Higgyetek az Ő prófétáinak - október 31 - KEDD - Példabeszédek 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Példabeszédek 28 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%2028&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%2028&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten értékrendje különbözik az emberétől: Mivel Isten jellemét nem rontotta meg a bűn, értékrendje is más, mint a bűn által beszennyezett ember értékrendje. Istennek természetes tisztának, jónak, szentnek, igaznak, szeretőnek lenni. Az embernek pedig az a természetes, hogy a maga önző javát hajszolja, a hatalmat kergesse, a kiskaput keresse a törvények betartása helyett, görbe utakon járjon, az eredmény pedig gyakran az, hogy nincs nyugalma. A jó hír az, hogy Isten meg tudja szerettetni velünk az Ő értékrendjét.

2.   A tanulás képessége Isten ajándéka. Isten nem úgy teremtette meg az embert, hogy minden tudományt bele táplált az elméjébe, és az embernek nincs más dolga, csak használja, hanem a tanulás képességével teremtette, hogy örömét lelje az újabb és újabb dolgok felfedezésében, az ismeretben való növekedésben, az alkotás és kiteljesedés tapasztalatában.     

3.   Istent lehet megismerni az igaz emberen keresztül. Ebben a fejezetben is igaz az, hogy abból, hogy milyen az igaz ember, Istenről kapunk egy átfogóbb képet. Ilyen az igaz ember és ilyen az Isten ebben a fejezetben:

a.   nem szenved üldözési mániától, és összeesküvéselméletektől

b.   tartós, jó vezetést biztosít a rábízottaknak

c.    nem eszköze az elnyomás

d.   értékeli a tanulást

e.   nem hoz szégyent hozzátartozóira

f.     nem élősködik másokon

g.   nem csábít rossz útra

h.   nem takargatja, hanem megvallja bűneit

i.     nem keményszívű

j.     gyűlöli a nyerészkedést

k.    hasznos dolgokkal tölti idejét

l.     megbízható

m.  nem személyválógató

n.   másokat figyelmeztet a rájuk leselkedő veszélyre

o.   bölcsen él

p.   gondol a szűkölködőkre

4.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki megmutatja az embernek az egyenes utat

b.   aki gyönyörködik az irgalmasságban és a bűnök megbocsátásában

c.    aki az élet védelmezője

Ima éretted: Istenem, kérlek, áldd meg az olvasót, hogy értékrendje azonos legyen a tieddel, azt szeresse, amit Te szeretsz és azt gyűlölje, amit te gyűlölsz. Segítsd meg őt, hogy örömét lelje a tanulásban, főleg a Rád tartozó dolgokban. Adjad, hogy ennek eredményeképpen egyre jobban ismerjen téged, egyre jobban szeressen téged, és egyre értelmesebb és megelégítőbb legyen az élete! Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 34. fejezet

34. fejezet – A SPIRITIZMUS (3. rész)

Sátán ma is hízelgéssel ámítja el az embert, mint annak idején Évát az Édenben. Vágyat ébreszt benne a tiltott tudomány és az önfelmagasztalás után. Ezek a bűnök okozták Sátán bukását, és ezekkel akarja az embert is megrontani. "Olyanok lesztek, mint az Isten - mondja - : jónak és gonosznak tudói" (lMóz 3:5). A spiritizmus azt tanítja, hogy "az ember fejlődő teremtmény, akinek születése óta az a rendeltetése, hogy fejlődjék az Istenség felé, egészen az örökkévalóságig". Azt is tanítja, hogy "minden lélek magát fogja megítélni, és nem más". "Az ítélet igazságos lesz, mert önítélet... A trónt önmagadban hordod. " Egy spiritiszta tanító ezt állította, amikor "lelki öntudat"-ra ébredt: "Embertársaim, mindnyájan el nem bukott félistenek voltatok. " Egy másik szerint: "Minden igaz és tökéletes lény tulajdonképpen Krisztus. "

Sátán a végtelen Istennek - az imádat igazi tárgyának - igazságossága és tökéletessége helyébe, Isten törvényének - az emberi vívmányok igazi mércéjének - igazságossága helyébe az ember bűnös, tévedő természetét teszi. Szerinte ez az imádat egyetlen tárgya, az ítélet egyetlen mércéje, a jellem normája. Ez is haladás, de nem felfelé, hanem lefelé.

