2018. szeptember 30., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 30 - VASÁRNAP - Jelenések 10


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 70. fejezet 1175. nap

70. "Legkisebb atyámfiai"

"Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól" (Mt 25:31-32). Krisztus az Olajfák hegyén ezt a képet állította tanítványai szemei elé a nagy ítéletnap jelenetéről. Úgy ábrázolta annak a napnak a jellegét, amint az egy pont körül forog. Mikor a népeket elébe gyűjtik, akkor az embereknek csak két csoportja lesz majd ott jelen. Örökkévaló sorsukat az határozza majd meg, amit Krisztusért megtettek, vagy elmulasztottak megtenni szegény és szenvedő embertársaik személyében.

Azon a napon Krisztus nem azt a nagy munkát tárja az emberek elé, amelyet Ő végzett érettük azzal, hogy életét adta megváltásukért, hanem azt a hűséges szolgálatot fogja méltatni, amit ők, az emberek végeztek Érette. Azoknak, akiket jobb keze felől állított, azt mondja majd: "Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok engem; Mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám" (Mt 25:34-36).

Ezek között, akiket Krisztus így dicsért, lesznek azonban olyanok is, akik egyáltalán nem tudtak arról, hogy bármiféle szolgálatot tettek volna neki. Elképedt tudatlanságukra Krisztus ezt válaszolja nekik: "Amennyiben megcselekedtétek eggyel ez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg" (Mt 25:40).

Jézus megmondotta tanítványainak, hogy az emberek gyűlölni, üldözni és kínozni fogják majd őket. Sokakat közülük kiűznek majd az otthonukból és kiszolgáltatják őket a szegénységnek. Sokan betegség és nyomor útján kerülnek majd bajba. Sokat vetnek majd börtönbe közülük.

Mindazoknak, akik elhagyták barátaikat vagy otthonukat Ő érette, Krisztus százszoros jutalmat ígért meg még ebben az életben. Most pedig mindazok számára különleges áldást biztosított, akik valamilyen jó szolgálatot tesznek embertársaiknak. Mindazokban, akik az én nevemért szenvednek - mondotta Jézus -, engemet kell felismernetek. Amiképpen engem szolgálnátok, úgy kell szolgálnotok azoknak. Ez a nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy az én tanítványaim vagytok. Mindazok, akik beleszületnek a mennyei családba, bizonyos értelemben a mi Urunk Jézus Krisztus testvérei. Krisztus szeretete köti össze egymással az ő családjának a tagjait. Ahol ez a szeretet nyilvánvalóvá lesz, ott feltárul, megmutatkozik ez az isteni kapcsolat. "Mindaz, aki szeret, az Istentől született és ismeri az Istent" (1Jn 4:7).

Azok, akiket Krisztus megdicsér az ítéletben, lehet, hogy nagyon keveset tanultak, ismertek meg a hittudományból, de becsben tartották, ápolták az alapelveket. Az isteni Lélek befolyása útján áldássá lettek azok számára, akik körülöttük élnek. Még a pogányok között is vannak olyanok, akik kinyilvánítják a jóság lelkületét. Mielőtt az élet szavai fülükbe jutottak volna, már megbarátkoztak a misszionáriusokkal, sőt saját életük veszélyeztetésével még szolgálatukra is voltak. A pogányok között vannak olyanok is, akik tudatlanul imádják Istent, akikhez a világosság még nem jutott el valamiféle emberi közbenjárás, segítség útján. Nos, ezek mégsem pusztulnak el. Bár Isten írott törvényét nem ismerik, de hangját már hallották, mikor szól hozzájuk a természetben, és így tették meg azt, amit a törvény megkövetelt tőlük. Munkálkodásuk nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy a Szentlélek már megérintette szívüket és felismerték, hogy Isten saját gyermekeinek ismerte el őket.

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Miközben a Jelenések könyvének 9. fejezete a hatodik trombitával zárul (idő szerint 1840, ahogy Josiah Litch, William Miller kollégája jövendölte), ez a fejezet egy hosszabb szünettel kezdődik, ami a hetedik trombita megszólalását és a harmadik jajt előzi meg. János magát Jézust látja, aki tekintéllyel áll meg a földön és a tengeren. Egyik kezében egy kis nyitott könyv, másik kezét pedig felemeli és kijelenti, hogy Dániel és Jelenések idői próféciái befejeződtek.

Ezután János hallotta a hét mennydörgést, amelyek az első és a második angyal üzenetét jelezték, de azt a parancsot kapta, hogy ne írjon ezekről. Az advent hívők nem lennének képesek elviselni, ha előre tudnák ezeket a megpróbáló eseményeket. A hetedik versben egy kis időrés van a hatodik trombita elnémulása és a hetedik trombita megszólalása között. Isten titka a hetedik trombitaszó idején teljesedik ki. Ez mutatja, hogy a hetedik trombita is egy időszakot jelöl, nem pedig egy időpontot.

Mi az „Isten titka”? Egyesek úgy gondolják, ez az evangélium, aminek el kell jutnia az egész világra még Jézus második eljövetele előtt. Ám ennél sokkal többet jelent: a Szentháromság által kigondolt egész megváltási tervet magába foglalja, ami a mi megmentésünkért történt, és azért, hogy Jézust befogadják a dicsőségbe (1Tim 3:16). „Isten titkát” a vizsgálati ítélettel és az engesztelés végső szakaszával maga Jézus fogja bevégezni a hetedik trombitaszó által jelzett eseményekkel, amelyek a próbaidő végén fognak megtörténni.

