2017. május 27., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 27 - SZOMBAT - Ézsaiás 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 684. nap

Isten végtelenül türelmes. Elcsodálkozunk ezen a hosszútűrésen, ha arra gondolunk, hogy állandóan megsértjük szent parancsolatait. A mindenható Isten fékezi saját magát, de kétségkívül meg fogja büntetni a gonoszokat, akik oly vakmerően dacolnak a Tízparancsolat jogos követelményeivel.

Isten próbaidőt ad az embernek; de Isten türelmének határa van és büntetése elkerülhetetlen. Az Úr hosszú ideig elnéző az emberekkel és a városokkal. Irgalmában figyelmezteti, hogy a menny haragjától megmentse őket. De eljön az idő, amikor már nem hallgatja meg az irgalomért könyörgőket, és elpusztítja az igazság világosságát állandóan visszautasító lázadókat, mert könyörületes velük és azokkal is, akiket befolyásolnának példájukkal.

Közel van az idő, amikor olyan gyötrelem lesz a világon, amelyet emberi balzsam nem tud gyógyítani. Isten visszavonja Lelkét. Tengeren és szárazon egyik katasztrófa a másikat éri nagy gyorsasággal. Mily gyakran hallunk emberéletben és anyagiakban nagy áldozattal járó földrengésekről és tornádókról, a tűz és víz pusztításairól! Ezek az elemi csapások látszólag a természet megzavart, rendellenes erőinek szeszélyes kitörései, amelyeket az ember nem tud befolyásolni. Belőlük azonban Isten szándékát olvashatjuk ki. Ezek is oly eszközök, amelyekkel rá akarja ébreszteni az embert a veszélyre.

Isten szolgáit a nagy városokban ne csüggessze el a gonoszság, jogtalanság, istentelenség, amellyel szembe kell nézniük, miközben a megváltás örömhírét igyekeznek hirdetni. Az Úr ezeket a munkásokat ugyanazzal az üzenettel bátorítja, mint amelyet Pál apostolnak adott az elvetemült Korinthusban: "Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert sok népem van ebben a városban" (ApCsel 18:9-10). A lelkek megmentésén fáradozók ne felejtsék el, hogy jóllehet sokan nem fogadják meg Isten Igéje tanácsait, de nem az egész világ fordul el a menny világosságától és igazságától; nem mindenki fordít hátat, amikor a türelmes, elnéző Megváltó hívja. Minden városban, ha bűnnel és erőszakossággal van is tele, sok olyan ember van, akik megfelelő tanítással Krisztus követőivé válhatnak. Ezreket lehet így a megmentő igazsággal elérni, és Krisztusnak mint személyes Megváltójuknak elfogadására késztetni.

"Lelkem drága Jézusa,
Hozzád hajt a félelem,
Míg tombol a vad tusa
S nő a vész a tengeren.
Rejts el, rejts el, itt ne hagyj,
Míg eláll a fergeteg;
Biztonságos révet adj,
S majd fogadd el lelkemet!"
(Wesley Charles, 1740).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Júda királya, Akház inkább szövetséget kötött Asszíriával, mint hogy bízott volna abban, hogy Isten megoltalmazza az országát. Mivel ellenezték, hogy Asszíria megvesse lábát Júdában, Izrael királya és Szíria királya egyesítették erőiket (1. vers), és háborút indítottak Akház ellen, és azt tervezték, hogy saját jelöltjüket állítsák királynak Júdában (6. vers). Júda népe remegett a félelemtől, akárcsak az erdő fái reszketnek az erős szélben (2. vers).

Ézsiás ezt az üzenetet vitte a rettegő népnek: „Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved!” (4. vers). Habár az üzenet szabadulást hirdetett Szíria és Izrael királyaitól (7-9. vers), a fejezet mégis annak leírásával zárul, hogy a jövőben még bajt fognak okozni az asszírok (17-25. vers).

Megdöbbenünk azon, mennyire nem volt hite Akház királynak. Ézsaiás megfeddi hitetlenségéért (9. vers), és arra szólítja fel, kérjen jelt Istentől (11. vers). Akház azonban így gondolkodott magában: „Semmiképpen! Már eldöntöttem, mit teszek!”

Vajon mi mennyire különbözünk Akháztól? Megtanultunk már teljes szívvel bízni az Úrban (Péld 3:5)? Jeruzsálem népéhez hasonlóan a mi életünkben is vannak olyan dolgok, amik miatt reszketünk a félelemtől? Talán a nyomorúság ideje? Az üldöztetés? Családi gondok, egészségügyi vagy anyagi jellegű problémák? Vajon a tragédia és veszteség idején nem adja Isten jelét az Ő szeretetének? Nem látunk semmi okot a reményre?

De igen! Halleluja! Az eljövendő Messiásba vetett teljes bizalommal szól Ézsaiás: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (14. vers). Velünk az Isten! Jézus a menny legcsodálatosabb jele! Ő ígérte nekünk: „ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20). „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot” (Jn 16:33). „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek… ismét eljövök” (Jn 14:1-3).

„Az előttünk levő küzdelemben újabb, nem sejtett akadályokra számíthatunk; azonban akár a múltra, akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: »Mindeddig megsegített minket az Úr!« - »És életeden át tartson erőd!« (5Móz 33:25). A ránk várakozó megpróbáltatások nem fogják erőnket felülmúlni. Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában kapunk erőt.” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 95. oldal.)
Bizony, jövel Uram, Jézus!

Lloyd és Sheila Schomburg

95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).

Jónás és a nagy hal régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos történetként, hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó időkben élnek. Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive számára, de kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és ítélet alóli felfüggesztés számára.

Ellen White szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt, ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges népéről is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog minden egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport számára örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel, elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.

Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. május 26., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 26 - PÉNTEK - Ézsaiás 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 682. nap

Sátán korszakról korszakra igyekszik az emberek elől elrejteni Jahve üdvöt hozó tervét. Megkísérli eltakarni Isten törvényének nagyszerű elveit, a bennük feltárt méltányosságot, irgalmasságot és szeretetet. Az ember büszkélkedik korunk csodás fejlődésével és felvilágosultságával. Isten azonban látja, hogy a föld tele van gonoszsággal és erőszakossággal. Az ember azt mondja, Isten törvénye érvénytelen, a Biblia nem hiteles. Ennek következménye, hogy a bűn áradata oly mértékben söpör végig a világon, amire Noé és a hitehagyó Izráel kora óta nem volt példa. A nemeslelkűséget, szelídséget, kegyességet áruba bocsátják, hogy kielégítsék tiltott dolgok utáni vágyukat. A nyerészkedésért elkövetett bűncselekmények sötét listája láttán a vér meghűl az emberben, és lelke rémülettel telik meg.

Istenünk az irgalom Istene. Hosszútűréssel és szerető szánalommal bánik törvénye áthágóival. Ma azonban, amikor az embereknek olyan sok alkalmuk van a Szentírás kinyilatkoztatásából Isten törvényének megismerésére, a világegyetem nagy Ura nem nézheti nyugodtan a gonosz városok erőszakosságát és bűneit. Isten türelme a makacsul engedetlenkedőkkel szemben nemsokára véget ér.

Szükséges-e, hogy az embert meglepetésszerűen érje, amikor a legfőbb Uralkodó hirtelen és váratlanul megváltoztatja bánásmódját az elbukott világ lakóival? Csodálkozhat-e, amikor büntetés követi a törvényszegést és a fokozódó bűnt? Meglepődhet-e azon, hogy Isten pusztulással és halállal sújtja azokat, akik csalással és megtévesztéssel jutottak nyereségükhöz? Sokan nem hajlandók Jahve uralkodását elismerni, pedig Isten egyre nagyobb fénnyel világítja meg kívánalmait előttük. Inkább a menny kormányzása elleni lázadás elindítójának fekete zászlaja alatt akarnak maradni.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Uzziás király büszke volt teljesítményeire, és úgy gondolta, hogy nem tartozik számadással senkinek sem. Egy napon vakmerően bement a templomba, és olyan szertartást végzett, amit csak papoknak volt szabad végezni. Amikor a papok megdorgálták, dühös lett. Azonnal lepra sújtotta őt (2Krón 26:16-21).

Uzziással ellentétben Ézsaiás prófétát a templom előcsarnokának egy eldugottabb részében láthatjuk, mint aki nem érzi magát méltónak arra, hogy bemenjen. Hogyan lehet biztos Isten elhívásában, hogy figyelmeztesse a büszke, makacs, és vakmerő vezetőket, például a királyt? Az ilyen merészség veszélyes. Ahogy ezek a gondolatok forogtak az agyában, Ézsaiás látomásba ragadtatik, és úgy tűnik, mintha a templom falai felemeltetnének. Amit lát, az több a földi templom szentek szentjénél. A mennyei tróntermet látja, ahol a királyok Királyát körülveszi a mennyei lények kórusa, amely azt énekli, hogy „Szent, szent, szent” (3. vers).

Saját bűnösségétől és népének gonoszságától vádoltatva, Ézsaiás így kiált fel: „Jaj nékem!” Azon csodálkozik, hogy hogyan élhette túl azt, hogy a világmindenség Urát, a „Seregek Urát” látta (5. vers). Aztán egy angyal parazsat vesz az oltárról és Ézsaiást arról biztosítja, hogy bűnei megbocsáttattak. A próféta hallja a kérdést: „Ki megy el?” Így válaszol: „Itt vagyok, küldjél el engemet” (8. vers).

Ézsaiásnak – 60 éves szolgálata alatt, amikor ellenállással, próbákkal és üldöztetéssel találkozott – csak arra volt szüksége, hogy erre a látomásra emlékezzen. Látta a mennyei Királyt! Mi most csak hit által látjuk Őt, de egy napon majd szemtől szembe találkozunk!

Biztosan voltak olyan időszakok, amikor Ézsaiáshoz hasonlóan, mi is méltatlannak éreztük magunkat. Érezted már úgy magadat, hogy a misszió területén vagy szülőként, házassági tanácsadóként, esetleg békéltetőként egy rakás kudarc vagy? Aztán Isten millió útja közül egy bibliai ígéret, egy bátorító szó vagy valamilyen kedvesség révén újra bátorságot kaptál ezt mondani: „Itt vagyok, küldjél el engemet?”

Ima: „Bocsáss meg és újíts meg bennünket Urunk, hogy másokat bátorítani tudjunk, hogy türelmesek legyünk, hogy szeressük Jézust, hogy hálásan megtartsuk parancsolataidat. Egyedül Te vagy méltó. Szemünket hit által Reád szegezzük, hamarosan visszatérő Királyunk. Ámen.”

Lloyd és Sheila Schomburg

95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).

Jónás és a nagy hal régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos történetként, hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó időkben élnek. Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive számára, de kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és ítélet alóli felfüggesztés számára.

Ellen White szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt, ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges népéről is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog minden egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport számára örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel, elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.

Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. május 25., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 25 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 682. nap

Krisztus földi szolgálata alatt hivatkozott arra az eredményre, amelyet Jónás prédikációja ért el Ninivében. E pogány központ lakóit összehasonlította azokkal, akik az Ő korában Isten népének vallották magukat. "Ninive férfiai - jelentette ki - feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; ámde itt nagyobb van Jónásnál!" (Mt 12:41) Krisztus eljött a nyüzsgő világba, amely tele volt az üzleti élet zajával és a kereskedők civódásával; ahol az emberek önmaguknak akartak megszerezni mindent, amit csak tudtak. Krisztus eljött ide, és Isten harsonájaként hallatszott hangja a kavargás felett: "Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mk 8:36).

Mint ahogy Jónás prédikálása jel volt a niniveieknek, ugyanúgy Krisztus prédikálása is jel volt az Ő nemzedékének. De mennyire másképpen fogadták most az igét! Közömbösségük és gúnyolódásuk ellenére a Megváltó kitartóan dolgozott, amíg be nem fejezte küldetését.

Ez a tanítás Isten szolgáinak ma is szól. A nagy városoknak ma éppen olyan szükségük van az igaz Isten tulajdonságainak és szándékainak megismerésére, amint annak idején volt a niniveieknek. Krisztus követeinek meg kell ismertetniük az emberekkel a szem elől tévesztett nemesebb világot. A Szentírás tanítása szerint csak az a város marad meg, amelynek építője és alkotója Isten. A hit szemével az ember megláthatja a menny küszöbét, amelyet eláraszt Isten dicsősége. Az Úr Jézus munkálkodó szolgái által szólítja fel az embert, hogy megszentelt vágyakozással törekedjen a soha el nem múló örökségre. Buzdítja, hogy gyűjtsön kincset Isten trónjánál.

A városok lakóit gyorsan, biztosan és majdnem általánosan hatalmába ejti a bűn, mert állandóan fokozódik a tudatos gonoszság. Annyira eluralkodott a romlottság, hogy azt ember tolla nem képes leírni. Napról napra látjuk a viszály, a megvesztegetés és a csalás újabb megnyilatkozásait. Minden nap meghozza a maga csüggesztő beszámolóját az erőszakos és törvényellenes cselekményekről, az emberi szenvedéssel szembeni közömbösségről, az emberi élet brutális, sátáni pusztításáról.

Minden nap tanúskodik az elmebetegek, gyilkosságok és öngyilkosságok szaporodásáról.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Sheila: Ebben a fejezetben az „Úr szőlője” Izráel „házát” illetve nemzetét jelképezi (7. vers). A kétfajta szőlő a 2. versben (jó és vad) Kenneth Cox-ot juttatja eszembe, amikor arról beszélt, hogyan viszonyult a különböző hozzáállású emberekhez, akik az előadásaira jöttek.

Lloyd: Igen. Azt tanácsolta, hogy legyünk bölcsek az éretlen szőlőkkel kapcsolatban. Más szóval, ha valaki vitatkozik és ellenségesen viselkedik, akkor csak legyünk barátságosak vele és imádkozzunk érte, hagyjuk, hogy a Szentlélek juttassa el arra a pontra, amikor érdeklődés ébred benne, és végül érett szőlővé válik.

Sheila: Ézsaiás egy jó képességű prédikátor, aki tudja, hogyan használjon olyan találó illusztrációkat, mint a szőlőskert példája (1-7. vers). A 4. versben felteszi a kérdést: „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele?” Elgondolkodtatja hallgatóságát, akik ráébrednek, hogy nem Isten az oka annak, hogy a nép ilyen helyzetben van, hanem annak az eredménye, hogy az emberek (szőlő) nem növekednek az Úr elvárása szerint! Megtörték Istennel kötött szövetségüket (2Móz 24:3, 7). 

Lloyd: Igen, Jézus is elszomorodott engedetlenségük miatt, ami oda vezetett, hogy elutasították Őt (Mt. 23:37-38). Mennyei Atyánk is bizonyára nagyon szomorú, hisz a világ próbaideje is hamarosan lejár (2Pt 3:9). A Jelenések könyve 3:19 azt mondja, hogy Isten ma is rendreutasítja és megzabolázza azokat, akiket szeret. Még a hét „Jaj”-t is, amiről itt olvashatunk, a mennyei szeretet megnyilvánulásaként értékelhetjük, ami azt mutatja be, hogy hogyan ne cselekedjünk!

Sheila: Így van. Hálás vagyok a szüleimnek, akik figyelmeztettek, hogy meg se kóstoljam a „részegítő” vagy alkoholos italokat (11. és 22. vers)!

Lloyd: Én is! Egyébként jó 50 évvel Ézsaiás halála után Dániel olvashatta ezeket a figyelmeztetéseket. Mint babilóniai fogoly, Dániel határozottan eltökélte, hogy nem eszik és nem iszik a király asztaláról (Dán 1:8). Ahelyett, hogy learatnánk annak következményeit, hogy nem tartjuk meg a Seregek Urának törvényét és visszautasítjuk Izrael Szentjének beszédét (24. vers), ami után pusztulás várna ránk (26-30. vers), azok közé tartozhatunk, akiket így ír le Jel 14:12: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!”

„Drága Jézusunk, tölts be Szentlelkeddel, és adj erőt és bátorságot, hogy elforduljunk azoktól a dolgoktól, amelyek megakadályoznának bennünket abban, hogy szoros közösségben Veled járjunk! Ámen.”

Lloyd és Sheila Schomburg

95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).

Jónás és a nagy hal régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos történetként, hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó időkben élnek. Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive számára, de kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és ítélet alóli felfüggesztés számára.

Ellen White szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt, ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges népéről is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog minden egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport számára örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel, elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.

Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. május 24., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 24 - SZERDA - Ézsaiás 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 681. nap

Jónásnak elsőként kellett volna örvendeznie a menny csodálatos kegyelmén, amikor megtudta, hogy Isten irgalmaz a városnak, amely gonoszsága ellenére bűnbánatot tartott, és zsákban, hamuban bánkódott. Ehelyett az a gondolat foglalkoztatta, hogy hamis prófétának fogják tartani. Hírnevét féltve, szem elől tévesztette, hogy a saját hírnevénél felmérhetetlenül többet érnek e szerencsétlen város lakói. Isten szánalma a bűnbánó niniveiek iránt "nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott... Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még hazámban voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted, és még a rosszat is megbánod" (Jón 4:1-2).

Újra engedett gáncsoskodó, kételkedő hajlamának. Ismét erőt vett rajta a csüggedés. Szem elől tévesztette mások érdekeit. Szeretett volna inkább meghalni mint élni és látni, hogy a város megmarad. Elégedetlenül kiáltott: "Most azért Uram, vedd el az én életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem!"

"Igazad van-e hogy haragszol? - kérdezte az Úr. Azután kiment Jónás a városból, letelepedett a várostól keletre, készített ott magának egy kunyhót, és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi történik majd a várossal. Az Úristen pedig úgy intézte, hogy egy bokor nőjön Jónás fölé, árnyékot tartva a feje fölött, és megvédje a rosszulléttől. Jónás nagyon örült a bokornak" (Jón 4:3-6).

Ezután az Úr szemléltető oktatást adott Jónásnak. "Isten azonban úgy intézte, hogy másnap hajnalhasadáskor egy féreg megszúrja a bokrot, és az elszáradjon. Amikor kisütött a nap, Isten úgy intézte, hogy tikkasztó keleti szél támadjon. Jónás napszúrást kapott, ájuldozott, a halált kívánta magának, és azt mondta: jobb meghalnom, mint élnem!" Isten ismét szólt a prófétához: "Igazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt? Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig!

Az Úr ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétezerszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is!" (Jón 4:7-11).

Kuszáltan, megalázottan képtelen megérteni Isten célját Ninive megkímélésében. Jónás mégis teljesítette megbízatását, a nagy város megintését. Jóllehet a megjövendölt esemény nem következett be, az intő üzenet Istentől volt, és megtörtént az, amit Isten el akart érni általa. Kegyelmének dicsősége megmutatkozott a pogányok között. Akik hosszú ideje "setétségben ültek, és a halálnak árnyékában" "nyomorultan vasra verve", "az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban és megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből és a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte." "Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről kimentette őket" (Zsolt 107:10, 13-14, 20).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ézsaiás 4:1 (Károli fordításban 3:28) a 3. fejezetben elkezdett téma befejezése. Júda tragédiája, hogy nem bízott Istenben, háborúba torkollott. A férjeiket a háborúban elvesztett, csak önmagukkal foglalkozó jeruzsálemi nők (nem a Példabeszédek 31:10-31-ben leírt derék asszonyok) egymással versengtek azért, hogy a túlélő férfiakkal összeházasodjanak. Babonásan hittek abban, hogy a gyermektelenség isteni átok. Ahelyett, hogy megbíztak volna Istenben, és türelmesen vártak volna akaratára és időzítésére, inkább saját maguk döntöttek, és érzelmi szinten, emberi megoldást választottak.

Az ítéletről szóló üzenet közepén Ézsaiás felemeli nyugtalan szívét, hogy lássa a jövőben azt a maroknyi túlélőt, akiket „szentnek” nevezhet (2. vers). Napjainkban, ahogy a hitehagyott világ egyre inkább az önpusztításba süllyed, azok akik Jézust „az Úr csemetéjének” (1. vers) látják, és elfogadják őt mint személyes Megváltót, meg fogják tapasztalni a Messiás ígéretének beteljesedését. A Jelenések könyve 14:6-ban szereplő örökkévaló evangélium nem ismer országhatárokat.

Kincsként őrizzük annak az úrvacsorának az emlékét, amit Rusangu misszióban, Zambiában, Monze mellett tartottunk. Lábmosási szertartásunk volt kint a tűző napon. Az úrvacsorai poharak és a tálca kézzel készültek, fából. Alázattal töltött el minket, hogy ilyen elkötelezett adventista lelkészekkel lehettünk együtt, tudva, hogy legtöbbjük számára az egyetlen közlekedési mód a gyaloglás. A tehetősebbeknek kerékpárjuk volt, vagy tömegközlekedési eszközt vehettek igénybe. A Jézusba vetett remény az a kötelék, amely összefűzi szívünket.

Jézus a mennyei szentélyben végzett végidei szolgálata által lemossa szennyünket és megtisztít bűneinkből (4. vers, Károliban 3. vers). Egy napon majd, megszabadulva a bűn fogságából, a megígért biztos sátorozó helyeken lakhatunk (6. vers, Károliban 5. vers), vagy, ahogy János 14:1-3 mondja, „lakóhelyen”. Ahogy utazunk a mennyei Kánaán felé, Jézus lesz az „oltalom” minden „szélvészben” (6. vers), pontosan úgy, ahogy a 91. és 46. zsoltárban meg van írva. Milyen áldott remény!

Ima: „Köszönjük Urunk, hogy gazdagon és ingyen adtad számunkra a csodálatos megváltást.  Bármit hozzon a jövő, kegyelmedből tégy alkalmassá arra, hogy mindig hűségesek maradjunk Hozzád. Ámen.”

Lloyd és Sheila Schomburg


95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).

Jónás és a nagy hal régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos történetként, hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó időkben élnek. Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive számára, de kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és ítélet alóli felfüggesztés számára.

Ellen White szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt, ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges népéről is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog minden egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport számára örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel, elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.

Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
 Fordította: Gősi Csaba



2017. május 23., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 23 - KEDD - Ézsaiás 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 680. nap

Jónás végül megtanulta, hogy "az Úrtól jön a szabadítás" (Zsolt 3:9). Bűnbánata és Isten megmentő kegyelmének felismerése szabadulást hozott. Jónás kiszabadult a nagy mélység veszélyeiből. A hal kivetette a szárazra.
Isten újra megbízta szolgáját, hogy intse meg Ninivét. "Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked!" Most már nem volt kérdés, most már nem kételkedett, hanem tétovázás nélkül engedelmeskedett. "Jónás elindult, és elment Ninivébe az Úr szava szerint" (Jón 3:1-3).

Amikor Jónás a városba érkezett, azonnal "ezt hirdette: Még negyven nap, és elpusztul Ninive" (Jón 3:4). Utcáról utcára hirdette az intő üzenetet.

Az üzenet nem hangzott hiába! A hitetlen város utcáin végigharsogó kiáltást szájról szájra adták, amíg minden lakója meghallotta a megdöbbentő hírt. Isten Lelke minden szívvel megértette az üzenetet, és tömegek remegtek bűneik miatt. Mély megalázkodás és bűnbánat ébredt szívükben.

"Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. Amikor ez a hír eljutott Ninive királyához, fölkelt trónjáról, levetette magáról díszruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült. Azután kihirdették Ninivében a király és a főurak rendeletére a következőket: Az emberek és állatok, a szarvasmarhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!" (Jón 3:5-9)

A király és a főemberek a köznéppel együtt, nagyok és kicsinyek "megtértek Jónás prédikálására" (Mt 12:41). Közösen kiáltottak a menny Istenéhez, és Ő könyörült rajtuk. "...látta amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról: megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg" (Jón 3:10). Az ítélet elhárult. Izráel Istene felmagasztosult és megdicsőült az egész pogány világban, törvényét pedig tisztelték. Ninive csak hosszú évekkel később lett a környező népek zsákmánya, amikor büszke gőgjében elfeledkezett Istenről. (Asszíria bukásának történetét lásd a 30. fejezetben.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ézsaiásnak megmutatta Isten, milyen következményekkel jár az, hogy Júda nem bízik benne. A pogány népekkel kötött szövetségek nem csökkentették a betöréseket Izrael földjére, amelyekben fogságba ejtették vagy megölték a vezetőket és a hercegeket (2-5. vers). Olyan fegyelmezetlen fiatalok uralták a nemzetet, akik sportot űztek a szegények elnyomásából (5-6. vers). A bírói tárgyaláson az Úr ítéletében felemeli szavát nem csak a nyíltan törvényt szegők ellen (10. vers), de romlott feleségeik, „Sion leányai” (17. vers) ellen is, akik büszkék, kihívóan öltözködnek, és magasan hordják az orrukat.

Istennek hála, hogy Ézsaiás bemutatja az „igazakat” (11. vers) is, akik Istenben bíznak, és akik áldottak lesznek, mert „cselekedeteik gyümölcsével élnek”. Máté 5:16-ban Jézus ezt mondja: „úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”.

Mennyire fontos a fegyelem a keresztény oktatásban és szellemi fejlődésben? Isten szolgája a végidei embereknek ezt üzeni: „Azt az igazságot nagyon világosan tanítja a Biblia, hogy cselekedeteink azonosak önmagunkkal. Életünk tapasztalatai nagymértékben saját gondolataink és cselekedeteink megvalósulásai" (Előtted az élet, 145. oldal).

Mi hálásak vagyunk Istennek az olyan szervezetekért, mint a NAPS (The National Association for the Prevention of Starvation – Nemzeti Összefogás az Éhezés Megelőzésére), a GYC (Generation of Youth for Christ – Fiatalok Jézusért), a diákmisszionáriusokért, könyvevangélistákért és az ifjúsági táborokért. Hálásak vagyunk Istennek, hogy vannak hetednapi adventista iskolák egészen az általános szinttől a főiskolákig, hálásak vagyunk továbbá a keresztény barátokért, akiket megismerhettünk, a tantervért, a zenéért, a szórakozásért és a misszióért, melyet élvezhetünk. Köszönjük Istennek a segítséget, melyet a tanároknak nyújt, akik bemutatják nekünk Jézust. És legfőképp hálásak vagyunk a 37 éve tartó boldog házasságunkért.

Ézsaiás talán megkérdezné a ma élő férfiaktól és nőktől, hogy vannak-e még olyan területek az életükben, amelyek eltéríthetik őket a jellem egyszerű szépségétől, amelyben Isten nevelni szeretné őket? (1Pt 3:3-4) Bízol-e Istenben teljes szívedből?

Csatlakozzatok hozzánk imában! „Jézus Urunk, a Te Lelked vezessen abban, amit nézek, hallgatok, eszek, viselek és mindenben amit csinálok, hogy mások is lássák meg Jézust bennem! Ámen.”

Lloyd és Sheila Schomburg


95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).

Jónás és a nagy hal régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos történetként, hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó időkben élnek. Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive számára, de kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és ítélet alóli felfüggesztés számára.

Ellen White szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt, ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges népéről is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog minden egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport számára örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel, elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.

Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
 Fordította: Gősi Csaba

2017. május 22., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 22 - HÉTFŐ - Ézsaiás 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 22. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezet 679. nap

Miközben a tengerészek pogány isteneikhez könyörögtek segítségért, a hajó gazdája végtelen aggodalommal kereste meg Jónást, és ezt mondta: "Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!" (Jón 1:6).

A kötelesség útjáról letérő ember imája azonban nem segített semmit. A tengerészek benyomása az volt, hogy a vihar különös hevessége isteneik haragját jelzi. Végső menedékként a sorsvetést indítványozták "és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem - mondták! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy?

Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az Urat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.

Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az Úr elől menekül - mert Jónás elmondta -, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?!
Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok.

Az emberek azonban igyekeztek visszaevezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. Ekkor így kiáltottak az Úrhoz: Jaj, Uram, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz! Azzal fogták Jónást, beledobták a tengerbe; a tenger háborgása pedig megszűnt. Ezért az emberek nagy félelemmel félték az Urat, áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az Úrnak.

Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.

Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában. Ezt mondta:

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam,
és ő meghallgatott engem.
A halál torkából kiáltottam segítségért,
és te meghallottad hangomat.

Mélységbe dobtál, a tenger közepébe,
és áradat vett körül.
Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.

Azt gondoltam, hogy eltaszítottál
engem magad elől.
Bárcsak újra megláthatnám
szent templomodat!

Már-már életemet fenyegette a víz,
mélység és örvény vett körül,
hínár fonódott a fejemre.

Lesüllyedtem a hegyek alapjáig,
örökre bezárult mögöttem a föld,
de te kiemelted életemet a sírból,
ó, Uram, Istenem!

Amikor elcsüggedt a lelkem,
az Úrra gondoltam,
és imádságom eljutott hozzád,
szent templomodba.

Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak,
azok elhagyják jótevőjüket.

De én hálaéneket zengve áldozok neked,
és amit megfogadtam, teljesítem.
Az Úrtól jön a szabadulás!" (Jón 1:7-2:10).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 2

Sheila: Érdekes, hogy Ézsaiás 2:2-4 részlete mennyire hasonlít Mikeás 4:1-4-re. De azon is meglepődtem, ahogyan egyesek értelmezik ezeket a verseket, miszerint a zsidók visszatérnek Izrael földjére, és visszaveszik korábbi szerepüket, mint Isten „kiválasztott népe”.

Lloyd: Kereshették volna Istent, viszont nem bontotta fel Júda a szövetségét Istennel? Rengeteg ember szerette volna megismerni Isten „útjait” és kiismerni az „Ő ösvényeit” (3. vers). Isten azt szerette volna, ha az emberek felkészülnek Krisztus első eljövetelére, tehát ahelyett, hogy keresztre feszítik, inkább örömmel elfogadták volna Őt, mint Megváltót.

Ézsaiás felsorolja, hogy mi minden rontotta meg az Istennel való szövetséget. Például a spiritizmus (6. vers), a földi kincsek állandó gyűjtögetése (7. vers), bálványimádás (8. vers), és büszkeség (11. vers), ez vonta Isten ítéletét a népre (vö.: 12-18. vers). Utána Ézsaiás arról a napról beszél, mikor a bűnösök elbújnak „a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba”, hogy elrejtőzzenek „az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt” (19. vers). Ez hasonlít a Jelenések könyvének 6:15-17 üzenetéhez, és egyértelműen Jézus második eljövetelére utal.

Sheila: Tehát a feltételes ígéret a 2-4. versekben szó szerint sohasem fog beteljesedni Izraelben, de betöltetik a lelki Izraelen, amikor Jézus másodjára visszajön. Ahelyett, hogy bűnösségünk tudatában és félelmünkben elbújnánk (19-21. vers), meglesz az a kiváltságunk, hogy újra találkozhatunk szeretteinkkel, akik mély álomban aludtak a halálban. Utána, örömkönnyeket sírva, de mosolyogva csatlakozunk a megváltottakhoz, és ezt mondjuk: „Ímé Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában” (Ézs 25:9).

Lloyd: Igen, és készüljünk úgy Jézus második eljövetelére, ahogyan a mi kedves professzorunk gyakran mondogatta: „Csak egy rövid pillantást vessünk magunkra, de tekintsünk hosszan, hosszan, hosszan Jézusra.” Ne a földi királyságokra koncentráljunk, hanem a mennyei és magasabb hívásra figyeljünk (Fil 3:14).

Szerető Istenünk, ahogy egyre jobban megismerjük a Te szavaidat, taníts minket Jézus egyedülálló szeretetére. Használj és készíts fel minket a Te eljöveteledre!

Lloyd és Sheila Schomburg


95. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 22. fejezetéhez (május 21-27.).

Jónás és a nagy hal régi ismerős története nem csak gyerekek számára szolgál csodálatos történetként, hanem figyelmeztető történetként is azok számára, akik az utolsó időkben élnek. Isten a küszöbönálló katasztrófáról figyelmeztetést adott Ninive számára, de kegyelmes lehetőséget is biztosított a bűnbánat, megbocsátás és ítélet alóli felfüggesztés számára.

Ellen White szemléletesen összehasonlítja Ninive állapotát, csak úgy mint a hajdani Izraelét, a mostani generációnkbeli világ állapotával, figyelmeztetésül a hamarosan bekövetkező pusztításra. Ebben az esetben azonban nem lehet az ítéletet felfüggeszteni, hiszen a pusztítás közvetlenül megelőzi a végidőt, ahogyan ismerjük azt. Ugyanakkor, ahogyan a szerető és bölcs Urunk kiterjesztette könyörületességét Ninive lakosai számára, gondoskodott hűséges népéről is, akik az egész világ elpusztulását látni fogják. Gondoskodni fog minden egyes bűnbánó lélekről, amelyik benne bízik, befedvén őket igazsággal és védelemmel az elképzelhetetlen káosszal és végső romlással szemben. Akár túléli majd valaki a népéből a gonosz végső támadását, akár elalszik Krisztusban, amíg visszatér, végül nem fog különbséget jelenteni. Mert mindkét hűséges csoport számára örök életet ígért Isten, Ő vele és újra egyesítve a szeretteinkkel, elképzelhetetlen csodákkal és a bűn lezárásával a világegyetemben.

Eileen Van Tassel
Gyülekezeti vén és gyásztanácsadó, Riverside hetednapi adventista gyülekezet
Washougal, WA USA
 Fordította: Gősi Csaba