Higgyetek az Ő prófétáinak: szeptember 2023

2023. szeptember 30., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 30 - SZOMBAT - Zsoltárok 147

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 147 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+147&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+147&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1. Isten gondot visel. Az istenfélők számára Isten dicsérete természetes. Számukra az Úr dicsérete lelki feltöltődést, örömet, boldogságot jelent

a. Isten a kicsik, a megalázottak, megszomorítottak Istene, gondot visel a kisemmizettekről, megnyomorítottakról és szeretete gyógyulás számukra.

b. Isten, nemcsak a megnyomorítottakról, de az Általa teremtett Világegyetemről is gondot visel.

c. Isten teremtő erővel bíró szava, Igéje, parancsolatai, törvényei, végzései Izrael népéről való gondoskodásának a megnyilvánulása.

2. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki nemcsak Teremtője, hanem Ura is a Földnek

b. aki képes meggyógyítani a testet és a lelket is

c. aki összegyűjti gyermekeit

d. aki egybeszerkeszti azt, amit a bűn szétrombolt

e. akinek figyelme és gondoskodása mindenre kiterjed

f. akinek ereje és bölcsessége határtalan

g. aki gyönyörködik gyermekeiben

h. aki véd az ellenségtől, de gyakran önmagunktól is

i. akinek szavára engedelmeskedik a természet

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 29. fejezet

29. fejezet – A BŰN EREDETE (7. rész)

Krisztus azonban nemcsak azért vállalta a szenvedést és a halált, hogy megváltsa az embert. Azért jött, hogy a "törvényt naggyá" tegye és "dicsőségessé". Nemcsak azért jött, hogy e föld lakói úgy tekintsék a törvényt, ahogy kell, hanem azért is, hogy az egész világegyetemnek megmutassa: Isten törvénye változhatatlan. Ha a törvényt el lehetett volna törölni, akkor Isten Fiának nem kellett volna élete feláldozásával engesztelést szereznie annak áthágásáért. Krisztus halála bizonyítja a törvény változhatatlanságát. A bűnös megváltásáért hozott áldozat, amelyre a végtelen szeretet késztette az Atyát és a Fiút, az egész világegyetem előtt arról tesz bizonyságot, hogy Isten törvényének és kormányzásának alapja: igazságosság és irgalom. Ennek bizonyítására kevesebb, mint ez az engesztelés nem lett volna elég.

A végső ítéletkor bebizonyosodik, hogy a bűnre semmiféle ok nincs. Amikor az egész föld Bírája Sátánnak szegezi a kérdést: "Miért lázadtál ellenem, és ragadtad el tőlem országom polgárait?" - a bűn szerzőjének nem lesz semmi mentsége. Minden száj megnémul, és a lázadás serege szótlan lesz.

A Golgota keresztje nemcsak a törvény változhatatlanságát hirdeti a világegyetemnek, hanem azt is, hogy a bűn zsoldja a halál. A haldokló Megváltó "elvégeztetett" kiáltásával megkondult Sátán felett a lélekharang. Az oly régóta folyó nagy küzdelem eldőlt, és most már biztos volt, hogy a bűn végleg megsemmisült. Isten Fia átlépte a sír kapuját, hogy "a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt" (Zsid 2:14). Lucifer magas méltóságra vágyott, és ezért ezt mondta: "Az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, ... hasonló leszek a Magasságoshoz. " Isten pedig kijelenti: "Tevélek hamuvá a földön... s többé örökké nem leszel!" (Ésa 14:13-14; Ez 28:18-19). Amikor "eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence... olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat" (Mal 4:1).

