2016. november 30., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 30 - SZERDA- Zsoltárok 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 68. fejezet 507. nap

De "[...] megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, akik ő vele valának. És nagy zokogással sírának, és böjtölének mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el" (2Sám 1:11-12).

Az első fájdalom enyhülése után a félelmetes hírek miatt Dávid gondolatai visszatértek a különös hírnökre és arra a gonoszságra, amelyet saját állítása szerint ő maga követett el. Maga elé hivatta a fiatalembert és megkérdezte tőle: "Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok. Ismét monda neki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére?" (2Sám 1:13-14). Saul kétszer volt Dávid hatalmában, de amikor arra biztatták, hogy ölje meg őt, nem volt hajlandó felemelni kezét ellene, akit Isten parancsára királlyá szenteltek, hogy uralkodjék Izrael felett. Ez az amálekita pedig nem félt dicsekedni azzal, hogy ő ölte meg Izrael királyát. Gonoszsággal vádolta saját magát, amelyet halállal büntettek és a büntetést azonnal végre is hajtották. Dávid ezt mondta: "A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét" (2Sám 1:16).

Dávid fájdalma Saul halála felett őszinte és mély volt. Igazán nemes természet nagylelkűségét bizonyította: nem örült ellensége halálán. Az az akadály, amely eddig elzárta előle az Izrael királyi székéhez vezető utat, elhárult az útból, Dávid azonban ennek nem örült. A halál kitörölte elméjéből Saul bizalmatlanságának és kegyetlenségének emlékét és most nem emlékezett a múlt eseményeire, csak arra gondolt, ami nemes és királyi volt Saul cselekedeteiben. Saul neve össze volt kötve Jonathán nevével, akinek Dávid iránti barátsága igaz és önzetlen volt.

Az az ének, amelyben Dávid kifejezte szíve érzéseit, kincsé vált nemzete és Isten népe számára az egymást követő korszakokban:

"Izráel! a te ékességed elesett halmaidon:
miként hullottak el a hősök!
Meg ne mondjátok Gáthban,
ne hirdessétek Askelon utcáin,
hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai,
és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
Gilboa hegyei,
se harmat, se eső ti reátok ne szálljon,
és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót;
mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa,
Saulnak paizsa,
mintha meg nem kenettetett volna olajjal.
A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől
Jonathán kézíve hátra nem tért,
és a Saul fegyvere hiába nem járt.
Sault és Jonathánt,
akik egymást szerették és kedvelték míg éltek,
a halál sem szakította el;
a saskeselyűknél gyorsabbak
és az oroszlánoknál erősebbek valának.
Izrael leányai!
sirassátok Sault,
ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen,
és arannyal ékesíté fel ruhátokat.
Óh, hogy elhullottak a hősök a harcban!
Jonathán halmaidon esett el!
Sajnállak testvérem, Jonathán,
kedves valál nékem nagyon,
hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt
az asszonyok szerelménél.
Óh, hogy elhullottak a hősök!
És elvesztek a hadi szerszámok!" (2Sám 1:19-27).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 30

Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor az Úr távolinak tűnik, imáink pedig értelmetlennek. Az életnek azon sötét pillanataiban könnyű magányosságba és depresszióba süllyedni. Dávid túl jól ismerte ennek valóságát; annak ellenére, hogy Isten felkentje volt, érezte a látszólag értelmetlen imák okozta kínokat.

Ebben a zsoltárban arra emlékeztet bennünket, hogy Isten válaszol az imákra. A sötét órák nem tartanak örökké, egy éjszakán sírunk, és reggel öröm köszönt ránk. Az az öröm, amit Isten ad nem lehet visszafogott; tettekre és ünneplésre serkent. Én nem ismerem a te belső küzdelmeidet, de az Úr ismeri. Tedd le előtte mindet imában! 

A közelmúltban Isten megáldott engem és a feleségemet egy kislánnyal, akit Yani-nak neveztünk el, ami azt jelenti, hogy „Isten meghallgat”. Azért választottuk ezt a nevet, mert mindig emlékezni szeretnénk arra, hogy Isten válaszol az imáinkra és nem kell elvesztenünk a reménységünket, amikor az élet sötét viharain megyünk keresztül

Nincs értékesebb tapasztalat egy meghallgatott imánál!

Ebben a zsoltárban Dávid időt szakít arra, hogy megköszönje Isten hűségét. Az Úr valóban hű volt hozzá, hozzánk is hűséges, és az is marad örökre. Dávid soha nem akarja elhallgatni Isten jóságát. Miért is tenné? De miért akarnád te vagy én elhallgatni?

A mi imánk ma: Hálás szívvel jövünk eléd Urunk, megköszönni, hogy hűséges vagy, és meghallgatod imáinkat. Köszönjük Istenünk! Segíts bennünket, hogy ne veszítsük el reménységünket, hanem mondjuk el másoknak is, hogy milyen jó a mi Istenünk; hogy Te hűséges vagy, és mindig meghallgatod imáinkat.

Richard McNeil

70. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 68. és 69. fejezeteihez (nov. 27-dec. 3.).

Saul végzetének tragikus története mindig igazinak hangzik az életemben, hiszen öt hónappal ezelőtt elvesztettem a férjemet, kábítószerrel való visszaélés lefelé húzó spiráljának révén. A saját családommal kapcsolatos tapasztalatom emlékeztetőül szolgál, hogy ez a világ Isten nélkül semmi jót nem kínál számunkra, csak fájdalmat és szomorúságot, amik végül halálhoz is vezetnek. Dicsérjük az Urat, amiért reményünk lehet egy szebb jövő felől és a szerető Megváltónkért, aki igazgatja életünket.

Csak úgy mint Saulnál, a férjem életében is rengeteg bizonyítéka volt Isten vezető kezének, amely sokszor lehetőséget adott számára, hogy eltérjen helytelen döntéseitől, de ő mégis azt az utat választotta, ami tragikus végzetéhez vezette. Isten rendkívül szerető barát és Atya mindannyiunk számára, de meg kell hoznia a legvégső nehéz döntést, hogy visszavonul, és meghagyja nekünk a döntés szabadságát.

Saul története emlékeztetőül szolgál, hogy soha ne halasszuk holnapra a bűnbánat általi megbocsátás ajándékát! Minden egyes nappal még közelebb vagy távolabb kerülhetünk attól, hogy halljuk a Szentlélek hangját, ami meglágyítja vagy megkeményíti a szívünket Isten akaratához.

„Semmilyen életpálya nem indulhat szebb és nagyszerűbb kilátásokkal, mint Saulé, és semelyik nem zárulhat annyira éjféli teljes sötétségben és kétségbeesésben; mégis ez a végzet elérhet minket is, ha nem figyelünk, imádkozunk és járunk alázatosan Istenünkkel.” (F. B. Meyer)

Jill Simpson Palffy
Westminster HNA gyülekezet

Fordította: Gősi Csaba

2016. november 29., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 29 - KEDD - Zsoltárok 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 68. fejezet 506. nap

Amikor a táborhelyhez értek, látták a dorbézoló sereget. A győztesek ünnepelték győzelmüket. "És ímé, azok elszéledének az egész vidéken, és evének, ivának és táncolának az igen nagy zsákmány felett, amelyet a Filiszteusok tartományából és Júda tartományából hozának" (1Sám 30:16). Dávid azonnali támadást rendelt el, és az üldözők ádáz dühvel vetették magukat zsákmányukra. Az amálekiták meglepődtek és zavarba estek. A csata egész éjjel tartott és a következő napon is, míg majdnem az egész sereget megverték. Csak négyszáz férfinak sikerült tevék hátán elmenekülnie. Az Úr szava beteljesedett: "És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az Amálekiták; az ő két feleségét is megszabadítá Dávid. És semmijök sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, amit elvittek tőlük; Dávid mindent visszahozott" (1Sám 30:18-19).

Amikor Dávid betört az amálekiták területére, kardélre hányta mindazokat a lakosokat, akik kezébe kerültek. Ha Isten hatalma nem tartja vissza az amálekitákat, bosszút állva megölték volna Siklág népét. Úgy döntöttek, hogy megkímélik a foglyok életét. Diadaluk méltóságát ezzel is emelni kívánták, hogy a rabok megszámlálhatatlan sokaságát vezették haza, hogy aztán rabszolgákként eladják őket. Akaratlanul Isten szándékát valósították meg, mert foglyaik sértetlenül kerültek vissza családjukhoz.

Minden földi hatalom a végtelen Isten fennhatósága alá tartozik. A leghatalmasabb uralkodóhoz, a legkegyetlenebb elnyomóhoz így szól ő: "Eddig jöjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!" (Jób 38:11). Isten hatalma állandóan munkálkodik, hogy ellenálljon a gonosz tevékenységének. Isten mindig az emberekért munkálkodik, nem azért, hogy megsemmisítse, hanem visszatérítse és megőrizze őket.

A győztesek nagy örömmel indultak vissza házaikhoz. Amikor eljutottak hátrahagyott társaikhoz, akkor az önzőbbek és az engedetlenebbek követelték, hogy azok, akik nem vettek részt a csatában, ne részesüljenek a zsákmányból. Azt mondták nekik, elégedjenek meg azzal, hogy visszakapták feleségüket és gyermekeiket. De Dávid nem egyezett bele. "Ne cselekedjetek így, atyámfiai azzal, amit az Úr adott nekünk;" - mondta - "ő oltalmazott minket és adá kezünkbe a sereget, amely ellenünk jött vala. Vajon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sőt inkább, amekkora annak a része, aki elment a harcba, akkora legyen annak is a része, aki a holminál marada; egyenlőképpen osztozzanak" (1Sám 30:23-24). Így az ügy elrendeződött és később Izraelben szabály lett, hogy mindazok, akik a harcban voltak, egyenlő arányban részesüljenek a zsákmány elosztásában azokkal, akik hátramaradtak és segítőik voltak.

Amellett, hogy visszaszerezték mindazt, amit az amálekiták elvittek Siklágból, Dávid és emberei jelentős juhnyájat és gulyát zsákmányoltak, amelyek az ellenség tulajdonai voltak. Ezt "Dávid zsákmányának" nevezték el. Siklágba való visszatérésük után Dávid ebből a zsákmányból ajándékokat küldött Júdában saját törzse véneinek. Ebben az ajándékosztásban mindazokról megemlékezett, akik barátságosan viselkedtek vele és katonáival, amikor a hegyek által alkotott erődökbe húzódtak vissza, s helyről-helyre menekülve mentették életüket. A vének kedvessége és rokonszenve nagyon értékes volt az űzött menekülő számára. Így igyekezett azt most hálásan kifejezni és elismerni.

Három nap telt el azóta, hogy Dávid és harcosai visszatértek Siklágba. Miközben azon munkálkodtak, hogy helyreállítsák romokban heverő otthonaikat, aggodalmas szívvel várakoztak a csatáról érkező hírekre, amely - tudomásuk szerint - most zajlott Izrael és a filiszteusok között. Hírnök érkezett a városba, akinek "[...] ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala" (2Sám 1:2). Azonnal Dávidhoz vezették. A hírnök tisztelettel meghajolt Dávid előtt. Így fejezte ki, hogy hatalmas fejedelemnek ismeri el, akinek kegyét szeretné elnyerni. Dávid türelmetlenül érdeklődött tőle, hogy miként zajlott le a csata. A menekült beszámolt Saul vereségéről és halálának módjáról és arról is, hogy Jonathán is meghalt.

Beszámolójában azonban nem maradt meg a tények egyszerű megállapításánál. Azt feltételezte, hogy Dávid ellenséges érzéseket dédelget szívében könyörtelen üldözője iránt, és ezért abban a reményben, hogy ezzel nagyobb tiszteletet biztosít a maga számára, gyilkosnak adta ki magát. Dicsekedve folytatta, hogy a csata alatt megtalálta Izrael megsebesült királyát és az ellenség által erősen szorongatott királyt annak személyes kérésére saját kezével ölte meg. A koronát a fejéről és az arany karkötőt a karjától elhozta Dávidnak. Biztos volt abban, hogy ezeket a híreket Dávid nagy örömmel fogadja és nagy jutalomban részesíti őt.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 29

Gyakran szólnak úgy a felhívások, hogy szánjuk oda az Úrnak az időnket, erőfeszítésünket, hódolatunkat vagy éppen az életünket, de ebben a zsoltárban Dávid arra bátorít bennünket, hogy imádjuk Istent és adjunk dicsőséget Neki. Arra hív, hogy imádjuk az Urat a szentség ékességében.

„Szent ékességben” – mi is tulajdonképpen a szentség? A szentség többet jelent annál, hogy ünnepélyességgel és áhítattal imádjuk Istent. A szent kifejezésnek több értelme is van, de Dávid számára azt a valakit jelenti, akit megtisztított az Úr, aki mentes a bűn rettenetes szennyétől. Hívása a „nagyokhoz” szól, akik győztek, akik elfogadták a megváltást a Bárány vére által, akiknek ruháját megmosta e Bárány tisztító vére, és akik most a Lélek szentségében járnak – akik elkülönítették magukat az Úr számára.

Amikor megtapasztaljuk a megtisztított élet szépségét, hála és köszönet ébred bennünk az Úr iránt - és ezt hangunkkal is kinyilvánítjuk. Dávid tudatában van azoknak a kreatív csodáknak, amelyek az Úr szavára jöttek létre és ezekről beszél nekünk, hogy ne feledkezzünk meg azokról, miközben azon gondolkodunk, hogy használjuk a hangunkat Isten imádatára és arra, hogy Neki szerezzünk dicsőséget.

Az Úr nem tartotta vissza szavát a Földről a teremtés után. Továbbra is formálja, alakítja és befolyásolja a dolgokat, amelyeket naponta látunk. Nem lett visszatartva tőled csüggedésed pillanatában, amikor Isten békét, örömet és reményt adott; te se tartsd vissza az imádat és a hálaadás szavát Tőle!

Dicsérd az Urat; dicsért Őt örömmel, mert az Övé vagy! Megváltott téged, gondoskodik rólad. Itt van az ideje annak, hogy elmondjuk másoknak is annak jó hírét, amit Isten velünk tett. És mondjuk olyan hangosan, hogy a sötétségben levők reményt kapjanak!

Imádjuk az Urat ismerjük el, hogy megváltott bennünket, mert mi nem tudjuk megváltani önmagunkat! Mai imánkban köszönjük meg Istennek a megváltást, és dicsőítsük Őt azzal, hogy az evangélium jó hírét megosztjuk másokkal is. Ámen!

Richard McNeil
az Andrews University diákja

70. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 68. és 69. fejezeteihez (nov. 27-dec. 3.).

Saul végzetének tragikus története mindig igazinak hangzik az életemben, hiszen öt hónappal ezelőtt elvesztettem a férjemet, kábítószerrel való visszaélés lefelé húzó spiráljának révén. A saját családommal kapcsolatos tapasztalatom emlékeztetőül szolgál, hogy ez a világ Isten nélkül semmi jót nem kínál számunkra, csak fájdalmat és szomorúságot, amik végül halálhoz is vezetnek. Dicsérjük az Urat, amiért reményünk lehet egy szebb jövő felől és a szerető Megváltónkért, aki igazgatja életünket.

Csak úgy mint Saulnál, a férjem életében is rengeteg bizonyítéka volt Isten vezető kezének, amely sokszor lehetőséget adott számára, hogy eltérjen helytelen döntéseitől, de ő mégis azt az utat választotta, ami tragikus végzetéhez vezette. Isten rendkívül szerető barát és Atya mindannyiunk számára, de meg kell hoznia a legvégső nehéz döntést, hogy visszavonul, és meghagyja nekünk a döntés szabadságát.

Saul története emlékeztetőül szolgál, hogy soha ne halasszuk holnapra a bűnbánat általi megbocsátás ajándékát! Minden egyes nappal még közelebb vagy távolabb kerülhetünk attól, hogy halljuk a Szentlélek hangját, ami meglágyítja vagy megkeményíti a szívünket Isten akaratához.

„Semmilyen életpálya nem indulhat szebb és nagyszerűbb kilátásokkal, mint Saulé, és semelyik nem zárulhat annyira éjféli teljes sötétségben és kétségbeesésben; mégis ez a végzet elérhet minket is, ha nem figyelünk, imádkozunk és járunk alázatosan Istenünkkel.” (F. B. Meyer)

Jill Simpson Palffy
Westminster HNA gyülekezet

Fordította: Gősi Csaba

2016. november 28., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 28 - HÉTFŐ - Zsoltárok 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 68. és 69 fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 68. fejezet 505. nap

Ákhis válasza szégyent és lelkiismeret-furdalást kellett ébresszen Dávid szívében, mert arra gondolt, hogy bizony nem méltók Jahve szolgájához azok a csalások, amelyekhez folyamodott. "Tudom; bizonyára kedves vagy előttem, mint az Istennek angyala; de a Filiszteusok vezérei mondák: El ne jöjjön velünk a harcba. Azért kelj fel korán reggel uradnak szolgáival együtt, akik veled eljövének; keljetek fel korán reggel, mihelyt megvirrad, és menjetek el" (1Sám 29:9-10). Így a csapda, amelybe Dávid beleesett, összetört és Dávid kiszabadult belőle.

Három napi út után Dávid és hatszáz főből álló csoportja visszatértek Siklágba, filiszteus otthonukba. Itt azonban szomorú látvány fogadta őket. Az amálekiták kihasználták Dávid és emberei távollétét és bosszút álltak a területükön végrehajtott portyázásaikért. Megtámadták a védelem nélkül hagyott várost; kifosztották és felgyújtották. Amikor pedig távoztak, az asszonyokat és a gyermekeket fogolyként magukkal vitték sok zsákmánnyal együtt.

A borzalomtól Dávid és emberei egy kis ideig némán néztek a megfeketedett és parázsló romokra. Azután felfogva a nagy veszteséget és bajt, a harcosok sírtak. "[...] felkiáltának és annyira sírának, hogy végre erejök sem volt a sírásra" (1Sám 30:4).

Isten itt ismét megintette Dávidot, mert kishitűsége vezette őt a filiszteusok közé. Most megláthatta, hogy milyen biztonságot talált Isten és népe ellenségei között. Követői is ellene fordultak, mert bajaik okát neki tulajdonították. Az amálekiták bosszúállását ő hívta ki azzal, hogy többször is rájuk támadt. Mivel ellenségei között biztonságban érezte magát, azért védelem nélkül hagyta a várost. A fájdalomtól és a haragtól megvadult katonái most a legrosszabb elkövetésére is készek voltak és azzal fenyegették, hogy megkövezik vezérüket.

Dávid úgy érezte, nem számíthat semmiféle emberi támogatásra. Mindazt, ami még kedves volt neki a földön, elvették tőle. Saul kiűzte őt az országból. A filiszteusok kiutasították a táborukból. Az amálekiták kifosztották a várost, amelyben élt. Feleségeit és gyermekeit fogságba vitték. Legközelebbi barátai és harcostársai ellene lázadtak és halállal fenyegették. A nyomorúságnak ebben az órájában Dávid nem engedte meg magának, hogy a fájdalmas körülményeknél időzzék, hanem komolyan Istenhez fordult segítségért: "[...] megerősíté magát az Úrban" (1Sám 30:6). Visszaemlékezett múltjára, és eseménydús életére. Vajon elhagyta-e őt az Úr valamikor is? Lelke felüdült, amikor emlékezetébe idézte Isten kegyelmének sok bizonyítékát. Dávid követői elégedetlenségükkel és türelmetlenségükkel szenvedésüket, szerencsétlenségüket még fájdalmasabbá tették.

Dávid, az Isten embere azonban, akinek pedig nagyobb oka lett volna a fájdalomra, a bánatra, bátor maradt. "Mikor félnem kellene is, én bízom te benned" (Zsolt 56:4). Dávid így szólt szívében. Bár ő maga nem látja a kiutat a nehézségekből, Isten azonban látja az utat és meg is taníthatja őt arra, hogy mit tegyen.

Odahívta Abjáthár papot, Akhimélek fiát, és segítségével "megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget? Utolérem-é őket?" A válasz ez volt: "Üldözzed, mert bizonyosan utoléred, és szabadulást szerzesz" (1Sám 30:8).

Ezek a szavak lecsendesítették a fájdalom és a szenvedély érzelmeit. Dávid és katonái azonnal felkerekedtek, és elindultak az ellenség után. Olyan gyorsan mentek, hogy amikor elérték a Bésor patakját, amely Gáza közelében ömlik a Földközi-tengerbe, a csoport kétszáz emberét a kimerültség arra kényszerítette, hogy álljanak meg és maradjanak ott. Dávid azonban a megmaradt négyszáz emberével tovább nyomult előre.

Útközben találkoztak egy egyiptomi rabszolgával, aki a fáradtság és az éhség miatt közel volt a halálhoz. De amikor enni és inni kapott, magához tért. Elmondta, hogy kegyetlen ura, egy amálekita, aki részt vett Siklág felégetésében, ott hagyta meghalni. Elbeszélte a támadás és fosztogatás történetét. Mivel megígérték neki, hogy nem ölik meg és urának sem adják vissza, beleegyezett abba, hogy Dávidot és embereit ellenségük táborához vezeti.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 28

Isten hívta el Dávidot uralkodói szerepre, és tudta róla, hogy nagyszerű vezető lesz. Csodálatosan beszélgettek egymással – olyannyira, hogy beszélgetéseik még a zsoltárok mai olvasóit is mélységesen megihletik és lelkesítik.

Dávid mindig őszintén imádkozott Istenhez, magatartásában semmi tettetés nem volt. Nem „tisztogatta” imáit, hanem nyitott könyvként tárgyalta meg Istennel az életét. Ez a zsoltár nagyszerű példája Dávid egyenes, őszinte megnyilvánulásának. Könyörög Istennek: „… ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló. Halld meg esedezéseimnek szavát, amikor kiáltok hozzád, és amikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé” (1-2. vers).

Dávid olyan példát állít elénk az imaéletet illetően, amit mindnyájan követhetünk… mondjunk el Istennek mindent, és osszuk meg vele lelkünk legmélyének kínzó aggodalmait. Isten mindent kezelni tud! A zsoltárokban az érzelmek és hangulatok szinte egész skáláját megtalálhatjuk, hiszen Dávid mindig nagyon szemléletesen közölte Istennel érzéseit és vágyait.

Az imádságban a legnehezebb igazságokat is félelem nélkül közölhetjük Istennel, hiszen Ő soha nem ért félre bennünket. Hol máshol lehetnénk ennyire szabadok, és önthetnénk ki szívtől-szívig gondolatainkat? Dávid az Istennel való, bensőséges közösségére alapozta összes vezetői feladatát.

A zsoltár végén Istent dicsőíti, hálát ad Neki a megválaszolt imádságokért. Erről Dávid sosem feledkezett el!

„Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát. Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.” (6-7. vers).

Szenteljük oda újra magunkat egy komoly imaéletre, szívtől-szívig való párbeszédre az Úrral.

Vinita Saunder
Southern Adventist University

70. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 68. és 69. fejezeteihez (nov. 27-dec. 3.).

Saul végzetének tragikus története mindig igazinak hangzik az életemben, hiszen öt hónappal ezelőtt elvesztettem a férjemet, kábítószerrel való visszaélés lefelé húzó spiráljának révén. A saját családommal kapcsolatos tapasztalatom emlékeztetőül szolgál, hogy ez a világ Isten nélkül semmi jót nem kínál számunkra, csak fájdalmat és szomorúságot, amik végül halálhoz is vezetnek. Dicsérjük az Urat, amiért reményünk lehet egy szebb jövő felől és a szerető Megváltónkért, aki igazgatja életünket.

Csak úgy mint Saulnál, a férjem életében is rengeteg bizonyítéka volt Isten vezető kezének, amely sokszor lehetőséget adott számára, hogy eltérjen helytelen döntéseitől, de ő mégis azt az utat választotta, ami tragikus végzetéhez vezette. Isten rendkívül szerető barát és Atya mindannyiunk számára, de meg kell hoznia a legvégső nehéz döntést, hogy visszavonul, és meghagyja nekünk a döntés szabadságát.

Saul története emlékeztetőül szolgál, hogy soha ne halasszuk holnapra a bűnbánat általi megbocsátás ajándékát! Minden egyes nappal még közelebb vagy távolabb kerülhetünk attól, hogy halljuk a Szentlélek hangját, ami meglágyítja vagy megkeményíti a szívünket Isten akaratához.

„Semmilyen életpálya nem indulhat szebb és nagyszerűbb kilátásokkal, mint Saulé, és semelyik nem zárulhat annyira éjféli teljes sötétségben és kétségbeesésben; mégis ez a végzet elérhet minket is, ha nem figyelünk, imádkozunk és járunk alázatosan Istenünkkel.” (F. B. Meyer)

Jill Simpson Palffy
Westminster HNA gyülekezet

Fordította: Gősi Csaba

2016. november 27., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 27 - VASÁRNAP - Zsoltárok 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 68. és 69 fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 68. fejezet 504. nap

68. Dávid Siklákban

Dávid és emberei nem vettek részt a Saul és a filiszteusok közötti ütközetben annak ellenére, hogy kivonultak a filiszteusokkal a harctérre. Amikor a két hadsereg felkészült az ütközetre, Isai fia nagy zavarban volt. Elvárták tőle, hogy a filiszteusokkal együtt küzdjön; ha nem teljesíti kötelességét és a harctéren elhagyja a kijelölt helyet és visszavonul, akkor nemcsak gyávának bélyegzik, hanem Ákhissal szemben elkövetett hálátlansággal és árulással is megvádolják, aki viszont megvédte és bizalmába fogadta őt. Egy ilyen cselekedet foltot ejt nevén, és kiszolgáltatja magát ellenségei haragjának, amitől jobban kellett félnie, mint Saultól. De egy pillanatig sem tudott beleegyezni, hogy Izrael ellen harcoljon. Ha ezt teszi, akkor saját országának árulójává lesz - Isten és népe ellenségévé válik. Ez a cselekedete egyszer és mindenkorra bezárta volna előtte az Izrael trónjához vezető utat. Sőt, ha Saul elesne ebben az ütközetben, akkor azt is neki tulajdonítanák.

Most látta Dávid, mennyire helytelenül cselekedett. Sokkal jobban tette volna, ha a hegyek Isten által megerősített és védett erődítményeiben keres menedéket, s nem Jahve és népe ellenségénél. Az Úr azonban nagy irgalmasságában nem büntette meg szolgáját ezért a tévedéséért és nem hagyta magára szorultságában és nehéz helyzetében. Dávid, ha el is vesztette Isten hatalmába való hitét és emiatt letért az engedelmesség útjáról, de szívében még mindig ott volt a szándék, hogy hű marad Istenhez. Miközben Sátán és angyalai arra törekedtek, hogy miképpen nyújtsanak segítséget Isten és Izrael népe ellenségének, hogy tervet készítsenek az Istenét elhagyó király ellen, addig az Úr angyalai azon munkálkodtak, hogy kiszabadítsák Dávidot a veszedelemből, amelybe beleesett. Ezek a mennyei hírnökök arra indították a filiszteusok főembereit, hogy tiltakozzanak Dávid és emberei jelenléte ellen, nehogy az ő hadseregük mellett részt vehessenek az ütközetben.

"Mit akarnak ezek a zsidók?" - kiáltozták az Ákhist körülvevő filiszteus főemberek. Mivel Ákhis vonakodott megválni egy ilyen fontos szövetségestől, így felelt: "Avagy nem ez-é Dávid, Saulnak, az Izráel királyának szolgája, aki már napok óta, sőt évek óta nálam van, és nem találtam benne semmi rosszat attól a naptól fogva, hogy átjött, a mai napig" (1Sám 29:3).

A főemberek azonban kitartottak követelésük mellett és ezt mondták Ákhisnak: "Küldd vissza ezt az embert, hogy térjen vissza a helyére oda, amelyet rendeltél neki, és ne jöjjön el mivelünk a harcba, hogy ellenünk ne forduljon a harcban; mert ugyan mivel tehetné magát kedvesebbé ura előtt, hacsak nem ezeknek a vitézeknek fejeivel? Avagy nem ez-é Dávid, akiről így énekelnek a körtáncban: Megverte Saul az ő ezerét, és Dávid is az ő tízezerét?" (1Sám 29:4-5). Híres bajnokuk megölése még frissen élt a filiszteus főurak emlékezetében. Nem hitték el, hogy Dávid a saját népe ellen is harcolna. És ha a csata hevében az izraeliták oldalára állna át, nagyobb kárt okozhat a filiszteusoknak, mint Saul egész hadserege.

Ákhis arra kényszerült, hogy engedjen, magához hivatta Dávidot és azt monda: "Él az Úr, hogy te becsületes vagy, és kedves előttem mind kimenésed, mind bejövésed velem a táborba, mert semmi rosszat nem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, e mai napig; de a vezérek előtt nem vagy kedves. Most azért térj vissza, és menj el békességben, és semmit se cselekedjél, ami a Filiszteusok vezérei előtt helytelen" (1Sám 29:6-7).

Dávid attól félve, hogy elárulja valódi érzéseit, ezt válaszolta: "Vajon mit cselekedtem, és mit találtál a te szolgádban attól a naptól fogva, hogy nálad voltam, a mai napig, hogy ne menjek el, és ne harcoljak a királynak, az én uramnak ellenségei ellen?" (1Sám 29:8).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 27

„Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek?” (1. vers). A válasz? Senkitől! A valóság? Ó, nagyon sok mindentől! Mi okozza a legtöbb aggodalmat számodra? Dávid felsorolt sok-sok dolgot, ami rémiszthet bennünket: gonosz ellenség, hadsereg és háború, a veszedelem napja, az elhagyatottság érzése, hamis tanúk és elnyomók fenyegetése, erőszak. Képzeljük el, milyen rettegést vált ki az emberből csak egy a fent felsorolt szituációk közül! Élhet-e egyáltalán félelem nélkül a halandó?

Dávid válasza: a templom, ahol Isten csodálatos jelenléte mutatkozik meg: népével való közösségvállalása. Ez lett Dávid égő vágyakozásának tárgya, életének értelme, mozgatórugója. Vágyott Isten jelenlétére, arra, hogy élete minden napján szemlélhesse Őt. Lehet valami annál csodálatosabb, mint isten szent helyén lakozni? De még mindig ott a kérdés: hogyan oldja ez fel a félelem problémáját? Hogy jön Isten templomának gondolata azokhoz az élethelyzetekhez, amelyek félelemmel töltik be szívünket?

Mindegy, milyen veszéllyel nézünk szembe, Dávid szerint Isten temploma az a hely, ahol Isten elrejt bennünket, és ott az Ő oltalmában vagyunk. A templom azonban nincs már a Földön, hanem a Mennyben van, továbbá azokon a helyeken, ahol Isten van jelen (Zsid 8:1-6; 1Kor 6:19; 1Pt 2:5). Hogyan futhatunk hát oda? Dávid számára a templom azt jelentette, hogy az Úr szépségét szemléli, keresi az Ő orcáját, jóságáról és szentségéről elmélkedik (Zsolt 27:4, 8, 11, 13). Tehát, úgy futhatunk a templomba, ha az Úrhoz futunk. Ha teljes szívünk megnyugszik az Ő mindent felülmúló békéjében és örömében, a félelem nem találhat ott helyet.

Akkor Dávidhoz hasonlóan mi is dicséneket zenghetünk ellenségeink előtt is (Zsolt 27:6). Igen, valóban Isten az, aki egyedül képes megmenteni bennünket bárkitől és bármitől, ami megrémíthet bennünket. Engedjük, hogy megmentsen! Bátorodjék szívünk, mert hatalmas mentsvárunkban bízunk!

Marla Samaan Nedelcu
az Andrews University teológus hallgatója

70. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 68. és 69. fejezeteihez (nov. 27-dec. 3.).

Saul végzetének tragikus története mindig igazinak hangzik az életemben, hiszen öt hónappal ezelőtt elvesztettem a férjemet, kábítószerrel való visszaélés lefelé húzó spiráljának révén. A saját családommal kapcsolatos tapasztalatom emlékeztetőül szolgál, hogy ez a világ Isten nélkül semmi jót nem kínál számunkra, csak fájdalmat és szomorúságot, amik végül halálhoz is vezetnek. Dicsérjük az Urat, amiért reményünk lehet egy szebb jövő felől és a szerető Megváltónkért, aki igazgatja életünket.

Csak úgy mint Saulnál, a férjem életében is rengeteg bizonyítéka volt Isten vezető kezének, amely sokszor lehetőséget adott számára, hogy eltérjen helytelen döntéseitől, de ő mégis azt az utat választotta, ami tragikus végzetéhez vezette. Isten rendkívül szerető barát és Atya mindannyiunk számára, de meg kell hoznia a legvégső nehéz döntést, hogy visszavonul, és meghagyja nekünk a döntés szabadságát.

Saul története emlékeztetőül szolgál, hogy soha ne halasszuk holnapra a bűnbánat általi megbocsátás ajándékát! Minden egyes nappal még közelebb vagy távolabb kerülhetünk attól, hogy halljuk a Szentlélek hangját, ami meglágyítja vagy megkeményíti a szívünket Isten akaratához.

„Semmilyen életpálya nem indulhat szebb és nagyszerűbb kilátásokkal, mint Saulé, és semelyik nem zárulhat annyira éjféli teljes sötétségben és kétségbeesésben; mégis ez a végzet elérhet minket is, ha nem figyelünk, imádkozunk és járunk alázatosan Istenünkkel.” (F. B. Meyer)

Jill Simpson Palffy
Westminster HNA gyülekezet

Fordította: Gősi Csaba

2016. november 26., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 26 - SZOMBAT- Zsoltárok 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 67. fejezet 503. nap

A démon Saulhoz intézett üzenetének - ámbár ez a bűn vádolása volt - nem Saul megreformálása volt a célja, hanem az, hogy pusztulásra és végromlásra ösztönözze őt. Mindazáltal az szolgálja a kísértő szándékát legjobban, ha az embereket hízelkedéssel csábítja a romlásba. A démon istenek tanítása az ókori időkben aljas feslettségekből táplálkozott. Az isteni szabályokat, mivel azok kárhoztatták a bűnt és érvényre juttatták az igazságot, egyszerűen félretolták. Az igazságot könnyedén vették vagy elvetették. Az erkölcstelenséget nemcsak megengedték, hanem még ajánlották is. A spiritizmus tulajdonképpen azt hirdeti, hogy nincs sem halál, sem bűn, sem ítélet, sem megtorlás; hogy "az emberek el nem bukott félistenek"; hogy a kívánság a legfőbb törvény; és hogy az ember csak önmagának tartozik számadással. A korlátok, amelyeket Isten emelt az igazság, az erkölcsi és a nemi tisztaság és a tisztelet megőrzésére, már leromboltattak és így sokan felbátorodtak a bűn elkövetésére. Az ilyen tanítás nem azt bizonyítja-e, hogy ugyanazon forrásból ered, mint a démonok imádása?

Az Úr Izrael elé tárta a gonosz lelkekkel való közösség következményeit, és ezt láthatták is a kanaániták utálatosságaiban. A kanaánitákban nem volt semmi szeretet, bálványimádók, paráznák és gyilkosok voltak, teljesen romlott gondolatokkal, cselekedetekkel. Az emberek a saját szívüket sem ismerik, mert "csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?" (Jer 17:9). Isten azonban megérti a romlott emberi természet hajlandóságait. Akkor éppen úgy, mint most is, Sátán mindig arra törekedett, hogy kedvező feltételeket teremtsen az Isten ellen való lázadásra, hogy Izrael népe éppen olyan utálatos legyen Isten előtt, mint amilyenek voltak a kanaániták. A lelkek ellensége mindig éber és azonnal megnyitja a csatornákat, amelyeken a gonoszság akadálytalanul folyik belénk, mert azt akarja, hogy elpusztuljunk és elítéltessünk Isten előtt.

Sátán elhatározta, hogy uralmát megtartja Kánaán földjén. Amikor pedig Kánaán Isten gyermekeinek lakóhelyévé lett és Isten törvénye lett az ország törvénye, akkor kegyetlen és rosszindulatú gyűlölettel gyűlölte Izraelt, kitervelve megsemmisítésüket. A gonosz lelkek munkálkodása által idegen isteneket mutatott be nekik. A törvényszegés miatt, amelyet elkövettek, a választott nép végezetül szétszóródott az ígéret földéről. Ezt igyekszik Sátán napjainkban is megismételni. Isten elválasztja népét a világ utálatosságától, hogy megtarthassák az ő törvényét. Ezért "[...] atyánkfiainak vádolója" (Jel 12:10) nem ismer határt. "[...] mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van" (Jel 12:12). Az ígéret földe éppen előttünk van és Sátán elhatározta, hogy elpusztítja Isten népét és kirekeszti őket örökségükből. A felhívás: "Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok" (Mk 14:38) sohasem volt időszerűbb és szükségesebb, mint most.

Az Úr szava, amelyet az ókor Izraeléhez intézett, ebben a korszakban is szól az ő népéhez: "Ne menjetek igézőkhöz, és a jövendőmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertőztessétek" (3Móz 19:31). "Mert mind utálja az Úr, aki ezeket míveli" (5Móz 18:12).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 26

Dávid arra kéri Istent, hogy vesse alá egy háromszoros vizsgálatnak, ellenőrizze őt alaposan, vizsgálja meg az értelmét és a szívét. Egy listát is az Úr rendelkezésére bocsát a legjobb tulajdonságairól, arra az esetre, ha ez segítené a vizsgálatot:

Feddhetetlenül éltem (1. vers).
Az Úrban bíztam (1. vers).
Kegyelmed szemem előtt van (3. vers).
Igazságod szerint járok-kelek (3. vers).
Nem ülök hitvány emberek közé (4. vers).
Alattomosokkal nem járok együtt (4. vers).
Gyűlölöm a gonoszok társaságát (5. vers).
Nem ülök le a bűnösök közé (5. vers).

Ha listát kellene készítened jó cselekedeteidről, amit majd megbeszélsz az Úrral, vajon hasonló lenne-e Dávid listájához?

Dávid szándéka nem kétséges – az Úr házában akar élni, ott, ahol Isten dicsősége lakozik, és nem akar egy kategóriába kerülni a bűnösökkel és a vérszomjas emberekkel, annak ellenére sem, hogy mint lelki vezető támadó álláspontot képvisel a romboló erőkkel és a sötétség lelki hatalmaival szemben. Noha lelki vezetőként rossz döntéseket hozhat, vagy hibázhat, de fel kell nőnie a felelősséghez, bátor alapelveket kell alkalmaznia, és meg kell különböztetnie azokat a becsületesség és a szolgálat által.

Az én kedvenc szakaszom ebben a részben a 12. vers: „Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben.” Az Úr vezet, segít, és biztosítja azt az egyensúlyt, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy túljussunk küzdelmeken, nehézségeken és kísértéseken, s hogy biztos talajra álljunk.

Vinita Sauder

69. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 66. és 67. fejezeteihez (nov. 20-26.).

Isten kommunikálni akar az emberekkel. Isten számára annyira fontos a kommunikáció, hogy a bűnbeesés előtt együtt járt és beszélt Ádámmal és Évával. A bűnbeesés után az ima ajándékát adta Isten, tudván hogy a kommunikáció feltétlenül szükséges a vele való kapcsolatunkban. Nem tűnik hát logikusnak, hogy sátán arra vágyjon, hogy meghamisítsa Isten kommunikációs ajándékát?

Saul kétségbeesésében „segítségre és vezetésre vágyott” (Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 627. o.) Isten nem tudott kommunikálni vele, hiszen Saul elzárta a mennyel összekötő csatornákat. Mennyire ironikus, hogy Saul megvetette a Sámuel tanácsait, amíg a próféta életben volt, viszont a médiumtól mégis azt kérte, hogy holtából hozza elő  számára Sámuelt!

Az emberek nagyobb erővel bíró kommunikációra vágynak, valamiféle természetfeletti erővel, amely életük szorult helyzeteiben a békesség és remény érzetét hozza el számukra. Nemrégiben Matt Lauert, az amerikai Today show házigazdáját varázsolta el érzelmileg, amikor részt vett egy médium tevékenységében a reggeli hírek műsorában. A modern spiritizmus az ördög fantomkommunikációja, Isten választott kommunikációs csatornájának meghamisítása.

Sátán tudja, hogy amikor a mennyel kommunikálunk az Isten által adott csatornákon át, ő erőtlen, hogy megkísértsen minket, és lelki téren elbukjunk. A Szentírás figyelmeztet, hogy „az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” 1Timótheus 4:1

A bűnbánat és az alázatosság útja helyreállítja a kommunikációs csatornákat, amelyeket Isten számunkra tervezett arra, hogy kapcsolatban lehessünk vele. Kapaszkodj a Szentírásba, emelkedj fel az Isten páncéljában való élethez. Kommunikálj Istennel az Ő útjai szerint.

Verlynne Starr
McDonald Road HNA gyülekezet presbitere
McDonald, TN  USA

Fordította: Gősi Csaba

2016. november 25., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 25 - PÉNTEK - Zsoltárok 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 67. fejezet 502. nap

Saul végzetének megjövendölésével, ami az endori jövendőmondó asszony útján történ, Sátán egész Izraelt tőrbe akarta csalni. Azt remélte, hogy ez a tény az egész népet a varázslóval szembeni bizalomra serkenti és majd elmennek hozzá tanácsot kérni. Ilyen módon elfordulnának Istentől és Sátán vezetése alá kerülnek. Az a csalétek, amellyel a spiritizmus vonzást gyakorol a sokaságra nem más, mint az a színlelt hatalom, amellyel állítása szerint félre tudja húzni a leplet a jövőről és az emberek elé tudja tárni azt, amit Isten elrejtett. Isten az ő szavában már megmutatta nekünk a jövendő nagy eseményeit - mindazt megmutatta, aminek ismerete lényeges számunkra - és Isten megbízható jelzőtáblát adott, hogy el ne essünk a reánk váró veszedelmek között. Sátán szándéka; hogy elpusztítsa az emberek Istenbe vetett bizalmát; hogy elégedetlenekké tegye őket életük körülményeivel; hogy rávegye őket azoknak az ismereteknek a keresésére, amelyeket Isten bölcsen eltakart előlük, és; hogy megvessék azt, amit Isten kijelentett nekik szent szavában.

Sokan vannak, akik nyugtalanokká válnak, ha nem tudják ügyeik határozott kimenetelét. Nem tudják elviselni a bizonytalanságot és türelmetlenségükben visszautasítják a várakozást, hogy meglássák Isten üdvösségét. A rossztól való félelem majdnem őrületbe sodorja őket. Szabad utat engednek lázadozó érzéseiknek és szenvedélyes szomorúságukban ide-oda szaladgálnak és igyekeznek mindazt megtudni, amit Isten nem tárt a szemük elé. Ha bíznának Istenben és kitartóan imádkoznának is, akkor megtalálnák az isteni vigasztalást. Istennel való lelki közösségük lecsillapítaná zaklatott lelküket. A megfáradtak és a súlyosan megterheltek nyugalmat találnának lelküknek, ha Jézushoz mennének. Ha azonban nem vesznek tudomást azokról az eszközökről, melyeket Isten rendelt vigasztalásukra, és más forrásokhoz folyamodnak abban a reményben, hogy ezeknél a forrásoknál mindazt megtalálhatják, amit Isten nem adott tudtukra, akkor Saul végzetes tévedését követik el, és csak a gonosz tudás ismeretét találják meg.

