Higgyetek az Ő prófétáinak: augusztus 2020

2020. augusztus 31., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 31 - HÉTFŐ - Ézsaiás 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 1. fejezet 1874. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

1. fejezet (2. rész) – Példaképünk!

Jézus az ember megváltásának félelmetes felelősségét hordta. Tudta, hogy ha nem történik gyökeres változás az emberiség elveiben és szándékaiban, mindnyájan elvesznek. Ezt a terhet hordta lelkében; senki sem mérhette fel, milyen nagy súly nehezedik reá. Gyermekkorában, ifjúságában és férfikorában magányos volt. Közelében lenni mégis a mennyet jelentette. Naponta próbákkal és kísértésekkel találkozott; nap mint nap érintkezésbe került a gonoszsággal, és látta, milyen hatalma van a bűnnek azokon, akiket meg akart áldani és menteni. Jézus mégsem lankadt, mégsem csüggedt el.

Minden vágyát teljesen alárendelte küldetésének. Azzal tette dicsővé életét, hogy mindenben Atyja akarata volt számára az első. Anyja - amikor a gyermek Jézust a rabbik iskolájában találta - így szólt: "Fiam, miért cselekedted ezt velünk?" Jézus így válaszolt - és válaszában életművének alapeszméje tükröződik: "Mi dolog, hogy engem kerestek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?" (Lk 2:48-49).

Jézus élete az állandó önfeláldozás élete volt. Ezen a világon nem volt otthona, kivéve, amit barátai szeretetből - mint vándornak - nyújtottak neki. Azért jött, hogy a legszegényebbek életét élje értünk, és hogy a nincstelenek és szenvedők között éljen és munkálkodjék. Elismerés és megbecsülés nélkül járt-kelt azok között, akikért olyan sokat tett.

Mindig türelmes és derűs volt; a szenvedők az élet és a béke hírnökét üdvözölték benne. Meglátta, hogy miben szenvednek szükséget a férfiak és a nők, a gyermekek és az ifjak. Mindnyájukat hívta: "Jöjjetek énhozzám."

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2010&version=NT-HU

Ebben a fejezetben folytatódik a 9. fejezet második felének témája. Az első „jaj” Isten népének isteni megítéléséről szól, amiért nincsen igazságosság; meglopják és megalázzák a szegényeket, özvegyeket és árvákat. Istennek jogában áll népét megítélni.

A második „jaj” (5-6. vers) Asszíriának szól. Először azt látjuk, hogyan lesz Asszíria büntetőpálca Isten népe ellen. Majd a büszke asszír király kérkedését olvashatjuk, amint azzal dicsekszik, hogy az ő vezetői és istenei a legnagyobbak, és terveket sző Júda teljes elpusztítására (7-11. vers). Ezért az Úr megbünteti Asszíriát önteltsége miatt (12-19. vers). Istennek jogában áll minden nemzetet megítélni.

Hogyan állíthatjuk azonban, hogy Asszíria eszköz lesz Isten kezében népe megbüntetésére (5-6. vers)? Az asszírok nem voltak tisztában vele, hogy Isten használni fogja őket. Mivel engedték, hogy Sátán lelke töltse be őket, Isten most visszavonta óvó kezét, és megengedte Asszíriának gonosz tervei kidolgozását. A remény a 20. versben köszönt ránk ismét, amely biztosít arról, hogy a maradék, amely „Izrael egyetlen Szentjéhez” ragaszkodik, visszatérhet majd (21. vers).

A fenyítésre való reagálásunk szívünk állapotát tükrözi. Megkeményedhet tőle a szívünk (2Móz 7:22), vagy Istenhez való megtérésre vezethet (21. vers). Ez a „maradék” megérti, hogy a kegyelmes Isten arra vágyik, „hogy megelevenítse az alázatosok lelkét, és megelevenítse a megtörtek szívét” (lásd Ézs 51:15).

Láthatjuk Isten ítéleteinek irgalmas célját. A fogságba hurcolt emberek között „voltak, akik hűségesek maradtak Istenhez, és olyanok, akik megalázták magukat Őelőtte. Általuk Asszíriában élők sokaságával ismerteti meg jellemének szépségét, és Törvényének jótékonyságát.” (E.G.White Próféták és királyok). Képzeljük csak el, amint a mennyben egy asszír így szól a maradék egyik tagjához: „Miattad vagyok itt. Fogoly voltál a hazámban, de megismertettél a szerető Istennel.” Ez az izraelita fogoly, a kis szolgálóleányt juttatja eszünkbe, aki megosztotta hitét a pogány hadvezér feleségével és ennek köszönhetően Naámán megtalálta gyógyulását Istenben. Pállal együtt így kell kiáltanunk: „Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az Ő útjai!” (Róm 11:33).

Imádság: Uram, kérlek, segíts, hogy szavaim és tetteim ma Jézus ismeretére vezethessenek másokat. Ámen

Lloyd és Sheila Schomburg

265. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 1. fejezetéhez (augusztus 30 – szeptember 5.).