Az egész világegyetem látni fogja a bűn jellegét és következményeit. A bűn végleges megsemmisítése, ami kezdetben az angyalokat megfélemlítette, Istent pedig meggyalázta volna, most bizonyítja Isten szeretetét, és megalapozza dicsőségét a világegyetem lényei előtt, akik boldogan teljesítik akaratát, akiknek szívében van törvénye. Soha többé nem lesz gonoszság. Isten Igéje így hangzik: "Nem lészen kétszer veszedelem" (Náh 1:9). Isten törvényét, amelyet Sátán a szolgaság jármának bélyegzett, minden lény a szabadság törvényeként fogja tisztelni. A próbára tett és a próbából győztesként kikerült teremtettség soha többé nem lesz hűtlen azzal szemben, aki tökéletesen bemutatta mérhetetlen szeretetét és végtelen bölcsességét.

2023. szeptember 29., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 29 - PÉNTEK - Zsoltárok 146

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 146 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+146&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+146&version=NT-HU

1. Isten a hit, a remény és a szeretet Istene minden nemzedék számára.

a. A dicséret bátorítás a hit számára. Minél gyakrabban dicsérjük az Urat, annál jobban erősödik a hitünk. A dicséret nemcsak a fizikai, de a lelki életünk nélkülözhetetlen eleme is. A menny a dicséretről szól, a sötétség hona nem ismeri a dicséretet, a földön viszont választhatunk, dicsérjük-e az Urat vagy nem.

b. A dicséret bátorítás a remény számára. Isten sok-sok áldását megtapasztalva reményünk is erősödik. Boldog, áldott, aki e tapasztalatok eredetét felismeri és reményét a Teremtő Istenbe, az Úrba veti.

c. A dicséret bátorítás a szeretet számára. Az Úr irántunk érzett szeretetét megérezzük, tudunk az Ő általa ajándékozott szeretettel az Úr felé és embertársaink felé is fordulni. Csodálatos, ahogyan a Szentírás üzenetrendszere egybefonódik. A zsoltáros az isteni szeretetre utalással előrevetíti az Ésaiás 61:1–ben illetve Lukács evangéliuma 4:18. versében fellelhető mindenki számára meghirdetett messiási küldetésnyilatkozatot is.

2. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki teremtő, aki nélkül sem ember, sem semmi más nem létezne

b. akinek gondoskodása nélkül az ember semmit sem tudna megtenni

c. aki egyedüli biztos segítség – minden és mindenki más mulandó

d. aki mindenkire oda tud figyelni:

· igazságot szolgáltat az elnyomottaknak

· kenyeret ad az éhezőknek

· kiszabadítja a foglyokat

· megnyitja a vakok szemeit

· fölegyenesíti a görnyedezőket

· szereti az igazakat

· őrzi a jövevényeket

· támogatja az árvát és az özvegyet

· felforgatja a gonoszok terveit

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 29. fejezet

29. fejezet – A BŰN EREDETE (6. rész)

A mennyben folyó küzdelem utolsó percéig a nagy bitorló igazolni próbálta magát. Amikor elhangzott a kijelentés, hogy Sátánnak összes hívével együtt el kell a boldogság honát hagynia, a lázadó vezér arcátlanul kimondta, hogy semmibe veszi a Teremtő törvényét. Megismételte azt az állítását, hogy az angyaloknak nincs szükségük irányításra, hanem hagyni kell, hogy tegyék azt, amit tenni akarnak, és akaratuk mindig jól fogja őket irányítani. Isten törvényeit a szabadság korlátjának bélyegezte, és kijelentette: el kell törölni a törvényt, hogy a mennyei seregek a törvény korlátjától megszabadulva a lét magasabb, dicsőségesebb szintjére juthassanak.

Sátán és követői a lázadás minden felelősségét egyhangúan Krisztusra hárították. Azt mondták, ha Isten nem feddte volna meg őket, akkor nem lázadtak volna fel. E makacs és kihívóan hűtlen őscsaló híveivel együtt megpróbálta megdönteni Isten kormányzását. Tiszteletlenül azt állították, hogy egy' elnyomó hatalom ártatlan áldozatai. De végül el kellett hagyniuk a mennyet.

