2018. február 28., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 28 - SZERDA - Márk 6


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 14. fejezet 961. nap

Ám amint a nép rátekintett, olyan arcot látott, amelyen az isteni irgalom és a tudatos erő ötvöződött. Minden pillantása és arckifejezése alázatot és kimondhatatlan szeretetet tükrözött. Látszott, hogy egy magasabb szellemiség légköre veszi körül. Magatartása szelíd és szerény volt, olyan erővel töltötte el az embereket, amely ugyan rejtett volt, mégsem lehetett teljesen eltitkolni. Ő-e az, akit Izrael oly régóta vár?

Jézus szegénységben és alázatosságban jött el, hogy Ő lehessen példaképünk és Üdvözítőnk is. Ha királyi pompában jelenik meg, hogyan tanulhatnánk tőle alázatot? Hogyan tárhatott volna fel olyan igazságokat, mint a Hegyibeszédben? Hová lett volna az alacsony sorsúak reménysége, ha Jézus királyként lakozik az emberek között?

A sokaság szemében mégis lehetetlennek tűnt, hogy az, akit János kiválasztott, összekapcsolható legyen fennkölt várakozásaikkal. Ezért sokan csalódtak, összezavarodtak.

Nem hangzottak el azok a szavak, amelyeket a papok és a rabbik annyira vágytak hallani: hogy Jézus most fogja helyreállítani Izrael országát. Ők ilyen királyra vártak, figyeltek. Ilyen királyt készségesen fogadtak volna. Olyat viszont, aki arra vágyik, hogy a szívükben alapítsa meg az igazság és a béke országát, nem fogadtak el.

Másnap, amikor két tanítványa a közelben állt, János újra meglátta Jézust a nép között. A próféta arcát megint beragyogta a Láthatatlan dicsősége, és így kiáltott: "Ímé az Isten ama Báránya!" (Jn 1:36). E szavak izgalomba hozták a tanítványok szívét. Nem teljesen értették. Mit jelent a név, amelyet János adott neki: "Isten Báránya"? János ezt nem magyarázta meg.

Otthagyták Jánost, és elindultak, hogy megkeressék Jézust. Egyik András volt, Simon testvére, a másik pedig János, az evangélista. Ők voltak Jézus első tanítványai. Ellenállhatatlan indítás késztette őket, hogy kövessék Jézust, alig várták, hogy beszélhessenek vele, mégis félve és csendben töprengtek: Ez a Messiás?

Jézus tudta, hogy követik Őt a tanítványok. Ők voltak szolgálatának első zsengéi, és az isteni Tanító szíve megtelt örömmel, amikor ezek az emberek elfogadták kegyelmét. Mégis csak annyit kérdezett, ahogy megfordult: "Mit kerestek?" (Jn 1:39) Rájuk bízta, hogy visszafordulnak-e, vagy elmondják vágyukat.

A tanítványok előtt egyetlen cél lebegett. Egyetlen személy jelenléte kötötte le gondolataikat. Felkiáltottak: "Mester, hol lakol?" (Jn 1:39) Egy rövid beszélgetés útközben nem nyújthatta azt, amire vágytak. Egyedül akartak lenni Jézussal, lábához ülni, és hallgatni szavait.

"Monda nékik: Jöjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon" (Jn 1:40).

Ha János és András magáévá teszi a papok és vezetők hitetlen lelkületét, nem kerültek volna Jézus lábához tanítványokként. Bírálóként jöttek volna hozzá, hogy szavait megítéljék. Sokan így elzárkóznak a legértékesebb lehetőségek elől. Nem így az első tanítványok. Elfogadták a Szentlélek hívását, amelyről Keresztelő János prédikált. Most felismerték a mennyei Tanító hangját. Számukra Jézus szavai üdeséget, igazságot és szépséget árasztottak. Isteni világosság sugározta be az Ószövetségi Írások tanításait. Az igazság sokoldalú tételei új fényben ragyogtak.

Mai Bibliai szakasz: Márk 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez egy lenyűgöző fejezet a hitről és hatalomról. Még a legjobbaknak is, akik azt gondolják, hogy ismerik Jézust, nincs igazi fogalmuk arról, hogy ki volt Jézus. A tény az, hogy Ő Isten emberi testben - az Isten-ember.

Amikor szülővárosába Názáretbe bement, még azok is lenézték, akik bizalmi kapcsolatban voltak vele. Az emberiség iránti megingathatatlan szeretetét elutasították, és hitetlenségük miatt csak egy néhány csodát tudott végrehajtani. És mi a helyzet a te hiteddel ma? Megtehet Isten mindent veled, amit szeretne?

Miután szülővárosában visszautasították, Jézus összehívta a tanítványait és hatalmat adott nekik betegek gyógyítására, démonok kiűzésére és halottak feltámasztására. A világmindenség Uraként kétféle hatalom volt a birtokában: abszolút hatalom a gonosz felett, és a mindenhatóság hatalma, amely alátámasztotta ezt. Az Úr kész neked is adni ezt a hatalmat, amely alkalmassá tesz arra, hogy Vele járj és megküzdj minden gonosszal.