Az alatt az idő alatt, amikor morfiumhoz hasonló hatású szereket szedtem az erős fizikai fájdalomra, nem tudtam, hogy a gyógyszerek megváltoztatták az agyamat, összezavarva a gondolkodásomat és a döntéshozatali képességemet. Tényleg azt hittem, hogy nem szoktam rá a gyógyszerekre, csak különlegesen nagy fájdalommal van dolgom. Amikor végül megkértem az Urat, hogy segítsen kezelni a fájdalmat, hogy abba tudjam hagyni a morfiumhoz hasonló hatású szerek szedését, hitben léptem előre. Nem tudtam, hogy lelki gyógyulásra is szükségem van a fizikai mellett, hogy elmúljon a fájdalom, csak azt tudtam, hogy nem akarom, hogy bárki vagy bármi más, Jézus Krisztuson kívül irányítsa az elmémet. Több mint egy évig tartott, hogy teljesen kitisztuljanak a gyógyszerek az agyamból, és hogy teljes tudatommal és értelmemmel tudjak imádkozni tiszta szívért.

E. G. White hangsúlyozza, hogy Krisztus gyógyító szolgálata az alatt a rövid idő alatt, amit a földön töltött, több fizikai gyógyítási csodából állt, mint lelkiből, és ezek a fizikai gyógyulások az első lépést jelentették a lelki gyógyulás felé, és hogy a gyógyultnak szorosabb kapcsolata legyen vele. Azért is szükségesek voltak, hogy a gonosz befolyását elvegyék a fizikai testről, hogy az elme és a szív megnyílhasson a lelki életre, amelyet az Ő Élő Vize tesz lehetővé. Ha egyszer Krisztus belép az életedbe, tapasztalni fogod a gyógyulást, és magad körül is gyógyulást fogsz látni, ha odafigyelsz rá. Nem lehetséges Jézus Krisztussal közeli kapcsolatban lenni gyógyulás nélkül. Mindannyiunknak szüksége van a gyógyulásra, a bűn megléte miatt. Jézus szeretetszolgálata a gyógyítás szolgálata.

Barbara Gardner

Berrien Springs, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. augusztus 30., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 30 - VASÁRNAP - Ézsaiás 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 1. fejezet 1873. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

1. fejezet (1. rész) – Példaképünk!

Az Úr Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy fáradhatatlanul szolgálja az ember szükségleteit. Elvette erőtlenségünket, hordozta betegségeinket (Mt 8:17), hogy az emberiség minden nyomorán enyhíthessen. Azért jött, hogy levegye rólunk a betegség, a nyomor és a bűn terhét. Isten azért küldte, hogy az embernek tökéletes gyógyulást hozzon; hogy egészséget, békességet adjon neki, és tökéletessé tegye jellemét.

Különbözőek voltak a körülményei és a nehézségei azoknak, akik segítségért esedeztek, de senki, aki hozzá jött, nem távozott elégedetlenül. Áradt belőle a gyógyító erő, és az embereket testileg, szellemileg, lelkileg meggyógyította

A Megváltó munkája nem korlátozódott sem időhöz, sem helyhez. Könyörülete nem ismert határt. Gyógyítása és tanítása oly sok embert érintett meg, hogy nem volt Palesztinában a köré sereglett sokaság befogadásához elég nagy épület. Galilea hegyeinek zöld lankáin, a fő útvonalakon, a tengerparton, a zsinagógában és mindenhol, ahol betegeket lehetett hozzá vinni, kórháza megtalálható volt. Minden nagy- és kis-városban, minden faluban, amelyen áthaladt, rátette kezét a szenvedőkre és meggyógyította őket. Ahol szívesen fogadták üzenetét, biztosította az embereket mennyei Atyjuk szeretetéről. Naphosszat szolgált a hozzá fordulóknak; esténként pedig azok rendelkezésére állt, akiknek napközben fárasztó munkával kellett megkeresniük családjuk nyomorúságos kenyerét.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%209&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%209&version=NT-HU

Ézsaiást bánat emésztette. Az északi királyság, Izrael lelki sötétsége vezetett a Galilea-környékén élő nép babiloni fogsághoz.(1. v.). A próféta mindamellett látott egy eljövendő napot, amikor a sötétség árnyékát „nagy világosság” és öröm váltja majd fel (2-3. v.) amikor Jézus, a „világ világossága” pontosan azokat a helyszíneket tiszteli meg jelenlétével (Mt 4:15-16).

Ezután Ézsaiás a legcsodálatosabb, legkifejezőbb és örömtelibb szavakban tör ki, melyek így kezdődnek: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk…” Azért kell ezt hallanunk, mert azonnal visszakerülünk a bűnterhes világba, ahogy Ézsaiás a Samáriának és Efraimnak nevezett északi királyság végét leírja. Többszöri figyelmeztetésre sem tértek vissza az Úrhoz. Isten szeretetének és kegyelmének karja mindezek ellenére további ítéletekben „még felemelve van” (12, 17,21. v.), remélve, hogy visszatérnek hozzá. Ézsaiás a főembereket és a hamis prófétákat teszi felelőssé, akik tévútra vezették a népet (14-16. v.). A fejezet hátralévő részét a következő szavak jellemzik: „Az önzés végül felemészti önmagát” (SDABC, 4. kötet 149. oldal).

