2017. április 24., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 24 - HÉTFŐ - Példabeszédek 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 17. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 651. nap

Aki úgy érzi, lényegtelen, hogyan látja el a kis feladatokat, alkalmatlannak bizonyul megtisztelőbb helyre. Lehet, hogy alkalmasnak véli magát nagyobb feladatra, de Isten látja, mi van a külszín mögött. Miután megvizsgálta és kipróbálta, ezt a terhelő mondatot írja ellene: "Megmért... a mérlegen, és könnyűnek talált." Hűtlensége visszahat reá. Nem kapja meg azt a kegyelmet, erőt, jellemszilárdságot, amelyhez csak akkor jut, ha teljesen átadja magát Istennek.

Sokan haszontalannak tartják életüket. Úgy érzik, nem tesznek semmit Isten országa előre haladása érdekében, mivel munkájuk nem kapcsolódik közvetlenül a valláshoz. Ha valami nagyszerű dolgot tehetnének, örömmel vállalkoznának rá! De mivel csak kis jelentőségű dologban szolgálhatnak, azt gondolják, joguk van, hogy ne csináljanak semmit. Nincs igazuk! Az ember akkor is szolgálhatja Istent, amikor megszokott, köznapi feladatait végzi - fát vág, gyomlál vagy szánt. Az anya, aki Krisztusnak neveli gyermekeit, éppúgy Istennek szolgál, mint a lelkész a szószéken.

Sokan különleges képességre vágynak, amellyel csodálatos munkát végezhetnének, közben szem elől tévesztik a kezük ügyében levő feladatokat, amelyeknek elvégzésével kellemessé tehetnék az életet. Fogjanak hozzá ahhoz a munkához, ami éppen előttük van! Az eredmény nem annyira a képességen, mint inkább a határozottságon és készségen múlik. Nem a ragyogó képességek tesznek alkalmassá arra, hogy megfelelően lássuk el munkánkat, hanem a mindennapi feladatok lelkiismeretes elvégzése, a megelégedettség, a mások sorsa iránti őszinte, képmutatás nélküli érdeklődés. A legszerényebb sorsúak között igazi kiválóság található. A szerető szívvel és hűséggel végzett mindennapi feladatok is kedvesek Isten előtt.

Isten megparancsolta Illésnek, hogy keressen utódot. Amikor a próféta elhaladt a szántóföld mellett, ahol Elizeus szántott, rádobta a felszentelés palástját az ifjú vállára. Az éhínség alatt Sáfát családja tudomást szerzett Illés munkájáról, küldetéséről, és most Isten Lelke megértette Elizeussal, hogy mit jelent a próféta cselekedete. Számára annak a jele volt, hogy Isten elhívta Illés utódjául.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Örülnék annak, ha a Példabeszédek könyve témák szerint lenne rendszerezve. Csodálatos lenne, ha egy helyen tudnánk olvasni mindenről, amit Salamon az igazságosságról, a gonoszságról, a jószívűségről, együttérzésről, kedvességről, szeretetről és egyéb témákról mondott. Ha például az igazságosságról szóló mondásai egy helyre lennének csoportosítva, egy párbeszéddel kezdődne arról, hogy mit ért azon, hogy az igaz ember olyan bátor, mint az oroszlán, vagy ha a bűn elkövetéséről lenne egy rész, az tartalmazná például azt, hogy mennyire nem helyes valakinek kirabolni a szüleit. Ez megkönnyítené a dolgunkat, amikor valakinek Salamon bölcsességéről szeretnénk bizonyságot tenni.

Ebben a fejezetben találjuk az egyik legösszefüggőbb gondolatsort. Mindegyik mondás azokról a döntéseinkről szól, amelyek egy mérsékelt, kiegyensúlyozott életet tükröznek, vagy azokról a tetteinkről, amelyekkel valakin segítettünk. Más szóval ez a fejezet arról szól, hogy személyes életünk legyen összeszedett, és segítsünk másoknak is okosan szervezett életet élni. Egy útmutató, hogyan kerülhetjük el azt, hogy csak a saját életünkre összpontosítsunk. 

Mindennél jobban tetszik nekem az utolsó vers, amely összefoglalja az egész fejezetet: „Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.” (új prot. ford.) A fejezet azt mondja, hogy legyen bár szó arról, hogy mennyi mézet eszel (16. vers), vagy hogy mennyi fölösleges időt töltesz a szomszédodnál (17. vers), a legjobb az, ha nem sodródsz semmilyen szélsőségbe. Gyakran a jó dologból is megárt a sok.

Nagyon hasznos, amit a bölcs ebben a fejezetben mond: a mértékletesség az életem kulcsfontosságú elve.

„Drága Uram! Segíts, hogy Salamon szavain keresztül Rád hallgassak, mert ezek a Te szavaid! Segíts megszívlelnem, és adj bölcsességet, hogy jól tudjam irányítani az életemet, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb legyek mindenben, amit teszek! Ámen.”

Fylvia Fowler Kline 

91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április 23-29.).

Úgy vélem, a legtöbben egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével. Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Ahogyan mindannyian ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta! „Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.

Időnként úgy érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket. A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem időpocsékolás!