Annak ellenére, hogy sok ember kétségbe vonja, Keresztelő János szívében igazi hit volt. Isten országának hatalmas harcosa volt hitének pillanatnyi megingása ellenére is, amikor Jézus első eljövetelének hirdetésében tanúsított bátorságáért börtönben ült. Arcát a hideg vasrácsokra préselve mondta a tanítványainak, hogy menjenek el, találják meg Jézust és kérdezzék meg tőle: "Te vagy a Krisztus, vagy mást várjunk?"

Hogyan válaszolt Jézus? Nem volt benne nyers dorgálás, csak egy finom emlékeztetés: " Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik" Máté 11:3-5 párhuzamos szakaszában Jézus ezt tanácsolja: Higgyél bennem János! Mindenki higgyen bennem! Nekem hatalmam van.

Kedves Olvasó! Higgyél Istenben! Neki tekintélye és mindenható hatalma van arra, hogy átvezessen az élet viharain és megpróbáltatásain. Emlékezz arra, hogy próbáid nagyságától függetlenül Isten a hatalmas Gondviselő. Menj hozzá és kérd hittel - kételkedés nélkül - azt az erőt, amely győzelemre segít minden próbában.

Jim Ayer

134. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  14. fejezetéhez (február 25 – március 3.).

Mielőtt Krisztus elkezdte volna szolgálatát, Isten Jánoshoz hasonló embereket készített fel, hogy egy különleges üzenetet hordozzanak az emberek számára. János azt prédikálta az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, adják át életüket Istennek és keresztelkedjenek meg. Jánosnak nem volt ehhez engedélye a szanhedrintől, de nem aggódott emiatt. Tette a munkáját. Tudjuk, Krisztus minket is arra hív, hogy kérjük meg az embereket, bánják meg bűneiket.

Két évvel ezelőtt én lettem az egyetlen keresztény a faluban, ahol élek. Jelenleg arra készülök, hogy Isten figyelmeztető üzenetét hordozzam a származási régiómban. De vajon lesz-e engedélyem az ottani hatóságoktól? Ha nem akarnak részesedni az üzenetből, egyszerűen csak hagyjam abba a hirdetést? János története megadja a választ számomra. Ő teljes szívvel-lélekkel végezte a feladatát.

Beleadjuk-e teljes erőnket, szívünket, lelkünket és elménket, hogy teljesítsük a feladatot, amire elhívott minket Krisztus a Márk 16:15-ben? Tudjuk, hogy ha Istennek dolgozunk, sok dolog fog érni minket. Sátán utat fog keresni, hogy megakadályozzon minket. Bírnunk kell a próbákat, amelyekkel találkozunk, éppúgy, ahogy János tette. Ő is sok próbával szembesült, mégis ragaszkodott hozzá, hogy tegye, amivel Isten megbízta őt.

Amikor befejezem a tanulmányaimat a Kelet-ázsiai Oktatási Intézetben, én is megkezdem a munkát. És ki akarok tartani, ahogy János is tette.

Daem Da
Kambodzsa
Fordította Gősi Csaba

2018. február 27., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 27 - KEDD - Márk 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 14. fejezet 960. nap

A jeruzsálemi küldöttek kérdőre vonták Jánost: "Miért keresztelsz hát?" (Jn 1:25) - és várták válaszát. János tekintete hirtelen végigsiklott a sokaságon, szemében láng gyúlt, arca sugárzott, egész lényét mély érzelmek kavarták fel. Kinyújtotta karját és így kiáltott: "Én vízzel keresztelek; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam" (Jn 1:26-27).

Az üzenet, amelyet a Magas Tanácshoz kellett vinniük, pontos volt és félreérthetetlen. János szavait senki másra nem lehetett alkalmazni, csak a régen megígért Messiásra. A Messiás köztük volt! A papok és a vezetők meglepetten néztek körül, remélték, hogy felfedezhetik, akiről János beszélt. Őt azonban nem lehetett észrevenni a tömegben.

Amikor János Jézusra mutatott, mint Isten Bárányára, a Messiás munkája új megvilágításba került. A próféta gondolatai Ésaiás szavaira terelődtek: "Mint bárány, mely mészárszékre vitetik" (Ésa 53:7). A rákövetkező hetekben János újult érdeklődéssel tanulmányozta az áldozati szolgálattal kapcsolatos próféciákat és tanításokat. Nem tudta világosan megkülönböztetni Krisztus munkájának két szakaszát - a szenvedő áldozatot és a győztes királyt -, de tudta, hogy eljövetele mélyebb jelentőséggel bír, mint amit a papok vagy a nép felfoghatnak. Amikor megpillantotta Jézust a tömegben, - amint visszatért a pusztából -, bizalommal nézett rá, azt hitte, hogy jelt ad a népnek, kinyilvánítja igazi lényét.