A történelemben számtalanszor előfordult, hogy a sötét napokat nagy öröm követte, mint e fejezet elején. Mint amikor azon a keserű, sötét napon a tanítványok sírjába fektették Jézust, csakhogy később nagyon megörvendeztesse őket, hogy Jézus valóban él! Ahogy az adventista úttörők csalódtak 1844. Október 22.-én, hogy majd örömmel töltse el őket, amikor megértették, hogy Dániel könyve 7. fejezetének 13. verse nem Jézus földre jövetelének időpontját, hanem a mennyei Szentélyben végzett végidei szolgálatának kezdetét jelöli. Milyen jó hír! Hamarosan elragadtatunk a „halál árnyékának” völgyéből, e haldokló világból! (2. v.)

Mi is keserű bánatot éreztünk, amikor a kislány, - akit adoptálni akartunk - édesanyja meggondolta magát és le kellett mondanunk az örökbefogadásról. Aztán hat hónappal később bánatunk örömre fordult, amikor egy újszülött kisfiút tartó bíró előtt ültünk és ezt hallottuk tőle: „Most már végleg az önöké”, és azt is tudtuk, hogy egy másik, csodával határos módon fogant gyermekünk is születik hamarosan!

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy még mindig az „örömnek kenetét” kínálod a „gyász” helyett (Ézsa 61:3). Kérünk, tölts meg szereteteddel és a Te dicsőségedre használj minket. Ámen.

Lloyd és Sheila Schomburg

265. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 1. fejezetéhez (augusztus 30 – szeptember 5.).

Még nem érkezett meg az olvasmány angolul a Generál Konferenciától. Amint megérkezik, pótoljuk.

2020. augusztus 29., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 29 - SZOMBAT - Ézsaiás 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 6. fejezet 1872. nap

6. fejezet (14. rész) – Bírálat helyett mutass jó példát!

Az igaz vallás Krisztus parancsolatának cselekvéséből áll. Nem azért, hogy ezáltal Isten kegyelmét elnyerjük, hanem: viszontszeretetként, szeretetének érdemtelenül elfogadott ajándékaiért. Krisztus az emberek üdvösségét nem szóbeli vallomásaiktól, hanem a megszentelt élet cselekedeteiben megnyilatkozó hittől teszi függővé. Követőitől tetteket vár és nem csak beszédet, mert csupán a cselekedetek tökéletesbítik a jellemet. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai” (Róm 8:14). Nem azok az Isten gyermekei, akiknek szívét a Lélek érinti, de csak néha engednek erejének, hanem azok, akiket Isten Lelke vezérel.

Krisztus követője akarsz lenni? Nem tudod, hogy miként kezdjed? Sötétségben vagy, és nem tudod, hogyan találhatod meg a világosságot? Kövesd azt a fényt, amelyet már kaptál! Határozd el, hogy Isten szavát követed, amennyire csak teheted! Krisztus ereje és egész élete Szavában rejlik. Ha hitben fogadod el az Írás szavát, ez erőt ad az engedelmességre. Ha a megismert világosságot követed, mind több világosságot nyerhetsz. Isten szavára építesz, tehát jellemed Krisztus jellemének képmására épül fel.

Krisztus az igazi fundamentum, az élő kő. Akik Őreá építenek, mindannyian részeseivé válnak életének. „Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” (1Pét 2:5). „Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban” (Ef 2:21). A kövek az alappal eggyé válnak, mert ugyanaz az élet hatja át a nagy egészet. Ilyen épületnek a zivatar sem árthat, mert aki életét Istenhez kapcsolja, vele együtt mindent túlél.

Minden olyan épület azonban, amelynek nem Isten szava az alapja, romba dől. Akik Krisztus kortársaihoz hasonlóan emberi eszmékre, véleményekre, külsőségekre és emberek által elrendelt ceremóniákra, Krisztus kegyelmétől független érdemekre építik fel jellemük épületét, azok bizonytalan homokra építenek. A kísértések vadul tovarohanó áradata magával ragadja a homokos talajt, s házát — mint egy roncsot — visszahagyja az idők árjának partján.

„Ezért így szól az Úr Isten: ...A jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket” (Ésa 28:16—17).

Azonban ma még az irgalom esedezik a bűnös érdekében: „Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! Hiszen miért halnátok meg!” (Ezék 33:11). A megátalkodottakhoz szóló hang az Ő hangja, aki mikor a szeretett városra tekintett, fájdalmában így kiáltott fel: „Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik tehozzád küldetnek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaid, miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok! Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok” (Lk 13:34—35). Jeruzsálem városa az egész világot szimbolizálta, a világot, amely kegyelmét elvetette és megutálta. Ti miattatok sírt, ti dacos szívek! Még akkor is, amikor Jézus a hegyen könnyeit hullatta Jeruzsálem felett, a város megtérhetett volna, s ezáltal elkerülhette volna végzetét. Isten még kegyelmesen várakozott arra, hogy adományait elfogadják. Vonatkozik ez rád is, kedves Olvasóm. Krisztus még mindig szeretettel szól hozzád: „Ímé az ajtó előtt állok, és zörgetek, valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem” (Jel 3:20). „Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja” (2Kor 6:2).