Isten előtt nem helyes az ilyen eljárás. Nemtetszését a legvilágosabb szavakkal fejezte ki. A türelmetlenség - a jövőt eltakaró lepel felfedése - mindig az Istenben való hit hiányát jelzi és megnyitja a lelket a csalás nagy mesterének indítványai előtt. Sátán ráveszi az embereket, hogy azokkal tanácskozzanak, akik látnoknak nevezik magukat. Ezek azzal, hogy kinyilatkoztatják a múlt elrejtett vagy elfeledett dolgait, bizalmat ébresztenek Sátán munkatársainak hatalma iránt és elhitetik, hogy meg tudják nekik előre mondani a jövőben történő dolgokat is. Tapasztalatával, amelyet a hosszú korszakok alatt szerzett, Sátán következtetni tud az okból az eredményre, és gyakran előre jelzi az emberek életének néhány eljövendő eseményét. Így Sátán képes becsapni és hatalma alá terelni a szegény, félrevezetett lelkeket, hogy akarata szerint vezesse őket.

Isten így figyelmeztet erre a veszélyre bennünket prófétája útján: "És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni? A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok" (Ésa 8:19-20). Kell-e azoknak, akiknek végtelen bölcsességű és hatalmú szent Istenük van a varázslókhoz menni, akiknek a tudománya a mi Urunk ellenségétől származik? Maga Isten az ő népének a világossága. Isten azt parancsolja az ő népének, hogy szemeiket függesszék arra a dicsőségre, amely el van takarva az emberi tekintet elől. Az Igazságosság Napja küldi ragyogó sugarait a szívbe. Világosságát egyenesen a mennyei királyi széktől kapja. Szükségtelen elfordulniuk a világosságnak e forrásától és odafordulni Sátán követeihez.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 25

Dávid az Istennel való igazi közösség modelljét mutatja be – azt, hogy miként lehet lelkiismeretesen ápolni kapcsolatunkat a Mindenhatóval. Szívét őszintén, nyíltan, gyakran, és szeretettel önti ki az Úr előtt. Ez teszi Dávidot igazi óriássá a lelki vezetők között: sokszor helyez el nagy letéteket kapcsolatbankjába! Bárcsak ilyen mélységesen ismernénk mindnyájan Istenünket!

A következő kifejezések jelzik, mennyire alázatosan kötelezte el magát Dávid az Isten mellett:

„Hozzád emelem, Uram, lelkemet!” (1. vers)
„Benned bízom!” (2. vers)
„Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem…” (4. vers)
„… ösvényeidre taníts meg engem.” (4. vers)
„Vezess engem a te igazságodban” (5. vers)
„… mindennap várlak téged.” (5. vers)
„Őrizd meg lelkemet!” (20. vers)
„…téged várlak.” (21. vers)

Vajon milyen érzés lenne, ha ilyen fordulatokat használnánk imádság közben? Mi történne, ha minden reggel kitárnánk szívünket, és azt kérnénk az Úrtól, hogy üresítse meg szívünket saját énünktől, mutassa meg nekünk útjait, és töltsön be bennünket az Ő isteni gondolataival és bölcsességével? Átalakulna-e lelki életünk és szolgálatunk?

Dávid nem titkolja azt sem, hogy vezetőként milyen hullámhegyeket és völgyeket járt meg. A zsoltár vége felé bevallja, hogy elhagyatottnak és magányosnak érzi magát annak ellenére, hogy egész hadsereg és személyzet veszi körül. Istenhez kiált a heggyé növekedett nehézségek miatt. Akik valamilyen vezetői szerepben vagyunk – tanítók, lelkészek, tanácsadók, ifjúságvezetők, diakónusok, szombatiskola vezetők, szülők –, vajon hányszor találjuk magunkat ennyire egyedül, amikor különösen nehéz élethelyzetbe kerülünk? Ilyenkor leginkább csak az Úrhoz fordulhatunk, és Vele beszélhetjük meg a dolgokat. Mindnyájan Hozzá emeljük lelkünket, és várunk Rá.

Vinita Sauder
Southern Adventist University

69. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 66. és 67. fejezeteihez (nov. 20-26.).

Isten kommunikálni akar az emberekkel. Isten számára annyira fontos a kommunikáció, hogy a bűnbeesés előtt együtt járt és beszélt Ádámmal és Évával. A bűnbeesés után az ima ajándékát adta Isten, tudván hogy a kommunikáció feltétlenül szükséges a vele való kapcsolatunkban. Nem tűnik hát logikusnak, hogy sátán arra vágyjon, hogy meghamisítsa Isten kommunikációs ajándékát?

Saul kétségbeesésében „segítségre és vezetésre vágyott” (Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 627. o.) Isten nem tudott kommunikálni vele, hiszen Saul elzárta a mennyel összekötő csatornákat. Mennyire ironikus, hogy Saul megvetette a Sámuel tanácsait, amíg a próféta életben volt, viszont a médiumtól mégis azt kérte, hogy holtából hozza elő  számára Sámuelt!

Az emberek nagyobb erővel bíró kommunikációra vágynak, valamiféle természetfeletti erővel, amely életük szorult helyzeteiben a békesség és remény érzetét hozza el számukra. Nemrégiben Matt Lauert, az amerikai Today show házigazdáját varázsolta el érzelmileg, amikor részt vett egy médium tevékenységében a reggeli hírek műsorában. A modern spiritizmus az ördög fantomkommunikációja, Isten választott kommunikációs csatornájának meghamisítása.

Sátán tudja, hogy amikor a mennyel kommunikálunk az Isten által adott csatornákon át, ő erőtlen, hogy megkísértsen minket, és lelki téren elbukjunk. A Szentírás figyelmeztet, hogy „az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” 1Timótheus 4:1

A bűnbánat és az alázatosság útja helyreállítja a kommunikációs csatornákat, amelyeket Isten számunkra tervezett arra, hogy kapcsolatban lehessünk vele. Kapaszkodj a Szentírásba, emelkedj fel az Isten páncéljában való élethez. Kommunikálj Istennel az Ő útjai szerint.

Verlynne Starr
McDonald Road HNA gyülekezet presbitere
McDonald, TN  USA

Fordította: Gősi Csaba