Ugyanaz a szellem, amely lázadást szított a mennyben, a földön még mindig lázadást sugall. Sátán ugyanazt a módszert alkalmazza az emberek között, amit egykor az angyaloknál. Az ő szelleme uralja az engedetlenség fiait, akik hozzá hasonlóan igyekeznek lerombolni Isten törvényének korlátait, és szabadságot ígérnek a parancsolatok áthágóinak. A bűn megfeddése ma is gyűlöletes és ellenállást vált ki az emberekben. Amikor Isten intő üzenetei érintik a lelkiismeretet, Sátán arra indítja az embert, hogy igazolja magát, és próbáljon másokat is rábírni a bűneivel való egyetértésre. Az ember ahelyett, hogy hibáit kijavítaná, felháborodást szít a dorgáló ellen, mintha ő volna a probléma egyedüli oka. Az igazi Ábel napjaitól fogva mindmáig ez a lelkület mutatkozik meg azok ellen, akik el merik ítélni a bűnt.

Sátán, aki a mennyben Isten jellemét hamis színben tűntette fel, és Alkotóját szigorúnak és kegyetlennek bélyegezte, az embert ugyanezzel az eszközzel vette rá a bűnre. E sikere után kijelentette, hogy Isten igazságtalan korlátozásai okozták az ember bukását, miként az ő lázadását is.

De az Örökkévaló Isten kinyilatkoztatja a maga jellemét: "Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezer íziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt, de nem hagyja a bűnöst büntetlenül" (2Móz 34:6-7).

Isten megvédte trónja becsületét, és kinyilvánította igazságosságát, amikor Sátánt kiűzte a mennyből. De amikor az ember a hitehagyó lelkület csalásainak engedve vétkezett, Isten bizonyságot tett szeretetéről azzal, hogy egyszülött Fiát halálra adta az elbukott emberért. Az engesztelésben megmutatkozik Isten jelleme. A kereszt súlyos érvelése az egész világegyetem előtt bebizonyítja, hogy a bűn útjáért, amelyet Lucifer választott, semmiképp sem lehet Isten kormányzatát vádolni.

2023. szeptember 28., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 28 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 145

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 145 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+145&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+145&version=NT-HU

1. Isten megdolgozott azért, hogy méltó legyen dicsőítésünkre. Nem azért dicsőítjük Istent, mert megköveteli úgy, hogy nem tesz érte semmit, hanem azért, mert minden elképzelhető jót megtesz érettünk. Isten nem azért áld, hogy cserébe dicsőítsük őt, hanem azért, mert végtelenül szeret. Mi pedig dicsőítjük, mert érezzük és tapasztaljuk hozzánk való jóságát és szeretetét. Dávid sokat felsorol ezekből az előző fejezetekben is:

a. fontos számára a porszemnyi ember

b. véd a gonoszok ellen

c. erőt ad a próbákban

d. igazságot szolgáltat

e. harcainkat harcolja

f. kegyelmes

g. a nehézségekben várja, hogy Hozzá forduljunk

h. megszabadít és felemel

2. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. akinek nagysága felfoghatatlan

b. aki indig méltó dicséretünkre

c. akinek ragyogó a dicsősége és csodálatosak dolgai

d. akinek jóságának és igazságának örvendhetünk

e. kegyelme, irgalma és türelme nagy

f. akinek országa örökkévaló ország

g. aki támogatja az elesettet és felegyenesíti a görnyedezőt

h. aki megelégít minden élőlényt ingyen és kegyelmesen

i. akinek minden tette jóságos

j. akinek hatalmáról beszél minden

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 29. fejezet

29. fejezet – A BŰN EREDETE (5. rész)

A Krisztus és Sátán közötti küzdelemben a Megváltó földi szolgálata során a nagy csaló jelleme lelepleződött. Semmi sem téphette volna ki erősebben a mennyei angyalok és az egész hűséges világegyetem lakóinak szívéből a Sátán iránti szeretetet, mint az, hogy Sátán kegyetlen harcot indított a világ Megváltója ellen.