Akik saját erejükben bíznak, a homokra építenek. Még nincs azonban késő, hogy a közelgő veszély elől meneküljetek. Meneküljetek a biztos sziklára, még mielőtt kitör a vihar! „Így szól az Úr Isten: Íme, Sionban egy követ tettem, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal.” „Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai.” „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” És „nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké” (Ésa 28:16; 45:22; 41:10; 45:17).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%208&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%208&version=NT-HU

Andrewnak (András) neveztük el fiunkat a tanítvány után, aki szólt testvérének, merre található Jézus, a Messiás (Jn 1:40-42). Idősebb leányunkat Susannának (Zsuzsanna) neveztük el, aki egy volt a „sok asszony” közül, akik anyagilag is támogatták Jézus és tanítványai élelmezését (Luk 8:3). Harmadik gyermekünket Rebekah Joy-nak neveztük el.(A „joy” angol szó magyar jelentése: öröm.) Örömnek, mert a kislány érkezése kellemes meglepetés volt késő-harmincas éveinkben, és Rebekának, mert házasságunkat is mindig ugyanolyan csodának tartottuk, mint amikor Ábrahám szolgája, imájára válaszul rátalált Rebekára (1Móz 24. fejezet).

Ézsaiás Ámós fia volt (Ézs 1:1; 2Kir 19:2). Édesanyja nevét nem ismerjük. Abban mindenesetre biztosak lehetünk, hogy héber szülei jól ismerték fiuk nevének jelentését: „Jahve megment”. Ézsaiás feleségéről mindössze annyit tudunk, hogy „prófétaasszony” volt (Ézs 8:3). Első fiukat Seár-Jásubnak nevezték (7:3), ami azt jelenti: „a maradék visszatér”. Második fiuk neve „siess zsákmányra és gyorsan prédára” volt (8:1, 3), ami azt jelenti, hogy az asszírok eljönnek és kifosztják Izraelt és Szíriát, mert szembeszálltak vele (4. vers).

Ez a fejezet ígéreteket is tartalmaz. „Isten van mivelünk!” (10. vers) Akik az Úrban bíznak, azoknak „Szenthely” lesz, de akik nem bíznak benne, azoknak botránykő (14. vers). Azok, akik „várják az Urat”, buzgón fogják keresni Őt (17. vers). Ám azok szemét, akik nem szentelték szívüket teljesen Krisztus uralmának, az „ismerős lelkek” csábításának veszélye fenyegeti (19. vers), és fülüket pedig az, hogy hamis próféciákra hallgatnak. Lelkivilágukat a Bibliától idegen érzelmek befolyásolják majd. A Biblia határozottan, világosan kijelenti, hogy a halottak nem tudnak semmit (Préd 9:5-8). Ézsaiás 8:20 kihangsúlyozza az Isten ígéreteibe vetett feltétlen bizalom fontosságát. Érdemes ezt az igét kívülről is megtanulni.

Imádság: „Kérünk, segíts, hogy neked engedelmeskedjünk, beléd vessük bizalmunkat és erőt nyerjünk Tőled, hogy méltán neveztethessünk Terólad! Újíts meg minket Igéd által, és kérünk, változtass meg minket miközben folyton Rád tekintünk! Ámen”

Lloyd és Sheila Schomburg

264. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL 6. fejezetéhez (augusztus 23-29.).

Felfedeztem pár dolgot saját magammal kapcsolatosan. Szeretek bevásárolni. Nem elégszem meg azzal, hogy pusztán megnézem a dolgokat, szeretem meg is venni azokat. Különösen szeretek mindenféle olyan dolgot vásárolni, ami egy-egy kézműves munkához szükséges. A kézműves szobám tele van ilyen felszerelésekkel. Sajnos rá kellett jöjjek, hogy a kézműves eszközök megvásárlása és a kézműves alkotások készítése két különböző hobbi, és én sokkal jobb vagyok akkor, ha felszerelést kell vásárolni, mint ha egy-egy alkotást kell megvalósítani.

Sajnos ez gyakran sokakra is igaz, akik Krisztust akarják követni. Mi „bevásárolunk” a kereszténységből, sőt még talán azokat az igazságokat is „megvesszük”, amelyek ahhoz szükségesek, hogy keresztények lehessünk. A lelki könyvtárunk csordulásig lehet tele, azonban mindez nem hoz gyümölcsöt, hacsak nem valóban átadjuk magunkat Krisztusnak, és megengedjük neki, hogy munkálkodjon az életünkben. Máskülönben Krisztus követése csak egy újabb befejezetlen kézműves alkotás lesz.

„Tettekkel épül a jellem. »Akiket Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai. « (Róm. 8:14) Nem azok, akiknek szívét a Lélek megérinti, nem azok, akik olykor-olykor engednek a Lélek hatalmának, hanem akiket folyvást Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai.” (150. o.)

Karen D. Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. augusztus 28., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 28 - PÉNTEK - Ézsaiás 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 6. fejezet 1871. nap

6. fejezet (13. rész) – Bírálat helyett mutass jó példát!