Mind szellemi, mind lelki életünk törvénye, hogy szemlélés által átalakulunk. Gondolatvilágunk fokozatosan alkalmazkodik ahhoz a témához, amellyel foglalkozunk. Hasonlóvá leszünk ahhoz, amit szeretünk és tisztelünk. Az ember nem juthat magasabbra azoknál a normáknál, amelyeket a tisztaságról, a jóságról és az igazságról elfogadott. Ha valaki önmagát tartja a legnagyszerűbb ideálnak, soha nem jut magasabbra. Inkább egyre mélyebbre süllyed. Csak a kegyelmes Isten képes az embert megszentelni. Ha az ember magára marad, útja szükségszerűen lefelé visz.

Az önző, élvezetet szerető, érzéki embernek a spiritizmus kevésbé ravasz álarcban jelentkezik, mint a csiszoltabb és értelmesebb embernek. Az előbbiek a spiritizmus durvább formáiban találják meg azt, ami megfelel hajlamaiknak. Sátán figyelemmel kíséri az ember természetének gyengeségét. Megfigyeli, hogy ki milyen bűnökre hajlamos. Azután alkalmakat teremt e hajlamok kielégítésére.

Az egyébként megengedett dolgok túlhajszolására kísérti az embert; mértéktelenséggel gyengíti fizikai, szellemi és erkölcsi képességeit. Emberek ezreit rontja meg szenvedélyeik kielégítése útján, és eldurvítja egész lényüket. Hogy pedig munkáját teljessé tegye, a gonosz angyalok által kijelenti, hogy "az igazi tudás az embert minden törvény fölé emeli"; hogy "minden, ami van jó"; hogy "Isten nem kárhoztat"; hogy "minden elkövetett bűn ártatlan". Amikor így elhiteti az emberekkel, hogy a vágy a legfőbb törvény; hogy a szabadság mindenre feljogosít; hogy az ember csak önmagának tartozik számadással, ki csodálkozhat azon, ha az erkölcstelenség és romlottság elburjánzik? Tömegek kapnak mohón azokon a tanításokon, amelyek megengedik, hogy érzéki szívükre hallgassanak. Az önuralom kantárait az emberi vágyak tartják kézben. Sok ember szellemi és lelki képességeit az ösztönei uralják, és Sátán ujjong, hogy ezrével sodorhatja hálójába azokat, akik magukat Krisztus követőinek vallják.

De senkinek sem kötelező a spiritizmus hazugságainak csapdájába esnie. Isten elég világosságot adott a világnak ahhoz, hogy észrevegye a csapdát. Ahogy már láttuk, a spiritizmus alapját képező elmélet ellentétben áll a Szentírás legvilágosabb kijelentéseivel. A Biblia kinyilatkoztatja, hogy a halottak semmit nem tudnak, és nem gondolkoznak; hogy nem vesznek semmiben részt, ami a nap alatt történik, és nem tudnak szeretteik örömeiről, sem fájdalmairól.  

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 30 - HÉTFŐ - Példabeszédek 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Példabeszédek 27 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%2027&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%2027&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten felvállalja, hogy néha félreértsük: Amikor megfedd, megdorgál, amikor imáinkra nem érkezik az általunk várt válasz, vagy amikor értelmetlen szenvedés ér bennünket, félreérthetjük Istent, megkérdőjelezhetjük szeretetét és törődését. A mi érdekünkben teszi ezt, ahogy a szülő is, amikor megfenyíti gyermekét, vagy egy barát amikor jószándékú sebet ejt. Nem az alapján kell megítélnünk Istent, hogy pillanatnyilag jó vagy rossz dolog történik velünk, hanem ismernünk kell Őt, hogy szeret bennünket, törődik velünk, javunkat akarja és együtt érez, amikor baj történik velünk.

2.   Isten felebarátunk által is formál bennünket. Azt olvassuk ebben a fejezetben, hogy egyik ember formálja a másikat. Istennek különleges eszközei vannak ahhoz, hogy formáljon és alakítson bennünket, az egyik ilyen eszköz az embertársunk. Isten néha olyan helyzetbe hoz bennünket, hogy igazi istenfélő emberek, jó emberek, jellemes emberek társaságában lehetünk, akiknek a jelenléte észrevétlenül is formál bennünket. De formálhat a nehéz emberek által is, akik megedzik a türelmünket, megpróbálják keresztény jellemünket és szeretetünket.     