János – aki itt Isten végidőben élő népét jelképezi – azt a parancsot kapja, hogy vegye el Jézustól a kis könyvet, és egye meg. A szájában édes lesz, de gyomrában megkeseredik. Mindez Isten népe tapasztalatának a szimbóluma, akik a második advent mozgalmának idején a 2300 éves prófécia alapján 1844-re hirdették Jézus visszajövetelének csodálatos örömhírét, de keserű csalódás érte őket, amikor Jézus nem tért vissza a várakozásuk szerint. Alapos bibliatanulmányozás után saját magukat ismerték fel ebben a leírásban. Bátorságot nyertek, amikor megértették, hogy Jézus – ahelyett, hogy ekkor a földre tért volna vissza – a mennyei szentélyben a Szentek Szentjébe lépett be, hogy megkezdje az ítélet utolsó szakaszát.

A maradék nép, amely átélte az 1844. október 22-i csalódást, azt a felszólítást kapta, hogy újra prófétáljon (hirdesse az örömhírt). Krisztus áldozatáról, főpapi szolgálatáról kellett beszélniük a világnak, valamint inteni mindenkit, hogy készüljenek az utolsó ítéletre. Vágysz arra te is, hogy azok között légy, akik hirdetik ezt az üzenetet „minden ágazatnak, nyelvnek és népnek”?

Dr Kenneth Mathews Jr.

165. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  70-71. fejezeteihez (szeptember 23-29.).

Amikor a gyermekeim még kicsik voltak, minden egyes szombaton elvittem őket a szombatiskolai osztályba, ahol odaszentelt tanárok segítettek nekik énekeket tanulni és bibliai történetekkel ismerkedni, amelyek a keresztény életük alapjai lettek. Az egyik ilyen ének, amire emlékszem a régi szombatokról a "Kicsiny kis fényemmel” címet viseli. Hallottad-e már ezt az éneket? Az első versszak és a refrén így hangzik: "Kicsiny kis fényemmel világítani fogok/kicsiny kis fényemmel világítani fogok/kicsiny kis fényemmel világítani fogok/áldom Őt, minden nap és mindenhol. Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok!/Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok./Elrejtsem-e fényemet? Nem! Világítani fogok... Áldom Őt, minden nap és mindenhol. 

Mennyire igaz is ez az ének! …? És én? Milyen munkát adott neked a Megváltó? Lelkész vagy vagy bibliamunkás? Nagyszerű! Akkor légy a legjobb lelkész vagy bibliamunkás, aki csak lehetsz! Misszionárius vagy vagy tanár? Fantasztikus! Tedd meg a tőled telhetőt, hogy másokat segíts, és tanítsd meg a lehető legtöbbet, amit csak tudsz! Azonban, mi a helyzet, ha egyik sem vagy? Mi van akkor, ha nem vagy orvos vagy nővér? Mi van akkor, ha nincsen hivatalos vezetői tisztséged? Csak várjunk azokra, akik „szakértők”, hogy segítsenek a körülöttünk lévőkön?

A Jézus élete c. könyv 640. oldalán azt olvassuk, „Mindnyájan találhatunk magunknak valami tennivalót.” Eladó vagy egy boltban? Akkor áldj meg másokat a hűséges munkáddal és a széles mosolyoddal. Játszol valamilyen hangszeren? Akkor a zenén keresztül missziózol, amikor másokat megáldasz zenei tehetségeddel. Anyuka vagy, aki a gyermekével otthon maradt? Akkor a gyerekek életébe hozol fényt nap mint nap. Valamennyi gyermeked felnőtt? Megértő fülekre találhatnak a telefonbeszélgetéseiteken keresztül. Valakiről gondoskodsz, aki az otthonához kötött? Vigyél vidámságot hozzá minden egyes alkalommal, amikor meglátogatod. Mi van akkor, ha TE magad vagy házhoz kötött? Akkor tied a leghatalmasabb munka, hiszen imaharcos lehetsz.

Minden dologban Jézus kell, hogy legyen a példaképünk. Amikor a tanítványaival Megváltónk a tanítványaival találkozott, hogy a húsvétot megünnepelje, a tanítványai ahelyett, hogy megtisztelték volna őt azzal, hogy szolga szerepet vállalnak, azon vitatkoztak, hogy egyikük sem akar megalázkodni és vállalni ezt a szerepet. Ahelyett, hogy megfenyítette volna őket, Jézus felállt, és ő maga kezdte szolgálni a tanítványokat, amikor megmosta a lábukat. A Dicsőség Királya megalázta magát, és a legalantasabb feladatot látta el.

Ahogy az Ő példáját szemlélem, vajon kit helyezett elém, hogy szolgáljak ma? Kit hív, hogy TE szolgáld őt?

Susan Menzmer, háztartásbeli és gyermekeit otthon tanító anyuka
McDonald Road Hetednapi Adventista Gyülekezet
Tennessee, USA
Fordította Gősi Csaba

2018. szeptember 29., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 29 - SZOMBAT - Jelenések 9


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 69. fejezet 1174. nap

Krisztus azonban az embereknek egy másik osztályára is rámutat: "Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelét; és kezdené verni a szolgákat és szolgálólányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és ketté vágatja őt és a hitetlenek sorsára juttatja" (Lk 12:45-46).

A gonosz szolga azt mondotta szívében: "Halogatja még az én uram a hazajövetelt" (Mt 24:48). Nem azt mondja, hogy Krisztus nem jön el. Nem gúnyolódik Krisztus második eljövetelének a tanításán, de szívében, valamint cselekedeteivel és szavaival kinyilvánítja, hogy az Úr eljövetele késik. Száműzi mások elméjéből azt a meggyőződést, hogy az Úr gyorsan eljön. Befolyásával öntelt és meggondolatlan késlekedésre bírja rá az embereket. Megerősödnek világiasságukban és lelki tompultságukban. Földi szenvedélyek, romlott gondolatok veszik birtokukba elméjüket. A gonosz szolga együtt eszik és iszik a részegeskedőkkel; egyesül a világgal az élvezetek, a szórakozások hajhászásában. Veri szolgatársait, megvádolja és kárhoztatja azokat, akik hűségesek az Urukhoz. Összevegyül a világgal, és vele együtt süllyed egyre mélyebbre bűneiben. Félelmetes összekeveredés ez a világgal, amellyel együtt esik csapdába. "Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és ketté vágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja" (Lk 12:46).

"Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád" (Jel 3:3). Krisztus adventje meglepi a hamis tanítókat. Ezek ezt mondják: "Békesség és biztonság" (lThess 5:3). Miként a papok és a tanítók tettek Jeruzsálem eleste előtt, ezek is arra törekszenek, hogy az egyház földi jólétet és dicsőséget élvezzen. Az idők jelei magyarázatuk szerint ennek vetik előre az árnyékát. Mit mond azonban Isten szava? "Akkor hirtelen veszedelem jő reájok" (lThess 5:3). Mindazokra, akik az egész föld színén lakoznak; mindazokra, akik otthonukká teszik ezt a világot, Isten napja csapdaként jön el. Úgy jön el hozzájuk, mint a lopakodó tolvaj.

A világ, amely tele van lázadással, zavargással, tele van istentelen élvezetekkel, alszik, és testi biztonságban ringatja magát. Az emberek messzire eldobják maguktól az Úr eljövetelének a gondolatát. Csak nevetnek a figyelmeztetéseken. Gőgös felfuvalkodottsággal ilyeneket mondogatnak; "Minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva" (2Pt 3:4). "Legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb" (Ésa 56:12). Adjuk át magunkat még nagyobb mértékben a szórakozásnak és az örömteli élvezeteknek! Krisztus azonban ezt mondja: "Ímé eljövök, mint a tolvaj" (Jel 16:15). Pontosan akkor, amikor a világ gúnyosan azt kérdezgeti: "Hol van az Ő eljövetelének az ígérete?" (2Pt 3:4) pontosan akkor a jelek beteljesednek. Mialatt ezt kiáltják: "Békesség és biztonság" (lThess 5:3) hirtelen megérkezik a megsemmisítés. Mikor a gúnyolódó, az igazság elvetője önteltté lesz; mikor a mindennapi munkában csak a pénzszerzési lehetőségeket látják, és nincsenek tekintettel a becsületesség alapelveire; mikor a tudós buzgón igyekszik megszerezni a Biblián kívül mindennek az ismeretét, akkor Krisztus tolvajként érkezik meg.

A világon minden mozgásban, háborgásban, nyugtalanságban és izgalomban van. Az idők jelei vészjóslóak. Az eljövendő események előrevetítik árnyékukat. Isten Lelke visszavonul a földről. A tengeren és a földön egymást követik a szerencsétlenségek. A viharok, földrengések, tüzek, áradások, gyilkosságok egyre gyakoribbak. Ki ismeri a jövendőt? Hol van a biztonság? Nincs semmiben bizonyosság, ami emberi vagy földi. Az emberek gyorsan felsorakoznak egy zászló, egy jelvény alá, amelyet kiválasztottak. Nyugtalanul várakoznak és figyelik vezetőik buzgalmait. Kevesen vannak azok, akik éberen várakoznak Uruk megjelenésére, és munkálkodnak is azért. Az embereknek egy másik csoportja az első nagy hitehagyó lábnyomát követi és fővezérsége alatt menetel. Csak kevesen hiszik szívükkel és lelkükkel azt, hogy van pokol, amelyet el kell kerülnünk és van menny, amelyet el kell nyernünk.

A válság fokozatosan lopakodik ránk. A nap ragyog az égboltozaton, miközben bejárja szokásos körútját, és a menny még mindig hirdeti Isten dicsőségét. Az emberek még mindig esznek és isznak, ültetnek és építenek, megnősülnek és férjhez mennek. A kereskedők még mindig vásárolnak és eladnak. Az emberek még mindig küzdenek egymás ellen, mert versengenek a magasabb helyért. A szórakozások kedvelői még mindig elözönlik a színházakat, a lóversenyeket, a szerencsejátékok poklait. Az embereken még felülkerekedik a nagyobb izgalmat nyújtó események utáni vágyakozás. A próbaidő, a kegyelmi idő azonban már a vége felé közeledik, és mindenkinek a sorsa örökre eldől. Sátán látja, hogy az ideje rövid. Minden erejét és lehetőségét beveti annak érdekében, hogy az embereket becsaphassa, megtéveszthesse, megkötözhesse és megigézhesse, míg a próbaidő, a kegyelmi idő le nem telik, véget nem ér, és az irgalom ajtaja örökre be nem csukódik.

Évszázadokon át ünnepélyesen hangzanak hozzánk az Olajfák hegyéről Urunk intő, figyelmeztető szavai: "De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap. [...] Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lk 21:34-36).

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az ötödik jaj az ötödik trombita idején a keresztény Római Birodalom keleti része ellen szól, és egy mennyei  hírnök, egy „csillag” száll le a mennyből egy kulccsal, amit Krisztus adott neki, hogy nyissa meg a „feneketlen mélységet”. Megnyitja a mélység kútját, mire előjönnek a démonok és maga sátán. Hatalommal ruháznak fel egy népet, hogy az ítéletet végrehajthassák a hitehagyó keresztények ellen. Ezek a „jajok”valódi ítéletet jelentenek, akárcsak azok, amelyeket az első négy trombita jelképezett.

Mikor történtek az ötötdik és a hatodik trombita által jelképezett események? Luther Márton és más magyarázók az ötödik trombitát a szaracénokkal azonosították, akik Abu Bakr vezetésével az arábiai sivatagból jöttek. A Kelet-római Birodalom ellen indítottak támadást, amelynek központja Konstantinápolyban volt. A hatodik trombita az ottomán törökök támadását jelezte a hitehagyó kereszténység ellen.

Josiah Litch, William Miller egyik szolgatársa az advent mozgalomban, az ötödik és a hatodik trombita idejét Kr. u. 1299 – Kr. u. 1840-re tette. Ez utóbbi év augusztusában a Török Birodalom hatalma megtört, amikor Mohammed Ali legyőzte a törököket és elfogta hadihajóit. Ezek az események, amelyek Litch jövendölése szerint történtek, nagy hatással voltak a millerita hívőkre Amerikában.

A sáskákról szóló leírás ebben a fejezetben több vonatkozásban emlékeztet a régi arab lovasok öltözékére. Ebben az időszakban megkímélték a szombatünneplők életét, de a többi keresztényt üldözték. A birodalom lakói nagyon vágytak arra, hogy megszabaduljanak a nyomorúságtól, de nem találtak menekvést. A „sáska” harcosok élén ebben az időben király vagy szultán állt, magának sátánnak a képviselője. Az őt követő szultánok szintén nagy pusztítók voltak, hiszen lerombolták az ősi Kelet-római Birodalom még megmaradt egyharmadát.    

Amikor Litch megértette, hogy ezek a dátumok mind véget értek 1840-ben, felfigyelt arra, hogy ez éppen az az időpont, amikor Törökország elfogadta Európa szövetséges erőinek védelmét, így a keresztény nemzetek védelme alá került. Az esemény tökéletesen betöltötte a jövendölést. Amikor ez ismertté vált, tömegek győződtek meg a prófétai magyarázat alapelveinek hitelességéről, amelyeket Miller és társai tettek magukévá. Ez nagy lendületet adott az advent mozgalomnak. Tanult és magas pozícióban lévő emberek csatlakoztak Millerhez, úgy a prédikálásban, mint a könyvkiadásban, így 1840 és 1844 között a munka gyorsan terjedt.

A trombiták által jelzett ítéletek ellenére az emberek többsége nem volt hajlandó megtérni a démonok imádatából, a saját kezűleg gyártott bálványok imádatából, és abból, hogy hamis tanításokban higgyenek. Mit tehetett volna még az Isten? Mi a helyzet veled és velem? Vajon mi odafigyelünk Isten késztetéseire, vagy ellenállunk Neki, és nem térünk meg gonosz útjainkról? Ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, amiket ezek a hamis keresztények elkövettek, és ne utasítsuk vissza Krisztus közbenjárását, hanem boruljunk le előtte minden nap, és igényeljük a magunk számára az Ő kegyelmét!

Dr Kenneth Mathews Jr.

164. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  68-69. fejezeteihez (szeptember 23-29.).

A vég felé közeledünk. A Jézus által említett jelek itt vannak körülöttünk. Látjuk a természeti katasztrófákat: tüzek, földrengések, betegségek, vulkánkitörések, szökőárak, hurrikánok, tornádók. Látjuk az ember által okozott katasztrófákat: olajkitörések és sugárzási katasztrófák. Látjuk, hogyan lökdösődnek és könyökölnek az emberek az előléptetésért és a jutalmakért. Látjuk azok gonoszságát, akik azt választják, hogy a saját fejük után mennek. Látjuk azokat a jeleket, amelyekről Jézus beszélt, hogy a második eljövetelének jelei lesznek, mégis néha úgy viselkedünk, mintha Ő soha sem jönne el.

Azonban Ő jön hamarosan! Olyanoknak kell lennünk, mint Noé, aki figyelmeztette az embereket a próbaidő közeli lejártára. El kell mondanunk a többieknek, hogy Jézus szereti őket, értük halt meg, és most is készíti mennyei otthonunkat. Meg fog változtatni minket, hogy megállhassunk majd az Atya előtt.

Az élet nehéz. Sok a kihívás, és tudjuk, hogy a küzdelem csak egyre erőteljesebb lesz, ahogy az Úr napja közeleg. Jézus történetébe fogok kapaszkodni, mégpedig abba az epizódba, amikor azzal a döntésével küzdött, hogy elfogadja az emberek megvetését, és az Atya Istentől való elválasztását. Látom, amint feladta saját akaratát, és hallom az Atya Isten hangját mennydörögni: „Meg is dicsőítettem (Jézus életét), és újra megdicsőítem.”

Lelki szemeimmel látom, hogy az Atya egy tűzfelhőben jön, és körülöleli Jézust. Bizonyos vagyok felőle, hogy az élet legnehezebb pillanataiban Isten körülvesz végtelen hatalmával és szerető karjaival. Végig kísér minket.

Jennifer Howland
zenei koordinátor és diakónus
North Anderson Hetednapi Adventista Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina
Fordította Gősi Csaba

2018. szeptember 28., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 28 - PÉNTEK - Jelenések 8


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 69. fejezet 1173. nap

Miként volt Noé napjaiban? "És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz" (lMóz 6:5). A vízözön előtti korszak lakosai elfordultak Teremtőjüktől és nem voltak hajlandók megcselekedni szent akaratát. Saját szentségtelen elképzelésüket és erkölcstelen elgondolásaikat követték. Ezért a gonoszságukért pusztultak el. A világ ma is ugyanezt az utat járja. Ez pedig nem kínál biztosítékot egy eljövendő ezeréves dicsőségről. Isten törvényeinek a megszegői gonoszsággal töltik be a földet. Fogadásaik, lóversenyeik, szerencsejátékaik, tékozlásaik, kéjvágyó gondolataik, megfékezhetetlen szenvedélyeik erőszakos cselekedetekkel árasztják el a világot.

Jeruzsálem elpusztításáról szóló próféciájában Krisztus ezt mondotta: "És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég" (Mt 24:12-14). Ez a prófécia ismét beteljesül majd. Annak a napnak megsokasodó gonoszsága visszatükröződik a mi nemzedékünkben is. Különösképpen így van ez az evangélium hirdetésére vonatkozó jövendöléssel kapcsolatban. Pál a Szentlélek által megvilágosítva és vezetve kijelentette, hogy Jeruzsálem eleste előtt az evangéliumot prédikálták "minden teremtménynek az ég alatt" (Kol 1:23). Így most az ember Fia eljövetele előtt, az örökkévaló evangéliumot kell prédikálni "minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek" (Jel 14:6). Isten "rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban" (Acs 17:31). Krisztus azt is közli velünk, hogy ez a nap mikor virrad majd meg a számunkra. Krisztus nem azt mondja, hogy az egész világ megtér majd, hanem csak azt, hogy: "Az Isten Országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég" (Mt 24:14).

Azzal, hogy az evangéliumot mi hirdethetjük a világnak, tőlünk, illetve az evangélium hirdetésének hőfokától függ, hogy siettetjük-é Urunk visszatérését. Nekünk nemcsak várnunk kell, hanem sietve kell elé menni Isten napjának. (Vö. 2Pt 3:12). Ha Krisztus egyháza elvégezte volna már kijelölt munkáját úgy, ahogy azt az Úr elrendelte, akkor Isten az egész világot már régebben figyelmeztette volna erre, és az Úr Jézus Krisztus már eljött volna a földre hatalommal és nagy dicsőséggel.

Miután Krisztus megadta érkezése jeleit, ezt mondotta: "Ezenképpen ti, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa" (Lk 21:31). "Vigyázzatok és imádkozzatok" (Mt 26:41). Isten mindig figyelmeztette az embereket az eljövendő ítéletre. Azok, akik bíztak Krisztus nékik időben adott üzenetében, és hitük szerint cselekedtek életük folyamán, és engedelmeskedtek parancsolatainak, azok megmenekültek azoktól az ítéletektől, amelyek az engedetlenekre és a hitetlenekre sújtottak le. Istennek ezt az üzenetét kapta meg Noé: "Menj be te és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben" (lMóz 7:1).

Noé engedelmeskedett és Isten megmentette. Lóthoz Istennek az az üzenete érkezett: "Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost" (lMóz 19:14). Lót a mennyei hírnökök vezetése alá helyezte magát, és Isten megőrizte őt. Így Krisztus tanítványai is megkapták a figyelmeztetést Jeruzsálem lerombolásáról. Azok, akik felfigyeltek az eljövendő pusztulás jeleire és elmenekültek a városból, elkerülték a megsemmisülést. Így Isten most minket is figyelmeztet Krisztus második eljövetelére, és arra a megsemmisítő pusztulásra, amely a világra sújt le. Azok, akik figyelembe veszik Isten intését, megmenekülnek.

Mivel nem tudjuk Krisztus visszajövetelének pontos idejét, Isten azt parancsolja meg nékünk, hogy vigyázzunk. "Boldogok azok a szolgák, kiket az Úr, mikor hazamegy, vigyázva talál" (Lk 12:37). Azok, akik vigyázva várnak az Úr érkezésére, nem hiú reménykedéssel várakoznak. Krisztus érkezésének a várása arra indít bennünket, hogy féljük az Urat, és féljünk a bűnre kiszabott ítéleteitől. Fel kell ébrednünk abból a nagy bűnből, amely abból áll, hogy visszautasítjuk a nekünk felajánlott irgalmat. Azok, akik vigyázva várakoznak az Úrra, megtisztítják lelküket az igazságnak való engedelmeskedésükkel. Ezek az éber vigyázást komoly munkálkodással kapcsolják össze. Mivel tudják, hogy az Úr az ajtó előtt áll, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a mennyei lényekkel együtt munkálkodjanak a lelkek üdvösségéért. Ezek azok a hűséges és bölcs sáfárok, akik időben adják meg a szolgáknak járó bért (Vö. Lk 12:42), mert azt az igazságot hirdetik, ami a jelen időben a legszükségesebb. Mint ahogyan Énok, Noé, Ábrahám és Mózes hirdették a koruknak szóló igazságot a maguk idejében, úgy kell Krisztus szolgáinak ma is hirdetniük a jelen kornak szóló különleges intő üzenetet.

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Miután János látja, hogy az elpecsételtek megállnak majd az „Ő ítéletének nagy napján”, látja, amint Jézus felnyitja a tekercsen a hetedik pecsétet. A feljegyzésekben ekkor már ott szerepel az emberiség minden tette, tehát a dokumentum teljes. A földön élő emberek üdvösségéért a Bárány már mindent elvégzett. Még mindig látomásban, János látja a hét angyalt az Isten színe előtt állni, akik készen állnak az utolsó feladatra. Hét trombita adatik nekik, hogy hírül adják a háború közeledtét.

Még mindig a trónteremben – János látja Jézust, a Közbenjárónkat, aki kezébe veszi a tömjénezőt, mert arra készül, hogy megkezdje a mennyei közbenjárást főpapként a népért. János látja az egész jelenetet Kr. u. 31-től egészen odáig, hogy Krisztus leveti a földre a tömjénezőt a kegyelemidő lezárásakor. Az a jelenet, hogy Jézus az oltárnál áll, lefedi a hét gyülekezet, a hét pecsét és a hét trombita idejét (Jel 2, 3, 6, 8, 9). Amikor leteszi a tömjénezőt, a kegyelemidő lejár.

A hét trombita megszólalása abban a szövegkörnyezetben történik, amikor az írás szerint a lelki Izrael még a földön van. Miért vívna háborút az Isten a lelki Izrael, vagyis az egyház ellen? Az Ótestamentumban, amikor Izrael más istenek után járt, a Mindenható ítéletet küldött Izraelre, és kérlelte őket, hogy térjenek meg. Ugyanígy, amikor az újtestamentumi lelki Izrael hitehagyóvá válik, Isten a trombiták által küld ítéletet és kéri őket, hogy térjenek vissza hozzá (Jel 9:20, 21).

A katolikus mise és az egyházi papság megalapításával sajnos megtörtént a hitehagyás. A vélemények eltérnek abban, hogy az első trombita vajon melyik történelmi eseményt jelképezi. Azonban néhány tudós magyarázata, akik a 17-19. században éltek, időtállónak bizonyult. Az első trombita ítélete a kereszténnyé vált Római Birodalom keleti része ellen szólt, amelyet megtámadtak a gótok, a második trombita a déli rész ellen, amely ellen vandálok vonultak; a harmadik a középső rész ellen, amit a hunok támadtak meg; a negyedik a kormányzat ellen, ami meg is bukott. A megtérésre való sorozatos felhívások nem találtak visszhangra a kereszténnyé lett Római Birodalomban, ezért meg is szűntek. Helyette támadt a tengerből jövő fenevad (Jel 13:1-11).

A hét trombitával kapcsolatos összes részlet pontos megismerésénél azonban fontosabb az, hogy megértsük: Isten több szabadító ítéletet küldött tévútra jutott egyháza ellen, hogy megtérésre bírja őket. Isten Igéjének elutasítása mindig súlyos következményekkel jár. Tanuljuk meg most a leckét, és jöjjünk színe elé naponta alázatos lélekkel, és kérjük a Szentlelket, hogy pecsételje el értelmünket és szívünket, hogy semmi ki ne mozdítson bennünket Isten Igéje igazságainak alapjáról!
    
Dr Kenneth Mathews Jr.

164. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  68-69. fejezeteihez (szeptember 23-29.).

A vég felé közeledünk. A Jézus által említett jelek itt vannak körülöttünk. Látjuk a természeti katasztrófákat: tüzek, földrengések, betegségek, vulkánkitörések, szökőárak, hurrikánok, tornádók. Látjuk az ember által okozott katasztrófákat: olajkitörések és sugárzási katasztrófák. Látjuk, hogyan lökdösődnek és könyökölnek az emberek az előléptetésért és a jutalmakért. Látjuk azok gonoszságát, akik azt választják, hogy a saját fejük után mennek. Látjuk azokat a jeleket, amelyekről Jézus beszélt, hogy a második eljövetelének jelei lesznek, mégis néha úgy viselkedünk, mintha Ő soha sem jönne el.

Azonban Ő jön hamarosan! Olyanoknak kell lennünk, mint Noé, aki figyelmeztette az embereket a próbaidő közeli lejártára. El kell mondanunk a többieknek, hogy Jézus szereti őket, értük halt meg, és most is készíti mennyei otthonunkat. Meg fog változtatni minket, hogy megállhassunk majd az Atya előtt.

Az élet nehéz. Sok a kihívás, és tudjuk, hogy a küzdelem csak egyre erőteljesebb lesz, ahogy az Úr napja közeleg. Jézus történetébe fogok kapaszkodni, mégpedig abba az epizódba, amikor azzal a döntésével küzdött, hogy elfogadja az emberek megvetését, és az Atya Istentől való elválasztását. Látom, amint feladta saját akaratát, és hallom az Atya Isten hangját mennydörögni: „Meg is dicsőítettem (Jézus életét), és újra megdicsőítem.”

Lelki szemeimmel látom, hogy az Atya egy tűzfelhőben jön, és körülöleli Jézust. Bizonyos vagyok felőle, hogy az élet legnehezebb pillanataiban Isten körülvesz végtelen hatalmával és szerető karjaival. Végig kísér minket.

Jennifer Howland
zenei koordinátor és diakónus
North Anderson Hetednapi Adventista Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina
Fordította Gősi Csaba

2018. szeptember 27., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 27 - CSÜTÖRTÖK - Jelenések 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 69. fejezet 1172. nap

Most félreérthetetlen nyelven beszél Urunk második eljöveteléről. A veszélyekre is figyelmeztet, amelyek majd megelőzik a világra megérkezését. "Ha valaki azt mondja akkor néktek: Ímé itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobában van; ne higgyétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:23-27). Jeruzsálem elpusztulásának egyik jelét Krisztus így írta le: "És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek" (Mt 24:11). A hamis próféták meg is jelentek, a népet félre is vezették, és sokakat kicsalogattak a pusztába. Varázslók és szemfényvesztők, akik azt hangoztatták, hogy csodatévő hatalommal rendelkeznek, maguk után vonták az embereket a hegyek magányosságába. Ez a prófécia érvényes az utolsó napokra vonatkozólag is. Isten a második advent ismertetőjeként is ezt a jelet adta meg. Napjainkban is hamis Krisztusok és hamis próféták tesznek jeleket és csodákat, hogy elcsábítsák Krisztus tanítványait. Nem halljuk-é a kiáltást: "Ímé a pusztában van?" (Mt 24:26). Nem mennek-e ki ezrek és ezrek a pusztába abban a reménységben, hogy ott majd megtalálják Krisztust? Nem hallatszik-e az összejövetelek ezrein, amelyeken egyesek arról tesznek vallomást, hogy közösségeket tartanak fenn az eltávozottak lelkeivel hogy: "Ímé a belső szobában van?" (Mt 24:26). Ezt a tanítást képviseli a spiritizmus. Mit mond azonban Krisztus? "Ne higgyétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:26-27).

Az Üdvözítő megadta eljövetele jeleit. Sőt még többet is adott ennél. Pontosan meghatározta azt az időpontot, amikor először jelennek majd meg ezek a jelek. "Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig" (Mt 24:29-31).

Közvetlenül a nagy középkori üldöztetés után teljesedett be a nap és a hold elsötétedése, és a csillagok lehullása. Jézus ehhez még ezt fűzte hozzá: "A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt" (Mt 24:32-33).

Krisztus megadta eljövetele jeleit. Akarata szerint megtudhatjuk, hogy mikor van már közel, éppen az ajtónál. Krisztus azoknak mondja ezt, akik látják ezeket a jeleket: "Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek" (Mt 24:34). Ezek a jelek megjelentek. Most már teljes bizonyossággal tudjuk, hogy az Úr eljövetele közel van. "Az ég és a föld elmúlnak - mondja - de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak" (Mt 24:35).

Krisztus az ég felhőiben nagy dicsőséggel jön el. Ragyogó angyalok sokasága kíséri majd. Azért jön, hogy feltámassza a halottakat, és jön, hogy megdicsőítse azokat, akik szerették Őt és megtartották parancsolatait, és magához veszi őket. Krisztus nem feledkezett meg róluk, sem ígéretéről. Újra összekapcsolódunk családunk tagjaival. Mikor halottainkra tekintünk, elgondolkozhatunk arról a reggelről, mikor Isten harsonái megszólalnak, "a halottak feltámadnak romolhatatlanságban és mi elváltozunk" (lKor 15:52).
Már csak egy rövid idő, és meglátjuk a Királyt a maga szépségében és dicsőségében. Már csak egy rövid idő, és Krisztus letöröl a szemünkről minden könnyet. Már csak egy rövid idő, és Krisztus Isten "dicsősége elé állíthat" bennünket "feddhetetlenségben nagy örömmel" (Júdás 24). Azért, mikor Krisztus megadta érkezése jeleit, ezt mondotta: "Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelgett a ti váltságotok" (Lk 21:28).

Krisztus azonban nem jelentette ki eljövetele napját és óráját. Világosan megmondta tanítványainak: "Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül" (Mt 24:36). Ha megadta volna a pontos időt, akkor vajon miért buzdította éberségre tanítványait. Vannak, akik azt állítják; hogy tudják az Úr megjelenésének a napját és óráját és a legnagyobb komolysággal határozzák meg a jövőt. Az Úr azonban óva int ettől a magatartástól. Az ember Fia második eljövetelének a pontos ideje Isten titka.

Krisztus továbbá arra is rámutatott, hogy milyen lesz a világ állapota az Ő eljövetelekor. "Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert miképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:37-39). Az Üdvözítő nem egy ideiglenes, ezeréves, földön megvalósuló birodalomról beszél itt, amelyben az ezer év alatt mindenkinek fel kell készülnie az örökkévalóságra. Nem, Krisztus csak azt mondja meg nekünk, hogy ami Noé napjaiban volt, úgy lesz majd akkor is, mikor az ember Fia ismét eljön.