„Nem dőlt össze, mert kősziklára építtetett” (Mt 7:25

Krisztus beszéde mélyen megindította a népet. Az igazság alapelveinek isteni szépsége és Jézus ünnepélyes figyelmeztetései úgy hatottak, mint Isten szava, amely szívüket vizsgálja. Szavai eddigi gondolataiknak és véleményeiknek a gyökeréig hatoltak, úgyhogy tanításának követése eddigi gondolkodásuk és életmódjuk tökéletes megváltoztatását jelentette. Ha ezt teszik, vallástanítóiktól el kellett volna szakadniuk, s ennek következménye az egész épület — amit a rabbik nemzedékeken át emeltek — összeomlása lett volna. Ezért történt, hogy — bár szívesen meghallgatták — mégis olyan kevesen voltak, akik életük zsinórmértékéül elfogadták volna tanításait.

Jézus olyan példázattal fejezte be a Hegyi Beszédet, amely meglepő világossággal bizonyította, hogy az általa hirdetett elveket gyakorlatilag is meg kell valósítanunk. Az Üdvözítő körül szorongó tömegben sokan voltak, akik életüket a Galileai-tenger közelében töltötték. Amint a hegy lejtőjén ültek, jól láthatták a vízmosásokat, amelyeken át a víz a hegyekről utat tört a tóhoz. A nyár folyamán ezek a patakok részben teljesen kiapadtak, s csak száraz, homokos medrük volt látható. De az esős téli évszakban e medrek vadul rohanó áradattá váltak, s időnként a völgyeket elárasztva — útjukban feltartóztathatatlanul — mindent magukkal ragadtak. Ilyenkor számtalan olyan lakóház is romba dőlt, amelyet a lakosság nyáron látszólag az árterületen kívül épített. Álltak azonban a dombok tetején sziklára épített házak is. Hegyvidékeken a házakat általában sziklákra építették, s így hosszú évszázadokon át ellenálltak a viharnak és a vizek áradatának. Ilyen épületeket azonban csak a legnagyobb gonddal és fáradsággal lehetett felépíteni. Sokkal megközelíthetetlenebbek voltak, s ezért kényelmetlenebbek, mint a füves lapályon fekvők. Másrészt azonban, ha a sziklára épültek, vihar, áradat és felhőszakadás meg nem ingathatta azokat.

Jézus azt mondta, hogy aki beszédét elfogadja, s azt jellemének és egész életének alapjául tekinti, az hasonló ahhoz emberhez, aki házát a sziklára építette. Már évszázadokkal azelőtt megírta Ésaiás próféta: „Istenünk beszéde mindörökké megmarad” (Ésa 40:8). Péter apostol pedig, évekkel a Hegyi Beszéd elhangzása után, a következőket fűzi a próféta szavaihoz: „Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett” (1Pt 1:25). Egyedül Isten szava maradandó ezen a világon. Isten Igéje a legbiztosabb alap. „Az ég és a föld elmúlnak, de az beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Mt 24:35).

A Hegyi Beszédben kidomborodnak a törvény magasztos elvei és Isten jelleme. Aki ezeket az igéket elfogadja élete alapjául: az üdvösség Sziklájára épített. Ha az Igét befogadjuk, Krisztust fogadjuk be. Csakis azok építenek Őreá, akik ily módon fogadják el Krisztus szavát. „Más fundamentomot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (1Kor 3:11). „És nincsen senkiben másban idvesség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk” (Apcs 4:12). Krisztus az Ige, Isten kinyilatkoztatása; jellemének, törvényének, szeretetének és életének megnyilatkozása az az alap, amelyre jellemünket felépíthetjük Isten országa számára.

Akkor építünk Krisztusra, ha Igéjére hallgatunk. Nem az az igaz ember, aki örül az igazságnak, hanem aki gyakorolja azt. Az életszentség nem az elragadtatás érzése, hanem az Isten iránti tökéletes odaadás következménye, s a mi mennyei Atyánk akaratának teljesítése. Amikor Izrael fiai az ígéret földjének határán táboroztak, nem volt elégséges, hogy az országot megismerték és Kánaánról énekeltek, mert ez nem segítette volna őket a dicső ország szőlőskertjeinek és olajfaligeteinek birtokbavételében. Csak úgy lehetett az övék, hogy elfoglalták; hogy valamennyi feltételnek eleget tettek; hogy Istenbe vetett élő hitük volt; s hogy ígéreteit magukra alkalmazták, s utasításainak engedelmeskedtek.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%207&version=NT-HU

Júda királya, Akház inkább szövetséget kötött Asszíriával, mint hogy bízott volna abban, hogy Isten megoltalmazza az országát. Mivel ellenezték, hogy Asszíria megvesse lábát Júdában, Izrael királya és Szíria királya egyesítették erőiket (1. vers), és háborút indítottak Akház ellen, és azt tervezték, hogy saját jelöltjüket állítsák királynak Júdában (6. vers). Júda népe remegett a félelemtől, akárcsak az erdő fái reszketnek az erős szélben (2. vers).

Ézsiás ezt az üzenetet vitte a rettegő népnek: „Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved!” (4. vers). Habár az üzenet szabadulást hirdetett Szíria és Izrael királyaitól (7-9. vers), a fejezet mégis annak leírásával zárul, hogy a jövőben még bajt fognak okozni az asszírok (17-25. vers).