Austin Menzmer, szombatiskolai tanító
Collegedale, Tennessee
 Fordította: Gősi Csaba

2017. április 23., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 23 - VASÁRNAP - Példabeszédek 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 17. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezet 651. nap

17. Elizeus elhívása

Isten megparancsolta Illésnek, hogy "Elizeust... Sáfát fiát... kend fel prófétává a magad helyébe" (1Kir 19:16). Illés a parancsnak engedelmeskedve elindult, hogy megkeresse Elizeust. Ahogy észak felé haladt, egészen más látvány tárult elé, mint rövid idővel azelőtt. Akkor a föld száraz volt, és a megművelésre váró területek parlagon hevertek, mert sem harmat, sem eső nem hullott három és fél évig. Most mindenfelé virultak a növények, mintha be akarnák pótolni a szárazsággal és éhínséggel elvesztegetett időt.

Elizeus apja jómódú gazdálkodó volt. Családja azok közé tartozott, akik a csaknem egyetemes hitehagyás idején sem hajtottak térdet a Baál előtt. Otthonukban tisztelték Istent, és köznapi életükben hűen követték az ősi Izráel hitet. Ilyen környezetben telt el Elizeus kora ifjúsága. A vidék csendjében Isten és a természet volt a tanítómestere, a hasznos munka pedig fegyelmezte. Ebben az iskolában megszokta az egyszerűséget, megtanulta a szülei és Isten iránti engedelmességet. Mindez növelte alkalmasságát arra a szent hivatásra, amelyet később be kellett töltenie.

Isten akkor hívta el Elizeust prófétának, amikor apja szolgáival szántott a mezőn. Azt a munkát végezte, ami éppen kínálkozott. Vezető egyéniség volt, de tudott alázatosan szolgálni is. Nyugodt, szelíd, de energikus, következetes, becsületes és megbízható volt. Szerette és félte Istent. Naponta ismétlődő, fárasztó munkája egyformaságában céltudatossá és nemes jelleművé nevelődött; ismeretekben és lelki értékekben egyre gazdagodott. Miközben együttműködött apjával az otthon feladatainak elvégzésében, megtanult együtt munkálkodni Istennel is.

Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére. Naponkénti gyakorlati élete alkalmassá tette nagyobb, magasabb rendű feladatra. Megtanult szolgálni, eközben megtanulta, hogyan kell tanítani és vezetni. Ez mindnyájunknak tanulságul szolgál. Senki sem tudhatja, mi Isten célja, amikor fegyelmez. Abban azonban mindannyian biztosak lehetünk, hogy a kicsi dolgokban való hűségünk tanúsítja alkalmasságunkat nagyobb felelősség hordozására. Az életben minden tettünk jellemünket leplezi le. Isten csak azt tisztelheti meg magasabb rendű szolgálattal, aki a kis feladatokban tanúsítja, hogy "oly munkás, aki nem vall szégyent" (2Tim 2:15)

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 24

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Rettenetes volt. Olyan rossz, hogy a halál is jobb lett volna annál, mint ami a szomszédommal történt.

A lakókörnyezetemből érkező halálhírrel kezdődött. Egy fiatal család három gyerekkel, akik fél év és 6 év közöttiek voltak. Marknál, a férjnél, rákot diagnosztizáltak. Kevesebb, mint hat hónap múlva meghalt otthon, Beth karjaiban. Ezután Beth elvesztette az állását. Majd egy tornádó majdnem földig tarolta a házukat. Mindennek a tetejébe az egyik gyermeknél folyamatos ápolást igénylő betegséget állapítottak meg. Micsoda lehetetlen helyzet!

Ma Beth újra házasságban él egy istenfélő emberrel, aki csodálatos férj és apa, és mind boldogan élnek az új otthonukban.

Bár szeretem, ha jól végződnek a dolgok, Beth történetében mégsem az új élet és a friss házasság ténye az, amiből erőt tudtam meríteni. Sokkal inkább az Istenbe vetett megingathatatlan bizalma jó és rossz időkben egyaránt. A nehéz időszakokban egyszer sem hallottam, hogy megkérdőjelezte volna az életet, sosem panaszkodott, és nem adta fel. Mindvégig tudta, hogy újra fel fog emelkedni, ha fogalmazhatok így, és hogy a rossz időszakok csak átmeneti akadályt jelentenek.

Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel” (Péld 24:16). Meríts erőt ebből! Ez nem csak egy jól hangzó mondás. Ezrek életében bizonyult már igaznak, akik megtapasztalták a földi élet legsötétebb oldalait.

„Drága Urunk, Te vagy Ábrahám Istene. Te vezetted őt a nehéz időkben is. Te vagy Mózesnek és Izrael fiainak Istene, aki átvitted őket a sok nehéz időszakon újra és újra. Kérlek, vezesd az életemet! Add meg nekem a bátorságot, amire szükségem van! Segíts az ígéreteidre tekinteni! Tudom, hogy megtartod a szavad. Add nekem a bátorságot, ami ahhoz kell, hogy túléljem a nehézségeket; és a hitet, amivel éljek a jó időszakokban! Ámen.”

Fylvia Fowler Kline 

91. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 17. fejezetéhez (április 23-29.).

