törekedjenek a tiszta erkölcs és életszentség magasztos színvonalára -, sokan visszaestek a pogányság lealjasító bűneibe és rossz szokásaiba, amelyeket pedig megtérésükkor elhagytak.

Pál egész röviden írt a gyülekezetnek és felhívta, hogy "semmi dolgotok ne legyen" az olyan tagokkal, kik megátalkodtak a bűnben. A hívők közül sokan azonban egészen másként értelmezték az apostol szavait; nevetségessé tették és mentegetőztek, amiért tanításait nem vették figyelembe.

Ezután Pál levelet kapott a gyülekezettől, amelyben tanácsát kérték különböző ügyekre vonatkozólag. Ez a levél azonban mit sem árult el a köztük terjengő súlyos bűnökről; ellenben az apostol a Szentlélek által azt a határozott benyomást nyerte, hogy a gyülekezet igazi lelkiállapotát eltitkolják előtte. A levél csupán kísérlet arra, hogy nyilatkozatot csikarjanak ki tőle, amelyet azután a levélírók saját céljaikra aknázhatnak ki.

Ebben az időtájban érkeztek Efézusba a jó hírnévnek örvendő, Kloé nevű korinthusi keresztény családnak tagjai. Pál kikérdezte őket az ottani viszonyokról és megtudta, hogy a gyülekezetben civódások vannak, amelyek szakadást idéztek elő. Apollós korinthusi látogatásakor már uralkodó viszálykodások fokozódtak. Áltanítók rávették egyik-másik gyülekezeti tagot, hogy Pál tanait megvessék. Az evangélium tanításait és rendeleteit elferdítették. A gőg, bálványimádás és érzékiség állandóan fokozódott azok között, akik egykor a keresztényi életmódért szorgosan buzgólkodtak.

Mai Bibliai szakasz: Bírák 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Bírák 4
Mire a Bírák könyve 4. fejezetéhez érkeztünk, Isten már legalább három különböző pogány ellenséget használt fel arra, hogy fegyelmezze Izráelt, és minden egyes engedetlenség következményeként fokozatosan nőtt a az elnyomások hossza: Kusán-Risathaim, 8 év; Eglon, 18 év; majd Jábin, 27 év. A szabadításokban egy sémát láthatunk, hogy Isten nem ígéretes személyeket használ fel: Éhúdot, aki balkezes volt; Samgart, aki egy ökörösztökével 600 filiszteust ölt meg; és egy feleséget, Jáélt (nem Bárákot, a hadvezért, se nem valamelyik katonáját a tízezerből), akit név szerint tiszteltek, mert megszabadította Izráelt Siserától. Isten különböző eszközeiben a gyengeség a közös nevező, az a feltűnő tulajdonság, amely által Isten legnagyobb cselekedetei megvalósulnak.
Gyengének érzed ma magad? A saját engedetlenséged összetörte a lelkedet? Ne csüggedj el!  Isten nem csak fegyelmezi azokat, akiket szeret, hanem gyönyörködik megszabadításukban. Kész vagy felajánlani gyengeségedet Istennek?  Ő nem csak azt tervezi, hogy megment Téged, hanem azt is, hogy képessé tesz arra, hogy te is megmenthess másokat.
Brennon Kirstein 
 
197. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  28-29. fejezeteihez (május 12-18.).

„Istenbe vetett hittel, mint harci vértezetükkel s az Ő igéjével, mint harci fegyverzetükkel egyszersmind olyan benső erőt nyernek, amellyel az ellenség minden támadását eredményesen visszaverhetik.”

Pál apostol sok megpróbáltatáson ment keresztül, amikor a hitre jutásban és hitük megerősítésében segítette azokat, akik újólag jutottak el a Krisztusban való hitre. Pál buzgósága Isten Igéjének terjesztésében nem egy könnyen járható út volt. A Krisztusban hívők manapság is sok kísértéssel találkoznak mindabban, amit a világ felajánl nekik. A bűnös emberi természet miatt nagyon könnyű eltévelyedni Isten ösvényéről.

„Sátán állandóan arra törekszik, hogy bizalmatlanságot, elidegenülést és gyűlöletet hintsen el Isten népe között.” A gonosz azt keresi, hogyan tudja Istentől eltávolítani az embereket. A mai nemzedék számára különösen könnyű eltévelyedni az egyháztól, a globalizálódó világnak köszönhetően. A közösségi média és az internet információk garmadáját kínálja azoknak, akik meg akarják kérdőjelezni Isten szavát. Ha szívünket és lelkünket teljesen átadjuk neki, akkor képesek leszünk a világ kísértéseinek ellenállni. Ha Istentől kérünk vezetést, Ő vezetni fog minket, épp úgy, ahogyan Pál apostol vezette az új hívőket. Isten azt akarja, hogy keressük az Ő könyörületességét és kegyelmét; azt akarja, hogy tudjuk, sosem mond le rólunk. Isten irántunk való múlhatatlan szeretete folytonos oltalmában és gondoskodásában ölt testet.

Jare-anne Maratas
Parkview Adventista Akadémia
Lacombe, Alberta, Kanada
Fordította: Gősi Csaba