Megdöbbenünk azon, mennyire nem volt hite Akház királynak. Ézsaiás megfeddi hitetlenségéért (9. vers), és arra szólítja fel, kérjen jelt Istentől (11. vers). Akház azonban így gondolkodott magában: „Semmiképpen! Már eldöntöttem, mit teszek!”

Vajon mi mennyire különbözünk Akháztól? Megtanultunk már teljes szívvel bízni az Úrban (Péld 3:5)? Jeruzsálem népéhez hasonlóan a mi életünkben is vannak olyan dolgok, amik miatt reszketünk a félelemtől? Talán a nyomorúság ideje? Az üldöztetés? Családi gondok, egészségügyi vagy anyagi jellegű problémák? Vajon a tragédia és veszteség idején nem adja Isten jelét az Ő szeretetének? Nem látunk semmi okot a reményre?

De igen! Halleluja! Az eljövendő Messiásba vetett teljes bizalommal szól Ézsaiás: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (14. vers). Velünk az Isten! Jézus a menny legcsodálatosabb jele! Ő ígérte nekünk: „ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20). „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot” (Jn 16:33). „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek… ismét eljövök” (Jn 14:1-3).

„Az előttünk levő küzdelemben újabb, nem sejtett akadályokra számíthatunk; azonban akár a múltra, akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: »Mindeddig megsegített minket az Úr!« - »És életeden át tartson erőd!« (5Móz 33:25). A ránk várakozó megpróbáltatások nem fogják erőnket felülmúlni. Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában kapunk erőt.” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999 , Advent Kiadó. 95. oldal.)

Bizony, jövel Uram, Jézus!

Lloyd és Sheila Schomburg

264. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL 6. fejezetéhez (augusztus 23-29.).

Karen D. Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. augusztus 27., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 27 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 6. fejezet 1870. nap

6. fejezet (12. rész) – Bírálat helyett mutass jó példát!

„Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól” (Mt 7:15)

Hamis tanítók támadnak majd, hogy benneteket a keskeny útról és a szoros kaputól eltérítsenek. Őrizkedjetek tőlük, mert — még ha juhok ruhájában járnak is — belül ragadozó farkasok. Jézus próbakövet is nyújt nekünk, amelynek segítségével a hamis tanítókat az igaziaktól megkülönböztethetjük: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?”

Nem azt mondja, hogy szép beszédeikről vagy fenséges hitvallásaikról ismerhetjük meg őket, hanem: Isten szava szerint kell őket elbírálnunk. „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, nincs nékik hajnaluk” (Ésa 8:20). Milyen üzenetet hirdetnek ezek a tanítók? Vajon Isten tiszteletére és félelmére ösztönöznek benneteket? Arra serkentenek benneteket, hogy törvényei hűséges megtartásával mutassátok ki iránta érzett szereteteket? Ha az emberek nem érzik az erkölcsi törvények súlyát és fontosságát, ha Isten parancsolatait könnyelműen veszik, ha csak a legkisebb törvények egyikét is megszegik, és az embereket arra tanítják, hogy ők is így cselekedjenek: az ilyenek a mennyben nem nyernek megtiszteltetést, s minden ilyen igényük jogosulatlan. Azt a munkát végzik, amit egykor a sötétség fejedelme — Isten ellensége — kezdett.

Nem minden ember Krisztusé, még ha nevét vallja és jelét hordja is. Sokan megszégyenülnek majd azok közül, akik Krisztus nevében tanítottak. „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram, uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem ti gonosztevők” (Mt 7:22—23).

Ezek az emberek azt hiszik, hogy ők a helyes úton haladnak, miközben helytelenül cselekszenek. Bár Krisztust Uruknak vallják, és hiszik, hogy az Ő nevében nagy dolgokat cselekszenek, mégis a gonoszságot munkálják. „Szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, szívük pedig nyereség után jár.” Aki Isten szavát hirdeti, az „olyan nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedű; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat” (Ez 33:31—32).

Ha azt állítjuk, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, de nem követjük Őt, állításunk önmagában értéktelen. Az a Krisztusba vetett hit, amely lelkeket menthet meg, nem olyan, mint amilyet sokan színlelnek: „Higgyetek, higgyetek, és a törvényt nem kell megtartanotok!” — mondogatják. Ám az a hit, amely nem vezet engedelmességre, vakmerő elbizakodottság. János apostol így szól: „Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1Jn 2:4). Senki se gondolja, hogy a különleges sors vagy bizonyos csodálatos megnyilatkozások igazolják véleménye, élete helyességét. Ha az emberek könnyelműen beszélnek Isten szaváról, és saját benyomásaikat, érzelmeiket és tapasztalataikat Isten Igéje fölé emelik, akkor tudhatjuk, hogy nincs bennük világosság.