Szinte türelmetlenül várta, hogy hallhassa a Megváltót, amint bejelenti küldetését, de nem hangzott el szó, nem adatott jel. Jézus nem válaszolt Keresztelő János reá vonatkozó bejelentésére, hanem elvegyült János tanítványai között, nem adott külső bizonyítékot különleges munkájáról, és semmit sem tett, hogy észrevetesse magát.

Másnap János látta Jézust közeledni, Isten dicsőségének fénye nyugodott meg rajta, a próféta kinyújtotta karját és kijelentette: "Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ez az, akiről én ezt mondám: Énutánam jő egy férfiú, aki előttem lett. [...] És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izraelnek, azért jöttem én, aki vízzel keresztelek. [...] Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék őrajta. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: Akire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki keresztel Szentlélekkel. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia" (Jn 1: 29-34).

Ez-é a Krisztus? A nép félelemmel vegyes csodálkozással tekintett arra, akit az imént Isten Fiának neveztek. Mélyen megrendültek János szavain. Isten nevében szólt hozzájuk. Nap mint nap erősödött meggyőződésűk, hogy ő a menny küldötte.

De ki az, aki nagyobb Keresztelő Jánosnál? Ruházatában, viselkedésében semmi sem utalt rangra. Látszólag egyszerű ember, hozzájuk hasonlóan a szegények egyszerű öltözetét hordja.
Voltak a tömegben olyanok, akik Krisztus keresztségekor látták az isteni dicsfényt, hallották az Úr szózatát. De azóta a Megváltó külseje nagyon megváltozott. Keresztségekor arcát átváltoztatta a mennyei fény - most sápadt volt, elgyötört, lesoványodott, csak János, a próféta ismerte fel..

Mai Bibliai szakasz: Márk 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A megszállott férfiak történetének, amit Márk evangéliumának 5. fejezetéből (1-20. v.) ismerhetünk meg, leghangsúlyosabb üzenete az Istenről szóló tanúbizonyság fontossága.  Márk és Lukács egy ördöngösről szól, míg Máté kettőről, ahogy Ellen White is. A kettő közül az egyik agresszívebb volt, annyira, hogy Jézusra akart támadni.

A történet szerint Jézus két megszállott férfival szembesült. Oly mértékben uralta őket az ördögi hatalom, hogy: „Az őket hatalmukban tartó démonok minden emberi vonásukat eltüntették, inkább vadállatokra hasonlítottak, mint emberekre.” (E. G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 279. o.)

Az egyik férfi egyenesen Jézus felé rohant, Ő azonban nyugodtan várt rá a parton. Parancsára a gonosz lelkek elhagyták a férfiakat, akik teljes átalakuláson mentek át, békések és csendesek lettek.

Amikor Jézus hajóval távozni készült, a két volt megszállott vele szeretett volna tartani, mert mellette biztonságban érezték magukat. Megpróbáltak ők is a hajóba szállni, de Jézus így szólt hozzájuk: „Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad” (19. vers).

Ezek a férfiak csupán néhány órája ismerték Jézust. Mit tudhattak Róla, amit megoszthattak másokkal? Mégis, mindenki nagyon elcsodálkozott Decapolis környékén, akinek csak beszéltek Jézusról (20. vers).

Urunkról tanúságot téve mindig emlékeznünk kell e két férfi tapasztalatára. „El tudták mondani, amit ismertek, maguk láttak, hallottak Krisztus erejéből. Ezt mindenki megteheti, akinek szívét érintette Isten kegyelme” (Jézus élete, 282. oldal).

Soha nem érezhetjük úgy, hogy nincs mit megosztanunk Jézusról. Istennek szüksége van ránk, hogy elmondjuk másoknak mit tett értünk Krisztus, függetlenül attól, hogy kicsi, vagy hatalmas dolog volt az. Ha megtesszük, Isten szeretete hallgatóink szívét is megérinti.

David Smith

134. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  14. fejezetéhez (február 25 – március 3.).

Mielőtt Krisztus elkezdte volna szolgálatát, Isten Jánoshoz hasonló embereket készített fel, hogy egy különleges üzenetet hordozzanak az emberek számára. János azt prédikálta az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, adják át életüket Istennek és keresztelkedjenek meg. Jánosnak nem volt ehhez engedélye a szanhedrintől, de nem aggódott emiatt. Tette a munkáját. Tudjuk, Krisztus minket is arra hív, hogy kérjük meg az embereket, bánják meg bűneiket.

Két évvel ezelőtt én lettem az egyetlen keresztény a faluban, ahol élek. Jelenleg arra készülök, hogy Isten figyelmeztető üzenetét hordozzam a származási régiómban. De vajon lesz-e engedélyem az ottani hatóságoktól? Ha nem akarnak részesedni az üzenetből, egyszerűen csak hagyjam abba a hirdetést? János története megadja a választ számomra. Ő teljes szívvel-lélekkel végezte a feladatát.

Beleadjuk-e teljes erőnket, szívünket, lelkünket és elménket, hogy teljesítsük a feladatot, amire elhívott minket Krisztus a Márk 16:15-ben? Tudjuk, hogy ha Istennek dolgozunk, sok dolog fog érni minket. Sátán utat fog keresni, hogy megakadályozzon minket. Bírnunk kell a próbákat, amelyekkel találkozunk, éppúgy, ahogy János tette. Ő is sok próbával szembesült, mégis ragaszkodott hozzá, hogy tegye, amivel Isten megbízta őt.

Amikor befejezem a tanulmányaimat a Kelet-ázsiai Oktatási Intézetben, én is megkezdem a munkát. És ki akarok tartani, ahogy János is tette.

Daem Da
Kambodzsa
Fordította Gősi Csaba

2018. február 26., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 26 - HÉTFŐ - Márk 4


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 14. fejezet 959. nap

Az ige, amelyre János hivatkozott, Ésaiás gyönyörű próféciája: "Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott. [...]

Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt" (Ésa 40:1-5).
A régi időkben, ha egy király országának gyérebben lakott vidékein utazott, embereket küldtek a királyi fogat elé, hogy kiegyenesítsék a meredek részeket, feltöltsék a mélyedéseket, és a király akadálytalanul, biztonságban utazhasson. Ezt a szokást használta föl a próféta az evangélium munkájának illusztrálására: "Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon" (Ésa 40:4). Amikor Isten Lelke érinti a szívet csodálatos serkentő erejével, megalázza az emberi büszkeséget. A világi örömök, rang és hatalom értéktelennek tűnnek. "Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak" (2Kor 10:5). Akkor az alázatosságot és az önfeláldozó szeretetet, amit az emberek oly kevéssé értékelnek, egyedüli értékké emelik. Ez az evangélium munkája, amely János üzenetének egy része volt.

A rabbik folytatták a kérdezősködést: "Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illyés, sem a próféta?" (Jn 1:25) "A próféta" - ez Mózesre vonatkozott. A zsidók készek voltak azt hinni, hogy Mózes feltámad a halálból és a mennybe vitetik. Nem tudták, hogy ez már megtörtént. Amikor Keresztelő János megkezdte szolgálatát, sokan azt gondolták, hogy ő lehet Mózes, aki feltámadt a halálból, mivel jól ismerte a próféciákat és Izrael történetét.

Azt is hitték, hogy a Messiás adventje előtt Illés személyesen meg fog jelenni. Ezt a várakozást János cáfolta, de szavainak mélyebb értelme volt. Jézus később Jánossal kapcsolatosan azt mondta: "És, ha be akarjátok venni, Illyés ő, aki eljövendő vala" (Mt 11:14). János Illés lelkével és erejével jött, hogy elvégezze azt a munkát, amit annak idején Illés. Ha a zsidók elfogadják őt, elvégezhette volna feladatát. De nem fogadták el üzenetét. Számukra ő nem Illés volt. Nem teljesíthette azt a küldetést, amelynek elvégzéséért eljött.
A Jordánnál gyülekezők közül sokan jelen voltak Jézus keresztségénél, de az égi jelet csak kevesen látták.

Keresztelő János szolgálatának ezt megelőző hónapjaiban sokan nem törődtek a bűnbánatra való felhívással. Megkeményítették szívüket, értelmük elhomályosult. Amikor Jézus keresztségekor a menny bizonyságot tett a Megváltóról, észre sem vették. Azok a szemek, amelyek sohasem fordultak hittel felé, aki láthatatlan, nem vették észre Isten dicsőségének megnyilatkozását; azok a fülek, amelyek sohasem figyeltek az Ő hangjára, nem hallották a bizonyságtevő igéket. Így van ez most is. Krisztus és a szolgáló angyalok jelenléte sokszor megnyilvánul emberi összejöveteleken, sokan mégsem tudnak róla. Semmi szokatlant nem vesznek észre.

Egyeseknek feltárul a Megváltó jelenléte. Béke és öröm járja át szívüket. Vigaszban, bátorításban, áldásban részesülnek.

Mai Bibliai szakasz: Márk 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Márk 4-ben négy példázatot olvashatunk. Mindegyik Isten országának egy fontos elvét, a növekedést illusztrálja. A magvető példázata kijelenti, hogy a mag, amely a jó földbe esett „ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit” (8. vers). A gyertyáról szóló példázat ezt a megfigyelést tartalmazza: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek... akinek van, annak adatik...” (24-25. vers).  

A fennmaradó két példázat is a növekedésre fókuszál. Az elvetett mag kikel és megvannak a növekedési fázisai, egészen addig, míg meg nem érik. Az Isten országa olyan, mint az apró mustármag: „felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak” (32. vers).

Máté 9:37-38 feljegyzi Jézus utasítását, hogy kérjük Istent, növelje a munkások (bizonyságtevők) számát, hogy az Ő evangéliumának magva eljusson mindazokhoz, akiknek szükségük van Isten megismerésére: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.”

Néhány évvel korábban megkérdeztem a perui adventista misszió vezetőjét, hogy mit tesz az egyház az új megtértekkel. Tudtam, hogy nincs elég gyülekezeti épület és lelkész, hogy szolgálják őket. „Egyszerű” - mondta – „amikor megkeresztelkedik valaki, arra kérjük, hogy menjen el és találjon húsz vagy annál több embert, akinek szüksége van arra, hogy megismerje Jézust.” Pontosan ez az, amire Jézus bátorít bennünket. Rámutatott arra, hogy „az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon” (Mt 24:14), és megbízott, hogy „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket” (Mt 28:19).

Döntsük el, hogy minden lehetőséget kihasználunk arra, hogy másoknak elvigyük az evangéliumot!

David Smith

134. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  14. fejezetéhez (február 25 – március 3.).

Mielőtt Krisztus elkezdte volna szolgálatát, Isten Jánoshoz hasonló embereket készített fel, hogy egy különleges üzenetet hordozzanak az emberek számára. János azt prédikálta az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, adják át életüket Istennek és keresztelkedjenek meg. Jánosnak nem volt ehhez engedélye a szanhedrintől, de nem aggódott emiatt. Tette a munkáját. Tudjuk, Krisztus minket is arra hív, hogy kérjük meg az embereket, bánják meg bűneiket.

Két évvel ezelőtt én lettem az egyetlen keresztény a faluban, ahol élek. Jelenleg arra készülök, hogy Isten figyelmeztető üzenetét hordozzam a származási régiómban. De vajon lesz-e engedélyem az ottani hatóságoktól? Ha nem akarnak részesedni az üzenetből, egyszerűen csak hagyjam abba a hirdetést? János története megadja a választ számomra. Ő teljes szívvel-lélekkel végezte a feladatát.

Beleadjuk-e teljes erőnket, szívünket, lelkünket és elménket, hogy teljesítsük a feladatot, amire elhívott minket Krisztus a Márk 16:15-ben? Tudjuk, hogy ha Istennek dolgozunk, sok dolog fog érni minket. Sátán utat fog keresni, hogy megakadályozzon minket. Bírnunk kell a próbákat, amelyekkel találkozunk, éppúgy, ahogy János tette. Ő is sok próbával szembesült, mégis ragaszkodott hozzá, hogy tegye, amivel Isten megbízta őt.

Amikor befejezem a tanulmányaimat a Kelet-ázsiai Oktatási Intézetben, én is megkezdem a munkát. És ki akarok tartani, ahogy János is tette.

Daem Da
Kambodzsa
Fordította Gősi Csaba

2018. február 25., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 25 - VASÁRNAP - Márk 3


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 14. fejezet 958. nap

14. "Megtaláltuk a Messiást"

Keresztelő János most Béthabarában, a Jordánon túl prédikált. Nem messze volt innen az a hely, ahol Isten megállította a folyó sodrát, amíg Izrael áthaladt. Közel volt a jerikói erőd, amelyet a mennyei seregek romboltak le. Ebben az időben a nép felelevenítette az itt történt események emlékét, és ez fokozott érdeklődést adott Keresztelő János üzenetének. Vajon Ő, Aki olyan csodálatosan munkálkodott az elmúlt korokban, kinyilvánítja-e erejét Izrael szabadulásáért is? Ilyen gondolatok kavarogtak nap mint nap a Jordán partjaihoz gyülekező emberek szívében.

János prédikálása éppolyan mélyen megragadta a népet, mint amennyire magára vonta a vallási hatóságok figyelmét. A felkeléstől való félelem miatt a rómaiak minden népi megmozdulásra gyanakvással tekintettek, és minden, ami lázadásra utalt félelmet keltett a zsidó uralkodókban. János nem ismerte el a Magas Tanács tekintélyét, és nem kérte, hogy támogassák munkáját. Egyformán dorgálta az uralkodókat és a népet, a farizeusokat és a szadduceusokat. Az emberek mégis buzgón követték. A munkája iránti érdeklődés folyton-folyvást nőtt. Bár nem alkalmazkodott hozzájuk, a Magas Tanács Jánost a maga hatáskörébe tartozónak tekintette, mint nyilvános tanítót.

Ez a testület a papság közül választott tagokból, valamint a nemzet fő vezetőiből és tanítóiból állt. Rendszerint a főpap volt az elnök. A tagoknak javakorabelinek, de nem öregnek és tanult embereknek kellett lenniük, akik nemcsak a zsidó vallásban és történelemben járatosak, hanem általános műveltségük is magas szintű. Nem lehettek testi fogyatékosak. Házasoknak és apáknak kellett lenniük, mivel ők másoknál emberségesebbek és megfontoltabbak. Gyűléseiket a templom egyik külső helyiségében tartották. A zsidó függetlenség idején a Magas Tanács volt a nemzet legfőbb bírósága, amely nemcsak egyházi, hanem világi hatalommal is rendelkezett. Bár most alá volt rendelve a római kormányzónak, de még mindig erős befolyása volt mind a polgári, mind a vallási ügyekben. A Magas Tanács nem halogathatta János munkájának kivizsgálását. Voltak, akik hivatkoztak Zakariásnak a templomban adott kinyilatkoztatására, és emlékeztek arra a jövendölésre, amelyben Jánost a Messiás előfutárának nevezte. Az elmúlt harminc év változó és nyugtalan időszakában ezekről a próféciákról szinte megfeledkeztek. Most azonban Keresztelő János prédikációi felébresztették a nép érdeklődését.

Régen volt Izraelnek prófétája, régen volt szemtanúja olyan reformációnak, amilyen most bontakozott ki. A bűnbánat követelménye újnak és meglepőnek tűnt. Sok vezető nem ment el János kéréseit és vádjait meghallgatni, még kevésbé tárták volna föl saját életük titkait. Mindamellett János nyíltan a Messiásról prédikált. Az emberek tudták, hogy a Dániel próféciájában leírt hetven hét, amelynek végén a Messiás megjelenik, majdnem lejárt. Mindenki arra vágyott, hogy részese legyen a nemzeti dicsőség akkorra várt korszakának. A népi lelkesedés hamarosan arra kényszerítette a Magas Tanácsot, hogy szentesítse vagy vesse el János munkáját. A nép feletti hatalmuk máris hanyatlott. Nehéz kérdéssé vált, hogyan tartsák fenn helyzetüket. Abban a reményben, hogy döntést hozhatnak, elküldtek a Jordánhoz egy papokból és lévitákból álló küldöttséget, hogy tárgyaljanak az új tanítóval. Amikor a küldöttek megérkeztek, sokan gyűltek össze, hogy János szavait meghallgassák. A hatalom légkörével akarták a népet befolyásolni, a prófétát pedig engedékenységre bírni - így jöttek a gőgös rabbik. A tömeg tisztelettel, szinte félve mozdult meg, és engedett nekik utat. A nagy emberek díszes köntösükben, a rang és hatalom büszkeségével álltak meg a puszta prófétája előtt.
"Kicsoda vagy te?" - kérdezték.
János ismerte gondolataikat, és így felelt: "Nem én vagyok a Krisztus". "Micsoda tehát? Illyés vagy-e te?"
"Nem vagyok. "
"A próféta vagy-e te?" "Nem. "
"Ki vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, akik minket elküldöttek. Mit mondasz magad felől?"
"Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ésaiás próféta" (Jn 1:10:23).

Mai Bibliai szakasz: Márk 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Jézus kijelentése, hogy Ő Isten Fia végül az életébe került (Mt 26:63-67). Márk 3. fejezete bemutatja a vitát, amely már Jézus szolgálatának korai szakaszában is jelen volt személyét és csodatévő erejének forrását illetően. A 7-12. versekben olvashatjuk, hogy nagy tömeg követte Jézust a csodák miatt, amiket véghezvitt. Amikor ördögi lelkeket űzött ki, azok így kiáltottak: „Te vagy az Istennek Fia” (11. vers). De Jézus csendre intette őket. Ez a túl korai kinyilatkoztatás veszélyeztette volna szolgálatát.
A személyét és erejét érintő kérdések elkísérték Jézust, bárhová is ment. A 20-30. versekben egy hozzá sereglő, nagy tömegről olvasunk, amely miatt sem Neki, sem tanítványainak nem volt ideje enni. A tömeg eszeveszett viselkedése miatt Jézus ki volt téve annak, hogy lázítónak titulálják. Az átlagos szemlélő számára úgy tűnhet, hogy kontroll nélküli volt az élete. A saját családja is azt nyilatkozta róla, hogy „magán kívül van” (21. vers).
Az egyik írástudónak is megvolt az elmélete: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. (22. vers). Ez a megnyilvánulás eredményezte Jézus jól ismert válaszát: És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház  (25. vers).
Végül ott voltak azok, akik úgy döntöttek, követik Jézust, mert meggyőződtek róla, hogy Isten Fia. Méltó volt rá, hogy kövessék, nemcsak mert csodákat tett, hanem sokkal inkább azért, mert az Atya nevében szólt, és kijelentette Isten akaratát. Jézusnak ezen követői a családja tagjaivá váltak. Ahogy kijelentette: Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám (35. vers). Micsoda kiváltság számunkra, hogy Jézus családjának tagjaivá válhatunk, ha szeretjük és elfogadjuk Őt Istenünknek és Megváltónknak!
David Smith

134. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  14. fejezetéhez (február 25 – március 3.).

Mielőtt Krisztus elkezdte volna szolgálatát, Isten Jánoshoz hasonló embereket készített fel, hogy egy különleges üzenetet hordozzanak az emberek számára. János azt prédikálta az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, adják át életüket Istennek és keresztelkedjenek meg. Jánosnak nem volt ehhez engedélye a szanhedrintől, de nem aggódott emiatt. Tette a munkáját. Tudjuk, Krisztus minket is arra hív, hogy kérjük meg az embereket, bánják meg bűneiket.

Két évvel ezelőtt én lettem az egyetlen keresztény a faluban, ahol élek. Jelenleg arra készülök, hogy Isten figyelmeztető üzenetét hordozzam a származási régiómban. De vajon lesz-e engedélyem az ottani hatóságoktól? Ha nem akarnak részesedni az üzenetből, egyszerűen csak hagyjam abba a hirdetést? János története megadja a választ számomra. Ő teljes szívvel-lélekkel végezte a feladatát.

Beleadjuk-e teljes erőnket, szívünket, lelkünket és elménket, hogy teljesítsük a feladatot, amire elhívott minket Krisztus a Márk 16:15-ben? Tudjuk, hogy ha Istennek dolgozunk, sok dolog fog érni minket. Sátán utat fog keresni, hogy megakadályozzon minket. Bírnunk kell a próbákat, amelyekkel találkozunk, éppúgy, ahogy János tette. Ő is sok próbával szembesült, mégis ragaszkodott hozzá, hogy tegye, amivel Isten megbízta őt.

Amikor befejezem a tanulmányaimat a Kelet-ázsiai Oktatási Intézetben, én is megkezdem a munkát. És ki akarok tartani, ahogy János is tette.

Daem Da
Kambodzsa
Fordította Gősi Csaba


2018. február 24., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 24 - SZOMBAT - Márk 2


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 13. fejezet 957. nap

Az ajánlotta fel a világ országait Krisztusnak, aki a mennyben fellázadt. Hűbéri szolgálatot akart vásárolni gonosz elveihez, de Krisztus nem volt megvásárolható. Azért jött, hogy megalapítsa az igazság országát, és Ő nem másítja meg tervét. Sátán ugyanezzel a kísértéssel közelít az emberhez, nagyobb sikerrel, mint Krisztusnál. Felajánlja az embereknek a világ országait azzal a feltétellel, hogy elismerik fennhatóságát. Megkívánja, hogy áldozzák fel a becsületet, semmibe vegyék a lelkiismeretet és az önzésnek éljenek. Krisztus azt parancsolja, hogy keressék először Isten országát és az Ő igazságát, ám Sátán mellettük halad és azt mondja: "Bármi lenne is igaz az örök élettel kapcsolatban, ha boldogulni akartok a világban, nekem kell szolgálnotok. Jólétetek a kezemben van. Adhatok nektek gazdagságot, örömöket, megbecsülést és boldogságot. Fogadjátok meg a tanácsomat! Ne hagyjátok, hogy a becsület vagy az önfeláldozás hóbortos nézetei magukkal ragadjanak titeket! Én egyengetem az utat előttetek." Így tömegeket csap be. Beleegyeznek, hogy az "én" szolgálatában éljenek, és Sátán elégedett. Míg földi uralom reményével kecsegteti őket, ő uralkodik lelkükön. Amit felajánl, nem az övé, hogy adományozhatná, s nemsokára el is veszíti. Ráadásul még meg is fosztja az embereket Isten fiainak örökségétől.

Sátán megkérdőjelezte Jézus istenfiúságát. Az elutasítások olyan bizonyítékok voltak, amelyeket nem tagadhatott. Az Istenség átvillant a szenvedő emberen. Sátánnak nem volt ereje ellenállni a parancsnak. Megszégyenülten, dühtől görnyedten kényszerült visszavonulni a világ Üdvözítőjének közelségéből. Krisztus győzelme olyan tökéletes volt, mint Ádám bukása.

Mi is ellenállhatunk a kísértésnek, és Sátánt távozni kényszeríthetjük. Jézus, Isten iránti engedelmességgel és hittel győzött. Az apostol által így szól hozzánk: "Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok" (Jak 4:7-8). Nem menekülhetünk meg a kísértő hatalmától, - legyőzte az emberiséget, és ha saját erőnkből próbálunk megállni, áldozatul esünk fortélyainak. Ám "erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen" (Féld 18:10). Sátán retteg és menekül még a leggyengébb lélek elől is, aki az Ő hatalmas nevében talál menedéket.

Miután az ellenség eltávozott, Jézus kimerülten, halálsápadtan zuhant a földre. A mennyei angyalok látták a küzdelmet, nézték szeretett Parancsnokukat, amint kimondhatatlan szenvedés árán készíti szabadulásunk útját. Nagyobb próbát állt ki, mint amilyet nekünk valaha is ki kellene állnunk. Most az angyalok szolgáltak a haldoklóként fekvő Isten Fiának. Étellel erősítették, Atyja szeretetének üzenetével vigasztalták, és biztosították, hogy győzelme által az egész menny diadalt aratott. Jézus újból életre kelt, szíve részvéttel telt meg az ember iránt, és elindult, hogy bevégezze az elkezdett munkát. Nem pihen, amíg meg nem menti az elbukott emberiséget, és az ellenség meg nem semmisül.