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A hitehagyásról szóló látomása után János négy angyalt látott, akik visszatartják a küzdelem, a háború és a vérontás szeleit. Miért? Jézus, az Arkangyal (az angyalok vezére) kelet felől érkezik, és hangos szóval parancsolja meg az angyaloknak, hogy tartsák vissza a pusztítást mindaddig, amíg Isten szolgái lelki értelemben meg nem pecsételtetnek Isten igazsága által. Csak ezután engedik szabadjára ezeket a szeleket, ami után nagy zűrzavar támad, a kegyelmi idő lezárása után. Az "ezek után" jelöli azt a különleges pecsétet, amivel Isten elpecsételi népét önmaga számára a végidőben, a hatodik pecsét ideje alatt, ami 1844. október 22-e és Krisztus második eljövetele közé esik. Csak az Isten pecsétjével elpecsételtettek lesznek képesek megállni a kegyelmi idő lezárása után. A Szentlélek által megerősítve megtartják mind a Tízparancsolatot, és náluk van Jézus bizonyságtétele. Megtartják a hetedik napi szombatnapot, ami az Isten iránti hűség jele, a végidő pecsétje.

János hallotta azoknak a számát, akik elpecsételtettek: 144000; 12000 minden izraeli törzsből. Ez nem a szó szoros értelmében vett Izraeli nemzet, hanem a lelki Izrael, egy különleges csoportja a végidő hívőinek, akiket Isten arra használ, hogy általuk közölje a világgal szeretete legvégső kinyilatkoztatását. Ez a csoport bemutatja, hogy Isten kegyelme által lehetséges megtartani mind a tíz parancsolatot. Isten pecsétjétől sugárzó arccal ők az utolsó tanúk a világ számára, amikor mindenkinek választania kell Isten imádata és fenevad imádata között. Ezek az Isten megváltásának "első gyümölcsei" élve látják meg Jézus eljövetelét.

János két különleges embercsoportot látott, akik minden idők megváltottaiból kerülnek ki. Az első a 144000, aki teljesen Jézus Krisztusnak odaszentelt életet mutatnak be egyedül az Ő kegyelme által, akik szembeszállnak Sátán végidei vádjával, miszerint lehetetlen megtartani Isten Tíz Parancsolatát. A második csoportba azok tartoznak, akik mártírhalált haltak a hitükért, akik ígéret szerint megkapják Krisztus igazságának palástját, akiknek így nem kell éhezni, szomjazni, sem fázni többé.

Az angyalok a Trón körül, a huszonnégy vén, és az élőlények látják ezeket az "első gyümölcsöket", aki eljönnek jelen korunk végén, és látják a hűséges mártírokat, akik Jézusba vetett hitükért haltak meg. Aztán leborulnak a Trón előtt és ezt mondják: "Ámen: áldás és dicsőség és bölcsesség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen."

Szövetséget szeretnél-e ma kötni Jézussal, hogy az Ő különleges 144000-e között lehess elpecsételve, akik a végidőben Isten iránti teljes hűséget tanúsítanak? Megpróbálod-e kegyelem által teljesen visszatükrözni Jézust?


Dr Kenneth Mathews Jr.

164. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  68-69. fejezeteihez (szeptember 23-29.).

A vég felé közeledünk. A Jézus által említett jelek itt vannak körülöttünk. Látjuk a természeti katasztrófákat: tüzek, földrengések, betegségek, vulkánkitörések, szökőárak, hurrikánok, tornádók. Látjuk az ember által okozott katasztrófákat: olajkitörések és sugárzási katasztrófák. Látjuk, hogyan lökdösődnek és könyökölnek az emberek az előléptetésért és a jutalmakért. Látjuk azok gonoszságát, akik azt választják, hogy a saját fejük után mennek. Látjuk azokat a jeleket, amelyekről Jézus beszélt, hogy a második eljövetelének jelei lesznek, mégis néha úgy viselkedünk, mintha Ő soha sem jönne el.

Azonban Ő jön hamarosan! Olyanoknak kell lennünk, mint Noé, aki figyelmeztette az embereket a próbaidő közeli lejártára. El kell mondanunk a többieknek, hogy Jézus szereti őket, értük halt meg, és most is készíti mennyei otthonunkat. Meg fog változtatni minket, hogy megállhassunk majd az Atya előtt.

Az élet nehéz. Sok a kihívás, és tudjuk, hogy a küzdelem csak egyre erőteljesebb lesz, ahogy az Úr napja közeleg. Jézus történetébe fogok kapaszkodni, mégpedig abba az epizódba, amikor azzal a döntésével küzdött, hogy elfogadja az emberek megvetését, és az Atya Istentől való elválasztását. Látom, amint feladta saját akaratát, és hallom az Atya Isten hangját mennydörögni: „Meg is dicsőítettem (Jézus életét), és újra megdicsőítem.”

Lelki szemeimmel látom, hogy az Atya egy tűzfelhőben jön, és körülöleli Jézust. Bizonyos vagyok felőle, hogy az élet legnehezebb pillanataiban Isten körülvesz végtelen hatalmával és szerető karjaival. Végig kísér minket.

Jennifer Howland
zenei koordinátor és diakónus
North Anderson Hetednapi Adventista Gyülekezet
Anderson, Dél-Karolina
Fordította Gősi Csaba