Az engedelmesség: a tanítványság próbaköve. A törvénye betartása útján teszünk bizonyságot állítólagos szeretetünk valódiságáról. Ha a szívünkbe fogadott tanok kiölik a bűnt, és lemosnak lelkünkről minden szennyet; ha az életszentség gyümölcsét termik, akkor feltehetjük, hogy e tanítások Istennek igazságai. Ha a jótékonyság, szívesség, gyengédség és részvét nyilatkozik meg életünkben; ha tiszta szívből örülünk a becsületes cselekedeteknek; ha nem magunkat, hanem Krisztust magasztaljuk — akkor tudhatjuk, hogy hitünk valódi hit. „Arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk” (1Jn 2:3).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%206&version=NT-HU

Uzziás király büszke volt teljesítményeire, és úgy gondolta, hogy nem tartozik számadással senkinek sem. Egy napon vakmerően bement a templomba, és olyan szertartást végzett, amit csak papoknak volt szabad végezni. Amikor a papok megdorgálták, dühös lett. Azonnal lepra sújtotta őt (2Krón 26:16-21).

Uzziással ellentétben Ézsaiás prófétát a templom előcsarnokának egy eldugottabb részében láthatjuk, mint aki nem érzi magát méltónak arra, hogy bemenjen. Hogyan lehet biztos Isten elhívásában, hogy figyelmeztesse a büszke, makacs, és vakmerő vezetőket, például a királyt? Az ilyen merészség veszélyes. Ahogy ezek a gondolatok forogtak az agyában, Ézsaiás látomásba ragadtatik és úgy tűnik, mintha a templom falai felemeltetnének. Amit lát az több a földi templom szentek szentjénél. A mennyei tróntermet látja, ahol a királyok Királyát körülveszi a mennyei lények kórusa, amely azt énekli, hogy „Szent, szent, szent” (3. vers).

Saját bűnösségétől és népének gonoszságától vádoltatva, Ézsaiás így kiált fel: „Jaj nékem!” Azon csodálkozik, hogy hogyan élhette túl azt, hogy a világmindenség Urát, a „Seregek Urát” látta (5. vers). Aztán egy angyal parazsat vesz az oltárról és Ézsaiást arról biztosítja, hogy bűnei megbocsáttattak. A próféta hallja a kérdést: „Ki megy el?” Így válaszol: „Itt vagyok, küldjél el engemet” (8. vers).

Ézsaiásnak – 60 éves szolgálata alatt, amikor ellenállással, próbákkal és üldöztetéssel találkozott – csak arra volt szüksége, hogy erre a látomásra emlékezzen. Látta a mennyei Királyt! Mi most csak hit által látjuk Őt, de egy napon majd szemtől szembe találkozunk!

Biztosan voltak olyan időszakok, amikor Ézsaiáshoz hasonlóan, mi is méltatlannak éreztük magunkat. Érezted már úgy magadat, hogy a misszió területén vagy szülőként, házassági tanácsadóként, esetleg békéltetőként egy rakás kudarc vagy? Aztán Isten millió útja közül egy bibliai ígéret, egy bátorító szó vagy valamilyen kedvesség révén újra bátorságot kaptál ezt mondani: „Itt vagyok, küldjél el engemet?”

Ima: „Bocsáss meg és újíts meg bennünket Urunk, hogy másokat bátorítani tudjunk, hogy türelmesek legyünk, hogy szeressük Jézust, hogy hálásan megtartsuk parancsolataidat. Egyedül Te vagy méltó. Szemünket hit által Reád szegezzük, hamarosan visszatérő Királyunk. Ámen.”

Lloyd és Sheila Schomburg

264. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL 6. fejezetéhez (augusztus 23-29.).

Karen D. Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. augusztus 26., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 26 - SZERDA - Ézsaiás 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 6. fejezet 1869. nap

6. fejezet (11. rész) – Bírálat helyett mutass jó példát!

Krisztus szépsége és a menny dicsősége sok ember szívét vággyal tölti el, azonban visszariadnak azon feltételek teljesítésétől, amelyek alapján ezt a dicsőséget elérhetnék. Sokan járnak a széles úton olyanok, akik elégedetlenek, menekülni szeretnének a bűn rabszolgaságából, de saját erejükből igyekeznek bűnös szokásaik ellen küzdeni. Vágyakozva tekintenek a keskeny út és a szoros kapu felé, azonban az önző élvezetek, a világ szeretete, büszkeség és szentségtelen becsvágy válaszfalat emelnek köztük és a Megváltó között. Beismerik, hogy lelkükből minden titkos bálványt ki kellene irtaniuk, a bűnös élvezetek hajszolását abba kellene hagyniuk, a világias akadályokat félre kellene tenniük ahhoz, hogy a szoros kapun át beléphessenek. De a hajlamaiktól, élvezetektől elszakadni olyan áldozatot jelent számukra, amitől visszariadnak, így visszafordulnak. „Sokan... igyekeznek bemenni, és nem mehetnek” (Lk 13:24). Vágyakoznak az ajtó után, néhányszor meg is kísérlik, hogy elérjék, azonban nem maradnak meg állhatatosan törekvésük mellett. Nem határozták el, hogy megszerzik, bármibe kerüljön is.