Úgy vélem, a legtöbben egyetértünk abban, hogy háztartást vezetni valószínűleg nem a leginkább magával ragadó munka a világon egy fiatalember számára! Bizonyosan nem arat akkora tetszést, mint amit egy istenfélő evangélista vagy orvos kap. A fiatal istenfélő Elizeus azonban nem törődött a környezetében élők elismerésével. Tiszta szívvel hitt abban, amit Pál évszázadokkal később így fogalmazott meg:

„Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.” (1Kor 10:31)

Ahogyan mindannyian ismerjük a történetet, Elizeus örömmel elfogadta Isten elhívását, hogy próféta legyen, amikor eljött az ideje. Azonban Elizeus ugyanúgy örömmel (és szakértelemmel) szolgálta Istent, amikor például az apja földjét szántotta! „Kicsi dolgokban való megbízhatósága készítette fel Elizeust a nehezebb feladatok elvégzésére.” (PK 137. o.) A példa kedvéért tegyük fel azt, hogy végzős egyetemi hallgató vagyok pillanatnyilag. A közeljövőben sokkal több pénzügyi felelősség hárul majd rám. Ha azonban már most szigorú költségvetés alapján élek, és éretten osztom be a rendelkezésemre álló szűkös összeget, az segíteni fog, amikor a jövőben nagyobb felelősséggel rendelkezem.

Időnként úgy érezhetjük, hogy a kis dolgokban való helytállásunknak egyáltalán nincs következménye. Isten azonban nem így látja – sőt, a kis feladatok Isten próbaterepéül szolgálnak, hogy lássa, nagyobb dolgokkal is megbízhat-e minket. A legjobb, mosolygós arcoddal „szántod-e a földet”, amelyet Isten adott neked most? A jelentéktelennek tűnő dolgokban való hűséged is értékes, nem időpocsékolás!

Austin Menzmer, szombatiskolai tanító
Collegedale, Tennessee
 Fordította: Gősi Csaba

2017. április 22., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 22 - SZOMBAT - Példabeszédek 23

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezet 650. nap

A kivégzés-sorozat híre eljutott Atháliához, Jézabel lányához, aki még mindig vezető szerepet töltött be Júdában. Amikor látta, hogy fia, Júda királya meghalt, "fogta magát és kipusztította Júda királyi házának minden ivadékát." E mészárlás során Dávid minden leszármazottja elpusztult, aki igényt tarthatott volna a trónra, kivéve a csecsemő Joást, akit Jójada főpap felesége elrejtett a templomban. A gyermeket hat évig rejtegették, amíg "az országban... Ataljá uralkodott" (2Krón 22:10-12)

Ennek az időszaknak a végén "a léviták és egész Júda" (2Krón 23:8) támogatta Jójadát, a főpapot, a gyermek Joás királyukká koronázásában és felkenésében. "Akkor Jójádá kivezette a királyfit... Tapsoltak, és így kiáltottak: Éljen a király!" (2Kir 11:12)
Mikor "Ataljá meghallotta az odaözönlő nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, és bement a nép közé az Úr házába. Amikor látta, hogy a király ott áll egy emelvényen a bejáratnál, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész nép meg örül és fújja a kürtöket..." (2Krón 23:12-13).

"...megszaggatta a ruháját, és ezt kiáltotta: Összeesküvés! Összeesküvés!" (2Kir 11:14.) Jójada megparancsolta a hadnagyoknak, fogják el Atháliát és híveit, és vezessék ki a templomból a kivégzés helyére, ahol halállal lakolnak.
Így pusztult el Akháb házának utolsó sarja is. Az a rettenetes gonoszság, amelyet Jézabellel szövetkezve művelt, addig tartott, amíg utolsó leszármazottja el nem pusztult. Még Júda földjén is, ahol hivatalosan soha nem törölték el az igaz Isten imádását, sikerült Atháliának sok embert megrontani. A megátalkodott királynő kivégzése után azonnal "az ország egész népe pedig behatolt a Baal templomába, és lerombolta azt. Oltárait és bálványképeit teljesen összezúzták, Mattánt, a Baal papját meggyilkolták az oltárok előtt" (2Kir 11:18).

Ezután reformáció következett. Akik Joást kikiáltották királlyá, ünnepélyesen megfogadták, hogy "az Úr népe lesznek." Most pedig, mivel Jézabel lányának gonosz befolyása megszűnt Júda országában, Baál papjait megölték és templomát elpusztították, "az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt..." (2Krón 23:16-21)

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 23

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Álmodtál már valaha arról, hogy gazdag legyél, ki tudd fizetni adóságaidat, segíteni tudj a családodon, és olyan dolgokat vásárolj, amelyekre szükséged van? Ez nem egy rossz álom vagy kívánság. Az én álmom azonban sokkal kiegyensúlyozottabb. Igen, jó lenne kifizetni adóságaimat, segíteni a családomon, és venni néhány dolgot, amire szükségem van. Egy másik dolog, amit jó lenne megvalósítani, hogy egy egészséges ételeket felszolgáló éttermet nyissak kedvenc városomban, egy olyan helyet ahová a fiatalok eljöhetnek elkészítni házi feladataikat, vagy megoszthatják gondjaikat, nehézségeiket valakivel, akitől segítséget kapnak, és megoldást találnak. Aztán egy alapítványt létesítenék kedvenc jótékonysági tevékenységemnek, hogy ne kelljen állandóan pénzalapok után futkosni a jó cselekedetekhez. Aztán vásárolnék egy házat Franciaország déli részén, és onnan utaznék a világ különböző misszióállomásai között. 

De ha a Példabeszédek bölcs emberének igaza van, mihelyt a pénz a markomat érinti, az álmom, hogy azt csupa nemes célra fogom használni, szertefoszlik vagy hirtelen átalakul. A bölcs ezt mondja Példabeszédek 23-ban: „Ne törekedj a gazdagságra! Legyen eszed, és meg se próbáld! A pénz gyorsan elszáll, egy szempillantás alatt eltűnik, elrepül, mint a madár" (4-5. vers - ERV-HU fordítás).

Ez azt jelenti, hogy jó esélyem van arra, hogy ha sok pénzhez jutok, teljesen megváltozik korábbi hozzáállásom. A bennem levő bűnös elemek nagy valószínűséggel elrabolják azt a jót, ami bennem van, és egy olyan egyirányú csatornává változtatják, amelyben nincs visszaút. Valószínűleg veszek egy nagy házat a pénzen, és elkezdek utazni a világban anélkül, hogy a misszióra vagy a családomra gondolnék.

Egészen addig, amíg a nagy pénzösszeg csak az álmaim látóhatárán van, távol a valóságtól, könnyű azt képzelni magamról, hogy igazságos leszek és kiegyensúlyozottan bánok a pénzzel. Az igazság viszont az, hogy Istenen kívül senki sem tud szívem hajlamairól.

Nem mintha a pénz rossz lenne. Csak veszélyes az igazságosságra, különösképpen akkor, amikor a meggazdagodás elsőbbséget kap az életünkben, és kimerít bennünket az, hogy egyre több és több pénzt keressünk. A pénz nem való mindenkinek. Csak Isten tudja, hogy kiben bízhat meg, hogy ki fogja az Ő országa javát szolgálni. És Ő felajánlja nekünk a megelégedettség ajándékát. Csak ki kell bontanunk, és élveznünk kell ezt az ajándékot.

„Drága Uram! Segíts megelégednem azzal, amim van, de ha valamilyen módon többhöz jutok, mint amennyire szükségem van, segíts, hogy jószívű legyek, és ne feledkezzek meg a családomról, a misszióról és a szükségben levőkről! Ámen.”

Fylvia Fowler Kline
marketing igazgató
Hope Channel 

90. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezetéhez (április 16-22.).

Ez a szomorú fejezet Akháb házának bukását és elpusztulását követi nyomon, amely végső soron Izrael bukásához is vezetett. Akháb éretlen, halálos dühétől és szeszélyétől, ami Nábot halálához vezet a vénekig, akik ahelyett, hogy kiállnának a jó mellett, cinkossá válnak Nábot megölésében, ez a szakasz a bűn erejére összpontosít, amivel elpusztítja a bűnöst.

Az egyetlen ragyogó pont ebben a történetben egy névtelen tiszt, aki egy újabb önző királynak, Akháziának dolgozott. Tanulván a két tiszt hibájából, akik megpróbálták elfogni Illést, a tiszt alázattal meghajolt Illés előtt és Isten kegyelmét kérte magára és az embereire. Isten elfogadja ezt, és megkíméli az életét és az emberei életét.

Izráel és Júda történelmén végighaladva Isten a könyörületességével megengedi azoknak az embereknek, akik a bűnt választják, hogy folytassák bűneik elkövetését, és nem pusztítja el őket, de minden egyes esetben eljön a fordulópont, amikor a gonosz túlságosan megsokasodik és végül igazságot szolgáltat Isten. Akháb és családja esetében ez a fordulópont Nábot halála. Bár Isten nem öli meg Akhábot a fiáért érzett bánata miatt, ítéletet hirdet a családja felett.

A figyelmeztetéssel együtt ígéretet is tartalmaz ez a fejezet. Bár úgy tűnhet, hogy a gonosz győzedelmeskedik, végső soron Isten az ellenőrzése alatt tartja a dolgokat és eljön az igazságszolgáltatás ideje. Vigasztalódhatunk Isten könyörületességében, szeretetében és igazságában, amikor úgy tűnik, az életünk darabokra hullik körülöttünk.

Heidi Campbell
AIIAS Angol központ igazgatója
Fülöp-szigetek
 Fordította: Gősi Csaba

2017. április 21., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 21 - PÉNTEK - Példabeszédek 22

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezet 649. nap

Jórám, Akháb fia, még uralkodott Izráel országában, amikor unokaöccse, Akházia Júda trónjára lépett. Akházia csak egy évig uralkodott. Eközben anyjának, Atháliának befolyására, aki "tanácsadója" volt, "ő is Aháb házának útján járt, és azt tette, amit rossznak tart az Úr" (2Krón 22:3-4; 2Kir 8:27). Nagyanyja, Jézabel még élt, és Akházia vakmerően szövetkezett nagybátyjával, az Izráeli Jórámmal.

A júdabeli Akházia élete nemsokára tragikus véget ért. Akháb házának még élő tagjai "voltak a tanácsadói apja halála után, és megrontották" (2Krón 22:3-4). Mialatt Akházia látogatóban volt nagybátyjánál Jezréelben, Elizeus prófétának Isten azt parancsolta, küldje el az egyik próféta ifjút Rámóth Gileádba, hogy felkenje Jéhut Izráel királyává. Ebben az időben Júda és Izráel összevont csapatai a Rámóth Gileád-i szíriaiak ellen folytattak hadjáratot. Jórám megsebesült a csatában, és a királyi seregeket Jéhu gondjára bízva, visszatért Jezréelbe.

Amikor Elizeus követe felkente Jéhut, ezt mondta: "Fölkentelek téged az Úr népének, Izráelnek a királyává". Azután ünnepélyesen közölte Jéhuval a menny különleges megbízatását: "Irtsd ki uradnak, Ahábnak a háza népét! Így állok bosszút Jezábelen szolgáimnak, a prófétáknak a véréért és az Úr minden szolgájának a véréért" (2Kir 9:6-7).

Jéhu, miután a sereg királlyá kiáltotta, Jezréelbe sietett, ahol megkezdte azoknak a kivégzését, akik szántszándékkal választották a bűnözést, és azt, hogy másokat is bűnbe visznek. Jéhu megölette az izráeli Jórámot, a júdabeli Akháziát, valamint Jézabelt, a király anyját, mindazokkal együtt, "akik még megmaradtak Aháb házából Jezréelben, minden tekintélyes és bizalmas emberét, meg a papjait". Kardélre hányatta "Baal összes prófétáját, összes szolgáját és összes papját", akik a Samária közelében levő Baál-istentiszteleti központban laktak. A bálvány-ábrázolásokat összetörték és elégették. Baál templomát lerombolták. "Így pusztította ki Jéhú a Baalt Izráelből" (2Kir 10:11, 19, 28)

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 22

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Sok ember tartja fontosnak, hogy nevet szerezzen magának, miközben a sikert, a gazdagságot és a boldogságot hajszolja. A Példabeszédek könyvének 22. fejezetében azonban azt a tanácsot kapjuk, hogy helyezzük a jó hírnevet a gazdagság elé.

Ez a fejezet végigvezet bennünket a jó hírnév megszerzésének folyamatán, de nem önmagunk felmagasztalására, hanem Isten dicsőségére. A 4. vers elmondja, hogyan érhetjük el az igazi sikert és boldogságot: „Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet” (4. vers - új prot. ford.).

Figyeljük meg, hogy Isten hogyan részesíti különleges áldásokban azokat, akik a jó hírnevet a gazdagság fölé helyezik!

Szolgálat: „Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek” (9. vers).
Alázat: „Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király” (11. vers - új prot. ford.).
Gazdagság és tisztesség: Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani” (29. vers – új prot. ford.).

A fejezet bölcs tanácsai a rossz döntések következményeit is leleplezik. Milyen kedves dolog Isten részéről, hogy a helyes irányba terel bennünket, és figyelmeztet a veszélyzónákra is.

Nehéz idők: „Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat" (5. vers).
Baj: „Aki álnokságot vet, bajt arat” (8. vers).
Anyagi veszteség: „Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut” (16. vers).

A 17-21. versek szerint helyesen fogunk élni, ha szívünket Isten ismeretére szenteljük, és Isten bölcs szavai lesznek ajkunkon. Így az Istenben való bizalmunk is megszilárdul. Ha ezt elhatározzuk, megismerjük és érteni fogjuk Urunk igaz Igéjét. Isten szavai megragadnak az elménkben, és könnyen tudunk beszélni azokról. Másokkal is megosztjuk Isten receptjét, különösen a gyermekeinkkel, hogy a jó útra vezessük őket.

Végül mindenki dönteni fog, hogy a földi siker hajszolásában fog hírnevet szerezni magának, vagy a jó hírnevet a világi gazdagság fölé emeli, és megtapasztalja Isten áldásait. Te mit választasz ma?

„Drága Uram! Segíts, hogy jó döntést hozzak ma, hogy jó hírnevet szerzek, nem magamnak, hanem a te tiszteletedre és dicsőségedre! Ámen.”

Susan Marcellino
közönségszolgálati menedzser
Hope Channel 

90. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezetéhez (április 16-22.).

Ez a szomorú fejezet Akháb házának bukását és elpusztulását követi nyomon, amely végső soron Izrael bukásához is vezetett. Akháb éretlen, halálos dühétől és szeszélyétől, ami Nábot halálához vezet a vénekig, akik ahelyett, hogy kiállnának a jó mellett, cinkossá válnak Nábot megölésében, ez a szakasz a bűn erejére összpontosít, amivel elpusztítja a bűnöst.

Az egyetlen ragyogó pont ebben a történetben egy névtelen tiszt, aki egy újabb önző királynak, Akháziának dolgozott. Tanulván a két tiszt hibájából, akik megpróbálták elfogni Illést, a tiszt alázattal meghajolt Illés előtt és Isten kegyelmét kérte magára és az embereire. Isten elfogadja ezt, és megkíméli az életét és az emberei életét.

Izráel és Júda történelmén végighaladva Isten a könyörületességével megengedi azoknak az embereknek, akik a bűnt választják, hogy folytassák bűneik elkövetését, és nem pusztítja el őket, de minden egyes esetben eljön a fordulópont, amikor a gonosz túlságosan megsokasodik és végül igazságot szolgáltat Isten. Akháb és családja esetében ez a fordulópont Nábot halála. Bár Isten nem öli meg Akhábot a fiáért érzett bánata miatt, ítéletet hirdet a családja felett.

A figyelmeztetéssel együtt ígéretet is tartalmaz ez a fejezet. Bár úgy tűnhet, hogy a gonosz győzedelmeskedik, végső soron Isten az ellenőrzése alatt tartja a dolgokat és eljön az igazságszolgáltatás ideje. Vigasztalódhatunk Isten könyörületességében, szeretetében és igazságában, amikor úgy tűnik, az életünk darabokra hullik körülöttünk.

Heidi Campbell
AIIAS Angol központ igazgatója
Fülöp-szigetek
 Fordította: Gősi Csaba

2017. április 20., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 20 - CSÜTÖRTÖK - Példabeszédek 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezet 648. nap

Mivel Akháziának nem volt fia, a trónon testvére, Jórám követte, aki tizenkét évig uralkodott a tíz törzsön. Jézabel még élt ezekben az években, és továbbra is gonoszul befolyásolta a nemzet ügyeit. A nép közül még mindig sokan gyakorolták a bálványimádó szokásokat. Jórám is "azt tette, amit rossznak lát az Úr: bár nem annyira, mint apja és anyja, mert eltávolította Baal szent oszlopát, amelyet apja készíttetett. De ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkéhez, aki vétekbe vitte Izráelt, nem tágított attól" (2Kir 3:2-3).

Jórám Izráel feletti uralkodása alatt Josafát meghalt, és fia - akit szintén Jórámnak hívtak - lépett Júda trónjára. A júdabeli Jórám Akháb és Jézabel lányával kötött házasságával szoros kapcsolatba jutott Izráel királyával. Uralkodásában Baált követte, "...ugyanúgy élt, mint Aháb házanépe... Ő is csináltatott áldozóhalmokat Júda hegyein, és így paráznaságba vitte Jeruzsálem lakóit, és félrevezette Júdát" (2Krón 21:6, 11).

Isten nem engedte, hogy Júda királya feddés nélkül folytassa rettenetes hitehagyását. Illést még nem ragadta el az Úr, és a próféta nem hallgathatott, mialatt Júda országa ugyanazon az úton haladt, amely az északi királyságot a pusztulás határához vitte. A próféta a júdabeli Jórámnak írott üzenetet küldött, amelyben a gonosz király ezeket a félelmes szavakat olvasta:

"Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak az Istene: Mivel nem apádnak, Jósáfátnak az útján jártál, sem Ászának, Júda királyának az útján, hanem Izráel királyainak az útján jártál, és paráznaságba vitted Júdát meg Jeruzsálem lakóit, ahogyan Aháb háza népe is paráznaságba vitte népét, sőt még testvéreidet, apád háza népét is legyilkoltattad, akik jobbak voltak nálad, azért az Úr nagy csapással sújtja népedet, fiaidat, feleségeidet és egész vagyonodat. Te pedig súlyos betegségbe... esel..."

A prófécia beteljesedett. "...fölingerelte az Úr Jórám ellen a filiszteusokat és az arabokat, akik az etiópok mellett laktak. Fölvonultak Júda ellen, betörtek oda, és elvittek minden kincset, ami csak található volt a király palotájában, sőt fiait és feleségeit is. Nem maradt más fia, csak Jóáház, a legkisebbik fiú.
Mindezek után gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg őt az Úr. Így volt ez napról napra, és amikor eljött életének a vége, két napig kizáródott a bele a betegség miatt, és szörnyű kínok között halt meg." "Ahazját lett a király" (2Krón 21:12-19; 2Kir 8:24).

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 21

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Az Ószövetségben az áldozatok bemutatása az istentisztelet részét képezte. Ez Ábrahámmal kezdődött, folytatódott a sátorszolgálatban, és véget ért a jeruzsálemi templom pusztulásakor. Az áldozatok bemutatása központi szerepet töltött be a templomi istentiszteletben és az idő múlásával egyre nagyobb tekintélynek örvendett. De van egy központi téma, amely végigfut az egész Szentíráson, és amely azt bizonygatja, hogy az áldozatokat sorrendben helyezzük az igazság, engedelmesség és hit után.

Ézsaiás nagyon keményen tolmácsolja felénk az Úr üzenetét: „Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm” (Ézs 1:11) A próféták teljes egyetértésben ismétlik az Úr üzenetét: „Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat” (Hóseás 6:6). Izrael népe gyakran úgy tekintett az istentiszteletre, mint az áldozás rituális szertartására; csakúgy, mint ahogyan azt pogány szomszédjaik tették. De Isten szeretné, ha gyermekei megértenék az igazi istentisztelet fontosságát. Ezért ismételte Jézus ugyanezeket a szavakat: „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” (Mt 9:13).

A Példabeszédek könyvének 21. fejezete kétszer is figyelmeztet bennünket arra, nehogy rossz indítékból járuljunk Isten elé (3. és 27. vers). A Példabeszédek 21:27 világosan kijelenti „A bűnösök áldozata utálatos, kivált ha galád dologért hozzák” (új prot. ford.). A gonosz ember azért hoz áldozatot, hogy Isten kedvében járjon, hogy ezzel fedezze bűnös cselekedeteit, amit továbbra is folytatni fog, vagy talán ami még ennél is rosszabb, álszenteskedésből. A Példbeszédek 21:3-ban Isten ezért figyelmezteti azokat, akik hűek akarnak lenni az Úrhoz: „Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot" (új prot. ford.). Milyen gyakran imádjuk Istent rossz indítékkal vagy olyan szándékkal, amin nem akarunk változtatni?

 „Drága Uram, segíts, hogy hálás szívvel járuljak eléd azért, amit tettél értem! Segíts, hogy az indítékaim tiszták legyenek és felismerjem, hogy mennyire nagy szükségem van Rád! S amikor távozom jelenlétedből, a Szentlélek tartson továbbra is a te közelségedben! Ámen.”

Oleg Kostyuk
a „Cross Connection”című műsor vezetője
Hope Channel 

90. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezetéhez (április 16-22.).

Ez a szomorú fejezet Akháb házának bukását és elpusztulását követi nyomon, amely végső soron Izrael bukásához is vezetett. Akháb éretlen, halálos dühétől és szeszélyétől, ami Nábot halálához vezet a vénekig, akik ahelyett, hogy kiállnának a jó mellett, cinkossá válnak Nábot megölésében, ez a szakasz a bűn erejére összpontosít, amivel elpusztítja a bűnöst.

Az egyetlen ragyogó pont ebben a történetben egy névtelen tiszt, aki egy újabb önző királynak, Akháziának dolgozott. Tanulván a két tiszt hibájából, akik megpróbálták elfogni Illést, a tiszt alázattal meghajolt Illés előtt és Isten kegyelmét kérte magára és az embereire. Isten elfogadja ezt, és megkíméli az életét és az emberei életét.

Izráel és Júda történelmén végighaladva Isten a könyörületességével megengedi azoknak az embereknek, akik a bűnt választják, hogy folytassák bűneik elkövetését, és nem pusztítja el őket, de minden egyes esetben eljön a fordulópont, amikor a gonosz túlságosan megsokasodik és végül igazságot szolgáltat Isten. Akháb és családja esetében ez a fordulópont Nábot halála. Bár Isten nem öli meg Akhábot a fiáért érzett bánata miatt, ítéletet hirdet a családja felett.

A figyelmeztetéssel együtt ígéretet is tartalmaz ez a fejezet. Bár úgy tűnhet, hogy a gonosz győzedelmeskedik, végső soron Isten az ellenőrzése alatt tartja a dolgokat és eljön az igazságszolgáltatás ideje. Vigasztalódhatunk Isten könyörületességében, szeretetében és igazságában, amikor úgy tűnik, az életünk darabokra hullik körülöttünk.

Heidi Campbell
AIIAS Angol központ igazgatója
Fülöp-szigetek
 Fordította: Gősi Csaba

2017. április 19., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 19 - SZERDA - Példabeszédek 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezet 647. nap

Sokan visszariadnak attól a gondolattól, hogy spiritiszta médiumokhoz forduljanak tanácsért. Ugyanakkor a spiritizmus tetszetősebb formáinak vonzó körébe kerülnek. Másokat a "Christian Science" tanításai, valamint a teozófia és más keleti vallások miszticizmusai vezetnek tévútra.
A spiritizmus szinte minden formájának apostolai azt állítják, hatalmuk van gyógyítani. Ezt a hatalmat az elektromosságnak, mágnesességnek, illetve az okkultizmusnak vagy az emberi lélekben szunnyadó erőknek tulajdonítják. Sokan vannak - még ebben a keresztény korszakban is -, akik elmennek a kuruzslókhoz ahelyett, hogy az élő Isten hatalmában és jólképzett orvosok szaktudásában bíznának. A gyermeke betegágyánál virrasztó anya így kiált: Képtelen vagyok többre! Nincs orvos, aki meg tudja gyógyítani gyermekemet? Beszélnek neki valamilyen mágneses erővel rendelkező látnok csodálatos gyógyításairól, és drága gyermekét az ő gondjára bízza. Valójában pedig Sátán kezébe teszi, mintha az ördög az ő oldalán állna. Sok esetben a gyermek életét később sátáni erő irányítja, amelyet szinte lehetetlen megtörni.
Akházia gonoszsága Isten jogos haragját vonta maga után. Mi mindent megtett Isten azért, hogy megnyerje Izráel népe szívét, és bizalmat keltsen bennük önmaga iránt! Hosszú időn át példátlan jóságot és szeretetet tanúsított népével szemben. Kezdettől fogva megmutatta, hogy gyönyörűségét leli az emberekben (Péld 8:31). Igen bizonyos segítség volt mindazoknak, akik őszintén keresték. Most pedig Izráel királya elfordult Istentől, és népének legnagyobb ellenségétől kért segítséget, azt bizonyítva a pogányoknak, jobban bízik bálványaikban, mint a menny Istenében. Ugyanígy gyalázzák meg az emberek Istent, amikor elfordulnak az erő és a bölcsesség forrásától, hogy a sötétség hatalmától kérjenek segítséget és tanácsot. Ha Akházia cselekedete haragra gerjesztette Istent, vajon hogyan tekint azokra, akik nagyobb világosság birtokában hasonlóképpen járnak el?
Akik a Sátán bűvkörébe lépnek, talán kérkednek azzal, hogy nagy áldásokban részesülnek; de vajon ez bizonyítja-e eljárásuk bölcs és biztonságos voltát? És ha sokáig élünk, ha földi előnyökhöz jutunk, kifizetődő lesz-e a végén, hogy figyelmen kívül hagytuk Isten akaratát? Az ilyen látszólagos nyereség végül pótolhatatlan veszteségnek bizonyul. Egyetlen olyan korlátot sem dönthetünk le büntetlenül, amelyet Isten azért emelt, hogy népét Sátán hatalmától megvédje.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A halló fület és látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt” (Péld 20:12).

Feltételezem, hogy ti is hiszitek ezt az egyszerű tényt. Az Úr teremtette a szemünket és fülünket. Ahogy ezt olvassátok, szinte hallom, hogy felteszitek a kérdést: „Várjunk csak, nem Ő teremtette a többi testrészünket is?” És igazatok van, mert Ő teremtette. Tehát mégis mi olyan fontos ebben a versben? Töltsünk el egy kis időt ezzel a verssel, hátha van még más is, amin érdemes elgondolkodni!

Először is, a szemünk és a fülünk egyaránt rendkívül összetett, csodálatosan működő és hihetetlenül pontos érzékszerv. Ha jó a szemed, akkor tisztán, színes képeket látsz, rengeteg színt nagy fényerősség tartományban, és sokkal jobb minőségben, mint amit a legjobb kamerák tudnak. És ha a füled pontosan működik, akkor nagy frekvenciatartományban különböző erősséggel hallhatsz hangokat. Nem érthetjük meg teljesen a számunkra teremtett szem és fül szerkezetének, funkciójának a szépségét. Továbbá, hiába értenénk meg teljesen azt, amit már eddig is tudunk, mégsem tudnánk ahhoz hasonlítani, amit majd egy napon látni és hallani fogunk (1Kor 2:9).

Másodsorban, ami még fontosabb: a fény és a hang ezen érzékelői az elsődleges eszközök a bennünket körülvevő világ és a Teremtőnk megismeréséhez. Ha elvesztenénk hallásunkat és látásunkat, akkor csak a tapintás, ízlelés és szaglás maradna meg. Az előbb említett érzékszervek elvesztése nem akadályozna minket teljesen Isten megtapasztalásában, de nagyságrendileg nehezebb lenne megismerni a szeretetét és kegyelmét. Tehát vigyáznunk kell ezekre a részeinkre fizikai és lelki értelemben egyaránt.

Harmadjára, ha egy gazdag jótevő felbecsülhetetlen értékű ajándékot ad nekünk, egy olyan ajándékot, ami ideális a tanuláshoz, és ha igazán hálásak vagyunk érte, akkor ez arra ösztönöz, hogy jóra használjuk, nem pedig olyasmire, ami tiszteletlenség lenne, ami elválaszthat minket az ajándékozótól. Tehát amikor Salamon azt mondja: „A halló fület és látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt”, akkor szinte hallom, ahogy hozzáteszi, hogy ezeket a hihetetlen ajándékokat a legfőbb Alkotó dicsőségére és tiszteletére szabadna használnunk. Szinte hallom, ahogy könyörög, hogy hangoljam a lelki és szó szerint vett értelmemet a Szentlélek kinyilatkoztatásához. Buzdít, hogy legyek készen a Szentlélek késztetésére.

Máté 13:13-15 és Márk 8:18 feljegyzi, ahogy Jézus szemekről és fülekről beszél, amelyek nem látnak, és nem hallanak. A kő, bronz, faszobroknak talán vannak füleik és szemeik, de se nem látnak, se nem hallanak.

 „Urunk, Istenünk, a szemek és fülek tervezője, kérlek, hadd lássalak olyannak, amilyen vagy! Hadd hallhassam szelíd, halk hangodat a szívemben! Szeretném használni ezeket a lenyűgöző ajándékokat, hogy méltóságot és dicsőséget vigyek ebbe a sötét és zavaros világba. Ámen.”

David A. Steen 

90. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 16. fejezetéhez (április 16-22.).

Ez a szomorú fejezet Akháb házának bukását és elpusztulását követi nyomon, amely végső soron Izrael bukásához is vezetett. Akháb éretlen, halálos dühétől és szeszélyétől, ami Nábot halálához vezet a vénekig, akik ahelyett, hogy kiállnának a jó mellett, cinkossá válnak Nábot megölésében, ez a szakasz a bűn erejére összpontosít, amivel elpusztítja a bűnöst.

Az egyetlen ragyogó pont ebben a történetben egy névtelen tiszt, aki egy újabb önző királynak, Akháziának dolgozott. Tanulván a két tiszt hibájából, akik megpróbálták elfogni Illést, a tiszt alázattal meghajolt Illés előtt és Isten kegyelmét kérte magára és az embereire. Isten elfogadja ezt, és megkíméli az életét és az emberei életét.

Izráel és Júda történelmén végighaladva Isten a könyörületességével megengedi azoknak az embereknek, akik a bűnt választják, hogy folytassák bűneik elkövetését, és nem pusztítja el őket, de minden egyes esetben eljön a fordulópont, amikor a gonosz túlságosan megsokasodik és végül igazságot szolgáltat Isten. Akháb és családja esetében ez a fordulópont Nábot halála. Bár Isten nem öli meg Akhábot a fiáért érzett bánata miatt, ítéletet hirdet a családja felett.

A figyelmeztetéssel együtt ígéretet is tartalmaz ez a fejezet. Bár úgy tűnhet, hogy a gonosz győzedelmeskedik, végső soron Isten az ellenőrzése alatt tartja a dolgokat és eljön az igazságszolgáltatás ideje. Vigasztalódhatunk Isten könyörületességében, szeretetében és igazságában, amikor úgy tűnik, az életünk darabokra hullik körülöttünk.

Heidi Campbell
AIIAS Angol központ igazgatója
Fülöp-szigetek
 Fordította: Gősi Csaba