3.   Istent lehet megismerni az igaz emberen keresztül. Ebben a fejezetben is igaz az, hogy abból, hogy milyen az igaz ember, Istenről kapunk egy átfogóbb képet. Ilyen az igaz ember és ilyen az Isten ebben a fejezetben:

a.   nem dicséri önmagát

b.   nem tart haragot és nem féltékeny

c.    inkább megfedd, minthogy engedjen vesztünkbe rohanni

d.   tanácsa felüdít és megvidámít

e.   nem hagyja cserben a rokont és barátot

f.     elkerüli a veszedelmet

g.   jó hírnévre tesz szert és azt meg is őrzi

h.   még álltait is egyenként ismeri

i.     kerüli a hízelgést

j.     senkit sem bosszant

k.    odafigyel a jó barát tanácsaira

l.     kerüli azokat a helyeket, ahol baj érheti

4.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki nem szereti az elbizakodottakat

b.   aki az ember erejének és bölcsességének forrása

c.    aki azt szeretné, hogy az ember értékrendje azonos lenne az Övével

d.   aki óvja az embert a rá leselkedő csapdáktól

Ima éretted: Istenem, kérlek, áldd meg az olvasót, hogy ne értsen félre Téged, amikor nehéz próbái vannak! Segítsd meg őt abban, hogy amikor Te embertársai által formálod, hálás legyen érte! Segítsd meg, hogy elkerülje a veszélyeket, és igazi bizalommal beléd tudjon kapaszkodni. Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 34. fejezet

34. fejezet – A SPIRITIZMUS (2. rész)

Sokan a médiumok csalására és bűvészkedésére akarják fogni a természetfölötti megnyilatkozásokat. Az igaz, hogy a médiumok a csalást sokszor valódinak tüntetik fel, de olykor természetfölötti erők is feltűnően közrejátszanak. A titokzatos kopogtatás, amellyel a modern spiritizmus elkezdődött, nem emberi csalás vagy ravaszság terméke volt, hanem a gonosz angyalok munkája, akik így vezették be a leglélekrombolóbb csalások egyikét. Sok embert ejt tőrbe az a hiedelem, hogy a spiritizmus csupán emberi szélhámosság. Amikor pedig szemtől szembe kerülnek olyan megnyilatkozással, amely szerintük csakis természetfölötti lehet, elhiszik, hogy e jelenségek mögött Isten hatalma húzódik.

Ezek az emberek figyelmen kívül hagyják azt, amit a Szentírás a Sátán és képviselői által művelt csodákról mond. A fáraó varázslói sátáni segítséggel tudták utánozni Isten munkáját. Pál kijelenti, hogy Krisztus második adventje előtt a sátáni erők ehhez hasonló csodákat fognak művelni. "Sátán ereje... a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával" (2Thessz 2:9-10) fog megmutatkozni. János apostol elmondja, hogy miként fog jelentkezni az utolsó napokban ez a csodatevő hatalom: "Nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatának néki, hogy cselekedje" (Jel 13:13-14). Nem puszta csalásokról szól ez a jövendölés. Sátán eszközei nemcsak színlelik a csodákat, amelyekkel félrevezetik az embereket, hanem ténylegesen képesek csodát művelni.

A sötétség fejedelme, aki oly régóta használja lángelméjét a csalásra, kísértéseivel ügyesen alkalmazkodik minden emberhez és minden körülményhez. Művelt és jó érzésű embereknek a spiritizmus szalonképesebb és kulturáltabb formáit kínálja, és ezzel sok embert hálójába tud fogni. A spiritizmus nyújtotta bölcsességről Jakab apostol így ír: "Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi" (Jak 3:15). Ezt azonban a nagy csaló leplezi, ha szándékait éppen lepleznie kell. Ő, aki csillogó mennyei szeráf képében tudott megjelenni Krisztus előtt a megkísértés pusztájában, az emberhez is a legmegnyerőbb formában, világosság angyalaként jön. Felemelő dolgokra irányítva a figyelmet, az értelemre próbál hatni. Csodálatos, meghökkentő jelenetekkel ragadja meg a képzeletet; a szeretet és a jótékonyság látszatával pedig az érzelmeket is megnyeri. Az embert - képzeletének szárnyakat adva - büszkévé teszi a maga bölcsességére, és arra ösztönzi, hogy semmibe vegye az örökkévaló Istent. Az a hatalmas lény, aki fel tudta vinni a világ Megváltóját egy nagyon magas hegyre, hogy bemutassa neki a föld összes országát és e birodalmak dicsőségét, kísértéseivel meg tudja rontani mindazok érzékeit, akiket Isten hatalma nem véd.  

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 289 - VASÁRNAP - Példabeszédek 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Példabeszédek 26 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%2026&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%2026&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Istennek ellenszenves:

a.   az ostobák tettei

b.   a restség

c.    a képmutatás

d.   a rágalmazás.

2.   Isten azért ad értelmet nekünk, hogy használjuk. Ez a fejezet elítéli az ostobaságot, mert van más lehetőség is, mint ostobának lenni. Isten ingyen adja a bölcsességet, felkínálja, utánunk jön, hogy rábeszéljen, hogy elfogadjuk, és amikor ennek ellenére is az ostobaság mellett döntünk, Istennek nincs más választása, mint átengedjen bennünket ostoba döntéseink következményeinek. Fájó szívvel teszi, de nem tehet mást.    

3.   Istent lehet megismerni az igaz emberen keresztül. Ebben a fejezetben is igaz az, hogy abból, hogy milyen az igaz ember, Istenről kapunk egy átfogóbb képet. Ilyen az igaz ember és ilyen az Isten ebben a fejezetben:

a.   semmi köze az ostobasághoz

b.   tanul saját hibáiból és nem ismétli meg azokat (Istennek erre nincs szüksége)

c.    nem csapja be embertársait

d.   rágalmazásával nem szít viszályt

e.   nem avatkozik más dolgába

f.     nem alattomos

g.   nem álcázza szándékát

4.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki hasznos tanáccsal látja el az embert

b.   aki nem tud segíteni az embernek, ha saját ostoba útját követi

Ima éretted: Istenem, kérlek, áldd meg az olvasót, hogy értékelje a tőled kapott bölcsességet, mindig a jót válassza, és élete tükrözze azt, hogy te ott vagy az életében. Add, hogy elkerülje az ostobaság minden válfaját, és szép élete legyen! Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 34. fejezet

34. fejezet – A SPIRITIZMUS (1. rész)

Krisztus követői számára végtelenül fontos és vigasztaló az a szentírási igazság, amely a szent angyalok szolgálatát érinti. A népszerű teológia tévelygései azonban elhomályosították és eltorzították ezt a bibliai tanítást. A lélek halhatatlanságának tanát a kereszténység először csak kölcsön vette a pogány filozófiától. Ez a tan később a hitehagyás sűrű sötétségében keresztény hittétellé vált, és kiszorította azt a világos szentírási igazságot, hogy "a halottak semmit nem tudnak". Tömegek hiszik el, hogy azok "a szolgáló lelkek", akiket Isten az üdvösség örököseinek szolgálatába állított, meghalt emberek lelkei. Pedig a Szentírás bizonyságot tesz a mennyei angyalok létezéséről és arról, hogy mielőtt még egy ember is meghalt volna, az angyalok már kapcsolatban voltak az emberi történelemmel.

Az a dogma, hogy az ember a halálban is megőrzi öntudatát, különösen pedig az a hiedelem, hogy a halott lelke visszatér szolgálni az élőknek, készítette el a modern spiritizmus útját. Ha a halottak Isten és a szent angyalok társaságába kerülnek, és sokkal többet tudnak, mint korábban, miért ne térnének vissza a földre, hogy eligazítsák és oktassák az élőket? Hogyha a halottak lelke földi barátaik körül lebeg - miként azt neves teológusok tanítják -, miért ne beszélhetnének velük, hogy óvják őket a vétkezéstől, vagy vigaszt nyújtsanak a gyászban? Hogyan utasíthatnák el a megdicsőült lelkek által küldött mennyei tanítást azok, akik hisznek a halottak öntudatos állapotában? E szentnek tartott kapcsolatot Sátán felhasználja szándékai megvalósítására. A bukott angyalok, akik teljesítik parancsait, a szellemvilág követeiként jelennek meg. A gonoszság fejedelme, azt állítva, hogy kapcsolatba hozza az élőket a holtakkal, bűvkörébe vonja az embereket.

Sátán az emberek elé tudja idézni meghalt barátaik hasonmását. Bámulatos pontossággal utánozza az ismerős tekintetet, a jól ismert szavakat, a hanghordozást. A hamisítvány tökéletes. Sok ember, akit megvigasztal az a tudat, hogy szeretteik a menny boldogságát élvezik, a veszély gyanúja nélkül "hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira" hallgat.

Amikor e becsapottak elhiszik, hogy a halottak ténylegesen visszatérve érintkezhetnek velük, Sátán megidézi a halottak állítólagos lelkeit. Ezek a lények azt állítják, hogy élvezik a mennyei boldogságot, sőt előkelő helyet foglalnak el a mennyben. Így széltében-hosszában terjed az a tévhit, hogy Isten nem tesz különbséget az igazak és a gonoszok között. Ezek a látogatók, akik állítólag a szellem világából jöttek, néha helyénvalónak bizonyuló figyelmeztetéseket és intéseket mondanak. Miután megnyerték az emberek bizalmát, olyan tanokat hirdetnek, amelyek aláássák a Szentírásba vetett hitet. Azt a látszatot keltik, hogy érdeklődnek földi barátaik iránt, és közben elfogadtatják velük a legveszélyesebb tévedéseket. Az a tény, hogy igazat is mondanak, és olykor bekövetkező eseményeket is meg tudnak jövendölni, a megbízhatóság látszatát keltik. Hamis tanításaikat tömegek fogadják szívesen, és fenntartás nélkül el is hiszik, mintha azok a Biblia legszentebb igazságai lennének. Isten törvényét elvetik, a kegyelem Lelkét semmibe veszik, és a szövetség vérét szentségtelen dolognak tartják. E látogatók tagadják Krisztus istenségét, sőt a Teremtőt is önmagukkal egy szintre helyezik. A nagy lázadó tehát új köntösben folytatja Isten elleni harcát, amely a mennyben kezdődött, és a földön közel hatezer éve tart.  

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 28 - SZOMBAT - Példabeszédek 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Példabeszédek 25 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%2025&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%2025&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten a vezetőkre komoly feladatot bízott. Ez a fejezet arról ír, hogy a király feladata kikutatni a vezetés tudományának rejtélyeit. Isten nem közvetlen vezérléssel vezette népét úgy, hogy minden részletet elmondott a királynak. Bölcsességet adott neki, hogy kikutassa, felfedezze Isten akaratát, és megtervezze a nép vezetését. Ehhez minden eszközt, lehetőséget és lelki ajándékot biztosított, de a király csak akkor volt sikeres, ha mindezek mellett szoros és bensőséges kapcsolatot tartott fenn Istennel.

2.    Isten komoly feladatot bízott a vezetettekre. A felebaráti szeretet, türelem, egymás elfogadása és megsegítése az ember feladata, valamint az, hogy peres ügyeit egymás között készséggel rendezzék, a hatóságok bevonása nélkül. Ha az Isten által megjavított, helyreállított közösség megvalósul, nem lesz szükség peres ügyek rendezésére.  

3.    Isten komoly feladatot bízott az emberre ellenségeivel szemben. Isten nemcsak a király feladatát határozza meg, hogy bölcsen vezessen, és nemcsak a nép feladatát, hogy egymást szeresség és ügyeiket istenfélő módon rendezzék, hanem az ellenség irányában is van feladatunk, hogy szeressük ellenségünket, segítsünk neki szükségleteinek kielégítésében. ha éhes adjunk neki enni, ha szomjas, adjunk neki inni stb.  

4.    Istent lehet megismerni az igaz emberen keresztül. Ebben a fejezetben is igaz az, hogy abból, hogy milyen az igaz ember, Istenről kapunk egy átfogóbb képet. Ilyen az igaz ember és ilyen az Isten ebben a fejezetben:

a.    vezetési eszköze az igazságosság

b.    nem alkalmaz hízelgést

c.    nem törekszik előkelő helyre és pozícióra

d.    nem elhamarkodott mások hibáinak feltárásában

e.    nemcsak igazat és helyes dolgokat mond, hanem azt is tudja, hogy mikor mondja

f.      másokat nem terhel, hanem felüdít

g.    türelemmel és szelíd szóval a csökönyösöket is megnyeri

h.    nem tanúskodik hamisan

i.       az örülőkkel örül és a szomorkodókkal szomorkodik

j.       nem generál haragot ember és ember között

k.    nem zsémbelődő

l.       örül annak, ha jó hírt hozhat

m.  képes önuralmat gyakorolni

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akit megtisztítja népét, mint az ezüstöt, és hasznos eszközt formál belőle

b.    aki mindent megtanít az embernek, amire szüksége van életének helyes irányításához

c.    aki az embert türelemre, szelídségre, mértékletességre, mások kímélésére tanítja

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 33. fejezet

33. fejezet – AZ ELSŐ NAGY CSALÁS (7. rész)

Mielőtt bárki beléphetne az üdvözültek honába, életét - jellemét és cselekedeteit - Isten megvizsgálja. Mindenkit megítél a könyvek feljegyzései alapján, és mindenkit cselekedetei szerint jutalmaz. Ez az ítélet nem a halálkor történik. Figyeljük meg Pál szavait: Isten "rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek az által, hogy feltámasztá őt halottaiból" (Acs 17:31). Az apostol itt világosan kijelentette, hogy Isten egy meghatározott időben ítéli meg a világot. Pál úgy látta, hogy ez a jövőben fog teljesedni.

Júdás ugyanerre az időszakra utal: "Az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta. " Majd Énok szavait idézi: "Imé eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett" (Jud 6.14-15). János kijelenti, hogy látta "a halottakat, nagyokat és kicsinyeket; és könyvek nyittatának meg... és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva" (Jel 20:12).

De amennyiben a halottak már most élvezik a menny boldogságát, illetve a pokol lángjai közt gyötrődnek, mi szükség van a későbbi ítéletre? Isten Igéjének e fontos dolgokról szóló tanítása nem homályos, és nem ellentmondó. Az egyszerű ember is megértheti. De melyik tárgyilagos ember képes bölcsességet vagy méltányosságot felfedezni korunk elméletében? Vajon az Isten közelében talán már századokat eltöltő igazak, miután az ítélőszék megvizsgálta ügyüket, megkapják-e ezt a dicséretet: "Jól vagyon jó és hű szolgám... menj be a te uradnak örömébe"? És kihívják-e a gonoszokat a gyötrelem helyéről, hogy az egész föld Bírájától meghallják ezt az ítéletet: "Távozzatok tőlem ti átkozottak, az örök tűzre!" (Mt 25:21.41)? Micsoda kegyes szemfényvesztés! Isten bölcsességének és igazságosságának milyen megszégyenítő vádja!

A lélek halhatatlanságának elmélete volt egyike azoknak a hamis tanoknak, amelyeket Róma a pogányságtól vett át és beépített a keresztény vallásba. Luther Márton ezeket a tanításokat a "szörnyszülött mesék"-hez sorolja, "amelyek Róma dekrétumainak szemétdombján teremnek". Luther magyarázatot fűz e salamoni szavakhoz, amelyeket a Prédikátorok könyve így örökít meg: "A halottak semmit nem tudnak". A reformátor ezt mondja: "Ez az ige is azt bizonyítja, hogy a holtaknak nincsenek ... érzéseik. Ott nincs semmi kötelesség, tudomány, ismeret, bölcsesség. Salamon azt mondja, hogy a halottak alszanak, és egyáltalán semmit nem éreznek. Mert a halottak fekszenek, nem számlálva sem a napokat, sem az éveket, de ha felébrednek, úgy fog tűnni nekik, mintha szűken egy percet aludtak volna. "

A Szentírásban nem találunk olyan kijelentést, hogy az igazak jutalmukat, a gonoszok pedig büntetésüket a halálukkor kapják meg. A pátriárkáktól és a prófétáktól nem maradt fenn ilyen kijelentés. Krisztus és apostolai még csak nem is céloztak erre. A Biblia világosan tanítja, hogy a halottak nem mennek azonnal a mennybe. Azt olvassuk róluk, hogy alszanak a feltámadásig (lThessz 4:14; Jób 14:10-12). Azon a napon, amikor elszakad az ezüstkötél és összetörik az aranypalack (Préd 12:8), az ember nem tervez többé. Akik alászállnak a sírba, a csendességben vannak. Többé nem tudnak semmit arról, ami a nap alatt történik (Jób 14:21). Áldott pihenés ez a megfáradt igazaknak! Az idő, akár hosszú, akár rövid, számukra egy pillanat csupán. Alszanak, és a mennyei harsonák hangjára dicső halhatatlanságra ébrednek. "Mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban... Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: elnyeletett a halál diadalra" (lKor 15:52-54). Amikor Isten előhívja e halottakat mély álmukból, gondolatuk fonalát ott veszik fel, ahol elejtették. Utoljára a halállal tusakodtak; utoljára arra gondoltak, hogy a sír fogságába esnek. Amikor előjönnek a sírból, első boldog gondolatuk e győzelmes kiáltásban fejeződik ki: "Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (lKor 15:55).