A győzelem egyedüli reménye ránk nézve abban van, hogy akaratunkat alárendeljük Isten akaratának, és vele összhangban munkálkodunk óráról órára és napról napra. Nem juthatunk be Isten országába, ha olyanok maradunk, mint azelőtt voltunk. A megszentelődésre csak úgy juthatunk, ha énünket megtagadjuk, és Krisztus lelkülete tölt el. A büszkeséget és az önhittséget keresztre kell feszítenünk. Képesek vagyunk-e a kívánt árat megfizetni? Készek vagyunk-e akaratunkat teljesen összehangolni Isten akaratával? Amíg minderre nem vagyunk készek, Isten megújító kegyelme nem nyilatkozhat meg bennünk.

A harc, amelyre vállalkoznunk kell, „a hitnek nemes harca”. „Amire igyekezem is, tusakodván az Ő ereje szerint, mely énbennem hatalmasan munkálkodik” (Kol 1:29) — mondja Pál apostol.

Jákób életének legfontosabb fordulópontján Istenhez imádkozott. Egyetlen gondolat foglalkoztatta: jellemének átalakulása. Azonban míg Istenhez imádkozott, egy vélt ellenség támadt reá, és Jákób önvédelemből egész éjjel küzdött vele. Azonban lelkének szándékát még az életveszély sem változtatta meg. Mikor már ereje csökkent, az angyal felhasználta isteni hatalmát; Jákób ebből az érintésből felismerte, hogy kivel küzdött. Sérülten és tehetetlenül hullott az Üdvözítő kebelére, és áldását kérte. Nem engedte, hogy visszautasítsák, és kérését nem hagyta abba. Krisztus pedig teljesítette ennek a gyámoltalan, bűnbánó léleknek a kívánságát — ígéretéhez méltó módon (Ésa 27:5). Jákób határozottan kijelentette: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engem” (1Móz 32:26). A kitartásnak ilyen lelkületére éppen az késztette, akivel küzdött. Az Úrral küzdött, s Ő adta neki a győzelmet is, Ő változtatta át Jákób nevét Izraelre, mondván: „Küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél” (1Móz 32:28). Amiért Jákób saját erejével hiába küzdött, azt az önátadás és erős hit által elnyerte. „Az a győzedelem, amely legyőzte a világot: a mi hitünk” (1Jn 5:4).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%205&version=NT-HU

Sheila: Ebben a fejezetben az „Úr szőlője” Izráel „házát” illetve nemzetét jelképezi (7. vers). A kétfajta szőlő a 2. versben (jó és vad) Kenneth Cox-ot juttatja eszembe, amikor arról beszélt, hogyan viszonyult a különböző hozzáállású emberekhez, akik az előadásaira jöttek.

Lloyd: Igen. Azt tanácsolta, hogy legyünk bölcsek az éretlen szőlőkkel kapcsolatban. Más szóval, ha valaki vitatkozik és ellenségesen viselkedik, akkor csak legyünk barátságosak vele és imádkozzunk érte, hagyjuk, hogy a Szentlélek juttassa el arra a pontra, amikor érdeklődés ébred benne, és végül érett szőlővé válik.

Sheila: Ézsaiás egy jó képességű prédikátor, aki tudja, hogyan használjon olyan találó illusztrációkat, mint a szőlőskert példája (1-7. vers). A 4. versben felteszi a kérdést: „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele?” Elgondolkodtatja hallgatóságát, akik ráébrednek, hogy nem Isten az oka annak, hogy a nép ilyen helyzetben van, hanem annak az eredménye, hogy az emberek (szőlő) nem növekednek az Úr elvárása szerint! Megtörték Istennel kötött szövetségüket (2. Móz. 24:3, 7).

Lloyd: Igen, Jézus is elszomorodott engedetlenségük miatt, ami oda vezetett, hogy elutasították Őt (Mt. 23:37-38). Mennyei Atyánk is bizonyára nagyon szomorú, hisz a világ próbaideje is hamarosan lejár (2Pt 3:9). A Jelenések Könyve 3:19 azt mondja, hogy Isten ma is rendreutasítja és megzabolázza azokat, akiket szeret. Még a hét „Jaj”-t is, amiről itt olvashatunk, a mennyei szeretet megnyilvánulásaként értékelhetjük, ami azt mutatja be, hogy hogyan ne cselekedjünk!

Sheila: Így van. Hálás vagyok a szüleimnek, akik figyelmeztettek, hogy meg se kóstoljam a „részegítő” vagy alkoholos italokat (11. és 22. vers)!

Lloyd: Én is! Egyébként jó 50 évvel Ézsaiás halála után Dániel olvashatta ezeket a figyelmeztetéseket. Mint babilóniai fogoly, Dániel határozottan eltökélte, hogy nem eszik és nem iszik a király asztaláról (Dán 1:8). Ahelyett, hogy learatnánk annak következményeit, hogy nem tartjuk meg a Seregek Urának törvényét és visszautasítjuk Izrael Szentjének beszédét (24. vers), ami után pusztulás várna ránk (26-30. vers), azok közé tartozhatunk, akiket így ír le Jel 14:12: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!”

„Drága Jézusunk, tölts be Szentlelkeddel, és adj erőt és bátorságot, hogy elforduljunk azoktól a dolgoktól, amelyek megakadályoznának bennünket abban, hogy szoros közösségben Veled járjunk! Ámen.”

Lloyd és Sheila Schomburg

264. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL 6. fejezetéhez (augusztus 23-29.).

Karen D. Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba