Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 30 - HÉTFŐ - 1 Krónikák 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1540. nap

A protestánsok ma azt hangoztatják, hogy Krisztus vasárnapi feltámadása a keresztények szombatjává tette a vasárnapot. Erre azonban nincs semmi szentírási bizonyíték. Krisztus és az apostolok nem méltatták ilyen tiszteletre ezt a napot. A vasárnap keresztény intézményként való megtartása "a törvényszegés titkos bűné"-hez vezethető vissza (2Thessz 2:7), amely már Pál korában tapasztalható volt. Hol és mikor fogadta örökbe az Úr a pápaságnak ezt a gyermekét? Mivel lehet elfogadhatóan megindokolni egy olyan változtatást, amelyet a Szentírás nem hagy jóvá?

A hatodik században a pogányság helyet adott a pápaságnak. Az egész egyház fejének Róma püspökét nyilvánították. A pápaság fölöttébb megerősödött. Hatalmi székhelyét a császári fővárosba tette. A sárkány a fenevadnak "adá az ő erejét... és az ő királyi székét, és nagy hatalmat" (Jel 13:2).4 Ekkor kezdődött el a Dániel és a Jelenések próféciájában megjövendölt 1260 éves pápai elnyomás (Dán 7:25; Jel 13:5-7). A keresztényeknek választaniuk kellett: vagy feladják feddhetetlenségüket, és elfogadják a pápai szertartásokat és vallásgyakorlatot, vagy elsorvadnak a föld alatti börtönökben, vagy meghalnak a kínpadon, a máglyán vagy a hóhér bárdja alatt. Ekkor teljesedtek Jézus szavai: "Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket tiközületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért" (Lk 2l:l6-l7). Hevesebb üldözés szakadt rá a hűségesekre, mint bármikor azelőtt, és a világ hatalmas harcmezővé vált. Krisztus egyháza évszázadokig az elszigeteltségben és az ismeretlenség homályában talált menedéket. A próféta ezt mondja: "Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig" (Jel 12:6).

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 15

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+15&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+15&version=NT-HU

A királyi palota megépítése után Dávid épített egy helyet Isten ládájának számára. „Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az Úr ládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára” (1Krón 15:3 – új prot. ford.). Ez a pillanat óriási jelentőségű volt mind a király, mind az egész nép számára.

Amikor előző alkalommal az Isten ládáját szállították, nem tartották be az Úr utasításait, ezért a király most úgy határozott, hogy csakis a léviták vihetik azt. „Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl atyjukfiait, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre” (16. vers - új prot. ford.).  Mindenkire az ő lelki ajándékának megfelelően osztották ki a feladatot. Az Ige ezt írja, hogy „Kenanjáhú volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá” (22. vers - új prot. ford.).

A király nagyon boldog volt. Levette királyi öltözékét, és gyolcs köntösbe öltözött, mint amilyet a léviták és a papok viseltek. Dávid és az egész nép az Úr előtt örvendezett fennhangon, énekelve és táncolva.

Dávid örvendezése a frigyláda előtt mindannyiunk számára példaértékű. Függetlenül az életben betöltött szerepünktől, mi Isten gyermekei vagyunk, és emlékeznünk kell arra, hogy igazságos, irgalmas és mindenható Istent szolgálunk. Örömmel és békességgel tölt el bennünket az, amikor Teremtőnket az Ő szentségének szépségében imádjuk.

Jobson Santos

217. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  3. fejezetéhez (szeptember 29 – október 5.).

A középkor, amit „sötét középkorként” is ismerünk, szembeötlően a hitehagyás, erkölcsi sötétség és erőteljes vallási üldözés korszaka volt. Róma püspökének tárgyalásra nem vihető parancsai előtt a föld királyainak is meg kellett hajolniuk, hiszen nem más, mint „Úr Istenünk, a Pápa” adta azokat. Keresztények ezrei kényszerültek a föld barlangjaiban menedéket találni, és még többeket kínoztak, illetve öltek meg. Azonban semmilyen fenyegetés nem tudta megdönteni ezeknek a buzgó keresztényeknek a hitét.

„Évszázadokon keresztül tilos volt a Bibliát terjeszteni.” (51. o.) Hóseás próféciája pontosan teljesült: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6). A keresztény egyház pusztán névleges vallássá vált. A szörnyű és szembetűnő társadalmi zűrzavar tévedhetetlenül annak bizonyítéka volt, hogy az emberiség oktalanul megvetette az „Így szól az Úr”-t.

A múlt figyelmeztetésül szolgál a jövőre. Nagyon sötét idők fognak még következni, amelyet úgy ír le Dániel 12:1, hogy „nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt”. Csak azok fognak megállni, akik állhatatosak és hűségesek, akiknél Isten szava, mint hitük és gyakorlatuk alapja jelen van. Ha megértjük, mi vár ránk, a kilátásunk pozitív lehet. Közel a megszabadulásunk, szeretteim! A parancsnokunk hamarosan érkezik, hogy megszabadítson minket a csalástól és az elnyomástól. Vigyázzunk hát és imádkozzunk, hogy hűségesnek találtassunk!

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.

Brazília

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 29 - VASÁRNAP - 1 Krónikák 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1539. nap

A negyedik század elején Konstantin császár kiadott egy rendeletet, amelyben a vasárnapot általános ünneppé tette az egész római birodalomban.; A Nap napját a pogány alattvalók ünnepelték, és a keresztények is tisztelték. A császár így akarta a pogányság és a kereszténység szemben álló érdekeit diplomatikusan összehangolni. Erre az egyház püspökei buzdították, akiket fűtött a becsvágy és a hatalomvágy, akik felismerték, hogy a pogányok, ha a keresztények ugyanazt a napot ünneplik, mint ők, könnyebben lesznek névlegesen keresztények, és ezzel előmozdítják az egyház hatalmát és dicsőségét. De számos istenfélő keresztény, amíg lassan-lassan a vasárnapot bizonyos fokig szentnek tartotta, a negyedik parancsolatnak engedelmeskedve a szombatot még mindig az Úr szent napjaként ünnepelte.

Az őscsaló azonban még nem fejezte be munkáját. Elhatározta, hogy a keresztényeket zászlaja alá gyűjti, és helytartója, a büszke főpap által gyakorolja hatalmát, aki Krisztus képviselőjének tartotta magát. Félig megtért pogányok, becsvágyó főpapok és a világot szerető egyházi tisztségviselők által valósította meg szándékát. Időről időre széles körű zsinatokat tartottak, amelyekre az egyházi méltóságok a világ minden tájáról összegyűltek. Az Isten által alapított szombat jelentőségét szinte minden zsinaton csökkentették egy kicsit, a vasárnapot pedig egyre inkább felmagasztalták. Így ezt a pogány ünnepet végül isteni intézményként tisztelték, míg a Biblia szombatját a zsidó vallás maradványának nyilvánították, és ünneplőjét átkozottnak mondták.

A nagy hitehagyónak sikerült fölébe emelni "magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik" (2Thessz 2:4). Volt bátorsága megváltoztatni Isten törvényének azt az egyetlen olyan előírását, amely az egész emberiség előtt félreérthetetlenül mutat az igaz és élő Istenre. A negyedik parancsolatban Isten a menny és föld Teremtőjének nevezi magát. Ez különbözteti meg minden hamis istentől. A teremtés munkájának emlékeként szentelte Isten a hetedik napot az ember számára nyugalomnappá. A szombatnak az a rendeltetése, hogy az embert mindig az elő Istenre, létének forrására, tiszteletének és imádatának tárgyára emlékeztesse. Sátán igyekszik az embert rávenni Isten elleni hűtlenségre és törvényével szembeni engedetlenségre, ezért különösen a negyedik parancsolat ellen folytat harcot, amely Istenre mint Teremtőre mutat.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 14

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+14&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+14&version=NT-HU

Az élet legörömtelibb eseményei közé tartozik egy saját otthon megépítése vagy megvásárlása. Annyi év után, amit üldözöttként, egyik helyről a másikra vándorolva töltött, Dávid most Jeruzsálemben él, biztonságban ellenségeitől. Ez a kiváltságos helyzet lehetővé teszi számára, hogy időt és erőforrásokat szenteljen egy maradandó otthon felépítésére maga és családja számára.

Mint a nép elöljárójától, elvárták, hogy ne pusztán egy kényelmes otthona, hanem egy palotája is legyen. Számtalan munkás segítette a munkát a saját emberei közül, csakúgy, mint üzleti partnereinek munkásai közül, ahogy például a Tírusz királya által küldöttek is.

Miközben a palotája épült, Dávidnak meg kellett védenie a népet veszélyes ellenségektől, például a filiszteusoktól. A király feladata volt, hogy csatába vonulás előtt kikérje az Úr tanácsát, mit is kell tennie.