Kihívóan követelte, hogy Krisztus hódoljon meg előtte. Elbizakodott vakmerőségében felvitte Krisztust a hegycsúcsra és a templom tetejére. Gonosz szándékát elárulta, amikor arra biztatta, hogy ugorjon le a szédítő magasból. Sátán elszánt rosszindulattal helyről-helyre üldözte a Megváltót. Azt sugallta a papoknak és a népnek, hogy utasítsák el szeretetét, és azt kiáltsák: "Feszítsd meg! Feszítsd meg!". Mindez megdöbbentette és felháborította a világegyetem lakóit.

Sátán késztette arra a világot, hogy tagadja meg Krisztust. A gonoszság fejedelme felhasználta minden képességét és ravaszságát Jézus elpusztítására, mert látta, hogy a Megváltó irgalma és szeretete, könyörülete és szánakozó kedvessége bemutatja a világnak Isten jellemét. Sátán vitatta Isten Fiának minden igényét, és emberek segítségével szenvedéssel és fájdalommal nehezítette a Megváltó életét. Az álbölcselet és hazugság, amellyel Sátán gátolni akarta Jézus munkáját, az engedetlenség fiainak gyűlölete, a kegyetlen vádak a példátlan jóságú élet ellen - mind mélyen gyökerező bosszúszomjból fakadtak. Az irigység és a rosszindulat visszafojtott tüze, a gyűlölet és a bosszúvágy előtört a Golgotán Isten Fia ellen, és az egész menny néma fájdalommal nézte a jelenetet.

Krisztus, miután meghozta nagy áldozatát, felemelkedett a mennybe, de addig nem fogadta el az angyalok imádatát, míg el nem mondta kérését: "Akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek" (Jn 17:24). Kimondhatatlan szeretettel és súllyal hangzott a válasz az Atya trónjáról: "Imádják Őt az Istennek minden angyalai! " (Zsid 1: 6). Egyetlen folt sem volt Jézusban. Megalázkodása véget ért. Áldozatát befejezte, és olyan nevet kapott, amely minden név felett áll.

Sátán bűnére nem volt mentség. A hazug és gyilkos őscsaló megmutatta valódi jellemét. Nyilvánvaló volt, hogy ugyanazt a lelkületet tanúsította volna, ha irányíthatta volna a menny lakóit, mint amivel hatalmában tartotta az embereket. Azt állította, hogy Isten törvényének áthágása szabadságot és dicsőséget teremt. De bebizonyosodott, hogy a következmény rabszolgaság és gyalázat.

Lelepleződtek Sátán hazug vádjai, amelyeket Isten jelleme és kormányzása ellen felhozott. Azzal vádolta Istent, hogy csupán a maga dicsőségét keresi, amikor teremtményeitől hódolatot és engedelmességet kíván. Kijelentette, hogy míg a Teremtő mindenki mástól önmegtagadást követel, Ő maga nem gyakorol önmegtagadást, és nem hoz áldozatot. De nyilvánvaló lett, hogy az elbukott és bűnös ember megváltásáért a világegyetem Uralkodója meghozta a legnagyobb áldozatot, amire a szeretet csak képes; mert "Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot" (2Kor 5:19). Az is bebizonyosodott, hogy míg Lucifer dicsőség és elsőbbség utáni vágyával kinyitotta az ajtót a bűn előtt, Krisztus - hogy a bűnt megsemmisítse - megalázta magát, és engedelmes volt mindhaláig.

Világossá vált, hogy Isten mennyire iszonyodik a lázadás indítékaitól. Az egész menny láthatta Isten igazságos voltát mind Sátán elítélésében, mind pedig az ember megváltásában. Lucifer kijelentette: ha Isten törvénye változhatatlan, ha a büntetést nem lehet elengedni, akkor minden törvényszegőt örökre ki kell rekeszteni a Teremtő kegyelméből. Azt állította, hogy a bűnös emberiség nem válható meg, ezért az ő jogos zsákmánya. De Krisztus halála olyan érv volt az ember érdekében, amit nem lehetett megdönteni. A törvény büntetése Krisztust érte, ki Istennel egyenlő, az ember pedig magáénak tudhatja Krisztus igaz életét, és töredelmes, alázatos élettel győzhet Sátán halmán, miként Isten Fia győzött. Isten igaz, és megigazítja, azokat akik hisznek Jézusban.

2023. szeptember 27., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 27 - SZERDA - Zsoltárok 144

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 144 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+144&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+144&version=NT-HU

1. Isten harcol az ember helyett. Ez a zsoltár egy áldást mondó harci ének. Ebben az Úr hadakozásra tanít, miközben Maga válik pajzzsá az ember számára. Dávid felismeri, hogy az Úr teszi őt eredményes harcossá, s Maga az Úr nyeri meg számára a csatákat:

a. A csata előtt. Az Úr felkészít a hadakozásra és csodálatra készteti Dávidot az ember iránt tanúsított nagylelkűségével.

b. A csata alatt. Az Úr segítséget nyújt. Dávid áldja az Urat jóságáért, nagylelkűségéért, hogy törődik a ’porszem’ emberrel; számára a biztonság az Úr

c. A csata után a méltó hála kifejezése: az ÚR dicsőítése. Dávid hányattatásai során tudatában van felelősségének, közbenjáróként lép fel: nemcsak magának, de családjának és népének is szabadulást kér.

2. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki folyamatosan harcol az emberért a nagy küzdelemben

b. aki megtanít arra, hogy mit kell és mit nem kell tennünk harcainkban és a nagy küzdelemben

c. aki megvédi azt, aki Hozzá menekül

d. akitől bátran lehet kérni

e. aki Szabadító és áldást osztó

f. aki a porszem embert is értékeli és mindent megtesz érte

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 29. fejezet

29. fejezet – A BŰN EREDETE (4. rész)

Sátánt olyan nagy tisztelet övezte, és minden tettét olyan titokzatosság vette körül, hogy nehéz volt az angyalok előtt leleplezni munkájának igazi jellegét. A bűn, amíg teljesen ki nem bontakozott, nem tűnt olyan gonosznak, amilyen valójában volt. Mindeddig nem létezett Isten világegyetemében, és a szent lényeknek fogalmuk sem volt jellegéről és veszedelmes voltáról. Nem tudták, milyen borzasztó következményekkel jár Isten törvényének semmibevevése. Sátán először az Isten iránti hűség tetszetős látszata mögé rejtette ténykedését. Azt állította, hogy Isten dicsőségét szolgálja, kormányzatát megszilárdítja és a menny összes lakójának javát akarja. Miközben elégedetlenséget csepegtetett az angyalokba, ravaszul azt a látszatot keltette, hogy meg akarja szabadítani őket az elégedetlenségtől. Amikor azt bizonygatta, hogy változtatni kell Isten kormányzatának rendjén és törvényein, úgy tüntette fel, hogy e változtatásokra a menny összhangjának megőrzése érdekében van szükség.

Isten igazságosan kezelte a bűnt. Sátán viszont azt a módszert alkalmazta, ami Istentől távol állt - a hízelgést és a csalást. Meg akarta hazudtolni Isten szavait, és az angyalok előtt hamis színben tűntette fel kormányzási módszerét. Azt állította, hogy Isten nem jár el igazságosan, amikor törvényeket és szabályokat ró a menny lakóira; hogy a meghódolás és engedelmesség megkövetelésével csupán a maga dicsőségét keresi. Ezért be kellett bizonyítani a menny lakói és az egész világegyetem előtt, hogy Isten kormányzása igazságos, törvénye tökéletes. Sátán úgy tüntette fel, hogy egyedül ő akarja a világegyetem javát szolgálni. Mindenkinek meg kellett azonban látnia a bitorló jellemét és valódi céljait. Időt kellett adni ahhoz, hogy gonosz cselekedeteivel leleplezze önmagát.

Sátán a viszályért, amit ő okozott a mennyben, Isten törvényét és kormányzását okolta. Minden bajt az isteni uralkodás következményeként tűntetett fel. Az állította, hogy ő meg akarja jobbítani Jahve törvényeit. Ezért nyilvánvalóvá kellett válnia, hogy mi húzódik állításai mögött, és mi lesz akkor, ha megcsinálja javasolt változtatásait Isten törvényében. Saját művének kell kárhoztatnia őt. Sátán kezdettől fogva azt állította, hogy nem lázad. Ezért az egész világegyetemnek álarc nélkül kell látnia a csalót.

A végtelen Bölcsesség még akkor sem pusztította el Sátánt, amikor már eldöntött tény volt, hogy nem maradhat tovább a mennyben. Mivel Isten csak szeretetből fakadó szolgálatot fogadhat el, teremtményei engedelmességének arra a meggyőződésre kell épülnie, hogy Isten jó és igazságos. Mivel a menny és a többi világ lakói akkor még nem ismerték a bűn jellegét és következményeit, nem látták volna meg Isten igazságos és irgalmas voltát, ha Sátánt elpusztítja. Ha Sátán azonnal megszűnt volna létezni, Istent inkább félelemből szolgálták volna, mint szeretetből. A csaló befolyása nem szűnt volna meg teljesen, és nem semmisült volna meg egészen a lázadás szelleme. A bűnnek be kellett érnie.

Sátánnak az egész világegyetem érdekében, amelynek korszakai szünet nélkül peregnek, alaposabban ki kellett bontakoztatnia elveit, hogy az Isten kormányzása elleni vádját igazi megvilágításban lássa minden teremtett lény, és hogy Isten igazságossága, irgalma és törvényének változhatatlansága örökre vitán felül álljon.

Sátán lázadása tanulságul szolgál a világegyetem számára az egymást követő századok során; örök bizonyságul a bűn jellegéről és borzalmas következményeiről. A sátáni elv megvalósulása, az emberekre és angyalokra gyakorolt hatása mutatja, mi következik Isten tekintélyének félretevéséből. Nyilvánvalóvá lesz, hogy Isten kormányzatának és törvényének létével fonódik össze minden teremtményének jóléte. E lázadás szörnyű emléke örök időkön át védeni fogja a szent lényeket a törvényszegés természetének fel nem ismerésétől, a bűn elkövetésétől és a büntetéstől.

2023. szeptember 26., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 26 - KEDD - Zsoltárok 143

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 143 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+143&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+143&version=NT-HU

1. Istentől mindent kérhetünk, ami jó és hasznos. Dávid szorult helyzetében a következő kérdésekkel fordult Istenéhez:

a. Kéri Istent, hogy hallgassa meg őt. Ellenségei a sötétségbe taszították, de nem feledkezik meg arról sem, hogy ő sem igaz Isten előtt.

b. Kéri Istent, hallgassa meg imáját, szabadítsa meg az ellenségeitől. Dávid nem akarja megtapasztalni Isten orcájának elfordítását, mert az az ellenség győzelmét jelentené.

c. Kéri Istent, tanítsa őt. Dávid tudja, hogy a megoldás az, hogy akarata belesimuljon Isten akaratába, hogy a legbiztosabb lépéseket akkor teszi, ha az Úr Lelke vezérli az útján.

d. Kéri Istent, szolgáltasson igazságot szolgájának, elevenítse meg őt. Dávid tudja, hogy ennyi nyomorúság után csak az Úr képes megeleveníteni őt. Bízik Isten igazságosságában.

2. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki válaszol imáinkra, de úgy és akkor teljesíti, ahogy az embernek a legjobb

b. aki annyi tapasztalatot adott Dávidnak, amennyi elegendő ahhoz, hogy bizalmát teljesen Belé vethesse

c. aki soha nem késik és nem siet – mindig a legmegfelelőbb időben cselekszik.

d. akinek az a fontos, hogy kapcsolatunk Vele szoros és elszakíthatatlan legyen.

e. aki képes az élet megtartására és az ellenség elnémítására

f. akinek követése életünk értelme

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 29. fejezet

29. fejezet – A BŰN EREDETE (3. rész)

De volt valaki, aki visszaélt ezzel a szabadsággal. Benne - akit Krisztus után Isten a legjobban kitüntetett, és aki a menny lakói közül a leghatalmasabb és legdicsőségesebb volt - fogant meg a bűn. Bukása előtt Lucifer volt az első oltalmazó kérub. Szent volt és makulátlan. "Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel." "Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned" (Ez 28:12-15).

Lucifer örökké élvezhette volna Isten megbecsülését, az angyalsereg szeretetét és tiszteletét; használhatta volna nemes képességeit mások áldására és Alkotója dicsőségére. De - mondja a próféta "szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben" (Ez 28:17). Luciferben lassan-lassan kialakult az önfelmagasztalás vágya. "Ollyá tevéd szíved, minő az Isten szíve. " "Ezt mondád:... az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén... Fölibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz" (Ez 28:6; Ésa 14:13-14). Ahelyett, hogy igyekezett volna a teremtmények Isten iránti szeretetét és hűségét a legmagasabb szintre növelni, Lucifer megpróbálta szolgálatukat és hódolatukat a maga számára megnyerni. Ez az angyalfejedelem arra a dicsőségre sóvárgott, amelyet a végtelen Atya egyedül Fiának adott, és olyan hatalomra pályázott, amelynek a gyakorlása egyedül Krisztus kiváltsága volt.

Az egész menny örömmel dicsőítette a Teremtőt, és boldogan sugározta vissza dicsőségét. Amíg Istent ilyen tisztelet övezte, az egész mennyben béke és boldogság honolt. Egy disszonáns hang azonban megzavarta a menny harmóniáját. Az "én" szolgálata és magasztalása, amely Isten tervével ellenkezett, balsejtelmeket ébresztett azok lelkében, akiknek Isten dicsősége volt a legfontosabb. A mennyei tanácskozó testületek kérlelték Lucifert. Isten Fia elétárta a Teremtő nagyságát, jóságát és igazságosságát, valamint törvényének szentségét és változatlanságát. A menny rendjét Isten állapította meg; és ha Lucifer eltér attól, meggyalázza Alkotóját, magát pedig romlásba dönti. De a végtelen szeretettel és irgalommal adott figyelmeztetés csak ellenállást keltett. Lucifer hagyta, hogy a Krisztussal szembeni féltékenység eluralkodjék rajta, és még elszántabb lett.

A maga dicsőségétől eltelve elsőbbség után vágyott. Lucifer a neki adományozott magas méltóságot nem tartotta Isten ajándékának, és nem volt hálás érte Teremtőjének. Büszkélkedett fényességével és magasztos helyével. Istennel egyenlő akart lenni. A mennyei sereg szerette és tisztelte Lucifert. Az angyalok boldogan hajtották végre parancsait, Ő volt a legbölcsebb és legdicsőségesebb közöttük. De a menny elismert Királya Isten Fia volt, akinek hatalma és tekintélye felért az Atyáéval. Isten mindig Krisztussal tanácskozott, Lucifer előtt pedig nem tárult fel Isten minden szándéka. "Miért legyen Krisztus az első? - kérdezte ez a hatalmas angyal. - Miért megbecsültebb Ő, mint Lucifer?"