Nem mérhetjük fel megváltásunk árát addig, amíg nem áll együtt a megváltott a Megváltóval Isten trónja előtt. Akkor az örök otthon dicsősége ámulatba ejti érzékeinket, és megértjük, hogy Jézus mindezt elhagyta értünk. Nemcsak a mennyei udvar száműzöttje lett, hanem vállalta a bukás és az örök elveszés kockázatát is. Akkor majd lábához helyezzük koronánkat, és zengjük az éneket: "Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást" (Jel 5:12).

Mai Bibliai szakasz: Márk 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Lukács 19:10 Jézus következő szavait jegyzi fel: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, és megmentse őket.” Az elveszettek keresése, a bűnösök elérése volt Jézus földi missziója. Ezt a küldetést hangsúlyozza Márk 2. fejezete.

Ez a fejezet azzal a történettel kezdődik, amiben néhány férfi Jézushoz viszi beteg barátját. Amikor a nagy tömeg meggátolja őket, hogy a Megváltó közelébe kerülhessenek, megtalálják a megoldást: megbontják a tetőt, és az így keletkezett nyíláson keresztül Jézus lábaihoz eresztik le a beteget. Milyen gyönyörű tanítás rejlik ebben a történetben! Nem engedhetjük, hogy bárki vagy bármi, gyülekezeten belül vagy kívül, meggátoljon bennünket, hogy barátainkat Jézushoz vigyük. 

Amikor Jézus meglátta a lebénult beteg embert, megbocsátotta a bűneit. Ez a cselekedet megdöbbentette a törvény tanítóit, akik megkérdőjelezték Jézus jogát, hogy bűnöket bocsásson meg. Ez természetesnek tűnhet nekünk, mindazoknak, akik megértettük, hogy Ő azért jött, hogy megbocsásson nekünk, és megmentsen bennünket a bűntől. Nincs semmi fontosabb ennél, még a fizikai gyógyulás sem. Amikor Jézus meggyógyította ezt az embert, nyilvánvalóvá tette bűnbocsátó hatalmát. Milyen felkavaró lehetett ez az írástudók számára, akik úgy érezhették, hogy saját tekintélyük lett oda, de mennyire bátorító ez azok számára, akik bűnbocsánatért jönnek Jézushoz. 

Az, hogy Jézus Mátét is elhívta más „bűnösökkel” és  adószedőkkel együtt, a farizeusok és írástudók további kritikáját vonta maga után. Jézus így válaszolt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam” (17. vers). Milyen boldogok lehetünk, hogy ez volt Jézus küldetése! Valódi reménységünk lehet nekünk, bűnösöknek Jézusban, hogy nem kell elvesznünk. Épp úgy, ahogy a béna ember, Máté és a barátai is bíztak Jézus megmentő hatalmában, mi is bízhatunk az Ő csodálatos kegyelmében és megbocsátásában. 


David Smith

133. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  12-13. fejezeteihez (február 18-24.).

„Soha nem léphet ki senki a gonosz soraiból, hogy Istennek szolgáljon, anélkül, hogy ne találkozzék Sátán támadásaival.”

Bizonyosan meg leszünk kísértve az ígéret földjére tett utazásunk során! Amire szükségünk van azonban, az az erő, ami felülkerekedik ezen, az is megadatott. Mégis, nekünk kell amellett döntenünk, hogy győzedelmeskedünk Krisztusban. Dönthetünk amellett, hogy felülkerekedünk a gyengeségeinken, amelyeket szüleinktől örököltünk és azon gyengeségeink felett is, amelyek a saját hibáinkból erednek. Isten csodálatos ígéretet adott az Ő igéjében: „De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Korinthusbeliekhez írt I. levél 15:57

Jézus Krisztus pusztabeli megkísértésében megtaláljuk, hogy Ő hogyan győzedelmeskedett Sátán felett. Minden egyes kísértésben Isten szava volt a védekezése. Vagyis memorizálhatjuk mi is Isten szavát, és válaszolhatunk minden kísértésre egy „Így szól az Úr.”, illetve „Meg van írva.” igével. Még egy dolog, amit megtanultam Jézus Krisztus pusztabeli történetéből az, hogy ne játsszak a kísértéssel. Ha halogatom a választ, amikor kísértés kerülget, akkor saját magam kísértője leszek. Azzal, ha elszökünk a kísértés elől és hit által élünk az ígéretekben, a Jézus Krisztus által nyújtott győzelem az enyém és a tied is lehet.

Argentina Vanegas
Női vezető, Kelet-ázsiai Oktatási Intézet
Malajzia
Fordította Gősi Csaba