Egyik alkalommal Isten azt parancsolta, szemből csapjanak le a filiszteusokra, és győzelmet adott nekik. Másik alkalommal Isten azt mondta, hátulról támadjanak, a szederfák felől. Dávid pontos utasításokat kapott, és engedelmesen követte azokat; ennek eredményeképpen jelentős győzelmeket aratott ellenségei felett.

Gondolj a csatákra, amelyekkel szembe kell nézned! Tanácskoztál az Úrral vezetésért, és kész vagy teljes szívvel követni az utasításait?

Isten nagyon szeretne vezetni téged és győzelmet adni neked, úgy, ahogy tette ezt Dáviddal is. Csak bíznod kell Benne és engedelmeskedni!

Jobson Santos

217. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  3. fejezetéhez (szeptember 29 – október 5.).

A középkor, amit „sötét középkorként” is ismerünk, szembeötlően a hitehagyás, erkölcsi sötétség és erőteljes vallási üldözés korszaka volt. Róma püspökének tárgyalásra nem vihető parancsai előtt a föld királyainak is meg kellett hajolniuk, hiszen nem más, mint „Úr Istenünk, a Pápa” adta azokat. Keresztények ezrei kényszerültek a föld barlangjaiban menedéket találni, és még többeket kínoztak, illetve öltek meg. Azonban semmilyen fenyegetés nem tudta megdönteni ezeknek a buzgó keresztényeknek a hitét.

„Évszázadokon keresztül tilos volt a Bibliát terjeszteni.” (51. o.) Hóseás próféciája pontosan teljesült: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6). A keresztény egyház pusztán névleges vallássá vált. A szörnyű és szembetűnő társadalmi zűrzavar tévedhetetlenül annak bizonyítéka volt, hogy az emberiség oktalanul megvetette az „Így szól az Úr”-t.

A múlt figyelmeztetésül szolgál a jövőre. Nagyon sötét idők fognak még következni, amelyet úgy ír le Dániel 12:1, hogy „nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt”. Csak azok fognak megállni, akik állhatatosak és hűségesek, akiknél Isten szava, mint hitük és gyakorlatuk alapja jelen van. Ha megértjük, mi vár ránk, a kilátásunk pozitív lehet. Közel a megszabadulásunk, szeretteim! A parancsnokunk hamarosan érkezik, hogy megszabadítson minket a csalástól és az elnyomástól. Vigyázzunk hát és imádkozzunk, hogy hűségesnek találtassunk!

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.

Brazília

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 28 - SZOMBAT - 1 Krónikák 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1538. nap

Miután a Bibliát, a tévelygés leleplezőjét eltávolították, Sátán azt csinálhatta, amit akart. A prófécia kinyilatkoztatta, hogy a pápaság "véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt" (Dán 7:25). És ezt tétovázás nélkül meg is tette. Hogy a pogányságból áttérteknek a bálványimádást pótolják, és így elősegítsék a kereszténységbe való névleges felvételüket, fokozatosan bevitték a szobrok és ereklyék imádását a keresztény istentiszteletbe. Egy egyetemes zsinaton hozott rendelet végül bevezette a bálványimádás rendszerét. Hogy a szentségtörés teljes legyen, Róma vakmerően kitörölte a törvényből a második parancsolatot, amely megtiltja a bálványimádást, - és a tízes szám megőrzésére kettéosztotta a tizedik parancsolatot.

Ez az irányzat, amely a pogányoknak engedményeket tett, a menny tekintélyének további mellőzéséhez is kaput nyitott. Sátán megszenteletlen egyházvezetők útján meghamisította a negyedik parancsolatot is. Megpróbálta eltörölni az ősi szombatot, azt a napot, amelyet Isten megáldott és megszentelt (lMóz 2:2-3); és helyébe a pogányok által, "a Nap tiszteletre méltó napja"-ként ünnepelt napot akarta tenni. Ezt a változtatást először nem nyíltan kísérelték meg. Az első századokban minden keresztény az igazi szombatot tartotta. Féltve őrizték Isten dicsőségét, és mivel hitték, hogy Isten törvénye változhatatlan, buzgón vigyáztak előírásainak sérthetetlenségére. Sátán azonban nagyon körmönfontan dolgozott eszközei által célja megvalósításáért. Hogy az emberek figyelme a vasárnapra terelődjék, Krisztus feltámadásának tiszteletére ünnepelték. Istentiszteleteket tartottak azon a napon, de azért a szórakozás napjának is tekintették; a szombatot pedig még mindig szent napként ünnepelték.

Krisztus első adventje előtt Sátán arra ösztönözte a zsidókat, hogy a szombat ünneplését a legszigorúbb követelményekkel nehezítsék meg, és tegyék teherré. Sátán így készítette elő terve megvalósítását. Előnyt húzva abból a hamis képből, amit ő festett a szombatról, ezt a napot, mint zsidó intézményt, ellenszenvessé tette. Míg a keresztények a vasárnapot általában örömnapként tartották meg, Sátán arra késztette őket, hogy a szombatot böjtnapnak, a szomorúság, a gyász napjának tartsák, és így fejezzék ki gyűlöletüket a zsidó vallással szemben.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+13&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+13&version=NT-HU

Dávid egyik első tette az egyesített Izrael királyaként az volt, hogy a szövetség ládájának átszállítását megszervezze, vidékről a kormányzó fővárosba.

A frigyláda az izraelita vallás legfőbb jelképe volt, benne a Tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblával. Kívül, a láda fedelén lévő két kérub között volt az a hely, ahol az Úr kinyilatkoztatta dicsőségét.

Dávid szándéka, hogy a nemzetet Isten imádata körül egyesítse, dicséretre méltó volt. Az ország minden részéből érkeztek emberek erre a nagyszabású eseményre. A hangszerek szavára énekelve és táncolva, király és népe együtt ünnepelték a frigyláda egy alkalmasabb helyre való költöztetését.

A szállításért Uzza és Ahió volt a felelős. Amikor azonban az ökrök megbotlottak, Uzza, aki titokban bűnben élt, kinyújtotta a karját, és megérintette a ládát, ami után azonnal meghalt.  Dávid nagyon megharagudott Istenre, amiért Uzza halálát okozta. Ez a tapasztalat azonban megtanította arra, hogy Isten szemében nem bűntelen az, aki nem tiszteli az Ő személyének szentségét.

Mi ugyanennek a kockázatnak vagyunk kitéve. Könnyen hozzáférhetünk a Bibliához; gyülekezetbe járhatunk, amikor csak kedvünk tartja; és ezért Isten dolgaihoz néha a kellő tisztelet nélkül közeledünk.

Dávid félte Istent. Ez alkalommal letett arról, hogy a frigyládát Jeruzsálembe vigye, viszont mégis valami meglepő történt. Obed-Edom családját, akikhez a láda került, bőségesen megáldotta az Úr. Ezek az áldások oly nagyszerűek voltak, hogy három hónappal később Dávid mégis úgy döntött, hogy ismét magához veszi a frigyládát, és Jeruzsálembe viteti.

Gyakran úgy gondolkodunk, Istennek sok időbe telik megáldani bennünket. Obed-Edom története azonban ennek ellenkezőjét bizonyítja. Mindössze három hónap alatt Isten olyannyira megáldotta háza népét, hogy annak híre egész Izraelben elterjedt.

Ha Istent az Őt megillető első helyre tesszük, rövid időn belül óriási áldásokat láthatunk és érezhetünk az életünkben!

Jobson Santos

216. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  2. fejezetéhez (szeptember 22-28.).

Amikor a családom tagjai hetednapi adventisták lettek, én még csak 12 éves voltam. Abban a tanévben az iskolatársaim terrorizáltak, így majdnem minden nap elrejtőztem a szünetekben. Azonban ha az osztálytársaimnak segítségre volt szüksége, én hajlandó voltam segíteni őket a tanulmányaikban vagy más tevékenységekben. A tanév végén bocsánatot kértek tőlem. Nem nyertem új barátokat, de boldog voltam Jézus mosolya miatt, az Ő helyeslésének bizonyosságával.

A korai egyház pontosan azt szenvedte el, amit Jézus megjövendölt. A keresztény életstílusukkal és hűségükkel mércévé váltak, és ezzel leleplezték a gonoszok bűneit. A Megváltó életének elveinek megfelelő gyakorlatuk olyan volt a bűnösök számára, mint egy halálos nyíl, és ők az irigységtől és gyűlölettől hajtva az igaz Istenfélők legrosszabb üldözőivé váltak.

Krisztus iskolájának ezen tanítványai azonban a folyamatos fenyegetettség alatt is rendületlenül ragaszkodtak hozzá, hogy Mesterük nyomában járjanak. Isten helyeslése volt a legbecsesebb tulajdonuk. Az üldözés csak megerősítette a Szentírás tiszta igazságát: „De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” (2Tim 3:12)

„Éledjen csak fel az őskeresztény egyház hite és ereje, az majd életre kelti a gyűlölet szellemét, és felszítja az üldözés tüzét!” (46. o.) Legyünk mi az okai Jézus mosolyának! Éleszd újra az egyházadat, Uram!

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 27 - PÉNTEK - 1 Krónikák 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1537. nap

Sátán a megkísértés pusztájában egyezkedni akart Krisztussal. Odament Isten Fiához, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét. Felkínált neki mindent, egy feltétellel: ha elismeri a sötétség fejedelmének felsőbbségét. Krisztus megdorgálta a vakmerő kísértőt, és elűzte. Sátán nagyobb sikerrel jár, amikor az embert kísérti meg ugyanezzel. Az egyházat rávette arra, hogy világi haszonért és dicsőségért keresse a föld nagyjainak kegyét és pártfogását.

A katolicizmus egyik fő tantétele, hogy a pápa Krisztus egyetemes egyházának látható feje, az egész világ püspökeinek és papjainak legfőbb ura. Sőt, mi több, a pápának az Istenség címeit és képességeit tulajdonítja. Például: "Úr Isten a pápa",' aki csalatkozhatatlan. A pápa mindenkitől hódolatot követel. Sátán a római egyház útján ugyanazzal az igénnyel lép fel, mint a megkísértés pusztájában; és roppant tömegek hódolnak meg előtte.

De azok, akik félik és tisztelik Istent, éppúgy fogadják ezt a vakmerő igényt, miként Krisztus, aki így válaszolt e ravasz ellenség követelőzésére: "Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj" (Lk 4:8). Isten soha még csak nem is célzott Igéjében arra, hogy embert jelölt ki az egyház fejének. A pápai felsőbbség tana éles ellentétben áll a Szentírás tanításaival. A pápának nem lehet hatalma Krisztus egyházán, csak bitorolhatja.

A katolikusok egyre-másra eretnekséggel vádolták a protestánsokat, és azzal, hogy szántszándékkal szakadtak el az igaz egyháztól. De ezek a vádak inkább őket illetik. Ők tették le Krisztus zászlaját, és ők távoztak el attól a hittől, "amely egyszer a szenteknek adatott" (Jud 3).

Sátán jól tudta, hogy az emberek a Szentírás fényében felismerhetik csalásait, és leküzdhetik hatalmát. A világ Megváltója is az Igével állt ellen Sátán támadásainak. Minden egyes támadásnál Krisztus feltartotta az örök igazság pajzsát, és így szólt: "Meg van írva. " Az ellenség minden egyes indítványával szemben az Ige bölcsessége és hatalma volt a válasz. Hogy Sátán meg tudja őrizni az emberek feletti hatalmát, és megalapozza a pápai bitorló tekintélyét, el kellett zárnia a Szentírást az emberek elől. A Biblia Istent dicsőíti, és a véges embert az őt megillető helyre teszi; ezért Sátán a Biblia szent igazságait elhallgattatta és eltitkoltatta. A római egyház is ezt a taktikát követte. Évszázadokig megtiltotta a Biblia terjesztését. Az embereknek tilos volt a Szentírást olvasni vagy házukban tartani. Elvtelen papok és főpapok úgy magyarázták tanításait, hogy állításaikat alátámasszák velük. Így történt, hogy a pápát majdnem mindenki Isten földi helytartójának ismerte el, akinek hatalma van az egyház és az állam felett.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+12&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+12&version=NT-HU

Egy királyság nem egy éjszaka alatt épül fel. Dávidnak is évekbe telt összegyűjteni a hűséges vitézeket, akik készek voltak bármilyen nehézségben mellette állani.  Míg életét mentve a filiszteusok földjén bujdosott, sokan elhagyták Sault és az ő oldalára álltak.

Dávid minden egyes hozzá átállt embert Isten ajándékának tartott. Olyan becsben tartotta őket, hogy megőrizte azok nevének listáját, akik siklági tartózkodása alatt csatlakoztak hozzá.

Az új katonákat – többek között – az ösztönözte Dávid követésére, hogy tántoríthatatlan jelleme volt. Hűséges volt Saul királyhoz, még akkor is, amikor az üldözte őt. Megbecsüléssel bánt katonáival, igazat szólt nekik, és megerősítette őket értékességük tudatában.

Isten megáldotta Dávidot, és olyan hűséges harcosokat adott neki, akik készek voltak életüket is kockára tenni, hogy támogassák és királlyá tegyék őt. Amásai, a harmincnak – Dávid legmegbecsültebb vitézeinek – parancsnoka, Isten Lelkétől vezetve így szólt: „Ó Dávid, tied vagyunk, és veled leszünk, Isai fia! Békesség, békesség néked és békesség segítőidnek is, mert megsegít téged Istened!” (1Krón 12:18 - új prot. ford.). Micsoda bátorítást talált Dávid ezekben a szavakban!

Gondolj csak egy percre azokra az emberekre, akik életed meghatározó pillanataiban segítettek neked! Isten küldte őket megerősítésedre. Becsüld meg őket! Ha lehetséges írj nekik pár hálás szót.

Határozd el magad, hogy olyan emberekhez leszel hűséges, akik nemes ügyekért küzdenek! Támogatásukkal Isten királyságát mozdítod elő.

Jobson Santos

216. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  2. fejezetéhez (szeptember 22-28.).

Amikor a családom tagjai hetednapi adventisták lettek, én még csak 12 éves voltam. Abban a tanévben az iskolatársaim terrorizáltak, így majdnem minden nap elrejtőztem a szünetekben. Azonban ha az osztálytársaimnak segítségre volt szüksége, én hajlandó voltam segíteni őket a tanulmányaikban vagy más tevékenységekben. A tanév végén bocsánatot kértek tőlem. Nem nyertem új barátokat, de boldog voltam Jézus mosolya miatt, az Ő helyeslésének bizonyosságával.

A korai egyház pontosan azt szenvedte el, amit Jézus megjövendölt. A keresztény életstílusukkal és hűségükkel mércévé váltak, és ezzel leleplezték a gonoszok bűneit. A Megváltó életének elveinek megfelelő gyakorlatuk olyan volt a bűnösök számára, mint egy halálos nyíl, és ők az irigységtől és gyűlölettől hajtva az igaz Istenfélők legrosszabb üldözőivé váltak.

Krisztus iskolájának ezen tanítványai azonban a folyamatos fenyegetettség alatt is rendületlenül ragaszkodtak hozzá, hogy Mesterük nyomában járjanak. Isten helyeslése volt a legbecsesebb tulajdonuk. Az üldözés csak megerősítette a Szentírás tiszta igazságát: „De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” (2Tim 3:12)

„Éledjen csak fel az őskeresztény egyház hite és ereje, az majd életre kelti a gyűlölet szellemét, és felszítja az üldözés tüzét!” (46. o.) Legyünk mi az okai Jézus mosolyának! Éleszd újra az egyházadat, Uram!

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 26 - CSÜTÖRTÖK - 1 Krónikák 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1536. nap

3. A hitehagyás

Pál apostol a thesszalonikai gyülekezethez intézett második levelében megjövendölte a nagy hitehagyást, amely nyomán létrejön a pápai hatalom. Pál kijelentette, hogy Krisztus napja addig nem jön el, "mígnem bekövetkezik előbb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát". Az apostol továbbá arra figyelmezteti testvéreit, hogy "működik... már a törvényszegés titkos bűne" (2Thessz 2:3-4.7). Már ilyen korán látta, hogy tévelygések csúsznak az egyházba, amelyek utat készítenek a pápaság kialakulásához.

Lassan-lassan, először csak lopva és csendben, majd pedig, amikor megerősödött, és hatalmába kerítette az emberek lelkét, nyíltabban végezte megtévesztő és istenkáromló munkáját "a törvényszegés titkos bűne". A pogányság szokásai szinte észrevétlenül utat találtak a keresztény egyházba. A megalkuvás és a behódolás szellemét egy ideig fékezte a vad üldözés, amelyet az egyház a pogányságtól elszenvedett. De amikor az üldözés megszűnt, és a kereszténység bekerült a királyok udvarába és palotájába, felcserélte Krisztus és az apostolok alázatosságát és egyszerűségét a pogány papok és uralkodók pompájával és hivalkodásával, Isten kívánalmait pedig emberi elméletekkel és hagyományokkal. Nagy volt az öröm, amikor Konstantin a negyedik század elején névlegesen megtért, és a világ a látszatszentség öltönyében besétált az egyházba. Ekkor felgyorsult a bomlasztás. A látszólag vereséget szenvedő pogányság lett a győztes. Az ő szelleme irányította az egyházat. Tanításai, szertartásai és babonái összekeveredtek Krisztus névleges követőinek istentiszteletével.

A pogányság és a kereszténység közötti megegyezésből kelt életre a próféciában megjövendölt "bűn embere", aki szembefordult Istennel, és fölé helyezte magát. Sátán mesterműve a hamis vallás, az a gigászi egyházszervezet, mely ékesen tanúskodik arról, hogy Sátán akarja tetszése szerint uralni a földet.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+11&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+11&version=NT-HU

Isten megígérte Dávidnak, hogy királlyá teszi őt egész Izrael felett. A jövendölés beteljesedése Isten áldásának következménye volt, de emberi közreműködést is igényelt.

Dávid nemes gondolkodású vezér volt. Egy hadjáratban, amikor három katonája életét kockáztatva vitt neki ivóvizet, nem volt hajlandó azt elfogyasztani. Nem akarta szomját emberei élete árán csillapítani. Amikor Saul üldözte őt, és bár a körülmények könnyen lehetővé tették volna, nem akarta megölni üldözőjét. Dávidot ezért mélyen szerették és tisztelték katonái és Izrael népének többsége.

Vetélkedés soha nem háborgatta Dávid lelkét. Biztos volt saját katonai képességeiben, és kétségtelenül legnagyobb becsben tartotta legjobb katonáit. A legmesszebb menőkig megbecsülte őket. Ebben a fejezetben láthatjuk a „Hírességek Csarnokát”, Dávid legkiválóbb harcosainak listáját. Olvashatunk a „harminc” és a „három” hősről is, akik felülmúlhatatlanok voltak Dávid idejében.

Dávid megtanít minket, hogy milyen fontos az Úr ígéreteire várni, és közben tőlünk telhetően mindent megtenni azért, hogy Isten terve életünkben megvalósuljon. Megtanulhatjuk még tőle, hogy a siker nagyrészt kapcsolataink minőségén múlik.

Drága Istenünk, add, hogy legyünk kedvesek és udvariasak a körülöttünk élőkkel, s így mindenekfelett érezzék, hogy szeretjük és megbecsüljük őket!

Jobson Santos

216. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  2. fejezetéhez (szeptember 22-28.).

Amikor a családom tagjai hetednapi adventisták lettek, én még csak 12 éves voltam. Abban a tanévben az iskolatársaim terrorizáltak, így majdnem minden nap elrejtőztem a szünetekben. Azonban ha az osztálytársaimnak segítségre volt szüksége, én hajlandó voltam segíteni őket a tanulmányaikban vagy más tevékenységekben. A tanév végén bocsánatot kértek tőlem. Nem nyertem új barátokat, de boldog voltam Jézus mosolya miatt, az Ő helyeslésének bizonyosságával.

A korai egyház pontosan azt szenvedte el, amit Jézus megjövendölt. A keresztény életstílusukkal és hűségükkel mércévé váltak, és ezzel leleplezték a gonoszok bűneit. A Megváltó életének elveinek megfelelő gyakorlatuk olyan volt a bűnösök számára, mint egy halálos nyíl, és ők az irigységtől és gyűlölettől hajtva az igaz Istenfélők legrosszabb üldözőivé váltak.

Krisztus iskolájának ezen tanítványai azonban a folyamatos fenyegetettség alatt is rendületlenül ragaszkodtak hozzá, hogy Mesterük nyomában járjanak. Isten helyeslése volt a legbecsesebb tulajdonuk. Az üldözés csak megerősítette a Szentírás tiszta igazságát: „De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” (2Tim 3:12)

„Éledjen csak fel az őskeresztény egyház hite és ereje, az majd életre kelti a gyűlölet szellemét, és felszítja az üldözés tüzét!” (46. o.) Legyünk mi az okai Jézus mosolyának! Éleszd újra az egyházadat, Uram!

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 25 - SZERDA - 1 Krónikák 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 2. fejezet 1535. nap

Isten hagyja, hogy a gonosz boldoguljon, és kimutassa Istennel szembeni gyűlöletét, hogy amikor betelik gonoszságának mértéke, és elpusztul, ebben a pusztulásban mindenki Isten igazságos és irgalmas voltát ismerje fel. Az isteni bosszúállás napja sietve közeleg. Mindazok, akik áthágták Isten törvényét, és sanyargatták népét, megkapják cselekedeteik méltó büntetését. Isten minden kegyetlenséget és jogtalanságot, amit hűséges gyermekei ellen elkövettek, úgy büntet meg, mintha Krisztus ellen tették volna.

De van egy még fontosabb kérdés is, amellyel korunk gyülekezeteinek foglalkozniuk kell. Pál apostol kijelenti, hogy "mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak" (2Tim 3:12). Akkor miért van az, hogy napjainkban olyan ritkán üldözik a keresztényeket? Ennek csak az az oka, hogy az egyház alkalmazkodik a világ normájához, és ezért nem vált ki ellenkezést. Korunk vallásában nincs meg az a tisztaság és szentség, amely Krisztus- és az apostolok-korabeli keresztények hitét jellemezte. A kereszténység azért olyan népszerű a világ előtt, mert kiegyezik a bűnnel; mert Isten szavának nagyszerű igazságait közömbösen veszi; mert olyan kevés az életadó kegyesség az egyházban. Éledjen csak fel az őskeresztény egyház hite és ereje, az majd életre kelti a gyűlölet szellemét, és felszítja az üldözés tüzét!

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+10&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+10&version=NT-HU

Saul, Izrael első, Isten Lelkével felkent királya, jelzőfénnyé válhatott volna Izrael népe számára. Sajnálatos módon megengedte, hogy a büszkeség és az engedetlenség átvegye az irányítást élete felett, így feketítette be hírnevét és példáját.

Saul bátor volt. Sok csatában harcolt és győzedelmeskedett az Úrért. Ám a Gilbóa hegyi csata végzetes volt. Ő és három fia azon a hegyen haltak meg. Kizárólag ezt az eseményt nézve azt gondolhatnánk: „Miért engedte meg Isten, hogy ilyen tragédia történjen?”Azonban a teljes kép megmutatja, hogy Isten mindent megtett, hogy megóvja Sault a szégyentől.

Saul folyamatosan ellenállt Isten Lelke vezetésének. Puszta féltékenységből ártatlan embereket üldözött, mint amilyen Dávid is volt. Olyan messzire ment az engedetlenség útján, hogy spiritiszta médiumtól kért tanácsot. A saját választása következtében Isten a továbbiakban már nem tudta megóvni őt.

A krónikás elbeszélése szerint: „Így halt meg Saul gonoszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen. Az Úr szavát nem tartotta meg, sőt a halottidézőt is megkereste, hogy megkérdezze…" (1Krón 10:13 – új prot. ford.). Az engedetlenség egyik kis cselekedete a másikhoz vezetett, míg végül Saul olyan messzire merészkedett, mint a médiummal való tanácskozás – amit Isten szigorúan megtiltott (5Móz 18:10-12).

Az engedetlenség gyilkos. Valahányszor elfordulunk Isten akaratától, ártunk magunknak, és szerencsétlenséget hozunk szeretteinkre.

Drága Uram, kérlek, add meg nekem a bölcsességet, hogy megértsem, törvényeid a védelmemre adattak. Segíts nekem, hogy hálából és bizalomból engedelmeskedjem Neked!

Jobson Santos

216. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  2. fejezetéhez (szeptember 22-28.).

Amikor a családom tagjai hetednapi adventisták lettek, én még csak 12 éves voltam. Abban a tanévben az iskolatársaim terrorizáltak, így majdnem minden nap elrejtőztem a szünetekben. Azonban ha az osztálytársaimnak segítségre volt szüksége, én hajlandó voltam segíteni őket a tanulmányaikban vagy más tevékenységekben. A tanév végén bocsánatot kértek tőlem. Nem nyertem új barátokat, de boldog voltam Jézus mosolya miatt, az Ő helyeslésének bizonyosságával.

A korai egyház pontosan azt szenvedte el, amit Jézus megjövendölt. A keresztény életstílusukkal és hűségükkel mércévé váltak, és ezzel leleplezték a gonoszok bűneit. A Megváltó életének elveinek megfelelő gyakorlatuk olyan volt a bűnösök számára, mint egy halálos nyíl, és ők az irigységtől és gyűlölettől hajtva az igaz Istenfélők legrosszabb üldözőivé váltak.

Krisztus iskolájának ezen tanítványai azonban a folyamatos fenyegetettség alatt is rendületlenül ragaszkodtak hozzá, hogy Mesterük nyomában járjanak. Isten helyeslése volt a legbecsesebb tulajdonuk. Az üldözés csak megerősítette a Szentírás tiszta igazságát: „De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” (2Tim 3:12)

„Éledjen csak fel az őskeresztény egyház hite és ereje, az majd életre kelti a gyűlölet szellemét, és felszítja az üldözés tüzét!” (46. o.) Legyünk mi az okai Jézus mosolyának! Éleszd újra az egyházadat, Uram!

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.